Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

OLVASÓK KÖZÖTT HEGEDŰS GÉZÁVAL Jó néhány író—olvasó ta­lálkozón vettem már részt. Közülük kevés szolgált meg­elégedéssel. Visszatérő jelen­ség: a hallgatóság nem olva­sott a meghívott költőtől, író­tól egyetlen művet sem. Jól várták Hegedűs Gézát a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában. Érkezése előtt nyolcvan könyvet vásá­roltak meg a könyvesboltban művei közül. Több Hegedűs­regény nem is kapható jelen­leg Kaposváron. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a talál­kozó előtt több előadást tar­tottak az íróról, műveiről. A könyvtár vezetője pedig szép eredménnyel dicsekedhet: ezer olvasója van! A terve év vé­gére kétszázötvennel több, s ez a gyárban dolgozók több mint ötven százaléka. nappal »melós". Egy rosszul szigetelt fedezékben — én csi­náltam — ülünk néhányan, hozzák az ebédet. Napok óta nem ettünk semmit. Amit eli- bém tettek, annak nem érez­tem semmi ízét. A zászlóalj orvosának sok mindene volt, amire nincs szükség a hábo­rúban. Például barométere. De volt sója is! Mindig. Elkér­tem tőle a sótartót és erősen meghintettem az ebédet. Erre megszólal ő: — Ne sózd agyon, nem egészséges. — Nyomban egy szilánk röppen be a fede­zékbe és elviszi a sótartót. — Nem baj, úgyse egészséges — másodszor is ezt mondta az orvos. Keletre indult a háborúba, nyugat felől tért haza, gyalog. Budapest már felszabadult. Az egyik könyvesbolt kirakatában Hegedűs Géza emléksorokat ír az egyik szocialista bri­gád naplójába. BNV 1969 '""i Egyre mozgalmasabb életet figyelhet meg a szemlélő a budapesti vásárvárosban. Má­jus 16-a és 26-a között ren­dezik meg a Budapesti Nem­zetközi Vásárt amelyen a vendéglátó hazai iparral egy- gyiitt 35 ország képviselteti magát. Alkalmunk volt be­szélgetni dr. Vitéz Andrással, a vásár igazgatójával, s ter­mészetesen első kérdésünk azt tudakolta: — Mi jellemzi majd az 1969. évi ipari seregszem­lét? — A Budapesti Nemzetközi Vásár az évek során Kelet- Nyugat kereskedelmi, gazda­sági fórumává nőtte ki magát és nyugodtan mondhatjuk, fejlődése során a magyar ipar. a külkereskedelem, a külföldi partnerek fontos találkozóhe­lye lett Az 1969. évi BNV is elsősorban külkereskedelmünk szolgálatában áll, és ezt a bel­földi kiállítóknak messzeme­nően figyelembe kell venniük. A hazai kiállító vállalatokat a BNV elsősorban arra ösztö­nözheti, hogy azokat a termé­keket mutassák be. amelyek — a szocialista országok igé­nyeinek kielégítése mellett — a tőkés export fokozását szol­gálják. Minden évben időszerű országot, amely kétévenként vesz részt a vásáron és az idén ismét megjelenő Fran­ciaországot. A külföldi kiál­lítók száma másfél ezer kö­rül van. A vásárigazgatónak íel­tehetőén van már némi képe a külföldi kiállítók kérdés: bővfli-e a vásár. lesz-e valami változás a Hegedűs Géza kétszeres József Attlla-díjas író, a mai magyar irodalom jeles alakja. Ismert­té tették nevét történelmi és ifjúsági regényei, hangjátékai. Regényei közül többet lefor­dítottak Európa szinte vala­mennyi nyelvére — A milé- toszi hajós című regénye kö­telező olvasmány Nyugat-Né- metországban —; hangjátékai úgyszintén nemes exportcik­keink. — Ha megnézik a személy­azonossági igazolványomat, láthatják, író vagyok. Az írás önmagában még nem teszi íróvá az embert. Nem az az író, aki megtanulja az ábécét, hanem az a sajátos foglalkozású ember, aki az élettel más viszonyban van, mint mondjuk egy festő, egy bányász vagy egy textilmun­kás. Ha azt írom le, amit ponto­san látok, az nem jelent sem­mit. Át kell alakítani mindazt, amit az ember lát, hogy az olvasó azt mondhassa: ilyen a világ ... Egyszer egy Duna menü kis­községben meghallgattam a Déryné Színház előadásában Shakespeare Otellóját. Amint éppen a nagy jelenetet játsszák a színészek, felkiált valaki a színpadra, Otellóra mutatva: — Ez olyan, mint a Parlesszák az alvégről... Arany János mondása kívánkozik most már csak ide: »Nem a valóság, annak égi mása ...« Minden író valahogy ezt akarja meg­ragadni ... Hogyan lettem író? Nem tu­dom. Lehet, hogy akkor, kis­gyermekkoromban, amikor hazudósnak neveztek... Men­tém hazafelé az utcán, láttam egy macskát, otthon azt mond­tam, láttam egy oroszlánt... Megtörtént már, hogy sokat akadékoskodó rokonom pán­célruhában jelent meg az egyik művemben, pontosan Az írástudóban. Fölismerték... Cigarettáról cigarettára gyújt. Füstszűrös szipkájából ügyesen löki ki a csonkig égett Harmóniát. Ha nem szip­kából szívná, mindig a kör­mére ^gne... — Miért nem bízom abban, hogy ez vagy az nagyon egész­ségtelen? Voronyezs alatt ár- kász voltam. Az árkász az a katona, aki éjszaka előőrs, meglátta, hogy a háború előtt leadott kézirata megjelent. »A háborúban meghalt He­gedűs Géza posztumusz köny­ve« — olvasom a könyvön át­futó fekete szalagon. Másnap bementem a kiadóhoz. — Maga él!? — alig tudott szóhoz jutni az igazgató tit­kárnője —, hát akkor magá­nak ki kell fizetni a honorá­riumot! ... 1946 és 1953 között írói fel­adatomnak éreztem, hogy a magyar uralkodó osztály törté­nete helyett a magyar nép tör­ténetét írjam meg. Ezekből az évekből származnak Az erdőn túli veszedelem, a Megkondul- nak a harangok, Az írástudó című regényeim. 1953-tól egy sorozatot ter­veztem meg, melynek az alap- gondolata: Milyen volt Európa közepén az élet? Ugyanis mi, magyarok éppen Európa kö­zepén állunk. Útvesztő címmel jelent meg ebből a sorozatból az első művem. Most, a könyv­hétre adják ki a sorozat tizen­kettedik darabját, a címe: Kettesben a Tragédiában. S írógépemben már a követke­ző, a címe elég furcsa: A kétfejű sas félholdat eszik. Egyről szeretnék még be­szélni: a hangjátékokról. A rádió számomra a »csodálatos művészet«. Hallom a hango­kat és mindent úgy képzelek el, ahogy nekem tetszik. A századik rádiófelvételemet nemrég ünnepeltük a stúdió­ban. Közülük az a húsz a leg­fontosabb, melyekben verses formában egy-egy mondát dol­goztam föl. Ismert történelmi regényei­ről szólva — pl. A milétoszi hajós — nagyon fontos gondo­latot hangsúlyozott Hegedűs Géza: »Szocialista kultúrát se tudok elképzelni az alapvető kultúrák ismerete nélkül«. Este az elnéptelenedett vá­roson keresztül a szállodájába kísértem. Vacsora után még olvas, napi három és fél órát fordít erre; este kilenctől éj fél után kettőig ír, aztán reg­gel nyolcig alszik. Kaposvár­ról Budapestre kell sietnie -eegel, délután rádiófelvétele lesz. — Rendkívül gyönyörűséges dolog dolgozni — mondja. Horányi Barna tavalyihoz képest? — S mi most már évek óta kénytelenek vagyunk a kér­désre ugyanazt a választ ad­ni: a rendelkezésre álló 260 000 négyzetméteres területet kép­telenség tovább növelni, úgy­hogy az idén is több külföldi jelentkezőt vissza kellett uta­sítanunk. A külföld érdeklő­dése ugyanis változatanul igen nagy. Természetesen, ha a vá­sárterület tovább nem is nö­velhető, azért különféle vá­sárrendezési módokkal, kisebb pavilonbővítésekkel, a vásár­város maximálisan célszerű kihasználásával szeretnénk többet nyújtani az elmúlt évi­nél. — Mit tudhatunk a kül­idei újdonságairól, — Hadd említsem meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kollektív kiállí­tásán a többi között berende­zett háromszob-’s ’akást, könyvelő-automatát, új Wart­burg személygépkocsit, külön­böző finommechanikai és op­tikai termékeket mutat be. Finnország több gépipari új­donsággal. Jugoszlávia önálló pavilonban bútorbemutatóval, textilipari kiállítással, előre­gyártott építőelemek bemuta­tásával vesz részt Üj pavi­lonban, kétszeresre növelt te­rületen állítja ki legjobb gyártmányait Bulgária. Bizo­nyára sokak érdeklődését kelti majd föl a BNV-n első ízben jelentkező Po’ski—Fiat személyautó, amelyből Len­gyelország ez évben szállítja Magyarországnak az első ez­ret — Milyen előzetest kap­hatunk a hazai kiállítók Működésre készítik elő a szökőkút világítását. készülődéséről? — A legnagyobb kiállító most is a kohó- és gépipar, amely csaknem 24 000 négy­zetméter fedett és szabad te­rületen mutatkozik be. Úgy tűnik, hogy a kohászat és a gépipar 15 szakkiállítása a korábbinál jobban tükrözi majd a műszaki fejlesztés eredményeit. Példátlanul nagy a könnyűipar érdeklő­dése a vásár iránt; több je­lentkező vállalatot el kellett utasítanunk, számukra az őszi vásár kínálta lehetőségeket ajánlottuk. Az idén is oda­ítélik a vásár nagydíjait, de a rendezőség arra törekszik, hogy a díjakról a közönség már a BNV megnyitása után tudomást szerezzen. A díjak odaítélésénél' nemcsak az áru vonzóereje és a minőség szá­mít. hanem a gazdaságos gyáitása is, és hogy mikor szállítja a gyár a bemutatott árucikk első darabjait, vala­mint hogy az 1969/70-es idényre milyen mennyiség szállítását vállalja. — ö-tegezve azt mondha­tom, a jelek nagy külföldi ás hazai érdeklődésre utalnak, s. mi reméljük, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásár minden vonatkozásban sike­res lesz. KÉT HANGVERSENY Dubrovka Tomsics zongoraestje földi kiállítókról? — A kiállítók száma körül­belül azonos lesz a tavalyival. A jelentkezők közül 22 ország vesz részt a hivatalos, kollek­tív árubemutatóval. Első íz­ben jelenik meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron Kanada és Kolumbia. Kiállítóink kö­zött találjuk »törzsvendég« szocialista részvevőinket: a bolgár, a csehszlovák, a ju­goszláv, a kubai, a lengyel, az NDK-beli, a román, a szovjet kiállítókat. A nyugati országok közül megemlíthetjük Angliát, Ausztriát, Belgiumot, mint a vásár állandó kiállítóit, Finn­Tehetséges fiatal zongoristát látott vendégül kedden a ze­neiskola Bartók-terme. Bi­zony eléggé szegényesen, már ami a koncertterem látogatott­ságát illeti. Alig hatvan fel­nőtt és néhány tízévesforma zeneiskolás növendék tisztelte meg hallgatóként a jugoszláv zongoraművésznő hangverse­nyét, amely első részében még nem adott kifogástalan zenei élményt, második felé­ben viszont minden fenntartá­sunkat eloszlatta. Két egytételes Scarlatti-szo- náta után Beethoven »A bú­csú« alcímmel ismert Esz-dúr szonátája hangzott el. Itt nem annyira felfogásbeli, in­kább technikai okokból kel­tett némi csalódást be~ - m Dubrovka Tomsics játéka. Mind az első, mind a záró té­tel viharos erejű kádenciái élesen, nyersen dübörögtek, s a művésznő sajátos pedálhasz­nálata még hangsúlyozta is ezt, olykor az egész tétel él- vezhetőségét kockáztatva. Egyedül a lassú második té­tel szép, világos színekkel éneklő fő témája, a cantabile dallamossága csillantotta meg Dubrovka Tomsics előadásá­ban a szonáta ragyogó szép­ségeit. Az előadóművész azon­ban további számainak már tolmácsolásával is igazolta, azt, amit műsorösszeállítása igényességben, kulturáltság­ban jelzett róla. Egyéniségé­hez észrevehetően a romanti­kus és a modern művek áll­nak közelebb. Szép és átfo­góan kimunkált előadásban hallottuk Prokofjev IV. szo­nátáját, majd műsora második részében egy Chopin-művet játszott, a megkapó líraiságú b-moll szonátát. Első és har­madik tételének megragadó poézise csakúgy, mint a szo­náta közismert lassú tételé­nek finoman komor színeket festő akkordjai tökéletes stí­lusismerettel, művészi kifeje­zőerővel csendültek föl. Dub­rovka Tomsics minden bizony­j körorvos leszállt mo- torkerékpárjárói, és megkérdezte a szembe­jövő asszonytól: — Bocsánat, özvegy Bok­romé házát keresem. — Itt szemben van. Az a kis sárga ház. De hiába tet­szik hozzá menni, már régen nem gyógyít! Az orvos csodálkozva kér­dezte: — Bokrosné gyógyítással foglalkozott? — Fiatal korában igen. Fű­vel, kenőccsel, mindennel. Tíz faluból is fölkeresték. Ja­vasasszony volt. Mit szeret­ne tőle? Füvet? — Dehogy! — Hát akkor mit szeretne? — Szeretném meggyógyíta­ni. — Jaj, hát a doktor úrhoz van szerencsém? Tessék csak bemenni hozzá. Hallottam, betegeskedik a Bokrosné. Az orvos benyitott az ajtón. Azt hitte hogy kitömött ba­goly, macska és gyógyszerfő­ző üst között találja pácien­sét. Tévedett... Tiszta, vilá­gos szobában feküdt a beteg — nem is ágyban, hanem re- kamién. — Mi a baj? — kérdezte az ötven-ötvenöt év körüli áss- szonytól. paciens — Ne haragudjon, hogy ide­hívattam, kedves doktor úr. Epegörcsöm volt, közben el­múlt, de állandóan szédülök­— És nem tudja teljesen meggyógyítani magát? — gú­nyolódott az orvos. — Ügy gondolom, reszelt békaláb pörkölt szúnyoggal keverve nagyon jót tesz szédülés el­len. Bokrosné elmosolyodott: — Negyvenöt óla nem gyógyí­tok. Igaz, mindig csak ártal­matlan dolgokat árultam. Ha láttam, hogy valaki orvosi ápolásra szorul, a megyei kór­házba küldtem. — Na és megszállta a jólé­lek, hogy abbahagyta a ku- ruzslást? — Bevallom régen meg­szűnt az már üzlet lenni. Mi­óta ingyenes az orvosi keze­lés, amúgy is csak néhány el­maradt öregasszony jönne hozzám. — Szóval, azért hívatott, mert nem bízik saját régi hó­kuszpókuszaiban? — Sose bíztam én azokban! Egyébként úgy gondolom, po- licitémiám van. Vérképző szerveim fokozottabb mérték­ben működnek. Szédülés, ma­gas vérnyomás... — Honnan tudja, hogy sok a vérsejtje? — A szimptómákból. Olvas­tam néhány orvosi munkát. Azelőtt ráolvastam. Most ol­vasok ... Az orvos megvizsgálta a beteget, receptet adott diétát rendelt és elbúcsúzott. Amikor a ház előtt begyúj­totta a motort, mosolyogva gondolt az idők változására. Hol vannak már a falusi ku- ruzslók? Indulni akart, amikor az asszony, aki útbaigazította, megkérdezte tőle: — Na jobban van a Bokros­né? — Jobban lesz. De mondja csak, mivel foglalkozik most Bokrosné ? — Azzal amivel azelőtt. Füves asszon, volt fiatal ko rában is. — Hiszen az előbb maga is azt mondta, hogy Bokrosné már régen nem javasasszony. — Nem is ... Most a téesz- ben dolgozik. A Vörös Csil­lag gyógyfüveket is termel a Chioninnak. Ezeket ápolja Bokrosné. Legutóbb is szép munkaegységet kapott... ♦palásti) nyal kitűnő Chopin-interpre- táló. Őszintén sajnáljuk, hogy ebben a kissé szűkmarkúan választott második részben nem hallhattunk tőle még legalább egy Chopin-művet. Hangversenyét lendületes, vir- tüóz csillogása . játékkal, Bramhs művével, a Paganini- variációkkal fejezte be a fia­tal jugoszláv zongoraművész­nő. A dzsessz stíluskorszakai A hét másik hangverse­nyén a Filharmónia ifjúsági sorozatának 5., befejező elő­adásán a Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola dzsessz- tanszékének együttese, a Hot sixstones zenekar adott ízelí­tőt a dzsessz történetéből, fon­tosabb korszakaiból. Alig egy- harmad résznyi közönség előtt: csaknem háromszáz bérletes (középiskolás) közül alig szá­zan hallgatták meg ezt az ér­tékes, ismeretterjesztésnek és művészi élménynek egyaránt rangos koncertet. A zenekar szólistái Gottesmann Viktor vezetésével a klasszikus, New- Orleans-i és a húszas évekből kibontakozó modern dzsessz néhány érdekes fejlődési irányzatát szemléltették. En­nek egyik példája, az észak­afrikai és a dél-amerikai rit­musvilágból ötvöződő afro- cuban stílus különösen nagy sikert aratott. Sajátos vonása ennek is a fő témát követő kollektív és egyéni rögtönzés — rendkívül muzikális dob­szólóval —, majd a fő téma visszatérése. Bemutatta még a zenekar a dzsessz blues- és cool-stílusát és a napjainkban beatzenéi ritmikával terjedő dzsesszmuzsikát is. Gottesmann Viktor a neves zongorista, Du­ke Ellington egyik témájára improvizált, és nagy tetszést aratott énekes szólistájuk, Baranyai Judit igen kulturált muzsikája is. Kár, a nagy fon­tosságú spirituálét meg se említették. Ettől eltekintve a koncert értékes összefüggő képet adott a dzsessz alig fél évszázados fejlődéséről. Saj­nos csak igen keveseknek.. i W. E. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. április 85.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom