Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
Az ürügy Két osztályáruló között feszül ki Thurzó Gábor drámája. Pelsőczi rendőr főfelügyelő egy postás gyermeke; Lénárd, a párt illegálisan Bécsből visszaérkezett vezetője egyetemi tanár, dúsgazdag építési vállalkozó fia. Régóta ismerik egymást Egy padban ültek a Tavaszmező utcai iskolában, de ismerik egymást 1919-ből is, amikor fordított volt a helyzet: a mostani fogoly tartóztatta le összeesküvésért a mostani rendőrtisztet Pelsőczi nemcsak eredményt akar szállítani miniszteriének, nem csupán vallomásra kívánja bírni foglyát Fölösleges volna: sta- táriális időszakban játszódik a dráma és minden bizonyí- ték a kezében van, hiszen Lénárdat provokátor buktatta le, de tud hamiskártyásmódra, hamis bizonyítékokkal is operálni Nem Lénárd vallomása kell neki, hanem Lénárd hite. Pontosabban: önmaga hite. Pelsőczi elárulta a vörösöket tizenkilencben, és most életére és árulására keres igazolást A kihal1 gatás ürügy csupán, a hit keresésének stációit látjuk a színpadon. Drámájával párhuzamosan egy mellékalak — Gyuri — hitének megszilárdulása erősíti meg Lénárd jövőbe vetett hitét {hiszen vannak követői) és dönti erkölcsileg és idegileg romba Felsőcát Thurzó színjátéka szervesen kapcsolódik írói gondolkozásának és problémakeresésének központjába. Csak amíg A szentben a klérus problémái alól a mi mai hitünk keresésének drámája is átérző- dött, a folyamat fordítottjára már nem képes a szerző. Kommunisták és árulók drámájában nem lehet fölsejtetni a teológiai értelmű hit keresését. Idegenül hangzik, mintegy betétként, a harmadik felvonásban a letartóztatott munkásgyerek vallási példázata a mexikói csodapapról. Hogy Thurzó nem volt képes irodalmi katolicizmusát érvényesíteni ebben a színműben, az még nem volna olyan nagy baj. Baj inkább, hogy míg fölcserél: az osztályhűséget, az öntudatot, az elkötelezettséget a hit kérdésére, kommunista hőseit csak arcátlan hívőkként ábrázolja, ellenfeleiknek azonban osztályöntudatot Is ad, mint például a darab legjobban sikerült alakjának, a hűvös és okos miniszternek. Nagy és erős ellenfél mérkőzik itt Lénárd szétfolyó és irodalmiasan valószerűtlen alakjával. A dráma feszes. Helyzetei jók és hatásosak, még akkor is, ha nem veti meg írójuk a keresett hatásosságot és helyenként moziizgalmú dramaturgiával fordít egyet a cselekmény elakadt menetén. Pétervári István rendezése főként ennek a mozifeszültségnek a kibontására ügyelt. Gyors és pergő képekben kívánja lebonyolítani az előadást És azt hiszem: ez volt minden ambíciója. Színészeit nem akarta rávezetni a helyes szerepformálásra, szerepük drámai vonalának kidolgozására. így természetesen egy általában vett »drámai" játékstílus van előttünk a színpadon, szavaló hangsúlyokkal, hangöblögetésekkel és szaporán alkalmazott drámai sablonokkal. Kivétel Horváth Sándor (Schweiz), aki a nyomozó figurájában egy derék, megbízható tisztviselőt, kötelességtudó és ügybuzgó, előremenetelre váró kopót fogalmaz meg végiggondoltan és végig megvalósítottam Joós László munkásfiúja szintén elüt az együttes játék bombasztikus alaphangjától (ha kisebb hatással is, mint Horváth, de) végig gondolkodva és összpontosítva éli színpadi létezését ahelyett a sablontömeg, drámázás helyett, amit Tánczos Tibor, Bicskey Károly, Spányik Éva, Dobák Lajos nyújtanak. Jó Szekeres Ilona színes epizódszerepében és Göndör Klári egy hálás és sokszínű mellékszerepben. Fehér Miklós rácsszerkeze- tfl alapdíszlete praktikusnak látszik, csak nem értem, miért képtelen lemondani a festett díszletelemek használatáról. Székely Piroska jelmezeiről mindaz elmondható, amiről a rossz színpadi jelmez megismerszik: nem korhűek, sem anyagukban, sem szabásukban; nem fejezik ki a jellemet, de még a társadalmi helyzetet sem; csúnyák, nem illeszkednek a díszlet adta látványhoz, végül: igen előnytelenek a színészek számára. Molnár G. Péter A második Éva Szardínia szigetén Bruno Alberto Gaburro rendező »Ecet homo« címen egész estét betöltő filmet forgat. A főszerepet Irena Papas és Philipp Leroy játssza. A film voltaképpen a jövő víziója. Az elhagyatott tengerparton három emberi lény él: a férj, a feleség és a gyermekük. Valószínűleg ők az egyedüliek, akik átélték az egész világot elpusztító atomháborút. A férj azonban sugárbetegségben szenved, s hamarosan meg kell halnia. Felesége fiatá) klasszikus szépség. A gyerek nagyon megviselt, de egészséges... Egyszer azonban kiderül, hogy az atomháborút, amely az egész világot elpusztította, nemcsak ők hárman élték túl, hanem még további két személy is, akik csatlakoznak hozzájuk: egy öregember és egy katona. A fiatal, gyönyörű nő csakhamar beleszeret a katonába, annál is inkább, mert szeretne »második Éva«, a jövendő emberi nemzedék anyja lenni. Hiába hajtogatja a beteges férj: — Oi nemzedéket, új embereket akarsz világra hozni? Minek? Hiszen előbb-utóbb ismét kölcsönösen kiirtják és megsemmisítik egymást! A fiatal katona magöli a már egyébként is haldokló férjet és elűzi az öreget, aki »az utolsó emberi társadalomból kiűzetve« megőrül. Az öreg azonban őrültségi rohamában megöli a katonát és hamarosan maga is meghal... Az asszony egyedül marad a fiával. Minden azt bizonyítja, hogy ők az egyetlen élő emberi lények az egész atomháború utáni világban. Az asz- szony érzi, hogy »elátkozott Éva«, hogy vagy vérfertőzésre van kárhoztatva, vágj' pedig... Végül is ezt a másik megoldást választja és öngyilkos lesz... Bruno Alberto Gaburro azt állítja, hogy az »Écce Homo« nem fantasztikus vízió, hanem inkább allegória lesz. Irene Papas szerint a film az ógörög tragédiák folytatása: — Jó lenne — mondja —, ha az emberiség elgondolkoznék e modern görög tragédián! Philipp Leroy a következőképpen vélekedik: — A film, amelyben első ízben játszom főszerepet, nem annyira a társadalmi rendszereket, mint inkább magát az Embert bírálja, aki a különböző társadalmi struktúrákat megteremti, de gyűlölködése miatt sohasem tud békében élni! Prokofjev, Paganini és Kodály A pécsi zenekar hangversenye A zene kaposvári barátai este a pécsi filharmonikus zenekar hangversenyét hallgathatták végig. Éppen ezen a napon kezdődött a dunántúli színházak találkozója. Ennek ellenére sokan voltak kíváncsiak a pécsiek műsorára, amely igényes válogatásról és közönséget vonzó szándékról tett tanúságot. Prokofjev Klasszikus szimfóniáját, Paganini D-dúr hegedűversenyét és Kodály Háry János szvitjét adták elő. Szergej Prokofjevnek, a világhírű szovjet zeneszerzőnek munkássága átmenet a nagy orosz elődök — Csajkovszkij, Muszorgszkij — és a maiak — Sosztakovics, Hacsaturján — között. Erősen hat rá a klasszikus zenei irányzat, de műveiben már a modem zenevilág stílusjegyei is fellelhetők. A Klasszikus szimfóniában Haydn emlékének adózik. Egy levelében azt írta, hogy úgy kampónál, mintha Haydn életre kelne 1917-ben. A szimfonikus zenekar Nagy Ferenc vezényletével szólaltatta meg a művet. A vonósok intonálása bizonytalan voll, hangzásbeli 1968 folyamán a lengyel élelmiszeripar kb. 800 új létesítményhez jutott, köztük több mint húsz nagyobbhoz: hűtőházakhoz, sörgyárakhoz, konzervgyárakhoz stb. A létesítmények jelentős részét már üzembe helyezték. Számos új tejüzem, sütőüzem, élelmiszerbolt és gyűjtőállomás épült a kisebb városokban és a falvakban. Egyik ilyen új létesítmény a Dombrova— Tarnowskában épült gyümölcs- és főzelékkonzervgyár, melynek korszerű berendezése a lengyel és a magyar ipar terméke. Képünkön: Az új konzervgyár egyik üzemrésze. egyenetlenségeket éreztem. Nagyon szép volt viszont a fúvósokkal megszólaltatott rész. A második és harmadik tételben már eltűntek a kezdeti bizonytalanságok. Itt bontakozott ki igazán Prokofjev karikírozó készsége. Líraiság váltakozik a kamaszos szertelenséggel. Paganinit játszani hálás, de nehéz'feladat. A legfejlettebb technikai tudás mellett helyesen értelmező és érző felfogás kell hozzá. A korszak, amelyben a zeneszerző élt, nyugtalan volt. Mérföldkövei a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk. Paganini szerette az életet Minden dallamfordulatából érződik ez. Olyan hangokat csalt ki hegedűjéből, amilyeneket addig egy mesternek sem sikerült. Müveihez alázattal kell közeledni. Ha a szólisták a technikai csillogás mellett megfeledkeznek az érzelmi telítettségről, Paganini művei olyanok, mint a tiszta, de bepárásodott ablaküveg. Az est hegedűművészének legnagyobb érdeme, hogy mindvégig éreztette a hallgatósággal a »hangok varázslójának« lelkét A genetika mint az öröklődés és változékonyság tudománya fejlődésében csaknem 100 éves múltra tekinthet vissza, ismeretanyaga azonban az utolsó két évtizedben egyre gyorsuló ütemben bővül. Gyakorlati hasznosítási lehetőségei és világnézeti jelentősége következtében nő a téma iránti érdeklődés is. Dr. Szende Kálmán biológiai szakképzettséggel nem rendelkező olvasók számára is érthetően foglalta össze az Gyermán István játékában a pattanó pizzicato-k, a halk fájdalomtól átszőtt dallamok mély értelmet kapnak. A zenekarban társakra lelt a szólista. Nagy Ferenc imponáló biztonsággal volt ura a harmadik tétel »ördögi« vidámságú hang- kavalkádjának is. Nem véletlen, hogy befejező darabnak Kodály Háry János szvitjét választották. A mester friss, népi szemléletű daljátékéból, a Garay Obsitosából írt Háry Jánosból hat számot kiemelt. A hat tétel megszólaltatása jól sikerült, méltán koronázta az est programját. Különösen a Bécsi harangjáték és a Dal búsungó, de nem niűma- gyarlcodó része volt zenei telitalálat. Tetszett a Verbunkos hangvétele. A zenekar jól érzékeltette a tánc feszességét, dinamikáját, de játékosságát is. A hatás nem maradt el. A zenekarnak ismételnie kellett. A közönség vastapssal jutalmazta Kodály művének megszólaltatását. Juhász Előd szellemes ismertetőt mondott a három zeneműről. Leskő László általános genetika elméleti és módszertani kérdéseit. Az alapvető ismeretekkel kapcsolatos legújabb eredményeket is közli, ezek közül néhány először itt jelenik meg hazai szakirodalmunkban. A sok mapvarázó ábrával ellátott érdekes könyvet haszonnal forgathatja a természettudományok iránt érdeklődő nagyközönség és a biológiai kérdésekkel foglalkozó szakember is. (Mezőgazdasági Kiadó) Értekezzünk — de csak állva! Semmiféle pontos statisztikai kimutatás nem áll rendelkezésemre, hogy a Somogyi Néplap negyvenötezres előfizető táborából hányán járnak értekezletekre, de akik rendszeresen vagy elvétve végigültek vagy ülnek több órás tanácskozásokat, azt hiszem, sokszor megein- legetik azt, aki kitalálta. Félreértés ne essék. nem azokról az értekezletekről beszélek, amelyeken egy-egy téma — fontos, közérdeklődésre számot tartó — alapos megtárgyalásához órák szükségesek, és a beszélgetés végeztével érdemben is születik döntés. Azok ellen emelem föl a szavam, ahol több órás üres szócséplés folyik, tartalmatlan, önadminisztrá- ciós tanácskozás, amit röviden és tömören — na ne mondjak sokat — fél óra alatt tisztába lehetne lenni. Egyik tanácsunk osztályvezetője mondotta nekem egy értekezlet alatt — amikor ugyanarról a témáról ugyanazt ötödször hallgattuk végig —. hogy ő hetenként átlag öt értekezleten vesz részt, s azokból talán kettő fontos a számára, a többit nyugodtan kihagyhatná, de mégis ott kell ülnie. Tőle hallottam az alábbi történetet is. Egy vezető beosztású férfi hosszú időn keresztül egyetlen szót sem szólt abban a bizottságban, amelynek tagjává választották. Felhívták a figyelmét passzivitására és megkérték, legközelebb nyilvánítson véleményt. Így is történt. A következő tárgyaláson jelentkezett, s megkapta a szót. — Elvtársak! Az anyag hetvenkilencedik oldalán — lázas lapozgatás a vaskos könyvben —, felülről a második bekezdés harmadik mondatában azt a szót. hogy aszály, elipszilonnal írják! Köszönöm! Néma döbbenet, aztán el- szörnyülködés és nevetés vegyesen, de az addigi maratoni vitát öt perc alatt befejezték. Ez sem rossz ötlet, de nem mindig akad gépelési hiba az írásos útmutatókban, tájékoztatókban. Az én ötletem ennél praktikusabb. Abból a helyiségből, ahova a tanácskozást, értekezletet összehívták, valameny- nyi ülőalkalmatosságot ki kell vitetni. Állva mindenki igyekszik gyorsan beszélni, s két óra után — ha még mindig van hozzászóló — a többiek igyekeznek gátját vetni a szóáradatnak. Így egyszeriben mindenki a tárgyra térve nyilvánítana véleményt, fele annyit beszélne, jobban összefoglalná a gondolatait, mert látná, hogy vele szemben a lábukat váltogatva pihennek és dühöngenek kollégái. Addig is, amíg javaslatommal érdemben foglalkoznának, biztos vagyok benne, összehívnak majd egy értekezletet azért, hogy megbeszéljék, milyen úton-módon lehetne a tanácskozásokat rövidebb gyeplőre fogni, hamarább befejezni. Ha a teremben nem lesz szék, boldogan várom a meghívót. (Saly) 800 új élelmiszeripari létesítmény Molekulák, gének, öröklődés Mintha előlegezné a bolondos áprilist ez a márciusi időjárás. Néhány napja m°-T aranyhidat festett a vízre a búcsúzó kora tavaszi nap, aztán beborult, és a tó fölött nagy pelyhekben hullott a hó. A váz talán méltóság teljesebb és határtalanabb, mint nyáron, hiszen ködpárába veszett a túlsó part és csak néhány méternyire rajzolódik ki a zöldes hullámok szeszélyes vonala. Azon túl minden egybefolyik a köddel és <* végtelennel. Kihalt kozmikus párosnak tűnik a part. Modem épületek magasba törő merészsége, hatalmas üvegtáblák, esőverte reklámok és csönd. Ügy érzem, mintha fülre tapasztott kézzel állnék a színes műanyagtetők, fura bódék, üres bisztrók, szakadt plakátok sokaságában, és a színek ritmusa nyomán valahol az emlékek legmélyén felkavarog a nyár zaja. Várjuk, mikor ébred a Balaton, mikor telik meg mozgással a part. Az utcaseprők fázósan ütögetik össze kezüket, és topognak a sétányok szegélyén, a fagyialtos csöndes mélabúval szemléli a zúz- marás esőbe átcsapó havazást, a Balaton presszó teraszán. Bent a rumos fekete a sztár, igaz, hogy néhány vendég üldögél csak. A mólón egy öregasszony meg egy szerelmespár sétál ernyő alatt, s ha süpped is a sár a rózsakertben, a tó mellett nem nehéz emlékezni régi nyarakra és várni a következőt. Az álom mégsem olyan mély, mint első látásra hinnénk. Ütemes zaj hallatszik a móló mellől, dolgozik a cölöpverő, vaskarjával hatalmas geren dákat ékel a köves töltésbe. A dokkok nyitott ajtaján festékszag árad, és elénk tűnik a barna motorcsónak frissen politúrozott, könnyedén áramvonalas teste. Az üdülők bezárt ablaka mögött félrevágott sapkával szobafestők fü- työrésznek a magas létrákon Az emlékboltban pedig az elárusító — aki alkotó is egyszersmind — faragott hordócskákra vési a díszítést, készül a nyári vásárra. Formázza a cigarettatartókat, és oldalukra égeti a tó eljövendő zarándokának bűvös szavát: Balaton. Hiába esik a havas eső konok egykedvűséggel, ez az álom már akkor sem a téli kábulat, hanem a tavasz nyüzsgését ígéri, talán néhány perccel az ébredés előtt... Tröszt Tibor Yehudi Menuhin jógázik Ismeretes, hogy a hegedű- művészek könj'ökének és csuklójának rugalmasnak kell lennie. Yehudi Menuhin 15 évvel ezelőtt, amikor az egyik repülőtéren egy késéssel érkező gépre várakozott, a jógáról szóló folyóiratban lapozgatott, és ez felkeltette az ér* deklődését. Egy indiai »guru* tanította őt meg a jóga gya korlataira még jóval azelőtt, hogy a Beatles együttes tagjai a jóga hívei lettek volna. A Svájcban élő hegedűművész azt állítja, hogy a jóga jó fizikai és szellemi kondícióban tartja, »megőrzi kiegyensúlyozottságát és lelki egyensúlyát«, ami rendkívül fontos minden előadóművésznek. (Ford.: Tölgyes Klára) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. március 28. 5
