Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
„Itt Szamuely Tibor beszél“ Kénuau Béla, a KMP alapító tagja, a megyei munkástanács és Intéző bizottságának egykori tagja Így emlékezik vissza arra, hogyan tudták meg fitven évvel ezelőtt a proletárdiktatúra kikiáltásának hírét. Éjjel tizenegy órára csaknem valamennyi vezető megérkezett Latinca kivételével, aki vidéken tartózkodott. Az Röviddel a Tanácsköztársaság megalakulása előtt még bent jártam a pesti gyűjtőfog- házban, hogy a KMP vezetőitől szóbeli utasítást kapjak. Csütörtökön, március 20-án este érkeztem vissza Kaposvárra. Másnap, március 21-én inspekciói voltam a munkástanács jegyveres őrségén. Csendes nap ígérkezett, lementem iát a földszinti tornaterembe, ahol Győrffy Antal a fiatal birkózókkal foglalkozott. Érdeklődve néztem az edzésüket. Egyszer csak valaki hangosan kiáltotta a nevemet. Kérdésemre azt válaszolta az illető elvién, hogy jöjjek fel azonnal az irodába, mert Pestről hívnak a telefonhoz. Kicsit meglepett a közlése, mert az esetenkénti pesti telefonbeszélgetéseket a szimpatizáns elvtárs lakásáról szoktuk lebonyolítani. Kezembe vettem a kagylót, kérdeztem, hogy ki beszél? Erre a hivó kérdezte vissza, hogy ö kivel beszél? .Nevemet bemondva, a következő beszélgetés folyt le: »Itt Szamuely Tibor beszél-. Mire én megkértem, hogy mondja be a megállapított illegális jelszót, ami akkor ökörszem volt Érmek megtörténte után Szamuely a kővetkezőket mondta: »A két párt egyesült. Ma délután kikiáltottuk a proletárdiktatúrát. Azonnal szállják meg a postát, a telefonközpontot, vasútállomást. Vonatszerelvényeket továbbítani, vagy fogadni újabb intézkedésig tilos. Továbbá szállják meg a villanytelepet, a bankókat, szigorú szesztilalmai kell elrendelni, és a velünk szimpatizáló elvtársakkal ki kell egészíteni a párt vezetőségét 11 főről 21-re. A fegyveres testületeket a mun- kástanáef hatásköre alá kell vonni. További értesítést még ma este, vagy holnap hajnalban küldünk.Szamuely már rég letette a kagylót, de én még mindig hallóztam a telefonba. Bár örömmel töltött el a hír, alig akartam hinni a fülemnek. Majd kirohantam a folyosóra, s torkom szakadtából ordítottam: »Elvtársak, elvtársak! Kikiáltották Pesten a proletár- diktatúrát!- Az ott tartózkodó munkásőröket azonnal elküldtem a pártvezetök lakására, hogy haladéktalanul jöjjenek a munkásotthonba. Én meg izgatottan vártam Pestről a további híreket, de azok másnap reggelig nem érkeztek meg. összegyűlt elvtársak egyszerűen nem adtak hitelt az általam mondottaknak. Többen azt tanácsolták, hogy amíg nem jön Pestről megerősítő értesítés, addig ne csináljunk semmit. Egyesek azt is mondták, hogy talán tréfát űzök velük, mivel korábban én már többször hangoztattam: elöbbutóbb kikiáltják a proletárdiktatúrát. Javaslatomra többször is megpróbálták Pestet felhívni, de mivel általános hírzárlat volt — amit a telefonközpont is közölt — egyes elvtársak kezdtek hinni. Már bíztak benne: valami történhetett Pesten. Voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy talán kitört az ellenforradalom. Ezeket azonban lehurrogtuk. Végül reggelre megérkezett egy rövid hír arról, hogy megalakult a Tanácsköztársaság. Magyarázat, indokolás nem volt hozzá. Javasoltam, hogy plakáton tudatosítsuk a Pestről kapott hírt. Elvtársaim ebbe bele is mentek, de arra már nem voltak hajlandók,. hogy a plakáton az álljon, hogy »proletárdiktatúra-. Így aztán a munkástanács által kiragasztott plakátok csak azt közölték, hogy tiszta szocialista kormány vette át a kormányzó hatalmat A párt vezetőségét kiegészítették. 21 főre, de jellemző az akkori sietségre, hogy Latincát be sem választották a pártvezetőségbe, annak ellenére, hogy tagja volt a megyei direktóriumnak. Így érte meg Kaposvár 1919- ben a proletárdiktatúra kikiáltását Klémens Béla Hazatért internacionalisták Rozanits Tibor rézkarca. LATINCA SÁNDOR: Piros pünkösd napján 1/ érdezem tőletek, van-e ^ egyetlen közietek, aki ne érezné, hogy soha meg ilyen idő non járt a világon? Van-e, aki be ne látná, hogy egynéhány hete rést ütöttünk a sötétség fellegvárán, és robot-igába fogott kincseket, a tudományt és művészetet teli kézzel szórjuk széjjel a mesterséges tudatlanságban tartott proletártömegek között? Van-e, aki ne látná, hogy a proletárdiktatúra a gyárat, bányát, bankot kivette a vagyonos herék kezéből és a dolgozók szervezett társadalmának adta? Van-e egyetlen földműves szegény, aki ne érezné, hogy az ezerholdasok összerabolt földjeit a dolgozók érdekében az összességnek tulajdonává tettük? Van-e egyetlen mezőgazdasági munkás, aki nem látná, hogy a kollektív szerződéssel fölszabadításuk és boldogságuk előmozdítása volt a célunk? Van-e egyetlen földmíves szegény, aki ne látná, hogy a szociális világforradalam ügyéért, a proletariátus hatalmáért áldozatra is'készek vagyunk, a Tanácsköztársaság gazdasága, a termelőszövetkezetek mellett megcsináltuk a világ legjobb aratósaerződését? \i am-e egyetlen dolgozó kisgazda, aki ne látná, hogy a Tanácsköztársaság megvédi a kisgazdák vagyonát, és eltörli állami adóit, amelyből addig csak azok a járási utak készülteit el, amelyen a főispán, a szolgabíró lovai jártak? Van-e, aki ne látná, hogy megszüntettük a kizsákmányoló bérháztulajdont, amellyel a vagyonosok egy kis csoportja adót vetett ki mindenkire, aki pihenni akart, aludni akart, és védelmet keresett az időjárás viszontagságai ellem? Van-e munkás, aki ne látná, hogy a gazdagok ékszereit, kincseit lefoglaltuk és véget vetettünk annak, hogy a vagyon különböztesse meg az embereket? Van-e egyetlen proletár, aki nem tudná, hogy az emberiség sorsa most fog megpecsételődni és eldőlni? Y am-e, aki ne tudná, hogy ha e küzdelemben elbuknék a szegénység, újból visszahajtanák a munkást a réginél is rosszabb, embertelenebb, kínzóbb szolgaságba? Van-e, aki ne tudná, hogy a munkanélküli . jövedelem paradicsomából kikergetett burzsoázia a legszömyűbb megA SOMOGYI DIREKTORIUM TAGJAI Latinca Sándor (Arad, 1886. április S—Kaposvár, 1913. szeptember 17.) A tizenkét geyrmekes aradi munkásember fia előtt nehéz jövő állt a múlt század végén. Apja fanatikus hittel taníttatta gyermekét, akinek rövid megszakítással sikerült a kereskedelmi érettségit letenni Rövid külföldi tanulmányút után Budapesten műszaki rajzolóként dolgozott. Külföldi tartózkodásai nyomán kapcsolatba került a nemzetközi munkásmozgalom osztályharcos csoportjaival, és hazatérése után 1910-ben belépett a VIL kerületi szociáldemokrata szervezetbe. Az első világháború idején, 1915 végétől katona az olasz, majd 1918 nyarától az ukrajnai fronton. Ekkor írta: »Végtelenül örülök, hogy ide kerülhettünk, ületve Ukrajnába megyünk. Igen tokát tanulok .« A polgári demokratikus forradalom itthon találta Latinca Sándort, akit az elsők között választottak be a katonatanácsba. Leszerelése után az agrárproletárok és kisparasztok szervezését vállalta, és a FÉKOSZ Somogy—Tolna megyei titkára Tett 1919 első napjaiban érkezett Kaposvárra, ahol hamarosan a somogyi proletárok egyik elismert vezetője lett Kiváló elméleti felkészültsége mellett jó szónok. Felszólalásaiban az agrárproletariátus sorsáért, életéért harcoló vezető jelleme, alakja bontakozott ki. 1919. március 10-étől a direktórium egyik tagjaként dolgozott a munkás—paraszt szövetség erősítésén. Az ő nevéhez fűződik Somogybán a termelőszövetkezetek megszervezése. Február végén, március elején a 44 ezer holdas MIR-bérleten megalakultak az első termelőszövetkezetek. Latinca a termelésiszociális ügyosztály vezetője, tartásra készülne minden proletár és annak családja ellen, ha erre a proletárság gyönge- sége neki módot adna? Van-e proletár, aki ne tudná, hogy a harc és belső bajok átmeneti nehézségei után emberséges élet és erkölcsi fel- emelkedés, testi és szellemi vi- rázgzás lesz a kommunizmus társadalmában minden dolgozó osztályrésze? Proletár testvérek! Piros pünkösd napján nézzetek bele az égő világba, ahol bilincsek repednek széjjel és börtönaja kormányzótanácsi biztosi kinevezéséig. Június elejétől a megye egyszemélyi vezetője, őrá hárult a legtöbb munka. A párt, az állami élet megyei vezetői, elsősorban Tóth Lajos és Szalma István segítették munkájában. Az utókorra fennmaradt hivatalos levelezése mély szocialista humanitásról tett tanúbizonyságot A hozzáforduló egyszerű emberek levelére türelmes, meggyőző hangnemben válaszolt. A tanácshatalom ellenségei az ő nemes alakjában látták a proletárdiktatúrát, ezért 1919. augusztus 12-én letartóztatták, szeptember 17-i meggyilkolása után pedig eltüntették holttestét Mártírhalála után Latinca alakját Somogy proletariátusa megőrizte és fél évszázad óta hősként tiszteli. Tóth Lajos (Jákó, 1878. május 18—Kaposvár, 1919. szeptember 17.) Kaposváron nyomdász mesterséget tanult a város első nyomdájában. Fiatal segéd korában bejárta a nyomdáiról híres városokat Lőcsén ismerkedett meg későbbi feleségével, majd házasságuk után Kaposvárra költöztek. 1906-tól városunk osztályharcos munkásmozgalmának egyik vezetője lett 1910-től a helyi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja, 1914-től a Munkásotthon elnöke, majd a párt megyei elnökének tisztét is Tóth Lajosra bízták. A polgári demokratikus forradalom egyik vezető alakja volt, aki a Nemzeti Tanács helyi bizottságában a munkástanácsot, a proletariátust képviselte. Fáradhatatlanul járta a vidéket, szervezte Somogy agrárproletariátusát a munkásság—szegényparasztság forradalmának. Szinte csodával határos, hogy a gyenge fizikumú nyomdász egészségileg nem roppant ösz- sze a nagy tetteket követelő napokban. 1919. március 10-én a megye proletariátusának bizalmából a háromtagú direktórium tagja lett A legnehezebb feladat a Tanács- köztársaság kikiáltása után, a vöröshadsereg szervezése nyugodott a vállán. Tóth Lajos a politikai vezetés, a tanácshatalom új típusú államának helyi berendezkedéséhez nagyban hozzájárult. A somogyi proletárok szerették és tisztelték önzetlen, nemes alakját. Politikai pártfunkciói mellett állami, tanácsi megbízatással látták el. Az országos tanácskongresszuson, mint a megye küldötte, nagy hatású beszédben elemezte a vidék gazdasági-politikai problémáit. »Nyílt őszintesége, elvhúsége és bátor kiállása jellemezte, a hozott határozatok végrehajtásánál pedig szigorú volt munkatársaival, de még szigorúbb önmagával szemben-« — emlékezett vissza egy munkatársa Tóth Lajosra. 1919 júniusától — a direktórium megszűnése után a munkásság élelmezését irányította Somogybán. A tanácshatalom megdöntése után az ellenforradalmi erők augusztus 10-én letartóztatták, majd különítményes tisztek a megye vezetőivel együtt szeptember 17-én meggyilkolták. Peinhoffer Lajos (Böhönye, 1880. október 25— Kaposvár, 1945.) Szabómunkás volt egész életében, aki szakszervezeti tevékenységén keresztül jutott a somogyi proletárok megbízásából 1919. március 10-én a háromtagú direktórium tagjai közé. A háború előtt a munkásbiztosító pénztár egyik helyi vezetője volt Direktóriumi tagsága 1919 június elejéig szólt, amikor gazdasági feladattal bízta meg a megyei munkástanács. Több népgyúlés szervezője és szónoka vidéken. 1919 tavaszán az ellenforradalmi szervezkedés tagjait letartóztatta. Az ellenforradalmi bíróság 1919 novemberében Peinhoffer Lajost háromévi börtönre ítélte. Kiszabadulása után nehéz körülmények között élt a felszabadulásig. Várnai Zseni: KÖZÖS KÜLDETÉS Te költő voltál, amikor hozzádmentem, én egy gyanútlan fiatal leány. A költő volt, akit én megszerettem s asszony lettem egy költő oldalán ... tók nyílnak meg. Nézzétek ezt az óriási kérges kezet, mely kinyúlik az égő földgömbből s új világot akar építeni. P roletárok! Piros pünkösd * napján érezzétek át és tudjátok meg, hogy a boldogságtokért, egy szebb világért, a kommunizmusért, a proletár- hatalomért és mindazokért, amit a hatalom segítségével föl akarunk építeni, harcolni, áldozni, szenvedni keli. (Somogyi Munkás, 1919. Június 8.) Es olyan lettem, mint a főid, mely búzát, virágot, bokrot egyenként megterem, de akkor már nem te, hanem a gyermek, s a vers lett számomra a szerelem. Szegényasszonyok dolgát énekeltem, te tudod jól: nekem is az jutott... közben szálltak a hollószámyú évek, az ifjúságom így hát elfutott Szerelem? Nem, mélyebb, igazabb törvény kovácsolt hozzád: közös küldetés... Micsoda harcok, lángok, forradalmak! Nagy élet volt ez... csak kicsit nehéz! SOMOGYI SÉPtAP Péntek, 1969. már enni 2L i
