Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-26 / 70. szám
>évényi Róbert: PÁROS MERÜLÉS A Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka Dévényi Róbert drámájának mája két ember szövetsége, e szövetség felbomlása. E lágirodalomban oly sokszor métlődő téma (a félresike- ilt házasságok) keretében az | 6 ez önmagunkért és egy- ás életéért érzett felelősség •oblémáját boncolgatja, s ígső következtetésében arra izdít, hogy minden körül- ény között vállaljuk ahelyt- .lást az élet nagy és apró írdéseiben egyaránt. A darab át főhősének, Vedres Attiláik, a dombosi gyógyterápiás :lep főorvosának és feleségé- ek kissé esetleges hobbyja a ékaember-sport Az ő szó- asználatuk szerint házassá-' ík páros merülés. (Innen a m is.) Dévényi Róbert ezzel motívummal bizonyára az jymásrautaltságot akarta lég jobban hangsúlyozni De ipenséggél lehetnének lég- imászok is, akik egy kisvá- )S életét felkavaró mutat- inyt végeznek, s ha eköz- egyikük elvéti a salto tortáiét, mindketten ment- itétlenül halálra zúzzák maikat De vajon valóban így in-e ezT Az egymásrautaltság darabban korántsem ilyen ágzetszerű a két ember kö- itt Csupán arról van szó, agy egyikük, a férj megsér- a »páros merülés-« szabásait, és egy házasság ezért itonyra fut Voltaképpen em is tudom, hogy milyen olt eredendően ez a házasig. Annyi szépet mesélnek 51a a színpadon, de mégis gyre inkább hatalmába ejt a étkedés — talán e szép le- endákból semmi sem igaz. !z nem lehetett az a Szövetág (így nagybetűvel), aminek íondják, hiszen a próbakő, melyen felborult tulajdon- éppen nagyon aprócska ka- ics. A feleség, Bodri kiszolgál- itottságát, csalódását sem rzem olyan súlyosnak, hogy z valamiféle mélyebb roeg- ndultságot váltana ki belő- ;m. Ez a Bodri sokkal szu- erénabb egyéniség annál, emhogy rá lenne utalva bérire is. Ez viszont elsősorban nár az előadás néhány sze- eposztási tévedéséből követ- :ezik. Ronyec Mária alkatától távol eső e kócos,, szele- burdi figura. Ronyec egyénisége súlyosabb, s bár tehetséggel, szépen oldja mzg feladatát az egyensúly a két ember kapcsolatában felbillen, s egy másik szereposztási tévedés miatt tovább borul: Bálint András, a férj szerepében sokkal kisfiúsabb annál, hogy valódi ellenpontja lehetne ennek a Bodrinak Dohai Vilmos rendezése, ha leszámítjuk ezt a nagyon lényeges szereposztásbeli momentumot végiggondolt jól szerkesztett »két lábon álló-« előadást produkált A szereplők közül még Győri Emil, és néhány modorosságát leszámítva Szabó Tünde alakítását emelhetjük ki Tetszett ifjú Kőműves Sándor mértéktartó Miklósa is. Pintye Gusztáv színpadképe nagyon látványos volt, a néző azonban egy kicsit a bőség zavarával küszködött a játéktér láttán. Egy lakás berendezésénél nagyon modern lehet és tetszetős a különböző, egymással ellentétes berendezési tárgyak keverése, ám színpadon ez a sokféleség kissé zavaró. Végső soron mi tehát a darab és az előadás együttes üzenete a közönségnek? Talán a felelőségvállalás szükségessége. Csupán egy baj van. Ez az üzenet nem hat az éredetiség meggyőző művészi erejével. Ismert, jól tudott dolgokat akar közölni velünk a szerző, amelyeket tudomásul veszünk ugyan, de amelyek éppen eredetiségük hiánya miatt nem tesznek különösebb hatást ránk. Sem fel- indultságot nem okoznak bennünk, sem elmélyültebb gondolkodásra nem inspirálnak. Festi esen szólva az előadás végén nyugodtan feltehetjük a kérdést: na és akkor mi van? Rideg Gábor Sorkölelesekinek, sorkatonáknak A hadkötelezettség a magyar állampolgárságú férfiak számára annak az évnek a január 1. napjával kezdődik, amelyben a fiatal a 18. életévét betölti. Ettől kezdve a hadköteleseket — és sok esetben a hozzátartozóikat is — kötelezettségek, de ugyanakkor jogok és kedvezmények is megilletik. A 18 éves fiatalok életének ebben a szakaszában sok probléma vár megoldásra. Jelentős részük ugyanis munkaviszonyban áll. Másik részük ebben a korban tanulmányokat folytat, vagy tanulmányok megkezdésére készül és választ vár: folytathatja-e a megkezdett tanulmányokat, illetve megkez- heti-e azokat, vagy katonai szolgálatra kell bevonulnia? Mikor lehet szolgálati halasztást kérni, és mennyi időre? Ä bevonuló fiatalok egy része már nős, esetleg gyereke is van. Más részük nősülés előtt áll. Sokan közülük szüleiket vagy testvéreiket (ártják el, illetve támogatják. Mi lesz a hozzátartozókkal, a feleségekkel vagy a szülőkkel, továbbá milyen támogatást kaphatnak és kitől? A «-Sorköteleseknek, sorkatonáknak« című könyvet a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnökségének munkatársai állították össze. A könyv7 első fejezete a hadkötelesek feladatait foglalja össze. A második fejezet a sorkötelesek, a sorkatonák és a hozzátartozóik részére biztosítható kedvezményeket, a szolgálathalasztással, a sorkatonai szolgálat félbeszakításával kapcsolatos kérdéseket, illetve jogszabályokat, valamint a gyógykezelést, a szabadságot, az illetményeket, a családi pótlékot, a családi segélyt ismerteti. A harmadik fejezet a nősülés, a külföldi utazás, az egyetemi és főiskolai hallgatók katonai szolgálatának, valamint a tiszti és a tiszthelyettesi iskolára való jelentkezés kérdéseivel foglalkozik. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelenít könyv alkalmas arra, hogy a katonai szolgálattal kapcsolatos kérdéseket a lakosság széles körével megismertetve a honvédelmi nevelést szolgálja. M indenki tudta otthon, hogy az öreg még Olaszországból hozta ezt a nevet. Az első világháborúban kinn harcolt az olasz fronton mint daliás magyar vitéz«, ahogy pityókás hangulatában emlegetni szokta hajdani férfiasságát. — Hej, az olasz nők, azok aztán az igaziak. Ha egy legény rákacsintott valamelyikre, otthagyott az csapot, papot és ment vele, nem zsörtöíődött, nem mosogatott, rendezgetett esztendőkig. Vér, temperamentum — lelkesedett kivörösödött arccal és orral. Ilyen előzmények után keresztelte el a lovát Luciának. — Lucia, Lucia — ízlelgette több évtized múlva is a nevet, amint a szerszámokat' rakta lova hátára. Ha ilyenkor elszaladt mellette az unokája és enyhe gúnnyal kiejtette azt, hogy »-Lúcsia«, sose állta meg szó nélkül. — Nem Lúcsia, te kölyök, hogy semmi nyelvérzéked ne legyen, hogy még ennyit se tudtál tőlem örökölni. Nem Lúcsia, hosszú ú-val, csak úgy nyújtod, mint Mari nőném a rétest. Lucsíja, dallamosan, ritmusosan, rövidebben. hajlítsd meg a végét egy kicsit. Néha kibírhatatlan volt a zsörtölödése. Az mfg hagyjam, hoqy mióta e7,:"r’"lie a hatvanaf. egyetlen sz hozása a lova itolt. A felesége talpraesett, humort értő asz- szonvság, el is ismételgette napjában. “ No, öreg, ma este már a Luciával• hálhatsz. Én biz kinn vetem meg az ágyadat az istállóban. Se asszony, se ház, se unoka, se határ, csak a lova. Ki látott már ilyet, uramfia. A köténye mögé bújva meg kuncogva leste, hogy ilyenkor a »-vén pipás« elindul fejszével a kezében, hogy két tuskó fát fölaprítson, ne mondhassák rá, nem tesz semmit a ház körül. Jól éltek. Szerencséje volt, hogy ilyen asszonyt fogott ki. Ketten közös nyelvet beszéltek. Az öreg Olaszországról, az asszony meg mindig kitalált valami történetet egy szőlőhegyi lányról, valami vidám farsangi báli eseményt, hogy az apóka ne szégyenkezzen az emlékei miatt. No persze nemcsak az emlékeit szerette Luciában, de nem ám. Hanem a lovat. Mindene a ló volt. Fiatalabb korában úgy ülte meg szőrén, mint kevesen; a legjobb barátainak tartotta őket. Luciát nyolc éve vette. Vele öregedett. Túl a hatodik ikszen már hamar végére lehet nézni egy évnek. Aztán a szaporodó derékfájások is jelzik az idő múlását. Lucia gyöngvfakó volt. És ezt pontosan kellett tudnia mindenkinek, aki a lovát szóba hozta. Jobb helyeken a kicsi unokával a baba és a játék szót tanultatják meg a mama és a papa után, itt nem. Az öreg a térdére ültette a kis pelvhes hajút, s formálta a hangokat szájával: Lucsíja gyöngyfakó. Az asz- szony csak ingatta a fejét a kútnál — éppen a tejesköcsögöket mosta ki. — Ej te »vén pipás«, hát tán meg se lesz az a ló, mire a kincsem felnő, mit tömöd a fejét. LUCIA _____________________ T örtént egyszer, egy igazi, hóvirágos tavaszi délelőt- tön, hogy kivezette Luciát az istállóból, ki a hátsó udvarba. A százötven éves diófa egyik lecsüngő gallyára dobta föl a szerszámokat. Lucia sütkérezett a fényben. Fene tudja, a madárcsicsergéstől-e vagy a tavaszi erős illattól, vagy a réttől, amely a kert aljából már föllátszott, mindenesetre az öregedő pára megugrott és nyargálászni kezdett. A »vén pipás« hagyta egy darabig, de néhány perc múlva már ugyancsak megunta. — Lucia, gyér ide, Lucia, hó, na! Lucia, állj meg! De Lucia — bármilyen dallamosan ejtette is ki a nevét — nem állt meg. Dobálta a fejét, csapkodta a farkát, ujjongott a tavasznak. — Lucia.' Drága lovam, állj meg! — vette könyörgésre a szót. A HÓVIRÁQ ÉBREDÉSE A nap sugarai áttörik a komor felhőket, a hóvirág fehér kelyheit nyitogatja, s hívogatóan tárja az éltető nap sugarai felé. Csurgó öreg fái alatt apró emberkék vidám kacagással és játékkal köszöntik a tavaszi nap első sugarait. Az óvoda belső termeiben a Hóvirág ébredése című darabbal szórakoztatják pajtásaikat az önkéntes kis színjátszók. KI MIT TUD? — A A postások minden évben megrendezik a Szakma ifjú mestere vetélkedőt a harminc éven aluliak részére. A fiatalok szívesen vesznek részt a versenyen. Gyarapítják szakmai tudásukat, munkájukhoz újabb tapasztalatokat szereznek, s nem utolsósorban jól is szórakoznak. A postaforgalomban dolgozó ifjak versenyét a közelmúltban rendezték meg. SzaSemmi. — Lucia, az anyád... — s végre sikerült elkapnia a lecsüngő kantárszárat. Ennyire még sosem fakadt ki a gyöngyfakóra. És akkor Lucia fölvetette a fejét, megfeszítette a hátát és rúgott egyet. Az öreg a földre esett. Lehet, hogy meg is ütötte magát, de lehet, hogy csak az ámulat ragasztotta a földhöz. »Lucia megrúgta. Lucia a porba taszította.« Erre nem számított. Ez a ló megalázta. Az egész család kinn állt a tornácon. A menye már jajveszékel- ni kezdett, de az öregasszony rászólt: — Hadd el, lányom. Semmi baj. Apád is megbántott már engem, téged is az urad, majd kibékülnek ők is. Ne tetézzük a bánatát jajgatással, gyerünk munkára. Az öreg még mindig a földön feküdt, mozdulatlanul. Nem akart fölkelni, meg csú- zos derékkal nem is olyan könnyű. Kiváncsi volt, mi következik most. A ló lassan lehajtotta a fejét — szégyenkezés és alázat volt a szemében — egészen az öreg hátáig. Allával finoman ébreszthette, oldalra akarta fordítani a testet, megnézni, mi baja, él-e még. De az öreg nem mozdult. Dönteni se hagyta magát. Lucia próbálkozott még néhányszor, de nem ment. Megijedt, fejét fölvetette és lábával eszevebó Gizella, a kaposvári 1. sz. postahivatal szakszervezeti titkára elmondta: — Az idén kevés fiatal jelentkezett a versenyre. Kaposvárról mindössze öten »•álltak rajthoz«. A versenyzőknek két szakterületet kellett kiválasztaniuk, s ebből írásban és szóban versenyeztek. A jó eredményt elért fiatalok jelvényt és a Szakma ifjú mestere arany fokozaszetten kaparni kezdte a földet. Mereven tartotta a nyakát, csak a hátsó teste vo- naglott meg néha: bántotta, hogy gazdáját, akitől annyi jót kapott, eltaszította, ellökte. Nyeríteni kezdett. Habzott a szája, de nem lépett arrébb egy lépést sem. Jó néhány perce nyeríthetett így, amikor emelkedni kezdett az öreg válla. A ló elhallgatott Csak figyelte, hogy áll talpra a gazdája. Az fölegyenesedett. Ránézett Luciára. Farkasszemet néztek. S a pödrött bajuszra lecsöppent két könnycsepp. A megsértett ember könnycseppjei. — Na gyere, Lucia — szólalt meg csendben. A ló feldobta a farát. Az öreg tudta, ezt már csak örömében engedte meg magának a lova, elszaladni nem akart. Megfogta a kantárszárat és úgy vezette. Lucia a lépés ütemében dörzsölte oda pofáját az öreg poros keze fejéhez. Megállt. Nézett a ráncokkal határolt emberi szemekbe. Az öregnek lassan fölengedtek arcizmai, elmosolyodott. — No, jól van. Gyere, te bitang, leviszlek a rétre... A százötven éves diófa alatt egy ficánkoló ló és egy bicegő, pipázó vénember ment. Az öregember átölelte a ló nyakát. Bán Zsuzsa táért négyszáz, az ezüstért háromszáz, a bronzért száz forint pénzjutalmat kaptak. Korács II. Laszlóné mosolyogva mondta: — Egyesített fölvételből és bankszolgálatból vizsgáztam. Nagyon szurkoltam a verseny előtti napokon, s reszkető kézzel húztam tételt, de úgy látszik, kezemet a Fortuna irányította — arany fokozatot értem el. Fider János kézbesítő az idén először nevezett be, s bronzérmes lett. — Sajnos, magasabb fokozatot nem sikerült elérnem, de megfogadtam, hogy jövőre is részt veszek a versenyen, s arany-, vagy legalább ezüstérmet szeretnék szerezni. Az idén harmadszor ért el ezüst fokozatot Haracsi Elemér. Juhász Tiborné és György László oklevelet kapott. A távközlési üzem dolgozóinak vetélkedőjéről Pécsi József szakszervezeti titkár adott tájékoztatót. — A versenyen hét fiatal vett részt, ők nagyon lelkiismeretesen felkészültek. Kovács László (Siófok) Hitli János és Somogyv’ári István arany, Wajant Endre, Jámbor János és Vida Sándor ezüst. Somogyvári György a Szakma ifjú mestere bronz fokozatát kapta. Somogyvári István és Vida Sándor így számolt be a vetélkedőről : — Mindketten a tizennégy tagú Puskás Tivadar brigád tagjai vagyunk. Brigádunk hatodszor nyerte el a szocialista címet. Vállaltuk, hogy minél többen részt veszünk a versenyen, s ennek eleget is tettünk. A vetélkedőre közösen készültünk fel. A hálózatban dolgozók március 7-én mérték össze tudásukat. Horváth István, Bo- donyi Sándor, Németh József és Horváth Károly az első, Kovács Kázmér (Barcs) a harmadik helyen végzett. A jutalmakat, az okleveleket és a jelvényeket a pécsi postaigazgatóságon kis ünnepély keretében adják át. H. M. ) M O G YI NÉPLAP El
