Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
Újra összeültek tanácskozásra a négy nagyhatalom képviselői A diplomáciai gépezet beindult: kedden immár másodszor ültek össze a négy nagyhatalom képviselői, hogy megpróbáljanak közös javaslatokat kidolgozni a közel-keleti helyzet enyhítésére. A nemzet* közi közvélemény pillanatnyilag annyit tud "á megbeszélések menetéről, hogy az aligha adhat okot a közvetlen derűlátásra. Bár hosszabb időn át jórészt találgatásokra lesz utalva a világsajtó — bejelentették, hogy a jövőben a tárgyalásokról nem lát napvilágot a közlemény —, nem lehet nem észrevenni a tanácskozások sikere elé tornyosuló hatalmas akadályokat. A nehézségeket két nagy csoportra oszthatjuk: 1. magukra a megbeszélésekre és 2. az esetleges megállapodás várható hatására, következményeire. A tanácskozáson nyilvánvalóan szá/nolni kell azzal, hogy Washington — eddigi politikájához híven — gyakorlatilag Tel Aviv érdekeit képviseli ezen a konferencián, ami alaposan megnehezíti a politikai rendezéshez való négyhatalmi közös hozzájáruEMLÉKEZÉS CIOLKOVSZKIJRA dolkovszkijnak, a rakétatudomány »atyjának« szülővárosában a nagy tudós múzeummá átalakított otthonában ke- * gyelettel emlékeztek meg az úttörőről a szovjet űrhajósok. Képünkön (balról jobbra): Beregovoj, Kamanyin, Satalov, Hrunov, Jeliszejev és Volinov. Civilben Koszejkin, Ciol- kovszkij leszármazottja isme rteti meg a múzeummal a messziről jött vendégeket. (TASZSZ — Képtávírón érkezett) lást. A közel-keleti békének ugyanis egy olyan négyhatalmi megegyezés tenné a legjobb szolgálatot, amely közelebb vinne a politikai megközelítés alapfeltételéhez: az izraeli csapatok által megszállt arab területek kiürítéséhez. Nem tűnik valószínűnek, hogy az Egyesült Államok segédkezzék egy ilyen közös magatartás kialakításában. Ha viszont erre Washington mégis rákényszerülne. még mindig elképzelhető lenne, hogy pusztán taktikai engedményről . volna szó. Hiszen az izraeli vezetők -máris világossá tették: semmi esetre sem fogadnak el csapataik kivonását feltételező megoldást, még akkor sem, ha egy ilyen*javaslat a négy nagyhatalom közös dokumentuma lenne. A tárgyalások megindulásának tényét a jelenleg leküzd- hetetlennek látszó akadályok ellenére is csak üdvözölni lehet — egyszerűen azért, mert a Közel-Keleten valamit tenni kell a robbanás elkerülésére, és a koncentrált diplomáciai erőfeszítések még mindig sokkal több lehetőséggel kecsegtetnek, mint a gyorsan rosz- szabbodó helyzet tétlen szemlélése. BÉKEGYŰLÉS LONDONBAN Nguyen Thi Binh asszonyba párizsi tárgyalásokon részt vevő DNFF-küldöttség Ä?- lyettes vezetője is felvonult Londonban a húsvéti békegyülés angol részvevőivel. (Telefotó: AP—MTI—KS) A londoni Trafalgar téren hétfőn este nagygvűlést tartottak a négynapos húsvéti békemenetek záróeseményeként. A nagygyűlésen mintegy tizenötezren vettek részt az ország minden részéből. Jelszavaikban követelték Anglia kilépését a NATO-ból és az Egyesült Államok vietnami Letartóztatások Pakisztánban agressziójának megszüntetését. Jelen volt a gyűlésen Nguyen Thi Binh asszony, a párizsi tárgyalásokon részt vevő DNFF-küldöttség helyettes vezetője, aki az atomlesze- relési mozgalom meghívására vasárnap érkezett Londonba. Nguyen Thi Binh asszony a gyűlésen felszólalva kijelentette, hogy az angol békeharcosok húsvéti menete az angol nép békeszere- tetét juttatja kifejezésre, valamint azt, hogy együttérez a dél-vienami ‘ nép igazságos harcával. Nguyen Thi Binh asszony követelte az amerikai csapatok kivonását Vietnamból és hangsúlyozta, hogy a DNFF a független és demokratikus Dél-Vietnam megteremtéséért, az ország újraegyesítéséért száll síkra. Részt vettek a gyűlésen és felszólaltak az amerikai békeharcosok képviselői is. Mint az UPI jelenti, a londoni hatóságok a gyűlés idejére 1500 rendőrt helyeztek készenlétbe. (MTI) Jahja Khan, Pakisztán új elnöke kedden olyan rendeletet adott ki. amelynek értelmében Kelet- és Nyugat- Pakisztán statáriális helytartói kormányzói jogkört kapnak. Muzaffar Uddin vezérőrnagyot és Atikur Rehmar, tábornokot még március 25- én, a statárium bevezetésekor nevezték ki Kelet-, illetve Nyugat-Pakisztán helytartójává. A kedden kiadott rendelet gyakorlatilag a statáriális időszakra szóló kinevezés ideiglenes jellegét szünteti meg. Pakisztánban a statáriális törvény értelmében — a sajtójelentések szerint — ^további letartóztatásokat hajtottak végre. A karachi rendőrség hét személyt tartóztatott le engedély nélküli fegyverviselés, valamint öt gyári munkást, sztrájkkal való fenyegetőzés miatt. (MTI) LONDONI LEVÉL 4 canabis és a jánlói E gy borús, nyirkos reggel a Brit Múzeumba mentem autóbuszon. Csúcsforgalmi idő volt. dlakadtunk az utcai torlódásban a Picadilly környékén. Unalmamban «nézegetni kezdtem a kirakatokat. Tekintetem hirtelen megakadt a bolt falához simuló három fiatal alakján. Két leány és egy fiú volt 19—20 évesek lehettek. Elcsigázottan, vizesen, kócosán és sápadtan álldogáltak ott. A fiú és az egyik lány a másikat támogatta, aki lecsúszott a nedves aszfaltra. látszott, hogy rosszul van. Mélyein emlékezetembe vésődött a hátra- hanyatlott feje, kifejezéstelen, megüvegesedett tekintete. A másik kettő valamivel jobb állapotban volt Nem kétséges azonban, hogy mindnyájan, különböző mértékben ugyan, de narkózis hatása alatt állottak. Az autóbusz még mindig állt. Egy rendőr haladt el a szánalmas trió mellett, de jóformán rájuk se hederített. Nem tudom, miért: talán azért, mert ebben a kerületben napirenden van a hasonló jelenség és így a látvány nem hatotta meg a »hobby« szívét, vagy mert szívtelen ember volt. Közben az autóbusz elindult, és én soha többé nem láttam ezt a három fiatalt. Aznap mégis eszembe jutottak, mert a véletlen szeszélye folytán a brit kormány épp azon a napon tette közzé a különbizottságnak a kábítószerek angliai használatának problémájával foglalkozó jelentését. A bizottság elnöke egy előkelő brit hölgy, bizonyos lady Watten volt. A jelentés . a többi között, olyan javaslatot is tartalmazott, hogy szállítsák le a kábítószer-élvezeten rajtakapott fiatalemberek büntetését A kábítószereket használó egyéneket sújtó törvények mérséklésének hívei rendszerint az esztrád-sztá,rókát hozzák fel érvként arra, hogy ezek a narkotikumok »ártalmatlanok« az emberi szervezetre. Sűrűn hivatkoznak Peter Sailers híres drámai színészre és komikusra, aki nyilvánosan beismerte, hogy maga is kábítószereket használ. Nézete szerint a kábítószerek állítólag meg’gyorsítják zenei felfogóképességét és egyáltalán nincsenek káros hatással rá. Persze ez kapóra jön a rossz ügy prókátorainak, hiszen Sailers gazdag, jól szituált ember, szép háza van, és egészsége fölött a legdrágább orvosok őrködnek. S a fiatalok ezrei követik Sailers és a beatek példáját, mert a reklám telekürtöli vele az egész országot. Az említett jelentést szigorú bírálattal illette számos híres angol orvos és egészségüggyel foglalkozó tudós. A »Gyógyszerészeti folyóirat« rámutatott arra, hogy a bizottság ahelyett, hogy harcolna a kábítószer-élvezőik és a kábítószerek használata ellen, valójában védelmébe veszd azt E hivatalos és a maga nemében egyedülálló okmány , szerzői tisztáin klinikai szemrpontból vizsgálják a problémát, teljesen mellőzik annak szociális oldalait. Az ENSZ különbizottságának számos szakértője tanulmányozta a kábítószerek fogyasztása növekedésének okát Nyugaton, de ők se fordítottak figyelmet a probléma egyik rendkívül fontos oldalára — arra, milyen hatást gyakorol ez azoknak az országoknak a társadalmi életére, amelyekben a kábítószerek használata évek óta dívik. 1952-ig Egyiptomiban széleskörűen elterjedt a canabis használata. Az angol gyarmatosítók maguk buzdították a lakosságot a kábítószerek használatára, mert ez gyengítette az emberek akaratát a leigázók elleni harcban, tönkretette egészségüket, lerombolta egyéniségüket. A kábítószer ■■— az éhezés, a vitaminhiány, a nyomor szélén tengődés mellett — veszélyes romboló erővé vált, amely megsemmisítette és megsemmisíti az emberek testét-lel- két egyaránt. Vajon nem ezért próbálta-e rehabilitálni a canabist az angol bizottság? A kábítószer nem véletlenül vált az imperializmus mindenkor kedvelt fegyverévé. Britannia honosította meg Kínában az ópiumszívást, amelynek következtében milliók veszítették el egészségüket és süllyedtek le erkölcsileg. Az imperializmus korszakában a lakosság széles rétegeit hódították el különböző narkotikumokkal. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Népszövetségnek azt a háború előtti anyagát, amely a kábítószereknek egyik vagy másik országban való használatával foglalkozik, rájövünk arra, hogy ennek görbéje akkor emelkedik, amikor ezekben az országokban nagy volt a külső és belső elnyomás. • És vajon miért terjedt el oly széleskörűen a canabis a mai Angliában? A canabis olyan szer, amelynek segítségével az ember bizonyos ideig mesterségesen el tud szigetelődni attól a közegtől, amelyben él. És ebben az értelemben — mélységesen antiszociális. Hisz áldozatát elszakítja embertársaitól, azt a hamis illúziót kelti benne, hogy ő felülmúlja környezetét, azt a tévhitet sugalmazza, hogy természetfölötti módon képes felfogni a világot és így cselekedni. A canabis az el- tévelyedett ifjúság számára valamilyen orvosságféle lett minden baj ellen. Rá kell mutatnunk használatának egyik mellékhatására is: arra, hogy hajlamossá tesz az anarchikus viselkedésre. S ez nem kitalálás, ezt azok mondják, akik canabist használnak. A mi engem illet, én nem Peter Sailers példájából vonom le következtetéseimet, aki szépen berendezett otthonában kényelmesen szívja hasisát a ropogó kandallótűz mellett. Lelki szemeim előtt az a szomorú trió lebeg, amelyet a Picadilly környékén láttam, és amellyel írásomat kezdtem. Szánalmasak, tehetetlenek, tragikusak voltak ... És a környező világot nem látta megüvegesedett tekintetük, nem érzékelte élettelen testük. James Aldridge A bonni államról HÜSZ ESZTENDEJE, hogy a három nyugati hatalom ráütötte a jóváhagyás pecsétjét Németország kettéosztására. 1949. április 8-án írták alá azt a háromhatalmi nyilatkozatot, amelyben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai meghirdetik Nyugat-Németország új ellenőrzési rendszerét. Ez az új ellenőrzési rendszernek elnevezett nyilatkozat nem jelentett mást, mint a második világháború végén Németország ügyében a Szovjetunióval közösen létrehozott egyezmények egyoldalú megszüntetését. Durva megsértése volt tehát ez a washingtoni nyilatkozat az 1945-ben aláírt potsdami szerződésnek. ■ Az események egyébként egyenes vonalban vezettek el a washingtoni szakadár okmányig. A három nyugati hatalom már azzal, hogy megalakította előbb Bizoniát, majd Trizoniát — Németország amerikai, angol és francia megszállási övezeteiből —, majd később bevezette a külön pénzt, az úgynevezett B-márkát az egységes német márka helyett, rálépett a szerződésszegések útjára. Ilyen előzmények után a washingtoni háromhatalmi nyilatkozat csupán írásbeli rögzítése volt az amúgyis kialakult állapotnak: annak, hogy a nyugati hatalmak Németország nyugati részén létrehozták a bonni államot. Az új államot bevonták a NATO-ba, Nyugat katonai szövetségébe, s a korábbi négyhatalmi szövetséges egyezmények felrúgásával megkezdődött Nyugat-Németország újrafelfegyverzése. A háromhatalmi különnyilatkozatra válaszként jött létre a békeszerető német munkás-paraszt állam, az NDK megalakításával. . Ma, hűlsz évvel a háromhatalmi Iiülcnnyilatkozat után a bonni állam hadserege a legerősebb szárazföldi hadsereg Nyugat-Európában. Amellett, hogy a leg-no Jurnebb fegyvereket kapta az Egyesült Államoktól es más NATO-szövet- ségesektől, ma már a nyugatnémet hadiipar is gőzerővel ontja a hadsereg számára a fegyvert, hadianyagot. Bár a nyugati hatalmak által szerkesztett párizsi szerződések szerint az NSZK-nak nem lehetnek atomfegyverei, legutóbb • nyolc, az NDK-ba áttelepült nyugatnémet tudós leplezte le: a bonni államban előrehaladott stádiumban vannak az atomfegyvergyártás előkészületei. Nyugatnémet tábornokok részt vesznek a NATO vezető szerveiben. A bonni állam, amely húsz éve jött létre a washingtoni különnyilatkozattal. már megalkotói fejére nő, s önálló imperialista érdekeinek is nyíltan hangot ad. Strauss például, aki a kancellárság felé tör, s azt reméli, hogy az őszi választások után felvirrad számára a nap, azt mondotta az Euro- peo című olasz lapnak, hogy eljött a »realitások órája«: Nyugat-Németországnak kell vezetnie Nyugat-Európát. A Varsói Szerződés országainak legutóbbi budapesti felhívása az európai értekezlet megtartására keresztezte a bonni politika terveit. Az NSZK-politikusok zavarodottságára mi sem jellemzőbb, minthogy — miközben a külügyminiszter, ha fenntartásokkal körülbástyázva is, helyeselni volt kénytelen az összeurópai értekezlet gondolatát — szóvivője útján —, lényegében a kancellár ellene foglalt állást. Bonnban olyan színezetet kívánnak adni a dolgoknak, mintha a budapesti felhívás »feltételeket« diktálna. Valóban ez az okmány felsorol néhány olyan problémát, amely sarkalatos kérdése minden európai biztonsági rendszernek; így az európai határok ügye, az NDK elismerése, az atomfegyverekről való lemondás, Nyugat-Berlin különleges helyzetének elismerése. VILÁGOS AZONBAN: ahhoz, hogy mindez közelebb kerüljön a megvalósuláshoz, szakítani kell azzal a politikai vonallal, amelynek egyik kifejezője volt az a háromhatalmi nyilatkozat is, melyet éppen húsz évvel ezelőtt írtak alá . Washingtonban. Az élet realitásai már régen napirendre tűzték a józanabb politikát Bonnban is. Ezt halogatni lehet ugyan, de a végletekig elodázni nem. A. I. SOMOGYI WBPLAP Szerda, 1969. iffriüa ft.
