Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
A színes tv-adás elé Ahogy közeledik március 2L, a színes tv-adások kezdetének napja, annál gyakoribb beszédtéma, mit láthat ebből a televízáótulajdonosok népes tábora? A kérdésre válaszéivá el kell mondani, hogy március 21. csak a próbaadások kezdetét jelenti és nem azt, hogy a televízió rendszeres színesadással jelentkezik. A kísérletek ideje alatt mértani ábrákat, monoszkópot, színskálát sugároz majd a színes adó, természetesen az erre alkalmas vevőkészülékek számára. Ilyen viszont az országban is igen kevés van, a megyében pedig egy sincs. Az adás egyelőre Budapesten és közvetlen környékén fogható, az országos hálózat kiépítésére csak egy-két év múlva kerülhet sor. Mindezt azok számára mondjuk el, akik nemrégiben vásároltak új tv-készülé- ket, és nyilvánvaló örömmel olvasták a mellékeit kis füzetben, hogy tévéjük alkalmas a színes adás fehér- fekete vételére is. Ezt tudva sokan máris hozzáfogtak ■nyolc- tízméteres antennák készítéséhez, hogy felkészülten várják a próbaadás kezdetét. Egyelőre tehát fölösleges mindenfajta készülődés, hiszen a színes képet még nem tudják megyénkig továbbítani. A GELKA-szervíz országos központja tanfolyamot indít a szerelők számára, hogy mire több színes vevőkészülék lesz, elláthassák a szakszerű javítást Egyelőre tehát nem valamiféle program szerinti műsorral jelentkezik a színes tévé még azok számára sem, akik rendelkeznek megfelelő készülékkel. Nálunk pedig, messze a fővárostól, a legjobb antennákkal sem lehet behozni az új adást az úgynevezett kétnormás készülékekre. A GELKA-szervizben elmondták, hogy a színes adás vételéhez válóban hosszú antennára lesz szükség, de sokkal rövddebb elemekkel, mint a hagyományos antennáknál. N. 3. A siófoki járás műkedvelői Tabon Tabon rendezték meg vasárnap délután a tanácsköztársasági kulturális szemle siófoki járási bemutatóját Zsúfolt nézőtéren, több mint százhatvan szereplő közepes színvonalú teljesítménye s néhány kiemelkedő szám volt jellemzője a háromórás műsornak. A 24 műsorszámból tíz egyéni szám volt: szavalat, szólóének vagy hangszerszóló. Nagyon meglátszott a szakmai tanácsadás hiánya a produkciókon. A szavalok közül Harmath Ilona ért el kiváló minősítést; a balatonendrédi és balatonszabadi irodalmi színpad jó minősítést kapott Az énekes szólisták közül Beta Antalné népdaléneklését ismereték el kiválónak. Sajnos az énekesek nem kaptak sem népi zenekari, sem zongorakíséretet Az egyetlen kórus — Karádról — népdalokkal szerepelt Herk Mihály vezetésével. Kiváló minősítést kaptak. A néptánckulturát a tabi gimnázium és a karádiak képviselték. Táncaikat a zsűri kiválóra minősítette. A zenei kíséret sajnos egyik csoportnál sincs megoldva. A bemutató legnagyobb meglepetését és sikerét kétségtelenül a torvajiak népi játéka jelentette. Éhnek a kis községnek a meglett férfiai, asszonyai — 60—70 éves asszonyok is táncoltak, énekeltek közöttük — olyan hangulatot teremtettek a színpadon fonós játékukkal, hogy méltán vívták ki a zsűri lelkes elismerését Kiváló minősítést kaptak és a zsűri külön elismerését fejezte ki a csoportvezető Btt- ni Lászlónak, aki a játék anyagát maga gyűjtötte Össze és dolgozta fel. Ez a műsor bebizonyította, hogy ha a tudás igyekezettel, akarattal ötvöződik, akkor még egy ilyen kis községben is lehet »csodát« műveim. D. Z. •• Ünnepség a pécsi KISZ-iskolán A KISZ pécsi vezetőképző iskolája, amelynek körzetéhez négy dél-dunántúli megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — fiataljai tartoznak, szerdán névadó ünnepséget tartott a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. és az iskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. A vezetőképző iskola Tarr Imre, a spanyol nép szabadságharcában hősi halált halt kommunista nevét vette fel. J enő már gyerekkorában sokat panaszkodott rémítő álmai miatt. Ha kikapott a csapatuk a miénktől, keserves éjszaka várt rá. Mindig álmodott és mindig rosszat. Különös természete volt. Amíg mások kellemes vagy nyomasztó álmaik egy-egy villanásából a közeljövő eseményeit próbálták kihámoz- gatni. Jenő állandóan arról álmodon, ami napközben szomorúságot, bánatot okozott neki. Egyszer már úgy látszbtt, kilábal a bajából. Megismerkedett egy búzavirág szemű, szőke lánnyal. Akkoriban elelmaradozott a délutáni focimeccsekről, és ha összefutottunk, örömtől csillogó szemmel mesélte, hogy ebéd után hol találkoztak és hogy a menzán kapott két lekvárosbuktából egyet Tündének adott: hadd lássa a kislány, mennyire szereti. Az esetet megvitattuk a többiekkel. Mindenki azt tartotta, hogy hamarosan véget érnek Jenő kínzó álmai. Nem kell neki óriások ellen meccset veszíteni a grundon és nem kap ki álmában az apjától, mert a macskával etette meg a spenótot. Nem így történt. Aggódva figyeltük, milyen szomorú képpel jár-kel közöttünk. Jó barátok voltunk és nekem egyszer kiöntötte a lelkét. Azt álmodta, hogy jóízűen ették a buktát Tündével a régi templom háta mögött. A lány rá- mosolygott és a szemébe mézeit. — Láttam a szemén, hogy szereti a buktát — mesélte ábrándozva Jenő. — Közelebb lépett, egészen közel hozzám, valamit súgott is a fülembe, de nem hallottam jól. Biztosan a buktát köszönte meg. Aztán biztatott, harapjak én is. Nagyot haraptam és... — És? — sürgettem Jenőt, mert láttam, hogy nem jön ki szó a száján. Sóhajtott. __... a lekvár az orrára f röccsent. Híg kajszilekvár volt. Erre ébredtem. Azóta, ha találkozunk, folyton ott látom az orrán a kajszilekvárt. Szomorú, de nevetésre ingerel. Ettől a naptól kezdve még jobban sajnáljam Jenót. Sajnáltam, mert jószívű volt, szerette a barátait és mi is szerettük őt. Gyógyíthatatlannak tartottuk. A szőke kislány is elfordította róla búzavirág szemét. A délutáni meccseken ettől kezdve mindig az ő csapatuk győzött, nekünk elég volt a tudat, hogy bármikor megrakhattuk volna őket. Egy alkalommal, mikor az egyik hátvédjük öngólt rúgott, bizony-bizony csak alig tudtuk megverni magunkat. Ez a ió szándékú csalás anyflz Országos népművelési konferencia előkészületei A brigád és az író A SZOCIALISTA EMBERI KAPCSOLATOK változatos, mindig új, jobb formái születnek napjainkban. Egy ilyen pillanat részese lehettem a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Egy fiatal brigád, a szocialista cím várományosa fölvette egy mai magyar író nevét. A brigád tizenöt tagú. Decemberben alakult tizen- és huszonéves lányokból és fiúkból. Vezetőjük egy karcsú, kék szemű kislány, Páhi Gabriella. Tizennyolc éves. A tizenöt fiatal szocialista közösséggé akar kovácsolódni. Valameny- nyien három műszakban dolgozó betanított segédmunkások. Munkájuk felelősségteljes az egész gyár termelése szempontjából is. Naponta 50 —60 láda exportfonál leszedését, csomagolását és raktárba szállítását végzik, úgy mondják fölötteseik, biztatóan. Az író: Földeák János. Neve, bár első versét a Színházi Elet közölte még a harmincas években, a hazai szocialista irodalomban főképpen munkássorsok ábrázolása révén ismeretes lírai és prózai köteteiből. Maga is munkás volt, és — ars poeticája szerint — erkölcsi elkötelezettsége, írói hitvallása ehhez az osztályhoz tartozni. Műveiben és magánéletében, az író és az ember kommunista állásfoglalásában. Somogyhoz egyik regénye keletkezése és témája, s jó egynéhány szép költeményének ihlete fűzi. Nagyjából ezek a körülmények csiholták a fiatalok merész ötletszikráját: tisztelettel fölkérni Földeák Jánost, engedélyezze, hogy'a tizenöt tagú brigád fölvegye a nevét A szó az író jelenlétében, a közös vacsoraasztal mellett ünnepélyes csendüléssel is elhangzott. Együvé tartozásukat — köznapiasan »vállalással« is egy 15 pontos fogadalommal jelezték. Egyebek közt: reklamációmentesen készítik elő a fontos exportcikkeket, segítik egymást és különböző formában pallérozzák műveltségüket Földeák János író a megtisztelő kérést teljesítette. Őszintén szólva felemás érzésekkel siettem erre a találkozásra. Valakinek még életében emléket állítunk, s ha igen, vajon mennyi ebben a jó szándékú nekibuzdulás és mennyi a tartalom, a kapcsolat tartós és kölcsönösen jobbat és többet akarása? Hiszen annyi formalizmus, annyi szép hangzatos külsőség vesz körül bennünket ma is... Az író — becsülöm érte — meg is fogalmazta, ki is mondta érzéseimet, sejtéseimet. Egyszerű szavakkal, a magamagáról nehezen és nem szívesen beszélő ember igen rokonszenves lámpalázával. Arról szólt, hogy döntenie kellett egy olyan kérdésben, ami akár személyi kultusznak is nevezhető. Jóllehet ezt mindannyian elítéljük. A fiatalokat, úgy tekinti, kérésükben a szocialista társadalmi rend építése vezeti. »Úgy tekintem, hogy a nevemmel konkretizálják azt a szocialista típust, amelyből nagyon sok van ebben az országban. És hogy Földeák Jánosra esett a választás — ezt megköszönöm... Végül az önök elhatározása engem is kötelez. A dolgozó nép helytállásának, a szocialista embernek a hitelesebb és teljesebb ábrázolására« — mondotta. ENNYI MINDÖSSZE az író és a brigád kapcsolatának története. Földeák Jánosban aligha csalódunk. Élete, művei nyitott könyv előttünk. Hosz- szabb ideje, mint az Irodalmi Alap (ma: a Magyar Népköz- társaság Művészéti Alapja Irodalmi Szakosztályának) igazgatója, sok fiatal kezdő írót és költőt indított és indít el a pályán. Ezúttal egy pályakezdő — és majdan reméljük, szocialista címre is érdemes — ifjúmunkás brigád névadójaként vállalta a kapcsolatot, vállalta a brigádközösségben a maga részét. A szó, az ígéret elhangzott. A munkára és lényegében arra, hogy ezek a fiatalok szocialista módon akarnak élni és gondolkodni. Ennek az ígéretnek a nem kis felelőssége rájuk és azokra a vezetőkre nehezedik, akik jelenlétében a szocialista emberi kapcsolatnak ez az új formája létrejött. Nem jelentéktelen apróság ez. Nemcsak arról van szó, hogy egy ismert magyar író neve fémjelz^ egy kaposvári bri- gázközösség életét, munkáját. Az is elválik: méltónak bizo- nyul-e névadójához a tizenöt fiatal? Ezt a továbbiak, reméljük, igazolják majd. Jó szándékukban és lelkes törekvésükben nem kételkedünk. Ennek a törekvésnek és ennek az új kapcsolatnak azonban nem annyira az elhangzott vállaló sok, inkább teljesítésük lesz az aranyfedezete. BIZAKODUNK: gyakran tanúi lehetünk még az író és a brigád találkozásainak. Wallinger Endre Pontatlan mérlegek Hosszú évek jól bevált módszere volt, hogy a kaposvári fogyasztási szövetkezet huszonhat egységében a mérlegeket kétévenként a Mérésügyi Hivatal kaposvári ki- rendeltsége a helyszínen hitelesítette. Ezen most változtattak. Minden egység kocsira pakolja mérlegét és beszállítja Kaposvárra. Így rendelkezett a Mérésügyi Hivatal. Ez sok bosszúságot okoz a vásárlóknak is, a fogyasztási szövetkezetnek is. Amikor a mérleget beszállítják, megszűnik a kiszolgálás, a boltokat bezárják. Másrészt az is előfordul, hogy visszaszállítás közben elromlik az érzékeny mérleg. Az idén ez már tizenhétszer megtörtént. S ehhez nem kell kommentár. Gondtalan élet Két éve adták át Csurgón a kétmillió forint értékben felújított. 1-es számú általános iskola napközi otthonát, ahol 170 gyerek tölti gondszeretettel foglalkoznak kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Az alsóbb osztályosak játékkal, kézimunkával, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes szerdán sajtótájékoztatót tartott az év második felében megrendezendő Országos népművelési konferencia előkészületeiről. Elmondta, hogy eddig több mint húsz tanulmány készült, s nagyszámú szakember közreműködésével jelenleg is dolgoznak ilyen jellegű anyagonyira nyilvánvalóvá vált, hogy Jenő is észrevette. Újra megjelentek álmában az óriások és reggelre mindig halálosan kifárasztották. Evekig nem hallottam róla semmit. A többiek levélben írtak róla pár sort, hogy túl érzékeny és hogy gyógyuló- ban van. A véletlen hozta úgy, hogy a napokban újra találkoztunk. Ó ismert meg előbb. — Megemberesedtél — örvendezett együgyű mosollyal az arcán. — Te sem panaszkodhatsz. Mi járatban erre mifelénk? Lebiggyedt a szája. — Menekülök. — Hogy? Ki elől? Egy presszóban' telepedtünk le. Néptelen volt, még a felszolgáló sem háborgatott bennünket. Az asztalnál jobban szemügyre vettem Jenőt. Nagyon fáradtnak látszbtt. A szeme vörösödön 'az éjszakázástól, munkahelyéről beszéli és főnökéről. Dicsekedve, akadozó mondatokkal, a szeme majdnem lecsukódott. — Boldogan éltem, érted? — Értem, és mi történt? A feje előrecsúszott, aztán hirtelen visszahökölt. — Gyerünk a szállodába, mert mindjárt elalszol — indítványoztam. 1 A fejével és a kezével is tiltakozott. — Még ezt elmondom... Most helyezték oda... — Disznóság! A helyedre? Kit? — Nem a helyemre, a tervosztályra. Nem jössz rá, mi? — Nem. De mondd már! — Hát a búzavirág szeműt. Vörös szemmel bámult az arcomba. — A búzavirág szeműt?-£ Két napja. Tegnapelőtt az ő szüleinél voltunk, tegnap meg nálunk. — Az ám! — eresztette lejjebb a hangját. — Anyuék üdvözletüket küldik neked. Tudták, ha erre járok, megkereslek. — Könyörgök, mondd, nyögd ki végre, mi a baj. Becsíptél és vége az egésznek? — Nem. A buktán jót nevettünk. Azt mondta, hogy még most is szeret. — És most mi van? — Kíméletlen álmosság gyötör, egybefolynak a nappalok, az éjszakák. Szürke a reggel, sötét a délután: nem merek elaludni. — Ahá, persze az álmok! Félsz, hogy ismét... Másnap a portás telefonon hívott a szállodából, hogy nem tudja felébreszteni. A telefon után röviddel megérkezett Tünde is, a búzavirág szemű. Alig ismertem rá. nagyon szép lány lett. Együtt ébresztettük Jenőt. Nagy József kon. Tanulmány készült például a tanácsok kulturális tevékenységéről, a művelődés és szórakozás kapcsolatáról, a falu népművelési problémáiról, továbbá az iskola és a népművelés kapcsolatáról. A következő hónapokban a tanulmányokat széles körű vitára bocsátják. »Nyissuk ki a galambkaput« — éneklik az apró emberkék. Nem is olyan könnyű fasírozottat sütni. A terítést is meg kell tanulniuk. \ SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 20.
