Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
fl szakmunkásképzés ügyében A rohamosan fejlődő somogyi ipar egyre több jól képzett szakmunkást igényel, és ez szakmunkás-képző intézeteink elé hatalmas feladatokat állít Az elméleti anyag növekedése követeli a gyakorlattól, hogy olyan tananyagot sajátíttassanak el a pedagógusok, amely a korszerű igényeknek megfelel és már a legalsóbb fokon ki kell alakítani a tanulókban a szakmai önképzés szükségletét. Ez megyénk ipari fejlődésének, a megfelelő utánpótlás biztosításának elengedhetetlen feltétele. Felesleges hangsúlyozni azt, hogy milyen óriási szerepe van a képzésben a gyakorlatnak, az optimális tárgyi feltételek biztosításának. Addig nem is beszélhetünk a szakmunkásképzés gondjának megoldásáról, amíg ezeket nem biztosítottuk. Megyénk szakmunkásképző intézeteiben több mint negyven szakmát oktatnak. Pintér Kálmán megyei igazgató borúsan nyilatkozott a tantermekről: az új iparitanuló iskola elkészültével Kaposváron javult ugyan a helyzet, de nem oldódott meg. Gondot jelent az elhelyezés Tabon, Marcaliban és Siófokon is. A szakmunkás- képző intézetek tulajdonképpen «-albérlők-« egy-egv középiskolában vagy általános iskolában. Saját tanterem nélkül pedig semmiképpen sem beszélhetünk a korszerű oktatás feltételeiről. A tanítás ugyanis csak a déli órákban kezdődhet. A tanulók nagy részé viszont bejáró, s a koraesti vonattal haza kell utazniuk, hiszen a tanulóknak másnap kezdődik a gyakorlati foglalkozás. Siófokon például hatszáz diákot oktatnak. Negyvenkilenc szakmában, tizenhat osztályt jelent ez. Ehhez mindössze nyolc tanterem van a délutáni órákban. Télen a legnehezebb ez: az órarendet úgy kell összeállítani, hogy a tanulók az iskolából egyenesen az állomásra mehessenek. A megye és az országos szervek erejükhöz mérten segítenek. Tabon az új négytantermes iparitanuló iskola épül, és Siófokon is készek az új intézet építési tervei. A közös gond megoldásában azonban az eddigieknél többet kell segíteni a vállalatoknak is. Kapcsolatuk az iskolákkal egyre gyümölcsözőbbé válik. Ahol nincsenek meg a feltételei annak, hogy üzemen belül hozzanak létre tanműhelyt, ott alkatrészekkel, szerszámokkal, gépekkel segítik az iskolákat. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat felkarolta, tanműhelyt épített, s a fejes vonalzótól a szerszámokig sok mindennel segíti a gyakorlati oktatást. Tabon a Budapesti Vegyiipari Gépgyár állít fel tanműhelyt. Ezek a Az utóbbi hetekben gyakran került szóba a falvakban, hogy miért nincs elegendő naposcsibe? A keltetőüzemek ebben az időszakban a rendelők igényeinek mindössze 40—45 százalékát tudták kielégíteni. A jelentős határidő eltolódások miatt egyre több reklamáció érkezik a fogyasztási szövetkezetektől is meg a lakosságtól is. Felvetették azt is, hogy néhány körzetben a leszállított naposcsibéknél elhullást is tapasztaltak. Milyen körülmények hátráltatták, és hátráltatják a keltetőüzemek munkáját? Erről Köttő József, a megyei központ igazgatója tájékoztatott. Elmondta, hogy a lemaradások elsősorban az elmúlt év elejére vezethetők vissza; a takarmányárak emelkedése miatt március végétől a kiszállított naposcsibének több mint hatvan százalékát nem tudták eladni. Áprilisban pedig csaknem teljesen megszűnt az igény. Ez a körülmény hatással volt a törzstenyészettel foglalkozó szövetkezetekre is. A tojás értékesítése nagy nehézségekbe ütközött. Ennek következménye lett azután, hogy az 1968 január' 1-én működő , huszonnégy törzstelepből 1969-re mindössze nyolc maradt. Így a szükséges tojásmennyiséget más megyéből kell beszerezni példák azt bizonyítják, hogy az üzemekben is érzik: csak az összefogás lehet a biztosíték az egyre növekvő igények mellett a .zavartalan utánpótlásra. Szükséges tehát, hogy a vállalatok segédkezet nyújtsanak az oktató munkának. A tárgyi feltételek javításának egyik útja tehát, hogy a vállalatok érezzék magukénak a szakmunkásképzés ügyét, ismerjék fel mindenütt ennek fontosságát és segítsenek megteremteni a feltételeket a korszerű gyakorlati képzéshez. Ez létfontosságú fejlődő iparunk számára. Tröszt Tibor ahhoz, hogy ne legyen még- nagyobb a lemaradás. De közrejátszott az is, hogy a fogyasztási szövetkezetek rendelései miatt a tervezés nem adott reális képet a várható igényekről. Évenként visszatérő gondot jelent, hogy az igények elsősorban márciusra összpontosulnak. Ezért a mostani kapacitással még megfelelő tojásellátás mellett sem tudják határidő eltolódás nélkül kielégíteni az igényeket. — Várható-e némi javulás? — Bár tavaly májusban egyáltalán nem ment a naposcsibe, az idén arra számítunk, hogy május második felére is lesz értéke, s akkor az igényeket követve talán behozzuk a lemaradást. Köttő József, az elhullásokkal kapcsolatban elmondta, hogy vizsgálataik során a jelzet területeken csali minimális volt az elhullás. Okát a rossz elhelyezésben látják. — Mi a csibéket 30—32 fokos hőmérsékletnél keltetjük, sőt ezt még a kiszállítás alkalmával a kocsiban Is biztosítjuk. Sajnos a falusi házaknál ez nincs meg. így hűvösebb időjárás esetén mindenkor felmerülhet a fázásból eredő elhullás veszélye. K. V. J. r()(%H(ltő(L Mindent sorra vettek. Az időjáráson kezdték. Ez hálás téma volt, elrágódtak rajta vagy tíz percet. Közben hangosan bömbölt a táskarádiójuk, elnyomva a vonat egyhangú zakatolását. Reggeli zene fortisszimóban. A két lány vidám hangja azonban átkígyózott a szélesen hömpölygő melódiaf oly amon. Csinosak voltak, tizenhét-tizennyolc évesek. És hangosak. Mellettem ülő utitársaimmal együtt hamarosan tudtam, hogy az alacsonyabbikat Katinak, a magasabbat Irénnek hívják. Akkor már éppen a tavaszi divatot elemezgették. Ez sem volt rosszabb téma az időjárásnál, tárgyalása kerek huszonöt percig tartott. »Ezután már csak a szerelmi ügyek, majd a pletykák vannak hátra« — ' gondoltam. Csakugyan. Feriről kezdtek beszélni, aki «kicsit topis, de azért menő fej«. Nagyon belemelegedtek a beszélgetésbe. Csak a rádió ügyeletes bemondója szakította félbe őket. Nyugodt, jól ismert hangján a híreket kezdte mondani. A KGST tanácskozásáról akart beszélni, de az alacsonyabb lány a magasabb helyeslő pillantásától kísérve belefojtotta a szót. Egyetlen energikus mozdulattal. Láttam utitársaim arcán a szemrehányást. ök azonban észre sem vették, mert már Karcsinál tartottak, aki »nem nagy ész ugyan, de istenien gitározik«. Szerettem volna odamenni hozzájulc, hogy megkérjem őket, kapcsolják be újra a készüléket, mert a miág nemcsak időjárás, tavaszi divat, Feri meg Karcsi. A világ több ennél. Törekedni kell, hogy megismerjük. íratlan illemszabályok azonban visszatartottak attól, hogy megkérjem őket saját érdekükben. Ehelyett itt teszem meg ezt. Nekik mondom, hogy más Katik és írének is értsenek belőle... L.L. Miért kevés a naposcsibe? Karola elegánsan viselkedett, mint egy szolid mágnásnő, aki az angolkisasszonyok budai intézetében nevelkedett. Gyógyító kedvességgel fogadta gondjaiba az aggokat, aztán meghívott ebédre. Disznótoros kajából állt a lakoma. Diszkrét finomságokkal próbáltam felhívni Karola figyelmét nagyvilági csiszoltságomra. Bár nehezemre esett, de megálltam csámcsogás nélkül. A világért sem könyököltem volna az asztalra, és mivel csukott szájjal nem tudtam rágni, egészben nyeltem le a rövidkarmonádli falatjait. így, amint ebédalgettünk kettecs- kén, megfogamzott bennem az az öngyilkos gondolat, hogy Karolát egyetlen éjszakáért is feleségül venném, ha ez lenne mohó vágyaim ára. De hát ez a gondolat csupán feldúlt lelkem illúziója lehetett, egy néma fohász, mert együgyűsé- gemben még beszélni is elfe- lejtettem. Karola lenyűgöző hatása miatt alig tudtam megköszönni az ebédet, ám amikor indulni akartam, egy kis csomagot találtam a mentőautó ülésén. Éreztem az illatán, hogy pecsenye, kolbász és hurka. Éles' felfogó-képes- ségemmel varázsütésre áttekintettem a lélektani helyzetet: Karolának imponál az egyéniségem. Megrendített a női lélek gyengédsége, egyszersmind újra birtokolhattam jellemem egyik fő erényét, a talpraesettséget Tányérsapkám kissé hetykére Igazítottam. s úgy döntöttem, hogy B SOMOGYINÉPLA Szerda, 1969. április 30. fellépésemmel ámulatba döntöm a nőt. Benyitottam szolgálati szobájába, ahol éppen ebéd utáni sziesztára Készülődött Elsápadt vakmerő pillantásomtól. — Hogy értsem ezt?... — suttogta és az egész lényével irgalomért könyörgött. Eleinte akadozva beszéltem hozzá, de aztán stílusomat magasba lendítette a hevület. — Karola... maga csapás ezen a földön. Számomra nemzeti tragédia, hogy megszületett. Tornádó dühöng a szívemben és ámokfuto leszek. ha nem dől a karjaimba. Nézzen rám, Karola. Értse meg, én rabolok magáért. Rojnba döntöm a világot, vagy beültetem datolyapálmával az egész Szaharát. Csak pillantson rám, szentelje fel mosolyával a szivemet, hogy az idők végezetéig ragyogjon belőle a boldog büszkeség. Fékezni kellett magam, nehogy túlzásba vigyem a vallomást, de így is megérezhette, hogy a szerény kifejezések mögött egy nagy lélek rejtegeti szemérmes rajongását. Mengedte, hogy vasárnap találkozzunk. sőt arra is ígéretet tett, hogy várni fog az ál- lo'Y'ár előtt. Nyilvánvaló, hogy külsőségekben is úrrá kellett vélni erre az alkalomra. Mivel egész garderobom a mentős egyenruhából állt, egyik barátom volt szíves kölcsön adni békeP beli börberi öltönyét. Dús frizurámra panamakalapot illesztettem, gomblyukamba két szál gyöngyvirágot tűztem a klasszikus szívrablók szokása szerint, és útra keltem a dicsőségvágy mámorával. Némi aggodalom kísért utamon: hátha csúffá tesz Karola, hátha ott sem lesz az állomáson! kerti sétára hívott szivem tárgyának életadó édesanyja. Nagy kertbe hívott sétálni. Lehetett vagy két hold a ház végében, tele szőlővel és almafával. — Gyengék vagyunk ekkora kerthez — vallotta be bizalmasan. — A férjem kozmetikus létére nem érthet az De Karola ott volt. Állt az állomás előtt, a tiszta térségben, galambszürke kosztümben, fehér fodros blúzban, fehér körömcipőben. Ragyogott róla a gyönyörűség. Filmezni kellett volna azt a hódolatot, ahogy kezet tudtam neki csókolni. Főhercegi hangulatban andalogtam mellette. Elvijtt ebédre a drága jó édesanyjához, aki egy húszesztendős kozmetikussal élt boldog nászban, de ennek ellenére komoly asszonynak bizonyult. Miután megettem három tányér apróléklevest, a ropogósra sült kacsa két combját és mellét és egy tál rácsostész- tát, s minderre megittam másfél liter soproni vöröset, egyelőre semmi veszély nem fenyegette főhercegi hangulatom tartósságát. És amint jobb házaknál szokás, ebéd után ilyen munkához. Ide egy igazi férfi kell, aki szerelmese a munkának. — Osztom a véleményét, kezét csókolom... — rebegtem illedelmesen. Láttam, hogy reményt kelt benne a megjegyzésem. Nem tehetek róla, ha rosszul figyelt oda, hiszen csak úgy keltettem volna benne reményt, ha osztás helyett szorzóm a véleményét. Különben súlyos izomlázat kaptam a rengeteg kapálástól és permetezéstől, siettem vissza a házba, nehogy a szomszéd kertjét is megműveltesse velem a drága jó édesanya. (Folytatjuk) ÚJ IG ÉNYEK Szép eredménnyel zárta az elmúlt évet a Tahi Vegyesipari és Szolgáltató Ktsz. Vajfai Miklós elnök elmondta, hogy az építőbrigád hozta a legnagyobb hasznot. Jelenleg a tizenkét lakásos KISZ- ház építésén dolgoznak, (harmadik képünk.) A szolgáltató részleg földszintes épületére emeletráépítést terveznek, mert jelentős forgalomnövekedésre számítanak a jövőben. Ha megkezdi működését a Videoton tahi részlege, mintegy ezer lány és asszony léphet munkába. Ezzel a lehetőséggel és a várható igényekkel számolt a ktgZNemrég rendeztek kiállítást saját iparcikkeikből, amelyek fölkeltették a kereskedelem érdeklődését is. Nagy sikert aratott az új típusú garázsajtó: ez kitűnően ellátja a hőszigetelést. A farost betét mögé ugyanis szigetelőanyag helyezhető. Üj gépekkel is gazdagodtak. (második képünk.) A bitumenfőző üstnek nagy előnye, hogy a korábbinál kisebb a baleset- veszély. A forró és kicsapó bitumen nem okoz gondot az építőknek, hiszen fedéllel látták el az üstházat, és oldalán zárható csap van, így nem kell vödörrel merni az anyagot. Nagy forgalmat bonyolít le, ielentős szolgáltatást lát el a ktsz kozmetikus részlege is. (első képünk.)
