Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-20 / 66. szám

A színes tv-adás elé Ahogy közeledik március 2L, a színes tv-adások kezde­tének napja, annál gyakoribb beszédtéma, mit láthat ebből a televízáótulajdonosok né­pes tábora? A kérdésre válaszéivá el kell mondani, hogy március 21. csak a próbaadások kezde­tét jelenti és nem azt, hogy a televízió rendszeres színes­adással jelentkezik. A kísérle­tek ideje alatt mértani ábrá­kat, monoszkópot, színskálát sugároz majd a színes adó, természetesen az erre alkal­mas vevőkészülékek számára. Ilyen viszont az országban is igen kevés van, a megyében pedig egy sincs. Az adás egyelőre Budapesten és köz­vetlen környékén fogható, az országos hálózat kiépítésére csak egy-két év múlva kerül­het sor. Mindezt azok számá­ra mondjuk el, akik nemrégi­ben vásároltak új tv-készülé- ket, és nyilvánvaló öröm­mel olvasták a mellékeit kis füzetben, hogy tévéjük al­kalmas a színes adás fehér- fekete vételére is. Ezt tudva sokan máris hozzáfogtak ■nyolc- tízméteres antennák készítéséhez, hogy felkészül­ten várják a próbaadás kezde­tét. Egyelőre tehát fölösleges mindenfajta készülődés, hi­szen a színes képet még nem tudják megyénkig továbbíta­ni. A GELKA-szervíz országos központja tanfolyamot indít a szerelők számára, hogy mi­re több színes vevőkészülék lesz, elláthassák a szakszerű javítást Egyelőre tehát nem valamiféle program szerinti műsorral jelentkezik a színes tévé még azok számára sem, akik rendelkeznek megfelelő készülékkel. Nálunk pedig, messze a fővárostól, a legjobb antennákkal sem lehet be­hozni az új adást az úgyneve­zett kétnormás készülékekre. A GELKA-szervizben el­mondták, hogy a színes adás vételéhez válóban hosszú an­tennára lesz szükség, de sok­kal rövddebb elemekkel, mint a hagyományos antennáknál. N. 3. A siófoki járás műkedvelői Tabon Tabon rendezték meg vasár­nap délután a tanácsköztársa­sági kulturális szemle siófoki járási bemutatóját Zsúfolt né­zőtéren, több mint százhatvan szereplő közepes színvonalú teljesítménye s néhány ki­emelkedő szám volt jellemző­je a háromórás műsornak. A 24 műsorszámból tíz egyé­ni szám volt: szavalat, szóló­ének vagy hangszerszóló. Nagyon meglátszott a szak­mai tanácsadás hiánya a pro­dukciókon. A szavalok közül Harmath Ilona ért el kiváló minősítést; a balatonendrédi és balatonszabadi irodalmi színpad jó minősítést kapott Az énekes szólisták közül Be­ta Antalné népdaléneklését is­mereték el kiválónak. Sajnos az énekesek nem kaptak sem népi zenekari, sem zongora­kíséretet Az egyetlen kórus — Karádról — népdalokkal szerepelt Herk Mihály veze­tésével. Kiváló minősítést kap­tak. A néptánckulturát a tabi gimnázium és a karádiak kép­viselték. Táncaikat a zsűri ki­válóra minősítette. A zenei kí­séret sajnos egyik csoportnál sincs megoldva. A bemutató legnagyobb meglepetését és sikerét kétség­telenül a torvajiak népi játéka jelentette. Éhnek a kis község­nek a meglett férfiai, asszo­nyai — 60—70 éves asszonyok is táncoltak, énekeltek közöt­tük — olyan hangulatot te­remtettek a színpadon fonós játékukkal, hogy méltán vív­ták ki a zsűri lelkes elismeré­sét Kiváló minősítést kaptak és a zsűri külön elismerését fejezte ki a csoportvezető Btt- ni Lászlónak, aki a játék anya­gát maga gyűjtötte Össze és dolgozta fel. Ez a műsor bebi­zonyította, hogy ha a tudás igyekezettel, akarattal ötvöző­dik, akkor még egy ilyen kis községben is lehet »csodát« műveim. D. Z. •• Ünnepség a pécsi KISZ-iskolán A KISZ pécsi vezetőképző iskolája, amelynek körzetéhez négy dél-dunántúli megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — fiataljai tartoznak, szerdán névadó ünnepséget tartott a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. és az is­kola fennállásának 10. évfor­dulója alkalmából. A vezető­képző iskola Tarr Imre, a spa­nyol nép szabadságharcában hősi halált halt kommunista nevét vette fel. J enő már gyerekkorá­ban sokat panaszko­dott rémítő álmai miatt. Ha kikapott a csapa­tuk a miénktől, keserves éj­szaka várt rá. Mindig álmo­dott és mindig rosszat. Külö­nös természete volt. Amíg mások kellemes vagy nyomasztó álmaik egy-egy villanásából a közeljövő ese­ményeit próbálták kihámoz- gatni. Jenő állandóan arról ál­modon, ami napközben szo­morúságot, bánatot okozott neki. Egyszer már úgy látszbtt, kilábal a bajából. Megismer­kedett egy búzavirág szemű, szőke lánnyal. Akkoriban el­elmaradozott a délutáni foci­meccsekről, és ha összefutot­tunk, örömtől csillogó szem­mel mesélte, hogy ebéd után hol találkoztak és hogy a menzán kapott két lekváros­buktából egyet Tündének adott: hadd lássa a kislány, mennyire szereti. Az esetet megvitattuk a többiekkel. Mindenki azt tartotta, hogy hamarosan vé­get érnek Jenő kínzó álmai. Nem kell neki óriások ellen meccset veszíteni a grundon és nem kap ki álmában az ap­jától, mert a macskával etet­te meg a spenótot. Nem így történt. Aggódva figyeltük, milyen szomorú képpel jár-kel közöttünk. Jó barátok voltunk és nekem egyszer kiöntötte a lelkét. Azt álmodta, hogy jóízűen ették a buktát Tündével a régi temp­lom háta mögött. A lány rá- mosolygott és a szemébe mé­zeit. — Láttam a szemén, hogy szereti a buktát — mesélte ábrándozva Jenő. — Közelebb lépett, egészen közel hoz­zám, valamit súgott is a fü­lembe, de nem hallottam jól. Biztosan a buktát köszönte meg. Aztán biztatott, harap­jak én is. Nagyot haraptam és... — És? — sürgettem Jenőt, mert láttam, hogy nem jön ki szó a száján. Sóhajtott. __... a lekvár az orrára f röccsent. Híg kajszilekvár volt. Erre ébredtem. Azóta, ha találkozunk, folyton ott látom az orrán a kajszilek­várt. Szomorú, de nevetésre ingerel. Ettől a naptól kezdve még jobban sajnáljam Jenót. Saj­náltam, mert jószívű volt, sze­rette a barátait és mi is sze­rettük őt. Gyógyíthatatlannak tartottuk. A szőke kislány is elfordította róla búzavirág szemét. A délutáni meccse­ken ettől kezdve mindig az ő csapatuk győzött, nekünk elég volt a tudat, hogy bár­mikor megrakhattuk volna őket. Egy alkalommal, mikor az egyik hátvédjük öngólt rú­gott, bizony-bizony csak alig tudtuk megverni magunkat. Ez a ió szándékú csalás any­flz Országos népművelési konferencia előkészületei A brigád és az író A SZOCIALISTA EMBERI KAPCSOLATOK változatos, mindig új, jobb formái szület­nek napjainkban. Egy ilyen pillanat részese lehettem a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában. Egy fiatal brigád, a szocia­lista cím várományosa fölvet­te egy mai magyar író nevét. A brigád tizenöt tagú. De­cemberben alakult tizen- és huszonéves lányokból és fiúk­ból. Vezetőjük egy karcsú, kék szemű kislány, Páhi Gabriel­la. Tizennyolc éves. A tizenöt fiatal szocialista közösséggé akar kovácsolódni. Valameny- nyien három műszakban dol­gozó betanított segédmunká­sok. Munkájuk felelősségtel­jes az egész gyár termelése szempontjából is. Naponta 50 —60 láda exportfonál leszedé­sét, csomagolását és raktárba szállítását végzik, úgy mond­ják fölötteseik, biztatóan. Az író: Földeák János. Ne­ve, bár első versét a Színházi Elet közölte még a harmincas években, a hazai szocialista irodalomban főképpen mun­kássorsok ábrázolása révén ismeretes lírai és prózai kö­teteiből. Maga is munkás volt, és — ars poeticája szerint — erkölcsi elkötelezettsége, írói hitvallása ehhez az osztály­hoz tartozni. Műveiben és magánéletében, az író és az ember kommunista állásfogla­lásában. Somogyhoz egyik re­génye keletkezése és témája, s jó egynéhány szép költemé­nyének ihlete fűzi. Nagyjából ezek a körülmé­nyek csiholták a fiatalok me­rész ötletszikráját: tisztelettel fölkérni Földeák Jánost, en­gedélyezze, hogy'a tizenöt ta­gú brigád fölvegye a nevét A szó az író jelenlétében, a közös vacsoraasztal mellett ünnepélyes csendüléssel is el­hangzott. Együvé tartozásukat — köznapiasan »vállalással« is egy 15 pontos fogadalommal jelezték. Egyebek közt: rekla­mációmentesen készítik elő a fontos exportcikkeket, segítik egymást és különböző formá­ban pallérozzák műveltségü­ket Földeák János író a meg­tisztelő kérést teljesítette. Őszintén szólva felemás ér­zésekkel siettem erre a talál­kozásra. Valakinek még életé­ben emléket állítunk, s ha igen, vajon mennyi ebben a jó szándékú nekibuzdulás és mennyi a tartalom, a kapcso­lat tartós és kölcsönösen job­bat és többet akarása? Hiszen annyi formalizmus, annyi szép hangzatos külsőség vesz körül bennünket ma is... Az író — becsülöm érte — meg is fogalmazta, ki is mond­ta érzéseimet, sejtéseimet. Egyszerű szavakkal, a maga­magáról nehezen és nem szí­vesen beszélő ember igen ro­konszenves lámpalázával. Ar­ról szólt, hogy döntenie kel­lett egy olyan kérdésben, ami akár személyi kultusznak is nevezhető. Jóllehet ezt mind­annyian elítéljük. A fiatalokat, úgy tekinti, kérésükben a szo­cialista társadalmi rend épí­tése vezeti. »Úgy tekintem, hogy a nevemmel konkreti­zálják azt a szocialista típust, amelyből nagyon sok van eb­ben az országban. És hogy Földeák Jánosra esett a vá­lasztás — ezt megköszönöm... Végül az önök elhatározása engem is kötelez. A dolgozó nép helytállásának, a szocia­lista embernek a hitelesebb és teljesebb ábrázolására« — mondotta. ENNYI MINDÖSSZE az író és a brigád kapcsolatának tör­ténete. Földeák Jánosban alig­ha csalódunk. Élete, művei nyitott könyv előttünk. Hosz- szabb ideje, mint az Irodalmi Alap (ma: a Magyar Népköz- társaság Művészéti Alapja Irodalmi Szakosztályának) igazgatója, sok fiatal kezdő írót és költőt indított és in­dít el a pályán. Ezúttal egy pályakezdő — és majdan re­méljük, szocialista címre is érdemes — ifjúmunkás brigád névadójaként vállalta a kap­csolatot, vállalta a brigádkö­zösségben a maga részét. A szó, az ígéret elhangzott. A munkára és lényegében ar­ra, hogy ezek a fiatalok szo­cialista módon akarnak élni és gondolkodni. Ennek az ígé­retnek a nem kis felelőssége rájuk és azokra a vezetőkre nehezedik, akik jelenlétében a szocialista emberi kapcsolat­nak ez az új formája létrejött. Nem jelentéktelen apróság ez. Nemcsak arról van szó, hogy egy ismert magyar író neve fémjelz^ egy kaposvári bri- gázközösség életét, munkáját. Az is elválik: méltónak bizo- nyul-e névadójához a tizenöt fiatal? Ezt a továbbiak, reméljük, igazolják majd. Jó szándékuk­ban és lelkes törekvésükben nem kételkedünk. Ennek a tö­rekvésnek és ennek az új kapcsolatnak azonban nem annyira az elhangzott vállaló sok, inkább teljesítésük lesz az aranyfedezete. BIZAKODUNK: gyakran tanúi lehetünk még az író és a brigád találkozásainak. Wallinger Endre Pontatlan mérlegek Hosszú évek jól bevált módszere volt, hogy a kapos­vári fogyasztási szövetkezet huszonhat egységében a mér­legeket kétévenként a Mérés­ügyi Hivatal kaposvári ki- rendeltsége a helyszínen hi­telesítette. Ezen most változ­tattak. Minden egység kocsi­ra pakolja mérlegét és be­szállítja Kaposvárra. Így ren­delkezett a Mérésügyi Hiva­tal. Ez sok bosszúságot okoz a vásárlóknak is, a fogyasz­tási szövetkezetnek is. Ami­kor a mérleget beszállítják, megszűnik a kiszolgálás, a boltokat bezárják. Másrészt az is előfordul, hogy vissza­szállítás közben elromlik az érzékeny mérleg. Az idén ez már tizenhétszer megtörtént. S ehhez nem kell kommen­tár. Gondtalan élet Két éve adták át Csurgón a kétmillió forint értékben felújított. 1-es számú általá­nos iskola napközi otthonát, ahol 170 gyerek tölti gond­szeretettel foglalkoznak ki­csikkel és nagyokkal egy­aránt. Az alsóbb osztályo­sak játékkal, kézimunkával, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes szerdán sajtótájékoztatót tartott az év második felében megrendezen­dő Országos népművelési kon­ferencia előkészületeiről. El­mondta, hogy eddig több mint húsz tanulmány készült, s nagyszámú szakember közre­működésével jelenleg is dol­goznak ilyen jellegű anyago­nyira nyilvánvalóvá vált, hogy Jenő is észrevette. Új­ra megjelentek álmában az óriások és reggelre mindig halálosan kifárasztották. Evekig nem hallottam ró­la semmit. A többiek levélben írtak róla pár sort, hogy túl érzékeny és hogy gyógyuló- ban van. A véletlen hozta úgy, hogy a napokban újra talál­koztunk. Ó ismert meg előbb. — Megemberesedtél — ör­vendezett együgyű mosollyal az arcán. — Te sem panaszkodhatsz. Mi járatban erre mifelénk? Lebiggyedt a szája. — Menekülök. — Hogy? Ki elől? Egy presszóban' teleped­tünk le. Néptelen volt, még a felszolgáló sem háborgatott bennünket. Az asztalnál job­ban szemügyre vettem Jenőt. Nagyon fáradtnak látszbtt. A szeme vörösödön 'az éjszaká­zástól, munkahelyéről beszéli és főnökéről. Dicsekedve, akadozó mondatokkal, a sze­me majdnem lecsukódott. — Boldogan éltem, érted? — Értem, és mi történt? A feje előrecsúszott, aztán hirtelen visszahökölt. — Gyerünk a szállodába, mert mindjárt elalszol — in­dítványoztam. 1 A fejével és a kezével is tiltakozott. — Még ezt elmondom... Most helyezték oda... — Disznóság! A helyedre? Kit? — Nem a helyemre, a terv­osztályra. Nem jössz rá, mi? — Nem. De mondd már! — Hát a búzavirág szeműt. Vörös szemmel bámult az arcomba. — A búzavirág szeműt?-£ Két napja. Tegnapelőtt az ő szüleinél voltunk, teg­nap meg nálunk. — Az ám! — eresztette lej­jebb a hangját. — Anyuék üdvözletüket küldik neked. Tudták, ha erre járok, meg­kereslek. — Könyörgök, mondd, nyögd ki végre, mi a baj. Be­csíptél és vége az egésznek? — Nem. A buktán jót ne­vettünk. Azt mondta, hogy még most is szeret. — És most mi van? — Kíméletlen álmosság gyötör, egybefolynak a nap­palok, az éjszakák. Szürke a reggel, sötét a délután: nem merek elaludni. — Ahá, persze az álmok! Félsz, hogy ismét... Másnap a portás telefonon hívott a szállodából, hogy nem tudja felébreszteni. A telefon után röviddel megér­kezett Tünde is, a búzavirág szemű. Alig ismertem rá. na­gyon szép lány lett. Együtt ébresztettük Jenőt. Nagy József kon. Tanulmány készült pél­dául a tanácsok kulturális tevékenységéről, a művelődés és szórakozás kapcsolatáról, a falu népművelési problé­máiról, továbbá az iskola és a népművelés kapcsolatáról. A következő hónapokban a tanulmányokat széles körű vitára bocsátják. »Nyissuk ki a galambkaput« — éneklik az apró emberkék. Nem is olyan könnyű fasírozottat sütni. A terítést is meg kell tanulniuk. \ SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom