Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

-ír VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ri°n $>\iW Ára: 80 fillér XXV. évfolyam, 82. szám 1969. április 12., szombat A szocialista brigád vezetők harmadik országos tanácskozása Gáspár Sándor beszéde A Szakszervezetiek Országos Tanácsának és a KISZ köz­ponti bizottságának rendezésé­ben az Építők Székhazának kongresszusi termében pénte­ken reggel 9 órakor megkez­dődött a szocialista brigádve­zetők harmadik országos ta­nácskozása. Csaknem 97 000 brigád több mint egymillió tagjának kép­viseletében mintegy ezer kül­miind több dolgozót tegyen mű­veltebbé, kulturáltabbá. Fóru­ma és egyben kerete is az ön­képzésnek, a magasabb szak­mai ismeretek, a tudomány, a korszerű technika elsajátítá­sának. A mozgalom kilejezá a munkásosztály egyre növekvő kulturális igényét, s ezzel szá­molniuk kell mindazoknak, akik hivatásuknál fogva kul­turális szükségleteket elógíte­Kadir János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára és Lassán Márta, az Ózdi Kohászati Művek Tyeres- kova szocialista brigádjának vezetője a tanácskozás szü­netében. (MTI fotó — Vigovszki Ferenc felv. — Képtávírón érk.) dött vesz részt a tanácskozá­son. Az állami vállalatokon és intézményeken kívül képvi­seltetik magukat a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek szocia­lista brigádjai is. Ott van va­lamennyi szakma és korosztály képviselője, nagy számban vannak jelen a szocialista bri­gádok alapító tagjai. Az elnökségben helyet fog­lalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, a Poli­tikai Bizottság tagjai. Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke, Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára. Ott volt a kormány több tagja, a társadalmi szervezetek és a szövetkezeti mozgalom vezetői. Tagja volt az elnökségnek a szocialista brigádmozgalom számos kitüntetettje. A tanácskozást az elnöklő dr. Beckl Sándor, SZOT-titkár nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára tartott beszámolót. Bevezetőben utalt arra, hogy a szocialista brigádmoz­galom létrejötte a magyar munkásosztály történelmi je­lentőségű állásfoglalását, hit­vallását jelentette a szocialista rendszer mellett. Ezután a szo­cialista brigádmozgalomra jel­lemző vonásokról szólt. A bri­gádmozgalom része a szocialis­ta munkaversenynek, abból nőtt fcf, annak magasabb formája. A brigádmozgalom a,tapvető törekvése, hogy hozzájáruljon hazánk gazdasági erejének nö­veléséhez. A szocialista, brigádmozga­lom másik fő törekvése, hogy társadalmi tömegméretekben nek ki — mondotta többek kö­zött, majd részletes elemzés után megállapította: A szocialista brigádmozga­lom az elmúlt tíz év során di­namikusan fejlődött és tartal­mában sokat gazdagodott. A mozgalom legfőbb jellemzője az, hogy ma már meghatározó szerepe van a vállalatok ter­melési, gazdasági eredményed­ben és ezzel az egész népgaz­daság fejlődésében, nagy ha­tással vem a dolgozók tudatá­nak alakulására, és ezzel az egész társadalom tudatának fejlődésére. Ezért a szocialis­ta brigádmozgalmat ma már nemcsak üzemi, vállalati té­nyezőnek tekintjük, haúem nagy társadalmi, politikai erő­nek is, amely társadalmi mé­retekben járul hozzá szocia­lista céljaink megvalósításá­hoz. Az emberek társadalmunk­tól több lakást, magasabb bért, színvonalasabb szociális gon­doskodást, magasabb nyugdí­jat, több gyermekintézményt, egyszóval javuló életet várnak. Ezek jogos igények. Tegyük hozzá, hogy a történelemben a szocializmus az egyetlen olyan társadalom, ahol az uralkodó osztály — szövetségeseivel egyetemben — maga termeli meg és hozza létre az emberi jóléthez és felemelkedéshez szükséges anyagi javakat. Olyan sajátos helyzetben va­gyunk, hogy nálunk a munkás- osztály, a dolgozó nép a meg­rendelő, a kivitelező és a fel­használó is. Ilyen módon a .szocializmus iránti növekvő igények egyben a munkásosz­tálynak önmaga iránti nagyobb igényességét jelentik. Haladá­sunk üteme a szocializmustól elvárt igények kielégítése. Mindenekelőtt a munkásosz­tály, a szocialista útra tért pa­rasztság, valamennyi dolgozó réteg odaadó, becsületes mun­kájától függ, ez alkotja tár­sadalmunk arculatát, szocia­lista rendszerünk gazdaságát, erejét, szilárdságát, s benne az egyes emberek személyes bol­dogulását. Csak ezen az úton tudjuk a növekvő igényéket kielégíteni. Ez egyben megha­tározza a mozgalom jövőjét, választ ad a szocialista brigá­dok azon kérdésére, hogy »ho­gyan tovább?« Gáspár Sándor a szónoki emelvényen. Tisztelt tanácskozás! Kedves elvlársaik! Szilárdan hisszük, hogy munkásosztályunk, s elsősor­ban a szocialista brigádmozga­lomba tömörült több mint egy­millió dolgozó féltő gondos­sággal ápolja a mozgalom ne­mes hagyományait, megérti a mai helyzetből származó kö­vetelményekét és latba veti erejét, képességeit szocialista céljaink megvalósításáért. Gáspár Sándor nagy tetszés­sel fogadott beszéde után Mé­hes Lajos, a KISZ központi bi­zottság első titkára mondot­ta el korreferátumát. A beszámolók után hozzá­szólások következtek. A pén­teki tanácskozási nap utolsó felszólalójaként Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára mondott beszédet. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után beje­lentették, hogy a szocialista brigádvezetők országos tanács­kozása szombaton reggel 9 órakor folytatja munkáját. (Wormser Antal felv.) A Magyar Rádió és a Tele­vízió péntek este hangversenyt adott a szocialista brigádveze­tők országos tanácskozása részvevőinek tiszteletére. (MTI) HÚSZÉVES AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Sajtótájékoztató a biztosításról Újságíróknak, a Magyar Rá­dió és Televízió munkatársai­nak tartott tegnap délelőtt sajtótájékoztatót az Állami Biztosító. Fehér Sándor vezér- igazgató ismertette az Állami Biztosító feladatköreit, bizto­sítási rendszerét, valamint az értéit húsz év eredményeit. 1949 áprilisában alakult meg az Állami Biztosító. Az azóta elért fejlődést a számok mu­tatják a legjobban. 1949 óta a díjbevétel negyvensze­resére, a kárkifizetés nyolcvanszorosára emel­kedett, az életbiztosítási összeg pedig 169-szorosá- ra nőtt. Az Állami Biztosító mint­egy hatmillió folyamatos biz­tosítást kezel, ezek közölt az egymillió, .termelőszövetkezeti tag egész évi' munkájának eredményességét szolgáló tsz- vagyonbiztosítást, az állami vállalatok több száz milliárd forint értékű vagyonának tűz­biztosítását, a lakosság élet-, baleset- és vagyonbiztosításait, valamint a másfél millió ta­nuló-balesetbiztosítást. 1968- ban az Állami Biztosító egy­millió kárt rendezett, a kárté­rítések összege 1 milliárd 600 millió forint volt. Az új gazdasági mechaniz­mus bonyolult és nehéz fel­adatot rótt az Állami Bizto­sítóra. 1968. április 1-én meg­szűnt az állami vállalatok ele­mi kárainak költségvetési fe­dezete és ugyanakkor kor­mányrendelet engedélyezte, hogy a Vállalatok önkéntes alapon biztosítást kössenek. A tűzbiztosítást, amely robba­nás, villámcsapás okozta ká­rokra is kiterjed, a vállalatok 67 százaléka kötötte meg, a gépjármű-szavatossági bizto­sítást 84, a betöréses biztosí­tást 20, a cascót 30 százalékuk vette igénybe. Áz Állami Biztosító a me­zőgazdasági biztosítások terén is nyomon követte a gazdasági élet változásait. Az új gazda­sági mechanizmus előkészítése során kibővített mezőgazda- sági vagyonbiztosítási rend­szert vezetett be, tökéletesít­ve ezzel az 1961-ben létreho­zott biztosítási rendszert. A termelőszövetkezetek éltek az új lehetőséggel. 1968-ban 2771 tsz közül 2438 kötötte meg az új biztosítást. 1968-ban 874 millió forint kártérítést kap­tak a tsz-ek. Az állami gaz­daságoknak, a termelőszövet­kezeteknek és a háztáji, vala­mint egyéni gazdaságoknak 1968-ban összesen a mezőgaz­dasági károkért egymilliárd 200 millió forint kártérítést fizetett a biztosító. Az Állami Biztosító fede­zetet nyújt az otthonok elemi káraira is. Az elmúlt évben félmillió káresetet jegyeztek az otthonokban a statisztikák. 200 000 baleset volt egy év alatt, érthető, hogy megnőtt az igény a személybiztosítások iránt is. 1968-ban 66 és fél millió forintot használtak fel az intéző bizottságok rendkí­vüli segélyekre, utazásra, üdü­lésre és kulturális célokra. A csoportos élet- és balesetbiz­tosítás alapján 137 millió fo­rintot fizettek ki. Tíz éve kötelező a gépjár­mű-szavatossági biztosítás. 1968-ban 70 millió forintot térítet­tek a Casco és gépjármű­szavatossági biztosítások után. A gépkocsi-tulajdonosok régi óhaja teljesül azzal, hogy a nyugati országokban is segít­séget nyújtanak a magyar. autósoknak casco biztosítás alapján. AZ MSZMP SOMOGY NECTEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA » ' B. Z*s

Next

/
Oldalképek
Tartalom