Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
„Meghosszabbítom a fiatalságom“ Közvetlen, barátságos ember. Melegség árad a szeméből. De ha azt mondja — szá- zad, vigyázz! — mint a kőszik- la, olyan merevek a vonásai. Fegyelmezett, kimért mozdulatokkal vezényli a századot — Illetve most már a zászlóaljat — helyesbít Bra- danovics László, az “öreg« ifjúgárdista. Hogy miért »öreg-«? Mert 1957-ben, tehát a hivatalos megalakulás (1958) előtt már egy évvel az élcsapat tagja volt Kaposváron. Több mint egy évtizede ifjúgárdista. — Hát igen, az ifjúgárdista annyit jelent, ifjú, elvhű, becsületes KISZ-es. Jómagam már nem tartozom a tizenéves ifjúgárdisták közé, de kell a tapasztalt, öreg harcos a fiatalok mellé. Ügy érzem közöttük meghosszabbítom a fiatalságom. — Az ifjúgárdában ez lehetséges? — Szerintem igen. Ügy értem, hogy csak az legyen gárdista, aki a szórakozását, a ki- kapcsolódását is itt keresi, találja meg körünkben. Sok munka és fáradozás vár az ifjúgárdistára, de megéri. Én úgy érzem, végleg megtaláltam az életcélom a gárdában. A régi, »harcos esztendők«, a sok apró győzelem, siker elég alapot szolgáltatott ehhez. De aká most lép be, azt nem tudjuk hol fogadni. Nincs a gárdának egy szobája, ahol elvégeznénk a munkát, a »leckét«, ahol hetenként néhányszor összejöhetnénk táncolni, társas játékozni. Ügy tudom, az Ifjúsági Házat annak idején éppen a gárdisták hozták rendbe — Igen. Társadalmi munkában. Ha pénz kellett valamire, egyik nap vagont raktunk mindnyájan, másnap festettünk, takarítottunk, folytattuk a munkát. Más volt akkor. Köszönő szót se vártunk érte. Ügy éreztük, nagy szolgálatot teszünk az ifjúsági szövetségnek, a városnak. Ma sem jut eszünkbe, hogy jó tett helyébe... Szűkösen vannak az- Ifjúsági Házban is, de valami megoldás csak kellene. Az én tizenegy mozgalmi évemmel nem tudom lelkesíteni, szórakoztatni a mai tagságot. Bradanovics László, az Oleg Kosevoj városi ifjúgárda-zász- lóalj katonai kiképzője. Amikor 1962-ben leszerelt a honvédségtől, ismét visszatért a gárdisták közé. Azóta ő a »kemény ember« a gárdában. — Enélkül nem lenne rend és fegyelem. Alapfokú katonai kiképzést kapnak a gárdisták. Mindent meg kell tanulniuk, ami eredményessé teszi munkánkat Két és fél éve a BM ifjúság- védelmi csoportjának is tagja. — Különösebbet nem tudok mondani feladatkörünkről. Nem is beszéltek róla szívesen. De azzal eldicsekszem, hogy nem egy olyan fiatal lett ifjúgárdista, méghozzá kiváló ifjúgárdista, akit mi figyeltünk, ellenőriztünk, segítettünk a jó és helyes útra. Azt hiszem, törekvéseink legszebb bizonyítéka és a legnagyobb ajándék is ez. A gárda katonai kiképzője a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál dolgozik. Nemrégen került ide, azelőtt a Finom- mechanikai Vállalat száztagú KXSZ-szervezetének a titkára volt. Terve, hogy tovább tanuljon. Ősszel a Gépipari Technikumban fölvételezik. Egy ötéves kislány és egy egyéves kisfiú, boldog édesapja Hobbyja a horgászás. — Több mint hobby, szenvedélyem — mosolyodik eL Felülök a motoromra és kimegyek a Balatonra. A tavon mintha kicseréltek volna. Nézem az ezüstös hullámokat, s valami végtelen csönd és nyugalom van bennem. Ezért szeretem a horgászást Reggelig is elüldögélek a bot mellett Ennyit a »kemény ember« is megengedhet magának. Bán Zsuzsa Jugoszláv pedagógusok cserelátogatása Kaposváron A Berzsenyi Dániel Általános Iskola vendégeként tegnap délben Berkics József iskolaigazgató vezetésével negyvennyolc tagú jugoszláv pedagóguscsoport érkezett Kaposvárra a bjelovári Milan Bakic Baja általános iskolából. Barcson, az új határátkelő- helyen Embersics Imre, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Magyar Sándor, a Berzsenyi iskola igazgatója és Bálint László szakfelügyelő fogadta reggel a vendégeket, majd Szigetvár megtekintése után érkeztek meg megyeszékhelyünkre. A Berzsenyi Dániel Általános Iskola tanulói virágcsokrokkal köszöntötték a jugoszláv vendégeket, majd Fekete Paris Lajosné, az iskola párttitkára mondott üdvözlő beszédet. Ebéd után a vendégek megtekintették a Kalinyin lakótelepi óvodát, a Munkácsy Mihály Gimnáziumot, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtárt és a Zója Nevelőotthont. Este szakmai és baráti beszélgetésen találkozott a két iskola tantestülete. Jugoszláv vendégeink ma reggel Balatonföldvárra utaznak, délelőtt Tihany nevezetességeivel ismerkednek meg, holnap Budapestre látogatnak el, majd egy-egy napos bra- tislavai, bécsi kirándulást tesznek. A Berzsenyi Dániel Általános Iskola tantestülete június közepén viszonozza a bjelovári pedagógusok látogatását. H. B. Egy népi játék születése Kis falu kis iskolájában A falu Istvándi, a szokás: Mai fiatalok énekelték és Tanító néni, de szép!... — tanít a Csornai-házaspár, a fonó: Egykor fontos házi- játszották el a járási művé- mondták és tán soha nem Barcson, a járási székhelyen ipari tevékenység, ma fele- szeti bemutatón. Vezetőjük, a erezett örömmel ízlelgették hallottam: áldozatos, szép désbe hulló hagyomány, munkát végeztek egy régi he- amely írásban és színpadi já- lyi népszokás bemutatásával, tékban mégis fennmaradt. gyűjtő, a szerkesztő és betanító egy személyben Csornai dúdolták mint újat. A táncban Kozma Ákosné kartársistvánné. Törékeny, szőke, fi- nőm s~egített> a szokásanyag 4 kisfiú, akivel ezek a dolgok megestek, hatéves volt, és nagyon szeretett sétálni. De apu és anyu csak este jöttek haza, nagymamának meg fájt a lába. Ezért a kisfiú az erkélyen állt naphosszat és bámulta az utcát. — Gyere enni, aranyom.' — kiáltotta nagymama. A kisfiú nem mozdult. Arcát a rácsra nyomta és elmélyülten pislogott a mélybe. Nagymama kijött a vajas kenyérrel. — Miért nem jössz enni, bogaram? — kérdezte. — Nézem az elefántot! — mondta a kisfiú. Nagymama meghökkenve nézett szét az utcán. — Hol látsz te elefántot? — Mindig erre sétál! — Már megint füllentett. Az utcán nem sétál csak úgy egy nagy elefánt! — Ez gyerekelefánt volt! — Talán játékelefánt — vélte a nagymama. A kisfiú megrázta a fejét. — Igazi kis gyerekelefánt volt. Akkora, mint a ház! Integetett az ormányával és azt mondta, szia, kisfiú, gyere velem sétálni. — Itt nincs semmiféle elefánt, ne beszélj butaságot! — Belebújt a kukába! Mindig elbújik szegény, ha nézik. Nem szereti, ha nézik. — Még ilyet! — csodálkozott a nagymama. — Miért nem szereti? — Mert idegesíti, hogy nem látják. Téged is idegesítene, ha nem látnának! — Bizonyára — mondta nagymama csüggedten. ' — Ha elmégy, megint előjön és sétál. — Edd meg a vajas kenyeret, bogaram. — Nem vagyok éhes. — A kiselefánt mindig megeszi a vajas kenyeret. — Az elefánt nem eszik vajas kenyeret, csak édes bam busznádat! — Igen! — mondta nagymama keserűen. — Még szeSzia, kiS’jfiá rencse, hogy itt mindenütt annyi az édes bambusznád! — Hol látsz te itt bambusznádat? — kérdezte a kisfiú. — Ott, ahol te elefántot! — mondta nagymama sértődötten. — Itt nincs bambusznád! — mondta a kisfiú szigorúan. — Nincs ez jól sehogyse — sóhajtott nagymama. — így nem lehet gyereket nevelni! □DD — Aki nem szereti a spenótot, űz kicsi marad! — mondta a nagymama délben. — Egyed bogaram, te vagy a legsoványabb kisfiú a világon. A kisfiú kavar gáttá a spenótot. Ügy látta, sehogyse fogy, hanem inkább szaporodik — Erre repült két aranyos kis papagáj — mondta. — Igen? — szólt a nagymama szórakozottan és példamutatóan kanalazta a spenótot. — Az egyik sovány volt, a másik meg kövér — folytatta a kisfiú. — Egyél mondta a nagymama. — Integettek a szárnyukkal és azt mondták, szia, kisfiú, gyere velünk sétálni! — Igen — sóhajtott nagymama. — Ezt már tudom. — A sovány kis papagáj átrepülte a házat, A kövér kis papagáj csak akarta, csak akarta, de nem bírta a szárnya. — Egyél már! Neked nem kell repülni — mondta a nagymama mérgesen. — Te nem sajnálod a szegény kis kövér papagájt? — kérdezte a kisfiú szomorúan. — A papagájok nem röpködnek csak úgy kedvükre, mert megfogja őket a macska. — A macska nem tud röpülni! — Ki hitte volna — mondta nagymama. — De akkor is megeszed a spenótot! — A sovány kis papagáj ráült a kéményre és csúfolta a szegény kis kövér papagájt, így csúfolta: Úgy kell, káposztába hús kell, mért ettél annyi spenótot! A szegény kis kövér papagáj meg csak sírt, mert nagyon szégyellte, hogy még egy vacak házat se tud átrepülni! A kisfiú sírni kezdett, mert igen sajnálta a szegény kis kövér papagájt és könnyei belepotyogtak a spenótba. i — Ne sírj! — sóhajtott még nagyobbat a nagymama. — De az igaz, így nem lehet gyereket nevelni. □ □□ — Mi lesz ebből a gyerekből? — kérdezte a nagymama este. — így nem lehet gyereket nevelni. Mire hazaértek, alszik. És mikor foglalkozzam vele? Annyi a munkám, hogy nem érzem a lábaimat estére. — Mit csináljunk, mama. ha kell a pénz? — mondta anyu fáradtan. Nagymama arca kipirult. — Ma mindenütt égetni kellett a villanyt, hogy abbahagyja az ugrást. Miért ugatsz, bogaram, kérdeztem. A kiskutya, aki mindig erre sétál, azt mondta, szia, kisfiú, gyere velem sétálni! — Elénk a fantáziája — mondta anyu még fáradtabban. — De ez a kiskutya fél a sötétben, fiam! Ez a kiskutya azt hiszi, hogy a mor- máncs áll a háta mögött és meghúzza a fülét, ha nem ugat folyton. Még mindig zúg bele a fejem — panaszolta a nagymama. — Ha jól tudom, ez a mama szavajárása: Vigyen el a mormáncs! A mormáncs német szó elferdítése, halálembert, illetve halált jelent! — mondta apu és megtörölte száját a spenót után. — Jó, te csak tarts nekem nyelvészeti előadást, fiam! Nektek meg lesz autótok és egy örökké füllentő gyereketek! — Ez túlzás, mama! A gyerek nem füllent, csak nagyokat mond, mint minden gyerek ebben a korban. Nemsokára sétálhat kedvére eleget, az ősszel iskolába megy. Ott majd leszoktatják a füllentésről! — mondta apu és kinyitotta az újságot. □ □□ A kisfiú boldogan ment iskolába. A második nap már egyedül is hazatalált. Sétálhatott kedvére. Nagymama meg türelmetlenül leste a csengőt minden délben. — Na végre! — mondta ilyenkor> megkönnyebbülten és sietett ajtót nyitni. Nem akart hinni a szemének. Egy fejebúbjáig piros kisfiú állt előtte. — Hát te? — kiáltott nagymama és összecsapta a kezét. — Szia, nagymama! Ezt a tanító néni küldi neked! — mondta a kisfiú és nyújtotta az ellenőrzőjét. Nagymama rosszat sejtve rakta orrára a szemüvegét. A tanító néni azt írta, sajnálja, hogy a gyerek ruhája így bemaszatolódott, de mire észrevette, a kisfiú minden piros krétát felkent a táblára. — Ezt a szégyent! — kesergett nagymama —, hogy csinálhattál ilyet? — A tábla azt mondta, szia kisfiú, nagyon szeretem a piros krétát! — Ó! — mondta a nagymama és nem tudott többet mondani. Mihályi Margit nőm vonásé fiatalasszony. Arra kérem, mesélje el, hogyan született az Istvándi fonó? »A legtöbben még soha nem álltak színpadon. Tavaly népi tánccal szerepeltünk: nem valami fényesen, kemény kritikát kaptunk érte. Hát bizony nem esett jól, de — mondtam — siránkozás helyett inkább azt nézzük: hogyan és mit lehetne jobban? Nagyon szeretem az öregeket. Mindig érdekelt, hogyan éltek régen, milyen volt az ő fiatalságuk? Innen ered a népi játék gondolata is. Itt, Istvándiban szőttek, fontak. Idevalósi vagyok, végigjártam a falut és meséltettem az betanítása pedig már köny- nyebb volt. A szokás másképpen alakult a társadalmi válaszfalakon innen és túl... Szegényebb házaknál csak dolgoztak a lányok, s a gazda este megkínálta őket — ha volt mivel. Itt elmaradt a fonóbál és a zajos, vidám mulatság. Gazdag háznál reggeltől dolgoztak. közben folyt a mese, a pletyka, az álomfejtés — álmoskönyvből. Estefelé jöttek a legények. Tréfálkoztak, incselkedtek, zálogot szedtek. Aztán maszkások érkeztek, betyáröltözetben. Erre sok betyár volt, s emlékezet szerint ki szeretőt is tartott, az tőle kapott kendőt viselt a derekán. Ezt a műsorban a öregeket; a fonásról, ifjúsá- tS2 jk matgondozó;a Mó_ guk oroménál. Szívesen em- ricz Dezs- eleven(tette meg lekeztek... Betyárballadát énekelt. Azt, Az adatközlések, a dalok, h „Csali Písí ,m be_ táncok es szokások jobbara megy a csárdába...- örömmegegyeztek. Mikor a kor be- mel és szoroalommal járt a - ^pyeztetnf. próbákra. Nem is sejtettük, hogy ilyen tehetség rejlik rendszerezni a gyűjtést. Bizony a dalokkal problémám volt. Háromnegyedében műdalokat ismertek és énekeltek itt Fonóban. A népzenei válogatásban dr. Király Lajosné segített. Újra körüljártam az öregeket: régi keletű somogyi dalokat dúdoltam, ismerik-e? Némelyiket ismerték, azoknál maradtunk, így alakult ki a játék zenei anyaga«... iNexmcgen hosszú vita zajlott az irodalmi folyóiratokban a magyar népdalról. Kell-e a népdal a mai fiatabenne. Nagy sikere volt: ez a ballada külön díjat kapott az ő előadásában. Végül is ebből az anyagból szerkesztettük meg a fonót. A tánc kivételével sok segítséget kaptunk a iMtinka Művelődési Házban Henkel Zoltántól. Királynétól és Vértes Elememétől. A követelmény sze- ”’>< a gyűjtés anyagát művé- énnv°l szükséges feldőlni és s*'■ -adva állítani. A izottság »kiváló« minősítése alapján ez sikerült.« A vállalkozás tehát sikeres lóknak, vagy kongassuk meg volt: s'került leírni és bemua harangot fölötte? Némelyek szerint csak az ún. »folk- beat« elemeiben él tovább a népdal. Mások úgy látják — és helyesen látják —, hogy van természetes igény a mai fiatalokban erre is, de szívesen éneklik eredeti népdalainkat is. Az istvándi fiatalok ezt igazolják. »... Az olyan kimondhatattatni egy régi néphagyományt. S ezalatt a közös munka, a pezsgő izgalmak öröme az egész falut, az egész KISZ- szervezetet megmozgatta. A törékeny, kékszemű fiatalasz- szony egészségét azonban egy kicsit megviselte a megerőltető munka. Ottjártamkor éppen betegszabadságát töltötte: pihennie kell. Dé közben lan öröm volt nekem, amikor már új témán gondolkodik: ezek a KISZ-es fiatalok rá- »Régi vágyam egy népiirocsodálkoztak egy-egy ismeret- talmi színpad eg1 népkölté- len ismerős dallamra. »Meg- szeti, népzer."'- összeállítás, rakják a tüzet, / Mégis el- »Esteledik n taluban...« — aluszik, / Nincs az a szere- ez i°~~ lem, f Ami el nem múlik« . Jl U (j ) I NÉPLAP Szerda, 1969. május 14.
