Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-11 / 58. szám
Jubileumi tudományos ülésszak fiaposwáron (Folytatás az 1. oldalról) tikkor már megszületett és működött a magyar munkásosztály élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja, s erőteljes balratolódás ment végbe a Szociáldemokrata Párt soraiban is. Megyénkben a kommunisták a szociáldemokrata szervezetekben és a földmunkás szervezetekben dolgoztak igen eredményesen. Határozott irányt igazán forradalmi szocialista töltést a megye munkásmozgalmának és agrárszocialista mozgalmának Somogybán is a kommunisták adtak. A szocialista forradalom ér- lelődése a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták felvilágosító munkája nélkül nem ment volna végbe. 1919-es elvtársaink késlekedés és habozás nélkül álltak a munkásság és az agrárproletárság követeléseinek élére. A szegénység azonnal felismerte a kommunistákban a nép legigazibb barátait, legrátermettebb vezetőit és követte őket fis Somogybán is, mint az ország más részeiben, a szegénység képezte a lakosság többségét A szegénység azonban ki volt rekesztve a hatalomból, ezért kezdetben többsége ellenére sem gyakorolhatott látható, gyors hatást az események menetére. Áz egymástól elszigetelt megmozdulásokat, mint amilyen a földfoglaló mozgalom is volt, ezért igyekezett egységes mozgalommá összefogni a párt. A korabeli polgári sajtó, még a radikális Somogyvár- megye is, hemzsegett a ferdítésektől, helytelen megítélésektől. Több sarkalatos kérdésben a szociáldemokrata pártvezetés is helytelen nézetet vallott, amely nagymértékben hátráltatta a szocialista forradalom kibontakozását Többek között továbbra is evolúcióról, reformokról, a szocializmusba való békés belenö- vésről beszélt. A megyei sajtó rendszeresen arról írt, hogy a kommunisták irreális célokat tűztek ki, amelyek megvalósítása anarchizmushoz, végzetes következményekhez vezet. Azt állították, hogy a kommunisták által javasolt út járhatatlan, pusztulásba taszítja ' az országot. Még a Somogyvármegye vezércikkeiben is ilyeneket olvashatunk: »A kommunizmus a kisebbség, éspedig egy törpe kisebbség nyílt erőszakának, a politikai, gazdasági és fegyveres terror legkíméletlenebb felhasználásának elvét hirdeti.« Szerinte »annál kevésbé van a kommunista erőszaknak létjogosultsága. mert ők maguk (tudniillik a kommunistáké sem tudják még, hogy mit és hogyan akarnak építeni, céljuk egyelőre csak a meglevő rendszer minden eszközzel való kíméletlen lerombolása«. Ezt a képtelen állítást nemcsak a Vörös Újság első (1918. december 7-i) számában megjelent félreérthetetlen kommunista program, hanem mindenekelőtt a két hét alatt alkotmányos rendet teremtő Tanácsköztársaság létrejötte, elévülhetetlen történelmi érdemei és intézkedései cáfolják. A somogyi kommunisták, a baloldali szociáldemokratákkal együttműködve, derekas, fáradtságot nem ismerő felvilágosító és mozgósító munkát végeztek. Enélkül, a lakosság zömét kitevő, sanyarú sorsukkal elégedetlen dolgozó tömegek forradalmasítása nélkül, a tömegeknek a szocializmus, a proletárdiktatúra ügye mellé állítása nélkül nem lehetett volna kivívni a Tanácsköztársaságot hazánkban. S ebben a nagy történelmi folyamatban megyénk az élen járt. Somogy szegénységét a nagy történelmi pillanat a hatalom átvételére készen, felkészülve találta. A belső reakció: erőtlen volt ahhoz, hogy a sokasodó forradalmi tömegek nyomásának, szocialista törekvéseinek ellenálljon. Az 1919. március 10-én hatalomra jutott direktórium nem egy elenyésző kisebbség akarnokságának megnyilvánulása volt, hanem a feltartóztathatatlan somogyi szegénység forradalmi akaratának megtestesülését fejezte ki. Ezzel Somogy proletársága — néhány más megyéhez hasonlóan — példát mutatott az országnak, s gyakorlatban bizonyította, hogy a szocialista forradalom kivívásának, a proletárdiktatúra megteremtésének lehetősége élő realitás. A most megnyíló tanácskozásunk szimbolikus is. Ma pontosan ötven éve, ugyancsak hétfői napon »Délelőtt 12 órakor a munkásság hatalmas tömege megjelent a vármegye- házán. ahol a direktórium tagjai, Latinca Sándor, Tóth Lajos és Peinhoffer Lajos elvtársak azonnal átvették a megye fölött a vezetést* — tudósít a Somogyi Hírlap, a párt megyei lapja. A megyei munkásvezetők közölték a várakozó több ezres tömeggel, hogy a »kormánybiztosi állás betöltéséig szocialista direktórium vette át a megyében a köz- igazgatás vezetését, amelynek a rend és a nyugalom biztosítása és a termelés folyamatosságának a fönntartása a fő célja«. Ma ötven éve tűzték ki először a vörös zászlót a kaposi vármegyeház erkélyére, ezzel jelezve, hogy a proletariátus vette át a hatalmat Somogybán, jelképezve a somogyi proletárok győzelmét a megye feudális-tőkés uralkodó osztálya felett. A hatalomátvételt óriási lelkesedéssel fogadta Kaposvár munkássága, de támogatólag állt a direktórium mögött a város értelmiségének és kispolgárságának nagy része is. Falun természetesen az agrárproletariátus képezte az új hatalom legfőbb bázisát de bizton építhetett a direktórium a kisparasztságra is. A nagyarányú osztálymozgás, a forrongó események és a kommunisták széles körű agi- tációja, tömegkapcsolata tovább növelte, gazdagította a párt történelmi tapasztalatait. De tovább nőtt tekintélye is a dolgozók körében. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeményezés a munkásság, a kommunisták kezében maradt, s a februártól tartó balratolódás tovább folytatódott mind a szociáldemokraták, mind a dolgozó tömegek soraiban. A munkásság, a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták éberségének, harcos föllépésének, hatékony agitá- ciójának volt köszönhető, hogy a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom megfojtása céljából március 10-én Kaposvárra érkező Nagyatádi Szabó Istvánt egységes visszautasítással fo- godta az állomás előtti Búza téren a mintegy tizenötezres, nagyrészt parasztokból álló tömeg. A forradalmi tömeg harcos föllépésétől megszeppent kisgazdapárti vezér és miniszter eredeti szándékától eltérően a termelőszövetkezeti mozgalom és a földfoglalások jogosultságának elismerésére kényszerült. Örök és beszédes, követendő példa marad ez a bátor tett, a kommunisták ekkori föllépése a magyar munkás- mozgalom, a munkás—paraszt szövetség helyes, alkotó jellegű értelmezése szempontjából. Megmutatta, hogy a kommunisták által javasolt út vezethet el a parasztság gazdasági és társadalmi felszabadulásához is. Ilyen előzmények, ilyen forradalmi előiskola után érthető, hogy a somogyi kommunisták és munkások rövid idő alatt példásan megszervezték a szocialista hatalmat, a szocialista közigazgatást a március 21-ét követő napokban. Érthető, hisz a Tanácsköztársaság kikiáltása szilárd pozíciókban találta megyénk proletariátusát Jogosan - vagyunk büszkék rá, hogy megyénk nemcsak a munkás—paraszt hatalom megteremtésében, hanem a gazdasági, társadalmi és kulturális élet szilárd megszervezésében is élen járt. S ez természetesen kölcsönösen kedvezően hatott vissza egymásra. A rendkívül gyorsan helyreállt, illetőleg kialakult lendületes termelés, a Latinca által megszervezett élénk termékcsere (amely később országossá vált), s az ennek nyomán kibontakozó gazdasági felélénkülés mind a munkásság, mind a parasztság jövőbe vetett optimizmusát sugározta. Megyei pártbizottságunk legértékesebb történelmi hagyományai között tiszteli, ápolja a dicsőséges Tanácsköztársaság emlékét, s egyre többet tesz annak érdekében, hogy ez a dicső múlt a lövőben minél teliesebben éljen és hasson a társadalmi élet minden •területén. Mindenekelőtt saját munkádban hasznosítja azokat a nagy történelmi, forradalmi tapasztalatokat, amelyeket 1919 kommunista és szocialista hősei, névtelen harcosai, közkatonái, az akkor élő ipari és agrárproletárság, a szegényparasztság elévülhetetlen cselekedeteikkel örökül ránk hagytak. Híven őrzi emlékét Latinca Sándornak, Tóth Lajosnak, Szalma Istvánnak és társaiknak, s harcukat, emberi nagyságukat eszményképül állítja megyénk fiatalsága elé. Forradalmi munkásságuk megismerése közelebb hozza szocializmust építő jelenünkhöz az első , magyar proletár- diktatúra 133 napját, de világosabbá teszi azt is, hogy e területen még sok a törlesz- tenivalónk. A mai tudományos ülésszak során is mindinkább kiviláglik, hogy csak a kezdet kezdetén vagyunk a történelmi feldolgozásban. Szeretnénk, ha a jövőben még sokoldalúbban hasznosíthatnánk az 1919-es somogyi szocialista forradalmi harcok tanulságait. Mindez elképzelhetetlen a legújabbkori helytörténeti kutatás fokozása, kiterjedtebbé tétele nélkül. Erre minden reményünk megvan, mert ez a tevékenység föllendülőben van. Egyik kiemelkedő állomása ■ppen a jelen tudományos ülés, amely csak kisebb részben jubiláló jellegű, hisz középpontjában a megjelölt területek tudományos összegezése, az eddigieknél részletesebb és ösz- szefüggőbb bemutatása áll. A mostani tanácskozás ad- ion további ösztönzést, lelkesítő példát történeti kutatásainknak. Mert sok munka vár még rájuk Somogy 1918—1919- ből sarjadó munkásmozgalmi hagyományainak feltárásában. Ebben a továbbiakban is számíthatnak a megyei pártbizottság és a megyei tanács messzemenő támogatására. Kedves elvtársak! Megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy megyénk e jelentős történelmi évfordulóján körünkben köszönthetjük az e korszakkal foglalkozó több országos tekintélyű történészünket, akik munkásságukkal minden bizonnyal hozzájárulnak Somogy forradalmi múltjának öregbítéséhez. Üdvözöljük egyre növekvő számú somogyi helytörténeti kutatóinkat, s arra kérjük őket, hogy lelkesítő példájukkal nyerjenek meg további történészeket e fontos munkának. Meggyőződésem hogy az itt elhangzó előadások, korreferátumok és hozzászólások Somogy tanácsköztársasági történetének, proletárelődeink nagyszerű helytállásának megismeréséhez sok értékes adagot szolgáltatnak. Hiszem, hogy a tanácskozás, 3 vita értékes anyaga realizálódni fog politikai, gazdasági és társadalmi életünkben egyaránt. A megyei pártbizottság nevében eredményes munkát, sok sikert kívánok a tanácskozásnak. ' Ezzel a jubileumi tudományos ülést megnyitom. Előadások, korreferátumok A tudományos ülésszak első előadását Hajdú Tibor kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa tartotta meg Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és annak történelmi jelentősége címmel. Hajdú Tibor, akinek nagy sikert aratott a polgári demokratikus forradalomról írott műve, s a napokban jelenik meg tollából a Magyar Tanácsköztársaság történetének első részletes, tudományos feldolgozása, jó kiindulást adott nyitó előadásával a háromnapos tudományos vitához. Elöljáróban elemezte, hogy a különböző korszakokban hogyan foglalkozott a történelemtudomány a Tanácsköztársaság történetéveL Leszögezte, hogy ma már megváltozott az egymás! követő forradalmak viszonyának megítélése. Egy ideig lebecsülték a polgári demokratikus forradalom jelentőségét. Ez azóta tisztázódott, s a két forradalmat dialektikus egységben vizsgálja a történelemtudomány. Az előadó a kort, a nemzetközi helyzetet, a magyar- országi osztály- és társadalmit viszonyokat feltérképezve hangsúlyozta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának jelentősége túlnő a Tanácsköztársaság történetén, megalakulása fordulópontot jelent a magyar nép történelmében. Előadásában kiemelten foglalkozott többek között a vidék forradal- masodásával, a kaposvári, a szekszárdi direktórium megalakulásának serkentő és példaadó hatásával. A termelőszövetkezeti mozgalmat vizsgálva kitért arra, hogy miért maradt el a földosztás, s ennek később mi volt a hatásá. Az első korreferátumot dr. Kávássy Sándor történész-tanár tartotta meg a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének Somogy megyei tevékenységéről. Az előadó az eddigi kutatásai alapján világította meg az egyetlen paHajdu Tibor rasztérdeket képviselő szervezet megyei történetét, szervezeti és politikai erősödését 1918-ban. Megállapítása szerint olyan két-háromezerre tehető a szövetség somogyi csoportjainak taglétszáma. A FÉKOSZ 1919. január 12-i országos kongresszusán a legnépesebb küldöttséggel Somogy vett részt, s a legradikálisabb követeléseket is a somogyiak terjesztették elő. A korreferátum ezután Latinca Sándor somogyi tevékenységével foglalkozott. Elsősorban arra keresett választ, miért küldte Kaposvárra a FÉKOSZ központja, s vajon milyen koncepciót hozott magával a földkérdést illetően. Megállapította, hogy Latinca a Somogyi Hírlapban (rótt cikkében a földosztást ajánlotta. Dr. Kávássy Sándor ebből a szemszögből vizsgálta Latinca további tevékenységét, a földmunkás csoportok szervezésére irányuló munkáját. Kitért rá, milyen feszültségeket okozott az 1919 áprilisában kidolgozott aratószerződés, milyen hatást váltott ki a mezőgazdasági munkások között a május negyediki mozgósítás. Kiemelten foglalkozott a kor- referátum befejező részében a június 22-i kaposvári ellenforradalmi megmozdulás okaival és hatásával. Suri Károly, a megyei oktatási igazgatóság helyettes vezetője a Somogy megyei munkástanácsok megalakulásról és tevékenységéről tartott korreferátumot Felrajzolta a munkástanácsok megalakulásának körülményeit történetét. Kiemelte, hogy a munkástanácsok igen széles jogkörrel rendelkeztek Somogybán, az új államgépezet kialakításától a vörös hadsereg és vörös őrség felállításáig, élelmezéséig, az államosítás példamutató végrehajtásától az ipari és a mező- gazdasági termelés szervezéséig mindennel foglalkoztak. Áthatotta őket a dolgozó népről való gondoskodás, pedig nagyon nehéz körülmények között dolgoztak. Az első nap programja dr. Mészáros Károly kandidátusnak, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem docensének előadásával fejeződött be. Dr. Mészáros Károly összevetette az ipar szocializálásának szovjet- oroszországbeli és magyarországi modelljét. Előadásának központjában az állt, miért iárt gyorsabb utat az Iparosításban a párt és a tanácskormány Magyarországon, mint Szovjet-Oroszországban. Beszélt a forradalmi elszántsággot és tettrekészséget mutató gyárfoglaló mozgalomról 1919 el‘.**Sn. Ez a széles népmozgalom kizárta, hogy a kommunisták a Tanácsköztársaság kikiáltása után kevesebb programmal lépjenek elő, mint a nagy- és középipar megváltás nélküli szocializálásával. L. G. 1 Tanácsköztársaságéi napjainkig A KSH kiadványa az 50. évforduló alkalmából A Központi Statisztikai Hivatal kiadásában március 10-e és 15-e között megjelenik A Tanácsköztársaságtól napjainkig című kiadvány, amely az elmúlt fél évszázad magyar népmozgalmi, gazdasági és kulturális adatait foglalja össze. A gazdagon illusztrált, százoldalas könyvből megtudjuk például, hogy 1919-ben 7,9 millió lakosa volt az országnak. A születéskor várható átlagos életkor annak idején 42 év volt a jelenlegi 72 évvel szemben. A lakosság számához képest annak idején sok volt a fiatal és kevés az öreg 1920-ban a lakosság 30.6 százaléka 15 éven aluli volt, ez az arány most 22,2 százalék. Minden száz lakos közül csupán 9 volt 60 éven felüli, most pedig több mint 16. A húszas években százezernél kevesebben kaptak nyugdíjat, míg most körülbelül egymillió-háromszázezren. A fogyasztás alakulásáról a harmincas évek közepétől állnak rendelkezésre megbízható adatok. Húsfélékből 1.934—38 között évente 33 kilót fogyasztott átlagosan egy-egy magyar állampolgár, most 52—54 kilogrammot. Az évi tojásfogyasztás kilencvenháromról 210-re, a cukorfogyasztás tizenegyről harminchárom kilogrammra emelkedett. A két világháború között az egy lakosra jutó évi külkereskedelmi forgalom 42 dollár volt, átlagosan annyi, mint a századforduló idején. 1968-ban egy lakosra számítva háromszázötven dolláros külkereskedelmet bonyolított le az ország. 1920-ban az összes keresőknek 58 százaléka még a mező- gazdaságban dolgozott — most -supán 30,5 százaléka. Az iparosodással fokozódott az urbanizációs folyamat. 1920-ban a népesség 35 százaléka, 1941-ben 38 százaléka, 1968-ban pedig 46 százaléka lakott a városokban. Végül néhány adat a lakás- építkezésekről: 1930 és 38 között évi átlagban 23 ezer, 1950 és 1959 között negyvenkétezer, ' 960 és 1968 között évi átlagban 58 ezer, 1968-ban pedig 67 ezer lakás épült Magyarországon. (MTI) r
