Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
A zászló kötelez Fennállása óta a tavalyi tevékenységével érdemelte ki a legmagasabb elismerést a Sí, közismert nevén a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat: megkapta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A tanácsi vállalatok közül az egyetlen, amelyik ezzel a magas kitüntetéssel büszkélkedhet — Ez azzal is jár, hogy reflektorfénybe kerültünk... Mindenki az eddiginél még jobb eredményeket vár tőlünk, azt, hogy megtartsuk, illetve jövőre is kiérdemeljük ezt a zászlót. Nem kis feladat ez, s csak akkor leszünk rá képesek, ha az eddiginél is szervezettebben, jobban tudunk dolgozni és ezáltal növelni eredményeinket — mondatta Rajta Mihály igazgató. A vállalat ez évi terve hétszázmillió forint. Ezt a forgalmat kell elérniük hatvannégy állandó és harminchárom idényjellegű boltjukban. Nem könnyű feladat ez, főleg, ha a vásárlók megnövekedett igényeit tekintjük. Szocialista közösségeket — Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy boltjainkban — ahol erre mód van — szocialista brigádokat hozzunk létre. A múlt esztendőben 32, az idén már összesen 49 üzlet kollektívája küzd a szocialista brigád cím elnyeréséért, illetve megtartásáért. Űj vonása ennek, hogy vállalatunk központjában is alakult öt szocialista brigád, ezek saját munkájuk mellett a bolti kollektívák segítését is vállalták. Nem a brigádok számszerű növelésére törekszünk elsősorban, hanem arra, hogy munkájuk tartalmas legyen. Markó József párttitkár tájékoztatott így a szocialista brigádok munkájáról, akivel munkahelyén, a nagy forgalmú Divatsarok áruházban beszélgettem terveikről, elképzeléseikről. Mint az áruház vezetője és mint régi kereskedő nagyon sok tapasztalattal rendelkezik, ismeri maga is a vásárlók kívánságait, s ezt továbbítja a vállalat kommunistáinak. Hétszáz dolgozója van a vállalatnak, s ehhez mérten kevésnek látszik a negyvenhárom kommunistából álló párt- szervezet. Igaz, a pártszervezet tevékenysége Kaposvárra korlátozódik, mert a vidéken dolgozó kommunisták a helyi pártszervezethez tartoznak. De így is nagy erőt jelentenek, hiszen minden kulcsfontosságú üzletükben dolgozik kommunista. Szabó Istvánná, Major László, Máthé Antalné, Kaszás József né és a többi kommunista is tudja, mivel tartozik vállalatának és a vásárlóknak. Azok a fiatal párttagok, akiket a múlt évben vettek föl — Kovács Ferenc, Farkas Gyula és a többiek is — sok segítséget adnak a kereskedelem kulturáltságának növeléséhez. Termelőtől az üzletbe A vevők kérésére és a szocialista brigádok javaslatára már a múlt esztendőben arra törekedett az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállaiat, hogy növelje a termelőktől közvetlenül beszerzett áru mennyiségét Tavaly az egész forgalom tizenhárom százalékát tette ki az így beszerzett áru, elsősorban ruházati cikkekből. 1968- ban 300 százalékkal vásároltak több árut közvetlenül a termelőktől, mint az előző évben. A vevők örömmel fogadták ezt, hiszen így különleges minőségű, szabású ruhához, cipőhöz jutottak. A Kaposvári Ruhagyár, a Budai Járási Háziipari Szövetkezet, a Vecsési Ruházati Ktsz stb. termékei hamar vevőre talállak. Ezért határozta el a vállalat, hogy a tavalyihoz képest az idén megkétszerezi a termelőktől közvetlenül beszerzett áru mennyiségét. Az ősszel, hogy a vevők igényeit mindjobban kielégíthessék, bizományi rendszert vezettek be a bútoráruházban. A megállapodást aláíró vállalat azóta rendszeresebben küldi a keresettebb árukat Ezt igazolja, hogy ez idő alatt kétmillió forint értékű bútort adtak el. Most azt tervezik, hogy ezt a bizományi rendszert más iparcikk-szaküzleteikben is bevezetik. Az első harmadot jól zárták Kilenc alkalommal lett kiváló, s most a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának tulajdonosa az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. Az eddigi eredmények, a magas kitüntetések szinte kötelezővé teszik a vállalat minden dolgozója számára, hogy tudása legjavát nyújtva dolgozzon. Április végéig kétszáztizenhét millió forint értékű árut adtak el, s ez tizenhét millióval több, mint a múlt év azonos időszakában. Elsősorban azok a boltok vállaltak ebből nagy részt, amelyeknél évek óta eredményes a szocialista brigádmozgalom: a Szabó Istvánná vezette Csibi Áruházban, az íródeák boltban, ahol Fejes István a vezető, valamint a férfidivatáru-üzlet kollektívája Balatoni Károlyné és az Olcsó áruk boltja Csolik József üzlet-, illetve Tóth János- né brigádvezető irányításával. Sokat mond az, hogy ezeknek az üzleteknek közösségei már hatodik alkalommal nyerték el a szocialista brigád címet. Részt vállalnak a Sí dolgozói a várost és a megyét átformáló feladatok végrehajtásából is. Minden évben több ezer óra társadalmi munkát végeznek a »Tegyünk többet Somogy ért!« mozgalom jegyében. Az idén négyezer óra társadalmi munkát vállaltak a cseri park szépítéséért. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának elnyerését az a nagyszabású versenymozgalom segítette elő, amely a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának jubileumára, illetve a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára kibontakozott. Az ősszel ünnepük a vállalat fennállásának huszadik évfordulóját. Erre ugyancsak munkaversenyt indítottak, ösz- szekapcsolva a hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára indított szocialista versennyel. • Szalai László A gondolkodó ember Vallomását évekkel ezelőtt jegyeztem föl: — Kétsze» voltam nagyon boldog az lemben: akkor, rmikor az első pár lovat megvettem és akkor, amikor a diplomát a kezembe adták. Az egyetem nem volt könnyű, de most is azt mondom: megérte a küzdelmet. Hallgattam. Hónapokon ót figyeltem a munkáját, s megtanultam. becsülni a bátorságot, ha valaki egyedül nagy dolgokhoz lát hozzá. A munkáját ügyeltem, s nem vettem észre, hogy számára ez több napi tennivalónál. Aztán a sors úgy hozta, hogy ritkábban találkoztunk. A minap hozott esszé vele megint a véletlen. — Valamit mutatni akarok — mondta, s elém tett egy vaskos, stencilizett könyvet. A címe: »A dombvidéki gazdálkodás géprendszerének elvi vonatkozásai, és javaslat a magyar mezőgépgyártás bizonyos fokú átprofHozására is.« Egy napig olvastam. Az agrármérnök szakértelmét, az újra törekvő ember lángolását találtam a sorok között. Mit ér ez a könyv? És mit ér az ember — Lomniczi István —, alá írta? Nem én vagyok illetékes eldönteni. Néhány véleményt azonban ismerek a könyvről. Az egyik dr. Dimény Imre mezőgazdaság1 és élelmezésügyi miniszteré: »A dombvidéki gazdálkodás termeléstechnológiai és szervezési kfr- déseinek megoldásában a helyi adottságokat jól ismerő szakemberek szervező, felvilágosító és szaktanácsadó munkáját alapvető fontosságúnak tartom. Tanulmányán keresztül úgy vélem, hogy az ország egyik legkritikusabb vidékén — a Dunántúlon - az ön személyében jól felkészült, hozzáértő szakember foglalkozik e terület problémáival.« Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára ezt írta a tanulmány elolvasása után: »Javaslatai, fejtegetései elgondolkoztatóak. Közülük többnek a megvalósítását nem tartjuk kizártnak. Természetesen ez az országos hatáskörű szervek jóindulatú támogatását is feltételezi... Az értekezésben kifejtett alapötletek megvalósítását még sok vita, tervezés és közgazdasági számítás kell hogy megelőzze, s ez természetesen sok időt, türelmet és kitartó munkát igényel ...« — Mennyi munka van a tanulmányban? — Nem számoltam. Amikor időm engedte, ezzel foglalkoztam. Nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy tudok-e segíteni valamit vele. Kedvvel csináltam, mert szeretem. Ismerem a zselici gondokat, éveket töltöttem el ott. A küzdelem, amelyet ember és gép vív a mostoha természeti adottságokkal a Zselic- ségben, gyakran emberfölötti. Könnyebbé, jobbá tenni ezt — szép feladat. Sikerült? Dr. Bánházi Gyula, a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet igazgatója hosszan elemzi a tanulmányt, s többek között így summázza véleményét: »A témában alapos tájékozottságot bizonyító tanulmányt elemezve megállapítottuk, hogy javaslatainak zöme egybeesik intézetünk elképzeléseivel...« A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola rektora pedig ezt írja: »A javaslatban számos érdekes kezdeményezés van, melyek megvitatására a Gépipari Tudományos Egyesület Mezőgép Szakosztálya... külön munkabizottságot alakított.« Sokan ismerik a tanulmányt a szakemberek közül. Azok, akik a legtöbbet tehetnek megvalósításáért. A megfelelő géptípusok tervezése és kivitelezése túlnő Somogyon. Megismerni azért Somogybán sem árt. — Néhány tsz-szövetséghez már eljutott — mondja Lomniczi István. — Az ő véleményüket még nem ismerem. Keverjük a kávét, s az asztal mellett hirtelen nagyra nő előttem az ember. Az életútját ismerem1 az új útra tért mezőgazdaság lehetőséged akkor ragadták meg, amikor még sok parasztember fejében ott volt a kétkedés. Inkén szavaztak rá először az emberek: tsz-elnök lett. Az egyetemet úgy végezte el, hogy a faluban aüg tudtak róla. Szabadsága alatt is a határt járta, s amikor a Kaposvári Gépállomás főagronómusaként a zselici szövetkezetben segített megküzdeni a természettel, már a diplomát is megkapta. Hallgattam a vitáit. Nehéz ember volt, soha nem hagyta meggyőzni magát arról, hogy valamit nem lehet. — Azt a legkönnyebb kimondani, hogy nem megy. — S eddig minden sikerült? — Ha az ember nagyon akarja, akkor igen. Számba kell venni a lehetőségeket és ezen belül megy. Csönd száll közénk. Arra gondolok, sok ilyen emberre lenne szükség. Hirtelen eszembe jut: azt sem tudom, hogy hol dolgozik. Megkérdem, s nem akarok hinni a fülemnek: — Rendész vagyok a gépjavító vállalatnál. Kercza Imre A fekete gordonette Ötszáz és ezer yardon Simon . ázsefné a brigádgyőztes. Nagy József Munka közben ritkábban esik a szó, huszonnégy cséve pörög ördöngős gyorsasággal a két kis keresztorsózón. Az egyik ötszáz, a másik ezer yardnál áll meg — Simonné keze egy percre sem. Leszedi, ragasztja a teli csévéket, s már újakat forgat a gép. Csak addig lép el az orsózótól, amíg Kernyák Dezsőnét bemutatja. Itt kerülnek műanyag fóliába a még sohasem látott színárnyalatú akrilfonalak. Kifinomult érzékkel, jó ízléssel dolgoznak a csomagolok, pillanatok alatt helyére kerül minden, s néhány óra alatt egész fonalpiramisok épülnek az asztalon. — Nekem még nincs ebből a szép fonalból, előbb a lányomnak akarok belőle — mondja Kernyák Dezsőné. Be- idegzett mozdulatokkal sora»Nekem még nincs ezekből a gyönyörű fonalakból.« Fonalak. Még színre is nehéz volna válogatni belőlük. A zöldarany akrilnál talán csak a sienai vörös vagy a türkiz csillogású selyemfonalak szebbek. Simonnéékat a fekete gordonette hozta össze. Exportra készítették a koromfekete selyemfonalat, melyet a szudáni lányok a hajukhoz fonva hordtak. Pótlásnak, dísznek használták a gordonettet; egy-egy főre húsz-húszonöt motringot is felcsavartak. — Sajnos két éve nem gyártjuk már, — mondja a brigádvezető, Simon Józsefné. — Biztosan Szudánban is más lett a divat’ talán már rövid hajat viselnek ott is a lányok. Az exp rtbrigád életében — a gordonette óta hívják így őket — a fekete szín egészen mást jelent, mint az embereknek úgy általában. Több ezer yardnyit készítettek, csomagoltak ebből a csillogó cérnából, amíg ők heten megismerték, megszerették egymást, amíg összeszoktak. — Az elmúlt hét év alatt megtanultuk becsülni a másik munkáját. Az első évben nem tudtuk teljesíteni, amire szavunkat adtuk. Nem volt nehéz fölfedezni, hogy munkánkban egymásra vagyunk utalva. Azóta eszerint dolgoztunk, aztán hat év alatt hatszor lett szocialista brigád a mi asszonycsapatunk — sommázza a brigád történetét Simonné. Az idén ezüstplakettesek lettek és rajtuk kívül csak két ilyen kollektíva van az egész Nagyatádi Fonalgyárban. koznak ujjai alatt a sárga, a zöld és a piros motringok. Ha egy-egy csomagot lezár, újból felnéz. — Egy év múlva nyugdíjba megyek. De még nem tudom, hogyan lehet élni a többiek nélkül, akikkel nap mint nap itt egvütt dolgozik az ember. Ki ezért, ki azért hiányzik majd. Itt van például Dávidné, a korán kelő, akit nem lehet reggel megelőzni. — Hajnali négyre jöttem, mert megtudtam, hogy sürgős exportszállítmányt kell útnak indítani — veszi át a szót Dávid Jenőné. — Ha úgy adódik, túlórában is szívesen maradunk. Húsz éve dolgozom a gyárban, ennyit megtehetek érte. Gyerekfejjel, tizennégy évesen kerültem ide, és hogy én nem vágyakoztam más munkahelyek után, soha nem bántam meg. Azt már az üzem irodán tudom meg, hogy a héttagú brigádból mindenki elnyerte már a kiváló dolgozó kitüntető, t Ketten, Simonné és Kernyákné pedig a Könnyűipar kiváló dolgozója címet is. Színes fonalak közt töltik az életüket. Bársony tapintású ak- rilok, türkiz csillogású selymek kerülnek ki a kezük aló'. S ők mégis a fekete gordonette-ről beszélnek a legszívesebben... »Ha sürgős exportszállítmány vár, hajnalban is bejövök.« flz erdőgazdálkodás és a faipar távlatai Erdőgazdaságaink erőfeszítése nyomán ma már jelentékeny faamyagkészLeittel rendelkezik az ország. Ekinek ellenéjre a viszonylag lassan fejlődő faipar fejlődési üteme megkívánja, hogy faanyagot továbbra is nagy mennyiségben importáljunk, főleg fenyőféléket, amelyekből a hazai termelés messze elmarad a szükséglettől, ezenfelül cellulózt és a nemes furnérok gyártásához különböző fafajokat hoznak be. Hazánk iparifa-fogyasztása mintegy 5,3 rnilUó köbméter, s ennek nagyjából ötven százaléka származik importból. Az ipari szükségletnek mintegy a felét fedezték hazai termelésből húsz évvel ezelőtt, s ez az arány ma is. Azóta az iparifa- fogyasztás több mint kétszeresére nőtt. 1948-ban kétmillió köbméter volt. 1967-ben már 5,3 miliő köbméter. Ez csak az erdőgazdálkodás erőteljes fejlesztésével, az erdőterületek következetes növelésével és az erdőterületeken folyó módszeres gazdálkodással válhatott lehetővé. A felszabaduláskor nyolcvanezer hektárnyi erdőterület volt, amelyről kitermelték az erdőt, de nem újították fel. Ezt pótolni kellett, erdősítésekkel, fásításokkal növelték is az ország erdőterületének nagyságát (1967-ig 326 ezer hektárral). Ugyanakkor az intenzivebb erdőgazdálkodás módszereinek alkalmazásával növekedett az átlagos íahozam, és az erdőállományok egészséges fejlesztése érdekében nőtt az előhasz- nálatok aránya is. Az erdőtelepítéseknél egyre nagyobb szerephez jutnak a gyorsan növő fafajok: a nyárfák, a füzek és a legutóbbi tervek szerint a fenyők is. Az intenzitás javulását mutatja az is, hogy a legutóbbi öt év alatt országos viszonylatban tizenöt százalékkal emelkedett a fakitermelések teljes mennyisége, de ugyanakkon a fakitermelésben foglalkoztatottak létszáma 4.3 százalékkal csökkent Ez természetesen az erdőgazdálkodás műszaki fejlesztésének is köszönhető. Az erdőgazdálkodás jellemzője — annak ellenére, hogy most dolgozzák ki a szakemberek a nagyobb arányú fény vesítés távlati terveit —, hogy a következő évtizedekben továbbra is növekvő lombos faanyaggal kell számolni. Az erdészek számára ez azt jelenti, hogy a tervek végrehajtásának kulcskérdése a megfelelő szaporító anyag. Ellenőrzött nyár szaporító anyaggal a nyártelepítéseket már 1970-t»' országosan biztosítani tudják Ugyanígy ellenőrzött, nemesi tett szaporító anyagot kell biztosítani legkésőbb 1975-től a nagyobb arányú fenyvesítés- hez is, elsősorban az erdei fenyő mag- és csemetetermeié országos megszervezésével A faipar fejlesztésének célj hogy az egyre nagyobb hazai famennyiséget fel tudja dolgozni. Az erdőgazdálkodás és a faipar sok irányú tevékenységet fejt ki. Már eddig is jelentős lépésekkel haladt előre, s olyan eredményeket ért el, amelyek biztos alapjai a további fejlődésnek. Nemcsak arról van szó, hogy biztosítsák az itthon termelt nyersanyag hazai gazdaságos feldolgozását, hanem arról is, hogy csökkentsék a faimportot. Az erdőgazdaságok fakitermelésével jár, hogy egyes iparilag hasznosítható választékok kitermelésekor bizonyos meny- nyiségű tűzifa keletkezik. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a fűtési technika fejlődik (olajfűtés, gázfűtés), s ez a tűzifaszükségletet csökkenti, a faipar fejlesztésének tervei akkor lesznek jók, ha a tűzifa minél nagyobb százalékának ipari feldolgozására is nagyobb leheéőséget teremtenek. Ezt szolgálják azok az elképzelések, amelyek — a nemzetközi fejlődés irányvonalainak megfelelően — hazánkban is növelni kívánják a farostlemez- és forgácslapgyártó kapacitásokat. Nem elég azonban, hogy a termelési lehetőségek-t maximális ütemben bővítsék, arra is szükség van. hogy ezeknek a korszerű, új termékeknek a felhasználási területét is növeljék. A fedődé': lehető-«"»: b~- láthatatlanok. L. L. 3 9OM0SIINÉPLAP
