Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-03 / 77. szám
I Pedagógiai kísérletek kísérleti iskolákban az iskolával valami BAJ VAN — mondják a gyerekek, a szülők —, sok a ta- nulnivaló, nehezek a házi feladatok, bonyolultak a tanári magyarázatok. Különösen sok problémát okoz a matematika és a történelem. Az iskolával, pontosabban a hagyományos tanítási módszerekkel baj van — mondják a pedagógusok is. Eredményesebb oktatásra, nevelésre van szükség rohanó világunkban. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének pedagógia-pszichológiai osztályában Lénárd Ferenc és munkatársai 1963 óta kísérleti vizsgálatokat folytatnak Budapesten a XII. kerületi Arany János iskolában. Ezt az iskolát jelölték ki az alapkutatások színhelyéül. Az egyszer kidolgozott eljárásokat kipróbálják más falusi és városi iskolákban. A kísérleti iskolában a tudományos kutatók és a pedagógusok együtt dolgoznak. Az úgynevezett kontroll iskolákban a pedagógusok már egyedül próbálják ki az új módszereket és véleményt mondanak róluk. A különböző tapasztalatok egyeztetése után vezethető csak be az új módszer más iskolában. Mik az új módszer előnyei? Intenzívebben fejleszthető a tanulók logikus gondolkodása, fokozottabb önállóságra nevel, alkalmas arra, hogy a nevelő szorosabbra fűzze a való élet és a tantárgy kapcsolatét Olyan módszer ez — magyarázta az egyik tanyai kontroll iskola fiatal számtantanára —, amely kizárja az öncélúságot, e módszer segítségével állandóan fokozhatok a követelmények, szorosan összekapcsolódik általa az oktatás és a nevelés, hozzásegíti a nevelőt a tanulók jobb, alaposabb- megismeréséhez. A hagyományos módszerrel dolgozó osztályokban a tanulók mindössze 10 (!) percben tevékenykednek. Az óra többi részében —r jobb esetben — megpróbálják figyelemmel követni a tanári előadást. De gyakran elkalandoznak, elvesztik a magyarázat fonalát. Feleltetéskor a feszült figyelem csupán addig tart, míg át nem lapozzák nevük fölött az osztálykönyvet. Aztán már csak a tanár és az éppen felelő diák párbeszéde következik. ' A kísérletben részt vevő osztályok tanulói majdnem a teljes tanítási órában tevékenykednek, önálló munkát végeznek. Szinte kényszerülnek arra, hogy ne foglalkozzanak mással, sörömmel oldják meg a feladatokat Az egyik kontroll iskolában mesélték, hogy az első osztályban például negyven feladatot is megoldanak a gyerekek egy-egy órán. Játszva, egymással versenyezve, saját magukat ellenőrizve. Minden órán minden gyerek foglalkoztatható. A tanár pedig rendszeres információkat kap mindegyikről. A gyakorlás által meglepően mágas fokon alakult ki a tanulókban a feladatmegoldó képesség, a gondolkodási tevékenység. Az új ismeerteket közlő órán sem a tanári magyarázat dominál. A tanulói- korábbi ismereteit felhasználva szinte rávezeti a pedagógus az új tudnivalókra a gyerekeket. Van ugyan olyan ismeretanyag, ami tanári közlést kíván —■, de röviden és nagyon világosan. A kísérlet! osztályokban jóval gyorsabban és a tanterv előírta követelmények felett ' produkálnak (negyedik osztályban például a hatodikos és a nyolcadikos tananyag feladatai közül könnyen megoldanak néhányat). A KONTROLL ISKOLÁBAN, ahol egyelőre csak számtanórán alkalmazzák az új módszert, nyelvtanból is jobbak a gyerekek, többet olvasnak. (Fejlődött a logikus gondolkodásuk.) Melyek a kísérletben megvalósult alapelvek? — A képességek kifejlesztése csak akkor lesz eredményes, ha abban az életkorban kezdjük alkalmazni a fejlesztést lehetővé tevő eljárásokat, amikor először kerülnek a képességeknek megfelelő tevékenységek az intézményes fejlesztés hatáskörébe. Vagyis a kísérletet, az új módszert már az általános iskola első osztályában kell alkalmazni. A képességek fejlesztése csak gyakoroltatás útján érhető el, a tanulókat kell tevékenységre bírni. A képességek kialakításának, féjlesztésének alanya mindig az osztály egésze, a tanulócsoport Alapelv az oktató-nevelő tevékenység egysége. Továbbá az, hogy a képességek kifejlesztésekor mindig a tantárgyak sajátosságaihoz alkalmazkodva járjanak el. Kétséges eredményt hozhat például a gondolkodás fejlesztése történelemben, ha a tanulókat reproduktív elmeműködésre kényszerítik, az irodalom, a biológia vagy a röldrajz anyagának elsajátításával kapcsolatban. Alapelv a szocialista tudat kialakítása, a tanulók személyiségének alakítása, fejlesztése. A pedagógiai-pszichológiai kísérleteket hatéves kortól egészen 18 éves korig f oly tatiák úgy, hogy közben alkalom legyen tapasztalatokat szerezni a fokozatosan egymásra 4oülő kísérletek eredményeiről. A pedagógia-pszichológiai osztály olyan vizsgálatokat, kísérleteket végez, amelyeknek összesített tapasztalata alkalmazhatóvá válik majd az országban tanuló másfél millió általános iskolai és gimnáziumi tanulóra. Áz alkalmazhatóság érdekében olyan eljárásokat dolgoztak ki, amelyek a megfelelően közbeiktatott fokozatos kipróbálás feltételeit tartalmazzák. A GYAKORLATI KIPRÓBÁLÁS évek óta folyik, öt székesfehérvári, több Pest megyei és más falusi és tanyai iskolában. A kutatási módszerek között szerepel az egyes tanítási órákról készült tele- rekording felvételek nagyobb kollektíva előtti megvitatása. Mindezek és még más eljárások közbeiktatása lehetővé teszi, hogy ennek a kutatási, munkának az eredménye az egész országban gyümölcsöz- tethető legyen. Kádár Márta Tanulók a volán mellett Kétszázhúsz sorköteles, kétszáz amatőr Az összeadott vizsgadíj Csúcsforgalom a mágneses tábláh. Bárki tapasztalhatja, hogy útjainkon napról napra nagyobb a forgalom, egyre nehezebb helytállni a közlekedésben. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kezdő gép- járművezetők nem okoznak több balesetet, mint a több éves gyakorlattal rendelkezők. Óvatosabbak, bátortalanabbak — persze az utóbbi hátrány is. Hogy hogyan vizsgáznak az utakon, az döntő mértékben függ a kiképzésüktől is. Az MHSZ-ben folyó gépjárművezetői oktatásról érdeklődtünk Szeles Jánostól, a megyei gépjárműiskola vezetőjétől. — Minden lehetőségünk megvan, hogy a hallgatók a lehető legjobb körülmények között sajátítsák el a tudnivalókat. A megyében tíz KRESZ-előadó, tíz műszakielméleti oktató és ugyancsak tíz függetlenített gyakorlati előadó dolgozik. Szemléltető JS második bécsi reggeUf len a társaság kezdett összemelegedni; baráti körök alakultak. Zsuzsa is megismerkedett három fiúval, megbeszélték, hogy másnap velük tart a Práterbe. A fiúk felöltözve várták a kijáratnál. — Mikor indulunk? — kérdeztek csaknem egyszerre. — Ilyen esőben nincs kedvünk kimozdulni, s különben is fáradt vagyok — válaszolta Zsuzsa. — Villamossal magyünk, nem vagytok cukorból — mondta Frici. — Szólj a lányoknak, s indulás! Szinte parancsoló volt a hangja. A hálóban már lefekvéshez készülődtek, de Jutka és Ági csábítónak találta az esti sétát. Alig tíz perc telt el, s a »hatos fogat« — Jancsi találta ki ezt az elnevezést — esernyők alatt elindult a villamosmegállóhoz. Remekül érezték magukat, a fiúk előzékenyek, kedvesek voltak, kipróbálták a játékokat, s észre sem vették, hogy elszaladt az idő. Hazaérkezés után Jancsi így szólt: — Most pedig meghívom az egész társaságot hozzám, iszunk valami lélekmelegílőt. Hajnalig beszélgettek a kabinban. Másnap és harmadnap este ugyancsak összejöttek Jancsinál — neki, mint főgépésznek, külön kabinja volt —, s folytatták a megkezdett beszélgetést, vagy új témát vetettek föl. A többiek irinyelték őket. »Milyen. *ói összemel-’gedtek, pedio eddig nem is imerték egymást«» — mondogatták róluk. A lányoknak már karikás volt a szemük a kialvatlanságtól, de egyikük sem maradt volna le semmi pén*Meet nem zért egyik éjszakai beszélgetésről sem. Csak Zsuzsánck voltak szorongó érzései’. Nem tudta, miért, de félt az utolsó naptól. / Aztán elérkezett péntek is, a> hazaindulás napja. Zsuzsa fáradtan, fejfájósan sétálgatott a fedélzeten, amikor Ági és Laci utolsó városnéző túrára indultak. — Gyere velünk, meglátod, jobban leszel, a napfényes Becs majd meggyógyít, s közben elköltjük megmaradt pénzünket — invitálták. Kicsit húzódozott, hisz ők ketten olyan jó barátok lettek. — Nem akarok ötödik kerék lenni közietek — válaszolta. — Ugyan már, ne butás- kodj, fogd a táskád és gyerünk. Valóban jobban érezte magát, amikor a hosszú gyaloglás után visszaérkeztek a hajóra. — Ma este is találkozunk? — kérdezte Ági, amikor ebéd után elváltak. — Persze, az lesz a búcsúest — felelte Laci. Zsuzsa délután a presszóban olvasgatott, amikor Frici odaült mellé. — Azt akarom, hogy estére friss és kipihent legyél, itt egy altató, vedd be és aludj — ezt olyan hangon mondta, hogy Zsuzsa nem mert ellenkezni. Bement a fülkébe, de nem vette be a gyógyszert. Hanyatt feküdt az ágyon, s az iménti szavakon töprengett. »-Mit akart ezzel mondani?«, — s ismét hatalmába kerítették a nyugtalan érzések. A kabinban fullasztó meleg volt, felöltözött és kisétált a fedélzetre. Emlékezetében újból felvillantak az elmúlt napok élményei. Jókedvű akart lenni, s elhessegette magától a furcsa gondolatokat. Behunyta a szemét, kipirult arcát kellemesen hűsítette a Duna felöl fújdogáló októberi szél. A mikrofon vacsorához szólította a csoportokat. A búcsúvacsora finom volt és bőséges, utána a presszóban beszélgettek. —; Tudod, mennyivel csinosabb vagy így ruhában? — kérdezte Laci. — Eddig mindig nadrágban láttunk csak. Jólesett a dicséret, fülig pirulva válaszolt: — A nadrág praktikusabb volt a mászkáláshoz. Fél óra múlva, amikor bekopogtatott a főgépészi fülkébe, Jutkát találta csak ott Jancsival. — Frici vár rád a 27-es kabinban — mondták. A meglepődéstől alig túr dott szóhoz jutni. — És Ágiék? — kérdezte. — ók a 33-asban vannak — kacagott Jutka. Hirtelen megértette, mit akarnak ezek. Határozott léptekkel ment Fricihez. A fiú kedvesen fogadta, de Zsuzsa szemrehányó tekintete megdöbbentette. — Én nem igy képzeltem el a búcsúestet — mondta. — Üljél le és mesélj magadról. Zsuzsa elkezdte, jó volt beszélni. Olyasmiről is, ami régóta nyomta a szívét, de meg kellett osztani valakivel a gondokad. De Frici egészen mást akart, aljas volt és hazug. Zsuzsa kitépte magát a fiú kezei közül, s az ajtóhoz ugrott. — Engedj elmenni! — kiáltotta. — Tessék, nem tartalak vissza, nyitva az ajtó. — Majd gúnyosan hozzátette: — Hát mit gondoltál, mesedélutánt fogunk 'tartani? Értsd meg, téged akarlak. — De én nem... hagyjál... — És ha szabad kérdeznem, miért? — Mert nem szeretlek — volt a tömör válasz. A fedélzeten megcsapta a hideg levegő.. Egyszerre kijózanodott, s mosolyogva ment aludni. Másnap gyönyörű napfényes reggelre ébredtek. Reggeli után az egész társaság a fedélzeten napozott, élvezték a simogató napsugarakat. Zsuzsa is, fenn volt, s Frici, mintha mi sem történt volna, társalgóit vele. Csak éppen hűvös volt és kimért. “Amikor a hajó kikötött Budapesten, kézfogással búcsúztak. — [Ha Pesten jársz, keress fel — mondta, s átadta a névjegyét. Zsuzsa tudta, hogy soha többet nem fognak találkozni. Fehér Éva eszközökben sem szenvedünk hiányt, kevés megye rendelkezik a mieinkhez hasonlóval. Az MHSZ-ben a sorköteles fiatalok oktatásán kívül amatőr, közismert néven úrvezető tanfolyamokkal is foglalkoznak. — Mekkora a gépkocsiparkjuk? — Tizenegy tehergépkocsink, négy GAZ-kocsink és tizenegy Moszkvicsunk van, ez bőven elég a kétszázhúsz sorköteles és kétszáz amatőr hallgatónk gyakorlati oktatásához. — Mi a tapasztalatuk; a sorköteles fiatalok milyen kocsikhoz vonzódnak leginkább? — Tekintettel arra, hogy hivatásos gépkocsivezetők lesznek és a hadseregben is erre van inkább szükség, a tehergépkocsit kedvelik. Nem egy közülük valósággal szerelmes lesz a motorokba. alakult a gépjármű ifjú barátainak szakköre, úgy látjuk, nem töltik hiábavalóan az idejüket. Ezenkívül több középiskolában és ipari iskolában elméleti képzés folyik. Ellátogattunk az MHSZ egyik műhelyébe, ahol a szemléltető eszközök egy részét tartják. Az egyik oktató apró gépjármű-makettekből, jelzőtáblákból csúcsforgalmat varázsolt a mágneses táblára, s máris lehet totózni: »kinek« van előnye, »ki« vezet szabálytalanul a mesterséges forgalomban. Odább működő motorok, alkatrészek — mind a hallgatók rendelkezésére állnak. 1 S hogy megy a vezetés? Beülünk egy GAZ-kocsiba, hogy rövid időre elkísérjük az oktatót és a hallgatót. Az oktató, Géring József tizenegy éve tanítja a vezetés mesterségére a tanulókat. — Hogy van megelégedve a hallgatókkal? Mint a Valóságban... A közös tanulás kialakítja a kollektívákat is. A hallgatóknak gyakran nyílik alkalmuk megmutatni: nemcsak a szerkezetek, hanem egymás iránt is érdeklődnek. Nemrégiben egy cigányfiú is beiratkozott az iskolába. Rövidesen ő lett az egyik legjobb hallgató, mindig az oktatók körül sürgott-forgott, mindent tudni akart. Igyekezetét becsülték társai, oktatói is. Elérkezett a vizsga ideje, de ő nem tudta befizetni a díjat, úgy látszott, hogy nem is tud levizsgázni. Mégis jogosítványt szerzett — társai összeadták a szükséges pénzt. — Munkánk eredményét a vizsgákon elért teljesítménynyel is lemérhetjük. Örömmel számolhatok be róla, hogy az utóbbi időben csökkent a bukások száma. Különösképpen dicséretet érdemel a Balatonbogláron folyó oktatás. — Ügy tudjuk, hogy a gépjárművekről már az iskolákban is egészen magas színvonalú előadásokat tartanak. — Kaposváron a Munkácsy Mihály Gimnáziumban meg— Általában igyekvő, szorgalmas emberek. Persze van, akinek igen nehezen megy, fáradságos munka árán tudja csak elsajátítani a szükségeseket. Olyan is akad, akinek úgyszólván a harmadik-negyedik óra után már kiválóan megy a vezetés. — Melyek a leggyakrabban előforduló hibák? — A tanuló vezetők többsége kevésbé érzékeli a sebességet, gyakori a térérzék hiánya is. Itt említem meg, hogy az idősebbek felelősségteljesebbek, s mintha komolyabban is vennék a tanulást. Kérdezzük meg a tanuló vezetőt, a kaposvári Balogh Gyulát is: — A huszadik órám ez, úgy érzem, most már jól megy, persze azért vizsgadrukkom van. Nyugdíjas vagyok, csupán időtöltésként tanulom meg a vezetést. — Nincs kocsija? — Nincs, és nem is számíthatok rá, hogy lesz. Ha csak a lottón nem nyerek... így nemcsak a vizsgához, de a lottóhoz is sok szerencsét kívánunk. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP 19«. w**m 3.
