Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-27 / 119. szám
BALATONI NYITÁNY Növényvédelem — korszerű módon Szívesen tettem eleget a meghívásnak és utaztam el a minap Háromfára. A tanácskozást vagy fél tucat szerv rendezte, mintegy ezzel is jelezve, milyen sokan vannak érdekelve ebben a témában — közvetlenül érintetteken kívül. A tanácskozás a vegyszeres növényvédelemről folyt, termelőszövetkezeti és állami gazdasági szakembereket hívtak meg rá, kétségtelen, hogy ők a legilletékesebbek a vélemények elmondásában, náluk, az ő közreműködésükkel folyik napjaink egyik legizgalmasabb mezőgazdasági közjátéka: utat tör a vegyszer a gyomok és kártevő rovarok irtásában. mekben, azt, hogy miként szolgálják ezek az anyagok a korszerű mezőgazdaságot 1960- ban kereken 9500 hold volt a vegyszerezett terület megyénkben, tavaly pedig már megközelítette a 185 000 holdat. Amíg korábban 40—44 milliót, addig az utóbbi években 52—54 millió forintot költöttek vegyszerekre. Évente félmilliárd forint értékű terményt nyerünk, ennyit mentünk meg a vegyszeres növényvédelmi beavatkozás révén... És a kísérletek megszakítás nélkül folynak, különösen a burgonyabogár elleni védekezésre igyekszenek megfelelőbb, hatékonyabb szert találni — ezt főként a megye déli, hagyományosan burgonyatermesztő gazdaságai kísérik élénk érdeklődéssel. Tavaly is annak ellenére,, hogy a vegyszerek hatásfoka egyre nő, tetemes kárt okozott ez a rovar a burgonyaterületeken. No, de a kár oka nem csupán a szerek hatásfokában keresendő, hanem a felhasználásban is. S mikor erről beszélünk, szorosan összekapcsolódik néhány dolog: a méhcsaládok nem szándékos k> pusztítása, az emberek véletlen mérgezése és az ugvancsak nem tudatosan történő növénypusztítás az eltúlzott adagokkal. Az utóbbi esetben leperzs&lődik a zöld növény, s a termény — vagy gyökérgumó — is fertőzötté válik. Mindez így egy csokorba kötve önként kínálja a kérdést: Hát nincs megfelelően képzett, ezt a munkát alaposan értő ember a gazdaságokban, aki irányítaná a vegyszeres növényvédelmet? Van, de nem elegendő. Kevés a szakember Azért adtam külön nyoma- tékot az imént annak, hogy a káreseteknél nem szándékosságról, hanem tudatlanságról van szó, mert való igaz, hogy az említett eseteknek a zöménél a kellő szakismeret hiánya játszik közre. Jóllehet a Növényvédő Állomás remdszerevissza a munkától a vegysze- rezők: ebben a cikkben arról volt szó, hogy a KÖJÁL vizsgálatai milyen magas arányú fertözöttséget mutattak ki a vegyszerrel bánó embereknél. A cikk jószándékához, figyelmeztető és felrázó céljához nem fér kétség, azért íródott, hogy rádöbbentse az embereket: ezt a munkát csak felelősségük teljes tudatában, az előírt óvórendszabályok megtartásával végezhetik! De vajon megóvhatják-e önmagukat, társaikat az emberek a vegyszer mérgező hatásától megfelelő óvószerszámokkal? Van-e ebből elegendő? Hiányos védőfelszerelések Megérkezik a vegyszer, raktárba teszik. Méregraktár kellene minden gazdaságban, de bizony nem mindenütt találni. Itt kezdődik a veszély. Talán segítene, ha állami támogatást kapnának a_ méregraktárak felépítéséhez? Megítélésem szerint erre várni egyenértékű a közömbösséggel, a felelőtlenséggel, s nagyon helytelen úgy felfogni az ilyen elkülönített raktár szükségességét, hogy azért kell csak, mert előírják. Aztán kikerül a vegyszer a raktárból, a zsákokból vagy a hordóból, végül a permetező- gépből, tehát felhasználják az adott területen. Nem igaz az, hogy a vegyszer mindenképpen fertőz: az óvórendszabályok megtartásával elhárítható a veszély. Persze nem úgy, ahogyan azt az idei tavaszon egyik termelőszövetkezetben láttam: kivitték ugyan a védőöltözetet a gyümölcsösbe, de a permetezők anélkül dolgoztak, szemüveg is csak a traktoroson volt. Ilyenkor jogos az a fölvetés, hogy olyan erős szagot visz haza este a családjához a vegyszerező, hogy nehezen viselik el a lakásban. Ha védőöltözetben dolgozik és Az AGROKER bemutatót rendezett a vegyszerező gépekből Háromfán. sen ellátja tudnivalókkal a gazdaságokat, lapunk is rendszeresen közli az aktuális tanácsokat, de a vegyszert tartalmazó zacskókon, zsákokon is olvasható a pontos utasítás arra, hogyan kell használni a szert, mégsem sikerül megakadályozni az ember és a vegyszer nem kívánatos találkozását, amelynek rendszerint baleset a következménye. Megyénk egyik termelőszövetkezetének gyümölcsösében láttam egy embert, akiinek narancssárga volt a haja. Megkérdeztem, mi az oka a haj furcsa elszíneződésének. Megtudtam, hogy meg nem engedett módon készítette el a keverékét az egyik permetlének, a folyadék fölé hajolt, s a párolgó gőzök következménye a furcsa elváltozás. Mellékesen megjegyezte: az eset óta nincs éhségérzete, pusztán megszokásból eszik. Ezen a háromfai tanácskozáson hallottam, hogy amikor az agronómus felhívta a figyelmet a csomagoláson olvasható szövegre, az ott közölt utasítás megtartására és a mulasztás következményeire, néhány ember fölmondott, annyira megijedt. Ugyanitt mondta el az egyik tsz elnök, hogy a Somogyi Néplap egyik cikke következtében álltak azt a méregraktárban leveti, átöltözik, ezt a problémát máris megoldotta. Tárgyilagosan bevallhatjuk azonban, hogy ez a gond mindaddig gond lesz, amíg a mostanihoz hasonló körülményességgel lehet csak beszerezni egyes védőfelszereléseket és a permetezőgépekhez szükséges alkatrészeket Az iharos- berényi tsz-ben kölcsönkért légzésvédővel dolgoznak. A Lábodi Állami Gazdaságban ugyancsak elégedetlenek a beszerzés körülményességével; a segesdiek a légzésvédőt kifogásolják: a lábodi Kossuth vezetői a fél Dunántúlt bejárták hiányzó gépalkatrész után .. 1 Köztudomású, hogy a növényvédő szerek a mezőgazdaság hathatós segítői, de igazi eredményt csak akkor várhatunk tőlük, ha ehhez megfelelő feltételeket jó, körülményeket biztosítunk. És sohasem szabad szem előd téveszteni, hogy a vegyszerekkel emberek dolgoznak, akik a veszélyességi pótlékon túl figyelmet, törődést érdemelnek. Ehhez tartozik a kellő kioktatás is. Hemesz Ferenc Ragyogó napsütésre és a .Pénzügyőr Fúvószenekar friss, derűs hangulatú indulóira ébredt vasárnap reggel Siófok. Hőség nem bágyasz- tott, ám kellemes, viiorlada- gasztó, szoknyalibbentö szél cakkozta később is a ló felszínét. Finomabb _ időjárást rendelni se lehetett volna a kétnapos idénynyitó ünnepséghez, amely tulajdonképpen szombaton kezdődött■ meg egy országos találkozóval. Érzésnek, látványnak egyaránt fölemelőnek bizonyult a szezonnyitás első aktusa. Csaknem négyszáz dalos — a kisipari szövetkezetek nyolc kórusa — gyülekezett hagyományos vidám balatoni találkozójára, ezúttal nem Bala- tonbogláron, hanem a megye második és az ország legfiatalabb városában, Siófokon. A 90 esztendős daláregyleti múltjáról is nevezetes városka a tanácsköztársasági jubileum és a hagyományos évadnyitó keretében rendezte meg — színvonalasan és vendégszerető nagyvonalúsággal — ezt a találkozót. Mindenekelőtt erről néhány szót. A város főterén a tanácsköztársasági emlékmű előtt Kovács Istvánná vb-elnökhe- lyettes ünnepi beszéde nyitotta meg a dalosok ünnepségét A gimnáziummal szemben, a bejárati lépcsőkön felsorakozott barcsi, balatonboglári, nagybajomi, kőszegi, siófoki ktsz-kórusok; a Kaposvári Munkáskórus, a Vikár Béla Kórus és színes, népi ruhákban a kapuvári szövetkezeti énekkar pompás mozaikképe muzsikával köszöntötte az egybegyűlteket, a fiatal várost, az induló üdülési évadot. Lendvai Dal a Tanács- köztársaságról című kórusműve és a Balatoni jelige című köszöntő zengett az egyesített kórusok előadásában tisztán és fölemelöen, itt a balatoni »főváros« szívében. Este hangversenyen találkoztak egymással a kórusok a szabadtéri színpadon. A tér, a hely, a hűvösödő levegő és egy sor más körülmény hátrányosan befolyásolta a kórusok teljesítőképességét. így — jóllehet néhány igazán szép és muzikális produkció laUúi lehettünk —, az együttesek és a találkozó szokásos elemzésétől eltekintünk ezúttal. Annyit mindenesetre bizonyossággal megállapíthatunk: a kórusok alkalmazkodtak a találkozó jellegéhez. Részben 1919-re emlékező, részben könnyed, vidám hangulatú művekkel léptek pódiumra. Ami kifogásolható, az — a kórusok többségénél — a szólamok közti aránytalanságból és a lefelé való csúszás gyakoriságából, valamint a kórusmunkában lét- fontosságú hangképzés hiányosságaiból adódik. Ez utóbbit a karnagyok tanácskozásán sem észrevételezték kellően. Egyébként az együttesek dicséretes, szép munkát végeztek év közben, a produkciók alapján. S nagyon örvendetesen először követte a KISZÖV kórustalálkozóját szakmai tanácskozás, amelyen Balázs Árpád zeneszerző elemző értékelése nyomán a karnagyok sok hasznos tapasztalat, észrevétel birtokába juthattak. Az évadnyitó másnapi, vasárnapi programjának már több tízezer nézője, látogatója lehetett. Egymást követték a hatalmas külföldi túraautóbuszok. Sokan kíváncsiak voltak a délelőtti autós ügyességi versenyre a Napfény Szálló előtti parkolóhelyen; közben menteitek napozókkal a part lépcsői és a nagy rjióló. A vízbe ugyar, kevesen merészkedtek még c vízisí szakosztály bátor sportolóin kívül, akik látványo: bemutatóval szórakoztatták az összesereglett turisták é: kirádulók tömegeit. Délelőtt árnyas fák között a parkban a Pénzügyőréé nckar muzsikájában gyö nyörködhetteli a térzene kei - velőt Itt sorakozott fel ne i sokkal a déli harangszó éli t az egyenruhás hajósok von - la. És dr. Ormándy Istvé i, az Idegenforgalmi Hivat l munkatársa rövid beköszö - tője után lassan, ünnepély - sen felkúszott az árboc a Siófok város címeres kék-j - hér lobogója — az 1969. t n üdülési idény kezdetét h - cetve. A programzáró eseményen a Bányász Üdülőben a szezonnyitó ünnepi beszéd után az Operaház magánénekesei: Dene József, Erdész Zsuzsa; ismert népszerű művészházaspár: Sinkovits Imre és Gombos Katalin, majd Petress Zsuzsa adtak az alkalomhoz illő kedves, hangulatos műsort. A nyitány, az idény kezdete vidám és napfényes volt. Ilyen folytatást kívánunk — m indannyiunknak. NAGYBAJOMBAN TANÁCSKOZTAK a közép-somogyi termelőszövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői. Csizmadia Pál a Középsomogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége nevében üdvözölte a megjelenteket. A napirend első pontjaként Kovács István, a nagybajomi Zöldmező Tsz párttitkára számolt be a helyi tapasztalatokról. A bajomi tsz-ben 1968-ban hat szocialista brigád tevékenykedett Ebben az évben már nyolc versenyez a megtisztelő címért, s ezek a brigádok csaknem egymillió forint többletbevételhez juttatják a szövetkezetei Kialakult egy egységes mag, melyre mindig támaszkodhatnak: a brigádok tagjai megismerték a mozgalom céljait, elvtársias légkör alakult ki közöttük, részt vettek a politikai oktatáson, vállalt feladataikat túlteljesítették. A három traktorosbrigád például a tervezett ötszázalékos üzemanyagmegtakarítás helyett harmincöt százalékot ért el. A műszaki brigád gyakran vállalt éjszakai munkát is. Jóllehet a tehenészbrigád munkáját nehezítette az aszály miatt a takarmányszegénység, az eredmény mégis dicséretre méltó. A vezetőség segítette a brigádokat. Ebben az évben már száztizenketten dolgoznak a szocialista cím elnyeréséért munkálkodó brigádokban. A feladatok között szerepel, hogy a növénytermesztő brigádok is vegyenek részt a mozgalomban. A női brigádok munkája elismerésre méltó, de a mozgalomban való részvételüket nehezíti néhány tényező, ilyen az egyenlőtlen munkalehetőség és a feladatok időszakossága. Pozsonyi Lajos, a területi versenybizottság elnöke elmondta, hogy mindenki számára fontos a tanulás, és a szövetkezeti vezetőknek foglalkozniuk kell a mozgalommal. Ez kötelességük, és minden gazdaságnak van annyi anyagi és erkölcsi ereje, hogy a mozgalmat megindítsa Mondom, érdeklődéssel mentem a tanácskozásra. Félfüllel ugyanis hallottam — megyét járó ember fülét sok minden megüti —, hogy ez idő tájt folyik egy több százezer forintos per éppen olyan ügyben, hogy egy gazdaság vegyszeres növényvédelem során elpusz- ! tított számos méhcsaládot. Méregről van tehát szó, amely azonban hozzáértő emberek közreműködésével hasznos segítőtárssá válik — ellenkező esetben öli, pusztítja a hasznosat, olykor az embert is! Félmilliárd a vegyszerek révén Fülöp Mihály, a Somogy megyei Növényvédő Állomás vezetője' adatokkal szemléltetheti — ezt tette ezen a tanácskozáson is — a növényvédő szerek térhódítását a somogyi mezőgazdasági üzeA tsz-ek képviselői megvitatták a szocialista brigádok helyzetét, problémáit. Mint kiderült, eredményeik és gondjaik hasonlóak. Gyakori hibaként említették, hogy miután a szocialista brigádokat megalakították, később a vezetők egv része megfeledkezik róluk. A brigádtagok kulturális fejlődésének lehetőségeit nem mindig használják ki: meg kell találni a megfelelő formákat arra, hogy rendszeresebbé váljanak a látott film, tv-játék vagy olvasott könyv közös megbeszélései. A brigádvezető jobban ismerje embereit: tudja, hol lehet változtatni rajta, ha a közösség érdeke úgy kívánja A nagybaj omiak említettek egy esetet Egyik társuk, aki korábban már bejelentette, hogy kiválik a brigádból, megbetegedett. A brigád meglátogatta Ez az egyszeri látogatás is olyan mélyen hatott rá, hogy felgyógyulása után munkájának értéke, lényegesen megnőtt, és ma már, ahogy mondták: »elzavarni sem lehetne a brigádból«. El kell jutni odáig, hogy az egyén magáról, mint a közösség egy tagjáról is gondolkodjon. A »kaparj kurta, neked is jut« szemlélet felett eljárt az idő, ahogy azt Deák Lajos, a göllei termelőszövetkezet párttitkára találóan megjegyezte NAGY SEGÍTSÉGET NYÚJTOTTAK felszólalásaikkal a kaposvári üzemek, vállalatok képviselői. Javasolták, hogy a szövetkezeti brigádokban minden területnek más legyen a felelőse. így megkönnyíthetik a Lrigádvezetők gondját. Nem feltétlenül fontos, hogy a kevésbé szorgalmasak is szocialista brigádtagok legyenek. Ezek az emberek az eredményeket látva jöjjenek rá, hogy ez az előrevivő út. A vállalásoknál ne legyenek sémák. A Híradástechnikai Vállalat egvik ifjúsági brigádja elküldte a naplóját. A jelenlevők így konkrét segítséget kaptak a saját naplójuk vezetéséhez. Leskó László W. E. Szövetkezeti brigádmozgalom Közép-SoMogybai / SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. má jus 27. 3
