Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

C-vilamin — tíl végén Ilyenkor, tél végén, kora ta­vasszal gyakran érzünk olyan vissza-visszatérő fáradságot, amelyet a njunkánkat, körül­ményeinket tekintve is indoko­latlannak tartunk. Ezt a tava­szi fáradtságot közismerten a C-vitamin hiánya okozza. Ilyenkor a leggazdagabb C- vitamánforrásként elsősorban a citromot említhetjük. Bár csökkent, de nem elhanyagol­ható a helyesen tárolt, egész­séges alma vitamintartalma. Jó v i tárni n f orr ások a mélyhűtött gyümölcsök, különösen a bo­gyósok. A zöldségfélék közül számí­tásba jöhet a savanyított zöld­paprika (még a levében kiold­va is tartalmaz C-vitamint, ezért alá szereti, annak a levét is ajánlhatjuk fogyasztásra). A savanyú ságiak közül a legtöbb C-vitamint a nyersen fogyasz­tott, savanyított káposztából nyelhetjük. A konzervipari termékek kö­zül ki kell emelnünk nemcsak mint C-, hanem mint szintén nagyon fontos A-vitarrnnfor- rást a paradicsomsűrítménye­ket, a paradicsomból és papri­káitól készült tubusos ételíze­sítőt (Piros arany) és különös­képpen a Pritamin nevű papri­kasűrítményt. Nem hagyhatjuk ki a teli vi­taminforrások közül a burgo­nyát sem. A természetes és , dúsított gyümölcslevek és szörpök mel­lett olcsó és gazdag C-vitamin- forrás a csipkebogyó tea. Ezt sem szabad azonban forralni. Szakmák, életcélok SZORGALMASAN IIORD- JA-VISZI ezekben a napok­ban a posta az általános isko­lákból az első helyen megjelölt középiskolákba, iparitanuló­intézetekbe a beiskolázási la­pokat. A szülők és az Iskolák Köztudott dolog pedig, hogy a I jó kereseti lehetőségek ellené­re, mindkettő szakma szak- | munkáshiánnyal küzd. Nem sokban különbözik az alaphelyzet a főiskolai, egye- I térni felvételekre pályázók ese- ' Ajándék Ezekkel az egyszerű, na­gyon mutatós és haladás min­tákkal, keresztszemes öltések­kel hímezhetünk színes, egyenletes szövésű vastagabb vászonra, panama anyagra, kongréra stb. uzsonna asztal­vagy tálcaterítőt, több da­rabból álló étkezési szettet. Egyenletes szövésű rafiaszö­vetre hímezhetjük mindkét mintát gyapjúfonállal. Ä fe­nyőfás mintát barna és zöld színekkel, a halacskásat pi­rossal, feketével vagy tetszés szerinti színnel. A gyermekek fekhelye mel­lé különösen kedves falvédőt készíthetünk a mintákkal. A felnőttek a gyermekeket, a gyermekek a felnőtteket hús­véti ajándékképpen is megör­vendeztethetik valamilyen kis kézimunkával e minták se­gítségével. Ha most hozzá­kezdünk a munkához, még időben elkészülhet a magunk készítette ünnepi ajándék. által gondosan kitöltött lapok, jellemzések mögött ott áll a kicsit izgatott, várakozóan fi­gyelő ifjú. Ha határozott vá­gyai voltak, de talán szorga­lomban és tanulmányi eredmé­nyeiben nem mutatkozott meg az egyébként tiszteletreméltó határozottság az eljövendő »hivatását« illetően, esetleg ha­marosan szembetalálhatja ma­gát az első komoly csalódás­sal. Lapját a második helyen megjelölt iskolába továbbítják. De nem kizárt, hogy a pályá­zót ott is telt ház fogadja, s »férőhely hiányában« ott is kudarc éri. Ekkor döbben rá életében először a gyermek arra, hogy a társadalmi érdek és az egyé­ni elképzelések, gyakran a szü­lők által is helytelenül táplált személyes vágyak, ambíciók nem mindig egybevágóak. Hányszor hallottuk szülők­től, diákoktól egyaránt: — Az alkotmány mindenki­nek biztosítja a tanuláshoz va­ló jogát, csak éppen a férőhe­lyet nem biztosítja hozzá! Bizony nem könnyű megér­teni — de megértetni sem a szülővel és a gyermekkel —, hogyha az egyes iskolatípuso­kat a kialakult illúziók, fog­lalkozási divatok szerint szer­veznék, akkor néhány felka­pott szakmában annyi szakem­berünk lenne, hogy felesleges­sé válnának, viszont öntödei vagy építőipari szakmunkásunk, annyi sem lenne, mint most. tében sem. A tét itt sem ki­sebb, sőt nagyobb. A szakkö­zépiskolákba, gimnáziumokba pályázók közül ugyanis azok, akik nem tudnak bejutni ezek­be az iskolatípusokba, valami­lyen képességeikhez, adottsá­gaikhoz közel álló szakmun­kásképzésben azért részt ve­hetnek. Három év múlva pedig megkezdhetik a dolgozók gim­náziumában vagy más közép­fokú oktatási intézményben a középiskolai tanulmányaikat. Ha emelt szintű iparitanuló­képzésben vesznek részt, ak­kor két éven belül leérettségiz­hetnek. Amit vesztettek a ré­ven, megnyerték a vámon. Ha történetesen egyenesen gimná­ziumba kerültek volna, akkor érettségi után még kétéves szakmunkásképzés állna előt­tük. így pedig végeredmény­ben egy évvel rövidebb idő alatt már mint önálló keresők érettségizhetnek le. JELENLEG TÍZ ÉV, de né­ha még rövidebb idő alatt egy- egy szakma ismeretei szinte kicserélődnek. Tehát szakmák mennek, szakmák jönnek. A ma még divatos, hívogató, ke­csegtető szakmák művelőit már rokonszakmára kell majd át­képezni. egvszerűeu azért, mert a régiben már nem lesz rá­juk szükség, a keletkező új­ban pedig aggasztó munka­erőhiány mutatkozna. Tudomásul kell tehát ven­nünk, hogy a nem is olyan ré­gen még »ünnepélyes« pálya­választás korunkban egyre öv kább a gyors technikai fejlő- lés, s ezzel összhangban a tár­sadalmi érdekek függvénye is lesz. A pályaválasztás »gond­jaival« harminc-negyven éves korban is találkozni fog a most felnövő nemzedék. Iskoláink még nem eléggé hangoztatják a fenti gondolatsort. De ne ver­jük félre a harangokat. A DEMOGRÁFIÁI hul­lám utolsó és a tavalyinál soldi al alacsonyabb szintjét mérhetjük az. idén. Továbbta­nulási prognózisunk sokkal ke­vesebb problémát jelez ma, mint akár tavaly, akár koráb­ban, hosszú évek óta. Felsőfo­kú és középműveltségű szak­emberekre nagyon nagy szük­sége van az országnak. Szük­sége van minden munkáskéz­re. Akinek képességei, adott­ságai vannak a tanuláshoz, többnyire nem marad iskola­padon kívül. A személyes el­képzeléseket azonban igyekez­zünk összhangba hozni a tár­sadalmi érdekekkel, a vágya­kat a reális valósággal és lehe­tőségekkel. Egy bizonyos, hogy a szívvel, odaadással végzett munkában mindenki megtalál­hatja a megfelelő boldogulá­sát, még akkor is, ha netán most másként képzeli. Dr. Kolozsváry Gyula Celofán — félmillióért Kilenc csehszlovák papír­gyár és a Ligna külkereske­delmi vállalat több képviselő­je Budapesten megegyezett a Papíripari Vállalat és a LIGNIMPEX Külker eskedel - mi Vállalat vezetőivel a ke­reskedelmi kapcsolatok, a ter­mékcsere bővítésében és a későbbiekben kialakítandó gyártásszakosításban. A LIG­NIMPEX évente mintegy két­millió rubel értékű papíripari terméket és alapanyagot im­portál Csehszlovákiából. A Budapesten folytatott tárgya­lások eredményeként most to­vábbi egymillió rubel értékű termékcserében állapodtak meg. Csehszlovákiából félmil­lió rubel értékű celofán érke­zik még ebben az évben, en­nek ellenében a magyar ipar író-, nyomó- és kartonpapírt, valamint alumíniumfóliát ad. # — Aki nem fél, az a domb­nál velem együtt lemarad a menettől. — Én nem félek... de es­te zsoídfizetés van — mondta tétován Stuck. — Veled megyek —egye­zett bele nymomban Kjörgson. A szobatársak: Malpaga, Kjörgson, Jarosics és Hav- ranek csatlakoztak Bradley- hez. Az előttük haladó kato­na minden szót hallott, de nem kellett attól félni, hogy elárulják őket. Elérték a dombot. A '-anyarban Bradley és a 0 SOMOGYI NÉPL Szerda, 1969. március másik három lemaradt Most Havranek ér oda ... oldalt ugrik, megy utánuk... Stuck ment néhány lépést, aztán hirtelen visszafordult és a másik öt közé állt. Dacára annak, hogy este zsoídfizetés van! Futólépésben vissza... Ä káplár szokása szerint végigment a menetoszlop előtt Középen sem volt, mi­kor észrevette, hogy hat em­ber hiányzik a sor végén. Gyorsan elkapta a fejét és visszafordult a csapat eleje felé. Tudta, mi történt. Végre is ráér még észrevenni. Csak érjék el a vádit, azon túl nem üldözhetik őket. A hadveze­tőségnek öszvérek, műszaki osztagok és helyiütegek kel­lenek ilyesmihez. A íégiona- rusnak elég a puszta bátor­sága. A tiszt nem vett észre sem­mit, egyhangúan léptetett a menet élén, kissé kábultan, a sárga porról visszaverődő napsugaraktól. Közben a szökevények visz- szajutottak a mederhez. To­vább mentek a nyomokat kö­vetve. A vádin keresztül tisztán látszott a nyom, de amint a talaj sziklásabb lett, egyre nehezebbé vált követni az el­hurcolt katonákat. Miután el­érték az első bazalthalmokat, óvatosan, kétrét hajolva lo­pakodtak előre. Itt már ber­berek földjén jártak. Néhány eldobált bakancsdarab mu­AP 5. tatta, hogy a rablók egy kes­keny szakadékban folytatták útjukat. A sziklák egyre hatalma­sabb ívben emelkedtek fölé­jük. Hűvös, mohos, penész- szagú falak mentén suhantak alig másfél méter szélességű szakadék mélyén, az örökös árny birodalmában, ahova az óriási bazalt- és gránitfalak miatt még sohasem sütött be nap. Azután felkapaszkodtak az ösvényen, tüskebokrok és mimózasövények között. Itt már előírás szerint haladtak: Bradley vezette őket és állan­dóan száz lépéssel előbb járt, a fordulóknál óvatosan ki­kémlelve, hogy nincs-e ber­ber a közelben. Mindenfelé csak néma kőkoloncok és a zord hegyóriás félelmetesen ősi tájai. Egy, bozóttal benőtt maga­sabban fekvő sziklaplatón éles reccsenés hallatszott. Egy csodálkozó, vad leopárdfej bukkant elő a sűrűből. Hát­rahúzódott lefeszített mellső lábain, ínye fölé vonta szá­ját és furcsa, rekedtes han­gon fújta feléjük a levegőt. Aztán megfordult és elcsör­tetett. Magasan felettük egy kese­lyű keringett, mintha előre­látható sorsukban kiadós táp­lálkozási lehetőséget látna. Bradley hirtelen visszahú­zódott a fordulóból és fel­emelte a kezét. Megálltak. Az ösvény egy tisztásra ért. Alig száz lépésnyire tőlük, a tisztáson sátor állt, előtte pus­kás berber aludt. Távolabb, a magasba kígyózó úton kis menet haladt és tisztán lát­szott a kristályos hegyi leve­gőn át, hogy hátrakötött ke­züknél fogva, rabszolga mód­jára, libasorban katonákat vezetnek, fekete burnuszos berberek. Ott vannak! Mielőtt követnék őket, ár­talmatlanná kell tenni a tisz­táson táborozókat. A sátorban legfeljebb öt-hat arab benn­szülött lehet. A valószínűség az, hogy még annyi sem. Bradley gyorsan határozott. — Stuck, Jarosics és Kjörg­son itt a bokrok közül oldal­ról közelítik meg a sátort. Három perc múlva Malpaga, Havranek és én megrohanjuk az őrt. Ugyanakkor ti oldal­ról ugráltok le. Lehetőleg nem lőni. Tussal, vagy szu­ronnyal ... A három katona eltűnt a bozótok között és a porha- nyós, nyirkos taljon át, óva­tosan kapszkodtak fel az út­menti sziklák mögé. Stuck húszfrankos karóráját figyel­te. — Most! — mondta halkan. Szuronyt szegezve rohantak le a kőkoloncról. Az arab fel­ugrott, villámgyorsan kapta fel a fegyverét és egyet bizo­nyára leterít a három katona közül, ha közben a szemközt támadó Bradley puskája nem csapja fejbe. A leütött őr a sátornak zuhant, elszakította estében az egyik merevítőru- dat, a ponyva összedőlt és né­hány alak vergődött alatta. Mire a három berber, mert annyian voltak, kikecmergett a leszakadt sátorból, rájuk szegezett szuronyos puskák között álltak. A leütött őr nem mozdult. A három sakkban tartott ber­ber ' meglepő nyugalommal vette tudomásul reménytelen helyzetét. Az egyik, aki két társa mögött állt, előrelépett. Kjörgson és Havranek meg­lepetten kiáltottak fel és a másik négy is döbbenten állt. Toglad sejk volt. Szakállas, jellegzetes feje minden tévedést kizárt. Nyu­godtan nézett a katonákra, azután kifogástalan francia nyelven szólalt meg: — Mit kívánnak? Sejtette, hogy pályafutása véget ért. »Embereitől távol, légionisták között áll és öt­venezer frankot ér élve vagy halva. Ahogy a légionistákat ismerte, ha minden parancs ellenére néhányan idemerész­kedtek a berberektől lakott hegyek közé, akkor el is fog­ják vinni innen, mielőtt bár­ki a segítségére siethetne. — A foglyunk vagy! És a társaid is, — mondta Bradley. Közben az őr is magához tért. Nem gondolhattak véde­kezésre a rájuk meredő szu­ronyok hegye előtt. Kjörgson és Jarosics villámgyorsan ösz- szekötözték őket. (Folytatjuk) SAKK Az 1968. év legjobb magyar salp- kozója kétségtelenül Fortisch La­jos nagymester, áld több egyéni versenyen kiválóan szerepelt és igen jó teljesítményt nyújtott a magyar csapat első táblás verseny­zőiéként a sakk-olimpián is. Egyik legjobb játszmája erről a verseny­ről a következő: • Királyindiai védelem J. H. Donner (Hollandia) Fortisch Lugano, 1968. 1. d4, Hf6. 2. c4, g6. 3. Hc3, Fg7. 4. e4, d6. 5. Feű, 0—0. 6. Fg5 (Az ún. Averbah-változat, amelyet maga Portisch is szívesen játszott vilá­gossal. így bizonyos mértékig sa­ját fegyverével került szernbe). 6. —, c5. 7. d5, e6. 8. Hf3, h6. 9. Fe3 (Egy másik lehetőség 9. Fh4, g5. 10. Fg3, ed:. 11. ed:, Hh5 stb.). 9. —. ed:. ío. cd: (Nyugodtabb játékra vezetett 10. ed:. Sötét most azonnal megkezdi a harcot a világos cent­rum ellen). 10. —, b5! (Fenyeget 11. —, b4 és az e4 gyalog védtelen). 11. Fb5:, He4:! 12. He4:, Va5+. 13. He3 (Jobbnak látszik 13. Vd2, Vb5:. 14. Hd6:, Vb2:. 25. Bel. Most világos nem tud elsáncolni). 13. —, Fc3:+. 14. be:, Vb5:. 15. Vb3, Fa6!. 16. Vb5;, Fb5:. 17. Hd2, Fd3! (A sáncolás megakadályozása még a vezércsere után is fontosabb, mint egy gya­log elvesztése. Ha világos hozzá­jutott volna 18. c4 és 19. 0—0-hoz, teljesen konszolidálja állását). 18. Fh6:? (18. f3, Be8. 19. Kf2 útján meg kellett volna kísérelni a »»mes­terséges sáncolást-«). 18. —, Be8f. 19. Kdl, Hd7. 20. Bel, Rb6 (Fenye­get nemcsak a gyalog visszanyeré­se 21. —, Hd5:-tel, hanem 21. —* Ha4! is, 22. —, Hb2-f mattfenyege­téssel). 21. Bel, Bel:-h 22. Kel:, Be8+. 23. Fe3, f5! 24. Hf3, f4. 25. Kd2, c4! (Világos ugyan elkerülte a tisztvesztést, de a sötét bástya behatolása döntő erejű). 26. Fb6:, Be2-f! 27. Kdl, ab:. 28. Bbl! (Vilá­gos szellemesen hozza játékba bás­tyáját, amely természetesen nem üthető 28. —, Fbl:. 29. Ke2: miatt. A szabaddá váló sötét f-gyalog azonban dönt). 28. —, Bf2:. 29. Bb6:, Bg:. 30. Kel, Be2-f-. 31. Kdl, Ba2:. 32. Kel, BC2+. 33. Kdl, Bf2. 34. Hg5. 34. —, £3! (Sokkal erősebb, mint 34. —, Bh2:. 35. Bb8+1, Kg7. 36. He6+ és az f4 gyalog elvész). 35. h4, Bg2. 36. Bb8f, Kg7. 37. Bb7-f, Kf8! világos feladta. Az f3 gyalog sem most, sem előbb nem volt üthető Fe2+ tisztvesztés miatt. Flórián Tibor nemzetközi mester

Next

/
Oldalképek
Tartalom