Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
Alkotó Ifjúság SOMOGY A „HORDÓBAN, AZ EMBERI TERMÉSZET egyik tulajdonsága az általánosításra való hajlana- Egyes jelenségekből túl könnyedén vonunk le általános érvényű következtetést, egyes emberek magatartása alapján önellenőrzés nélkül kimondjuk a megfellebbezhetetlennek vélt eredményt egész embercsoportokról, rétegekről. Így vagyunk az ifjúsággal is. Mo- dortalannak, nyeglének, szemtelennek tartjuk őket, úját kereső hevületüket meggondolatlanságnak, bíráló szavukat hálátlanságnak kiáltjuk ki. Néhány fiatalember huligánkodását, féktelenségét, sőt társadalmi veszélyességét pedig meggondolatlanul — az indulatok pillanatnyi hatása sftatt — egész ifjúságunkra vonatkoztatjuk. Üzemeinkben a géfpek mellett alkotó fiatalok állnak. Kezükben a szerszámok mozgásának ritmusa jelenünket biztosítja, jövőnket formázza. Vannak közöttük, kik a munkamenetet megkönnyítő módszereken, a jobb eredmény kedvéért a szerszámon való igazításon, újításokon törik _ a fejüket, és két baráti tréfa vagy erősebb ugratás közben valóban a termeléshez soksok ezer forintot érő ötletre jönnek rá. A munkaasztalnak dőlve kezük fürgén valósítja meg a jó gondolatot, szemük csillog, ha az alkotás örömét érzik. Fiatal mérnökeink, akik a tervezőállvány előtt elmélyedve húzzák a finom, hajszálvékony vonalakat, vajon nem alkotók-e? Agyuk és szemük előtt egész városrészek elevenednek meg, amelyek majd néhány év múlva a valóságban is kiemelkednek a földből, otthont adnak sok száz családnak, megszépítik életüket, és a haladás, az emberi fejlődés dicsőségét hirdetik. KAPOSVÁRON a Balázs János képzőművészeti szakkörben hatva nan — nagyrészt fiatalok — sajátítják el a rajzolás, a festészet, a szoborformálás mesterségbeli fogásait festőművész-tanárok vezetésével. Milyen nagyszerű időszerűséggel mutatja ez is társadalmi rendszerünk magasabb- rendűségét a kultúra közkinccsé tételében! Hiszen éppen ötven éve írta meg Móricz Zsigmond a Somogyi Vörös Újságban Ripnl-Rónai Józseffel való beszélgetését, amelyben a nagy festőművész arról szól íróbarátjának, hogy milyen kitűnő munkát végeznek a művészeti iskolák, amikor fölfedezik az ifjú proletárokban rejlő művészi értékeket. Ilyen festőiskolát kívánt létesíteni a Tanácsköztársaság Somogybán is. Ma, a mi világunkban a művészi alkotás megkapta njéltó megbecsülését, és minden tehetséges ember az ehhez való lehetőséget. Még tanárainak is meglepetés volt az az önkéntes buzgalom, ötletesség és célratörés, amellyel a kaposvári Táncsics Gimnázium XII. osztályánák diákjai 1918—1919 forradalmi őszének és tavaszának emlékére kiállításukat megrendezték. Megsárgult újságlaook, régen nyugalomba helyezett fegyverek és ma is lelkesítő zászlók, a forradalom önfeláldozó harcosait mutató fényképek, egykorú plakátok beszéltek a látogatókhoz, gondolkodtatták el az ifjúságot. A társadalmi igazságért dogobó ifjú szívek alkotóvágya elevenítette föl nemrégen a Voluntas című, 1919-es kommunista diáklapot. Ebben írja Arató Gabriella, a gimnázium KISZ vb titkára: »Az egyén... o közösségért áldozatokat is hozó ember lesz. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ilyen emberek nevelését tűzte ki céljául.« Igen, a KISZ-ben tömörülő falusi és városi fiatalok nem ahhoz % kisebbséghez tartoznak, amely életcél nélkül teng-leng egy egész ország népének munkás erőfeszítése közepette. A FELNÖVEKVŐ IFJÜ NEMZEDÉK az alkotás örömét akarja érezni. Maga kívánja alakítani jövőjét, sok tekintetben újat akar hozni szokásokban, életformában, külső megnyilvánulásaiban. E nélkül a hol ösztönös, hol tudatos előretörés nélkül megállna az élet! A történelemben minden nemzedék ezt hozta magával, az újjáalkotás vágyát. A mi sorainkat, a felszabadulás előtti fiatalság sorait is a nemes türelmetleriség láza hevítette. Csak az fontos, hogy az újat alkotó ifjúságból ne önző felnőtt és az ifjúságtól keserűen elforduló idős ember legyen. A volt ifjúság legyen a ma tetterős embere, hiszen rengeteg a tennivalónk! Az a mi kötelességünk, hogy napjaink fiatalságát megértsük — s ez azt is jelenti, hogy szeressük —, tevékenységüknek teret adjunk, megosszuk velük eszményeinket: a közösségért, a magyar népért, a munkálkodó, békeszerető emberiségért való becsületes, áldozatot is vállaló életet. Török Lehel A szülőföld visszavár Egyetemisták között az Eötvös Klubban »Hordó« — így hívják egymás között az egyetemisták az Eötvös Loránd Tudományegyetem klubjának pincehelyiségét. Elnevezésük már olyan jogot is kapott, hogy kinyomtatott műsorkalauzukbán is igy szerepel. Megtudtam ázt is, hogy a klubház érdekes tradíciója: a népi írók találkozóhelye. Kedden délután is fontos megbeszélés színhelye volt a »Hordó«. A Budapestre került somogyi egyetemisták' és megyénk vezetői* adtak itt randevút egymásnak, most már másodszor. Ez az alkalom azt a célt szolgálta, hogy végzős egyetemistáink tájékozódjanak megyénk fejlődéséről, bem utolsósorban elhelyezke- lési lehetőségeikről, másrészt vezetőink megtudják, kik sze- etnínek visszajönni Somogy - a dolgozni. A találkozón részt vettek Kocsis László, a. megyei párt bizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője, Deák Ferenc, a megyei tanács ARANYLAKODALOM „Nagyot dobbant a — Mintha csak tegnap történt volna... Amikor megjöttem a háborúból, a vasúthoz osztottak be, a vörösőrségbe. Akkoriban sorra jöttek a katonavonatok, s a vasutasok hol kenyeret, hol almát — vagy ami éppen akadt — adtak az átutazó katoná-.nak. Egyik alkalommal én is megpakolt szatyorral mentem őrségbe. Amint az egyik szerelvény felé tartottam, egy nagyon szép, mosolygós kislányt pillantottam meg. Nagyot dobbant a szívem. Még a szatyromat is feladtam a katonáknak. Mária akkor a vasútnál dolgozott. Amikor- lejárt a munkaidő, hazakísértem. Aztán hamarosan megtartottuk a lakodalmat Francsics Gyuszi bácsi és Mária néni néhány nappal ezelőtt ismét lakodalmat arany- lakoda*mat tartott Kaposváron, a Micsurin utcai kis házban. Majd húszán ülték körül az ünnepi asztalt, amelynek legszebb dísze a kristályvázában pompázó aranycsokor volt. — Itt volt mind a két lányunk, a négy unokánk és a három dédunokánk. Még táncoltunk is — mint akkor... — mondja Gyuszi bácsi. — 1918-ban volt az első közös bálunk. Fehssg?men rózsaszín selyemruha, rajtam fekete öltöny volt Azt mondták, olyan szépen táncolunk, hogy mindenki csak minket nézett Házasságuk elején gyakran előfordult, hogy néhány hetet, hónapot külön kellett tölteniük. Gyuszi bácsi épület- és műbútorasztalos, hosszú ideig dolgozott egy-egy grófnál, bárónál. Faragott magyar szobát, készített intarziás bútorokat Most nyugdíjasként modern heverőket és íróasztalokat készít a fodrász ktsz- •nek. — Mindig olyan nagy megértés volt közöttünk, hogy minden bajon átsegített bennünket ^oha Viem veszekedtünk, s ha valami apró nézet- eltérés támadt közöttünk, mindig ezt mondtuk: »aki felesel, annak nincs igaza!« így a vita vége mindig kacagás lett. Közben Mária néni a kis szekrényhez lép. a szebbnél szebb kézimunkákat mutatja. Leheletszerű csápketerítők, gobelinek kerülnek elő. — Az olvasás és a kézimun- kázás volt a kedvenc szórakozásom. Színházba is jártunk, nagvon szeretem az operettet. Most már nincs színházbérletünk, nem járunk el hazulról. Esetleg a lányomszívem“ hoz megyüpk át, ha valami jó filmet játszanak a tévé- ./onj Ámint a kézimunkákat rakosgatja, előkerülnek a díszoklevelek, melyeket' Gyuszi bácsi kapott .jó munkájáért — Bizony sokat dolgoztunk, de szórakoztunk is — fűzi tovább Mária néni gondolatait Gyuszi bácsi. — Kocsmára soha nem költöttem, inkább virágot vettem a feleségemnek, hiszen úgy szereti. Nevetve néz fel a kézimunkák közül Mária néni, s úgy mondja: — Azt se felejtsd el, hogy a virágért mindig pörkölttel és galuskával kedveskedtem. Mert az a kedvenc étele — s vidáman kacsint felém. Valami nagyon megnyugtató érzés kerít hatalmába, amikor az együtt őszült, még mindig játékos házaspárral beszélgetek. Egyforma mozdulatok, egyazon szavak ... Nézem őket, s Pabló Neruda sorai jutnak eszembe: »Minden igazságok közt választják ők a nappalt, és minden kötelékül elég nekik egy illat, nem zavarják egymás csendjét, beszédét, a boldogság áttetsző falú bástya.« H. M. I cíeklani A Görög- és Se. 'adinnye Műv : vezetői napról napra megdöbbenve olvasgatták a műhely főnök jelen it. E^y év alatt százak hagy iák el a gyárat. A termelés vi. ráesett. A minőség? A műdinnye sós volt és löttyedt. Senki sem akart az éjjeli műszakban dolgozni. De a nappali műszakban sem. Az anyagmozgatók nem mozgattak, az újítók nem újítottak, a segédmunkások nem segített ~k, az ipari tanulók nem tanultak. Idegesség és zúgolódás uralkodott az egész gyárban. A Művek legfelsőbb vezetői éjjel-nappal tanácskoztak. Végül döntöttek: mivel kétségkívül lélektani rejtéllyel állnak ‘ szemben, munkapszichológiai laboratóriumot kell berendezni a gyárban. Tudományos szakértőkre kell bízni a jel nsének okainak feltár, s t es a szükséges ja- vaslat:J.-\ dolgozását. Az ú- intézménynek takaros épületet emeltek. Kyolc lélekbúvárt szerződtetlek. A laboratórium részére a legmodernebb felszerelést hozatták meg, többek közt egy elektronikus számítógépet és tucatnyi teszt-vizsgáló készüléket. Mindez együtt lévén, a szakértők munkához láttak. A 2400 dolgozót egyenként bel.ívatták a laboratóriumba. Mindenkinek ki kellett töltenie egy 32 lapból összefűzött kérdőívet. A beírt adatokat úgy ellenőrizték, hogy hipnotikus álomba ringatták az embereket és szóban is kikérdezték őket. Majd a műszeres teszt-vizsgalatok követ- kezjek. Aztán egy különlegesen árnyékolt cellában sajátságos szövegeket olvastak fel a dolgozóknak, a gyermek-, meséktől a vérfagyasztó rémtörténetekig, a közben figyelték, ki, mire, hogyan reagál. Végül tüzetes orvosi vizsgálatok következtek. Miután az embereket így »feldolgozták«, a számítógépek megkezdték a kiértékelést. A munkálatok másfél évig tartottak. Virgácsy ' igazgató ezalatt tűkön ült, mert a gyár már a fejetetején állt. Ügy várta a tudományos eredményt, hogy már horgászni sem volt kedve. A jelentés beterjesztését megelőző napon becsöngette a titkárnőjét: — Pötyike, tétlenül ülök itt, nincs valami restanciám? — Hát, ha gondolja, igazgató kartárs, átnézhetne néhány beadványt. Ez a szekrény tele van velük. A dolgozók küldték be megannyit. Másfél éve gyűjtöttem őket, mivel nem tetszett rájuk időt szakítani. — Lássuk csak, Pötyike! A titkárnő egy tavalyelőtti levelet tett Virgácsy elé. Las- kás János éjjeliőr írta pallérozotton, szálkás betűkkel. »Én csak egy tanulatlan öregember vagyok — kezdte —, de fáj nekem, ami a gyárunkban van. Pocsékul állunk, igazgató kartárs. De megvan ennek az oka. Már megbocsássa nekem a merészségemet, de nem tetszenek szóba állni a dolgozókkal és nem tetszenek törődni velünk, ez a baj. A művezetők is a gorom- báskodnak. Éppen akkor nincs anyag, tervrajz meg szerszám, amikor Kéne, az emberek meg csak lógnak. A műhelyek teteje beázik. Egy fáskamrányi öltöző jut kétszáz emberre. És miért nem a munka meg az érdemek szerint fizetnek nálunk, miért pofára, ahogy esik? Meg aztán miért nincs nekünk üdülőnk? Az étkezdénkben ünnep, ,ha mócsing is van a csonton. Tessék ezeket meggondolni, igazgató kartárs, mert ezek miatt ette meg a fene a mi gyárunkat. Tisztelettel Laskás János.« — Olvassa csak, Pötyike! — kacagott fel Virgácsy. — Látja, milliókat költünk gyári viszonyaink tudományos elemzésére, és akkor jön Laskás bácsi... Micsoda ma- radiság! Másnap a gyárvezetőség feszült figyelemmel hallgatta a vezető pszichológus hosszú előterjesztését, amely a másfél éves kutatóm,unka alapján végre elkészült. Csak Virgácsy igazgató volt szokatlanul sápadt. Ugyanis a munkapszichológiai laboratórium jelentése mind az okok, mind a teendőkre vonatkozó javaslatok dolgában tökéletesen megegyezett Laskás János éjjeliőr levelével. Horváth József ipari osztályának vezetője, Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője, Tóth Lajos, a ‘megyei mező- gazdasági osztály Vezetője, valamint a megyei KISZ-bi- zottság és a megyei tanács küldöttei, akik előkészítették ezt a beszélgetést. Mintegy harminc egyetemista gyűlt össze, hogy meghallgassák Deák Ferencnek, a megyei tanács ipari osztálya vezetőjének beszámolóját , megyénk fejlődéséről. — Néhány évvel ezelőtt, 1967 őszén már találkoztam a somogyi diákokkal — kezdte bevezetőjében. — Az egyik országos lap erről azt a gondolatot közölte, hogy bizonyára nagy hatással van az ilyen beszélgetés a hallgatókra; a hazai táj, az ott folyó éVt felidézése hozzájárul az egyetemisták ama döntéséhez, hogy hol is kezdjék meg pályájukat. Elég-e a szülőföld felidézése? — kérdeztem magamban. Nem elég, válaszoltam. Mit ér az a szülőföld, amelyik nem tudja kielégíteni fiainak reális igényeit? Kell tehát' a szülőföld szeretetén túl valami más is, ez pedig az a gazdasági környezet, amelyik a megélhetést biztosítja. Deák Ferenc ezután ismertette megyénk fejlődésének főbb irányát, a harmadik ötéves terv céljait, továbbá megvalósulását, amelytől másfél év választ el bennünket, de máris megállapíthatjuk, hogy teljesítettük feladatainkat. ' — A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hagy fcjlesz- szük iparunkat, mezőgazdaságunkat. Annak ellenére, hogy iparunk tempósan fejlődik, megyénk mezőgazdaság* jellegét nem változtatjuk meg. Jól képzett szakemberekre van szükség tehát a mezőgazdaságban is. Deák elvtárs ezután szólt a megye közlekedéshálózatának fejlesztéséről, a szakközépiskolákról, az egészségügy helyzetéről, a művelődés területén végbement változásokról A tájékoztatót ezekkel a szavakkal fejezte be: »Bízom abban, hogy eredményesen fogunk együttműködni Somogy felvirágoztatásáért.« A meghitt hangú találkozó csoportonkénti beszélgetésekkel folytatódott. Végzős egyetemistáink munkalehetőségeikről kértek tájékoztatást előzetesen, hiszen májusban ismét találkoznak megyénk vezetőivel, képviselőivel; tervbe vették, hogy somogyi hetet rendeznek az Eötvös Klubban — országos példaként Május 9-én népművészeti kiállítással, megyénk ipari fejlődését bemutató tablókiállítással kezdődik a program Somogy megye a haladásért címmel tudományos tanácskozás követi ezt, majd somogyi népművészek bemutatása; 16-án pedig Somogy népművészete, néprajza címmel vitát rendeznek, s ugyanekkor fellép a Fonómunkás K>sszínpad is; az egyetemen néhány évvel ezelőtt végzett, megyénkben dolgozó fiatalok találkozót rendeznek a hallgatókkal Megállapodás született arról is, hogy az egyetemi hallgatók időnként segítik az egyetemre készülő, hátrányos helyzetű somogyi középiskolásokat. Nyáron az Eötvös Kollégiumban húsz-huszonöt harmadik osztályos középiskolás részére felvételi előkészítőt szerveznek, ■'gyetemi tanárok segítségével. Az egyetemek és a szülőföld közvetlen kapcsolata kibontakozásának vagyunk tanúi, Somogy ebben példaként áll az orsaág előtt , H. B. Fejlődik Balatonmária Fonyódtól nyugatra, a Balaton déli partján sehol sem volt szálloda. Az idér készfii el a négyszintes, 250 személyt befogadó touringhotel Balatonmárián. A régi Két jóbarát helyére 300 személyes étterem készül. Itt fogják étkeztetni a szomszédos touringhotel vendégeit is. A két létesítményt a Somogy megyei Építőipari Vállalat készíti el, a tervek szerint június 15-re. SOMOGYI NIPLAP réatek. IMS. áoriffe M.
