Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-20 / 66. szám

JUBILEUMI MUNKAVERSENY A forgalom mögött — A legutolsó tanácskozá­son kapta még a 3-as számú bolt kollektívája a szocialista brigád címet — tájékoztat a Barcsi Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet irodájában dr. Medgyesi Jenő. — Egyedül ők. Az értékelés szerint vál­lalásukat mindenben teljesí­tették, vagy túlteljesítették. Lelkes, szorgalmas emberek. Dunavári József, a bolt veze­tője, régi, tapasztalt szakem­ber. Két vevőt is megkérdeztem, milyen embereknek tartják a bolt eladóit. Szemüveges, magas férfi: — Korrekt kereskedők. Én csak jót mondhatok róluk. Mindig itt vásárolok. Kendős, idősebb néni: — Szeretek itt vásárolni. Mindig előzékenyek velem. A brigádnapló első bejegy­zésénél ott a dátum: 1962. áp­rilis 12. Azóta ötször nyerték el a megkülönböztető, kitün­tető címet. Kilencen vannak. Idősebbek, fiatalok vegyesen. A legfiatalabb a tizennyolc éves Gyula Margit. A brigád­napló arról árulkodik, hogy ebben az üzletben jó a közös­ségi szellem. A bejegyzések híven tükrözik az elmúlt évek munkáját. A rend és a tiszta­ság, a tanulás, a színház- és mozilátogatás kovácsolta őket egymásnak segítő, egymás munkáját megbecsülő embe­rekké. Otartics Imre boltvezető-he­lyettest arról kérdezem, mi­ben látják ők a brigád szo­cialista jellegét. — Kilenc évvel ezelőtt kez­dődött, amikor ezt az üzletet megnyitottuk. Mi magunk rendeztük be a boltot. Ez volt az első lépés, most hosszabb idő után már meg tudom ítél­ni. Ekkor kezdődött a közös­séggé érésünk. Ügy éreztük, hogy a tervteljesítésen túl még valami pluszt is tudunk vál­lalni. Munka szempontjából és emberileg is. Pozsonyi József brigádveze- tő szól közbe: — Csak egy adat, ez is jelez valamit: három fiatal dolgo­zónk jelentkezett a Szakma ifjú mestere cím megszerzé­sére. Ügy érezzük, ez már a mi közösségi szellemünk ered­ménye is. Politikai oktatásra három dolgozónk jár. Ketten érettségiztek, boltvezetőnk pe­dig levelezőként végzi a tech­nikumot. Jelenleg éppen ta­nulmányi szabadságon van. Ha társadalmi munkáról van szó, mindig szívesen vál­lalják. Ott voltak az Otthon áruház berendezésénél. Segí­tettek a környék parkosításá­ban. Minden dolgozójuk köte­lességének tekinti a rábízott munka elvégzését. A fiatalok közül Horváth Károlyt kérdezem. — Most szereltem le az ősz­szel — mondja. — Azelőtt itt dolgoztam, ide is jöttem visz- sza. Itt nemcsak munkatár­sakra, de barátokra is leltem. Huszonegy éves vagyok. A vevőkkel jó a kapcsolatom. Mi azt beszéltük meg, hogy fokozott mértékben előzéke­nyek leszünk a vásárlókhoz. Boltjuk havonta nyolcszáz­ezer forintot forgalmaz. A falon ott a kimutatás. Minden dolgozó megtekintheti a ne­gyedéves értékelést, összeha­sonlítást tudnak tenni az elő­ző évek munkájával is. Ered­ményeik egyre szebbek. Leskó László Óriás olvasztókemence Szibériában Évente négymillió tonna acélt olvasztanak majd a no- voszibirszki hőelektromos be­rendezések gyárában készülő olvasztó kemencékben. Ez a mennyiség nagyjából egyenlő Svédország 1967 évi egész acéltermelésével. A. gyárban most sikeresen befejezték a Szovjetunió leg­nagyobb, egyedi .olvasztóke­mencéjének kipróbálását. Nem szabad m Hála és megbecsülés 19-es veteránokat tüntettek ki Kaposváron Boór István átveszi a megyei tanács vb-elnökétői a Mun­ka Érdemrend arany fokozatát. Gondos erdőművelés Istvándiban Saját iskolából telepít fenyőcsemetét a tsz Az istvándi Űj Élet Terme­lőszövetkezet úgy gondoskodott erdeinek fenntartásáról — a korszerű művelésről, a szak­szerű kitermelésről és telepí­tésről —, hogy külön üzemág- vezetőt alkalmazott az erdő­művelés irányítására. Balogh Imre minden, az erdővel és a fafeldolgozással' kapcsolatos munkáért felelős az Űj Élet­ben és az egyik szomszédos közös gazdaságban. Vele be­szélgettünk arról, mit tervez­nek Istvándiban az idén. A község határában sok a homok, itt a fenyő dívik. Eb­ben az évben majdnem 27 hektárt telepítenek, az ezt meg­előző talajelőkészítéssel — tuskószedés, mélyforgatás, tár­csázás — most nyolcvan szá­zaléknál tartanak. Csaknem 20 hektáron terveznek pótlást és ápolást. Az összes munká­latok költsége meghaladja a 413 000 forintot, azonban ezt a teljes összeget állami támo­gatásként megkapja a szövet­kezet, vagyis saját pénzt erre nem kell felhasználnia. Részt vállalnak viszont a szövetke­zet erdőfenntartási alapjából, kiegészítve az állami támoga­tást, hogy a több mint 11 hektárnyi felújítást és ennek talajelőkészítését elvégezhes­sék. Többször zavart okozott, hogy amikor kellett volna, nem kaptak idejében fenyő­csemetét. Ez késztette arra az istvándiakat, hogy — ritkaság- számba megy ez a termelőszö­vetkezeteknél — a csemete­telepítéshez szükséges anyag­ról saját iskolájukból maguk gondoskodjanak. Mintegy két­millió fenyőcsemetét nevel­nek az idén, ebből a saját szükségleten kívül a környe­ző szövetkezeteknek is jut majd. Gyűjtik a fenyőmagot — a tobozt —, és rövidesen hozzáfognak a pergetéshez. A ház falán ütött-kopott tábla jelzi, hogy gazdája a férfi- és a női »úri« cipők szakavatott orvosa, de arról »az életútról hallgat, amelyet az öreg cipészmester maga mö­gött hagyott A családban tradíció ez a mesterség, édesapja is cipész volt, sőt a fia is, akit elvitt a második világháború. A há­romlábú széken kuporogva bőrt hasít a nagy táblából, talpalni készül Lukasics hajós bácsi, az öreg nagybajomi ci­pész, a munkástanács hajdani titkára. A beszélgetés könnyén indul, s bár az emlékek fonala itt- ott összegabalyodik, különvá­lasztásuk gyorsan sikerül. Máris 1909-ről beszéL — Pécsen dolgoztam akko­riban szervezett munkásként. Kirobbant egy sztrájk, két napig a Tettyén aludtam, mert kerestek a rendőrök. Tudja, már akkor összeakasz­tottuk a bajuszt, aztán még sokszor... Lajos bácsi enyhén fogal­mazott A csendőrök, a fasisz­ták sokszor megkínozták, s eszközeik ugyanolyanok vol­tak, mint a Prónay-különit- ményé... — Kétszer sebesültem a há­borúban, egyszer a karom, másodszor pedig a lábam tö­rött el. Amikor a gránát meg­sebesítette a lábam, nem is vittek vissza a frontra, egy cipőgyárban dolgoztam Bécs mellett, ott vettük az ősziró­zsás forradalom hírét. Hazajöt­tem ide. Somogyba, Nagyba­jomba a szüléimhez. Kijevben egyvágányú füg- gővasutat építenek a város központja és a repülőtér kö­zött. Jelenleg ‘a kijeviek több mint egy órát utaznak, ha a A proletárdiktatúra kikiál­tása után ebben a községben is megalakult a munkástanács, s Lajos bácsit választották meg titkárnak. — Sokat jártunk abban az időben Kaposvárra utasítások­ért Tóth, Szalma és Latinca elvtársakhoz. Mondta is ne­künk Latinca Sándor: Nehéz dolgotok van, mert először a butasággal kell megküzdeni! A környékünkön sok volt a harminc-százholdas nagygazda, azoknak aztán beszélhetett az ember; ha az uraság mondott nekik valamit, az szent volt és sérthetetlen! Esténként nem volt tanácsos a szocialis­táknak a járdán járni, csak az úttest közepén ... Alakítottunk két termelőszövetkezetet, át­vettük a bankot és hosszas huzavona után a két párt is egyesült. — Hány tagjuk volt? — Talán kilencven. Sok uradalmi cseléd lépett be a pártba, »a kommunisták adik a fődet« — mondták. Lajos bácsi felesége térül- fordul, majd egy régi fényké­pet nyom a kezembe: — Ugye milyen szép ember volt az uram? — A megsár­gult, több mint fél évszázados kartonlapról bajuszos, mar­káns képű fiatalember néz rám. A papírról ráemelem a tekintetem, szemüveges, baráz­dált arc mosolyog vissza: — Régen volt... A gallérján két csillagot lá­tok. Mi volt a rangja? — Káplár. De megmondta a kapitányom, hogy »cucilista« repülőtérre akarnak eljutni. Ezt a távolságot az óránként 400 kilométeres sebességgel közlekedő »légibusz« nyolc perc alatt fogja majd meg­tenni. Kijevben függő vasút épül A Tanácsköztársaság fél év­századdal ezelőtti harcosait, tevékeny részvevőit köszöntöt­te tegnap délután a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács azon a fölemelő és meg­ható ünnepségen, amelyen több mint száz veterán vett részt A megyei tanács nagyter­mében megrendezett ünnep­ség elnökségében helyet fog­lalt dr. Deák András, a so­mogyi tanácshatalom egészség- ügyi biztosa, aki Belgrádból érkezett Kaposvárra, Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke, dr. Só­lyom Gábor, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezető­je, dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára, a megyei párt- vb tagjai. A nagytermet megtöltő ve­teránokat dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára kö­szöntötte, majd Böhm József mondott beszédet. ember nem kaphat sarzsit, az örüljön, hogy él... Elkalandoz­tunk. Ismét az első háború szörnyű élmé­nyei elevened­nek meg, a lö­vészárkok, a negyvennégyes »rosseb«-bakák sorsa, a bőrüket féltő, az első vonalból mene­külő tisztek, és a számtalan halálnak kitett katonák. — Mi történt a Tanácsköz­társaság meg­döntése után magával? — Nem tud­tuk, hogy mit csináljunk. Be­mentünk ta­nácsért Kapós­ba. Azt •mond­ták, maradjatok a helyeteken, meghátrálni nem szabad! Aztán jött 1919. augusztus húszadika, amikor letartóztat­tak. Kaposváron különböző pincékben torolták meg a százharminchárom napot, a Baross-laktanya fogdáját is megjártam, számtalan verés és kínzás közepette. Hazaen­gedtek, mert megszökni nem lehetett, de a csendőr jött reggel, délután és este. fel­ügyelet alatt álltam. Lajos bácsit a nyilasok is meghurcolták, a nagykanizsai toloncházból szökött Perlakra, a rokonaihoz, aztán hazajött, és végleg itt maradt Nagyba­jomban. Sok a látogatója. Főleg a gyerekek, úttörők keresik föl, kérik, meséljen Latincáról és a többiekről. — A Hamburger doktor is járt egyszer nálunk egy zárt, titkos gyűlésen. Jó szónok volt — kanyarodunk ismét vissza ötven évet. 1970-ben ünnepük fél évszá­zados házassági évfordulóju­kat, az aranylakodalmat. Egészségesek mindketten, bár Lajos bácsi szíve rakoncállan- kodik. Felesége — ő őrzi a dokumentumokat — ismét elő­bukkan a szomszéd szobából, és mutatja a tíz évvel ezelőtt kapott Tanácsköztársasági Em­lékérmet. — Ha mész a fogadásra — mondia a felesége —, ezt is ki kell tűzni... A ruhán tegnap eggyel sza­porodott a kitüntetések száma, A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata került mellé Saly Géza — Kedves elvtársak! Az a megtisztelő feladat hárul rám, hogy az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, az öt­ven évvel ezelőtt hazánkban először győztes proletárforra- dalom mostani jubileuma al­kalmából azoknak, akik a di­csőséges 133 nap aktív harco­sai voltak megyénkben, átad­jam a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. Ez alkalomból az MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága és a Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának nevé­ben őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntőm önö­ket. Boldog elvtársi együttér­zés tölti el szívünket, hogy ma itt azokkal vagyunk együtt, akik egy fél évszázada tanúi lehettek az első magyar mun­káshatalom megszületésének. De nemcsak tanúi voltak, ha­nem a politikai vagy katonai küzdőtéren a szó vagy a fegy­ver erejével, vérük hullatásá- val megteremtői is voltak en­nek a hatalomnak. Ugyanak­kor szomorú szívvel és a ke­gyelet érzésével emlékezünk meg azokról, akik nem lehet­nek ma itt velünk, mert vagy a Tanácsköztársaság védel­mében áldozták életüket, vagy a Horthy-fasizmus börtönei­ben kínozták őket halálra, vagy azóta életük véget ért. Tisztelettel köszöntjük és job- bulást kívánunk azoknak az idős harcos elvtársaknak is, akik betegágyban fekszenek és nem lehetnek közöttünk. A megyei tanács vb-elnöke ezután méltatta a Tanácsköz­társaság jelentőségét, az 1945 óta elért eredményeinket, -.s beszédét így fejezte be: — A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa népünk és államunk hálájának, meg­becsülésének kifejezéséül a Tanácsköztársaság ötvenéves jubileuma alkalmából * kitün­tetést adományoz mindazok­nak a vöröskatonáknak, 19-es kommunistáknak, akik része­sei voltak az első magyar munkáshatalom megteremté­sének. Minden most kitünte­tettnek őszinte elvtársi szívvel gratulálok, s kívánom, hogy kitüntetésüket viseljék még hosszú ideig a maguk örömé­re, s a fiatalabb nemzedék tanulságára, okulására, előt­tük példaként. Kívánom, hogy ahányszor tekintetük a kitün­tetésre esik, ebből is érezzék szocialista társadalmi rend­szerünk, népünk megbecsülé­sét, szerétét. Kívánom, hogy még nagyon sokat éljenek kö­zöttünk erőben, egészségben, s hirdessék, hogy a nép igaz ügyéért harcolni nehéz, de érdemes. Kérem, hogy taná­csaikkal, útmutatásaikkal se­gítsék építő munkánkat. Jó egészséget, verőfényes, nyu­godt öregkort, családi életük­ben sok boldogságot kívánok. Ezután Böhm József átnyúj­totta a kitüntetéseket az egy­kori harcosoknak. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Boór István, Dómján Lajos, Egerszegi János és Ga­lina János, a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát Berkes János, Berta Sándor, Bodor Ferenc, Bogdán Lőrinc, Csi­szár József, Fodor Mihály, Gagyí Mihály, Kopári József, Kucsera Ernő, id. hergel Gé­za, Lukasics Lajos, Németh Lajos, Pónácz János, Szabó János és Torma Rudolf. Nyolc­vannyolc veteránt tanácsköz­társasági emlékéremmel tün­tettek ki. Az egykori harcosok nevé­ben dr. Deák András szólalt fel, majd a kitüntetettek fehér asztal mellett poharazgatva emlékeztek vissza az ötven év­vel ezelőtti harcokra. Lajos Géza SOMOGYI Csütörtök, 1969. NÉPLAP március 20,

Next

/
Oldalképek
Tartalom