Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
Beszélgetés a honismeretről — Biztosak abban, ogy amit csinálnak, az a önismerethez tartozik? — Mi úgy gondoljuk, hogy honismeret nemcsak meyénk történelmi múltjának íegismerését jelenti. Leg- lább annyira szerves része a íunkának, környezetünk je- :nének, mindennapi tevé- enységének értő és szerető imerete. Katinak, ha magyarázni ezd, apró mosolyok ülnek az rcára. Kezét a térde közé sorit ja, homlokára piciny, irosló foltok települnek. A ibbiek a kezdés zavarodottigával ülik körül magyarázó tkárukat Mondanivalókat Irmáinak magukban és vár- ik a kérdést, hogy elmondassák, mit végeztek szakkö- éle> ük két éve alatt. — ha nem veszi tolako- isnak: mit is csinálnak maik? — Lehet, hogy sokan motyogni fognak azon, amit őst mondani fogunk. Té- ául a somogyi mezőgazda- g egy évét választottuk, de *m akármilyen évet, hanem lehető legnehezebbet: 1968- . Pontosabban, azt szeretünk megvizsgálni, hogyan vényesülnek az új mecha- zmus intézkedései megyénk ezőgazdaságának gyakorla- ban. — Ez valóban komoly do- g. Látja, kár volt megijed- : én- se mosolygok. Valami ónban kikívánkozik belő- tl Ne vegyék ezt kétely- ■k, csak kíváncsiskodásnak: m féltek egy kicsit a vizs- lódás nehézségeitől ? — Meg kell mondanom, gy eleinte nagyon tartóink ettől a munkától. Egy- szt ismeretlen volt maga a na is, a módszer is, amely- jl hozzáfogtunk a feldolgoshoz. De legjobban a ter- Blőszövetkezetek és az ál- ni gazdaságok vezetőinek igatartásától féltünk. Nem >nak-e kinevetni bennün- t és legyinteni, hogy sok inkájuk közepette ilyen ba- tell dolgokkal zavarnák et. Nagyon kellemesen csaltunk. Á termelőszövetke- ;ek és az állami gazdaságok zetői szinte kivétel nélkül ígértéssel és főleg egyenlő ként fogadtak bennünket, ngeteg munkájuk közepeiig szakítottak időt, hogy 'gmagyarázzák a gazdasá- kban lejátszódó folyamatok lyegét Dlga közbevág: — Hadd mdjak mindjárt egy pél- t. Amikor másodszor járók Barcson, Losonczi Mihály, a termelőszövetkezet elnöke majdnem egy egész délelőtt beszélgetett velünk a gazdaság helyzetéről, problémáiról, pedig valószínűleg lett volna más fontosabb dolga is. Gyulának is van * egy jó néldája: Ferenczy Vendel, a Balatonújhelyi Állami Gazdaság igazgatója hosszú levélben, kimerítő alapossággal válaszolt az állami gazdaságra vonatkozó kérdéseikre. Üjból Kati veszi át a szót: — Mindezek és még más kellemes csalódások következtében megnőtt az önbizalmunk. Most már kezdtünk hinni abban, hogy lehet eredményes munkát végezni ebben az élő, foljdon változó, szerteágazó témában is. , Eltűnt minden fet7n!<spn A székek és raj- tűk a gyerekek közelebb húzódtak hozzám. Ezentúl inkább az lett a probléma, hogy a sok és számukra fontosabbnál fontosabb kérdés közül melyiket is vessem papírra. — Hogyan szervezték meg saját mechanizmusukat? Gizella a kérdés szakembere. Halkan, kicsit fátyolosán válaszol: — Ha nem olyan tökéletesen is, mint közgazdászaink az új mechanizmust, de szerintünk elég jól. Két csoportra osztottuk a tagságot. . Az egyik csoport (vezetője Hai- dekker Olga) a termelőszövetkezeteket, a másik csoport (vezetője Horváth Gyula) az állami gazdaságokat vizsgálta. A kettő összehangolása, valamint a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztállyal való kapcsolat tartása a titkár, Walkshőfer Kati feladata volt. Ezenkívül rendszeresen kivágtuk a Somogyi Néplapból a mezőgazdaságra vonatkozó cikkeket, és ezekből, valamint a gazdaságokból beszerzett iratokból külön kis irattárat készítettünk. Vettünk mezőgazdasági szakkönyveket, hogy alaposan megismerkedjünk témánk tárgyával. A szakköri foglalkozásokon megismertük magát az új mechanizmust is. Így minden készen állt ahhoz ... . — .. .hogy változtassunk az új követelményeknek megfelelően ezen a rendszeren is — vágott közbe Béla. — Miféle új követelményről van szó? — Nagy titok, de itt egymás között vagyunk, így elárulhatom. Dolgozatot akarunk készíteni a Helikonra. I Ennek érdekében, miutáh fel- | oszlattuk a gyűjtőbrigádokat, írói munkaközösségeket alakítottunk. Ök készítik el a dolgozat egy-egy részét — elégítette ki kíváncsiságomat Bandi. —* Nekem az az érzésem, hogy szeretik azt amit csinálnak. Ilyen lelkesen csak a szívünkhöz közel álló dolgokról lehet beszélni. — Nem mindig csupa izgalom ez a munka. Bizony vannak unalmas részek, pillanatok is. De egészében valóban érdekes : megismerkedünk azzal az általunk eddig egyszerűnek képzelt munkával, amit mezőgazdasági tevékenységnek nevezünk, megismerkedünk a tsz-ben dolgozókkal, a munkásokkal, mindennapi gondjaikkal, járjuk a megyét, látjuk az eredményedet, a gondokat. — Nekünk, ' városi gyerekeknek — egészíti ki Mária szavait Pista — kétszeresen Izgalmas minden. Talán soha az életben nem fogok ilyen közel kerülni még egyszer a mezőgazdasághoz de ez az élmény, mindig, képessé tesz ar- -a, hogy reálisan tudjam megítélni hazánk gazdaság: életének e fontos területét. — Nem beszélve arról — vette át a szót Kati —, hogy történelemórákon vagy máshol, ha a mezőgazdaságról van szó, akkor ez nekünk közvetlen, gyakorlati élményként idéződik fel és nem holt, száraz anyag formájában. — Ügy érzem, ezek szerint nem bánták meg, hogy ilyen nehéz fába vágták a fejszéjüket. — Nem. Mi a honismeretnek ezt a fajtáját nagyon megszerettük. Itt él, mozog minden és nem fogunk meglepődni azon, ami érettségi után vár bennünket az életben. De most még az a fő gondunk, hogy tudunk-e megfelelő választ adni arra az izgalmas kérdésre, miként is nézett ki Somogy megye mezőgazdasága az új mechanizmus első évében. — Befejezésként — úgy érzem — törlesztenem kell egy adósságot Engedjék meg hogy bemutassam a1 színhelyet és a szereplőket. A színhely: a Táncsics Mihály Gimnázium egyik tanterme, a szereplők: a gimnázium honismereti szakkörének a tagjai. Jávorszky András RÁDIÓFELVÉTEL 4 Magyar Rádió feliratú nzsi kis buszból vastag ká- lek vezettek a kultúrházba. nn a nagyteremben a fellel úttörőszereplői gyüle- ztek. Kinn a buszban pedig stáb tagjai. Tánczos Feri, a idéző összegezte a feladato- t: — Tehát: a tegnapi zenei yag előkészítve, sorrendben. \énekor kezdünk. Narráíor- Ivég, szignál, bekonferálás, okonai-vers — akkor jön az szövegem —, az iskolai ri- rt és a többi a forgatókönyv Tint. A zenei felvételek mozás alapján bejátszva; őrt a két veteránnal; a zá- rnrsnél bejátszás a stúdió- ■: Les preludes-részlet; le- iferálás, azután slussz. A )bán jól ment, a gyerekek- nyorna sincs a lámpálázi. Reméljük, ma is menni : A tapsra nagyon vigyáz- ik, ne késsen, és a poénok- is ... A tanácstól 200 feltagozatos, értelmes gyereígértek, talán már itt is inak. Menjünk akkor, még it is el kell igazítani... 1 terem azonban még üres. langtechnikus leült a ueve- isztalhoz. »V égigzongoráz- a kapcsolókat, sorban, így a felvételező a színpa- i széltében-hosszában ágasló és belógatott mikrofo- choz lépett. »Mikrofonpró- 1—2—3—i—5; mikrofonba, 1—2—3—4—5«... Pró- után a szereplőknél tartottak szemlét. Három riporter, versmondók ide, riportalanyok amoda. »Ne izgulj, édes gyerekem, tegnap egészen jól csináltad!... Mindenki itt van?« — A színpad rendben, kontaktus rendben. De hol a közönség? — Itt vannak az előcsarnokban. Most jöttek ... Az ajtón máris lépegettek befelé. Kettes sorban, párosával és éktelen csiviteléssel. Amikor beértek, vezényszóra köszöntek: — Jóóna-pot kíí-vánok... A rendező elfehéredett. — Tejóisten. Ide küldték a városi bölcsődét!... — Óvoda vagyunk, kérem! — igazította , helyre az egyik óvónő sértődötten. — Azt mondták, ide jöjjünk, itt lesz valami gyerekműsor. A rendező hangja sírós lett. — És hányán tetszettek jönni, kezitcsókolom? — Ahányat kértek ... 120 óvodás, két óvónő és három dajka. Miért olyan fontos ez? — Mert általános iskolásokat vártunk... — Na, és mi most forduljunk vissza? — Nem, dehogy, üljenek csak le... Nincs mit tenni, mondták a rádiósok, megkísérlik a lehetetlent. A felvételvezető — még mindig fülha.cgatóval a fején — a színpad elé állt. — Gyerekek, csöndet kérek! Figyeljetek csak a bácsira!... A teremben elnémult a zsongás, bár az utóbbi felhívásra nem is volt szükség. Minden csöppség álmélkodó szeme erre a furcsa, szemüveges felnőttre szegezödött. — Gyerekek, most itt rádió- felvétel lesz. Nagyon fontos, hogy csöndben figyeljetek. Most is moccanni sem szabad aitól kezdve, hogy fölteszem a kezem, így ni!... Azután majd olyat játszunk, hogy amikor ezt a fehér zászlócskát meglengetem, akkor tapsolni fogtok. Jó erősen. Addig azonban egy pisszenés se legyen. Értjük? — Iii-gen! — harsogták az óvodások kórusban. — Akkor kezdjük. Teljes csöndet kérek! Narrátor a mikrofonhoz. Kész?... Felvétel! Egy-kettű-három-négy- öt!... A technikus kapcsolt, a magnószalag megindult! Nem is volt semmi baj. Lement a bekonferálás meg a szignál is rendben, a gyerekek álmél- kodva lesték a fejleményeket. Az adást csak egyszer kellett megszakítani. Versmondás közben, éppen ott, hogy »Senki sem / vette észbe, / hogy e részben / árva még Somogy« — lélegzetnyi szünetben — csi- lingelő hangocska csendült a teremben: »Óvó néni, mikor jön a Mazsola?« A gyereket csendre intették, ami enyhén HM, de egy percig sem tagadja Törött lábbal Csak egy tánc volt... Illetve csak egy szám volt, és az 1967-es táncdalfesztivál után országszerte ismerték Szécsi Pált. Aztán működésbe lépett a gépezet: a rádió, a televízió, a hanglemezgyár, az Országos Rendező Iroda — a szimpatikus fiatalember új feladatokat kapott, új (Számokat futtatott be, egyszóval népszerű lett Ez alatt az alig több mint másfél év alatt külföldi szereplésekre is meghívták. Egy innsbrucki nemzetközi fesztiválon Kovács Katival és Harangozó Terivel a magyar színeket képviselte. Máig is szerződése van egy osztrák hanglemezgyártó céggel, az Ama- derrel. Nemsokára ismét Ausztriába utazik, hogy német nyelven hanglemezre énekelje a Szeg-my bolond című. nálunk már befutott számot. Ha már külföldnél tartunk: áprilisban Jugoszláviába utazik. „ Bár kedvelem, nem éneklem“ dórban láttunk. Érdekel talán a film is? — A film is, a színpad is..; Igaz, hogy A veréb is madárban mindössze kétmondatos szerepem volt, de egyáltalán nem szégyellem, valahol el kell kezdeni. — Színpadot is említettél... — Erről még nagyon keveset mondhatok, a nyilvánosság előtt ez alkalommal beszelek róla először. A Juventus zenekarral, Ambrus Kyrivel egy klubot szeretnénk alakítani, olyan kis színházfélét. Véleményem szerint, ha négyen- öten összeszoknánk, sok érdekeset produkálhatnánk. Éhhez természetesen elengedhetetlen a sokoldalúság, ennek jegyében tanulok most táncolni. — Éneklés, tánc, film, s ahogy mondtad: »színpadféle« — nem lesz kicsit sok? — Sokáig szeretnék pódiu- mon maradni és ennek ér- dekében mindent megteszek. Meggyőződésem, hogy ez csak akkor megy, ha állandóan újat fogok nyújtani. — Azt hiszem, más is így van ezzel: számomra rendkívül sokat jelentenek a külföldi szereplések. Nemcsak azért, mert megismerkedem az ottani közönséggel, hanem inkább a tapasztalatszerzésért. Innsbruckból például a sikerem ellenére némi önmarcangoló szorongással jöttem haza. Hogy micsoda magas a színvonal! Bizony sokat kell tanulnunk... Mielőtt megkérdeznéd, hogy ki a kedvenc énekesem: Rex Gildonak hívják. Ezt a nálunk aránylag ismeretlen nyugatnémet énekest az innsbrucki fesztiválon ismertem meg, csodálatosan énekel. A műfajban minden táncdalénekosnek megvan a maga helye. Pár szám után. szerencsésebb esetben mindjárt az indulásnál kiderül, ki milyen területen »van otthon«. — Bár kedvelem a beatet, nem éneklem, nem vág nekem. A dallamos, játékos számokat szeretem. Sokan azt hiszik, ezek a legkönnyebbek. Pedig egy számot úgy előadni, hogy az valóban könnyed, já- ±-Vr><! logven. nem egyszerű feladat A közönséget nem lehet becsapni: ha észreveszi, hogy erőltetett a könnyedség, lőttek a sikernek. — Ha már a közönségnél tartunk: a székesfehérvári Made in Hungaryn a Legénybúcsút énekelted, bizony nem túlságosan nagy sikerrel. — Magam is elégedetlen vagyok, többet nem tudtam kihozni belőle. Majd talán a következők ... — Vannak új felvételeid? — Vagy nyolc számot fogok bemutatni, úgy érzem, többnek közülük »slágeríze« van. Nemrégiben kezdte a rádió sugározni A hetedik csapást, amelynek zenéjét a kaposvári Hoffmann Sándor szerezte. Örülök, hogy én énekelhettem először a tehetséges fiatal zeneszerző számát. Valami készül... szólva zajjal járt. Erre le kellett állni. Istmétlés. A gyerekek ezt már unták. Bizonyára azért, mert már hallották egyszer a Csokonai-verset. Mozgolódtak, sustorogtak, csak a tapsolás oldotta fel őket kissé. Igaz, hogy picit beletapsoltak a vezető riporter szövegébe is, de nagyobb zökkenő nem esett. Egészen az iskolai riportig. Itt egy úttörőlányka vette kezébe a mikrofont. Elmondta, milyen szép, modem iskolába látogattak el, hogy megkérdezzék: hogy érzik itt magukat a gyerekek. — Duci néni, pisilni kell!... süvített egy panaszos hang a széksorok közül. S mint varázsütésre, a többi is megmozdult. »Nekem is, nekem is!« — kiabálták egyre többen az apróságok. — Leállunk! Szünet! — dörögte a rendező és elsietett. Egyenest a telefonhoz. Az illetékeseket hívta. A helyzeten azonban ez mit sem változatott. — Az osztályvezető kartárs értekezik — csicseregte egy gesztenyebarna női hang. — Én az osztály instruktora vagyok. Az iskolában tanítás, a napköziseknek foglalkozás van most... Sajnos, őket nem küldhetjük el közönségnek ... De küldtünk óvodásokat.. Hogyhogy mit kezdjenek velük? Nagycsoportosokat küldtünk, nem?! __ A műsorhoz a stúdióban »konzerv«-tapsot »vágtak be«. Valószínűleg éppen a. Zene- akadémia nagyterméből... w. a Szécsi Pál azok közé a tánc- dalénekesek közé tartozik, akiket »elkényeztet« a rádió és a televízió. Tavaly huszonöt számot vettek föl vele. Jelenleg a Randevú Korda Györggyel című ORI-műsorral járja az országot, gyakori vendég a televízióban is. — Legutóbb A veréb is maA hölgyekről, meg a hiúságról... — Gondolom, tudod, hogy különösen a hölgyek körében vagy népszerű... — Mit tudok erre válaszolni mást, mint hogy örülök neki. őszintén meg is mondom, előadás előtt mindig kilesek a függöny mögül, hogy megnézzem, milyen összetételű a közönség. Ha a hölgyek vannak többségben, tudom, aznap este nagyobb tapsra számíthatok. Egy percig sem tagadja, hogy hiú a sikerre. Tavaly novemberben a Zeneakadémián egy előadáson megbotlott valamelyik zsinórban és olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört a lába. A közönség persze semmiről sem tudott, újrázást kért. Erre mintha mi sem történt volna, elénekelte a ráadást. — Ne haragudj érte, nem célzásnak szánom a megjegyzést: jó dolog az önbizalom, de több példa is akadt már rá, hogy egy-két táncdalénekes — enyhén szólva — túlbecsülte magát. — Óvakodom ettől, túlságosan veszélyes lenne ez egy magamfajta — bárhogy nézem is, mégiscsak kezdő — énekesnek. Elveszteném azt, amiért minden szereplésem alkalmával küzdők: a közönséget. Pintér Dezső Kiesett 6184 munkanap Pontos téma vizsgálatának eredményét vitatta meg legutóbbi ülésén a Marcali Járási Népi Ellenőrzési Bizottság: azt vizsgálta, hogyan hajtják végre a mezőgazdasági termelőüzemek a baleset-elhárításról és az egészségvédelemről szóló jogszabályokat. Megállapították, hogy — elsősorban a termelőszövetkezetekben — korántsem tulajdonítanak a baleset-elhárításnak olyan jelentőséget, amilyet az üzem, a népgazdaság és az egyén érdeke megkívánna. Szomorú adatot tártak a bizottság elé a jelentés összeállítói: 1968-ban a járás termelőszövetkezeteiben 248 baleset történt, s 6184 munkanap esett ki a termelésből. Értéke mintegy 300 OOO forint, nem számítva a kezelési és egyéb költségeket. Az állami gazdaságokban szervezettebben gondoskodnak ugyan a baleset-elhárítási és n-. intézkedések megtartásáról, de a foglalkoztatottak számához viszonyítva itt is magas a balesetek száma: 14 hónap alatt összesen 278 munkanap esett ki. E gazdaságokban a balesetvédelmi felelősök kijelölése nem történik kellő gondossággal, így tevékenységük a megelőzés helyett a balesetek adminisztrálására szűkül. Milyen okok, körülmények idézik elő leggyakrabban a baleseteket? Első helyen kell említeni a dolgozók felelőtlenségét, mulasztásait Nem használják a védőfelszereléseket. Sajnos a munkáltatók sem lépnek fel kellő szigorral, hogy betartsák a rendszabályokat. Bizonyítja ezt az i" hogy a vizsgált időszakban mindössze egy esetben vonta felelősségre a szabályokat be nem tartó dolgozót a munkáltató. A bizottság javasolta, hogy az üzemek vezetői gondoskodjanak a hiányzó balesetvédelmi eszközök és fölszerelések beszerzéséről és rendeltetés- szerű használatáról. Javífsák ki a villamossági berendezéseket, teremtsék meg a higiéniai követelmények feltételeit; és főképpen szigorítsák meg az ellenőrzéseket alkalmazzanak következetes felelősségrevonást a mulasztókkal szembe^ SOMOGYI Csütörtök, 1969, N É PL A P március 13.
