Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
JUBILEUMI MUNKAVERSENY A forgalom mögött — A legutolsó tanácskozáson kapta még a 3-as számú bolt kollektívája a szocialista brigád címet — tájékoztat a Barcsi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet irodájában dr. Medgyesi Jenő. — Egyedül ők. Az értékelés szerint vállalásukat mindenben teljesítették, vagy túlteljesítették. Lelkes, szorgalmas emberek. Dunavári József, a bolt vezetője, régi, tapasztalt szakember. Két vevőt is megkérdeztem, milyen embereknek tartják a bolt eladóit. Szemüveges, magas férfi: — Korrekt kereskedők. Én csak jót mondhatok róluk. Mindig itt vásárolok. Kendős, idősebb néni: — Szeretek itt vásárolni. Mindig előzékenyek velem. A brigádnapló első bejegyzésénél ott a dátum: 1962. április 12. Azóta ötször nyerték el a megkülönböztető, kitüntető címet. Kilencen vannak. Idősebbek, fiatalok vegyesen. A legfiatalabb a tizennyolc éves Gyula Margit. A brigádnapló arról árulkodik, hogy ebben az üzletben jó a közösségi szellem. A bejegyzések híven tükrözik az elmúlt évek munkáját. A rend és a tisztaság, a tanulás, a színház- és mozilátogatás kovácsolta őket egymásnak segítő, egymás munkáját megbecsülő emberekké. Otartics Imre boltvezető-helyettest arról kérdezem, miben látják ők a brigád szocialista jellegét. — Kilenc évvel ezelőtt kezdődött, amikor ezt az üzletet megnyitottuk. Mi magunk rendeztük be a boltot. Ez volt az első lépés, most hosszabb idő után már meg tudom ítélni. Ekkor kezdődött a közösséggé érésünk. Ügy éreztük, hogy a tervteljesítésen túl még valami pluszt is tudunk vállalni. Munka szempontjából és emberileg is. Pozsonyi József brigádveze- tő szól közbe: — Csak egy adat, ez is jelez valamit: három fiatal dolgozónk jelentkezett a Szakma ifjú mestere cím megszerzésére. Ügy érezzük, ez már a mi közösségi szellemünk eredménye is. Politikai oktatásra három dolgozónk jár. Ketten érettségiztek, boltvezetőnk pedig levelezőként végzi a technikumot. Jelenleg éppen tanulmányi szabadságon van. Ha társadalmi munkáról van szó, mindig szívesen vállalják. Ott voltak az Otthon áruház berendezésénél. Segítettek a környék parkosításában. Minden dolgozójuk kötelességének tekinti a rábízott munka elvégzését. A fiatalok közül Horváth Károlyt kérdezem. — Most szereltem le az őszszel — mondja. — Azelőtt itt dolgoztam, ide is jöttem visz- sza. Itt nemcsak munkatársakra, de barátokra is leltem. Huszonegy éves vagyok. A vevőkkel jó a kapcsolatom. Mi azt beszéltük meg, hogy fokozott mértékben előzékenyek leszünk a vásárlókhoz. Boltjuk havonta nyolcszázezer forintot forgalmaz. A falon ott a kimutatás. Minden dolgozó megtekintheti a negyedéves értékelést, összehasonlítást tudnak tenni az előző évek munkájával is. Eredményeik egyre szebbek. Leskó László Óriás olvasztókemence Szibériában Évente négymillió tonna acélt olvasztanak majd a no- voszibirszki hőelektromos berendezések gyárában készülő olvasztó kemencékben. Ez a mennyiség nagyjából egyenlő Svédország 1967 évi egész acéltermelésével. A. gyárban most sikeresen befejezték a Szovjetunió legnagyobb, egyedi .olvasztókemencéjének kipróbálását. Nem szabad m Hála és megbecsülés 19-es veteránokat tüntettek ki Kaposváron Boór István átveszi a megyei tanács vb-elnökétői a Munka Érdemrend arany fokozatát. Gondos erdőművelés Istvándiban Saját iskolából telepít fenyőcsemetét a tsz Az istvándi Űj Élet Termelőszövetkezet úgy gondoskodott erdeinek fenntartásáról — a korszerű művelésről, a szakszerű kitermelésről és telepítésről —, hogy külön üzemág- vezetőt alkalmazott az erdőművelés irányítására. Balogh Imre minden, az erdővel és a fafeldolgozással' kapcsolatos munkáért felelős az Űj Életben és az egyik szomszédos közös gazdaságban. Vele beszélgettünk arról, mit terveznek Istvándiban az idén. A község határában sok a homok, itt a fenyő dívik. Ebben az évben majdnem 27 hektárt telepítenek, az ezt megelőző talajelőkészítéssel — tuskószedés, mélyforgatás, tárcsázás — most nyolcvan százaléknál tartanak. Csaknem 20 hektáron terveznek pótlást és ápolást. Az összes munkálatok költsége meghaladja a 413 000 forintot, azonban ezt a teljes összeget állami támogatásként megkapja a szövetkezet, vagyis saját pénzt erre nem kell felhasználnia. Részt vállalnak viszont a szövetkezet erdőfenntartási alapjából, kiegészítve az állami támogatást, hogy a több mint 11 hektárnyi felújítást és ennek talajelőkészítését elvégezhessék. Többször zavart okozott, hogy amikor kellett volna, nem kaptak idejében fenyőcsemetét. Ez késztette arra az istvándiakat, hogy — ritkaság- számba megy ez a termelőszövetkezeteknél — a csemetetelepítéshez szükséges anyagról saját iskolájukból maguk gondoskodjanak. Mintegy kétmillió fenyőcsemetét nevelnek az idén, ebből a saját szükségleten kívül a környező szövetkezeteknek is jut majd. Gyűjtik a fenyőmagot — a tobozt —, és rövidesen hozzáfognak a pergetéshez. A ház falán ütött-kopott tábla jelzi, hogy gazdája a férfi- és a női »úri« cipők szakavatott orvosa, de arról »az életútról hallgat, amelyet az öreg cipészmester maga mögött hagyott A családban tradíció ez a mesterség, édesapja is cipész volt, sőt a fia is, akit elvitt a második világháború. A háromlábú széken kuporogva bőrt hasít a nagy táblából, talpalni készül Lukasics hajós bácsi, az öreg nagybajomi cipész, a munkástanács hajdani titkára. A beszélgetés könnyén indul, s bár az emlékek fonala itt- ott összegabalyodik, különválasztásuk gyorsan sikerül. Máris 1909-ről beszéL — Pécsen dolgoztam akkoriban szervezett munkásként. Kirobbant egy sztrájk, két napig a Tettyén aludtam, mert kerestek a rendőrök. Tudja, már akkor összeakasztottuk a bajuszt, aztán még sokszor... Lajos bácsi enyhén fogalmazott A csendőrök, a fasiszták sokszor megkínozták, s eszközeik ugyanolyanok voltak, mint a Prónay-különit- ményé... — Kétszer sebesültem a háborúban, egyszer a karom, másodszor pedig a lábam törött el. Amikor a gránát megsebesítette a lábam, nem is vittek vissza a frontra, egy cipőgyárban dolgoztam Bécs mellett, ott vettük az őszirózsás forradalom hírét. Hazajöttem ide. Somogyba, Nagybajomba a szüléimhez. Kijevben egyvágányú füg- gővasutat építenek a város központja és a repülőtér között. Jelenleg ‘a kijeviek több mint egy órát utaznak, ha a A proletárdiktatúra kikiáltása után ebben a községben is megalakult a munkástanács, s Lajos bácsit választották meg titkárnak. — Sokat jártunk abban az időben Kaposvárra utasításokért Tóth, Szalma és Latinca elvtársakhoz. Mondta is nekünk Latinca Sándor: Nehéz dolgotok van, mert először a butasággal kell megküzdeni! A környékünkön sok volt a harminc-százholdas nagygazda, azoknak aztán beszélhetett az ember; ha az uraság mondott nekik valamit, az szent volt és sérthetetlen! Esténként nem volt tanácsos a szocialistáknak a járdán járni, csak az úttest közepén ... Alakítottunk két termelőszövetkezetet, átvettük a bankot és hosszas huzavona után a két párt is egyesült. — Hány tagjuk volt? — Talán kilencven. Sok uradalmi cseléd lépett be a pártba, »a kommunisták adik a fődet« — mondták. Lajos bácsi felesége térül- fordul, majd egy régi fényképet nyom a kezembe: — Ugye milyen szép ember volt az uram? — A megsárgult, több mint fél évszázados kartonlapról bajuszos, markáns képű fiatalember néz rám. A papírról ráemelem a tekintetem, szemüveges, barázdált arc mosolyog vissza: — Régen volt... A gallérján két csillagot látok. Mi volt a rangja? — Káplár. De megmondta a kapitányom, hogy »cucilista« repülőtérre akarnak eljutni. Ezt a távolságot az óránként 400 kilométeres sebességgel közlekedő »légibusz« nyolc perc alatt fogja majd megtenni. Kijevben függő vasút épül A Tanácsköztársaság fél évszázaddal ezelőtti harcosait, tevékeny részvevőit köszöntötte tegnap délután a megyei pártbizottság és a megyei tanács azon a fölemelő és megható ünnepségen, amelyen több mint száz veterán vett részt A megyei tanács nagytermében megrendezett ünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Deák András, a somogyi tanácshatalom egészség- ügyi biztosa, aki Belgrádból érkezett Kaposvárra, Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Sólyom Gábor, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára, a megyei párt- vb tagjai. A nagytermet megtöltő veteránokat dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára köszöntötte, majd Böhm József mondott beszédet. ember nem kaphat sarzsit, az örüljön, hogy él... Elkalandoztunk. Ismét az első háború szörnyű élményei elevenednek meg, a lövészárkok, a negyvennégyes »rosseb«-bakák sorsa, a bőrüket féltő, az első vonalból menekülő tisztek, és a számtalan halálnak kitett katonák. — Mi történt a Tanácsköztársaság megdöntése után magával? — Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Bementünk tanácsért Kapósba. Azt •mondták, maradjatok a helyeteken, meghátrálni nem szabad! Aztán jött 1919. augusztus húszadika, amikor letartóztattak. Kaposváron különböző pincékben torolták meg a százharminchárom napot, a Baross-laktanya fogdáját is megjártam, számtalan verés és kínzás közepette. Hazaengedtek, mert megszökni nem lehetett, de a csendőr jött reggel, délután és este. felügyelet alatt álltam. Lajos bácsit a nyilasok is meghurcolták, a nagykanizsai toloncházból szökött Perlakra, a rokonaihoz, aztán hazajött, és végleg itt maradt Nagybajomban. Sok a látogatója. Főleg a gyerekek, úttörők keresik föl, kérik, meséljen Latincáról és a többiekről. — A Hamburger doktor is járt egyszer nálunk egy zárt, titkos gyűlésen. Jó szónok volt — kanyarodunk ismét vissza ötven évet. 1970-ben ünnepük fél évszázados házassági évfordulójukat, az aranylakodalmat. Egészségesek mindketten, bár Lajos bácsi szíve rakoncállan- kodik. Felesége — ő őrzi a dokumentumokat — ismét előbukkan a szomszéd szobából, és mutatja a tíz évvel ezelőtt kapott Tanácsköztársasági Emlékérmet. — Ha mész a fogadásra — mondia a felesége —, ezt is ki kell tűzni... A ruhán tegnap eggyel szaporodott a kitüntetések száma, A Munka Érdemrend ezüst fokozata került mellé Saly Géza — Kedves elvtársak! Az a megtisztelő feladat hárul rám, hogy az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, az ötven évvel ezelőtt hazánkban először győztes proletárforra- dalom mostani jubileuma alkalmából azoknak, akik a dicsőséges 133 nap aktív harcosai voltak megyénkben, átadjam a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. Ez alkalomból az MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága és a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának nevében őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntőm önöket. Boldog elvtársi együttérzés tölti el szívünket, hogy ma itt azokkal vagyunk együtt, akik egy fél évszázada tanúi lehettek az első magyar munkáshatalom megszületésének. De nemcsak tanúi voltak, hanem a politikai vagy katonai küzdőtéren a szó vagy a fegyver erejével, vérük hullatásá- val megteremtői is voltak ennek a hatalomnak. Ugyanakkor szomorú szívvel és a kegyelet érzésével emlékezünk meg azokról, akik nem lehetnek ma itt velünk, mert vagy a Tanácsköztársaság védelmében áldozták életüket, vagy a Horthy-fasizmus börtöneiben kínozták őket halálra, vagy azóta életük véget ért. Tisztelettel köszöntjük és job- bulást kívánunk azoknak az idős harcos elvtársaknak is, akik betegágyban fekszenek és nem lehetnek közöttünk. A megyei tanács vb-elnöke ezután méltatta a Tanácsköztársaság jelentőségét, az 1945 óta elért eredményeinket, -.s beszédét így fejezte be: — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa népünk és államunk hálájának, megbecsülésének kifejezéséül a Tanácsköztársaság ötvenéves jubileuma alkalmából * kitüntetést adományoz mindazoknak a vöröskatonáknak, 19-es kommunistáknak, akik részesei voltak az első magyar munkáshatalom megteremtésének. Minden most kitüntetettnek őszinte elvtársi szívvel gratulálok, s kívánom, hogy kitüntetésüket viseljék még hosszú ideig a maguk örömére, s a fiatalabb nemzedék tanulságára, okulására, előttük példaként. Kívánom, hogy ahányszor tekintetük a kitüntetésre esik, ebből is érezzék szocialista társadalmi rendszerünk, népünk megbecsülését, szerétét. Kívánom, hogy még nagyon sokat éljenek közöttünk erőben, egészségben, s hirdessék, hogy a nép igaz ügyéért harcolni nehéz, de érdemes. Kérem, hogy tanácsaikkal, útmutatásaikkal segítsék építő munkánkat. Jó egészséget, verőfényes, nyugodt öregkort, családi életükben sok boldogságot kívánok. Ezután Böhm József átnyújtotta a kitüntetéseket az egykori harcosoknak. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Boór István, Dómján Lajos, Egerszegi János és Galina János, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Berkes János, Berta Sándor, Bodor Ferenc, Bogdán Lőrinc, Csiszár József, Fodor Mihály, Gagyí Mihály, Kopári József, Kucsera Ernő, id. hergel Géza, Lukasics Lajos, Németh Lajos, Pónácz János, Szabó János és Torma Rudolf. Nyolcvannyolc veteránt tanácsköztársasági emlékéremmel tüntettek ki. Az egykori harcosok nevében dr. Deák András szólalt fel, majd a kitüntetettek fehér asztal mellett poharazgatva emlékeztek vissza az ötven évvel ezelőtti harcokra. Lajos Géza SOMOGYI Csütörtök, 1969. NÉPLAP március 20,
