Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

Különböző üzemek — hasonló gondok A sikereket sehol nem adják olcsón. Kiváltképpen most, amikor a gazdasági egységek­nek önállóan kell biztosítaniuk létüket­Ezzel összegezhetném a Mar­caliban működő üzemek, ipari telepek feszítő gondjait, útke­reső lervezgetéseit. Egyetlen marcali telephelyű üzem, gyár sem tudja kivonni magát sem az országosan jelentkező ténye­zők, sem pedig a vidékkel járó sajátos körülmények hatása alól. Ha mindehhez figyelem­be vesszük, hogy a robbanás­szerűen fejlesztett gyáregység, a kedvezőbb, könnyebb mun­kát biztosító, nemrég települt üzem milyen hatással van a többi, már régebben működő egység termelésére, minde­nekelőtt munkásellátottságá- nak alakulására — amely még anyagbeszerzési és értékesíté­si nehézségekkel is tetéződik —, a jelentkező gondokat sem­miképpen sem szabad lebe­csülni. Azért is érdemes kissé rész­letesebben és nagyon őszintén beszélni e kérdésekről, mert a kétségkívül rohamosan iparo­sodó járási székhely fejlődésé­ben nem elég csak azt látni, hogy a műszakváltásokhoz ho­gyan futnak be a tömött mun­kásbuszok a környék falvaibái — és önmagában azt sem, hogy az egyik, tavaly gyors hírnévre szert tett üzem munkáselbo­csátásra kényszerült. Nem árt e jelenségek mögé pillantani, hiszen valamilyen formában a járás több tízezer lakosát érin­tik. Hogyan nyilatkoznak az ér­dekelt gazdasági és politikai vezetők a múlt év — nyugod­tan mondhatjuk — megpróbál­tatásairól, igyekezetük irányá­ról, formáiról? VASS BÉLA, az építőipari ktsz elnökei — Nagymérvű a munkás- vándorlás. A törzsgárdán kí­vüli dqlgozók a különböző épí­tő vállalatok csábítására, von­zására csapódnak ide-oda. CSICSKÓ GÉZA, a TÖVÁL vezetője: — Szakmunkásgárdánk vi­szonylag jói kialakult, a se­gédmunkáshiány azonban to­vább növekszik. A képesítés nélküli dolgozók ugyanis zárt üzembe igyekeznek, még ha ott kevesebb is a keresetük Gyakran megoldat!an problé ILLÉS DEZSŐ, a költség­vetési üzem igazgatója: — Mindössze féléves múlttal rendelkezünk. Gondjaink az anyagbeszerzéssel, a tervezés­sel, a szervezettséggel és a bé­rezéssel kapcsolatosak elsősor­ban. Részletesebben: tervünk az állami költségvetésre épül, amelynek tételeit erre az évre csak ezekben a napokban is­ma elé állítja vállalatunkat az merjük meg. A múlt évben 269 munkahelyen dolgozott üze­KIRALY JÄNOS, a tégla­gyár telepvezetője: — Bár az elmúlt évben 400 forinttal emelkedett munká­saink átlagkeresete, a munka­erőhiány az utóbbi hónapok­ban ijesztő méreteket öltött. Különösen női dolgozóink hagyják el napról napra üze­münket, cserélik fel igen nehéz fizikai munkakörüket keve­sebb jövedelmet biztosító, de jóval könnyebb beosztással. ■ Értékesítési gondjaink sem csekélyek, mivel megfelelő alapanyag hiányában nem tu­dunk megbirkózni a minőségi követelményekkel­SIPOS JANOS, a tejüzem vezetője: — Sajnos csökken az ex­portigény termékeink iránt, így elsősorban a belföldi fo­gyasztás növelésének lehetősé­geit kell kutatnunk. Egyebek között túrajáratok indítását tervezzük, amelyek naponta friss áruval látnák etl a járás valamennyi kereskedelmi egy­ségét. Szeretnénk megoldani a tejtermékek háztömbökbe, üzemekbe való rendszeres szállítását is, valamint önálló tejbolt nyitását tervezzük. CSÖNDÖR JÓZSEF, az Ó­budai Gépipari Ktsz marcali telepének helyettes vezetője: — Tavaly még 340 főt is el­bírt a hatvanhétben alakul! üzem, néhány hete pedig mun­káselbocsátásra kényszerül­tünk. Az ok: szövetkezetünk, amely még egy évvel ezelőtt is több céggel tartott kapcsolatot, a második' félévre leszűkítette az értékesítést az AGRO- TRÖSZT-re. Ez a vállalat fize­tési nehézségekkel küzd, fő gyártmányunkat, az általa ren­delt, Pöröly típusú kisgépeket csak nagy huzavonával veszi át. Egyébként is nagy a kon- kurrencia, a kisgépek iránti kereslet pedig érezhetően csök­ken. Gondot okoz továbbá, hogy sokfelől szerezzük be az alapanyagokat, és esetenként egy-egv kisebb alkatrész hiá­ny» eka'k'Uyozza a gvártm-ny befejezését, amelynek értéke­sítése emiatt elhúzódik. Min­denesetre a jelenlegi 250 dol­gozónk^ megtar tani. anyaghiány, elsősorban a cső. vasáruk, amelyekből Marcali­ban hihetetlenül rossz az el­látás, így kénytelenek vagyunk a megye más községeibe el­menni áruért. MECSEKI JANOS, a Sütő­ipari Vállalat marcali üze­mének párttitkára: — Az utóbbi hónapokba; nem volt minden rendjén az üzemi kollektív szellemmel, és ez — sajnos — a minőségen is meglátszott. Ügy tűnik, kilába lünk e betegségből. Sajnos, a mi termelésünket is nehezíti a szakmunkás hiány. A vállalat úgy segít a bajon, hogy a beta­nított munkásokat szakmun­kássá kívánja képezni; még ebben az évben tíz ipari tanu­lót szerződtet. Gyakran leküzd­hetetlen gondot okoz gépkocsi­jaink alkatrészhiánya, emiatt sok a késés és így a jogos pa­nasz a vásárlók, az üzletek ré­sziéről. Szeretnénk a választé­kot növelni, és egyre jobb mi­nőségű termékkel szolgálni. ZENT AI ISTVANNÉ, a Pé­csi Kesztyűüzem marcali te­lepének vezetője: — Múlt évi tervünket 103 százalékra teljesítettük, de ja­vult a minőség is. Ebben az év­ben 88 000 pár kesztyű gyártá­sára kaptunk tervet. Az anyag­ellátás biztosított. Tervünk, hogy ebben az évben, a brigád­mozgalom eredményeit kiter­jesztve, elnyerjük a szocialista telep címet. BARTUS LAJOS, az erdé­szet vezetője: — Legnagyobb gondot a piackutatás, a termékek érté­kesítése jelentette tavaly. Kü­lönösen a tűzifa, de más fa­gyártmányok elhelyezése is nehéz. Megemlítem még az er­dőművelési szakemberek hiá­nyát, valamint egyre sürgetőbb feladatunkat: a nehezebb munkakörök jobb dotálásának megoldását. műnk, ez a szétszórtság jelen­tősen nehezítette a szervezést. Bérezési, premizálási gond­jaink alapja a más építő válla­latokkal szemben kialakult fe­szültség. LISZKAI ISTVÁN, az AKÖV marcali telepének párt titkára: — Telepünk nem teljesítette múlt évi tervét. Sajnos, vala­melyest csökkent a személy- szállítási eszközök kihasznált- sági foka a tervezett emelke­déssel szemben. Ez azt jelen­tette, hogy az előirányzott két­százalékos bérszínvonal-emel­kedést sem sikerült biztosítani. Természetesen mindezt nem fogadták lelkesedéssel dolgo­zóink­KOVÁCS LÁSZLÓ, a Fő­városi Bőrdíszmű Vállalat marcali telepének vezetője: — Divatcikkeket gyártunk, profilunknak tehát gyorsan al­kalmazkodnia kell a kereslet­hez. Ha figyelembe vesszük, hogy úgyszólván nem rendel­kezünk olyan szakmunkások­kal, akik például megfelelő színvonalon képezhetnék az ipari tanulókat — eddigi mű­ködésünket eredményesnek és bi Zita tónak mondhatom. Gyárt­mányaink ellen csak a legrit­kább esetiben merült fel minő­ségi kifogás, pedig jelentős té­teleket értékesítettünk export­ként is. Súlyos raktározási gondok feszítenek bennünket, no meg az oly sokat emlegetett önállóság hiánya, a kihelyezett üzemek sajátságos helyzete sok akadályt emel termelésünk elé. Ügy érezzük például, hogv a modellezés után — ameCy a közelmúltban került le hoz­zánk — az áruforgalmi ügye­ket is helyben kellene intézni, ez jelentősen egyszerűsítené az értékesítést. GYŐRI ELEMÉR, a Mecha­nikai Művek marcali gyár­egységén ek vezetőj e: — Tanuljuk és tanítjuk e vi­szonylag nagy üzem szervezé­sét, amelynek gondjai, jellegü­ket tekintve, azonosak a többi marcali vállalatéval. Harminc­százalékos szakemberhiánnyal küzdünk, raktározási problé­máinkra pedig jellemző, hogy a közeli Boronka község régi gazdasági épületeit is tárolás­ra használjuk. A legnagyobb gondot mégis a társadalmi tu­lajdon védelme okozza. Az üzem keresett alkatrészekkel dolgozik, és munkásaink kö­zül bizony többen nem tudnak ellenállni a csábításnak. Az ál­landó építkezés, a kerítés hiá­nya is jelentősen akadályozza a megfelelő ellenőrzést. Ügy vélem, nem kell külö­nösebben bizonygatnom a fen­ti vélemények után: minden üzemnek — réginek és újnak, kicsinek és nagynak — szinte naponta meg kell küzdenie a legkisebb eredményért, a leg­csekélyebb sikerért is. Külö­nösen vidéken, ahol többnyire most járják — vezetők és dol­gozók egyaránt — az üzemi termelés iskoláját. Paál László FEKETE DÁTUM Egész alacsony szintre szálltak, hidak és házak közelébe a bombázók. »Terrorizáltak■*. A város meglapult, szegényke, Megtelt, majd kiürült az utca. Az autók túszokat kerestek. Vasárnap vették birtokukba a megalázott Budapestet. (Budapest balladája) Vas István költő és kortárs jegyezte le így a történelmet negyedszázada. Joggal kér­dezhetné valaki, hogy miért kapcsoljuk össze a történet- írást a művészettel? A fele­let a tények párhuzamában van; Oradour és a Guernica, illegalitás és Marlene Diet­rich, meghurcolás és Radnóti Miklós. A szépség dicsérete helyett fekete dátumok kró­nikásává lett a művészet. És tanúságot tehet a negyedszá­zados fekete dátum mellett jó néhány millió ember is, akik átélték 1944. március 19-e tragédiáját, a fasiszta megszállás megalázó óráit. Tanúságot tesznek-e a kor­társak és milyent? Sokak szerint jobb felejteni... Vélekednek úgy is, hogy nemzeti büszkeségünket gy*-’ lázta meg ez a nap. Mi, akik a Harmadik Birodalom »-egyenrangú-« szövetségesei voltunk, kényszerített csat­lóssá váltunk. Holott legalább olyan szégyenteljes volt a szövetség is, mint a megalá­zott fegyverhordozó szerepe. A történelem dialektikáját tükrözi ez a fekete dátum, mely okozat és ok is egy­szersmind. Következménye annak a nemzetvesztő politi­kának, amelyet a magyar ha­talmi elit már évszázadok óta folytatott. És oka mindan­nak a szörnyűségnek, pusz­tításnak, amely 1944 márciu­sától 1945 áprilisáig tartott Ezekben a napokban év­fordulókról emlékezünk, olyan eseményekre, melyek történelmünkben a tavaszt ígérték. Ez a negyedszázados ese­mény szomorú tavasz kezde­tét jelentette. Hallgatnunk mégsem szabad róla, és mind­addig föl kell idéznünk, amíg a megismétlődés veszélye, akár csíráiban is, de fenye­get a világban. Tröszt Tibor Napirenden két év munkája Ülésezett a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága Veteráutalálkozók — Kiállítások — Fáklyás felvonulás Díszünnepség a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) A Tanácsköztársaság 50. év­fordulóját méltóképpen ün­nepük meg a járás dolgozói: az iskoláktól az üzemeikig, a tsz- ckig mindenütt megemlékez­nek az évfordulóról. A járás általános iskoláiban az úttörő­csapatok ünnepélyes csapat­gyűléseket tartanak, amelyek­re meghívják a községekben élő 19-as veteránokat is. Vala­mennyi csapat díszes tablóikat, albumokat állított össze az írásos dokumentumok anyagá­ból. A járás KISZ-szervezetei-j ben lázas a készülődés. Minde­nütt irodalmi műsorral egybe­kötött ünnepélyes taggyűlése­ket tartanak. A községek rendezvényei kö­zül a mikéi KISZ-eseké külö­nösen nagyszabású. Ide a kör­nyék KISZ-szer vezetetnek küldöttei is elmennek, hogy részt vegyenek a nagygyűlésen és a fáklyás felvonuláson. A 16-i járási úttörő művészeti szemle valamennyi műsorszáma az évfordulóhoz kapcsolódik- Március 20-án délelőtt nyitják meg a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában a Nagyatád a Tanácsköztársaság idején című dokumentációs kiállításit, ame­lyet á Gábor Andor Járási Mű­velődési Ház állított össze ere­deti dokumentumokból. Este ugyanitt kerül sor a díszünnepségre. Gajdos László, a járási pártbizottság első tit­kára köszönti a nagygyűlés részvevőit, majd Kovács Fe­renc, a járási tanács vb-eiLnö- ke mond ünnepi emlékbeszé­det. Ezután a gimnázium iro­dalmi szinoada és énekkara ad műsort Este a KISZ-esek és az úttörők részvételével fák­lyás felvonulás lesz a község­ben. Másnap a járás valameny- nyi községében ünnepséget tartanak. 22-én a nagyatádi Tóth Lajos munkásőrszázad ünnep« századgyűlésre jön ösz- sze. Suri Károly méltatja a névadó életútját és a Tanács- köztársaság történelmi jelen­tőségét. A szakszervezeti mozgalom szempontjából nagyon fontos párthatározat gyakorlati vég­rehajtását tűzte napirendjére a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének megyei bizottsága. Az ülésen megállapították, hogy az MSZMP Politikai Bizottsá­gának 1966. május 10-i határo­zata lendületet adott a szak- szervezeti mozgalomnak, tisz­tázta az elveket, helyére tette társadalmi szerepüket, világo­san megfogalmazta feladatai­kat. A szakszervezeti mozga­lom aktívabb lett, sok társa­dalmi, gazdaságpolitikai kér­désben fejtette ki önálló állás­pontját. A határozat számos eleme a gyakorlatban is ér­vényre jutott. Érezhető a szak- szervezeti mozgalom társadal­mi megbecsülésének, tevékeny­sége iránti igénynek a növe­kedése. és befolyásának érvé­nyesülése. Különös gonddal foglalko­zott a megyei bizottság a párt vezető, irányító szelepének érvényesülésével. Ezzel kap­csolatban leszögezte, hogy a párt eszmei, politikai irányí­tása az egész szakszervezeti mozgalomban érvényesül, a megjrni bizottságtól az alap­szervezetekig. A tisztségivse- lők nagy segítséget kaptak a pártszervezetektől a határozat megvalósításához. El ism érték, hogy a pártszervezetek irányí­tó munkájának tartalma, for­mája, módszere sokat fejlődött, sokkal jobban érdeklődnek a szakszervezeti munka iránt. A mostani választások során pél­dául több párttag került be a szakszervezeti bizottságokba. A szakszervezetekben végzett munkát egyre inkább egyen­értékű pártmunkának értéke­lik, s a pártszervezetek arra törekednek, hogy a szakszer­vezetben dolgozó kommunis­tákat számoltassák be. A párt- és a szakszervezet munkakap­csolata rendszeres és állandó, mozgósítják a dolgozókat az állami, hivatali feladatok meg­oldására, segítséget nyújtanak a közszolgálati dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres javításához. A szak- szervezeti mozgalom pártirá­nyításában számos új elem ér­vényesül, a további tökéletesí­tésre való törekvést széles kör­ben tapasztalja a megyei bi­zottság. Ez pedig kedvezően hat a szakszervezeti munkára. Az ülésen többek között leszö­gezték, hogy a szakszervezeti bizottságok erőfeszítéseket tet­tek érdekvédelmi feladataik ellátására, s ennek eredménye­képpen javultak a közalkal­mazottak élet- és munkakörül­ményei. Tartalmas és felelősségteljes vita bontakozott ki a megyei bizottság ülésén a pár thatáro­zat. végrehajtásáról. Skiba Miklós szerint minden alap­szervezetben át kellene tanul­mányozni e fontos határozatot. A közalkalmazottak élet- és munkakörülményeinek javítá­sáról szólva kiemelte, hogy egy sor lehetőséget még mind-g nem használnak ki a tanácsok. Vigh Pálné a megye legna­gyobb járásának szakszervezeti életéből vett példákkal tá­Mégkezdték a búza felül vetését a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben. Az első 53 holdas táb­lán lóheremagot vet Papp Károly traktoros és Vlrovecz Jó zsef. masztotta alá az elhangzott megállapításokat. Elmondta, hogy a kaposvári járásban a kommunisták szívesen tevé­kenykednek a szakszervezetek­ben. Hangsúlyozta, hogy mesz- szemenően gondoskodtak járá­sukban a régi tanácsi veze­tőkről a közös tanácsú közsé­gek kialakításakor, s ez első­sorban annak köszönhető, hogv a szakszervezet, képvi­selőinek a véleményét már az előzetes megbeszéléseken ki­kérték. Dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára is részt vett a megyei bizottság ülésén. Felszólalásában arra bátorított, hogy a jövőben még merészeb­ben fogjanak hozzá olyan kérdések * megvizsgálásához, amelyekben nem jutottak elő­re. Ismerjék meg a közalkal­mazottak hangulatát, s ezt ösz- szegezve tárgyaljanak mindig, A párthatározat szellemében, az alkalmazotti réteg oldaláról közelítsék meg a kérdéseket. Arra ösztönözte a megyei bi­zottságot, hogy sokkal tervsze­rűbben foglalkozzon néhány érdekvédelmi feladattal, pél­dául a községi tanácson dol­gozók közétkeztetésével, a bér­aránytalanságok megszünteté­sével stb. Dr. Németi László szóvá tette, hogy ezek a gon­dok nem először szerepelnek ‘ ezen a fórumon., többször tár­gyaltak róla. Keresztesi József - né, a szakszervezet budapesti központjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy ösztönözzék az alapszerveze­teket: amit lehet, önállóan oldjanak meg. Véleménye sze­rint is kezdeményezhetik a so­mogyiak, hogy oldják fel azt a tiltó rendelkezést, amely sze­rint a tanácson dolgozók nem étkezhetnek a napközi ottho­nokban, óvodákban, bölcső­dékben stb. Cziráki Ferenc, a megyei bizottság elnöke a vá­lasztás során szerzett tapaszta­latait összegezte. Szorgalmazta, hogy minél gyorsabban való­suljon meg az, ami nem kerül külön pénzbe, csak megfelelő döntést kell hozni. Dr. Fenyvesi János negyei titkár összegezd o i vitát. majd Sziklai József tái l oztaíta az ülés részvevőit »■’ al ipszerve- zetek gazdasági —• -«járói. Kocsis Dezső szer titkár az alapszerveze*»-' alyi munkáját értékel -melle, hogy nagyon kevés ismeretter­jesztő előadást szerveztek, az idén erre sokkal nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk. ' . G. SOMOGYI NÉPLAP fcerda, 1969. március 19. 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom