Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
Erősödnek a kedvezőtlen adottságú termelőszö vetkezetek Interjú Tóth Lajossal, a megyei tanács osztályvezetőjével A kedvezőtlen adottságú tsz-ek megszilárdításának folyamatáról, tapasztalatairól érdeklődtünk Tóth Lajostól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől. — Az elmúlt években a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek megszilárdítása érdekében több intézkedés született — válaszolta kérdésünkre. — Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága többször tárgyalt helyzetükről, és megszilárdításuk érdekében konkrét határozatokat hozott. Legutóbb 1969. április 29-én foglalkozott evvel a kérdéssel a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Megvizsgálta a korábban tett intézkedések hatását, és további feladatokat jelölt ki Megállapította, hogy a tett intézkedések segítették a gyenge tsz-eket Kedvezően változott termelésük szerkezete, javult eszközellátottságuk. Nőttek a hozamok, s ennek következtében a bevétel és a tagság jövedelme is. Jelentős javulás tapasztalható a munkamorálban az elmúlt évekhez képest, és a vezetés színvonala is javult Bevételeik fokozása érdekében növelték kiegészítő tevékenységeiket Az is megállapítható azonban, hogy a jó és gyenge szövetkezetek közötti differenciálódás tovább fokozódott. A kedvezőtlen adottságúak nem tudták azt a fejlődési ütemet elérni, melyet a jobb körülmények között gazdálkodó szövetkezetek elértek. — Milyen a szövetkezetek szakember-ellátottsága? — Számos olyan szövetkezet van, ahol nincs egyetemet vagy főiskolát végzett szakember. Ez az egyik jelentős oka annak, hogy az *izemi adottságokat, az állam által nyújtott kedvezményeket, az új mechanizmus adta lehetőségeket nem tudták megfelelő hatékonysággal kihasználni. — Mutatkozott-e eredmény az állami támogatás hatására? — A gyenge tsz-ek száma, a mérleghiány összege folyamatosan csökkent Míg 1965-ben az akkor érvényben levő jogszabályoknak megfelelően 97 gyenge szövetkezetünk volt, 1968-ban már csak hatvankettő. A kijelölt gyenge szövetkezetek közül 1965-ben ötvenöt tsz zárt mérleghiánynyal, 1988-ban csak négy. A mérleghiány összege harminc- hétmillió forintról kétmillióra csökkent. A jelentős fejlődés elsősorban azért következett be, mert 1968-ban ezek a szövetkezetek az állami segítséget már az év elején megkapták, s ezt éves termelési terveikbe beépíthették. Ezért év közben nem jelentkeztek a korábbi évekhez hasonló pénzügyi problémák. Gazdálkodásuk költségeit folyamatosan fedezni tudták, s ez az eredményekben is megmutatkozott. A hatvankét tsz ötvenmillió forint alap- és gé- pimunkadíj dotációban részesült 1963 elején. Gazdálkodási biztonságukat növeli az a lehetőség, hogy ezt a támogatást egyes szövetkezetek három évre kapják. — Az állami támogatás hatására tovább mérséklődik majd a gyenge és a jó tsz-ck közötti különbség? — Az előbb említett kedvező feltételek ezt a célt szolgálják. A jelenleg érvényben levő mezőgazdasági felvásárlási árak a közepesnél jobban gazdálkodó termelőszövetkezetek költségráfordításainak felelnek meg. Az így adódó különbség nagyobb, mint a kapott állami dotáció. az is igaz, hogy a támogatás nem minden tsz-nél érte el azt a célt, amit vártak tőle. A jövőben, különösen a negyedik ötéves terv időszakára, helyes volna a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek számára olyan dotációs rendszert kidolgozni, amely az eddigieknél jobban ösztönözne az árutermelés gyorsabb ütemű növelésére, és jobban figyelembe venné az egységnyi termék előállításához szükséges termelési költségeket, e tsz-ek eszközellátoftsá- gának alacsonyabb szintjét. ságaikhoz legjobban igazítva alakítsák ki. Lehetőleg olyan növények termesztésével foglalkozzanak, amelyeket viszonyaikhoz mérten a legkisebb ráfordítással lehet jövedelmezővé tenni. Törekedni kell arra, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek tagságának a közösből származó jövedelme mielőbb elérje a megyei átlagot Leskó László A vásár ereje Ha valamiféle körkérdéssel • üzletkötések mennyiségének Pesten vagy vidéken, a legkülönfélébb foglalkozásúaktól tudakolnánk az ország népszerű intézményeit, a Budapesti Nemzetközi Vásár bizonyára előkelő helyet kapna a válaszokból kialakuló ranglistán. Nem véletlenül utalunk erre, azaz a vásár népszerűségére most, hogy ismét búcsúztattunk egy BNV-t, mert ez a közönségsiker véleményünk szerint erősen összefügg a vásár továbbfejlődésének problémájával. De előbb a sikerről. A látogatók számának, az — Melyek a ni valók? további ten— A témát napirenden tartjuk. A jövőben is fő feladatnak tekintjük a megye tsz-einek mintegy harminc százalékát kitevő kedvezőtlen adottságú szövekezetek megerősítését Növelni kell a szakemberek számát Nagy gondot kívánunk fordítani a tsz-ek beruházásaira, eszköz- el’átottságára. Olyan irányban próbáljuk öszönözni őket hogy termelési szerkezetüket tevékenységüket üzemi adottEme'kedett a tüzesetek száma a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács VB megtárgyalta az önkéntes tűzoltótestületek munkáját és a nyári tűzvédelemre való felkészülést. A járás községeiben tizenhét felnőtt és tizennyolc ifjúsági tűzoltótestület, illetve szakkör működik, több _mint félezres taglétszámmal. Az elmúlt években a nagykorpádi, a segesdi, a mikei, a háromfai, a szabási, a taranyi, a Somogy - szobi, a belegi és a kutasi tsz-ekben létrehozták a gyorsan riasztó tűzoltórajokat is, amelyeknek tagjait nagyobbrészt az állattenyésztésben és a gépműhelyekben dolgozókból verbuválták. A községi tanácsok mellett most már a tsz-ek is egyre nagyobb gondot fordítanak a tűzvédelmi helyzetre. A járási tűzoltóparancsnokság fokozta ellenőrző tevékenységét. A községi önkéntes tűzoltótestületek mentő tűzrendészet! tevékenységét jónak értékeli a parancsnokság. 1968-ban kilenc tűzesetnél adtak nagy segítséget a hivatásos tűzoltóknak. Munkájuk javítása érdekében indították meg részükre a járás legjobb tűzoltótestülete versenymozgalmat, amelyben az első helyre a szabási, a másodikra a belegi, a harmadikra pedig a görgetegi testület került Jutalmuk — melyet a járási tanács vb ajándékozott — háromezer, kétezer, illetve ezer forint A tűzoltótestületek tagjainak oktatását terv szerint végezték. A cél az volt hogy még eredményesebbé tegyék a megelőző tevékenységet Valamennyi testületben felkészültek a nyári tűzvédelemre. Elsősorban a mezőgazdasági termények védelmét kell biztosítani. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a fokozott ellenőrző munka ellenére, sem csökkent inkább növekedett a tűzesetek száma a járás területén. 1967-ben huszonnégy, 1968-ban pedig 37 tűz volt. A kár összege több mint 150 ezer forint. A legtöbb tűzkár a mezőgazdaságban fordult elő. A tűz okai között találjuk a gondatlan dohányzást, a mozdonyból kipattanó szikrát, a szabadban rakott tüzet. Sok a gyermek- játékból keletkezett tüzek száma is. Ez arra figyelmeztet, hogy az iskolákban gondosabban oktassák ki a gyermekeket a tűzesetek megelőzésére, a szülők pedig vigyázzanak, hogy gyermekeik ne férjenek hozzá a gyufához. A vb az önkéntes és a hivatásos tűzoltótestületek, valamint a községi tanácsok feladatául tűzte, hogy fokozzák a megelőző és a propagandatevékenységüket, hanyagság, mulasztás esetén pedig éljenek a szabálysértési Följelentés lehetőségével. említése nélkül is megállapíthatjuk, hogy az idei vásár egészében még látványosabb és még tartalmasabb volt, mint a tavalyi, amit egyébként tavaly is elmondhattunk az akkori vásárról. Akkor hát szüntelenül folytatódhat ez a fejlődés? Ennek egyértelmű megválaszolásához alighanem azt szükséges tisztázni: mit ériünk látványos, illetőleg tartalmas vásáron? A kettő között ugyanis már néhány éve, de különösen a reform bevezetése óta növekszik a feszültség, és alig hihető, hogy a BNV mindkét fontos kívánalomnak továbbra is eleget tud tenni. Viszonylag egyszerű a dolog. A vásár látványos arca az, amellyel elsősorban a vásárló- közönség felé fordul, és to- vábbmenőleg mindenkihez, aki a fogyasztási cikkek előállításában és kereskedelmében érdekelt. Nem kétséges, hogy a ruházati cikkek, a háztartás1 gépek és felszerelések, a bútorok, gépkocsik, hétvégi házak és természetesen az élelmiszerek hazai és kü’fö'di újdonságai, különlegességei sokkal jobban érdeklik a \szeles látogatóközönséget, mint azok a gépek, műszerek, amelyek csak a szakembernek árulják el igazi kvalitásukat. Ez utóbbiak mind jelesebb felvonultatásáért neveztük a vásárt tartalmasnak. Miután pedig mind több a külföldi jelentkező, ami ugyancsak a vásár nagy vonzerejét bizonyítja, és mind nagyobb reprezentációval kívánnak felvonulni a hazai vállalatok, szövetkezetek is, ami ugyancsak a' részvétel hasznosságára vall, a vásárterület minden jel szerint elérte a telítettség felső határát. Marad tehát a kényszerű válogatás, a szelekció. A vásár rendezőségének vissza kell utasítania külföldi jelentkezőket, az illetékes irányító szerveknek pedig meg kell rostálniuk a hazai kiállítókat, illetőleg korlátozniuk kell kiállítási igényeiket. De hát megfelel-e a reform szellemének, ha szűkebb térre sav' rítjuk ezt vagy azt a vidéki, tanácsi vállalatot, szövetkezetét, mint amennyire igényt tart — és amit meg is fizet természetesen —, mert úgy látja, hogy megtalálja a számítását? De nemcsak erről van szó. A vásárok intézménye világszerte rendkívül gyorsan terjed és ezzel párhuzamosan kisebb vagy nagyobb mértékben szakosodik. A Budapesti Nemzetközi Vásár példájával élve, valóban nehezen képzelhető, hogy egy ilyen vásár korlátozás nélkül eleget tudjon termi az említett mindenirányú érdeklődésnek, és figyelembe véve az iparágak napjainkbeli roppant gyors terjeszkedését, áttekinthető maradjon. A megoldást minden bizonnyal az őszi vásár hathatósabb felhasználása nyújthatná, amennyiben a fogyasztási cikkek területén, mindinkább nemzetközi jelleggel, tehermentesítené a BNV-t a ránehezedő feladatok egy része alól. Egyébként bizonyos értelemben ugyancsak jóleső gondok ezek. Jól emlékszünk még, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor először merészkedtek a vásárvárosba még ismeretlen nevű, kis vidéki vállalatok, szövetkezetek, bizonyára sokan gondoltak rá — kezdetleges árukínálatuk láttán —, hogy vajon mit keresnek ezek itt. Ezeknek a »névtelenekének a többsége ma a legjobb úton van ahhoz, hogy nemcsak idehaza, de határainkon túl is jól csengő nevet szerezzen magának. És ezt részben a vásár pódiumának is köszönheti, ezeknek a számukra világot jelentő deszkáknak, ahol verseny bontakozik ki, amely nagy nyilvánosságot teremt minden kiállító vállalatnak, minden kiállított holminak, és ahol közvélemény teremtődik, mindez nemzetközi mértékben. Ebben rejlik a vásár ereje és ez tette az ez évi Budapesti Nemzetközi Vásárt minder eddiginél emlékezetesebbé. Járási gondok — megyei tanácstagok A helyszín a Hazafias Népfront fonyódi járási irodája, a jelenlevők a járás megyei tanácstagjai és a házigazda, Szabados András, a népfront járási titkára. — Azért javasoltuk ezt a beszélgetést, hogy tanácstagjaink minél alaposabban és részleteiben is megismerjék járásunk problémáit, kikérjük a véleményüket egyes kérdésekben, azonkívül a segítségükre is számítunk — hangzott a bevezető majd dr. Bagó Gyula, a járási tanács vb-elnöke tartott tájékoztatót a fonyódi járás fejlesztéséről, az elmúlt nyolc év eredményeiről és gondjairól. Elmondta, hogy 1960-hoz viszonyítva huszonöt százalékkal nőtt a keresők aránya, s ezen belül főleg a nőké. Az a néhány ktsz vagy kisebb üzem, amelyik az elmúlt évek során telepedett le a járás területén, jó keresti lehetőségeket teremtett dolgozóinak, a bedolgozói munkarendszer is bevált, de a járási székhelyen még mindig kevés az ipari üzem. A járás huszonkét termelőszövetkezetéből huszonegyben van mellék- vagy kisegítő üzemág, ezeket bővíteni kellene, mert az egész évi foglalkoztatottság majd minden közös gazdaságnak gondot okoz. Gondterhelten beszélt arról is, hogy nincs Patyolat, a bogiári autószerviz máris kinőte m.t- gát, hiányoznak a szolgáltatások. Ezután a negyedik ötéves terv néhány fő célkitűzéséről beszélt, majd »interpellált« a mellette ülő Suri Sándorhoz, a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatójához. Az igazgató elmondotta, hogy a közelmúltban mérték föl a megye autóbuszigényét. Mindenhová nem tudnak farmotoros Ika- ruszokat adni, de a gazdaságok, üzemeli olcsón megvásárolhatnak olyan gépkocsikat, amelyekre az AKÖV már nem tart igényt. Egy nyugdíjas, vagy egy félállásban foglalkoztatott gépkocsivezető odaül a volán mögé és hozza-viszi a munkából az embereket. A napi távolság 40—50 kilométer, így sokkal kifizetődőbb mindkét félnek. A beszélgetés ebéd után Balatonbogláron folytatódott, ahol részt vett Lakatos András, az állami gazdaság főkertésze, országgyűlési képviselő is. A kötetlen beszélgetés ezután inkább a mezőgazdaság körül forgott. — Már régóta foglalkoztat bennünket egy gondolat, tárgyaltunk is az ügyben, de ik is szeretném részletesen elmondaná — fordult a tanácstagokhoz a képviselő. — Ba- latonboglár—Ordacsehi—Fonyód öntözőfürtről volna szó Egy ezerholdas víztárolót'építenénk ki azokon a berki területeken, amelyek művelésre alkalmatlanok. Körülbelül ötezer kataszteri holdat lehetne innen öntözni a nyári szárazság idején anélkül, hogy a Balaton vizéhez hozzányúlnánk. De ez csak a mezőgazdaságot érintené így, mi azonban az üdülőfejlesztési és a kommunális lehetőségeket sem hagynánk kihasználatlanul. Ide lehetne vezetni a leile—bogiári szennyvízhálózat vizét, s a káros anyagok kiszűrésével, szerves anyagokkal dúsított vízzel öntözhetnénk. Ezzel az ötmillió köbméteres víztárolóval valamennyi gazdaságon nagyot tudnánk segíteni, tehát nemcsak a »bogidnak« érdekeit szolgálná. A hozzávetőleges költségvetés százmillió forint, de a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumon kívül más szervektől is segítséget, támogatást kell kérnünk, mindazoktól, akik a Balaton-part fejlesztésében érdekelték. A tanácstagok szaporán je- gyezgetitek. A sok érdekes ötlettel teleírt jegyzetfüzetek a tanácsülések vagy más értekezletek alatt bizonyára hozzásegítik őket ahhoz, hogy segítői, szószólói legyenek a fonyódi választók kéréseinek. Ealy Géza Építettek egy várost Húsz évvel ezelőtt alakult a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat jogelődje, a Magasépítési Nemzeti Vállalat. Az elmúlt két évtized alatt azok közül az építők közül alak ott voltak a vállalat bölcsőjénél, a jubileum évére csak huszonnyolcán maradtak. A pár száz munkást foglalkoztató építőipar több mint kétezer fős nagy vállalattá fejlődött Fontos ipari beruházások mellett 4683 lakást építettek, és ha lakásonként négy személyt számolunk, akkor ez azt jelenti, hogy egy tizennyolc és fél ezer lakosú városnak adtak korszerű otthono--. kát. Ezenkívül ötvennégy általános és középiskolát, egy felsőfokú intézményt építettek Somogynak. De megbecsülést szereztek maguknak Pécs, Simontornya, Komló nagy építkezésein is. Ugyancsak a Somogy megyei állami építőiparra vártak a Balaton-part fejlesztésének legfontosabb munkái. Ha a számszerű felsorolás mellett maradnánk, akkor se adhatnánk hű képet a vállalat húszéves tevékenységéről, hiszen az eredmények mögött rengeteg igyekezet, sok-sok szorgalom van. Mégis feltétlen ide kívánkozik most a jubileumi számvetésbe, hogy húsz könnyűipari üzemrészt, tizenegy szállodát, huszonegy irodaházat, tíz óvodát, sok bölcsődét adtak át. A fejlődő nagyüzemi mező- gazdaságot nyolcvanhat nagyobb gazdasági épület elkészítésével segítették. Hosszú utat tett meg a vállalat a földszintes téglaházak építésétől a tizenhárom emeletes luxusszálló, a siófoki Európa átadásáig. Munkásszállót, könyvtárat, klubot rendeztek be, már az első években hozzákezdtek a szakmunkásutánpótlás biztosításához, a szakmai képzés megszervezéséhez. — A vállalat életében 1968- ban zártuk a legeredményesebb évet — mondta Zeleznik Sándor igazgató. — Fél év elteltével azt is elmondhatjuk, ígéretes esztendő feléig jutottunk el az idén. Most az építők napján tartjuk az alapítás jubileumi ünnepségét is. A* alapítás huszadik évfordulóján is vállaljuk, hogy ami Somogy fejlesztéséből ránk vár, azt ezután is igyekszünk megvalósítani. Gazdag két évtizedet hagyott maga mögött a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Munkájuk során megszépült, gazdagabb lett megyénk arculata. N. J. A siófoki Európa Szálló jól reprezentálja a tők munkáját. somogyi SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. május 28.
