Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Somogyi „földindulás“ 1919-ben ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT országos jelentőségű események játszódtak Somogybán. A megye munkássága és agrár- proletársága megelégelte a koalíciós kormány »nesze semmi, íogd meg jól« politikáját és elszánt harcot indított gazdasági és politikai hatalmának megteremtéséért. A február 16-án megjelent földreform törvény óriási elégedetlenséget váltott ki. Az igali járás főszolgabírójának az ellenforradalom felül- kerekedése után tett jelentése is arról számolt be, hogy 1919 februárjában a falvakban forradalmi hangulat alakult ki, napról napra erősödött a földkisajátítás követelése: »1919 február havában — írta Sey főszolgabíró — már aggodalommal állapítottam meg, hogy a forradalmi állapot olyan fázishoz jutott, amelyben a kormány polgári, s így mérsékeltebb programja teljesen háttérbe szorult, és teljesen a szocialista irányzat jutott előtérbe. . . 1919 február végén már járásomban is megállapítható volt, hogy az izgalom a nép körében olyan nagy, hogy igényei kielégítése tovább nem odázható." A falusi nincstelenek véleményét' hűen tolmácsolja Berke József levele, aki a miháldi földmunkások csoportjának volt az elnöke: »... őszinte felháborodással állapíthatjuk meg. hogy... a népkormány olyan formán oldotta meg a földreformot, hogy a... burzsoáziának továbbra is rabszolgájává lenne a föld népe... elég volt már a nem lehetből! Gyöjjön olyan kormány, aki keveset ígér és sokat ád, nem pedig, ki sokat ígér, és keveset ád... El lehet készülve a mai rend, hogy sok föld nélküli proletárjai olyan torokkal fogjuk kiáltani: Éljen a proletár- diktatúra!" A földreformtörvény megjelenése után a szegényparasztság ingyen földosztást, a föld forradalmi kisajátítását követelte. A földéhség mind nagyobb arányokat öltött. A marcali termelőszövetkezet alakítására összehívott népgyűlés is kifejezte a nincstelenek véleményét a földreformtörvényről: »Nincstelen, nyomorgó cselédproletárok' lelkében itt is a legnagyobb elégedetlenséget, elkeseredést váltotta ki a torz és halva született íöldbirtokreform. A kérges tenyerű, verejtékező, rabigába hajtott »tahók" megértették, hogy megint csúfos játékot űznek velük, felfogták a »nesze semmi, fogd meg jól" alkalmazását Látták, tudták, érezték: itt az ideje a munkának. És a földdel még mindig nem történt egyéb, mint Kálkápolnán egy rokkant nevét könyvbe iktatták. Napról napra fokozódott a türelmetlenségük, napról napra nehezebb gondok rakódtak az agyukra, és napról napra nagyobb köd vette körül őket. »Hol a föld, amit ígértek?" AZ URADALMI CSELÉDSÉG február második felében tárgyalt új kollektív szerződésének megkötéséről. A birtokosok képviselői elfogadták a cselédek bérkövetelését, azzal a föltétellel, hogy a földmunkásszövetség intézkedéseket tesz a megyeszerte kibontakozó sztrájkmozgalom leszerelésére. A megye urai korábbi politikai módszerükhöz folyamodtak. Szavakban a demokratikus átalakulást hirdették, cselekedeteikben azonban görcsösen ragaszkodtak a régi hatalmukhoz. Egy pillanatig sem gondolták komolyan á szerződés pontjainak megtartását. Február második felében az egész megye forradalmi iázban é lett. Az események gyorsan fc ivették egymást. A megye munkásmozgalma óriási ener- M ával indult meg a radikalizá- >1 dás útján, s elsöpört minden akadályt. A megyei pártvezetőség és a kaposvári Munkás- tanács felismerve a történelmi helyzetet, bátran állt a mozgalom élére. A polgári demokratikus forradalom után megindult szervező munka meghozta az eredményt. A dolgozó osztályok egységesen tömörültek a Szociáldemokrata Párt és a Munkástanács baloldali vezetői mögé. A kaposvári Munkástanács február 21-i ülésén nagy jelentőségű határozatot hozott. Elfogadta a Munkástanács gazdasági hivatala által javasolt programot, melyet a Munkás- tanács tagjaival Kovács Miksa ismertetett. Az elfogadott javaslatról a Somogyi Hírlap február 23-i száma így tudósított: »Termelő- és fogyasztási szövetkezetét fognak létesíteni egész Somogy megyére lciterjedőleg és a termelést és a fogyasztást a munkáság veszi a kezébe." A Munkástanács február 21-i határozata volt az első lépés a munkásság gazdasági hatalmának megteremtésére. Az első lépést néhány nap múlva »országos jelentőségű« határozat követte: »A kaposvári Munkástanács 1919. február 25-én tartott ülésén elhatározza, hogy az egész évi termés biztosítása érdekében elkerülhetetlennek tartja a mezőgazdásági termelési ‘ szövetkezet felállítását, kimondja, hogy a Mezőgazdasági Iparrészvénytársaság bérletében levő 44 ezer holdas birtokot termelési szövetkezet céljaira birtokba veszi, továbbá utasítja a pártvezetqséget, hogy tegye meg a földmívelésügyi minisztériumban a lépéseket oly irányban, hogy mindazon birtokon, ahol az ez évi termés biztosítva nincs, ott a termelési szövetkezet haladéktalanul állíttassák fel." A MUNKÁSTANÁCS HATÁROZATÁT azzal indokolta, hogy a birtokosok sok helyen nem gondoskodtak a föld megműveléséről. A földbirtokosok szabotálásáról Latinca Sándor már január 25-én keltezett Nyílt levél a földművelésügyi miniszterhez cikkében írt: »Az ezerholdasok a föld megművelésére még az előmunkálatokat sem tették meg; a talaj termőképességének fokozásával nem törődnek, a földek trágyázását úgyszólván teljesen beszüntették, az üzemi berendezéseket nem javítják; a cselédeket még ott is, ahol erdőségek vannak — akácfák kipusztítására és egyéb haszontalan dolgokra használják fel. Hazugság az, hogy a cselédek nem akarnak dolgozni; a valóság az, hogy az ezerholdasok között szállóige lett: Inkább pusztuljon a termés, de nem lesz úgy ahogy a cseléd akarja, majd meglátjuk, ki döglik meg előbb. A föld népe háborog, a megcsalt milliók szeme előtt folyik az ország népe elleni merénylet." A földbirtokosok a kollektív szerződés felrúgásával is gátat akartak emelni a mező- gazdasági munkások küzdelme elé. A szerződés megkötését követő napon már tömegesen bocsátották el a cselédeket. Több helyen új szerződés megkötésére akarták rávenni a munkásokat. A Szociáldemokrata Párt befolyása alatt álló cselédség szembefordult a birtokosokkal. Ragaszkodtak a kollektív szerződésben előírt bérekhez, elbocsátott társaikkal messzemenően szolidaritást vállaltak. A megye cselédsége az urak packázására sztrájkba lépéssel válaszolt. A Somogyi Hírlap Pusztuljanak a herék című cikke a földbirtokosok magatartásáról azt írta: »Az ezerholdasok az októberi forradalom óta azt hangoztatták, hogy a rabszolga cselédekkel a békés megegyezést keresik. Míg szín- leg a jóindulatot, a hosszú szenvedések fölötti sajnálkozást mutatták, hátunk mögött szövetkeznek egymással, hogy ismét rabszolgává tegyék a föld népét. A békéltető és bérmegállapító bizottságok három napi nehéz küzdelem után teljesítették a cselédtestvérek követeléseit, de csak azért, hogy a . egállapodást másnap felrúghassák ... zsiványmódra be akarták csapni a dolgozó népet, hogy a munkások véres verejtékéből újra milliókat zsebelhessenek -be... Hatalmas lángok csaptak fel Somogy megyében s a becsületes dolgozó nép nem alkudozik többé a gyuj fogatokkal.« A MUNKÄSTANACS február 25-i másik határozata megerősítette a 23-i népgyűlés állásfoglalását a kormánybiztos ügyében. A Munkástanács és a pártvezetőség kitartott álláspontja mellett. A központi pártvezetőség küldöttei de. Hamburger Jenő és Gyetvai János nem tudták a helyi vezetőket meggyőzni a békés megegyezés szükségességéről. A felszólalók a szervezett munkásság »megalkuvását nem tűrő, megváltoztathatatlan álláspontját" hangsúlyozták. Azt is kijelentették — mint később be is következett —, hogy »ha kell, megyeszerte általános sztrájkot« szerveznek »és direktóriumot állítanak a vármegye élére." A Munkástanács és a pártvezetőség február utolsó napjaiban minden erőt a termelő- szövetkezetek szervezésére összpontosított. Február 28-án a Somogyi Hírlap arról számolt be, hogy háromszázezer hold földterület munkásai kérték termelőszövetkezet alakítását. Az uradalmi cselédség szinte egy emberként követelte a nagybirtokok átvételét. Termelőszövetkezet alakítását kérték az öreglaki Jankovich Bésán Endre gróf tizenkétezer holdas uradalmának munkásai. Felsőbogátpusztán gróf Széchenyi Bertalan tizenegy- ezer holdas hitbizományi birtoka is a nincstelenek kezébe került. A somogyi földfoglaló mozgalom országos ügy lett: »Somogybán megindult a föld az ezerholdas birtokosok lába alatt, gyorsabban és nagyobb erővel, mint várni lehetett, és most már kétségtelen, hogy ez a földindulás az egész orszgá- got meg fogja rázni" — írta a Déli Hírlap. GYETVAI JÁNOS SZAVAI SZERINT az ország vezetői a »fejük tetején ugráltak" a somogyi termelőszövetkezetek miatt. A munkás- és parasztmozgalmak könyörtelen el tip- rásához szokott birtokos osztály toporzékolva tiltakozott birtokainak elfoglalása miatt. A földfoglaló mozgalmat nem volt ereje meggátolni. A somogyi földfoglaló mozgalomról részletes tudósításban számolt be a Népszava február 28-i száma. A tudósító így írt az uradalmakat elfoglaló emberekről: »Hogy mi készül, hogy minek kell történnie, azt mindenki érzi, különösen itt kint a rónán. A sorsukat törődötten viselő, hallgatag emberek szemében valami különös, félelmetes erejű tűz csillog. Az egyébként hideg, merev emberekben gondolatok izzanak és kavarognak. Kérdezgetem, figyelem, kutatom őket, a lelkűk legmélyéig, hogy hogyan lesz a legjobb. És lassan kialakul előttem ezeknek az eddig elnyomott, szolgasorban tartott embereknek mélységesen szép, okos, nemes igazságfelismerése és szinte nagy koncepciójú messzirelátása." A termelőszövetkezetek alakításához ragaszkodók így vallanak: »Tíz holddal mit csináljak én, amikor semmim sincs hozzá: se pénzem, se jószágom, se épületem ... Az épületet, az istállókat nem lehet száz felé vágni, az ekéket, a szerszámokat, a gépeket, a Móricz Zsigmondi VI RÁG N A somogyi termelő- szövetkezet úgy alakult meg egy nap alatt, egy gondolat megszületésével, hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása buggyant , ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfakadással. A tél kemény kis rügye vastag és zsarnoki védőlevelekkel van borítva, gyantás, enyves, kemény burokkal, amelyek megvédik a téli fagy és időjárás minden - viszontagsága, sőt a kártevő bogarak ellen is a leendő szirmok, porzók és bibe csíráit.- A tavaszban duzzadni, fakadni kezdenek a belső életek. A szigorú és vaskemény fedőlevelek egy darabig velük nőnek, dagadnak és elszántan védik magukat és életüket, s azt állítják, hogy őreájuk szüksége van a bent rejlő kis életek tömegének, ők védik, tehát jogosan préselik kicsi térbe őket. Egyszer aztán a szirmok a tavaszi napsugártól egy hajnalban szét- repesztik a burkot, kitárulnak a# napfényre, gyűrötten, lucs- kosan, de szépen és boldogan, s övék a jövő. A fekete kopáncsokkal többet senki sem törődik, elbomlanak, lehullanak. Így őrizték meg korunkig a grófok, a feudális nagybirtokosok, a magántulajdon szörnyóriásai egy testben a földeket és rajta a népeket. A vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt néplélek egyszerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső kopáncsát. Az lehullt, leesett s a belülről kivirító milliónyi néplélek egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet új lehetőségeinek. Ennek a kifakadásnak a titka izgatott engem. Minden agitátortól, aki részt vett ebben a munkában, azt kérdeztem, hogy mit mondott, amivel meggyőzte a népet a szövetkezés fontosságáról. A köztudatban ugyanis az van, hogy agitátorok, elcsapott gazdatisztek járták az országot, s önző érdekből lázították fel a népet és romlásba vitték, tíz—tizenöt béres kom- munizált egy 15 000 holdas uradalmat, s más eféle rémhírek járták és járják az országot. Most utólag meg lehet állapítani, mint minden nagy forradalom után, hogy a köveknek is nyelve támad és a dadogó és gyengelméjű is az angyalok nyelvén beszél, mint mindenkor, ha itt az idők teljessége. — A kerítésen belül állítottak fel valami ferslógot — mondta az egyik főagitátor — arra állottam és két óráig beszéltem a cselédeknek. Megmagyaráztam nekik, hogy mi a szövetkezeti gazdálkodás előnye: a feldarabolásnál a nagybirtokok nagyértékű felszerelései kihasználatlanul maradnak és így ugyanaz a föld alig lesz képes a saját birtokosait eltartani, de képtelen lesz a termelés fokozására, pedig a szövetkezeti nagyüzem nemcsak a megművelő munkásságot látja el jobban, hanem a városi lakosságot is, az ipari proletártestvéreket is, sőt külföldi kivitelre valót is képes termelni, amiért cserébe külföldi cikkeket kaphatunk. Azután megmagyaráztam, hogy ezzel szembén lehetetlenség a kis- és törpebirtokosok százezreit fölszerelni a legelemibb mezőgazdasági eszközökkel is. Még tovább kimutattam, hogy lehetetlen volna azt a sokszázezer új kisgazdát kioktatni máról holnapra a földek olyan megművelésére, hogy csak valamennyire is pótolni tudják a mai eredményt. Ki lehet számítani, hogy napokon belül beáll a termelés anarchiája ... Roppant egyszerű volt ez az agitáció, csak tudni kell az igazságokat és nem kell ahhoz egyetlen erőszakos szó sem, a magyar nép annyira intelligens és bölcs, hogy egy perc alatt ka padi- tálható. Nem is volt baj sehol a cselédséggel, sem a szegényzsellérekkel, csak a kisgazdákkal. Ezekkel sem volt baj, csak ki kellett kapcsolni őket az eszmeáramlat köréből. E gyelőre nincs szükség arra, hogy a kisgazdák szövetkezetbe tömörüljenek. Csak hadd maradjanak ők a maguk egyszerű becsületes munkájuk mellett, dolgozzanak, termeljenek, az ország központjáról nagy felelősséHamburger, Móricz Zsigmond és Latinca elvtársak a külföldi újságírókkal 1919 áprilisában a toponári termelőszövetkezet erdejében. jószágokat nem lehet száznegyvenünk között feldarabolni, hogy azután vasvillára kapjunk és úgy akarjunk igazságot tenni? Szomorú Igazság lenne az és csak a keserűsége maradna meg bennünk ..." A szövetkezet alakítása mellett szólt a másik érv is: "... nagy oka van annak, hogy a szövetkezeti termelés mellett foglalnak állást. És ez az, hogy miképpen kapják meg hamarább a földet." A Népszava tudósítója arról is beszámolt, hogy a földosztáshoz ragaszkodók igényeit is figyelembe vették: »A nincstelenek és törpebirtokosok között eddig teljes a megegyezés, mert aki igény- jogosult és nem akar a szocialista szervezethez csatlakozni, akkor is hamarabb megkapta földjét, mint a hivatalos állami apparátus révén, mert a szocialista szövetkezet a jogosultaknak járó földterületeket kihasítja és rendelkezésükre bocsátja." A Munkástanács határozata alapján március 3-án került sor a Mezőgazdasági Ipari RT bérletében levő negyvennégyezer holdas gazdaság birtokba vételére »élő és holt fölszerelésével, iparvállalataival együtt.« A kaposvári béruradalom elfoglalását a nagybirtokok egész sorának átvétele követte. Március 4-én gróf Zichy Béla tízezer holdas lengyeltóti és gróf Széchenyi Andor Pál tizenötezer holdas marcali birtokán alakítottak termelőszövetkezetet. Ugyancsak március 4-én vette .birtokba az uradalmak cselédsége herceg Festetich Taszító Berzence környéki huszonháromezer holdas birtokát is. Március 5-én a Magyar Kegyes Tanítórend memyei, szentmiklósi, vadéi és gróf Somssich Bésán Endre tizenötezer holdas öreglaki, vityai, gárdonyi, buzsáki, kölkedí, csisztai uradalmait, gróf Szé- cshenyi Bertalan felsősegesdi gazdaságát vették ót termelő- szövetkezet céljaira. Sómogy megyében a Tanácsköztársaság kikiáltásáig harminckilenc termelőszövetkezet alakult kétszázötvenezer holdon. A földosztást váró nincsteleneknek a termelőszövetkezetek harmincezer holdat hasítottak ki. A KORMÁNY A SOMOGYI »FÖLDINDULÁS" mepizsgá- lására Nagyatádi Szabó István népgazdasági minisztert küldte Kaposvárra. Mire a miniszter Kaposvárra érkezett, a megyeházán vörös lobogót lengetett a szél. A Szociáldemokrata Párt és a Munkástanács általános sztrájkot hirdetett, s a megye vezetését direktórium vette át. A szervezett munkásság és a megye nincstelenjei egy emberként sorakoztak fel a termelőszövetkezetek védelmére. »A So- mogymegyei proletárok termelőszövetkezetét a nagy óra készen találja« — írta Móricz Zsigmond. A »nagy óra«: március 21-e úgy virradt fel Somogybán, az úri nagybirtok klasszikus hazájában, hogy a falvak és puszták agrárproletárjai már meghozták ítéletüket — saját törvényeik szerint — ezer éve vajúdó pö- rükben. Tóth Ilona get vesznek le azzal, hogy annyi családról nem kell gondoskodni, amellett a kisgazdák is termelnek valamit a közönség számára is. El fog azonban jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák megfúlnak a saját zsírjukban, és maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bocsátkozhassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, jobban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk, újságjuk, könyvük, iskolájuk . Nem utolsó érv az volt, hogy »a szétdarabolt földeken alig tud tengődni a nép, ellenben a nagybirtokokból már az eddigi üzemek mellett is milliókat kerestek a régi tulajdonosok. Nem lesz jó ezeket a milliókat népjóléti intézményekre fordítani?« Hát a grófok? A grófok három álláspontot foglalnak el. Az első típus emigrál, minél gyorsabban menekül Svájcba s viszi, amit tud, és ellenforradalmon töri a fejét. A második típus »megérti az időt«, »behódol« és »munkát kér« a szövetekezeteknél. A harmadik itthon van, a kastélyába zárkózik és ámul-bá- mul, egyszerűen nem hisz a szemének. Ezzel a harmadik típussal volt egypár kedves esetünk. Ezektől semmiképpen sem bírtunk fakitermelést kapni Kaposvár számára, csak mikor azt mondtuk neki: »Hát főméltóságod előtt (még akkor külön megtanultuk ezeket a furcsa címeket) csak két választás van. Vagy odaajándékozza az erdőt s akkor a nagylelkű adakozó lelki örömeit élvezheti, vagy elvesszük. Slussz." Hát 6 inkább az első formát választotta, s levelet írt, hogy ajándék. Egy másik gróffal még szebb esetünk volt Mikor odamentünk, a cselédség fel volt uszítva, fejszével és lármával fogadott Azután órákig gyúrtuk a grófot, míg megengedte, hogy az ő jelenlétében beszélhessünk a néphez, s aztán órákig beszéltünk a népnek. Persze megszerettek, megértettek, s a mieink lettek. Gyalog jöttünk oda, de amikor el akartunk menni előáll a parádés-kocsis, aki a legnagyobb fejszével fogadott bennünket. A gróf elámul s azt mondja neki: — Hát János!... Te Is cserbenhagysz? Hiszen benned volt legnagyobb bizalmam! Az ember nem szól. Azt mondja neki heccelve valaki: — Hát most feleljen, János bácsi! A kocsis szépen szól nekünk: — Üljék be, elvtárs úr! Aztán oda pillantott a heccelőre is: — Mindenféle grófokkal nem állunk szóba. Evvel megrántja a gyeplőszárat, kiereszti az ostort s ahelyett, hogy gyű! azt mondja hegykén, foghegyről, hogy; — Köztársaság!... A lovak kirúgtak s a hintó repül a ragyogó tavaszi napon, a szép színes gazdag tavaszban a boldog jövő felé. Körös-körül virítanak a fák és a lelkek. Pesti Hírlap, 1919. ápr. Ifi, SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március 2.
