Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

Emlékezés az első kommunista szombatra JUBILEUMI GYŰLÉS Április 12-én lesz 50 éve, hogy a moszkvai elosztó pá­lyaudvar fűtóházának dolgozói megtartották az első »kommu­nista szombatot«, amelyet Le­nin annak idején »nagy kez­deményezésnek« nevezett. Lé­nyege az volt, hogy a fűtőház dolgozói munkaidőn túl és dí­jazás nélkül kijavítottak há­rom mozdonyt, amelyekre a katonai vasúti szállításokhoz volt sürgősen szükség. Musztafa Rosztom, a Szíriái Baath-párt vezetőségének újonnan megválasztott tagja, kairói látogatásáról hazatérve kijelentette: Nem volt reális alapja a Szíriái állítólagos ál­lamcsínyről elterjedt híreszte­léseknek. Számos kérdésben vita folyt a vezetők között, de abban valamennyien egyetér­tettek, hogy a vitás kérdé­seket a párton belül kell meg­oldani. Az imperialista sajtó mindent megtett, hogy ártson Az évforduló alkalmából az elosztó pályaudvar fűtőházát Lenin-renddel tüntették ki. Ezt szerdán jubileumi gyűlés keretében jelentették be. A gyűlésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke is jelen volt (MTI) a haladó szíriai rendszernek. Ezért volt a sok felelőtlen rémhír. Nem riadtak vissza a rágalmaktól, a vezető állam­férfiaknak tulajdonított »szo­cialistaellenes szándékok« ter­jesztésétől sem. Kijelenthetem: Szíria és a Baath-párt, amint kongresszusunk határozata is hangsúlyozta, a Szovjetunió­val és a szocialista országok­kal való barátság elmélyíté­sét akarja. (MTI) RÖVIDEN Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke, szerdán fogad­ta Grecsko marsallt, a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­rét, aki ez idő szerint a Né­metországban állomásozó szovjet hadseregcsoportnál tartózkodik. A csehszlovák kormány Mi­lan Klusákot külügyminiszter­helyettesé nevezte ki. Odd Bull, az ENSZ közel- keleti tűzszüneti megfigyelő csoportjának vezetője a Biz­tonsági Tanács elé terjesztett jelentésében közölte, hogy az izraeliek kedden mintegy 12 alkalommal nyitottak tüzet egyiptomi állásokra a Szuezi- csatorna övezetében. A tüzet az egyiptomi fél viszonozta. A Német Kommunista Párt küszöbönálló kongresszusára április 1-ig 721 szavazati jog­gal és 243 tanácskozási jog­gal rendelkező képviselőt vá­lasztottak meg — jelenti a nyugatnémet kommunisták lapja, az Unsere Zeit. A kong­resszussal lezárul a párt meg­alakításával kapcsolatos szer vezési munka. Szíria állásfoglalása r * re A NÉGY NAGYHATALOM KÉPVISELŐI A közel-keleti válság rendezésének lehetőségeit tárgyaló bizottság tagjai — a négy nagyhatalom képviselői — április 8-án a Szovjetunió New York-i ENSZ-missziója épü­letének előcsarnokában nyilatkoztak a sajtó képviselőinek. Balról jobbra: Lord Cara- don, Anglia, Charles W. Yost, az USA, Jakob Malik, a Szovjetunió és Armand Be- rard, Franciaország állandó ENSZ-képviselője. (Telefotó: AP—MTI—KS) Svoboda szemlét tart Ment SaagyhcÉtjcBk figyelmen kíivííB Svoboda csehszlovák köztársasági elnök rövid szemlére a nyugat-szlovákiai Pöstyén tér­ségében állomásozó csehszlovák csapatokhoz érkezett. (CTK — Képtávírón érk.) A WASHINGTONBÓL ÉRKEZETT JELEN­TÉSEK SZERINT az amerikai fővárosba egy­más után érkeznek a NATO-országok kül­politikájának közvetlen irányítói: eddig Willy Brandt nyugatnémet, Nogueira portugál, Debré francia, Nenni olasz és Stewart brit külügyminiszter Amerikába érkezéséről szá­moltak be a hírügynökségek. Az alkalom: a NATO jubileumi ülése. Kerek húsz esztendeje, 1949-ben alakult meg washingtoni bábáskodással — és tegyük hozzá: washingtoni nyomásra — a szovjet­ellenes hisztéria jegyében fogant agresszív katonai-politikai tömb, az Észak-atlanti Szö­vetség. A tagországok vezető politikusainak programja persze aligha merül ki a két év­tizedes jubileumra való emlékezésben: máris sorra találkoznak Rogers amerikai külügy­miniszterrel és Nixon legfontosabb külpoliti­kai és katonai tanácsadójával, Kissinger pro­fesszorral, — valamint egymással. A tanácskozásról természetesen nem isme­retesek pontos részletek, de — kiszivárgott hírek szerint — a Varsói Szerződés tagálla­mainak budapesti felhívása lesz az egyik fő témája a jubileumi atlanti tárgyalásoknak. Mint ismeretes, a budapesti felhívás kelet— nyugati értekezletet javasolt az európai biz­tonságról és ennek a javaslatnak olyan po­zitív visszhangja volt a nyugati közvéle­ményben is, hogy a NATO-országak vezetői egyszerűen nem hagyhatják figyelmen kívül. Ez a legfőbb tanulsága annak a ténynek, hogy a budapesti felhívást az atlantiak rep­rezentatív washingtoni fórumán ilyen hang­súlyosan vitatják meg. Az már kevésbé va­lószínű, hogy a mostani tárgyalásokon a NATO-államok olyan határozatot hoznának, amely nagy lépéssel vinné közelebb a vilá­got egy összeurópai biztonsági konferencia közeli lehetősége felé. Máris hallatszanak olyan hírek, hogy néhány külügyminiszter — nem utolsósorban az angol Stewart — arról igyekszik majd meggyőzni az ülést hogy az ilyen konferencia »még korai lenne«. JÓSOLNI NEHÉZ.DE AZ ELŐZMÉNYEK FÉNYÉBEN nagy a valószínűsége egy olyan NATO-állásfoglalásnak, amely hangsúlj’ozza majd az európai biztonság fontosságát, hogy ezzel gesztust tegyen a világ közvéleménye irányában, — de ennek deklarálásával, leg­alábbis egyelőre, elintézettnek is tekinti ezt a kulcsfontosságú Indítványt. Nem változik Ghana bel- és külpolitikája Afrifa dandártábornok, a múlt héten megválasztott új ghanai államfő, kedden este első ízben mondott rádió- és televíziós beszédet és ismer­tette politikai elképzeléseit. Első lépésként május 1-től engedélyezik a politikai pár­tok működését az országban. A katonai vezetők azonban »szigorúan pártonkívüliek« maradnak. Kijelentette az új katonai vezető, hogy a bekö­vetkezett személyi változás el­lenére nem módosul Ghana bel- és külpolitikája. Habsburg Oltó nyilatkozik Fokozatosan végleg áttele­pül Ausztriába, s innen foly­tatja majd politikai, közírói és előadói tevékenységét — jelentette ki az MTI tudósí­tójának kérdésére Habsburg Ottó szerdán, első bécsi saj­tókonferenciáján. Az utolsó osztrák császár és magyar ki­rály fia, aki csak az elmúlt években kapott engedélyt az Ausztriába való visszatérésre, úgy véli, hogy Ausztriának «•több kezdeményezéssel kel­lene szolgálnia az európai egységet«. Ottó e vonatko­zásban lát szerepet a maga számára az Osztrák Köztár­saságban. A császár fia a má­sodik világháború óta Nyu- gat-Németországban él, s ausztriai visszatérése ellen a baloldal, s ezen belül a szo­ciáldemokraták is a 60-as évek közepéig a legélesebben tiltakoztak. Ottó visszatérésé­re csak 1966-ban, a néppárt választási győzelme és kor­mányalakítása után kerülhe­tett sor. A szocialisták már feladták a Habsburg-család feje elleni harcukat, de a polgári kormánypárt sem örül a kései hazatérőnek. Ot­tó kitűnő nemzetközi kapcso­lataival — elsősorban az Egyesült Államokban, a gaulle-istáknál, valamint a CDU—CSU jobbszárnyánál — bár segítheti, de könnyen ke­resztezheti is a bécsi politi­kai elképzeléseket. Az osztrák kormánypárt ismételten han­got adott nyugtalanságának; milyen visszhangot válthat ki a Habsburg sarj megjelené­se és közéleti tevékenysége Ausztria kelet-európai szom­szédainál. Ottó egyébként — feltehetően a fenti meggondo­lásokból — rendkívül tar­tózkodóan nyilatkozott első fővárosi sajtókonferenciáján, amelyen végül kijelentette: Bár nem kívánja senki helyét elvenni, igen sok fantáziát lát Ausztria nemzetközi ke ményezéseiben, már csak az ország gazdaságföldrajzi hely­zete miatt is. A Safegfiiai*«I-reiul«xer Mialatt Genfben a leszerelé­si tárgyalások folynak, Wa­shingtonban a Nixon-admi- nisztráció úgy döntött: módo­sított formában megkezdi a ra­kétaelhárító rakéták rendszeré­nek létrehozását. Ezt a sziszté­mát az Egyesült Államokban ABM (Anti Ballistic Missile)- rendszemek nevezik:' Az ABM-rendszer létrehozá­sáról szóló határozat a január­ban hivatalba lépett Nixom- adminisztráció első nagyszabá­sú politikai döntése volt — és félreérthetetlenül negatívnak minősíthető. (McCarthy szená­tor, a demokrata párt elnökje- löltségi küzdelmének egyik ve­zető részvevője: »Az első dön­tés — az első hiba«.) Az ABM-rendszer létrehozá­sának története önmagában is kielégítő magyarázat arra, hogy miért minősíthető Nixon határozata negatívnak és ag­gasztónak. Az ABM-rendszer megépítésére eredetileg még Johnson adott utasítást 1967 végén, annak ellenére, hogy igen komoly hadügyi szakér­tők — közöttük McNamara volt hadügyminiszter — az ABM-rendszert rendkívül drá­gának és hatástalannak tar­totta. Johnson akkor is a Pen­tagon és az érdekelt hadiipari trösztök nyomására határozta el az ABM-szisztéma létreho­zását. E'ső lépésként úgv dön­töttek, hogy az Egyesült Ál­lamok néhánv nagyvárosa kö­rül hoznak létre ilyen rakéta­elhárító rendszert. Ez lényegé­ben három rétegből áll. 1. A közeledő rakétákat felderítő és lokalizáló radarrendszerből. 2. A rakéták által elindított nagy hatósugarú Spartan elienraké- tából és 3. nagy kezdősebessé­gé Sprint-rakétákból, ame­lyeknek az a feladatuk, hogy a Spartan által »átengedett« ra­kétákat felrobbantsák. Ezt a szisztémát Johnson idejében Sentinel (őrszem)-programnak nevezték el. Akkoriban a hivatalos ka­tonapolitikai magyarázat az volt, hogy ennek a részleges ABM-rendszemek a megépíté­sére azért van szükség, mert az 1970-es évek végére Kína vi­szonylag komoly nagy hatósu­garú rakétakapacitással ren­delkezik majd. A hivatalos magyarázat szerint ennek sem­legesítésére lett volna hivatott a Sentinel-rendszer. A szisztéma bírálói már ak­kor jogosan hívták fel a fi- . gyeimet arra, hogy e rendszer elhárító hatása nem vonatkoz­tatható csupán Kínára. Felépí­tése óhatatlanul módosíthatja a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult raké­ta-egyensúlyt, s ezzel veszé­lyes lökést adhat a rakéta- felfegwerz^snek. Maga a Szovjetunió is ennek a ve­szélynek a 1 elismeréséből in­dult ki, amikor Aelezte, hogy kész tárnyal ásókba bocsátkozni a rakéta elhárító rendszerek problematikájáról. Az elnökvéltnzís alkalmat adott volna Nixonnak arra hogy ebben a ké r-d -’sKen józan fordulatot hajtson végre John­son vonalával szemben. A té­nyek azt mutatják, hogy ezt a fordulatot nem tette meg! Pusztán belpolitikai-taktikai okokból alkalmazott bizonyos módosításokat. E módosítások lényege a következő: Nixon tisztában volt azzal, hogy a Sentinel-tervben ABM-támasz- pontok létesítésére kiszemelt városok lakossága körében a terv óriási aggodalmat és fel­háborodást kelt. Ez termé-ze- tes is, hiszen olyan városok, mint Boston, egy konfliktus esetén elsőrendű rakétacél- panttá váltak volna. A vá' ha- tó tüntetések, az elégedetlen­ség kirobbanásának elkerülé­sére Nixon úgy intézkedett, hogy az ABM-ütegeket nem a városok közelében, han»m az amerikai ballisztikus raké­ták támaszpontjai mellett, azok védelmére kell m"gé"í- temi. Amerikai források sze­rint ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy 750 Spartan- és Sprint-rakéta helyett a terv első szakaszában csak 300 — 400 ilyen rakétára lesz szük­ség. A Johnson-féle S'mtioe1- terv 15 ABM-bózist, a Nixm által jóváhagyott új terv 12 ABM-bázist irányoz elő. E 12- ből az első kettő* Montana, illetve fsrnk-Dakota államban létesítik. Ezek a tervek sze­rint 1973-ban készülnek el. Vé­gül — hogy új nevet is adja­nak a gyereknek — a Nixon ál­tal módosított ABM-+ervet Sa- feguardnak (oltalmazó) keresz­telték el. Ma még természetesen nem lehet megjósolni, hogy Nixon ABM-döntésének milyen hatá­sa lesz a Genfben újra kezdő­dött leszerelési tárgyalások menetére vagy a lassan érlelő­dő szovjet—amerikai párbe­széd témakörére. Annyi bizo­nyos, hogy a döntés bonyolul­tabbá és nehezebbé teszi a megállapodást, hiszen azt je­lenti, hogy az Egyesült Álla­mok elhatározta magát egy új rakéta-felfegvverkezó'i sza­kasz első lépéseinek megt-telé- re. Aligha lehet vitatni, hogy ebben a kérdésben Nixon meghajolt a Pentagon nyomá­sa előtt — ami a jövőre nézve nem. sok jóval biztat. Ügv tű­nik, hogy Laird hadügyminisz­ter és helyettese, a rakétagyár­tásban üzletileo is erősen ér­dekelt David Packard tovább akarják fokozni a Fehér Ház­ra gyakorolt nyomást. La;~d a szenátus fe"werkez*ri •’bi­zottsága előtt tartott b~~zá- mo'óiáv'an — Johnsannal el­lentétben — már nem a kínai rakétakanacitás feilődéséved próbálta indokolni a kormány döntött hanem azon i<u'e're- zett, hogy a Szovjetunió raké­tafegyverzetűnek ereté-ől fes­tett riasztó képpel kábítja el a szenátorokat. Ebből prra l"het következtem, how a Penta­gon a Safeguard-rendszer lét­rehozását csak első »sz°rAny« lökésnek szeretné t°ki~*e~ i és Trnlói-tv*n n rnkétn-•f''láo(V',VeT­zés újra óriási terheket jelen­tő szak^s^át akarják mnnnaló- sítani. Nixon elnöki oálvafu- tásának első e-őoró1' árában határozatlannak és gyengének bizonyult e veszedelmes nyo­mással szemben. »• ie -• 2 SOMOGYI NEPLAr testőrit», tm, äst

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom