Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
ANATOUJ KUZNYECOV: KOPOTT BAJÁN Megimrtatom, neki Is megmutatom és mindenkinek megmutatom! A zeneszerző cuppantott egyet, majd előhalászott egy cédulát A jArAsi kultűrhAzBAN a műkedvelők vetélkedőjét tartották. A zsűri asztalára rőrhenyes lámpafény-darab hullott, amely csak a térítőn felevő rózsaszínű jegyzetfüzeteket és az átlyukasztott listákat világította meg. A zsűri elnöke, — zárkózott Szemüveges, koros zeneszerző — alig szólt valamit, arcáról bajos lett volna leolvasni, hogy tetszett-e neki valami, avagy sem. A zsűri másik tagja egy fiatal konzervatóriumi aspiránsnő, aki a zeneszerzővel érkezett Ott ült még a zsűriben a kulturház művészeti vezetője is. Végtelenül hosszúra nyúlt M műsor. Énekkarok, táncosok, felolvasók, s megint kórusok váltogatták egymást a színen. Valamennyit nagy nyugalommal, érzéketlen figyelmetlenséggel nézte végig a zeneszerző, nagyritkán kipipált egy-egy műsorszámot. Most egy tizenöt- tizenhat éves forma apró, félszeg, pirosarcú kislány jelent meg. Tömör lenszín copfját az esemény fontosságának kedvéért — vagy inkább, hogy idősebbnek és szolídabbnak lássák — tarkóján koszorúba fonta. Hatalmas, kopott bajánt cipelt magával, melynek bársonyból készült a fujtatója. A rendezők elfelejtettek széket adni a lánynak, aki csak nézett, álldogált, majd elszaladt a színfalak mögé. A teremben néhányan már nevetni kezdtek. Aztán a lány maga hozott széket, leült, elrejtőzött a hatalmas baján mögé, ujját annak gombjaira tette. A teremben megint sustorgás hallatszott. A lány gyors, ijedt mozdulattal széthúzta a fúj- tatót. A hangszer csodálatosan zengett. Ismerős, fölkapott moldove- nyászkát játszott. Valamikor hallás utón tanulta meg, később, a kultúrházban kottáról. Csakhogy nem olyan könnyű ezt úgy játszani, ahogyan kell: könnyedén, természetesen, lendülettel, hogy mindenki lélegzetvisszafojtva figyeljen. A MŰVÉSZETI VEZETŐ előredőlt, szorongva figyelte a lány cikázó kezét. Az aspiránsnő is megváltoztatta eddigi tartását, letette töltőtollát is, s jóságos, sőt gyöngéd pillantással figyelte a lányt A zeneszerző megtörölgette szemüvegét, s a listán keresgélt. Végre rátalált: Nyina Mokina, tanuló, nagyharmonika. A taps alig-alig volt hos7- szabb a szokásosnál, s mind össze a távoli sarokban ahol a törzsközönség helye van, cs'apódott össze néhány tenyér továbbra is a beállott csöndben. A szám után szünet következett. A zeneszerző kiment az üres erkélyre, s élvezettel rágyújtott egy aranyvégű cigarettára. Aztán eszébe jutott, hogy beszélni akart a kis bajánossal, elnyomta a cigarettát és keresésére indult. A kislány a színpadi feljárónál ült egy sarokba dobott poros díványon és nagy erőfeszítéssel kényszerítette magát, hogy ne sírjon. A zeneszerző a lány mellé ült. Hamarosan megtudta, hogy rövid ideig a művészeti vezető tanította a lányt Már késő este volt amikor a zeneszerző elindult a kul- turházbóL Csak ritkás lámpafény világította meg a kitaposott útszélt így hát csetlett- botlott a sárban. Sokáig bolyongott a kerítések mentén, mérgelődött, hogy az utcasarkokon nincs névtábla, a házszámokon meg nem lehet kiigazodna A legelső, ami a szemébe tűnt Mokináék lakásában, a megszámlálhatatlanul sok fénykép. Az ablaknál lévő kispadon pedig ott hevert az öreg baján, ügyetlenül eligazított táskájában. Nyina már leengedte azt a komikus kontyot. Hosszú copffal még kedvesebbnek tűnt a zeneszerző szemében. Nyina anyja — sovány, kissé már hajlott asszony — figyelmesen, de cseppet sem meglepetten kínálta hellyel a vendéget. HAMAR KIDERÜLT, hogy csupán ketten laknák a házban, az apjuk a háború után halt meg. Karcolás nélkül vé- gigeite a háborút, hazajött, lefeküdt és egy éjszaka elvitte a szíve. A baján őutána maradt, s a kislány egy kicsit próbálgatta. Szimfóniákat ugyan nem ismer, de érti a kottát, szolfézst meg zeneirodalmat is anult. — Nekem nagyon tetszett — mondta a zeneszerző —. A kislán-" jól játszik. Komolyan kellene tanulnia. — Nyina, menj ki — rendelkezett váratlanul az anya. A lány, aki eddig úgy ült, mint egy kis egér a szénába bújva, kelletlenül távozott. annak fejlődnie kell. És hogy a művész munkája hát egyáltalán nem »könnyű élet«. A művészet — szép hivatás. Az alkotás pedig hatalmas boldogság. Ám érezte, ebben a helyzetben ezek a súlyos szavak üresen konganak. Valahol bensőjében pedig sértettséget érzett: lám, lejön ebbe a kisvárosba, s elmondaná, hogy a lányt fölviszi a fővárosba, megígéri, hogy vigyáz rá, tanítja, segíti... FÖLTETTE A KALAPJÁT, szárazon elbúcsúzott, s kiment. Először semmit sem látott. Vaktában elindult. A kerítésnél hirtelen mellette termett Nyina. — Nagy a sár nálunk, majd én vezetem — szólt félénken — Csali lépjen utánam. — Megbékeletlen édesanyád van — mondta a zeneszerző. — És neked mégis tanulnod kell. — Tudom én azt — mondta meggyőződéssel Nyina, ahogy a süldő lányok beszélnek, akik meg vannak győződve, valóban tudják, mit kell tenniük. — Te még keveset tudsz — mondta a zeneszerző. — De majd... — Játszani fogok, tanulni, s jaj, hogyan játszom majd! — kiáltotta hevesen a kislány. — — Jól van. Tessék itt a címem. És ha úgy adódik... hm... hát altkor gyere. És a bajánt óvd nagyon: igen jó szerszám, felbecsülhetetlen értékű. Dühösen szuszogott, majd elindult a másik irányba Másnap egy fülig sáros autóbusz állt a kulturház elé. A vasútállomás negyven kilométerre volt, s a zsűri tagjai ezen a buszon utaztak odáig. Nagy tömeg jelent meg A zeneszerző mindenkivel kezet fogott, mindenkitől barátságosan elbúcsúzott, mégis elégedetlen volt. Nyugtalanította a tegnapi párbeszéd, s azoknak a gyötrelmes gondolatoknak maradványa, amelyekkel álomra tért ELINDULTAK. A zeneszerző hamarosan fölismerte Nyina Mokináék házát. Fülébe csengett a lány hangja: »Megmutatom, mindenkinek megmutatom!« — Nagy melegséggel gondolt arra, hogy ez a lány minden bizonnyal megmutatja. Kabátujjával az ablakot törölgette, hogy még egyszer megnézze a hozzá oly közel került kis várost A dombok -lassan magukba rejtették, a köröskörül, egész a láthatárig csak a letakarított mezőség nyújtózkodott. Fercncz Győző fordítása DUNÁNTÚL — Ne bolondítsa ezt a lányt! — csattant fel hirtelen ellenségesen az anya. Bizonyára elfeledte már, hogy diplomatikusan akarta lefolytatni ezt a beszélgetést. — Ne keverje meg a fejét, csak annyit mondok! Maga komoly, koros ember, s mégis ilyen nem rendes dolgot eszel ki! összebeszéltek talán, mi? A zeneszerző úgy vélte, egyedül ő fedezte fel ezt a tehetséget És miért nem rendes? — kérdezte sértődötten. — A könnyű életre nem engedem, a művészetre nem adom — mondta élesen az anya. — Nem azért neveltem, nem azért törtem magam érte. Most ő az én egyedüli segítségem. A zeneszerzőt megzavarta ez a váratlan fordulat, de aztán hevesen kardoskodott: a a tehetséget meg kell menteni, Varga Hajdú István festménye (A II. Tavaszi tárlat anyagából. Furcsa betegség A betegségnek, mely tegnap kitört rajtam, még a legtudósabb orvosok sem ismerik a nevét. Csupán a tünetek ismerősek, ezek is csak az én kórlapomból. Tegnap végigpofoztam a hivatalt. Reggel fejfájósan ébredtem, azt hiszem a napfoltok is fokozottan tevékenykedtek, a cipőfűzőm is elszakadt, és busz sem jött. így késve érkeztem a hivatalba. A portás gúnyosan vigyorgott a kapuban. És ekkor tört ki rajtam a betegség. Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy képen töröljem a portást. A csattanáslól egy pillanat alatt kijózanodtam, már éppen bocsánatot akartam kérni, amikor a portás megszólalt: — Nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Én csak azt mondtam, hogy minden este együtt mennek el Micikével. .. Kettesével ugráltam fel a lépcsőkön. Az első emeleten találkoztam Babanyeczcel. Üjra rámjött. Ütöttem! Babanyecz: — Igazságtalan vagy, öregem. Az én szavazatom úgysem változtatta volna meg a döntést: nem te kapod a vidéki kirendeltséget! Én csak azért szavaztam ellened, mert egyedül maradtam volna... A következő pofont Lete- nyeinek adtam; azonnal bocsánatot kért, és becsületszavára kijelentette, hogy a menyasszonyomra azt a bizonyos jelzőt, tréfából tette, és szent meggyőződése, hogy Julika a világ legtisztességesebb leánya, aki őszintén szeret engem. Csak az iri- gyeim terjesztik, hogy viszonya van Kemenessel. Kemenes éppen kapóra jött. Ütöttem. — Nézd, kérlek, — mondta —, tulajdonképpen igazad van. Rongy ember vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nem én kezdtem! Julika sosem volt hűséges senkihez. Engem is megcsalt azóta... M int a tébolyult rohantam végig a folyosón. És ekkor feltűnt Bényei. A kór már teljesen elhatalmasodott rajtam. Szájon vágtam szegény Bényei Jancsit is, pedig a legjobb barátom. Szemrehányóan, fájdalmas tekintettel nézett rám: — Hát ennyit ér a mi barátságunk? Te felülsz minden szóbeszédnek! Vedd túr domásul, én nem mondtam, hogy teljesen alkalmatlan vagy a beosztásodra, valami olyasmit említettem egyszer, hogy mintha mostanában egy kicsit hanyagabb lennél, de ezt annak tulajdonítottam, hogy sok a problémád. Rendbe kellene hozni az idegeidet, öregem... — mondta keserűen és otthagyott. Furcsa betegségem híre hamar elterjedt a hivatalban. Így történt, hogy többen elszaladtak előlem. Kivéve Zoltánt. —Idefigyelj — lépett hozzám, — látom le akarsz számolni az ellenségeiddel. Helyeslem. Ez a férfias megoldás. Ezért figyelmeztetlek, hogy ne hagyd ki Havast. Azt terjeszti rólad, hogy lopod a vállalat benzinjegyeit! Képen töröltem, mert a betegség nem válogat. Ellenállhatatlan kényszer vitt a pofozkodásra. — Nézd, én csak azért mondtam, hogy elhiszem, mert ki akartam ugratni a nyulat a bokorból — méltatlankodott Zoltán. — De ezután én is biztos vagyok benne, hogy Havasnak igaza van. £ kkor egy hatalmas pasas toppant elém és szó nélkül, úgy vágott szájon, hogy három fogamtól búcsúztam el köszönés nélkül. És ebben a pillanatban rejtélyes betegségem is elmúlt. Megtöröltem a számat, és mielőtt a másodikat üthette volna, így szóltam a bősz idegenhez: — ön nyilván a Micike férje. Nézze uram, beszéljük meg a dolgot. Az egész ügy csak a portás és néhány irítrikus aljas pletykája... ®sz Ferenc IBY ANDRÁS: MÁJUSI EMLÉK Mikor illatot virágzik a május, s kibomlanak a lila orgonák, eszembe jut a régi, régi város s a harmincnyolc búcsúzó vén diák. Az azerbajdzsáni piacon Huszonöt év múlt el, egy negyedszázad. .. Ma is virulnak lila orgonák, de hova lettek az álmok, a lázak? Jaj hovatúnt a harmincnyolc diák? Emlékezem.. • Május volt akkor, régen — soha ilyen baljósán szomorú. Német csizmák döngtek a Kossuth •téren, vérrel köszöntött ránk a háború. Érettek lettünk szinte akaratlan. — A papíron nedves volt még a tinta. — Háború volt. Fortyogó szörnyű katlan, amelyben sorsunk lengett, mint a hinta. Fájón búcsúztunk tőled »Alma mater«, és ballagtunk a vérsíkos úton. Volt, kit gáz nyelt el, volt kit bombakráter — s volt, ki megbotlott ezen az úton. Az évek szálltak... Es sokat megértünk. A hajunk szürkül és kedvünk kopott. Az ifjúságot ó jaj elvetéltük, az élet harcot és munkát hozott. De én hiszem, hogy nem éltünk htyba. A mi munkánkon épül a világ, mirajtunk múlik, hogy nem a halálba ballag ma már a búcsúzó diák. Ma is illatot virágzik a május, lilán lobognak künn az orgonák. Szívemben újra földereng a város, < az a tavasz, az a komor, halálos, s a ballagó harmincnyolc vén diák. LACO NOVOMESKY: ESTE Nem olvasom, hisz emlékezetből ismerem ezt a szomorú versgyűjteményt. Add a kezed még, mondj jó éjtszakát és oltsd el a fényt. Behunyom szemem a sötétben, hogy jobban lássam a világot és tiszta mását, amelyet szavak, betűk nélkül mormolok magamban szomorú versgyűjtemény helyett. Szirmai Endre fordítása Egyre lejjebb Az exkluzív helyen. Hát kérem, hozzon nekünk egy üveg francia konyakot, Napóleont, ha lehet. A Cour- voisier valahogy nem esetem. Utána természetesen pezsgőt. Persze, azt is franciát! És kérem az étlapot, nagy gusztusom van valami rákféleségre. Később, kevésbé exkluzív helyen. — Igen, igen, lehet egy kis jó olasz vörösbor. Chienti, marsigli! De a hétputtonyos Szamorodni talán még jobb lenne. És esetleg whiski. De skót legyen a többit igyák meg az exportőrök. Esetleg másnap, még kevésbé, de még mindig exkluzív helyen. — Kezdjük talán ginnel! S van valami jó badacsonyi, somlói boruk? Szürkebarát is jöhet! És kérném az étlapot! Eg-- jó sertéssült alighanem nem ártana. Ismét csak később, nem exkluzív, de nem is rossz helyen. — Á — szóval kékfrankos van ? De hiszen remek. Előtte azért innék egy kecskeméti cseresznyét. Utána meg elkelne egy kis porter sör. Ja, és egy pár virslit is szíveskedne..; És egyre kérőbb, ami nem jelenti azt, hogy nem reggel korán, egy elég jó helyen. — Khm, milyen palackos boruk van? Értem badacsonyi! Azt nem szeretem! Aha, és kékfrankos. Nem, azt sem nagyon... Mi, pecsenye is van palackban? De hiszen ez remek! És hozhat egy dupla bablevest is. Még az előbbinél is később, egy helyen, amit hivatalosan étteremnek és vendéglőnek neveznek. — Szóval ajánlja a folyóbort? Jól van, hozzon egy fröccsöt! De nem, inkább egy kórsó sört. És vagy két pogácsát. És végül egy helyen, ahol — hát istenem — le lehet ülni. — Éltem, volt két kisfröccs, három pohár sör és egy sóskifli — értem! De ... khm izé... izé ... főúr — kis türelmet kérek, egy telefon az egész. Nehogy azt higyje, hogy csavargóval van dolga! Csak egy telefon, és perceken belül kivált a feleségem... Nagy S. József SOMOGYI NÉPLAP .««a. május U. a
