Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

Heinemann az NSZK új elnöke Szerdán, né­hány perccel 10 óra után, Von Hassel- nek, a Bundes­tag elnökének megnyitó sza­vaival megkez­dődött a nyu­gatnémet szö­vetségi gyűlés elnökválasztó . ülése. Von Hassel, az NSZK «►jogát« hangoztatta, hogy az elnök- választást »Berlinben, Németország fővárosában« tartsa. Tagad­ta, hogy ezzel megsértenék a város nemzet­közi jogi státu­sát A megnyi­tó beszéd után Von Hassel megállapította, hogy a szövet­ségi gyűlés 1036 tagjának több mint fele jelen van és így a gyűlés háti Nixon elégedett eurápai állának eredményeivel A Fehér Házban tartott sajtóértekezleten számolt be Nixon nyolcnapos nyugat európai “‘Járói. (Telefotó: AP—MTI—KS) a Szovjetunió és az Egyesült Államok között« — jelentette ki Nixon. Bonni tárgyalásairól szólva az elnök azt mondta, hogy az amerikai kormány »megérti« a nyugatnémet kormány maga­tartását az atomsorompó-szer- ződés ratifikálásával kapcso­latban, de »nem ért egyet az­zal«. Á vietnami háborúval kap­csolatban Nixon kijelentette, hogy nem akar »fenyegetőzni« a VDK elleni légi háború fel­újításával, s az Egyesült Álla­moknak »többféle terv is ren­delkezésére áll«. Hangoztatta, hogy megítélése szerint »a kö­zeljövőben nem kerül sor ame­rikai csapatok kivonására«. Ugyanakkor elismerte, hogy Vietnam komoly hatást gyako­rolt az amerikai közvélemény­re, amely »igen örülne, ha sike­rülne felelősségteljes módon véget vetni a háborúnak«. A párizsi tárgyalásokon részt ve­vő amerikai küldöttség »új di­rektívákat kapott«, amelyek célja a békés rendezés és nem a katonai megoldás keresése — hangoztatta az elnök. Egyéb kérdésekről szólva Ni­xon közölte, hogy a rakétael­hárító rakétarendszer kiépíté­sének problémájáról a jövő hét elején dönt. Ugyancsak beje­lentette, hogy az amerikai kor­mány foglalkozik a diplomá­ciai kapcsolat megteremtésével Washington és a Vatikán kö­zött, de végleges döntés még nem született. (MTI) egdöbbentö adatok rozatképes. 10 óra 25 perckor megkez­dődött az első szavazás a két elnökjelölt: a keresztényde­mokrata Schröder hadügymi­niszter és a szociáldemokrata Heinemann, igazságügy-minisz­ter személyére. Binh asszony Londonban Nguyen Tri Binh asszony, a DNFF Párizsban tárgyaló kül­döttségének helyettes vezetője, baloldali munkáspárti parla­menti képviselők meghívására szerdán Londonba érkezett. A repülőtéren a sajtó képviselői­nek kijelentette, hogy megra­gadja az alkalmat és igyekszik jobban megismertetni az an­gol népet a dél-vietnami hely­zettel, valamint Dél-Vietnam népének az amerikai agresz- ,szió ellen vívott harcával. Pekingben fékevesztett szov­jetellenes kampány, szélsősé­ges kalandorkodás és soviniz­mus — Moszkvában szűksza­vúság, imponálóan szilárd fe­gyelmezettség — így lehetne jellemezni azt a helyzetet, amely a távol-keleti szovjet területre behatolt kínai ha­társértők szovjet halálos áldo­zatokat is követelő véres pro­vokációja után kialakult. Ami a banditatámadást il­leti, moszkvai politikai körök­ben egy pillanatig sem tartják kétségesnek, hogy a szovjet— kínai viszony felhevítésével Peking most is az imperialis­ták kezére kíván játszani. Ez­úttal s erről a provokáció Az Egyesült Államok egyik I legnagyobb szénbánya vidéke, Nyugat-Virgínia bányászainak | kéthetes sztrájkja elérte tető­pontját: minden bánya bezárt, 40 000 bányász sztrájkol, hogy alátámassza a munkakörülmé­nyek megjavítására, a tüdőbe­teg bányászok segélyezéséről szóló törvény elfogadására irá­nyuló követeléseket. Két és fél hónapja áll a mun­ka a bostoni kikötőben és az A nyugatnémet elnökválasz­tás első két menete nem ve­zetett döntésre, a harmadik menet azután végül meghozta az eredményt: Dr. Gustav Heinemannt 512 szavazattal az NSZK államelnökévé vá­lasztották. Schröder 506 sza­vazatot kapott. öten tartóz­kodtak a szavazástól. Dr. Gustav Heinemann 1899-ben született, nagypolgá­ri családból 1921-ben a politi­kai tudományok, nyolc évvel később pedig a jogtudományok doktorává avatták. 1928 és 1949 között a Rajnai Acélmű­vek esseni központjának jog­Tran Van Huong dél-vietna­mi miniszterelnök ellen szer­dán fegyveresek egy csoportja merényletet kísérelt meg, amint hivatalából távozni ké­szült A kerítés mellett meghú­időzítése tanúskodik, a cél a bonni militaristák cinkos tá­mogatása volt. Miközben a nyugatnémet vezető körök az elnökválasztás Nyugat-Berlin- be helyezésével veszélyes vál­ságot robbantottak ki Európa szívében, a szocialista tábor nyugati határvidékén, addig a kínai vezetőség a Bonn—Pe­king szovjetellenes »akcióegy­ség« jegyében, a Távol-Kele­ten intézett fenyegető kihí­vást a Szovjetunió ellen. Te­hát Peking újabb alkalmat szolgáltatott a világnak arra, hogy lemérhesse, mit érnek a gyakorlatban a kínai veze­tők »imperialistaellenes« szó­lamai. (MTI) Egyesült Államok keleti part­vidékének néhány más kikötő­jében. Itt 9000 dokkmunkás követel béremelést és az évi munkaórák számának biztosí­tását. A szállítómunkás szakszer­vezethez tartozó 15 000 mun­kás sztrájkja megbénította az egyik legnagyobb amerikai lé­gitársaság, az American Air­lines munkáját. (MTI) tanácsosa. 1933 és 1939 kö­zött bánya- és gazdasági jo­got adott elő a kölni egyete­men. 1933-at megelőzően részt vett a szociáldemokrata vi­lágmozgalomban. 1946-ban Essen polgármes­tere, egy évvel később az észak-rajna vesztfáliai tarto­mány igazságügy-minisztere volt. 1949 fordulót jelentett Heinemann politikai pályafu­tásában: tagja lett az első Adenauer-kormánynak. Két évvel később, tiltakozásul a kezdődő úirafelfegyverkezési politika ellen. Heinemann le­mondott tisztéről. Két évvel később szakított a keresztény- demokratákkal is. Nem sokkal ezután össznémet Párt néven önálló pártot alapított, amely 1957-ben feloszlott, tagjai pe­dig egyidejűleg csatlakozott a szociáldemokratákhoz. 1966-ban, az első nagykoalí­ciós kormányban, Heinemann az igazságügy-miniszteri tár­cát kapta és ezt a tisztét az­óta is betöltötte. (MTI) Útlezárások Szerdán az NDK hatóságai két ízben zárták le a Nyugat- Berlint az NSZK-val (az NDK területén keresztül) összekötő autóutakat. Az első intézkedés reggel nyolc órakor történt, amikor három órára leállítot­ták a forgalmat Nyugat-Berlint Helmstedttel összekötő antó- úton. Délután két órakor a Nyugat-Berlinből az NSZK fe­lé vezető összes autóutat lezár­ták, majd 18 órakor ismét meg­nyitották az átkelőhelyeket. A forgalomkorlátozás csak az or­szágutakat érintette. zódó és a kormányhadsereg egyenruhájába öltözött fegyve­resek lövéseket adtak le a mi­niszterelnök kocsijára, amely a támadáskor felgyorsított, úgyhogy Tran Van Huongnak sikerült sebesülés nélkül elme­nekülnie. A támadók közül ötöt elfogtak, két másik, aki kerékpárjával tartózkodott a helyszínen, a kerékpárt ott­hagyva gyalog menekült el. A miniszterelnökség épülete kö­rül — amely 200 méternyire van az amerikai nagykövetség­től — azonnal rendkívüli óv­intézkedéseket hoztak, a kör­nyező utcákban betiltották a forgalmat. — Matvejícs, te mész Kredsszal. A háború előtt la­katos voltál, bizonyára akad tennivaló. Kreiss elhelyez a garázsban... A parancsnok félrevonta szakállas harcosát és elma­gyarázta neki, miként visel­kedjen és hol találja meg az egységet. — Matvejícs, most minden a te kezedben van. Vagy be­fellegzik az egységünknek, vagy... — Ne kételkedjen bennem, parancsnok elvtárs. Minden tőlem telhetőt megteszek. Ezt a németecskét pedig, ha az orrunknál fogva akarna ve­zetni bennünket... — Viszontlátásra, főhad­nagy — nyújtotta a kezét Szobko. — Este várjuk, Mat- vejies megmutatja az utat — Értettem! — felelte ka­tonásan Kreiss. — Távozha­tom ? — Távozhat. ... Miután a gépkocsi el­tűnt, Szobko új búvóhelyre vezette egységét Alkonyat- tájban felhők gyülekeztek az égen, heves szélroham söpört végig a síkságon. Villám és mennydörgés közepette rit­kán látható, félelmetes ziva­tar zúdult a sokat megélt partizánokra. Nixon elnök kedden este, magyar idő szerint szerdán a hajnali órákban egyórás sajtó- konferenciát tartott. Európai útjának eredményeit összefoglalva kijelentette: az Egyesült Államok és európai partnerei között »olyan új, a kölcsönös bizalmon alapuló vi­szony jött létre, amely az út előtt nem létezett. Az Egyesült Államók kifejezésre juttatta, hogy továbbra is támogatja az Atlanti Szövetséget és az euró­pai egységet« — mondotta az elnök, kijelentve ugyanakkor, hogy Amerika nem akar bele­bonyolódni a fennálló európai nézeteltérésekbe. Nixon külön részletezte az újságírók kérdéseire adott vá­laszaiban De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásait. »De Gaulle nemcsak termetére néz­ve óriási, hanem múltjára és befolyására nézve is« — mon­dotta. »A jelen pillanatban nem táplálhatunk reményt arra vo­natkozóan, hogy Franciaország visszatér a NATO katonai szer­veibe. De Gaulle elnöknek az a véleménye, hogy Európának joga van az önálló, saját pozí­cióra, s őszintén szólva, én is. s a legtöbb európai is, így vé­lekedünk. A világ katonailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt sokkal biztonságo­sabb lesz, ha létrejön az erős európai közösség, amely az egyensúly szerepét töltheti be A villámok megvilágították a hirtelen fékező német te­herautót. A vezetőfülkéből Matvejícs ugrott ki. — Parancsnok elvtárs — futott Szobkóhoz — itt a ko­csi, elhoztuk az egyenruhá­kat is. Ki jön velünk? — Egy pillanat... Kreiss hol van? — A fülkében. Nem moz­dulok mellőle egy lépésnyire sem. Ha gyanúsan viselked­ne... Mialatt a partizánok átöl­töztek és tartózkodóan ismer­kedtek Kreiss embereivel, a parancsnok a fülkéhez lépett. — Egész jól áll önnek ez az egyenruha... Kreiss összeráncolta hom­lokát és röviden felelt: — Ma Stube Oberleutnant vagyok. Velünk jön? — Szeretné? — Az ön dolga ... Ha az én véleményemre kíváncsi: nem hagynám parancsnok nélkü! az egységet »Hát persze! — gondolta Szobko. — Nélkülem köny- nyebben boldogulsz. Matve- jicset könnyebb átejteni. Majd meglátjuk, velem is el­bírsz-e.« — Ne féljen — felelte. — A komisszár itt marad. Ma­gukkal megyek. — Nagyszerű. Vegye fel ezt az altiszti uniformist. Amikor a csapat felsorako­zott a gépkocsinál, Kreiss tü­Több rpint egymillió nyomor­gó amerikai gyermek szenved súlyos betegségben különböző bélférgek miatt. A megdöbben­tő adatot az a szenátusi vizsgá­lat tárta fel, amelyet McGo­vern szenátor vezetésével egy különbizottság folytat az ame­rikai nyomorról és éhezésről. A meghallgatott szakértők szerint az ország déli részén élő négerek családjai, az elég­telen táplálkozás miatt súlyos fertőzéseknek vannak kitéve. A zetesen átvizsgálta a katonák öltözékét és felemelte hang­ját: — A gépkocsiban tilos a be­szélgetés. Egyetlen orosz szó mindnyájunk vesztét okoz­hatja. Ettől a pillanattól önök német katonák és feltétlen engedelmességgel tartoznak nekem. A válasz parancsaim­ra: »Jawohl, Herr Oberlaut- nant«. Utána: azonnal végre­hajtani! Az akció sorsát a gyorsaság dönti el. Most pe­dig kérek egy sofőrt. Én, mint liszt, nem ülhetek a volán­hoz. Aki tud autót vezetni — lépjen ki. Szobko előrelépett: — Talán elboldogulok vele... Azelőtt vezettem. — Elég! — ordította Kreiss. — Német katona nem felel így! — Jawohl, Herr Oberleut­nant! — húzta ki magát Szob­ko. — Így már más. Üljön be. Mindenki a helyére! És vés­sék emlékezetükbe: egyetlen szót sem oroszul! Stop! Maga mit művel ott? ... Matvejícs vissza! Megmondtam: nincs szükség önre az akcióban! — Hogy-hogy nincs rám szükség? Hallod-e, fritz, ne viccelődi velem! — Hallgattassa el! — for­dult Kreiss Szobkóhoz. — Miről van szó tulajdon­képpen; miért nem viszi ma­gával? családok jelentős részének nincs megfelelő ivóvize sem, lakáskörülményeik pedig sok esetben rosszabbak, mint a gazdaságilag elmaradott orszá­gokban. Dr. James Carter egyetemi tanár, aki az amerikai kormány megbízásából több évet töltött afrikai országokban, kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok déli államaiban semmivel sem jobban az életfeltételek, nem kisebb az éhezés. (MTI) — Német katona nem visel szakállt. Az ön Matvejicse pedig nem hajlandó megbo­rotválkozni. Kudarba ful­laszthatja az egész akciót! »Ez aztán parancsnak! — gondolta elragadtatással — Az ilyenekkel öröm az élet!« — Nincs mit tenni — for­dult Matvejicshez. — Itt kell maradnod. Az Oberleutnant- nak igaza van. Az akció álomszerűén zaj­lott le. A gépkocsi akadály­talanul gördült a raktár terü­letére. Kreiss náci köszöntés­re lendítette a karját, hango­son kiáltozott, par?1 -sokat osztogatott. Ezalatt katonái megrakták a teherautót, lő­szerrel és robbanóanyaggal. Igaz, az utolsó pillanatban két őrszemet el kellett némí- tani. De minden rendben ment, segített az eső, a sötét­ség is. Visszafelé Kreiss ült a vo­lánhoz. Elégedetlenül ráncol­ta a homlokát és idegesen né­zegetett hátra. — Üldözőktől fél? — kér­dezte Szobko. — Nem. Az időjárás ne­künk kedvez. Derült időben aligha menekülhetnénk meg. Csúnya munka volt. parancs­nok! Nagyon csúnya! — Ugyan miért? — Először is: zajt csaptunk az őrszemekkel. Másodszor: a raktárnál hagytuk a holttes­tüket. S most. alighanem az egész körzetet riasztották. Megtalálhatják az aknáinkat, akkor pedig ... (Folytatjuk.) Franciaország ##ént fizd... Mint az AFP hírügynökség jelenti, Franciaország be­szüntette egy Napóleon korából származó évjáradék további kifizetését. Százhatvan évvel ezelőtt az 1809-es Bécs mel­letti csatában szerezte ugyanis a napóleoni hadseregben szol­gáló Mathias Hambrücker az 500 aranynak megfelelő évjá­radékot — ami akkor 166 tehén értékével volt egyenlő —, azáltal, hogy »oroszlánként harcolva« mentette meg Cam- baceres francia császári főkancellár életét. Am, a hosszú évek során az infláció megtette a magáét. Most, hogy a fran­cia kormány beszüntette az évjáradék kifizetését, a jelenleg érdekelt dédunokát, Hubert Hambrücker acheni szövőmun­kást az intézkedés eléggé hidegen hagyta: az utolsó évjára­dék, amit kézhez kapott, 5 frank értékű volt, amiért legfel­jebb 5 liter tejet vehet. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. márcias C. Saigont merénylet Szélsőséges kalandorkodás Sztrájkok az Egyesült Államokban B. SZOPELNYAK: Guderian pisztolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom