Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

NAPIRENDEN fl nagyatádi járás értelmiségének társassal«, politikai tevékenysége AZ MSZMP NAGYATÁDI ARASI BIZOTTSÁGA a kö­elmúltban megtárgyalta a já- ásban élő falusi értelmiség ársadalmi, politikai tevé- enységét és az azzal kapeso- itos feladatokat. Az előter- ssztett anyag megtárgyalását zéles körű vizsgálódás előz- e meg, amely kiterjedt majd- iem minden munkahelyre, hol értelmiségiek dolgoznak. A járás értelmiségi dolgo- óinak száma évről évre nö- ekszik, jelenleg meghaladja félezret Legnagyobb lét- zámban a pedagógusok van- lak, de szembetűnően gyara- lodott a mezőgazdasági és a ,túszaid értelmiség száma is. Vz utóbbi időben értelmiségi lolgozóink politikailag sokat ejlődtek. Jelenleg közülük ■saknem másfél százan tagjai i pártnak. Megnövekedett a ömegszervezetekben és a kü- önböző tömegmozgalmakban lolgozók száma is. Az érté- :elés megállapította, hogy az írtelmiség jelentős része meg- ielelő közéleti aktivitást fejt ti. A legsikeresebb a peda­gógusok tevékenysége; a gyógyszerészek és a műszaki értelmiség társadalmi, politi- tai tevékenységét azonban szükséges fejleszteni. Egyre többen vállalják a oárt politikája melletti állás- foglalást úgy is, hogy párlpo- '■itikai oktatást vezetnek. Jel­lemző mutatója az értelmiség tájékozottságának, a társadal­mi kérdések iránti érdeklődésé­nek a napi sajtó olvasása is összesen félezer politikai na­pilapra fizetnek elő értelmi­ségi dolgozóink. Az értékelés nem hallgatta el az értelmiség közéleti sze­replését gátló okokat sem. A megfelelő lakások hiánya sok­szor előidézte azt, hogy nem tudnak letelepedni, és az első adandó alkalommal eltávoz­nak a községből. Szórakozási «s művelődési lehetőségeik is korlátozottak. Sokan — külö­nösen az aktívabbak — túl vannak terhelve különböző társadalmi megbízatásokkal. A járási pártbizottság — egy korábbi határozatának megfe­lelően — az utóbbi években eredményesen működött közre abban, hogy az értelmiség életviszonyai javuljanak. így például több esetben kezde­ményezte bizonyos indokolat­lan jövedelemkülönbségek arányosítását és a különösen felelősségteljes és nagy meg­terhelést jelentő beosztásúak magasabb szintű anyagi elis­merését. Az értelmiségi dol­gozók munkájának erkölcsi elismerését számos tény rep­rezentálja. 1958 óta csaknem százan kaptak különböző ál­lami kitüntetést. Sokan kül­földi jutalomüdülésben, pénz- iutalomban és rendkívüli elő­léptetésben is részesültek ai Értelmiség tAjé­KOZTATÁSARA évek óta nagy gondot fordítottak a járás vezetői. Közülük sokan vesznek részt a járás vezető te: Kiléteinek ülésein; tagjai a testületek mellett működő munkabizottságoknak. így nemcsak tájékozottságuk, ha­nem véleményezési lehetősé­geik is bővültek a járás életé­nek irányításában. A kultúra területén folyó harcban nélkülözhetetlen fegy­vertársa a munkásosztálynak a szocialista gondolkodású ér­telmiség. Az utóbbi négy-öt év alatt jelentős számú értel­miségi dolgozó kapcsolódott be a közművelődési feladatok megvalósításába. Nagyobb hangsúlyt kapott a tudomá­nyos ismeretterjesztés eszkö­zeivel végzett tudatformáló tevékenység is. A munkát részben módszertani megúju­lási tö»»kv»s is jellemezte (sza'™ai klubok, akadémiai forrná1' sth.l. és ez jelentős tartalmi változást is eredmé­nyezett. A járásban az el­múlt években mintegy 300 is­meretterjesztő előadást tartott tak évenként, és több tucat­ra tehető a különböző tanfo­lyamok, akadémiák és szak­körök száma is, amelyeket mindenütt az értelmiségiek vezettek. KÉTSÉGKÍVÜL megál­lapítható, hogy a járás közművelődési munkáját a pedagógusok segítették elő leg­hatékonyabban. Azonban az is tény, hogy bizonyos arány­talanságok tapasztalhatók. Több olyan nagy létszámú tantestülettel rendelkező köz­ség is van, ahol nem segítik számarányukhoz mérten kel­lően a népművelési munkát. Az orvosok jelentős része is­meretterjesztő előadóként vagy tanfolyamvezetőként kapcso­lódott be az egészségügyi fel- világosító munkába. Az agrár­értelmiségiek közül a járás­ban mintegy húszán vállalnak ismeretterjesztő előadást. A múlt évben eredményesen dol­gozott az agrárértelmiségiek szakmai klubja is. Egészében azt mondhatjuk, hogy válto­zatos, sokszínű, de korántsem kielégítő még az a munka, amelyet a járás értelmisége végez a közművelődés terén. A pártbizottsági ülés meg­határozta az elkövetkező idő­szak legfontosabb tennivalóit is. Felhívta az ülés a vállala­tok, intézmények és hivatalok vezetőinek figyelmét arra, hogy minden eszközzel támo­gassák az értelmiségiek szak­mai felkészültségének növelé­sére irányuló erőfeszítéseket. A pártszervezeteknek sokrétű és sajátos feladataik hatéko­nyabb megoldásában bátrab­ban és következetesebben kell támaszkodniuk az értelmiség munkájára. Növelni kell az értelmiségiek közéleti aktivi­tását, tömegszervezeteink igé­nyeljék munkájukat az eddi­gieknél jobban, de elsősorban szakmai végzettségüknek és érdeklődési körüknek megfe- ’elő feladatokkal bízzák meg őket. A cél az, hogy a jövőben munkájuk társadalmi haté­konysága alapíán részesülje­nek anyagi és erkölcsi elisme­résben. A TÁRSADALMI TEVÉ­KENYSÉG jobb elosztásával, a politikai munka módszerei­nek korszerűsítésével még sok-sok rejtett tartalék tár­ható fel a kisebb-nagyobb fa­lusi közösségek hasznára, az egész járás javára. D. S. Hogyan készül a litográfia? Ez a szó: litográfia, bizo­nyára nem sokat mond azok számára, akik nem gyűjtenek reprodukciókat, ex-libriseket, s a könyvészkedés finomságai­ban sem elég járatosak. Pe­dig a litográfia által egy-egy színes foltot kap lakószobánk "ala vagy hódolhatunk gyűj­tőszenvedélyünknek. Kései lapok az ifjúságról Ki volt 1.1., &. M. É’ s most mit mondasz az Ismeretlenekről? Akik­ről kevesebb információd van, mint az Apollo—9-ről, annak sikeres útjáról, a már kidol­gozott programnak megfele­lően a július 19-én induló Apollo—11-ről, amelyik már a Holdra száll?... Hogy mondod el, miért is csaptak ki egy középiskolai koedukált kollégiumból röp­ke két hét alatt három diák­lányt? Előbb a középiskolából egyet, az 6 története egysze­rűbb is, iskolatársának leve­léből értesültem róla. — «-Február elején kitudó­dott az iskolában a diákok és a tanárok körében, hogy a IV. osztályban van egy lány, aki háromhónapos terhes.- Más megoldás nincs, mint az, hogy férjhez megy. Az eskü­vő lezajlott, tehát megszűnt középiskolai tanuló lenni. ... Azt még le kell szögez­nem, hogy rendkívül gyenge tanuló, többször kellett pót- vizsgáznia is. Ha valami ne­hezen át is húzta a «moz­dony«, átlaga 2,7—2,8 között mozgott. Szerintem szüleire való tekintettel maradt csak itt.« A további sorokban meg­tudjuk, hogy bizonyos fordu­lat történt az ügyben. — »A fordulat ma történt. Meglátogatott az osztályfőnö­köm. Rendkívül szeretem — azt hiszem, ő is engem —, mert bármikor megmondha­tom neki a véleményemet El­mondta. hogy mi történt; a lány járhat továbbra is, il­letve ismét gyakorlatra és magánúton leérettségizhet A művelődésügyi osztály enge­délyével. Nem hiszem, hogy az elfogultság szülte volna bennem ezt a levelet... N ekem semmi kifogásom nincs az illető lány el­len, sőt valóban egy szerény, csendes lánnyal történt meg ez az eset, aki mindig vissza­húzódó volt. Egy ballépés miatt nem szabad engedni, hogy az egész életét tönkre­tegye. Igen. itt vagyunk! De miért papolnak szüntelenül az iskolában a jó erkölcsről, a példamutató magatartásról meg sok egyébről? Miért? Hogy egy ilyen esettel lerom­bolják az eddig szépen fel­épített és féltve őrzött tisz­tesség-szobrot? Nagyon el­gondolkodtató példa minden­képpen. Egy gyenge képessé­gű tanuló fél év hiányzással és egy gyerekkel a szíve alatt oda fog állítani érettségizni. Nem szabad elítélni, kikö­zösíteni, hiszen bárkivel elő­fordulhat, de legalább ne eb­ben az iskolában érettségiz­ne. Most egyedül vagyok itt­hon, talán azért írtam, s le­het, hogy délután nem író­dott volna meg e levél.« Dár nap múlva újabb * levelet hozott a postás ismeretlen levelezőmtől. Eb­ben arról tudósít, hogy újabb változás történt, a lány a megye bármely iskolájában érettségizhet szeptemberben. A következő sorokban már pedig ezt írja: »Itt a kollé­giumban is vannak hasonló ügyek.« Bármily izgalmat is ígér ezen utóbbi levél, maradjunk csak még a középiskolából kimaradt diáklány eseténél, amelyben könnyebb megta­lálni a »tétova«-pedagógia nyomait, a határozatlanság­ról tanúskodó fordulatokat, a levélíró és bizonyára számos társának véleményét minder­ről, s a »tisztesség-szobor­ról« — a kettő nagyon is ösz- szefügg —, az osztályzásról, a lány iskola-kényszeréről, há­zasságáról stb., mint a meg­esett lányról, akárcsak ennyit is. Hadd idézzem vissza a jel­lemzését: »...egy szerény, csendes lánnyal történt meg ez az eset, aki mindig visz- szahúzódó volt« Mégse. Csak nem volt in­formáció róla vagy nagyon kevés, »leplezett személyiség« volt. Négyévi, ponto-"bban há­rom és fél évi közösségi élet­ben, az osztályban sose ke­rült felszínre egyéniségének makulányi része se? S ha nem, mert ebben oly »erős« volt, milyen Próbálko­zások voltak, hogy megnyíl­jék az osztályfőnök, s társai előtt? Az egyéni bánásmód elve ismeretes. P gy pad üres most az “ említett osztályban, a leány hiánya azonban ott van a teremben, az iskolában: s meg kell kérdezni, ki volt ő? Nincs rá felelet. (Folytatjuk) Horányi Barna A litográfia kifejezés ma­gyar megfelelője a kőnyomás, illetve síknyomó eljárás, amelyet Senefelder talált fel 1797-ben. A kőnyomáshoz szemcsés litográfiái követ használnak. A kőre a rajzot, illetve a szöveg negatív képét zsírtartalmú anyaggal viszik rá, illetve nyomják át. Egy- egy művészi kőrajzot a mű­vész litográfiái krétával egye­nesen a kőre rajzol. Miután ez megtörtént, a követ salét­romsav és gumi keverékének vizes oldatával itatják át. Az eljárás tulajdonképpen a zsír és a víz taszító hatásán ala­pul, ugyanis a kőre hengerelt festék a nedves részekre nem tapad. A zsíros nyomófelület­ről viszont átkerül a lenyo­matra. A színes litográfia kü­lönböző színeit más-más kő­ről nyomtatják, s ezek együt­teséből alakul ki a többszínű litográfia. Képünk Pásztor Gábor grafikusművészt, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium ta­nárát ábrázolja munka köz­ben. A Művelődésügyi Mi­nisztérium megbízásából szob­rászok, festők, grafikusok feldolgozzák a Tanácsköztár­saság 133 dicsőséges napjának történetét, amelyeket az ér­deklődők kiállításon láthat­nak majd. Pásztor Gábor li­tografált grafikával készül a kiállításra. Az Európa Könyvkiadó újdonságai A recenzens asztalán né­hány kötet Látszatra csupán az közös bennük, hogy világ­irodalmi kiadónk újdonságai. Valójában sokkal szorosabb szál köti össze a műveket. Az ember ezer arcát mutatják. Boldog, kétségbeesett, elszánt, tétova, de mindig emberi ar­cokat. Tizenkét mű található például A ló és a repülő című, mai új görög elbeszéléseket összefogó kötetben. A tizenkét műben azonban sokszor tizen­két arc, magatartás-típus, az önáltatótól az árulóig. Az el­beszélések szerzői haladó mű­vészek — legtöbbjüket emig­rációba kényszerítette a görög fasiszta junta —, s éppen ezért nem elégednek meg egy-egy arc megmintázásával. Arra is választ keresnek, miért ilyen ez az arc, mi tette ilyenné? A címadó elbeszélés szerzője — Szpirosz Plaszkovitisz — pél­dául közöny és rögeszme kont­rasztjából építi fel az indoko­lást, egy másik elbeszélésé — v4 futballcipö monológja Igazán felháborító, hogy egy nyugodt napunk sincs. Mi, futballcipők, nap mint nap ki vagyunk szolgáltat­va a labdarúgók kénye-ked- vének. Pedig de szép is volt, amikor hetente csak' ötször- hatszor edzettek a fiúk. Jó­kat szunyókáltam a sarok­ban, a kutya sem háborga­tott. S most? Csak akkor van egy kis pauzám, ha be­teg a gazdám. Amit nem kí­vánok. Hol késik ilyen soká? Már lábrakeltek a társaim, egye­dül árválkodom a polcon Csak nem a lányoknál jár?... Idestova három éve szolgá­lom hűségesen, én is »jó bőr« vagyok. Jólesne egy kis dédelgetés, olykor megnéz­hetné, nnics-e valami ba­jom. Hetek óta lazák a stoplijaim, szakadoznak a varrásaim. Még azt gondol­ják rólam, hogy festett éle­tet élek. Végre, megérkezett! Vadul ráncigái, Mindig én sínylejn meg, ha késik. A staplikat azért megnézhetné. Most megkötötte a fűzőmet, in­dulhatunk. Ki az edzőpá­lyára. Annak örülnék, ha fokozatosan melegítene be. De nem! Inkább kereske­dik, ami árt az izmoknak — és nekem is. Már megint egy edző- mérkőzés. Vajon ki az el­lenfél? Egyre rosszabb a közérzetem. Ahelyett, hogy kapust játszana a gazdám, középcsatár. Peches vagyok. A sípszó elhangzott, meg­kezdjük a nyargalászást... Most, most emeld a labdát! Ne kapkodd el... Nem érzed, hogy szurkolok neked? Ül­döznek minket... Jajj... 'Ä sarkamra léptek. Csak ez hiányzott, megint eleredt az eső. Csupa sár le­szek. aztán a vízcsap alá dugnak. Brrr, nem szeretem a vizet. De mi ez? Elalud­tunk? Megint nekünk rúg­ták a labdát és a gazdam elereszti. Azazhogy mégis­csak elcsípte. Indulj már! Lődd kapura! Mire vársz? Behunyom a szemem, oda sem merek nézni. A lelátó­ról hallom, amint fujjolnak: »Három méterről fölé lö­vöd?« Rámnéz, szemrehányó te­kintettel. Pedig nem rajtam múlott. Ne búsulj, kijavít­juk a hibát. Én is segítek. A labda megint felénk jön. stoplival kezeld le! Jól sej­tettem, itt vagyunk a kapu előtt. Gólhelyzet, csak a ka­pus áll velünk szemben. Belsővel rúgd... »Góóóóóólb — Ezt már a lelátó zúgja. Tyűh, de me­legem lett. Alaposan átiz­zadtam. Nem is tudom, miért nem használ a gaz­dám formaiint? A mérkőzés véget ért és visszakerülök a helyemre. A holnapi viszontlátásig. Seres Attila A gépbúvár, Nikosz Kaszdag- lisz műve —, pedig a lélekte­len robot és a gondolkozó szebbre vágyó ember összeüt­közéséből. A kötetben találha­tó tizenkét elbeszélést Dimit- riosz Hadzisz válogatta. Az ember sokféle arca izgat­ja a testes műfordításkötet szerzőjét is, Szemléz Ferencet, A romániai magyar irodalom jelesét nem kell bemutatni a magyar olvasóknak. Meglepe­tés azonban, milyen sokoldalú fordítói érdeklődése: Változott egekben cím alatt közreadott válogatott műfordításai a köl­tészet tágas birodalmát tárják az olvasó elé. Népköltészet és Ben Johnson, Shakespeare és Goethe, William Blake és Mi- hai Eminescu, Rainer Maria Rilke. Carl Sandburg. Guil­laume Apollinaire. Ezre Pound — több mint száztíz költő avatott tolmácsolására vállal­kozott. A kötet — melynek anyagát maga a szerző válo­gatta — a műfordítás rangos dokumentuma, s egyben az érzelmek bódítóan gazdag tár­háza is. Egészen más emberarcok iz­gatják Bohumil Hrabalt. Tánc­órák idősebbeknek és haladók­nak című kötete tíz hosszabb elbeszélést tartalmaz. Tíz mű — ezerféle érzés. Utálkozás ás szimpátia, gyűlölet és megér­tés, fölháborodás és belenyug­vás. Éppen a rendkívül ellen­tétes érzések magyarázzák, hogy Hrabal — pontosabban: egy-egy műve — vihart ka­vart, rajongói éppúgy akad­tak, mint elmarasztalói. A ha­talomtól megittasult. s az attól megnyomorított ember arca foglalja el a középponti helyet a tíz elbeszélés adta freskón. A szerző modern szerkesztési móddal, gyors vágásokkal, bo­nyolult szimbolikával dolgozik. Éppen, mert túl magabiztosan kezeli eszközeit, időről időre belefeledkezik az öncélú ját­szadozásba. s ez. társulva a naturalizmussal, nehezen emészthetővé teszi írásainak egy-egy részletét. Különösen áll ez a címadó elbeszélésre, valamint A tükrök árulása cí­mű írásra. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. március Sie

Next

/
Oldalképek
Tartalom