Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

„4. o VJ y*-~0 1 Koszorúzás! ünnepség lelte sírját a fasiszta fenevad­dal folytatott harcban. Harcol­tak, megsebesültek, rokkanttá váltak, fiatal életüket áldoz­ták azért, hogy ne tizedelje so­kat szenvedett népür>k sorait az ezemyifajta népbetegség, hogy ne kelljen a hiányos táp­lálkozás, a látástól vakulásig való munka, a nyomor miatt tüdő vészben fiatalon elpusz­tulniuk a családapáknak, még ki virágzásuk előtt meghalniuk a csecsemőknek, a kisgyerekek százainak, ezreinek; hogy — József Attilát idézve — ne sárguljon a summáé, mint az asztag. hogy ne függjön a pa­rasztok feje fölött az árverés réme, hogy mindenki számára biztosítsák az »élet anyját«, a munkát, hogy a mi városunk, melyet' virágos Kaposvárként ismertek 1945 előtt, munkáske­zeket foglalkoztató, üzemek munkagépeinek muzsikájától hangzó, virágzó Kaposvár le­hessen. E napbkban a magyar nép — megyénk népe is — hálatelt szívvel gondol rájuk és forró köszönetét mond áldozatukért. Azzal áldozunk legméltóbban a szabadságért elesettek em­lékének, ha a szabadságunkat, hazánk függetlenségét, szocia­lista vívmányainkat védelmez­ve, az új társadalmi rendet to­vább építve bebizonyítjuk, hogy az áldozatok nem voltak hiábavalók. Elv társak, barátaink! Űj országot kellett teremte­nünk, új. alapokon. A forra­dalmi átalakulás keletről tá­madt megújító szelének kel­lett végigsöpörnie hazánkon, hogy teljesüljön népünk Ady Endre megfogalmazta kívánsá­ga: » ... itt le kell gyilkolni Mindent, ami régi; ezeréves holmi, mindent, ami senyveszt, mindent, ami árul... ... mert itt kárhozat van ... « »Minden változásért és újért kiáltott«, de az örökség, amit (Folytatás a 3. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,20 forint Sommi Néplap AZ M SZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. évfolyam, 78. szám 1969. április 4., péntek A FELSZABADULÁS 24. ÉVFORDULÓJÁN f Ünnepi műsoros est a Latinka Sándor Művelődési Házban Hazánk felszabadulásának huszonnegyedik évfordulója alkalmából ünnepi műsoros es­tet rendezett az MSZMP me­gyei és városi bizottsága, a megyei és a városi tanács teg­nap este a Latinka Sándor Mű­velődési Házban. Az ünnep­ségre érkezőket pattogó indu­lókkal fogadta a városi ta­nács fúvószenekara. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Varga Tamás elszavalta Csepeli Sza­bó Béla Áprilisi nap című köl­teményét. Ezután Kocsis Lász­ló, a megyei párt-végrehajtó- bizobtság tagja, a megyei párt- bizottság propaganda- és mű­velődési osztályvezetője mon­dott megnyitó beszédet. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak, barátaink! Új fejezet nyílott történel­münkben azon a 24 év előtti napon, amikor a fasizmus le­verésére szövetkezett hatal­mak világtörténelmi jelentő­ségű győzelem s c/roza ta köz­ben a szovjet hadsereg Hitler pusztító hadainak utolsó ma­radékát is kiűzte Magyaror­szág területéről. Huszonnégy éve,. hogy hosz- szú évszázadok után visszakap­tuk nemzeti függetlenségünket és megnyílt a szabadság útja a magyar nép előtt. Megkezdő­dött hazánk újjászületése, em­beri él,etünk igazi kibontako­zása. Legnagyobb nemzeti ün­nepünk lett ez a nap, s az is marad, amíg magyar él ezen a földön. Évről évre ragyogóbb lesz ez a dátum, mert az idő múlásával tudjuk csak igazán értékelni, mit hozott népünk számára 1945. április 4-^ Ne­héz és küzdelmes volt népünk élete addig az áprilisi hajnalig, amíg ránk virradt a szabadság milliók által oly régen és ne­hezen várt hajnala. Évszázado­kon át küzdöttek a szabadsá­gért a magyar nép fiai: az em­bertelen sors ellen lázadó pa­rasztok, a felvilágosult polgá­rok. a munkásosztály hű fiai, akik Dózsa kaszásaiként, Rá- kóczi mezítlábasaiként, Kos­suth katonáiként, Damjanich vörös sipkásaiként és a Ma­gj-ar Tanácsköztársaság vörös- katonáiként bátran, önfeláldo- zóan harcoltak. Horthy 25 éves önkényural­ma és a Hitler-fasizmus ide­jén a kommunisták folytattak öntudatos harcot idehaza, de szabadságunkért álltak a vár­tán Madrid határán és fogtak fegyvert több más országban. Hazánk felszabadításáért, a szocializmusért ezrével adta hőseit a magyar munkásosz­tály, mártírjait a magyar nép. öntudatosan, halált- megvető bátorsággal harcoltak azért, hogy megdöntsék a dolyfös nagyurak, a népnyúzók, a fa­siszták uralmát, hogy az egy­kor elnyomott, kisemmizett és lenézett magyar nép végre füg»- getlen és saját úr legyen ha­zájában; harcoltak, hogy sza­badon és diadalmasan leng­hessenek felszabadult hazánk­ban a véráztatta piros-fehér- zöid és a vörös lobogók. A szabadság nem manna­ként hullott ölünkbe az égből, harcban, a második világhá­ború tűz- és lángtengerén át tört utat magának hozzánk. »Piros keletről«, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom teremtette dicsőséges szovjet hadsereg vörös csillagos kato­nái, a- Nagy Október fiai ön­feláldozó harcban hozták el hozzánk újból és véglegesen. Bármerre járunk hazánk föld­jén, mindenütt látjuk a szovjet katonák sírjait. Szerte az or­szágban százezrével pihennek hősök, szovjet harcosok, akik a legdrágábbat, életüket áldoz­ták népünk szabadságáért. Ke­gyelettel adózunk emlékük­nek. »Aludjatok, baj társak, való­ra vált a mű, amiért harcolta­tok, a győzelem fényében ne­vetek örökké ragyogni fog!« Ígérjük, hogy sírjaitokon so­hasem fognak elhervadni az emlékezés virágai. Milliószám élnek a Szovjetunió minden tá­ján olyan szovjet emberek, akik magyar földön vérüket ontva harcoltak népünk sza­badságáért. Százezerszámra él­nek olyan szovjet anyák, akik­nek gyermeke magyar földön a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és a Haza­fias Népfront Országds Taná­csa — hazánk felszabadulá­sának 24. évfordulója alkal­mából— csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rende­zett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Készt vettek Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, Nemes Dezső, Nyers Re­zső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a Poli­tikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Ta­nácsnak és a kormánynak több tagja, a politikai, gaz­dasági és kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tag­ja. Ott volt a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság küldött­sége is, amely J. D. Melkov- nak, a Moldovai Kommunista Párt Központi Bizottsága má­sodtitkárának vezetésével tar­tózkodik hazánkban. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Czinege \ Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter kíséretében a térre ér­kezett. A díszőrség parancs­noka jelentést tett Losonczi Pálnak, aki ezt követően Czi­nege Lajossal együtt eltépett des, a Lengyel Népköztársa­ság nagykövetségének katonai és légügyi attaséjaEmílián Birlea ezredes, a Komán Szo­cialista Köztársaság nagykö­vetségének katonai és légügyi attaséja és Hong Há Guan főezredes, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság nagy- követségének katongi, tenge­részeti és légügyi attaséja ko­szorúzott. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának képviseleté­ben dr. Erdei Ferenc főtitkár és Baráti József titkár, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa részéről Gáspár Sándor főtitkár és Vas-Witteg Mik­lós alelnök; a fegyveres erők nevében Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter, Benkei András belügymi­niszter és Papp Árpád, ve­zérőrnagy, a munkásőrség or­szágos parancsnoka helyezett el koszorút. A szovjet hadsereg koszo­rúját K. í. Provalov vezérez­redes, P. M Petrenko altäbor­Az MSZMP KB nevében Ká szorúz. (MTI fotó — Vigovszki Fér a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet, A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után megkez­dődött a koszorúzás. A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bi­zottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára; a forradalmi munkás­paraszt kormány nevében Fock Jenő, a kormány elnöke és Apró Antal, ' a kormány elnökhelyettese helyezett ko­!ár János és Biszku Béla ko­mé felv. — Képtávírón érk.) szőrűt az emlékmű talapza­tára. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját F. J. Tyitov nagykövet és V. K. Gvozd altábornagy, kato­nai és légügyi attasé helyez­te el. A budapesti diplomáciai testület nevében Jan Kil- janczyk, a Lengyel Népköz- társaság nagykövete, a diplo­máciai testület doyenje: Ion Avram, a Román Szocialista Köztársaság nagykövetségének tanácsosa; An Min Szu, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője; Eugé- niusz Wislicz-Iwanczyk ezre­nagy és B. B. Ivanov altábor­nagy helyezte el. A Magyar Partizán Szövet­ség részéről Gábor István fő­titkár és dr. Sós György alel­nök; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képvisele­tében Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára és Kárpáti Sándor, a KISZ központi bizottságának titkára; a Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében dr. Mihályfi Ernő elnök és dr. Ligeti Lajos alelnök; Buda­pest Főváros Tanácsa nevé­ben Sarlós István, a végre­hajtó bizottság elnöke, és Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese ko­szorúzott. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaivá} ért véget, majd a díszőrség dísz­menetben vonult el a szovjet hősök emlékműve előtt. (MTI) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom