Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
Április 19—20: a magyar néprajztudomány élő reprezentánsai Kaposváron Vikár-emlékíinnepség Somogybán Vikár Béla születése 110. évfordulójának tiszteletére április 19-én és 20-án emlék- ünnepség-sorozatot rendeznek Kaposváron és Hetesen. Szombaton, április 19-én délelőtt 9 órakor a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében Ortutay Gyula akadémikus mond megnyitó beszédet, majd Vikár Béla munkássága és a magyar népdalkutatás ma címmel Var- gyas Lajos, a népzene-tudományok doktora tart előadást. Ezután Olsvai Imre, az MTA népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa mond korreferátumot A magyar népdal somogybán és környékén címmel. A délutáni program keretében Vikár Béláról, a műfordítóról emlékezik meg Képes Géza költő, műfordító. Istvánovits Márton kandidátus korreferátuma Vikár Béla és a grúz hőseposz címmel hangzik el, majd Kazimir Károly, a Thália Színház főrendezője A Kalevala színpadra állításának problémáiról tart előadást. Ezeken az előadásokon a tudományos élet képviselői mellett megyénk néprajzkutatói, néptánc-szakkörvezetői, kar- rezetői is részt vesznek. Este ugyancsak a megyei könyvtár előadótermében műsoros est lesz. Az ünnepi emlékműsorban Jancsó Adrien előadó- művész, Török Erzsi és Bajor Ferenc énekművészek mellett fellépnek megyénk népi énekesei, népi zenészei is. A kaposvári Vikár Kórus, a tanítóképző és a Munkácsy Gimnázium női kórusai pedig Vi- kár-gyűjtésű dalokat, Kodály és Bartók feldolgozású népzenei műveket adnak elő. Vasárnap, április 20-án ismét délelőtt 9 órakor kezdődik a tudományos program. Kodolányi János író, a Magyar Néprajzi Múzeum főigazgatója Vikár Béla szerepe a rokon népek néprajzi kutatásában címmel tart előadást. Ketten korreferálnak: Vikár László kandidátus A volgai népek zenéje és Bereczki Gábor kandidátus Népnyelvi gyűjtés a rokon népeknél címmel. Délben különautóbuszokkal Hetesre, Vikár Béla szülőfalujába utaznak az ünnepségsorozat vendégei. Megkoszorúzzák Vikár Béla emléktábláját Ennek keretében Ortutay Gyula akadémikus mond beszédet. Az ünnepséget ünnepi műsor követi, majd a kétnapos rendezvény-sorozat este ugyancsak Hetesen, az Országos Rendező Iroda népzenei és népdalestjével záruL Az emlékünnepség alkalmából Hetesen utcát és iskolát neveznek el Vikár Béláról. Kaposváron pedig a jeles néprajzkutató és író-műfordító műveiből, népi hangszerekből és a múzeum folklóranyagából reprezentatív kiállítást rendeznek. A társrendező tudományos intézetek és társaságok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Néprajzi Társaság, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Írók Szövetsége képviselőivel együtt a magvar tudományos élet és az élő népraz- kutatás mintegv hatvan szakemberét, tudósát és kutatóját várják Kaposvárra a kétnapos emlékünnepségre. SOMOGY MEGYE NAGYJAI Rézkarc-sorozatot jelentetett meg a megyei tanács A Tanácsköztársaság e m- lékének adózva a proletár- állam kikiáltásának 50. évfordulójára Somogy megye nagyjai címmel rézkarc-sorozatot jelentetett meg a megyei tanács. A kiadvány emléket állít azoknak, kik életükkel, munkájukkal segítették szülőföldünk boldogulását, hazánk fejlődését: Berzsenyi Dániel, Beszédes József, Csik Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Fodor József, Gábor Andor, Ka-oli Antal, Latinca Sándor, Nagy- váthy János, Noszlopy Gáspár, Pálóczi Horváth Ádám, Rippl-Rónai József, Tóth Lajos, Vaszary János, Vikár Béla, Zichy Mihály, Zrínyi Miklós, Xantus János. Valamennyiük hírneve túlzeng a megyehatáron, alkotásaikkal, életükkel egy ország, egy nép példaképei lettek. Költők, politikusok, művészek és tudósok — mindannyian ismertek. Mégis helyes volt csokorba gyűjteni képeiket, hogy mindig előttünk legyenek. Megszólaltatják legnemesebb érzéseinket, szülőföldünk, hazánk szeretettre tanítanak bennünket, a műveltség állandó gyarapítására, a nép boldogulására, az érte vívott harcra, a szebb jövő kimunkálására, a művészetek megbecsülésére. Rendkívül hasznos eszköz ez a rézkarcsorozat mindezek szemléltetésére azzal, hogy bemutatjuk példaképeinket. Ifjúságunk szemét irányítsuk rájuk! A rézkarcsorozatot somogyi művészek készítették: Bors István, Csurgói Máté Lajos, Honty Márta, Szabados János, Varga Hajdú István és Weeber Klára. S zámtalan érdekes, kul- túrhistóriai szempontból izgalmas, eddig azonban még ismeretlen leírás található megyénkben. Garay Ákos festőművész például 1942 májusában a fenti címmel érdekes leírást, ma szinte úgy mondhatnék: használati utasítást készített Somogyi pásztorok a balatoni Nagyberekben című képéhez. Garay a Mintarajziskolában, majd pedig Münchenben végezte tanulmányait, és magyaros illusztrációival, ábrázolásaival (huszár, pásztor, cigány stb.), valamint sajátos tollrajz- technikájával már korán kitűnt társai közül, sok könyvet illusztrált, köztük nagybátyjának, Garav Jánosnak az Obsitosát is. Két igen szép olaj- festménye: a Bugaci pásztorok ás a Magyar csendélet a Nemzeti Galériában látható. A Hosszi furuglás című kis leírás néprajzi értékén kívül számunkra azért ér igen sokat, mert ezúttal jelenik meg először nyomtatásban: »■Kupa vezér népe ott, Somogybán őrizte meg legtovább ösiségét minden szomszédos megyék között. Ezt mindenki tudja, bár azóta mindenki el is felejtette. E népék viselete is egészen más volt még akkor a többiekénél. A rövid, bevarrott ujjú, széles piros posztó »szegélyes« cifra szűrt ezek viselték csak, úgy mint a zsíros üngöt-ga- tyát, a vágott tetejű kalapot meg a gombra kötött, befont, zsíros hosszú hajat a fülek mögött, amelyet már a szomszédos megyékben nem úgy kötöttek meg. Azután megvolt még majdnem mindegyik házban, »az érdemes falukban« az öreg embereknek a »hosszi furuglájuk■», amelyen el tudták ■>magyarázni« gyönyörűségesen azokat a nótákat, melyeket az őseik még Ázsiából hoztak va- la magukkal. De ezeket a dalokat valóságban csak ezen az 5 lukú »hosszi furuglán-» lehe- *ett fújni úgy, ahogy az nincs meg sehol a világon egy másik népnél sem! Kár, hogy ez mind elmúlt már! De én még nagyon sokat hallottam őket, felső meg alsó Somogybán mindenfelé, már ezelőtt 60 esztendő előtt is, meg azután is még talán, a 20 esztendővel ezelőtti időkig. Azóta mindig ritkábban. Ügy, ahogy gyérült először a vágott tetejű kalap is, azután a cifraszűr, a gombos haj, meg a zsíros ümög és gatya. Az öregebb emberek is lassankint mindent elhagytak, ami régi módi volt, csak még a nótáik maradtak meg soká a hosszi furuglán. Talán ma már egyet se találni az egész vármegyében abból sem. Aki ezeket a valókat meg tudta érteni, ahogy ők el tudták fújni a »hosszi furuglán«, annak még a szíve is györki Jankovich, az öreglaki Jankovich uraságoké, a lengyeltóti Fechtig báróé, két- helyi Hunyady grófé, a Kund uraságé meg a marcali Széchenyi grófé. De ez mind egy darabban volt. Ezekben legelt akkor még az a sok szép fehér gúla, bival-csorda, meg a töméntelen disznó-fóka. A pászorok, kivált a bujtá- rok, olyan írásnemtudó szilaj emberek voltak, éven át nem igen láttak mást, mint a saját komáikat, mert ide még vadászni is csak csónakon lehetett bejutni. Ezek közt a pászmegfájdult bele, ha hallgatta. De aki nem értette meg, annak hiába fújta még a Jankovich Géza uraság hires parádés kocsisa is, a Dászó Tót Jóska, aki abban az időben, abban a környékben híres furuglás volt, Gesztiben. De voltak a pásztorok közt is igazi jó furuglások, akik közül soknak még a nevét is tudom. De én még azt is el tudom mondani, hogy merre és hol, melyik faluban laktak a »hosszi furuglae-készítők, és hogyan csinálták azokat. De még az is nagyon szép volt, mikor a vásáron körülvették ezeket a árusokat a vevők, és próbálgatták a furuglát stb., stb. Ott volt azután az a pásztornép, amelyik a balatoni “Nagy berök«-ben őrzött. Mindenki tudja, hol volt az, és mekkora volt abban az időben ez az óriási nagy darab legelő. Ami csupa ingovány, nád, zsombék volt. Mikor nagy volt a víz, sok helyről kiszorult a jószág. Amelyik tudott, az a kisebb dombokon állt meg, a többi a széleken kiment a legelőkből. De másképpen ott volt a berekben egész esztendőn átal. Az egész jobban csak urasági birtok volt. A torok közt voltak még csak az igazi »hosszi furuglások«, akik bizony sokat ráértek a nőtárasra. Viseletűket is legtovább megtartották, és minden ősi szokásaikat. Ezeket pmgáltarn meg, régi vázlataim és még meglevő ruha-darabjaim segítségével most, bár előre tudtam, hogy a mai publikum nem is érti még egészen e képnek belső tartalmát. Hiszen kevesen vannak, akik ezt még elmondásból is tudnák! Két ember furuglázik itt a képen. Egyik öregebb, és a fiatal, 20 éves bujtár. Az öregebb gombra kötött hajat visel, az ifjú hosszú, leeresztett bodor hajat. A czifraszűr mindeniken rajta van, a karikás ustor ahogy illik, a jobb vállon. A szennyes ümög és gatya alatt ott van némelyiken a fehér ümög-gatya is. A »számodó« már levette a szennyes ruhát, — neki már lehet, mert este van. és ma már nincs semmi dolga. Rajt keveredik a hosszi subán, úgy hallgatja azt a régi nótát, hogy: »Mikor gulás bujtár voltam». Emiimen is egy öreg fekszik a czifra- szürön. ez is úgy elgondolkodik a számadóval együtt, meri a magyar ember nem úgy hallgatja ám a nótát, mint a színész! Csak hangát ja, nem hő- bölög, nem is illegeti magát hozzá! A kis bujtár, ** lehet több 12 évesnél —, éppen úgy viseli a gombra kötött hajat, mint a nagyok. A viselete is egészen az, az ustornak ts éppen úgy ott van a helye nála, mint az öregeknél. Az is oda hallgat, erősen, de nem tátja a száját, mint a sváb, mert érzi a dalt, mint az öregek. Az öregebbik furgulázó még a taktust is ütögeti a jobb lábával a nótához, ahogy az náluk már szokás. Előttük, ahonnan félkörben ülnek, és fekösznek, ott áll a facsutora (somogyi), möoöttük a nád- gunyhó, — talán 2 és fél öles, meg a szárí*tó fa, — kettő is, — ezeken lóg a gúnya. Nagy agyonütő botok a földön, mert ezek gulások itt, ezeknek hosz- szú egvenes ólmos botjuk van. Kalaook is a földön, meg a száríttó fán látszanak. Hátul fekszik a gúla. szérűi egyik kormos bika, a tehenek szana- széjíel (de nem bonyhádi tájfajtók ám!). A nádasból is látszik egy-eay darab. — fönn az ég sötét, rohanó felhőkből áll, két nagy fehér komondor kutya pedig ... fekszik az egyik, a másik ténfereg ... Ennyi az egész. Somogybán talán csak mégis megértik? Mert akkor aztán már igazán SEHOLh A kép, melyet a művész leír, igen plasztikus. Szinte magunk előtt látjuk színeivel, mozgásával, regényességével. »A szakkifejezéseket somogyi tájszólással írtam ide« — jegyzi meg leírásához Garay. S szinte sajnáljuk, hogy már nem él a művész, hogy kifaggassuk, magnóra vegyük, hogy feljegvezzük a hosszú furulya készítőinek nevét és lakhelyét, és az igazi furulyásokat. S így vagyunk körülöttünk mindennel — lassan már a hagyományos paraszti gazdálkodás eszközeivel, szokásaival is —, ha ma nem jegyezzük le. holnapra már eltűnik nyomtalanul, sok apró és nagyobb emlékével. s tanúiával együtt Holnapután meg csak múzeumban találkozhatunk vele már... Dr. D. B. Fölvételre keresünk karbantartó kőművest, segédmunkásokat, kocsist Somogy megyei Temetkezési Vállalat, Kaposvár, Május 1. u. 53. (42034) A fényképezés éve Érdekes kiállítás nyílt meg a budapesti Technika Házában A fényképezés 130 éve címen. Ez, az országunkban így együtt még nem látott anyag nemcsak a Műszaki Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a Sárospataki Múzeum anyagából, hanem az AGFA és a GEWAERT gyűjtemények, a londoni és a párizsi Kodak-mú- zeumok és a drezdai múzeum hozzánk küldött régi és mai fotógépeivel és fotóival szemlélteti azt az utat, amelyet a Daguerre és Niepce által benyújtott — Arago fizikatudós által képviselt — találmány, a fényképezés, az em/-V,. »f - •- & . '<>■ -V-: ‘ wimSL Wmmm* Felix Nadar — a fényképezés egyik úttörője — léggömbjén Párizs fölé szállt, .Vs akkoriban merész technikai bravúrt, pillanatfelvételt készített szeretett városáról. A karikatúrát a fotográfiára akkoriban még irigy festők egyik képviselője, a híres Daumier készítette. Gúnyos címe: »Nadar a művészetek magasságába emeli a fotográfiát«. beriség kulturális életében 1839-től napjainkig végigjárt. Az első szerény daguerre- optikától a hetvenkilós fölszereléssel kínlódó vándorfotográfusoktól elvezet ez a tárlat ahhoz a korhoz, amelyben az emberiség az elektro- mikroszkóp adta képtől a Hold felszínéig, a közvetlen környezetétől a mindenségig, a legparányibbat és a legnagyobbat igyekszik lehetőleg színes filmmel láthatóvá tenni és képen rögziteni. Hazánkban Petzwal József szerkesztette 1841-ben az első nagy fényerejű portréobjektí- vet, amely lehetővé tette, hogy ne kelljen merevítő támasztékokkal gondosan körülbástyázva félórákat mozdulatlanul ülni a fényképészmester lencséje előtt, míg végre elkészül elődeink arcképe. Kevesen tudják, hogy a legkorszerűbb, a színbontáson alapuló színesfilm-kidolgozás magyar föltaláló, Gáspár Lajos nevéhez fűződik. Ugyancsak magyar kutató, Riszdor- fer Ödön oldotta meg a harmincas években a ma általánosan elfogadott és alkalmazott, a fénymérő által önműködően vezérelt fényrekesz- szabályozást. Bárány Nándor és Dulovits Jenő alkotta meg 1947-ben a kereső és a fényrekesz olyan típusú egybehangolását, ahogyan azt 8— 10 év múltán a legnagyobb fotógépgyárak géptípusai követték. És milyen jelentős értékeket adtunk a nemzetközi fotóművészet jelesei terén a világnak? Elég talán, ha Bras- sai Halász Gyula, Capa Róbert, Kepes György, Moholy- Nagy László szerepére utalunk, akikről a világ egyetlen fotótörténete sem feledkezik meg. A tárlat nemcsak azért ér»Ez az a bizonyos egzaktság, ameíyet én a festészetben mindig el akartam írni...« — vallotta a fotog áfia múlt századbeli termékei láttán Ingres, a nagy francia festőművész. A fotóművészet klasszikus munkáit — például Edward Weston SZIKLAK című képét — valóban a részletekbe menő egzaktság jellemzi. dekes_ és jellemző, mert végigtekint a százharminc éves -nemes szórakozás« és »értékes művészi kifejezési eszköz« különlegesen izgalmas történetén, ’anem azért is, mert a fotótechnika és -művészet mai szép eredményeit is híven szemlélteti. Mit emeljünk ki ezek közül? A svéd Haselblad cég világűrfényképezésre szerkesztett kameráját, vagy a víx alatti fotózásra alkotott sajátságos gépeket, esetleg a Kodak gyár különleges élményt jelentő »multivízióját«? Kudász József szívsebész professzor különleges fölvételeit a szívműtétekről, vagy a lézerekről szóló beszámolót? A legspeciálisabb érdeklődésű szakemberek is találhatnak érdeklődésükhöz illő beszámolót a kiállításhoz kapcsolódó gazdag programban. L. L SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1» április 13. 5
