Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

Fehér folt Tab árnyékában Vajon mit jelent a gyerekeknek ez a szó: Élelmiszerbolt? A munkások jogaiért — szervezetten Az osztállyá szerveződött és politikai hatalommá lődöt magyarországi munkásosztály 1S99. május 21-én és 22-én, hetven évvel ezelőtt tartotta meg első országos szakszervezeti kongresszusát. Nagy jelentőségű esemény, mozgósító erejű seregszemle volt ez, amely feltárta a szervezett és szervezetlen munkások kegyetlen sorsát, s megfogalmazva követeléseit meghirdette az újabb, min­den eddiginél határozottabb és keményebb harcot jo­gaiért. Akkor összesen 126 szakszervezet — önálló csoport — működött 23 693 taggal, ámde az üldözések következ­tében, nagyrészt illegalitásba szorítva, mintegy 35 000 földmunkás is létezett, s ezekkel együt a politikai öntu­dattal rendelkező munkások számát ez az első kongresz- szus 60 000 főre becsülte. A beszámoló — az eredeti jegyzőkönyv adatait idéz­zük — elborzasztó képet festett a munkásság helyzetéről, A termelés az iparágak túlnyomó többségében kisipari jellegű volt. A segédek és a tanoncok napi munkaideje 16—20 óra volt ebben a szektorban és a legmagasabb hetibér 6 forint, a legkisebb 2 forint 50 krajcár. Ebből lakásra 60 krajcártól 1 forintig, élelmezésre 2—3 forin­tot kellett költeni hetenként. Az ipar más szektorában »találkozunk 9 és fél órai munkaidővel és 2,50 forint napibérrel is, de csak szórványosan« — hangsúlyozza a jelentés. A munkaviszonyok rosszak, pinceműhelyekben dolgoznak, pusztít a tüdővész és gyakori az a körül­mény, hogy »a rosszul táplált munkás takarékosságból és kényszerűségből beteg társával együtt hál, egy ágyban kénytelen aludni, s legtöbbnyire csak azért, hogy nyo­morúságos bérét ne legyen kénytelen megfelezni a lakás- adóval«. A szakszervezeteket és azok négy szaklapját üldözte a hatalom. Ezen a kongresszuson a munkások képviselői szilárd egységben vonultak fel a tőkés kizsákmányolás ellen. Követelték a jobb munkafeltételeket, a magasabb béreket, a szabad szervezkedést, a munkások és a mun­kaadók közötti egyezkedés jogát, a sztrájkjogot, a sztrájk­segély fizetésének jogát, az önsegélyezés és önművelés minden formáját. A kongresszus kimondotta: »A munkás életérdeke követeli meg, hogy egyetlen árujáért, a mun­kaerőért magasabb béreket követelhessen és ennek a célnak elérésére ugyanazon eszközöket használhassa, mint a vagyonos osztály, amely kapzsiságból tesz meg min­dent áruja értékének és árának emelésére«. Ezt a szakszervezeti kongresszust a szervezkedés to­vábbi fellendülése követte. Sztrájkok, tüntetések, felvo­nulások és gyűlések egész sora jelezte, hogy a magyaror­szági munkások politikai öntudata és szervezeti ereje megnőtt, s hogy az osztályharc mind keményebb formá­kat ölt. Munkás- és parasztasszonyik baráti találkozója A falunak nincs jellege. A kis házakat minden meggondolás, minden rendszer nélkül épí­tették, szinte úgy szórták Sér- sekszöllősre. Amint a kusza házak között igyekszünk ki­igazodni, a vegyesbolt felől furcsa hangoskodásra leszünk figyelmesek. A boltban tíz-tizenkét férfi már meglehetősen jó hangu­latban szórakozik. Az italbolt csak a reggeli és az esti órák­ban van nyitva, nappal pedig a vegyesboltot »alakítják« át kocsmává. Galgóczi Ferenc szobafestő kényelmesen üldö­gél egy liszteszsákon, sörös­üvegektől körülbástyázva. Be­széde akadozik, de egy mon­datot még »értelmesen« lök felénk: — Ne fényképezzenek, előbb fizessenek egy üveg sört! A bolt forgalmának egyhar- madát az ital teszi ki. Havon­ta ezer üveg sört, kétszáz li­ter bort és több mint harminc liter pálinkát vásárolnak a sérsekszöllősiek. Gyakran elő­fordul, hogy nincs mosószer, vagy kenyér, italból azonban mindig megfelelő a készlet — Az italboltban pedig na­ponta két liter pálinka, tíz li­ter bor és száz üveg sör fogy. Azután jöhet a verekedés. Szinte nincs nap verekedés vagy késelés nélkül — mond­ja Ferenczi Lászióné, az ital­bolt vezetője. S hogv mi az oka a vere- kedésne ? Van a faluban né­hány kötekedő ember, s a szóváltásokat, verekedéseket mindig ők provokálják, persze akkor, amikor már felöntöttek a garatra. Az incidensek, ve­rekedések nem mérgesednek el, a következő napon a sér­tettek puszipajtások, s együtt folytatják az ivást. Amikor az iskolába értünk, szünet volt. Már messziről hallatszott a zsivaj és a vi­dám kacagás. Két osztályterem van az iskolában, egyikben az alsósok, másikban a felsősök tanulnak. A szünetben Horváth Ist­vánná tanítónő — aki jelenleg szülési szabadságon van — a gyerekek között volt. Szabad­sága idején is gyakran foglal­kozik a kicsikkel és a gyen­gébb tanulókkal. Néhány év­vel ezelőtt Budapestről jött családjával Sérsekszöllősre. Munkáját nagy ambícióval kezdte. — Kézimunka- és szabás­varrás tanfolyamot szerveztem az asszonyoknak — de nem jöttek. A KISZ-szervezetben kezdtem dolgozni, de a KISZ felbomlott. Esti iskolában ta­nítottam az analfabétákat, de munkámat nem igényelték, s még ma is több írni-olvasni nem tudó ember él a faluban. Tanítványaimmal még mun­kaidő letelte után is sokat foglalkoztam. Kedves ünnep­ségeket rendeztem az iskolá­ban, de sok szülő csak olyan »áron« jött el, ha szeszes ital is volt. És a legszomorúbb az, hogy itt nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is isszák a pálinkát, a bort Gyakori, hogy egy-egy tanítványomat haza kell küldenem az isko­lából, mert bűzlik a pálinká­tól, s majdnem részegen bu­kik a padra. — Mondd, kisfiam, szereted a pálinkát? — kérdeztem egy tüskehajú másodikostól. — Azt nem szeretem, mert egyszer nagyon berúgtam tő­le. Én bort szoktam inni. Azt mondja apukám, hogy úgy tudok inni üvegből, mint a felnőttek — húzza Iá magát. Miközben a kis tüskehajúval beszélgetek, egy sereg gyerek gyűlik körém, s kórusban kiabálják: »én a sört szere­tem« — »minden reggel egy stampedli pálinkát iszom« — »én mindent szeretek, csak a nohát nem«... és még sok hasonló »büszke« felkiáltás. A szünetnek végé, s Fe- renczy Györgyné — aki Tab­ról jár ki helyettesíteni — folytatja a foglalkozást az alsó négy osztállyal. A táblára gyöngybetűkkel van felírva: »Élelmiszerbolt«. Elgondolkoz­tató, vajon ezeknek az apró­ságoknak a tudatában milyen képet takarhat a szó? Tud­ják-e, hogy valójában milyen egy élelmiszerbolt, vagy a szó hallatán a sérsekszöllősi bolt jelenik meg képzeletükben? A falu szélén a tsz kukori- cagóréi. öt asszony morzsolja a kukoricát. Boldogok. Van munkájuk. — Sajnos, csak az idény­munkák idején dolgozhatunk. Nincs munkalehetőség a szö­vetkezetben. Így a jövedel­münk nagyon kevés — mond­ja az egyik fiatalasszony, de keze még beszéd közben sem áll meg, fürgén rakja a csö­veket a morzsológépbe. —> Hogy fizet a tsz? — kér­dezzük Pék István bácsitól. — Zárszámadáskor munka­egységenként tizennyolc forin­tot kaptunk. Mindenki elége­detlen volt Tizennégy fiatal lépett ki a szövetkezetből, s ment el Tabra dolgozni külön­böző üzemekhez, vállalatok­hoz. Major lAszló, a tsz darálósa is bekapcsolódik a beszélgetés­be. — A környéken itt van a legjobb föld, s mégsem megy semmire a szövetkezet. Az a baj, hogy az emberek között nincs összetartás. Esett az eső, amikor vissza­indultunk a faluba. Sártenge­ren evickélfünk át egyik ház­tól a másikig, s közben keres­tük a járdát, de csak salak­foltokat találtunk. Pedig reg­gel Hajdú István, a községi ta­A Közép-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége felmérte a termelőszövet­kezetekben folyó szocialista versenymozgalmat Megállapí­tották, hogy a brigádok válla­lásaiban központi helyet ka­pott a termelés, a munka ter­melékenységének növelése, a szövetkezeti közös vagyon vé­delme. Az eddigi eredmények és tapasztalatok alapján igyekez­nek a versenymozgalmat minél szélesebb alapokra helyezni és ezt nagyban segíti a területi szövetség versenybizottsága. A versenyformákban már lassan hagyományok alakulnak ki; az idén is meghirdetik a kom- bá.inosok betakarítási verse­nyét. nács elnöke azt mondta: »Most építettünk a faluban járdát«. Visszamentünk a tanácsra, s elmondtuk, hogy még egy mé­ternyi járdát sem találtunk. Hajdú István zavartan ke­resgélte a szavakat, majd egy kézlegyintéssel elintézte: — Hát majd megépítjük jö­vőre. Sérsekszöllőst egyre több szál köti össze Tabbal. Két éve épült meg a bekötő út a kis falu és Tab között, egy éve pedig buszközlekedés is van, ami a sérsekszölíosieknek na­gyon sokat jelent. Régen eső­ben, hóban szinte lehetetlen volt megközelíteni a községet, s ez rányomta bélyegét az em­berek életére. A téli hónapok­ban el voltak zárva a világtól. A bekötő út megépülésével az embereknek többé nem jelent problémát bejárni Tabra. A körzeti orvos kéthetenként ki­jön rendelni, a védőnő pedig rendszeresen jár Tabról ta­nácsadásra. Tehát a falu fejlődését gátló okok egy része megszűnt. Amit Sérsekszöllősön tapasztaltunk, az egyedi eset, s a többi ha­sonló kis lélekszámú somogyi falura nem jellemző. Szüksé­ges lenne, ha a környező fej­lettebb községek segítséget nyújtanának a falu fejlődésé­hez. A termelőszövetkezet és a falu életében nagy előrelé­pést jelenthetne, Ea a sérsek­szöllősi Augusztus 20. és a ta­hi Üj Elet Tsz egyesülne. A gazdaságilag erősebb, tapasz­taltabb tabi szövetkezet sok segítséget adhatna, és erősít­hetné a még »gyerekcipőben« járó tsz-t A falu képe, az emberek élete hamarosan megváltozhat, és Sérsekszöllős elérheti a töb­bi somogyi kis falu gazdasági és kulturális színvonalát. A Kaposvári Járási KISZ- bizottság szervezésében meg­hirdetik a Szakma ifjú meste­re és a Legjobb ifjú traktoros címért folyó versenyt Az MSZMP és a KISZ járási bi­zottságának vándorzászlaját kapták a tsz-majorok parkosí­tási versenyének győztesei. A mezőgazdaságban dolgozó fia­tal értelmiségiek versenye lesz a Kiváló ifjú mérnök és Ki­váló ifjú technikus mozgalom a mezőgazdaságban, ahol az első helyezettek a KISZ köz­ponti bizottságának oklevelét kapják majd. A kaposvári járási nőtanács baromfi- és nyúltenyésztési, valamint tojástermelési ver- i senyt szervez. Munkás- és parasztasszo­nyoknak szervezett baráti ta­lálkozót a napokban a megyei nőtanacs és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa. A talál­kozó célja az volt, hogy a me­zőgazdaságban is fellendüljön a szocialista munkaverseny, és felszabadulásunk huszonötödik évfordulójának tiszteletére új termelőszövetkezeti női brigá­dok alakuljanak. A megyeszékhelyről és a kaposvári járásból több mint kétszáz asszony és lány vett részt a találkozón. Az ülésen megjelent dr. Sző­ke Pál, az SZMT vezető titká­ra, Kelemen Ilona, a megyei nőtanács titkárhelyettese és Ternyik T. Lászlóné, a kapos­vári járási nőtanács titkára. Az ülést Kelemen Ilona nyi­totta meg. Elmondta: a szocia­lista munkaverseny előrehala­dásához feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezetek­ben egyre több szocialista cí­mért küzdő női brigád alakul­jon. Kérte az üzemek tapasz­talt brigádjait, hogy vállalják egy-egy új szövetkezeti brigád támogatását. Ezután dr. Szőke Pál tartott beszámolót. Többek között el­mondta: — A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben az asszonyok körében a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, ha lassan is, de továbbfejlő­dött. A verseny elősegíti a tsz-ek termelési eredményei­nek növelését, az új módszerek bevezetését, az önköltség csök­kentését és mindezen keresztül a termelőszövetkezetek továb­bi megszilárdulását. —r A mai tanácskozással szeretnénk elérni, hogy az üzemek és a tsz-ek brigádve­zetői az elmondottak alapján kicseréljék tapasztalataikat, s minél több termelőszövetkezet nyújtson segítséget a szocia­lista brigádmozgalom szélesebb körű kibontakozásához. A beszámoló után az üzemek brigádvezetői és brigádtagjai sorra jelentkeztek felszólalás­ra. Néhánv szóban beszámol­tak brigádjaik életéről, munkájáról és az elért ered­ményekről. Hasznos tanácsokat adtok a fiatal, illetve a közel­jövőben megalakuló termelő­szövetkezeti brigádoknak, örömmel ajánlották fel segít­ségüket egy-egy tsz-brigád fel­karolására. A hozzászólások nagyon tár­gyilagosak voltak, s a hozzá­szólók nemcsak a pozitívumo­kat, mondták el, hanem a gon­dokat és a hibákat is. Papp Józsefné, a textilmű­vek szakszervezeti bizottságá­nak munkatársa, a brigádmoz­galom továbbfejlesztésére tett javaslatot. Az aranyplakettet elért brigádok további fejlő­dése érdekében újabb felada­tokat, követelményeket kellene kitűzni, újabb fokozatot kel­lenelétrehozni. Így az arany- plakettes brigádok az új fo­kozat eléréséért további ered­ményeket tudnának felmu­tatni. Koletár Józsefné, a kapós- füredi tsz párttitkára, hozzá­szólásában fölvetette, hogy a termelőszövetkezetekben — az üzemekhez hasonlóan — szük­séges lenne valamilyen pénz­ügyi alap megteremtése, mely­ből a brigádokat, illetve a brigádtagokat jutalmaznák. Puska Lajosné, a somogy- szili nőtanács elnöke hangsú­lyozta: »A termelőszövetkeze­tek vezetőit rá kell bírnunk arra, hogy a tsz-brigádok tá­mogatására anyagi alapot biz­tosítsanak.« Ezután Csizmadia Pál, a kö­zép-somogyi tsz-szövetség munkatársa megköszönte az üzemi brigádok felajánlásait. A termelőszövetkezeteknek ar­ra kell törekedniük, hogy el­érjék az állami gazdaságok színvonalát, vagyis korszerű, gépesített nagyüzemekké kell átalakítani a tsz-eket. Ehhez nagy segítséget nyújthat a szo­cialista munkaverseny. A megyei nőtanács és az SZMT megszervezi az üzemi és a termelőszövetkezeti bri­gádok együttműködését, az új brigádok munkáját és előre­haladását a legmesszebbmenő­kig támogatja. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. május 21. — Sajnos, a fiatalok mind elmentek a tsz-ből — mo ndja Pék Pista bácsi. — Most már fényképezhetnek..; Horváth Mária Mezőgazdasági versenyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom