Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
A munkásifjúság helyzete Hazánkban az utóbbi évti- íedekben bekövetkezett gazdasági fejlődés nyomán a munkásosztály nemcsak társadalmi szerepét, hanem létszámát tekintve is a társadalom legnagyobb osztályává lett, utánpótlásának fő forrásává pedig a fiatal nemzedék vált. A társadalmi-gazdasági változások következtében az elmúlt másfél évtizedben a munkásifjúság létszáma mintegy 25 százalékkal nőtt, és ma eléri a 480 ezret Az ifjúmunkás réteget a tulajdonviszonyok azonosságán túl az alapvető vonások egész sora kapcsolja a munkásosztályhoz, Azonos helyet foglal el a munkamegosztás rendszerében, és a társadalom elsőrendű fontosságú termelő területein dolgozik. Személyes érdekei megegyeznek az idősebb munkásnemzedékével. A KISZ központi bizottságának a közelmúltban »A munkásifjúság helyzetéről« szóló határzata ezzel kapcsolatban kimondja: »Az ifjúmunkások életkorukból adódó problémái — a felnőtté érés, felkészülés az életre, párválasztás, otthonteremtés — hasonlóak a többi if júsági réteg gondjaihoz. Társadalmi tevé- keéységük, termelőmunkájuk, politikai és gazdasági érdekeik azonban mindjobban megkülönböztetik őket az ifjúság más rétegeitől. Elsősorban azért, mert életük egyre inkább azonosul a munkásosztályéval, és a termelőeszközök fejlődése őket érinti a legintenzivebben, a legtömegesebben, a legközvetlenebbül.* A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkásifjúság e fontos helyét és szerepét tekintve nincs kellően megbecsülve az üzemekben. Gyakori jelenség, hogy a fiatal szakElőzziik meg az erdőtüzeket Az erdők visszatérő, súlyos károsítója az erdőtűz. Rövid idő alatt évtizedek munkáját, jelentős értékű társadalmi tulajdont semmisíthet meg. Igen nagy az erdőtüzek veszélye a kora tavaszi száraz, még zöld gyom nélküli időben, amikor a száraz erdei alom könnyen meggyulladhat. Hosszú évek megfigyelése és statisztikai adatok bizonyítják, hogy az erdőtüzek előidézője leggyakrabban maga az ember közvetlen vagy közvetett gondatlanságával. Az utóbbi évtized Somogy megyei statisztikai adatai szerint a dohányzás során eldobotta égő gyufa vagy cigarettavég okozta az erdőtüzek 28, az erdőtűzkároknak pedig 20 százalékát Sok erdőtüzet okozott a gőzmozdo- nyok kéményéből kipattanó szikra, a kihulló izzó széndarabka. Ezért fontos a vasút menti tűzvédelmi védőpászták állandó tisztán tartása. Gyakran okoz erdőtüzet a tavasszal szokásos tüzelés, amikor száraz kukoricaszárat, le nem kaszált réti sást tüzelnek el a szabadban. A kirándulók már a tavasz első napjaiban fölkeresik az erdőket, gyűjtik a tavasz első virágait. Többször okoztak erdőtüzet a kioktatás nélküli, alkalmi látogatók, akik az erdőkön áthaladva rövid pihenőre — csak egy cigaretta elszívására — állnak meg. A természetet szerető, szervezett természetjárók ismerik az erdőkre vonatkozó tűzren- dészeti szabályokat. Tudják, hogy erdőkben tüzet rakni csakis az arra kijelölt helyeken. az erdők kezelésével megbízott személy előzetes engedélyével, a megfelelő biztonsági intézkedések megtartásával szabad. A természeti árók már több erdőtüzet akadályoztak meg. s ezzel számottevő népgazdasági értéket mentettek meg. A jövőben is nagy segítséget adhatnak megelőző és felvilágosító munkáinkkal. A társadalmi tulajdonban az erdők nagy értéket képviselnek. ezért rendkívül fontos, hogy mindenki. aki a természetet szereti. az erdőket látogatia. állandóan emlékezetében tartsa az erdők védelmének jelentő-éaét. G. F. munkások ugyanazért a munkáért jóval kevesebb pénzt kapnak, mint az idősebbek. Nem arról van szó, hogy egyenlőségi jelet tegyünk az idősebb, a tapasztalt és kevésbé tapasztalt szakmunkások közé, de feszültséget keltő állapot, hogy ugyanazon a munkáért a fiatal szakmunkás 6—7 forintos órabért kap, az idősebb pedig 10—12 forintot Az ilyen irányú különbség elveszi a kedvét a fiatal szakmunkásoknak. Külön is érdemes foglalkozni a szakmunkásképzéssel, az utánpótlás nevelésével. A munkába álló képzett ifjúmunkások mintegy 60—65 százaléka szakmunkásképző iskolában tanul. A szakmunkás- tanulók évi létszáma állandóan emelkedik, és jelenleg 212 ezer fő. Korábban minden 100 általános iskolát végzett tanuló közül 22, az elmúlt tanévben pedig már 44 fiatal tanult szakmát. Az utóbbi tíz év alatt csaknem megkétszereződött a szakmunkásképzésben részt vett érettségizett fiatalok száma. A szakmunkásképzés számszerű növekedését és a minőségi követelmények emelkedését az elmúlt években nem követte hasonló ütemben a képzési feltételek javulása. Az iparitanuló-intézetek rendkívül zsúfoltak, és többségükben kétműszakos oktatás folyik. Az egy tanteremre jutó tanulók száma a korábbi 45 főről 141 főre emelkedett. A délutáni műszakban tanulók aránya megközelíti a 40 százalékot. Jellemző adat, hogy amíg 1960 —65 között a középiskolákra fordított beruházások értéke 75 százalékkal, addig a szakmunkásképzésre fordítottaké csak 13 százalékkal emelkedett, miközben a szakmunkás- képző intézetekben s tanulólétszám növekedése már ez idő alatt is nagyobb volt, mint a középiskolákban, A szakmunkásképzésben rendkívül kevés a kollégiumi férőhelyek száma. A kollégiumok csak a tanulók 11,3 százalékának biztosítanak elhelyezést. Jelenleg ötezerrel kevesebb ifjúmunkás számára jut hely a kollégiumokban, mint 1950-ben. Az ipari tanulók 4,3 százaléka albérletben lakik, több mint 40 százalékuk pedig 50 kilométeres körzetből jár oktatásra. A tanműhelyek sok vállalatnál nincsenek kellően fölszerelve. A fiatalokat a gyárakban gyakran a legrosszabb gépekre rakják, használt, elavult szerszámokat kapnak, így nem csoda, hogy nehezen illeszkednek be a közösségbe. Keresik a helyüket, azt a munkahelyet, ahol jól érzik magukat. Ezért gyakori a vándorlás, a munkahely változtatása. Figyelmeztető, cselekvést sürgető jelek ezek. A munkásifjúság gondjainak feltárása, e gondok megoldása társadalmunk alapvető érdeke. Amikor a közösségi élet különböző fórumain ismételten napirendre kerülnek az ifjúság körében tapasztalható nyugtalanító tünetek, akkor az ilyenkor szokásos ítélkezéssel járjon együtt azoknak az okoknak tárgyilagos és sokoldalú számbavétele is, melyek a nem kívánatos tüneteket kiváltják. Csak ez az alapállás vezethet azoknak a módozatoknak a felkutatásához és megtalálá- láshoz, amelyekkel munkásifjúságunk helyzetén is érezhetően változtatni lehet. Csillogó szemmel meséltek a vizsgáról, a tételekről, az izgalomról, amely már mögöttük van... »Kerékasztal-beszélgetést« rögtönöztünk, és ők őszintén, bizakodással tervezgettek, mint a megye új műszaki rajzolói. ROZSA ANNA: — Nagyon örültünk a TIT felhívásának a nyáron, hogy műszaki rajzolók képzése indul. Mindnyájan érettségi után kerültünk ide, és a legfőbb közös vonás az volt, hogy nagyon szerettük a rajzot. A tanárok — úgy éreztük — nagy kedvvel foglalkoztak velünk, sok olyan tárgyat megszerettünk, amelyikről azelőtt még nem is igen hallottunk... — Milyen elhelyezkedési lehetőségekre számíttok? MOLNÁR JÓZSEF: — Ügy érezzük. Somogybán feltétlenül szükség van ránk, és egyre h kább szükség lesz. Ha csak Kaposvárt nézzük, láthatóan fejlődik az ipar, főleg az építészet, és egyáltalán nem volt fölösleges, hogy harmincán megkaptuk ezt az alapfokú képzést. TABI KÖRKÉP A község: három gondja A siófoki és a tabi járás egyesítése után a volt járási székhely ma már »csupán« nagyközség, a szó szoros értelmében, de a gondjai is nagyok. Erről beszélgettünk dr. Szabó Károllyal, a községi tanács vb- elnökével. — Legelső problémánk a vízellátás és szennyvízelvezetés. Bizonyára emlékszik még, hogy a termelőszövetkezet magasan fekvő majorjában az állatok itatásához soha nem volt elég víz, mert a tárolónk alacsonyabban fekszik, mint a major. A közeljövőben kezdjük meg a harmadik kút fúrását, az ideig-óráig enyhít a gondokon, de vagy egy nyomásfokozóra, vagy egy másik víztárolóra feltétlenül szükségünk van. Különösen akkor, ha az ipar ilyen ütemben települ. — Melyik megoldás lenne az olcsóbb? — Nehéz erre egyértelmű választ adni. Az egykori tervezés balfogását csak úgy lehetne kijavítani, ha az új víztárolót a téglagyár fölé, illetve az úgynevezett Százlépcső- re építenénk. A község fejlődése szempontjából ez a drágább, de egyben a megnyugtatóbb is, hogy vízellátási gondjaink többé nem lesznek. A nyomásfokozó sokkal olcsóbb, viszont az igények két év múlva azt bizonyítják, hogy kidobott pénz volt az építése, többre van szükségünk, mint amennyit a nyomásfokozó elbír. Szorít bennünket ez a cipő, de már tárgyalunk az üzemekkel, hogy mennyivel tudnak segíteni. Mint említettem, a szennyvízelvezetéssel is hadilábon állunk. Csupán a felszíni csapadék elvezetése biztosított, az is csak a főutcában és néhány másik utcában. Csupán derítőink vannak, ahonnan szippantani kell, s ez nagyon drága. A tanulmánytervre nincs fedezetünk. Az az elképzelésünk, hogy a törpe vízmű társulás mintájára szennyvízcsatorna társulást hozunk létre. — Három gondot említett, ez volt az első. Melyiket rangsorolja a második helyre? — Az iskolát. Ezelőtt három évvel kaptuk meg az engedélyt a nyolctantermes iskola felépítésére, amihez a Művelődésügyi Minisztérium úgy járult hozzá, hogy egymillió-százezer forintot adott további négy tanteremre. Kivitelező a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Korábban ők már építettek lakásokat a községben, nem is volt különösebb baj velük. Az iskola készültségi foka jelenleg 70—80 százalék, de ez csak a nyolc tanteremre vonatkozik, mert a további négyről hallani sem akarnak. Megkértük a vállalat vezetőségét, hogy ha a tantermeket nem is, de az ebédlőt és a konyhát a múlt évi iskolakezdésre készítsék el. Ez sem történt meg. A tanáccsal szemközti épületben ötszázhatvan gyereket étkeztetünk hat turnusban, és a gimnáziumban is föl kellett állítanunk ideiglenes étkezdét. Az iskola építésében az a legbosszantóbb, hogy ha azt az eredeti határidőre befejezték volna (ma már a harmadik »végső« terminusnál tartanak), akkor másfél millióval olcsóbb lett volna ez az épület! — A főutcán végigsétálva nagy tömeget láttam ácsorogni a rendelőintézet előtt. Ilyen sok a beteg Tabon? — Inkább ilyen kicsi a rendelő. De kanyarodjunk vissza 1964- re, amikor a volt tabi járás saját forrásaiból, az üzemektől és a termelőszövetkezetektől összegyűjtött egymilliót, és határozatot hozott az új egész- íégház megépítésére. — Négy éve? És hol az épület? — Papíron. Az egymillió felét a terület kisajátítására és a tervek elkészítésére fordítottuk. 1966-ban a megyei tanácstól is kaptunk másfél milliót azzal, hogy 1968-ban kezdődhet az építkezés. Erre máig sem került sor, pedig a régi építőipari árakkal kétmillió-hétszázezer forint elég lett volna az egészségház felépítéséhez, ma pedig talán négymillió is kevés lenne... (Az egészségház problémájával fölkerestük dr. Kassai Jánost, a megyei tanács vb- titkárát, aki a következő felvilágosítást adta: — A megyei tanács a tabi négy munkahelyes rendelő felépítéséhez egymillió forintot biztosít, s az építkezést ebben az évben el lehet kezdeni. Ezenkívül átengedjük a tab— lullai út építésekor elért megtakarítást is, ami körülbelül félmillió.) A gondokról, a megoldásra váró legnagyobb feladatokról beszélgettünk a végrehajtó bizottság elnökével. A községben élők összefogása, az üzemek segítsége nyilván enyhít majd a jelenlegi helyzeten, de az iskola építése körüli huzavonára a felsőbb szerveknek kelle ne pontot tenniük. Saly Gcza ROZSA ANNA: — És ezt nemcsak elhelyezkedési lehetőségnek tartjuk, hanem lépcsőfoknak a további tanulás felé. Azt hiszem, sokan vannak közöttünk, akik szeretnék még továbbképezni magukat... — Milyen szépséget találtok az új munkakörben? NÁDOR ZSUZSA: — Elsősorban a rajz, a rajzolás szépségét. Engem például nagyon érdekel a gépek formatervezése. Olyan területnek tartom ezt, amelynek nagy — Nem gondoljátok, hogy a műszaki rajzoló feladata másodlagos? NÁDOR ZSUZSA: — Kétségtelen, hogy az alap- gondolat, a. feladat meghatározása a mérnök agyában születik. Azt viszont már tudjuk, hogy a kivitelező rajzolónak is fontos a szerepe, és nem kicsi a felelőssége, hiszen millimétereken is nagy dolgok múlhatnak. ROZSA ANNA: — Azt hiszem, a térképészetnél is hasznát veszem az itt tanultaknak, hiszen olyan alapfogalmakat sajátítottunk el. amelyeket jelenlegi munkahelyemen, a Térképészeti jövője van. Azt hiszem, nem mindegy, hogy egy műszerfal vagy esztergagép milyen külső kiképzést kap. Lehet, hogy naívul hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a munkás is szívesebben dolgozik egy korszerű kivitelű, praktikus burkolású gépen... És ez kihat az eredményekre is. Vállalatnál is fontosnak tartanak. Reméljük, a tanfolyam sok hallgatója ismét találkozik majd, ha megindul egy középfokú oktatás. T. T. Bfozmefikazott Tanulás, szakmai tudás, cél, elismerés. Ezek szavak, illetve nagy szavak, s felelőtlenül dobálózni, játszadozni nem szabad velük. Mindenkinek van célja, ezt tiszteletben kell tartani. A célok eléréséig rengeteget kell tanulni, a megfelelő szakmai tudást meg kell szerezni... s csak ezután az elismerés. Már majdnem minden szakmában rendeznek vetélkedőket, a fiatalok a Szakma ifjú mestere címért versenyezhetnek. Ezek jelentőségét külön nem kell felsorolni. A fiatal fodrászok sokat tanulhattak, modern, új vonalú frizuraformákat láthattak a napokban lebonyolított megyei fodrászversenyen. A verseny tömör jellemzése csupán ennyi: pompa, csillogás, elegáns hölgyek, s még elegánsabb frizurák. A verseny nagyon izgalmas, jól megrendezett volt, mondhatnánk meglepően jól sikerült. Viszont, hogy a verseny előzményei is olyan szépek voltak-e, mint a bemutatott hajfantáziák, arról érdemes pár szót ejteni. Hogyan kerül sor egy versenyen a részvételre? — Be- nevezéssel — avagy: »A ktsz-ből tíz személynek kell versenyezni! Amennyiben a felsoroltak nem indulnak, fejük fölött ott lebeg az áthelyezés vagy elbocsátás veszélye«. Tisztázni kell, hogy mi is a célja egy ilyen versenynek? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a versenyzők a szakma legjobbjai, s bárhol megállják a helyüket. A vetélkedőkre kényszeríteni valakit, főleg olyant, aki úgy érzi, hogy nincs elegendő alapja az induláshoz, nem szabad. A versenynek nem lehet az a célja, hogy kisebb népünnepélyt rendezzenek, s tömeget varázsoljanak a színhelyre. A szakmai színvonal az elsődleges. Azzal tisztában vagyunk, hogy egy üzem, ktsz hírnevét növeli, ha egy-egy versenyen minél több dolgozó vesz részt és ér el jó eredményt. De beszéljünk arról, hogy a versenyen való részvételhez mit biztosít a ktsz a dolgozóinak. Az anyagot. A versenyre készülő dolgozó a modell fején a cég anyagával — hajlakk, festék stb. — dolgozhat. Modellnek felcsapni príma üzlet. A versenyző a kiválasztott modell haját egy évig bérmentesen kezeli. Továbbá a verseny napján teljes ellátást biztosít. A modellek sem krőzusok. A nagy attrakcióra gyakran nincs megfelelő ruhájuk. S mit tesz ilyenkor a versenyző: kinyitja a pénztárcáját, s tetőtől talpig felöltözteti modelljét. A verseny után pedig hálaképp — feltéve, ha jól szerepeltek — aprócska ajándékokkal kedveskedik modelljének. — Ez már csak így van fodrászéknál. A megyei fodrászverseny budapesti zsürielnöke úgy nyilatkozott, hogy ez a verseny magasan veri a többi megye színvonalát, s ott dörömböl a főváros kapuján. Ez nyilván komoly elismerés, a szakmai fejlődés legjobb bizonyítéka, de kíváncsi vagyok, hogy az előzményekről a szervezésről is így nyilatkozna-e? Horváth Mária Takarmánylermesztési tanácskozás színhelye volt szerdán a megyei tanács nagyterme. Mintegy száz termelőszövetkezeti szakember vett részt az összejövetelen a megye minden részéből. A téma időszerűsége vonzotta az érdeklődőket az országos, majd a területi tanácskozások után most erre a megyei összejövetelre: az állatállomány fehérjeigényének kielégítését, a fehérjebázis megteremtését célzó rendez vényre. Tóth Lajosnak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének megnyitója után dr. Vincze László, a Délkelet . átüli Kísérleti Intézet tud ■ Vnyos főmunkatórsa tartott vitaindító előadást takarmánytermesz- tésünk helyzetéről és fejlesztésének főbb feladatairól. Az előadást filmvetítés kísérte, ennek során bemutatták az ireg- szemcsei takarmánytermesztési módszereket. A témával kapcsolatban felszólalt Kis- csordás István, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára, s több termelőszövetkezeti szakember is elmondta gyakorlati tapasztalatokra épített vélem én v't. bOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1963. március 28.
