Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
ZALAI SZEMMEL SOMOGYIRÓL 1919-BEN Tanácsköztársas ágra emlékezve Somogyot — talán Móricz Zsig- mond itt készült riportjainak a hatására is — főként a mezőgazdaság szocialista átszervezésében játszott útmutató Szerepe kapcsán szokták emlegetni. Az átszervezés, összefüggően a megye különösen egészségtelen birtomegoszlásá- val, időben és á hevességét tekintve is kétségkívül megelőzte az ország más tájait. Mindennek szemléltetéseképpen lássunk egy összefüggést! Somogybán a 4 százalékos országos átlaggal szemben a hit- bizományok, ezek az agrárkapitalista fejlődés számára legsúlyosabb akadályt jelentő feudális maradványok, a megye összterületének 17 száza - lékát foglalták el. Amíg megyénk az ország akkori területének mindössze 2,7 százalékát tette ki, a somogyi hit- bizományok ugyanakkor az ország ún. kötöttforgalmú területeinek 13 százalékát jelentették, És még egy adat: 1919-ben az 5 holdon aluli birtokkal rendelkező és földtelen népesség meghaladta a megye lakosságának harmadát. Az alaphelyzet, tudniillik a szélsőségesen polarizált vagyon- és jövedelemelosztás a korábbi háborús időszak anyagi és erkölcsi veszteségeivel súlyosbítva azonban nemcsak az agrármozgalmak indulását és hevességét határozta meg, hanem a folyamat végeredményét is. Ismert agrárpolitikai és üzemszervezési meggondolások eredményeképpen a politikailag szükséges és gazdaságilag nem kívánatos földreform helyett a társadalmi hatásait tekintve végsősoron káros, bár gazdaságilag — legalábbis kezdetben — előnyösnek tűnő nagyüzemi szocializálás mellett döntöttek. A megyei szociáldemokrata pártvezetés agitációjának eredményességét bizonyítja, hogy már március 21-ét megelőzően is nagy lendülettel folyt a nagybirtokok kollektív — egyelőre ideiglenesnek szárit — birtokbavétele. A március 21-i hatalomátvétel a folyamatot még felgyorsította és a XXXVIII. F. K. sz. rendelet április eleji megjelenése megyénkben tulajdonképpen már csak a lezáruló mozgalom legalizálását jelentette, ekkorra már a 100 hold feletti üzemeket majdnem teljes számban szocializálták. A szervezés kiteljesedésével egyidejűleg kialakultak azok a szerkezeti keretek is, amelyek egy- egy járásnyi, később megyei méretű mammutüzem organi- zálását célozták. Zalában még ekkor hiányzott az egységes nagyüzemi szervezet Nyilván a szervezeti hiányok vezették Horváth Bélát arra a gondolatra, hogy »a közeli napokban Somogy megyébe utazik, hogy az ott oly nagyszerűen bevált termelőszövetkezet-rendszer minden előnyét megismerhesse és azokat Kanizsa megye szövetkezeteibe átültethesse.-« A tervezett látogatásra rövidesen sor is került. A Zala-Népaka- rat április 25-i számában terjedelmes cikkben számolt be a memyei szövetkezetben, illetőleg a mernyei székhellyel működő igali járási gazdasági felügyelőségen szerzett tapasztalatokról. M i indokolta vajon,hogy megyénk gazdasági vezetése az érdeklődő szomszédot éppen Mernyé- re külte tapasztalni? Ameny- nyire az elég hiányos levéltári forrásanyagból megállapítható, az igali járás termelőszövetkezeti szempontból megyénk egyik legjobban szervezett járása volt. A nagy történeti korszakváltozásoknál a felépítmény rendszerének kiépülése köztudottan bizonyos fáziskéséssel követi az alapban bekövetkező változásokat. így volt ez a nagyüzemek szerkezetét illetően is 1919-ben. Az országos szakvezetés egyéb, sokirányú elfoglaltsága miatt később sem tudott érdemben e kérdéssel foglalkozni, így a helyi kezdeményezések esetenként döntő jelentőségűvé válhattak, így volt ez az igali járásban is, aihol a járás területének majdnem a felét kitevő mernyei uradalom évszázados szervezési tapasztalatai némi modernizálás után szinte hézagpótló szerepet játszottak a járás, de hihetőleg a megye megszervezésében is. A somogyi szövetkezetek belső organizmusa a fejlődés három fázisán ment át. A március 21-ét közvetlenül megelőzően elkészült szabályterv a szövetkezeti demokrácia teljes érvényesítését szándékolta. A hiányos ellátás és a honvédelmi harcok megindulásával összefüggő kényszergazdálkodás miatt azonban már április 24-én teljesen centralizálni kellett a gazdaságokat — ezt a képet vetíti elénk Móricz már hivatkozott írása — majd május 20-án egy új rendelkezéssel ezt a köz- pontosítást — lényegét nem érintően — mérsékelték. Horváth Béla az április 24-1 tervezet készítésével és kiboerről a lap: »..minden szövetkezet egy külön Tanácsköztársaság. A föld proletárjai maguk döntenek a sorsukról, de testvéri viszonyban élnek a szomszéd szövetkezetekkel is. Ha valamelyik szövetkezetnek nincs elegendő vetőmagja, úgy nyomban kaphat a testvér szövetkezettől... És az csak természetes, hogy a szövetkezetek az ilyen kielégítésért nem fizetnek egymásnak semmit. A kölcsönben kapott cikkeket természetben adják vissza.-« , Mernyei látogatása során tehát Horváth Béla még megtalálta a somogyi szövetkezetek korábbi demokratikus szervezetének a maradványait Ekkor még működött a tagok által választott direktórium, amely határozataival még meghatározhatta az üzemmenetet — természetesen az élen álló intéző egyetértésével. Ekkor még a központ csak a fontosabb kérdések eldöntésénél érvényesítette irányító szerepét, bár az is igaz, hogy e kérdések körét sohasem határozták meg. Ugyanakkor azonban a gazdaságok közti kölcsönforga- lom kapcsán egyre jobban kezdett érvényesülni a központi könyvelés ellenőrző szerepe. Ez a szerep azonban ekkor még — a Zala-Népakarat április 25-i számából kielemez- hetően — csak az ellenőrzést jelentette. A demokratikus tendenciákat elsorvasztó irányító funkció csak a következő hetek során alakult ki. V isszatérte után Horváth Béla a fentebb vázolt köztes megoldást igyekezett érvényre juttatni a vezetésére bízott Dél- Zalában. Amennyire a zalai eseményekre vonatkozó gyér forrásanyagból megállapítható, olyan mérvű koncentrálásra, mint ami megyénkben történt — gondoljunk Móriczra! — nem került sor. A zalai nagybirtokoknak kisebb súlya aligha tette ezt lehetővé, bár — gyaníthatóan — az igali járásban tapasztalható organizációs teljesség megyénkben is egyedülálló lehetett. A zalai napilap közlése számunkra tehát két alapvető szempontból érdekes. Segítségével eggyel több ponton tudjuk megfogni megyénk kisugárzó hatását, és ugyanakkor a somogyi szövetkezeti mozgalom alakulásának egy olyan átmeneti periódusába tudunk bepillantani, amelyre a fennmaradó iratanyag ismeretében csak kevéssé nyílna lehetőségünk. Dr. Tóth Tibor Randevú az Esthajnal-csiüayga) Miután az eddigi Vénusz- szondák mérési adatai több ponton meglehetősen eltérőek, a tudományos világ nagy érdeklődéssel várja a Vénusz—5 és —6 adatait, amelyek valószínűleg eldöntenek eddig vitatott kérdéseket. Joggal várhatjuk, hogy a május hónap szenzációs eredményeket hoz majd a bolygó-kutatásban. A Vénusz—5 és —6 néhány napos időkülönbséggel éri majd el a szomszédos bolygót, mégpedig a Naptól távoli, sötét oldalon. Lehetséges, hogy az a kérdés is el fog dőlni, hogy a Vénusz—4 adása akkor szűnt-e meg, amikor elérte a bolygó felszínét, vagy a feltételezett A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának ürflgyelö Köz- és forrásban lévő vénuszi óoe- pontja, amely a Vénusz-rakéták jelzéseit is fogja. ánban merült-e el? (Ttjuk nagyrészét már megtette a két szovjet Vénusz- rakéta, amelyeket január elején röpítettek pályájára; a tervek szerint május közepén ereszkednek le. A Vénusz Földünk egyik legközlebbi szomszédja, de a két bolygó közötti távolság mindig változik. Általában 19 hónaponként csökken, ilyenkor legkedvezőbb az űrhajók indítása. Ez az eset állt fenn januárban. A titokzatos bolygó Annak ellenére, hogy a Vénusz a Földhöz viszonylag közeli pályán halad, féltékenyen őrzi titkait. A közvetlen, távcsöves megfigyelés nehéz, mert az égitestet burkoló vastag, átlátszatlan felhőréteg megakadályozza azt. A légkörben már biztosan kimutatták a széndioxid jelenlétét Az oxigént és a nitrogént csak nyomokban fedezték fel. A több rétegből álló felhőzet jégkristályokból, vagy apró vízcseppekből áll, bár a víz jelenlétét még nem sikerült biztosan kimutatni. A bolygó felszíni hőmérsékletére és az ott uralkodó nyomásra a különféle feltevések eltérő értékeket adtak. A felszíni hőmérséklet valószínűleg 250— 400 C° között lehet, de az amerikai és szovjet mérések szerint a sarkvidékeken kb. 150 C°-kal alacsonyabb a hőmérséklet, mint az »egyenlítői« tájakon. A felszíni légnyomást 10—100 atmoszférára becsülik. A felszínt a radar-visszhangok alapján aránylag simának tartják, de amerikai kutatók két hosszú hegyláncot véltek kimutatni. Cél: a Vénusz Az eltérő adatok is azt bizonyítják, hogy a bolygóról csak közvetlen, Vénusz-szon- dákkal végrehajtott mérések adhatnak pontos képet. Az 1931-ben indított szovjet Vénusz—1 nem közölt adatokat rádióadójának a hibája miatt. Sikertelen volt 1962-ben az amerikai Mariner—1 is. A Mariner—2 azonban 1962. december 14-én kb. 35 ezer kilométerre elhaladva a Vénusz mellett értékes adatokat sugárzott a Földre. Mérései szerint a Vénusz felhőzetének felső szintje 95—100 km-re van a felszín felett, és vastagsága kb. 25 km-re tehető. Kimutatta a vízgőz jelenlétét is. Hőmérsékleti és nyomásértékeket is továbbított, a Földéhez hasonló sugárzási övét és mágneses teret azonban nem tudott kimutatni. A következő Vénusz-szon- dák, a Zond—1 (1964), a VéI nusz—2 és —3 (1965) ismét nem közölt adatokat, de az I utóbbi volt az első ember álltai alkotott tárgy, amely idegen bolygóra jutott el (1966. március 1.). 1967 júniusában szinte egy- időben indították a szovjet Vénusz—4 és az amerikai Mariner—5 szondát. A Vénusz- rakéta parkoló pályára helyezkedett, ez tartalmazta a továbbkeringő műszertartályt, és a Vénuszra leereszkedő 383 kg-os műszerrészt A rádiókapcsolatot egy 2,3 m-es átmérőjű irányított parabola- antenna tartotta fenn. Az energiaellátásról két napelem- táblán elhelyezett napfényte- lep-sorozat gondoskodott A július 29-én végrehajtott pályamódosítás után október 8-án, 127 napos száguldás után 45 ezer km-re közelítette meg a Vénuszt. Ekkor vált le a leereszkedő tartály, amelyet a bolygó légkörének az ellenállása fékezett, majd ejtőernyőkkel leereszkedett. Egy nappal később ért Vé- nusz-közelbe a Mariner—5 szonda, és kb. 4 ezer km-re haladt el a Vénusz felett. Két órán át végzett méréseket Mit várhatunk a Vénusz-szondáktól? A januárban fellőtt Vénása —5 és —6 egyenként 1130 kg súlyú. Ejtőernyői ezúttal is képesek lesznek a bolygó aránylag forró környezetének az elviselésére, tehát megvalósítható a sima leszállás. Mindegyik Vénusz-rakéta két részből áll: az ejtőernyős leszállásban csak az egyik vesz részt. Ez csaknem gömbalakú, felsőrésze síkszerűen kiképzett; itt vannak a mérőfejek. A gömb alakú részt hőszigetelő burkolat védi. A fékező ejtőernyő a kezdeti 11 ezer m/mp értékéről 300 m/mp értékéig lassítja az űrrakétát A rendkívül sűrű légkörben az esés végén kb 3 m/mp lehet a sebesség. szerkezetnek ez a ' céltudatos, ám néha túlkombinált kialakítása érthetően keltette fel a minden új iránt fogékony Móricz Zsigmond figyelmét Nem véletlen tehát, hogy anonim, németül is kiadott brosúrájában — »A somogy megyei földmives szövetkezetek« — éppen a megyénkben szerzett tapasztalatai alapján rajzolta meg a jövő magyar mezőgazdaságának követendő útját. A somogyi üzemszervezési és termelési tapasztalatok azonban nemcsak Móricz, hanem a környező megyék gazdasági Vezetőinek figyelmét is felkeltették. Bizonyítják ezt a Somogy és Tolna megyék szövetkezeti központjai között létesülő kapcsolatok, de a ketté osztott Zala megye két gazdasági biztosának április végi igali tapasztalatcsere-útja is. A Zala-Népakarat c. lap április 19-i számában hírül adták, hogy a megyében 110 000 holdon alakítottak szövetkezeteket. Megtudjuk a közleményből azt is, hogy az átszervezés Horváth Béla, megyei gazdasági biztos agilitását bizonyítja, továbbá, hogy csátásával egy időben járt Mernyén. Amint a hivatkozott lap április 25-i számában megjelent »Dolgoznak a falun« c. terjedelmes cikk közli, látogatásakor tárgyalt Biedermann Béla gazdasági felügyelővel, aki nyilván már aprólékos részleteket is közölhetett kollégájának az elkészült tervezetből. Amint az írásból azonban kiderül, Horváth Bélát elsősorban nem ez a tervezet, hanem az akkori, pillanatnyilag fennállt állapot foglalkoztatta. N yilván ezért látta szükségesnek, hogy t Hanzel Péterrel és Decsi Istvánnal, a mernyei üzem két bizalmijával hosz- szasan elbeszélgessen. A részletesen leírt beszélgetés nagyon érdekes forrása a szocializált üzemek belső átalakulásának, ugyanis a két statikus pont, a márciusi és az áprilisi ügyviteli tervezet közti átmenet időszakát mutatja. A korábbi demokratikus formák mellett ekkor már jelentkeztek azok a centralizációs törekvések is, amelyek április 24-e után teljesen érvényre jutottak. így ír ÖL A svéd gyárigazgató lelkesedésében egy egész táblát felszántott. Kiváncsi volt az új gépre, maga próbálta ki. Amikor leszállt a traktorülésről, szinte hitetlenkedve csóválta a fejét; »Egy kincs ez a gép. Élvezet vele a szántás, megvan a jövő új ekéje.« A svéd igazgató nem áll egyedül ezzel a véleményével, hiszen már idestova egy évtizede tartja izgalomban a mezőgazdasági gépgyártó szakembereket Szabó Istvánnak, a neves feltalálónak az új ekéje, amely oly sok vihart kavart. Kovács András Nehéz emberek című alkotásában drámaian ábrázolta ennek a különleges fantáziával megáldott embernek tíz esztendős kálváriáját. Most végre fordult a kocka, s egy termelőszövetkezet, a csataszögi Szebb Élet megfelelő ipari szakemberek bevonásával üzemet létesített, s itt láttak hozzá e nagyszerű munkagép sorozatgyártásához. Szabó István új mezőgazda- sági szerszáma, a görgőseke gyökeres változást hozhat a talaj művelés több évezredes módszereiben. A találmány lényege: a hagyományosnál kisebb munkabefektetéssel, tehát termelékenyebb munkával kedvezőbb talaj termőképességet biztosít. Az új eke a talaj forgatásával és porhanyó- sabbá tételével egyetlen munkafázissal kész vetőágyat készít a magnak. Feleslegessé válik tehát a tárcsázás, a bo- ronálás, a hengerlés. Ezáltal nemcsak a költségek csökkennek, hanem a talaj szerkezet is javul. Nagy előnye még a görgősekének, hogy a súrlódás és a tapadás csökkentésének eredményeként ugyanannyi idő alatt a hagyományos ekéknél körülbelül 60 százalékkal nagyobb területet képes felszántani, A vontató traktor üzemanyag fogyasztása is körülbelül 50 százalékkal csökken. A görgőseke nagyban hozzájárul a talaj kulturáltságának fokozásához is, mivel a szervetlen műtrágyát egyenletesen keveri és a tarló maradványokat tökéletesen beforgatja. A korábbinál lényegesen jobb minőségű műveléssel a szántóföld talaját porhanyósabbá teszi, nagyobb szellőzést biztosít ezáltal a földnek, s így lényegesen élénkíti a talaj mikrobiológiai életfeltételeit. Kísérletek bizonyították be, hogy ezáltal például a gyér gyökér- zeitű növények is gyorsan gyökeret ereszthetnek, hamar megerősödnek és jobban szétágaznak a talajban. A görgőseke nagy érdeme még, hogy megoldja a gyorsszántással járó eddigi problémák nagy részét is. Segítségével ugyanis lehetővé válik a tíz kilométer óránkénti gyorsszántás a változó felszínű, például meredek szántóföldeken is. Ilymódon a nagyteljesítményű traktorok is gazdaságosan alkalmazhatók. Nem véletlen tehát, hogy a magyar feltaláló konstrukciója világszerte nagy visszhangot váltott ki. Az utóbbi 40—50 évben ugyanis e témakörben legalább 30 jelentősnek ígérkező javaslatot szabadalmaztattak, de végül mindegyikről kiderült, hogy a gyakorlati alkalmazásban nem váltak be. Nos, a magyar találmányról éppen az utóbbi években bizonyosodott be, hogy gyakorlati alkalmazásban is kitűnően megállja a helyét, s így már nincs akadálya a sorozatgyártás megindításának. A múlt évben mintegy 60 ekét állítottak elő Csataszögön, idén pedig a már befutott megrendelésekre körülbelül kétezer darabot gyártanak. A külföldi cégeknek a görgősekék iránti figyelmét tanúsítja, hogy már az első sorozatból exportálnak norvég, NSZK, osztrák és kubai megrendelésekre. Eddig mintegy 30 ország cégei jelentekeztek érdeklődésükkel, köztük svéd, argentin, egyiptomi, iráni, görög, jugoszláv, NDK-beli, francia és angol cégek. A találmányt ezidáig 28 országban szabadalmaztatták. 6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. május 4.
