Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-24 / 68. szám
A Tanácsköztársaság mártírjainak tiszteletére A Vörös Hadsereg távirássfM ötven esztendővel ezA szokatlanul idő nem Az ünnepi ülés után mint Onnepi nagygyűlés — Koszorúzás a Nádasdi erdőben engedte meg, hogy Kaposvár ifjúsága a hagyományos békemeneten adózzék Latinca Sándor és mártírtársai emlékének. A város különböző részeiből szinte özönlött a sok diák- és munkásfiatal március 21-én délelőtt a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házba, hogy fejet hajtson a Tanácsköztársaság nagyjai előtt. A színházteremben az erkélyen és a széksorok között is több száz fiatal állt, s hallgatta végig a fél évszázados jubileum tiszteletére rendezett ünnepséget. A Himnusz elhangzása után Stier Sándor, a KISZ Somogy megyei bizottságának első titkára köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Szigeti Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, Böhm Józsefet, a megyei tanács vb-elnökét, Somogyi Józsefet, a városi pátbizottság első titkárát, Rostás Károlyt, a városi tanács vb-elnökét, a a Belgrádban élő dr. Deák András nyugalmazott orvos tábornokot a somogyi tanácshatalom egészségügyi népbiztosát, Klémens Bélát, a KMP alapító tagját, Gazda Józsefet és Puszta Gazda Gyulát, a Tanácsköztásaság mártírjainak élő hozzátartozóit, valamint az ünnepség minden részvevőjét. A megnyitó szavak után dr. Vajó Péter, a KISZ kb titkára lépett a szónoki emelvényre. — Nagy évfordulóhoz érkeztünk el a mai napon. Az országban zászlódíszbe öltöztek a falvak és a városok, hazánkban nincs olyan eldugott kis település, ahol ne emlékeznének hálatelt szívvel azokra, akik ötven évvel ezelőtt megértették az idők szavát, s mindenre elszántan a forradalom ügye mellé álltak, a magyar Tanácsköztársaság katonáiként dolgoztak, küzdöttek. Somogy megyében, Kaposváron, az országban elsőként már 1919. március 10-én megalakult a háromtagú direktórium és átvette a közigazgatás irányítását. És ha mostSoelőtti történelmét idézzük, cselekvő embereire emlékezünk, elsősorban róla kell beszélnünk, a fél évszázad előtti hősről: Latinca Sándorról. Latinca Sándor mindig a megalázott, igazságukat kereső, jogaikért perlekedő kisemberek mellé állt. A Tanácsköztársaság idején mohó szenvedéllyel látott munkához, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyet rábíztak. Járta a falvakat, sárban, esőben, gyalog, szekéren. Ahogyan élt és dolgozott, az már emberi mértékkel szinte alig volt mérhető. Kemény lélek volt, felfokozott, de nagyon is földi ihletésű képzelőerővel. Hűségesen szolgálta a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeit. Amikor Latinca Sándorra, a tett emberére, s gyémántkemény hitű forradalmár társaira emlékezünk, fogadjuk, hogy megpróbálunk a magunk szerény adottságaival minden időben olyan következetesen dolgozni, küzdeni, mint ahogy azt ők tették egy fél évszázaddal ezelőtt — mondatta ünnepi beszédében dr. Vajó Péter. Kaposvári személyes élményeiről, az 1919-es diák- és munkásfiatalok segítőkészségi- ről Klémes Béla beszélt ifjú- kommunista hallgatóinak. egy kétszáztagú delegáció ment ki a Nádasdi erdőbe, hogy megkoszorúzza a Latinca Sándor, Tóth Lajos, Szalma István, Levin Samu és Farkas János tiszteletére állított emlékművet. Itt Balázs Nándor, a városi KISZ-bizottság titkára emlékeztette a hallgatóságot az 1919 szeptemberében lezajlott gaztettekre, Latinca és társainak lemészárolására. / Győri Attila pedig elszavalta Hamburger Jenő Latinca- ballada című versét. A katonazenekar hangszerein felcsendült a Munkás gyásziri- duló, s megkezdődött a koszorúzás. A megyei és városi pártbizottság, valamint az SZMT megyei elnöksége nevében Kocsis László, Csapó Sándor és dr. Szőke Pál koszorúzott A KISZ központi bizottsága, a megyei és a városi KISZ-bizottság nevében dr. Vajó Péter, Stier Sándor és Balázs Nándor helyezték el a kegyelet virágait az emlékműnél. Elhozták a hála koszorúját a mártírok fiai, hozzátartozói is: dr. Latinka Róbert, Szalma Géza, és Tóth Lajos. Koszorút helyeztek el a Hazafias Népfront, a fegyveres testületek, a járási KISZ-bi- zottságok és más tömegszervezetek képviselői is, valamint a Villamossági Gyár, a Híradástechnikai Vállalat és a Húskombinát KlSZ-szerveze- tének küldöttet B. Zs. Kemény ember az öreg Pónácz. Az élete volt kemény, az edzette ilyenné.. Cselédek voltak a szülei, s a három fiukat úgy nevelték, hogy ne legyenek szolgák, tanuljanak ipart. Így lett két testvér cipész, a harmadik pedig asztalos. Hármuk közül csak a legidősebb él, mégpedig Somogy- zsitfának egyik távol eső utcájában. Pónácz János régi ismerősöm, tíz évvel ezelőtt együtt voltunk Siófokon egy kéthetes pártiskolán. Az egykori vöröskatonát a duruzsoló tűzhely mellett találtam. Odakint vigasztalanul szemerkélt az eső, a hetvenöt éves veterán újságot olvasgat ott, mielőtt beléptünk a konyhába. Öreg Pónácz bort hozatott a feleségével, s töltött mindhármunknak. Magának bádogbögrébe, s föltette melegedni a tűzhelyre. — Aki ilyen messze lakik a falutól, az országúttól, mindig örül a vendégnek. Hát egészségükre, elvtársak ... Kortyoltuk a vörös bort, s közben megidéztük Pónácz János harccal, szenvedéssel, örökös cselekvéssel teli életét. — Tudja, Zalaegerszegen voltam cipész, beléptem a Szociáldemokrata Pártba, a cipészszakszervezetbe. Én örökké a Népszavát olvastam, sőt még Marx Tőkéjét is... '— S hogyan lett vöröskatona? — önként jelentkeztem a cipésztársaimmal együtt. A 20. vörös dandár távirász századába kerültem. Vagy két hétig tanultuk a morze jeleket, a távbeszélővonal kiépítését, a berendezések kezelését. Tudja, amikor Zalaegerszegről megindultunk Muraszombatra, mi építettük ki a tábori vonalat. A városban elfoglaltuk a postát, s akkor beosztottak bennünket táviratkezelőnek ... Persze mindjárt hozzáteszem, hogy mi csak katonai táviratokat továbbítottunk. — Mettől meddig volt vöröskatona? — Áprilistól augusztus 3- ig... Aztán a szüleimnél bújtam meg, de elárultak, s elvittek Nagykanizsára ... öreg Pónácz arcvonásai megkeményednek. —- Amikor elfogtak a fehérek, csaknem agyonvertek. Ha nem ugrik ki az udvarra a vezetőjük, egy főhadnagy, hogy a foglyokat senki ne bántsa, nem hiszem, hogy most itt beszélgetnénk. Volt ott egy piszkos törzsőrmester, nem lehetett úrigyerek, mégis az vágta oda nekem, hej, csak őrá volnék bízva ... Bementünk a komárvárosi állomásra. A tisztek elmentek valahova, mi pedig ültünk öten egy pádon. Egy nyápic karpaszományos gyerek előttünk sétált le s föl, ahányszor megfordult, lekevert va- lamelyőnknek egy pofont. Kanizsán bevittek bennünket az egyik kaszárnyába ... — Sokan voltak ott? — Huhu ... Egy nagy szoba teli volt emberekkel. Bennünket úgy löktek be, hogy rájuk bukfenceltünk. Kihallgatások. Szenvedések. Aztán internáló tábor Zalaegerszegen. Csak 1920 őszén került haza. A szülei Sző- csénypusztára szegődtek el cselédnek. Megnősült, s utánuk költözött. Tizennégy év múlva csendőrök jöttek érte az erdőbe, letartóztatták, s elvitték Ne- mesdédre, majd Keszthelyre. — A középső öcsém, Ferenc, aki asztalosszakmát tanult, tikára volt Keszthelyen a szociáldemokratáknak, s egyre-másra alakította a környéken a pártszervezeteket. Egyszer meglátogatott engem, s hozott egy könyvet. Az volt a címe, hogy a Szovjetunió ötéves terve. Hát mi ezt alaposan kitanulmányoztuk. Aztán az öcsém elutazott. Én kint dolgoztam az erdőn, s közben házkutatást tartottak a lakásomban, mindent összevisszadobáltak. Lehet, hogy azt a könyvet keresték ... Öreg Pónácz remegő kézzel cigarettára gyújt. — Keszthelyen, amikor bevittek a Salamon-féle szálloda nagytermébe, ötven csendőrt láttam. Odaállítottak a falhoz, rámutattak egy pontra, s azt mondták — nézzem. »Ezek biztosan széjjeltépnek engem« — morfondíroztam. Aztán jött egy civil, betuszkolt egy másik szobába. Körbe emberek álltak. Köztük volt az öcsém is. Kihallgatások, pszichológiai terror. így ment. ez napról napra. Aztán egv nap olvasták a neveket. Pónácz Jánosét is. Százan voltak letartóztatva, mindenkit hazaengedtek. csak az öccsét, Pó- r.ácz Ferencet nem. Másfél évet kapott, s a szegedi Csillagbörtönben ülte le. — Aztán mi lett az öccsével ? — Elvitték később a nyilasok Sopr . ■ •ótváú'-a. aztán nyoma veszett. Úgv mondják, Dachau ban gyilkolták meg. Keszthelyen utcát neveztek el róla, s az ő nevét vette föl a keszthelyi munkásőr század. Hallgatunk. Az öreg Pó- nácz feles >ge csendben ül mellettünk, ölébe ejtve a kezét. — Engem azzal bocsátottak el akkor Keszthelyről, hogy ne agitáljak többet. . . Nevetünk. Jóízűen. Aki ismeri az öreget, még ma sem tudja elképzelni agitáció nélkül. Amikor megjött a frontról negyvenötben, rögtön a milícia parancsnoka lett, mert egy kicsit értett oroszul. Aztán megválasztották a földosztó bizottság elnökének. A lányával kettesben osztotta ki a földet a cselédeknek. Ölyán precízen, hogy a mérnöknek, aki utána ment, nem sok javítanivalója volt. Negyvenöt májusában összehívta gyűlésre a falu és a puszta népét, s harmincnégy taggal megalakította az MKP alapszervezetét. Kevesen mondhatják el magukról, öreg Pónácz azonban igen: tizennyolc évig volt párttitkár. Amikor szervezték a termelőszövetkezetet, ő írta alá elsőnek. A tanácsok megalakulása óta tanácstag és vb-tag. A Tanácsköztársaság távirász vöröskatonáját megbecsülik a falujában. Öreg Pónácz szerdán délután meghatottan vette át Kaposváron a gazdag múltját elismerő kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Lajos Géza A hafizázezer-egfedik A Tv jelenti adásában láthattuk Biczó II. Józsefet, a kaposvári fűtöház mozdony- vezetőjét, amint átveszi a Rádió- és Televízió-újság hatszázezer-egyedik előfizetőMegjutalmazták a kaposvári járás legeredményesebb baromfitenyésztőit A megyei nőtamács a fogyasztási szövetkezetekkel minden évben megrendezi a to- jástermeilési ás baromfi tenyésztési versenyt. A minap a kaposvári járás asszonyai részére tartottak aiktívaértekez- lefet, melyen értékelték a múlt évi verseny eredményét. Bacsur Gábor, a MÉSZÖV főelőadója elmondta, hogy jelentős sikereket értek el a versenyben részvevő asszonyait A baromfi mellett előtérbe került a nyúl ős a galamb tenyésztése, az olcsóbb tojás előállításának lehetősége, a korszerű tápok szükségessége is. A baromfitenyésztésben ma már egyre több férfi is részt vesz. Dr. Molnár László, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanszékvezetője érdekes előadásban tájékoztatta a hallgatókat a hibrid fajtáit tartási viszonyairól. Elmondta, hogy fontos a megfelelő 1 etre- cek, ólak készítése, mert noha a háztáji gazdaságok adják a felvásárolt mennyiség nagyobb hányadát — a harmincmilliós állomány nyolcvan százaléka a háztájiban van —, a korszerűtlen tartás miatt még nem elég kifizetődő a baromfitenyésztés. Megtudták az asszonyok ezen a tanácskozáson, hogy a nálunk egyre közkedveltebb hibrid tyúk csak hústermelésre való, tenyésztésre kevésbé alkalmas fajta. Elsőrendű követelmény a zárt tartás, így gyorsabb súlygyarapodást érnek el az állatok. A technikum tan- szekvezetője ismertette a betegségmegelőző módszereket, a különféle tojó és hizlaló tápok megfelelő alkalmazását. Az előadásokat vita követte, majd Bacsur Gábor átadta a verseny első három helyezettjének járó díjakat. Baranyó Károlyné (Ráksi) 1500, Puska Lajosné (Somogy szál) 1200, Balázs Isvánné (Somogysá-dl pedig 900 forintos vásárlási utalványt kapott. jének járó ajándékot, a Camping rádiót. Most itt ül velem szemben a nyertes, és ki tudja hányadszor meséli, hogyan is történt — Szakmai továbbképzésen voltam, amikor a feleségem jött elém és újságolta, hogy nyertem egy rádiót. Először azt hittem viccel, hisz bennünket eddig még m'ndig elkerült a szerencse, s nem gondoltam, hogy a megrendelőlappal jutottam hozzá. Eddig csak alkalmanként vettük meg az újságot, de hogy minden héten biztosan megkapjuk, előfizettem. Eszembe se jutott, hogy ezzel még nyerni is fogok. így igencsak meglepődtem, amikor megkaptam az értesítést: szombaton jelentkezzem Budapesten, a Lapkiadó Vállalatnál. — Ott volt egy kis zökkenő, ugyanis korábban érkeztem, mint vártak, s a levél szerint csak annyit mondtam: Biczó vagyok Kaposvárról. A portán majdnem elküldték azzal, hogy már nincs hivatal, jöjjek máskor. Közben odaértek az illetékesek, és tisztázódott a félreértés. — Nagyon izgultam, amikor megmondták, hogy élő adásban fognak közvetíteni benünket. Igaz, ez nem tekinthető szereplésnek, de mégis annak tudatában állni a kamerák kereszttűzében, hogy az egész ország lát bennünket ... — Főleg az itthoniak... — jegyzem meg. — No igen. A munkatársak, barátok, akik ott szorongtak a tv-készülékek előtt, mert nem akarták elhinni, hogy valóban »szerepelni« fogok. Hazaérkezésem után azonban nem győztem fogadni a sok gratulációt. Biczó II. József tizenkilenc évvel ezelőtt, 18 éves korában került a fűtőházhoz. Mint mondja már második otthonának tekinti, s nem cserélné fel másik munkahellyel. Fölöttesei szeretik, becsülik, jó munkája elismeréséül kiválódolgozó-jelvényt kapott. Ismét az ajándék rádióra terelődik a szó. — Az egész család kedvence lett. Mióta megkaptam, a másikat nem is használjuk. Vihetném i; mag untnál, de legfóljeob csak a végállomásokon hallgathatom, mert a mozdonyvezető munkája nagy figyelmet kíván. Mi is gratulálunk, és kívánjuk. hogy gyakran látogassa meg Fortuna a Biczó családot. Fehér Éra SOMOGYI NEFFAP Hétté, 1963, március
