Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
Nem dühösen, hanem megfontoltan »Ügy latszik, non eleg, hogy jogál Lám bem elünk. Már jo- gásaáUamben kell élni, ha az ember el akar igazodna a dolgokon!-“ — így fakadt ki nemrégiben egy országos tanácskozás dühös tsz-elnök felszólalója. Elmondta azután, hogy négyen, tsz-ék, sertóskombinátot akartak létesíteni 60 millió forintért. Kiszámították, hogy 70 százalékos az állami támogatás, a többi 18 milliót pedig négyen csak össze tudják adni. Meg is indult a tervezés, de kiderült, hogy a-támogatás a beszerelendő gépekre nem vonatkozik, tehát még hétmilliót hozzá kell tenni a saját erőből. Azután meg az derült ki, hogy a saját erőt anyagban meg munkában tudnák adni, de ez csak akkor megy, ha közös építőipari vállalatot is szerveznek. Ennek forgóalap kell, amihez megint nincs támogatás. Mire teljesein tóvilágo- sodtak a dolgok, rájöttek, hogy az a 18 millió forintos tőkeigény gyakorlatilag bizony 40 millió! — Hát mi nem élünk jogász államban, és úgy tűnik, hogy a kombinátból emiatt nem lesz semmi! — fejezte be csattanósan felszólalását az elnök. Még tapsot is kapott érte... Gondolkodjunk el józanul az elnök szavain. Helyes volt a felszólalása? Helyes lenne, ha a gazdasági életet felszólalások és egyéni elképzelések alakítanák? Aligha. Hiszen ismeretes, hogy — szaknyelviem szólva — a beruházási javak piacán túlfeszített a kereslet Magyarán: sokkal többen akarnak fejleszteni, modernizálni, építkezni, mint ameny- nyi pénz, beton, pala, vas és munkaerő fölött az ország rendelkezik. *Ez van« (ahogyan ezt manapság mondani szoktuk), ehhez kell alkalmazkodni. Hogyan? Két lehetőség van. Egyik, hogy a rendelkezésre álló beruházási javaikat elosztja a minisztérium vagy a tanács, szükségletek és baráti kapcsolatok szerint. Eri sokáig próbáltuk, nem ment. abbahagytuk. Másik lehetőség, hogy az kapja a cementet meg a pénzt, aki jobban tudja kamatoztatni. Hogy ka legyen, azt személy, cég szerint kijelölni nem lehet. Kény-szerűségből ösztönző és fékező tényezők labirintusát dolgozta ki az állam. Aki ezen áthalad, bebizonyítva célja és önmaga alkalmasságát, az kapja a javakat öncélú jogászkodás ez? Aligha. Arra kényszerít, hogy aki beruházásra készül, az alaposan, előre gondoljon végig minden tényezőt. Ismerje meg a beszerzés, az építés lehetőségeit, de a tőke kamatoztatásának kilátásait is, mert enéákül a beruházási javakért folyó éles versenyben még csak starthoz sem állhat. Az írásunk elején említett négy tsz erről feledkezett meg. Sebtében előhúzott cédulára felírták a 60 millió forintot és kiszámították belőle a 18-at. Kegyetlenül megsértődtek, amikor útközben derült ki. hogy ez nem 18, hanem 40 millió forint Pedig itt előre kellett volna alapos jogi felderítést, majd közgazdasági elemzést végezni. Előre kellett volna eldönteni: van-e 40 millió forintjuk, illetve a kombiinát várható haszna megéri-e, hogy ekkora összeget összekaparjanak. E dühös felszólalással ezt a mulasztást utólag pótolni nem lehet. Mert a jogászikodás legföljebb kényszerű velejárója tettedmknek. Jogászállam nem vagyunk. De közgazdász állam, jól gazdálkodó ország valóban szeretnénk lenni! Változik a szakma — Utat, járdákat és csatornákat építünk — mondja Dudás Lajos a Somogy megyei Útépítő Vállalat igazgatója. — Nagyrészt építünk, csak elenyésző része munkáknak a javítás. Az összes tanácsi kezelésben lévő útnak mi 'vagyunk a gazdái. Tavaly a vállalat termelékenysége jó volt: építésszerelési tervünket a tervezett hatvanegymillió forint helyett hatvanhatra teljesítettük. Ekkora értékű az út és a járda, amelyet építettünk. Árbevételünk hatvannégymillió forint volt, a nyereség pedig 12 888 000 forint lett. 1968. január elsejétől ötnapos munkahéttel dolgoztunk kísérletképpen. A termelékenység és az emberek bére ezzel ellentétben nem csökkent, sót emelkedett. Most nevezett be kilenc brigádunk a szocialista munkaversenybe. Négy építésvezetőségünk van: a kaposvári, a siófoki, a nagyatádi és a marcali. Az egész megyét át tudjuk fogni. Különösen a nagyatádi építés- vezetőségünket dicsérte meg tavalyi munkájáért az ottani tanács. Profilunk már az idén bővül. Közműépítésre is vállalkozunk. A vállalat össztevé- kenységében tizenhárom százalékkal jelentkezik ez: s körülbelül tízmillió forint értékű munkát jelent. A következő időben át kell erre térni, s a negyedik ötéves terv végére már nyolcvanmillióra kell növelnünk az új profil értékét. Ahogy a megye helységed ur- banizálódnak, mindig több vízre lesz szükség, s a szennyvíz elvezetése egyre inkább problémát jelent Ilyen munkát saját erőnkből már vállaltunk. Előzetes tárgyalásokat folytattunk az Építésgazdaság-tudo- mányi Intézettel. Számításokat kell végeztetnünk, hogy a beruházás mikor, térül vissza. Igyekszünk megteremteni a személyi és tárgyi feltételeket. Olyan szakembereket akarunk szerződtetni, akik jártasak a közművesítésben. Néhány új szakembert akarunk a végzős technikumi hallgatók közül foglalkoztatni. A vállalat most indít egy művezetőképző tanfolyamot. A mi szakembereink havonta kétszer tartanak előadást. A többi előadás megtartására az Építésgazdaságtudományi Intézet szakembereit kértük föl. A felkészítést fiatal mérnökeink végzik. Ez a tanfolyam új emberek bevonását és a régiek továbbképzését szolgálja. Jelenleg har ms ázh tvenhét ember dolgozik vállalatunknál. Rájuk alapozva készítettük el idei tervünket. Ez 70 millió 112 ezer forint értékű út. Igény több is lenne, s ha tudjuk, ezeket is szeretnénk kielégíteni. Dolgozunk például a pécsi MÁV igazgatóságnak, Balaton- széplak, Aliga, Világos állomások peronjait untjuk fel. De vállaltuk az északi ipartelep csatornázási munkáit is. A tavalyi évünk olyan jól sikerült, hogy a negyedik negyedévben már nem is kellett mind igénybe vennünk azt a hitelt, amely rendelkezésünkre állt, mert az árbevétel és a munkák átadásának ütemezése összhangban állt. Így a vállalat mindig fizetőképes volt. saját bevételéből tudta fedezni a termelés kiadásait. » * » Tavalyi jó munkájukért megkapták a Kiváló vállalat címet Leskó László A Nagyatádi Járási NEB megvizsgálta a földhasznosítás, a vízrendezés és a talajvédelem helyzetét A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot folytatott a Rinyamenli Vízgazdálkodási Társulatnál, a Lábodi Állami Gazdaságnál, a taranyi, a mikei, a görgeteg! és a lábodi tsz-ekben azzal a céllal, hogy megállapítsa: mezőgazdasági nagyüzemeink mit tettek a termelés fejlesztése érdekében a megművelhető földek hasznosítására, javítására. A vizsgálat kiterjedt a termelőtalajok védelmére, a gazdaságoknál e célra biztosított összeg felhasználására is. A vizsgálatok eredményeit a NEB megtárgyalta, és több fontos megállapítást tett. A földtörvényből adódó időarányos feladatokat a járás valamennyi községében végrehajtották az erre a célra létrehozó t bizottságok. A bizottságok a helyszínen megszemlélték a földeket, egyeztették a nyilvántartások adataival, eltérés esetén rendelkeztek a művelési ágváltozás feltüntetéséről. Javaslataik alapján a földek további hasznosítására hozo‘t határozatokat a járási tanács vb. A járás szántóterülete csaknem ezer holddal nőtt az előzőleg nyilvántartott területhez viszonyítva. Kialakultak a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblák úgy, hogy ezek méretei a nagyüzemi talajművelés feltételeinek megfelelnek. Javasolták a zöldtrágyázás fokozását. a mélylazításnak nagyobb területre történő kiterjesztését. A szántóföldek védelmére több vízelvezető árok felújításáról intézkedtek. A megvizsgált gazdaságoknál a korábbi években a vízrendezési és talajjavítási munkák tervezése nem volt összhangban: más szervek készítették a vízrendezési és más szervek a talajjavítási terveket. A Ri- nyamenti Vízgazdálkodási Társulat — a javaslatok alapján — a közeljövőben létrehozza saját tervezőcsoportját, s így a tervezés és kivitelezés is náluk készül. A járásban a belvíz minden évben igen nagy károkat okoz, ezért a felújítási, árokmetszési munkákat meg kell gyorsítani. A jelenlegi ütem szerint ugyanis 1976—78- ig készülnek csak el a közcélú vízfolyások felújításával. Miért késik a vetőmag? Vannak időszakok a mezőgazdaságban, amikor egy-c-gy tennivaló nem tűr halasztást. Egyik ilyen fontos munkafolyamat a vetés. Mi kell hozzá? Jól előkészített talaj, megfelelő gépi miunkerő, kedvező időjárás — s végül, de nem utolsósorban: vetőmag. A múlt napokban így panaszkodott szerkesztőségünknek Bájhóber Imre horvátkú- ti párttitkár: »A horvátkút! Szorgalom Tsz még március elején 454 kiló szarvaskerep- vetőmagot küldött öreglakra tisztításira. A tisztítást március közepére el is végezék, de a magot mégsem kaphattuk meg, hiába telefonált el a szövetkezeit agronómusa csaknem 80 forintot. Hogy miért nem? Azért, mert Öreglakról közölték, hogy. a terüleileg illetékes minőségvizsgáló intézet . még nem végezte el a vizsgálatot. Mindennap várják az öreglakiak az intézet megbízottját, a tisztított mag csak az ő véleménye alapján adható ki. Azt hiszem, joggal kérdezzük: nem lehetne jobb szervezéssel meggyorsítani a minőségi jegy kiadását?« Bájhóber Imrével együtt mi is ezt kérdezzük ... A kémiai talajjavításban részesíthető terület nagyságát a harmadik ötéves terv időszakára csaknem húszezer holdban határozták meg, a tényleges javítás azonban alig éri el a tervezettnek az ötven százalékát. 1965-től több mint ötmillió forint állami támogatást kaptak a gazdaságok talajjavításra. A NEB megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, korszerűsítésének egyik lényeges feltétele a" termelőüzemek megfelelő számú és minőségű erő- és munkagépekkel való ellátása. A népi ellenőrök javasolták, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek távlati fejlesztési terveit intézményesen készítsék el, és biztosítsák a fejlesztéshez szükséges anyagi fedezetet is. • • Jubileum az AKOV-nél Az új forgalmi telep a város kapujában kapott helyet, mögötte az óriás hernyóra emlékeztető szerelőcsarnokkal. Szinte percenként érkeznek ide és indulnak innen az autóbuszok, teherautók a megye és az ország különböző útjaira. Az autóközlekedés ma kétezer embernek ad megélhetést Somogybán, köztük cyolcszáz gépkocsivezetőnek. Nagyon sok szó esik mostanában az AKÖV dolgozóinak körében a húsz évvel ezelőtti kérdésről, s bizony a két évtizedet idéző beszélgetéseken az alapítók közül már csak igen kevesen, mindössze nyolcán vehetnek részt Az első gépkocsivezetők között volt Marosi János is, aki most művezetőként dolgozik a szé- relőcsarnokban. A boltívek alatt kék overal- los szerelők javítják a beteg kocsikat. Marosi János szavait a fiatalabbak hitetlen- kedve hallgatják. — A felszabadulás előtt Somogybán nyolc, magánkézben lévő teherautó és két autóbusz volt A háború végére még ennyi sem maradt. A jogelőd, a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat első kocsijait úgy húzatták át a kijelölt telephelyre, hogy elvégezzék rajtuk a szükséges javításokat és elindulhassanak az első útra. Ma, a tipizálás korában, amikor az AKÖV-telepeket lehetőleg egyetlen koositípus- sal látják el a gördülékenyebb alkatrészellátás, a javítások gyorsítása miatt, elképzelhetetlennek tűnik, hogyan tudott eleget tenni feladatának a vállalat akkor, amikor az Opel Blitz-től a GMC és Chevrolet teherautókig minden márkából volt néhány darab. — Az államosítás után egyetlen olyan kocsi sem volt, amelyikkel ki lehetett volna menni az utakra — mondja Marosi János. Az alapítás után tíz évvel száztizenöt lóval gazdagodott a vállalat, amikor a BELS- PED beolvadt a nagyobb szállítási kapacitással rendelkező Autóközlekedési Vállalatba. Csak 1962-ben cserélték ki végleg a lovakat teherautókra a kirendeltségeken. Az elmúlt húsz év alatt nemcsak az autótípusok cserélődtek, hanem rengeteget változtak a munkakörülmények is. Marosi János mindkét fiát ide hozta maga mellé. Az egész család a szakmában dolgozik. — A régi telepen télen apró tüzeket gyújtottunk a javítás- A napfényes szerelőcsarnokban megújulnak a kocsik. Az új közlekedési koncepció szerint még nagyobb hangsúlyt kap az autóközlekedési vállalatok szerepe. A teherszállítás a meghatározott pályához kötött vasútról fokozatosan a közutakra terelődik át. 1954-ben a MÁVAUT kaposvári kirendeltsége tizennyolc kiöregedett, fapados autóbuszai rendelkezett. — A személyszállítás zökkenőmentes megoldása ma is nehéz feladatot ró a vállalatra — mondja Suri Sándor, a 13. sz. AKÖV igazgatója. — Mind többen igénylik ma már a korszerűbb utazási tormákat,. ezért a menetrendszerű autóbuszok üzemben tartásán túl különféle szolgálta fásokat vezetőnk be. A fapados Csepel és Rába autóbuszok annak idején csak a legfontosabb szállítási feladatokat tudták e’i’átni, most, a jubileum évében megyénk kétszázölvenhárom községéből már kéfszázharmincnak van autóbuszjárata, és ezt száz- huszonkilenc kocsi bonyolítja le. Különösen a város helyi közlekedése fejlődött sokat. Mégis itt adódik a legtöbb gond, amelyen az üzemek is könnyíthetnének a munkakezdés időpontjának egyórás, félórás eltolásával. A helyi járatokon januárban egyetlen nap alatt hu- szonnégyezer-hétszáz utast szállítottak az AKÖV kocsijai. A megye személyszállítási gondjainak enyhítéséhez hozzájárult a két éve átadotl korszerű autóbuszpályaudvar is. Most, az alapítás huszadik évfordulóján oklevelek, kitüntetések, jutalmak átadásakor újabb nevek kerülnek a régiek mellé a kiváló dolgozók névsorába. S reméljük, az eddigi eredmények mellé a következő évek során újabb munkasikerek is Nagy József Marosi János, az alapítók egyike, ra váró kocsik mellett az udvaron, nehogy odafagyjon a szerelő keze a vasalkatrészekhez — emlékezik vissza egy idősebb szerelő. Nem véletlen, hogy ’ akik ezekben a nehéz időkben kitartottak az ÁKÖV-nél, ma is a legjobb munkaerőt jelentik. Az idős művezető tizennyolc kitüntetés, köztük a Munka Érdemrend birtokosa, hétszeres szocialista brigádvezető. Az ő keze alatt, a hozzá hasonló jó szakemberek mellett nőtt fel és alakult ki az AKÖV új, fiatal szerelőgárdája. A szakmára való felkészítésen túl sokszor az emberré nevelés nehéz feladatát is vállalták az idősebb szakmunkások. Gazdag időszak áll az alapítók és a húsz éve létrehozott vállalat mögött. A megváltozott szállítási körülmé- nvek között lehetőségeik szerint igyekeztek tói ellátni feladatukat a vállalat vezetői. Akik az üzembiztonságot szavatolják. SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1969. májas 9.
