Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

Miért nines, amikor lehetne IFJÚSÁGI KLUB M Miért nem működik ifjúsá­gi klub ott, ahol ennek a tár­gyi és személyi feltételei meg­vannak? Erre kerestem választ Ma- gyaratádan, a nemrégien fel­avatott új művelődési házban. Az épületben mozi- és szín­házterem; egy szakköri helyi­ség (amely öltözőnek is hasz­nálható), szabadpolcos könyv­tár és egy tágas, szépen be­rendezett pórtkluib található. Amikor odaérkeztem, a KISZ-fiatalok éppen egy mű­soros előadásra készülődtek nagy izgalommal. Legelőször a művelődési ház igazgatóját. Schneider Antal pedagógust kerestem meg. Szerinte elsősorban a fiata­lok szétszóródása okozza, hogy maga a KISZ-szervezet sem működik eredményesen. Oly­kor mégis tudnak felmutatni valamit; néptánccsoportjuk például ezüst fokozatot kapott a Járási művészeti bemutatón. Papíron lehet olyan 50—60 KISZ-tag a faluban. Jobbára azonban másutt dolgoznak vagy bejáró diákok. Nemigen kötődnek a faluhoz, így alig 20—25 igazán tevékeny fia­talra lehet számítani. A veze­tőség szinte hagyományosan érvek óta változik. Eddig nem akadt, áld sikeresen össze tud­ta volna fogni őket Nincs bennük kellő aktivitás. Hogy a felnőttek törődnek-« ve­lük? Igen, de helyettük nem végezhetik el a KlSZ-mazgal- mi munkát adminisztrációt, szervezést stb. Ez bizony igaz. Bár az sem lényegtelen, hogyan, a nép­művelés milyen módszereivel próbálunk részt vermi a fia­talok világnézeti-kulturális nevelésében. Pintér Lajos párttitkár a szervezőkészséget hiányolja a fiatalokból Ezt kellene erősí­teniük. Rövidesen új vezető­séget választanak, egy gim­nazista kislányt javasolnak titkárnak Jó irányú változás­ra számítanak — mondotta. Ehhez azonban a művelődé­si háznak is vonzó programot. vonzó lehetőséget kellene ad­nia — mindenekelőtt egy if­júsági klub megalakításával — a fiataloknak. Helyiség kelle­ne ehhez, ahol jól érzik ma­gukat és szívesen találkoznak gyakrabban is a KISZ-tagok. A titkár elvtárs efelől is meg­nyugtat. — Van a művelődési házban külön helyiségük is, ami hiva­talosan öltöző. De bármikor, ha kérik — persze felelősség­gel — szívesen átadjuk ren­dezvényeikre a pértklubot is. Ugyanígy a kisebb csoportú is­meretterjesztő előadásokhoz is rendelkezésre áll ez a klub- helyiség. — Általában hogyan tartják nyitva a pártklubot? Van-e lehetőség itt beülni folyóira­tot olvasgatni, tv-t nézni? — Van négy-öt napilap, fo­lyóirat meg tv is. Hivatalosan hetente négy nap a nyitva- tartása, este 7-től. De általá­ban csak a párt-, tanácsi vagy tömegszervezeti rendezvényeit után maradnak ott néhányon beszélgetni, tv-t nézni ... Ezt megerősítette ecy idő­sebb bácsi, Nyúlás Ernő gond­nok is. — Olykor egyedül nézem itt este a t v-t. Nemigen jön­nek ... De persze védjük is ezt a helyiséget. Meg kell óv­ni a berendezést... — Volt már rongálás vagy hasonló? — Nem, de hát ne is le­gyen... Az esti előadás előtt sike­rül néhány szót váltanom két KlSZ-taggal. Ábrahám Erzsi­kével és Nübl Edittel. Mind­ketten a széthúzásnak tulajdo­nítják, hogy sem a klub meg­alakítása, sem az eredményes, tartalmas KISZ-munka nem megy itt Csak néha, egy-egy akciófeladatnál, mint például a mostani műsornál tapasztal­hatni a lelkes »hozzáállást«. Editke szerint a klub nem is fog menni. »Ahol ennyien, ennyifélét akarnak? ...« Schneider Antal pedagógus: — Nem kellene annyian és annyifélét csinálni. Tízen is elegen volnának elkezdeni... Itt sikerült végre a lényegre tapintani. Valóban nyolcan-tí­zen is elkezdhetnék kialakíta­ni az ifjúsági klub közösségét. Ábrahám Erzsiké szerint ugyan ennél jóval többen van­nak, akik összetartanak, akik­re számítani lehet Beszélgeté­sünkbe belekapcsolódott egy fiatal katonatiszt is. Felaján­lotta: szívesen patronálnák a magyaratádi ifjúsági klubot. A személyi és tárgyi felté­telek tehát megvannak. Tizen­két pedagógus működik a fa­luban, közülük keten-hárman aktív népművelők is. Mégis jól sejtettem, a hogyan? kérdés- bál adódik a legnagyobb probléma. Hogyan elkezdeni és hogyan folytatni az ifjúsági klubot? Ez viszont ma már szeren­csére nem probléma. Ha vala­ki egy kicsit is lépést tart a fejlődéssel, a népművelés újabb és korszerű módszerei­vel, az képes megszervezni egy ifjúsági klubot a megyei módszertani füzetek útmutatá­sai, ötletei alapján is. És fő­leg: fantáziával, szervező erő­vel ... Kezdetben nyolc vagy tíz fiatal részvéteiével. Akkor este, a műsorra szé­pen megtelt a nagyterem. A fiatalok és a pedagógus sze­me is ragyogott az örömtől. Tehát a lelkesedés sem hiányzik itt. Ezen sem múl­hat az ifjúsági klub megalakí­tása Magyaratádon... Wallinger Endre Mozi a tan A Tanácsköztársaság kiki­áltásának fél évszázados év­fordulójára a somogysaentpá­11 iskolaigazgató, Kovácsevics Márk és a tanács vb-elnöke, Sebjenics László nagy megle­petést késztített elő a község lakóinak. Már tavaly elhatá­rozták, hogy föltérképezák nemcsak a község, hanem a járás területén föllelhető ti- zenkilences eseményeket, azo­kat, amelyek Scxmogyszentpált is érintik és erről filmet ké­szítenek. A Hazafias Népfront, a helyi termelőszövetkezet és a tanács segítségével a kis film el is készült és március 20-án megtartották a »pre­miert«. Mit is rögzítettek celluloid szalagra? A kispajtások és a KISZ- tagok virágcsokrokkal tiszte­legtek a tizenkilences hősi ha­lottak sírjánál, egy idős bá­csival bejárták a határt, aki elmagyarázta a földosztás rendszerét, felavatták a föld­osztó bizottság emléktábláját és megkoszorúzták az inkei erdő szélén álló emlékművet. Ezek a száraz tények, s jól­lehet a film nincs megvágva (montázsasztaluk sem volt hozzá), mégis a témán belül marad, csapong, színesedik. Meglátogatták Jónás Vendel­nek, a földosztó bizottság ve­zetőjének unokáját, aki a la­kodalmára készült. Az emlék­tábla avatása után a kamera végigpásztázza a kalikót (ke­mencében sütött perec) maj­szoló gverekareokat és a leg­végén, immár színesebben, be­mutatja az épülő, fejlődő já­rási székhelyet, Marcalit. — A célunk az volt — mondja Kovácsevics Márk —, hogy miután tárgyi dokumen­tumok nemigen álltak rendel­kezésünkre, azt mutassuk be, mi hogyan készültünk, hogyan állítottunk emléket a Tanács- köztár saságn ak. Villon- és Burns-összeállítós \ Az Ifjúsági Ház irodalmi színpadának bemutatója A Villon ^és Bums költésze- háromszáz évre egymástól té­tének javából való összeáll!- voli »szegény« poéták? Az tás bemutatása jelentős fel­adat volt a nemrégen alakult együttesnek. Áz ifjúságban rejlő — és felfedezett! — energia magas­ba röpítette Villon és Burns költészetét, kezdeményezésük, töretlen lendületük az előadás fogyatékosságai ellenére is di­cséretes. A Forró Pál színmű­vész vezetése alatt álló iro­dalmi színpad a fiataloknak mindig rokonszenves »szer­zőkre« talált. Egymás mellett Villon és Bums? Az időben Szántód—Tihany: lü^űJQFÚ't Keverednek a fények. Vitor­lások, vakító víztükör, nyári meleg. Megtelt nyaralók, nyi­tott ablakok, ajtók, kiterített takarók, szezonra készülő em­berek tarkasága végig a tópar­ton. Szezon előtti utolsó va­sárnap. Zöldülő. készülődő most a szántódi rév. Fölbereg- nek a motorok és elindul napi útjára a komp. IV. Vizet kós­tolgató vitorlások kísérik a szorosban. Nincs még szezon, van rajta hely bőségesen uta­soknak, gépkocsiknak egya­ránt. vés volt az ismerkedéshez. 1 mentét s közben már a sze­A gépüzem vezető. Dolgos Janos tíz éve teljesít szolgá­latot a Balatonon. Nemrég jött vissza a szabadságról. Még a tavalyi nyári vasárna­pokat töltötte le. A közelgő szezonról beszél. Nevetve mondja, hogy a nyár mindig sok munkát jelent, de ilyen­kor a fizetés is több. A kor­mányosfülkéből kifelé mutat a vízre, körkörös mozdulatot tesz. Mintha azt mondaná: ugye, milyen csodálatos? Va­lóban az. Tihanyhoz közele­dünk. Az embereket figyelem. Ügy szívják magukba a fényt, s a víz sajátos szagát, mintha külön-külön gazdái lennének az egész tónak. Azok is. Mind­annyian gazdái vagyunk. Kikötöttünk. Üres lett a komp. A legénységnek tíz szabad perce van. Ilyenkor napoznak, tréfálkoznak, anek- dotáznak. A matrózok még húszon alu­liak. Hét perc menetidő ke­Meg az is igaz, hogy az uta sokkal voltak elfoglalva. Most, hogy kitréfálták magukat, ko­molyra fordul a szó. Arról a sok-sok érdekességről beszél­nek, ami munkájukkal jár. Aki szereti a változatosságot, el nem menne az ő munkakö­rükből máshova, annyi él­ményt kap egy szezon alatt. Felbúg a hajókürt, megkez­dődik a beszállás. Az utasak. Nem tudnám megmondani, hány nemzet nyelve keveredik össze az au­tók^ zajával. Az olaszok a leg­hangosabbak. Harmincnégy fős csoporttal jöttek Torinó- ból. Ha lehet azt mondani, hogy a legcsinosabb hölgy közülük a legközlékenyebb, akkor Viktória Rosso az. Elő­ször jár Magyarországon, s ahogy mondja, annyira tet­szik neki a Balaton, hogy a nászúira is ide szeretne jönni. Szabó Andrea ötéves, szőke, mosolygós kislány is nagyon közlékeny. Igaz, bátorságból csak a marna szoknyájáig fut­ja, mert amikor arra kérem, hogy álljon a gép elé, csak nagy biztatás után teszi. Ami­kor megkérdem, miért jött Tihanyba, azt feleli minden gondolok clás nélkül: »Mert tet­szik a Bal esi! Tudod, bácsi olyan gyönyörű kék a tó!« © Szezon előtti utolsó vasár­nap. Este hat óra. Kiköt a komp. Nem indul holnapig. A vitorlásakat figyeli, a naple­zonra készül. A napi huszon­négy fordulót, háromezer utast, ezer gépkocsit várja me­rengve. Mészáros István előadás igazi ötlete éppen ez: fölfedezte a két »rokont«, akik egymással »szépen« elbe­szélgetnek. Azonban bármeny­nyire is »kapcsolható« kette­jük költészete, különbözősé­güket, egyéniségüket nem ta­gadhatjuk meg tőlük, miként az előadás tette. A Beszéljünk arról, ami tetsző című összeállítás hatá­rozott stílust, előadásmód-ve­zetést követel. Forró Pál nem tudott dönteni, az előadó leg­nagyobb fogyatékossága a stí- lustalanság lett A hagyomá­nyos irodalmi színpadi forma és a színi előadás keveredése nagymértékben csökkentette az előadás szuggesztivitását. Ugyancsak ehhez járult hoz­zá a bőkezű válogatás is. A két részből álló műsor ennek a tagoltságnak megfe­lelően Villon és Bums társa- dalombíráló verseiből, majd pedig szerelmi lírájukból ad őszinte kérdés-feleletként íze­lítőt Forró Pál gondosságát, a szereplők készségét, odaadó munkáját dicséri, hogy szép beszédből jól vizsgáztak. A mozgáskultúrában is elisme­résre méltó fokra jutottak el. Az előadás legemlékezetesebb teljesítménye: Bruns, A talp­nyaló. A ki nem alakult játék­stílusból adódott a helytelen díszletezés. A háttérnek szánt montázsokat színpadi díszlet­elemekként állítoták föl, így bár térben funkciót jeleztek, de az előadás folyamán szük­ségtelennek bizonyultak. Tavasz van, a bemutató áp­rilis végére esett A tavaszról az ifjúság jut eszembe, így együtt pedig a virágnyílás. Egy ilyen tavaszi virágunk a Kilián György Ifjúsági Ház irodalmi színpada is. örülünk, hogy van. H. B. A parányi tanári szobában — három szekrény, íróasztal, székek — öten zsúfolódtunk, s figyeltük az ajtóra szegezett géppapíron szaladó képkocká­kat. Időnként gyerekek nyi­tottak be, sőt egy mama is bekopogott. Mintha moziban ültünk volna. Ebben a csepp­nyi tanáriban, azon a 30x20- as nagyságú papírlapon rit­kán tapasztalható lelkesedés hívta magára a figyelmet. S ez nemcsak hobby, a kisfil- rnezés élvezete vagy esetleg a történelemkutató öncélú szó­rakozása, hanem mindenhol követésre váró, a községet a múltjával és jelenével meg­szerettetni akaró lokálpatrio­tizmus. A terveikről is érdeklőd­tünk. — Termelőszövetkezetünk tíz évét szeretnénk bemutat­ni — így a vb-elnök, s az is­kolaigazgató rádupláz: — Itt élünk a Nagyberek tőszomszédságában. A szent- páliaknak halászati joguk volt, piacoztak, hatalmas múltja van ennek az ősi foglalkozás­nak. Erről is szándékozunk fil­met készíteni. Pénzünk nincs sok, de a jó szándék, a segí­tőkészség szárnyakat, adhat. A fiatalok, akikre mindig szá­míthatunk. a legfőbb biztosí­tékai, hogy ha nehézségek árán is. de lesz filmünk és a technikai fogyatékosságok miatt sem kell eiőb-utóbb szégyenkeznünk. S. G. A vendégotthon portása közölte, hogy a szoba másik lakója már jent tartózkodik. Tizenegy óra múlt. Bosszant, hogy ennyit késett a vonat, nem szeretem az alvókat za­varni. 105-ös. Igen, ez az. Vajon ki lesz a szobatársam? Az ajtón halk zene* szűrő­dik ki. Erősen kopogok. Fiatal, harminc év körüli kolléga nyújtja a kezét. Le­fekvéshez készülődik, izmos felső testén feszül a fehér trikó. Nevét nem értettem a be­mutatkozásnál. Mindegy, majd később megkérdezem. A zene forrását keresem, Az egyik éjjeliszekrényen magno szól. Lapos készülék, számomra ismeretlen, külföl­di márka, nem hálózati arammal működik. Mellette idegen címkés literes üveg, zöld színű folyadékkal. — Nem zavar a muzsika? Párizsban vettem fel, egy emigráns orosz író filmjének a zenéje. — Vetítés közben? — Persze. Kitűnő készülék. Svéd gyártmány. KEDE MO sakodüstioz készülődik, elegáns kis sárga bőrtáskájá­ban keresgél. — Nincs véletlenül kré­med? Cent hagytam a ko­csiban. — Milyen? — Sportkrém vagy ehhez hasonló. — Sajnos. — Na, mindegy. Azért már nem megyek le. Egy kis ital­lal megkínálhatlak? Szállodái vizespoharat nyom a kezembe, az aljába három-négy centet tölt a zöld színű folyadékból. — Jugóból hoztam. ízlik? — Kitűnő. A folyosóról női beszélge­tés hallatszik. Szobatársam gyorsan az ajtóhoz lép: — Jucika! Női hang: — Jó estét, ilyen korán itthon van? Szokatlan. — Néha pihenni is kel{. Egyébként most érkeztem, alig fél órája, és nem tudtak külön szobát biztosítani. Lá­tom, új portás ügyködik. De holnapra megoldja, ugye? — Magának ne? De csak a negyediken vagy az ötödi­ken, nem baj? — Részletkérdés. — Rendben. Reggel jövök. Jó éjszakát. — Kézcsók és koszi. Elégedetten húzza be ma­ga, után az ajtót. — Nehezen viseled el a há- lótársakát? A világért sem! Félre ne érts! Csak a másnemükkel szívesebben megosztom az éjszakai szállást. Emberi gyarlóság, remélem, nem ne- hesztelsz érte. — Távol áll tőlem, Dehái hogyan jönnek fel ide nők? — Ahogy te vagy én. A liften vagy lépcsőn. — Na és a portás... meg a szobaasszonyok... — Éppen az egyikkel be­széltem az imént. Hallottad, nem? — Igen, persze. Szóval, a Jucika elnézi... — ITem. A hölgyet fölkí­séri, eligazítja és késöpb le­viszi a liften. — Sokba kerül? — Négy évig idejártam a Testnevelési Főiskolára, leve­lezőként. Itt szálltam meg. Jól össSebarátkoztunk a sze­mélyzettel. Ajándékok, ital. ők is felhozták a palijukat. Rendbontás nélkül elmulat- gattunk. Pénzt nem fogadnak el. De ha feljövök — most szakvezetőire járok —, nem állítok be üres kézzel. Jobb kölni, üveg likőr, néha ki­sebb külföldi cucc. No meg a barátság. — Ez sem utolsó szempont. — És ha szabad kérdeznem, hol dolgozol? — Általánosban kezdtem, de sok volt az eszkimó az iskolánkban, kevés a fóka. Mármint a túlóra. Beiratkoz­tam a téefre, közben átmen­tem a Vendéglátóipari Szak- középiskolához. Ott még van pénz. Heti tíz túlóra. Meg ed- zősködöm a helyi kézilabda- csapatnál. NB II. És te? — A tanügyigazgatásban dolgozom. — Ugródeszka, valid be őszintén. Egy-két év, aztán kinézel magaáaak valami, jobb igazgatói állást. Fe­lénk is így szokták. Nem válaszolok azonnal. — Remélem, nem sértőd­tél meg? — Nem adtál okot rá. Vé­geztél a mosakodással? — Hogyne, parancsolj. A víz suhogósa belevegyillt az orosz muzsika melódiáiba. Aznap nem beszeltünk többel. Reggel még aludt, amikor felkeltem, és így el sem tudtam búcsúzni tőle. PaáJ László SOMOGYI NÉPLAP >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom