Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

B kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A KOMINTERN JUBILEUMA ALKALMÁBÓL Kedden Moszkvában a Szak­szervezetek Házának oszlop- cfamokában a Marxizmus— Leninizmus Intézet, az SZKP Pártfőiskolája és a Szovjet Tu­dományos Akadémia rendezé­sében tudományos ülésszak kezdődött a Kommunista In- temacionálé megalakulásának 50. évfordulója alkalmából- A Komin tern jubileuma tisz­teletére rendezett ülésszak munkájában a nemzetközi kommunista mozgalom több kiváló képviselője is részt vesz, köztük Walter Ulbricht, a Né­met Szocialista Kgységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke. Az ü$£ssziakon jelein van Nemes Dezső akadé­mikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is. Tegnap elmondott felszólalásában hangsúlyozta: — A Kommu­nisták Magyarországi Pártja — amely 1918 novemberében ala­kult — egyike azon pártoknak, amelyek 1919 januárjában, mint kezdeményezők, felhívás­sal fordultak a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi osztagaihoz, az új Intemacio- nálé megalakítása érdekében. — Gondolom — mondotta töb­bek között —, érthető min­denki számára, hogy pártunk büszkén emlékezik erre. Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, á köz­ponti bizottság titkára felszó­lalt az ülésszakon. »Korun’: parancsoló követelése — mon­dotta Szuszlov — a kommunis­ta mozgalom egységének meg­szilárdítása, a mozgalomban keletkezett nehézségek leküz­dése«. A Kommunista Intema­cionálé és a kommunista moz­galom valamennyi tapasztalata arra tanít bennünket — foly­tatta —, hogy az egység csak a marzizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szilárd alapzatán valósítható meg. Mihail Szuszlov azt mondot­ta, hogy a kommunista és mun­káspártok küszöbön álló érte­kezletének meg kell határoznia az imperializmus elleni harc feladatait, s meg ksll szilárdí­tani a kommunisták és min­den imperialistaellenes erő ak- oióegységát ebben a küzdelem­ben. A szovjet pártvezető hangsúlyozta, hogy az SZKP nem fogja kímélni erőit e cél elérése érdekében. (MTI) Hadműveletek Oél-Vietnamban Az amerikaiak laoszi vesztesége 1964 óta: ezer repülőgép As amerikai fegyveres erők tehermentesítő, úgynevezett stratégiai ellenoffenzívája el­lenére, a DNFF harcoló ala­kulatai változatlanul képesek fenntartani nyomásukat Dél- Vietnam északi és déli kör­leteiben. A kora tavaszi egybehan­golt támadássorozat 32. nap­ján ismét húsz ellenséges ka­tonai létesítményt, többek között katonai rádióadó-köz­pontokat, törzskari főhadi­szállásokat, támaszpontokat és megerősített tüzérségi ütegállomásokat bombáztak rakétákkal és gránátokkal. újabb számában fellebbenti a fátylat az amerikaiaknak a nemzetközi közvélemény elől leplezett, barbár laoszi lé­giháborújáról. Az újság érte­sülései szerint az Egyesült Államok jelenleg két nagy légi hadművelet végrehajtá­sán fáradozik Laoszban. Az »Orsórepülés« fedőnevet vi­selő akció, amelyben Phan­tom és Thunderchier típusú vadászbombázók, valamint bombavetők vesznek részt, a laoszi hazafiaknak az ország északi részében kiépített ál­lásai ellen irányul. Az »Acél­tigris« akciónak pedig — a Pentagonból kiszivárgott hí­rek szerint — az a rendelte­tése, hogy »megsemmisítse az úgynevezett Ho Si Minh-ös- vényt, vagyis azt az útvona­lat, amelyen — mint az ame­rikaiak állítják — »a Viet- cong bejut Dél-Vietnamba-«. A Newsweek arról is beszá­mol, hogy az észak-vietnami lfegi háborúnál is nagyobb méreteket öltő laoszi »iker­akció« évente egymilliárd dollárt emészt feL A laoszi néphadsereg 1964. tehát a Laosz elleni légi akciók kez­dete óta ezer amerikai repü­lőgépet lőtt le. (MTI) A náci háborús bűnösök nem kerülhetik el a felelősségre vonást A náci bűnösök üldözésének kérdéseit vizsgáló nemzetközi konferencia megnyitása al­kalmából Moszkvában kiállítás nyílt, amely fényképekkel, eredeti dokumentumokkal mutatja be a náci háborús bűnösök rémíetteit. A látogatók között (jobbról) R. Ru- gyenko, a Szovjetunió főügyésze. Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Kedden Moszkvában nem­zetközi értekezlet kezdődött, amelyen a náci háborús bűnö­sök üldözésének kérdéseivel foglalkoztak. A konferencia összehívását az tette időszerű­vé, hogy Nyugat-Németország- bam az idén ismét törvényt akarnak hozni a náci háborús bűnök elévüléséről. Ezzel már 1965-ben is megpróbálkoztak az NSZK-ban, de akkor — a nemzetközi közvélemény nyo­mására — átmenetileg kényte­lenek voltak elállni tőle. A moszkvai nemzetközi jogi értekezleten részvevő magyar delegációt dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter vezeti. Roman Rugyenko, a Szovjet­unió főügyésze a konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője, beszámolót tartott a náci háborús bűnösök felelős- sógrevonásának elkerülésé1 célzó revansista és neonáci ter­vekről. Megállapította, hogy Nyugat-Németország politikai és katonai vezetői nyílt felhí­vásokat hangozhatnak a revan­sista háborúra. Az NSZK poli­tikájának szerves alkotórésze a náci háborús bűnösök fele­lősségre vonásának ellenzése is. A nyugatnémet igazságügyi szervek lényegében rehabili­tálják a háborús bűnösöket, más hatóságok pedig gondos­kodnak arról, hogy megfeleli életfeltételeket biztosítsanak a háborús bűnösök számára. Az NSZK különböző hivatalaiba 1949 és 1965 között kinevezett személyek 80 százaléka annak idején a náci államapparátus­ban teljesített szolgálatot. A Bundeswehr jelenlegi kétszáz tábornoka és tengernagya kö­zül több mint száz szolgált a náci vezérkarban. Rugyenko kijelentette, hogy a Szovjetunió erélyesen küzd a háborús bűnösök elítélése ügyében elfogadott potsdami elvek következetes valóra vál­tásáért. (MTI) Az amerikai hadvezetőség */. »Atlas-ék« és a »Maine­szirtfok« fedőnevet viselő-had­műveletek elindítása után újabb akcióval kísérletezik — ez alkalommal a Mekong deltavidékén. A Newsweek című amerikai hetilap leg­Letartóztatások Spanyolországban A spanyol belügyminiszte­ri' m kedden, a rendkívüli . .pót megszüntetésekor ada- it tett közzé a kéthónapos í a!; letartóztatásairól. A nyilvánvalóan »megko»- metikázott« adatok szerint 563 személyt tartóztattak le, a száműzötteklcel és a házi őri­zet alá helyezett diákveze­tőkkel együtt ez a szám 719- re emelkedik. A hivatalos adatok szerint a letartóztatottak közül 243 személyt ítéltek börtönbün­tetésre. Az AP számítása szerint jelenleg mintegy 450 a politi­kai foglyok száma — egye­seket ugyanis szabadon bo­csátottak. A rendőrség adatai szerint elsősorban a baszk szeparatista mozgalom és a munkásbizottságok tagjait, va­lamint diákvezetőket tartóz­tattak le. (MTI) Jordániái kormányülés Rí fai, a jordániai kormán} miniszterelnöke, kedüen Ara- manban összehívta hétfőn meg­alakult kormányának első, ülé­sét- A tanácskozáson^ az am mani rádió jelentése1 szerint részt vett Husszein király is Ezt követően Husszein egyórás különmegbeszélést folytatott Rifai miniszterelnökkel. Dip­lomáciai források egyébként úgy tudják, hogy Husszein ki­rály azért menesztette Talhuni volt miniszterelnököt, mert az utóbbi nem bízott a közel-kele­ti válság politikai rendezésé­ben és ellenezte, hogy a király korlátozza a Jordániában ál­lomásozó arab ellenállási cso­portok mozgását (MTI) ANDORRAI JEGYZETEK (L) % mim na gyhatalom levő hat parókia segítségé­vel rövidesen el is érte, hogy évi hat sonka, 12 tyúk és 12 sajt legyen a hűség jelképe. — Elvégre nemcsak igével él az ember, de a püspök sem. A főváros főutcája. Keskeny szerpentin úton kapaszkodik a kocsi a Piré- neusok hófedte oldalán a több mint 2200 méter maga­san levő francia—andorrai határállomás, Pás de la Ca­sa felé. Balról meredek szik­lafalak, olyan 45 fokos szög­nél erősebben emelkedő hegyoldal, jobbról mély sza­kadék. Az út csúszós, a hegy lej­tő felőli oldalán nem védi korlát s ez meglehetősen iz­galmassá teszi az utazást. Akik már többször jártak ezen az úton, azt mondják, »unaloműző útszakasz«. Két­ségtelenül igaz, se a vezető, sem az utasok nem unatkoz­nak. Végre elérjük Pás de la Casat. Azt hittem, innen már elénk tárul egész An­dorra. De nem, még tovább kell kapaszkodnunk, a hó­fúvásokba vágott mintegy három méter mély, jégpán­céllal fedett, az út vonalát követő folyosón. Itt mégis kellemesebb, mert legfel­jebb csak előre vagy hátra csúszhat a kocsi. Egy rendkívül kacskarin- gós útszakasz után végre feltűnik a Valira folyó egész Andorrát átszelő völgye és az első síelő üdülőtelep, Soldeu. Andorrában vagyunk hát, a világ legkisebb országai közül a legnagyobbikban. Andorra ugyanis területét számítva valóságos nagyha­talomnak számít a maga 465 négyzetkilométeres területé­vel a 157 négyzetkilométer területű Liechtenstein, a 60 négyzetkilométernyi San Ma­rino és a másfél négyzetki­lométernyi Monaco mellett. E törpék, egyébként jól jö­vedelmező hercegségek kö­zött természeti szépségével kétségtelenül Andorra yiszi el a pálmát. A 115 kilométeres határ­vonalán a Piréneusok 2200 méternél magasabb hegylán­cai vonulnak, amelyeket hat hágó szel át. Közülük a leg­alacsonyabb 2262 méter ma­gasan van. Szép időben a szinte szemmel átfogható hercegségben tizenkét 2700 méternél magasabb hegy­csúcs havas orma látható, a 2000 méternél magasabban fekvő tavainak száma pedig több mint 80, kristálytiszta vizű hegyi patakjai pedig összeszámlálhatatlanok. Ez a néhány adat is jelzi, hogy egész Andorra egy tu­risztikai álom. Nemzetközi jogi értelem­ben Andorra egy különleges, anakronisztikus képződmény. Nem állam, nem köztársa­ság, nem királyság, de még csak nem is igazi hercegség, hanem közönséges feudális hűbérbirtok, amelyen egy püspök és egy köztársasági elnök osztozik. De ha már belefogtunk, kezdjük élőről. Andorrának, ennek az év­századokon át mozdulatlan­ságra és feledésre kárhozta­tott feudális hercegségnek az írásos története egy évezred­re mutat vissza. Területét egy ideig arabok uralták, míg Nagy Károly a kereszt jegyében ki nem űzte őket. Az arabok helyébe katalá­nok telepedtek le, akik fe­letti uralomért hosszú, ál­datlan és véres harcok foly­tak a spanyol Urgel püspök­ség és a francia Foix herce­gei között. E harcok végül — mivel a hadiszerencse nem kedvezett az urgeli püs­pökségnek — pápai beavat­kozásra egy ma is érvényes szerződéssel értek véget. Az 1278-ban kötött szerző­dés salamoni ítélettel a kö­vetkezőképpen döntött: le­gyen Andorra hercege a mindenkori urgeli püspök és a Foix-i gróf, akik társher­cegekként együtt gyakorol­ják az osztatlan uralmat, s mindkettő kapjon évi hűbéri ajándékként Andorra lakos­ságától három-három halat. A francia társhercegnek járó hűbéri ajándékot vi­szont már a középkorban pénzzel kezdték fizetni, mert a sonka megromlott, a tyú­kok éhen döglöttek vagy megszöktek, a sajt túlérett mindig, mire lovas szekérrel Párizsba értek. A fizetett összeg évszázadokon át, egészen 1962-ig 9 frank 60 centimes-ot tett ki, amit 1962-ben az andorrai tanács gavallérosan 960 frankra emelt fel, vagyis a százszo­rosára. Nem volt valami fejedel­mi ajándék. Az urgeli püs­pökség egy idő után szóvá is tette és az Andorrában Az 1278. szeptember 8-án aláírt szerződés tehát két urat, két társherceget bízott meg Andorra fölötti uralko­dással. A szerződést ma is hat zárral csukható ládában tartják a Maison des Val- lées-ban, a Völgyék Házá­ban, amely Andorra köz- igazgatási központi háza. A szerződés aláírása óta a hűbéri járandóságon és a társhercegek személyén kí­vül alig változott valami. A Foix-i hercegi ház megszű­nésével előbb a navarrai, majd a francia király örö­költe az andorrai társherceg címet. Az 1789-es, francia A b’kavtadaihoz vezető ka­pu a jegyszedő kisfiúval. polgári forradalom után a francia köztársasági elnökre szállt a hagyományos rang. A kon vent 1793-ban eltöröl­te a francia társhercegi cí­met, mint feudálir hagyo­mányt és kihirdette Andorra függetlenségét. Közvetlen ezután egyházi bújtogatásra — amely mögött az urgeli püspökség annexiós tervei állottak — véres villongások kezdődtek, s felborult az évszázadok óta megdermedt egyensúly. 1806-bsn andor­rai küldöttség kereste föl Napóleont s kérte, állítsák vissza a francia társhercegi jogokat, hogy helyreálljon a rend. Napoleon beleegyezett s ezzel semmisnek mondta ki a konvent döntését, ma­ga is andorrai társherceggé vált. Jelenleg De Gaulle elnök viseli a társhercegi címet és ilyen minőségben, s nem mint a Francia Köztársaság elnöke látogatott el Andor­rába, azaz társhercegségébe. Guy Lérldon KÖVETKEZIK: A Valira folyó völgye. De Gaulle »társherceg« a Völgyek Tanácsában 2 SOMOUTI NÉPLAP Szerda, 1969. március 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom