Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

Ismét az Ú. Dózsáé a Csili Ferenc vándorserleg

Jól szerepeltek a fiatal kaposvári ássák

Művészeti szemle Kaposváron

Hét egyesölet 150 listai versenyzője sorakozott fel az idei Csik Ferenc emlékversenyen. Felvételünk a megnyitás pillanatát ábrázolja. Az, hogy a Színház parkban levő Csik-szobor a kaposvári fedett uszodához kerüljön, még csak terv. Fotóriporterünk, Péter János felvételével megelőzte a szép elképzelést.

Vasárnap már beszámoltunk róla, hogy a várt legjobbak távol maradtak a Csik Ferenc- emlékversenyróL A kétnapos viadal azonban így is jó sportot hozott

A Csík Ferenc-emlékver- seny vándorserlegét ismét a nagy létszámú és jó erőkből áHó versenyzőgárdát felvonultató Üjpesti Dózsa csapata nyerte. A többiek meg sem tudták szorítani az újpestieket.

Igen örvendetes a Kaposvári Sportiskola negyedik helye az egyesületi pontversenyben. Az nemkülönben, hogy ifjabb nemzedékünk egyik-másik számban bizony már fölveszi a versenyt a fővárosiakkal is. Sőt!

Az 1969. évi Csik Ferenc- emlékverseny végeredménye:

1. Üjpesti Dózsa 254 p

2. Bp. Honvéd 133 p

3. P. Ércbányász 116 p

4. Kaposvári Sportiskola .lío p

5. MTK 103 p

6. K. Kinizsi 85 p

7. K. Vasutas 21 p

(Az egyéni számok részletes eredményeit szerdán megjelenő lapunkban közöljük.)

(Folytatás a 4. oldalról)

Pécsi Volán—Lábod

1:0 (0:0)

Lábod, 300 néző. V.: Váradi.

Pécs: Markó — Seres, Sólymos I., Csór — Sólymos II., Bartalovics, Viczai, Ljubas- csik, Bódog, Szabó, Karácsonyi. Edző: Herbszt János. Lábod: Mohácsi — Németh, Hadi, Wirth, Filiszár (Fülöp II.), Takács, Luczek, Nóvák, Borzas, Lebár, Fülöp I. Edző: András József.

A támadások sorozatát vezette a Lábodi MEDOSZ, csatárai azonban nem boldogultak a pécsi védőkkel. Ha sikerült áttörni a védelmi falat, akkor ott volt a pécsi kapus. Á 13:4 szögletarány mutatja, hogy a mezőnyben miként alakult a játék. A győztes gól a 81. percben esett, amikor egy Volán-támadás végén Fülöp II. lábáról került hálóba a labda, öngól, 1:0.

Jók: Markó, Sólymos I., Ljubascsik, Szabó, Karácsonyi. ill. Németh, Hadi, Luczek, Fülöp I.

Nyugati csnnort Körmend —Marcali 4:1 (3:1)

Körmend, 500 néző. V.: Sza- nyi.

K. Építők? Seregi — Török, Simon, Murai, Kovacsics, Márton, Kocsis, Kristóf, Lak- ner, Farkas, Tóth. Marcali

VM: Szántó I.• — Rigó, Hosz- szú, Polgár, Proszenyák, Kosi, Bácsi, Lőrinc, Szántó 11., Lázár, Fújsz.

Erősen felázott salakos pályán az alábbi sorrendben estek a gólok: l.-perc: Tóth, 1:0. 25. perc: Tóth, 2:0. 36.

perc: Lakner, 3:0. 40. perc:'

Proszenyák, 3:1. 55. perc: lles, melyet Seregi értékesített, 4:1.

Némi szerencsével a Marcali szorosabb eredményt is elérhetett volna. Jók: Kristóf, Lakner, Farkas, Tóth, ill. Rigó, Polgár, Proszenyák. * * *

További eredmények

Szombathelyi Dózsa—Nagy- kanizsai Dózsa 1:1, Sárvári Kinizs5—Zalaegerszegi Dózsa

1 :i. Mereszjev SE—Celldömölk 4:2, Katona J. SE Szombathelyi Vasas 1:1, Szombathelyi SE—Tapolca ''2:2, Nagykanizsai VT—Kőszeg 0:1, Zalaszentgrót— Keszthely 0:0.

Már csak a Vasas, az V. Dózsa és az FTC nem vesztett pontot

Gólzáporos mérkőzések a haimadik fordulóban

Belelendül a labdarúgás nagy gépezete. Az NB I-esek harmadik mérkőzésüket játszották, s újra csak megállapíthatjuk azt, hogy mintha történt volna valami a magyar futballal. Határtalanul nagy a küzdőkedv, a játék is javul. Bizonyítja ezt, hogy a harmadik fordulóban 26 gól esett. Igaz, hogy öt csapat támadósora csődöt mondott. A harmadik játékhét után már csak három csapat százszázalékos: a Vasas, az Ü. Dózsa és a Ferencváros. Nagy mérkőzést ígér a jövő szombaton sorra kerülő Ferencváros— Vasas rangadó.

Ferencváros—Szombathely (:1 (írt)) Népstadion, 8000 néző. V.: Radó. G.: Albert (2), Németh (2), Brani- kovlts, Novák (U-esböl), 111. Szabó s.

Vasas—Tatabánya 7:0 (1:0)

Tatabánya, 6000 néző. V.; Bállá Gy. G.: Puskás (4), Farkas (3).

Bp. Honvéd—Rába ETO 1:0 (1:0)

Győr, 14 000 néző. V.: Bircsák. G.: Kozma.

Salgótarján—Pécs 1:0 (1:#)

Salgótarján, 5000 néző. V.: Pusztai. G.: Szálai.

Diósgyőr—Eger 2:0 (1:0)

Diósgyőr, 8000 néző. V.: Kamarás dr. G.: Fekete (2).

Komló—Csepel 1:0 (0:0.

Komló, 7000 néző. V.: Somlai. G.: Bordács.

Az NB I állása

1. Vasas

3

3

—

—

11: 0

6

2. U. Dózsa

3

3

—

—

7: 1

6

3. FTC

3

3

—

—

11: 3

6

4. Rába ETO

3

2

—

1

10: 2

4

5. Salgótarján

3

2

—

1

2: 1

4

6. Bp. Honvéd

3

2

—*

1

5: 3

4

7. MTK

3

2

—

1

4: 3

4

8. Pécsi Dózsa

3

1

1

1

2: 2

3

9. Komló

3

1

1

1

l: 2

3

10. Csepel

3

1

—

2

2: 4

2

Diósgyőr

3

1

—

2

2: 4

2

12. Szombathely

3

1

—

2

3: 8

2

13. Eger

3

—

2

1

l: 3

2

14. Dunaújváros

3

—

—

3

2: 8

—

15. Egyetértés

|

—

—

3

1:10

—

16. Tatabánya

3

—

—

3

1:11

—

Az

1.

NB I B állása

Kecskemét

3

3

_

_

4:0

6

2.

Szállítók

3

2

1

—

5:2

5

3.

ZTE

3

2

—

1

8:5

4

4.

Ganz-MÁVAG

3

1

2

—

3:2

4

5.

Videoton

3

2

—

1

7:5

4

6.

Várpalota

3

2

—

1

3:3

4

7.

Békéscsaba

3

2

—

1

3:4

4

8. Bp. Spartacus

3

1

1

1

4:2

3

9.

Oroszlány

3

1

1

1

4:3

3

10.

BKV Előre

3

1

1

1

3:3

3

Szolnok

3

1

1

1

2:2

3

12.

Szeged

3

1

1

1

2:3

3

13.

Pécsi Bányász

3

1

1

1

1:3

3

14.

Ózd

3

1

—

2

6:5

2

15.

Szf.vári MÁV

3

—

í

2

3:5

1

16.

Miskolc

3

—

1

2

2:4

1

17.

Győri Dózsa

3

—

1

2

1:5

1

18. Nagybátony

3

—

—

3

1:6

—

Huszonöt számot terveztek a tanácsköztársasági kulturális szemle kaposvári bemutatójára. Öt elmaradt, és az előadott húsz műsorszámból — színvonalát tekintve — még legalább négy-öt hiányérzet nélkül kimaradhatott volna. Ez azonban más téma, amire később még visszatérünk.

Kaposvár műkedvelő művészetében minden évben voltak kiugró sikerű és voltak elhibázott, vagy pódiumra még nem érett produkciók. A szombati bemutató alapján sem lettünk ennél okosabbak. Illetve egy régebbi feltevésünk igazolódott. Mégpedig az, hogy ebben a városban a gyengébben működő csoportok nem kapnak idejében megfelelő szakmai tanácsot, bírálatot, autentikus véleményt: mit tesznek jól, mit rosszul. Jóllehet erre itt, a megyeszékhelyen volna a legtöbb lehetőség; az állami és művészeti felügyeletet hivatásszerűen gyakorló szervek és intézmények itt találhatók egy csokorban, alig néhány száz négyzetméteres körben. Némelyik produkció mégis olyan érzést kelt, mintha szakember sohasem látta volna. Lehet, hogy így is van.

Egy másik kifogásunk: lehetséges, hogy húsz műsorszám egymásutánjában sok mindén megköti a rendezőség kezét. Gyakorlatilag szerkesztésről nem is lehet szó. Bizonyos kapcsolásokra viszont nincs, nem lehet semmiféle magyarázat Arra például, hogy a tizenkilences emlékműsor után a »Fetike jár«, vagy József Attila megrázó önvallomása után közvetlenül bűvésztrükksorozat következzék.

Az egyéni számok között hallottunk néhány szóra érdemes verselőadást Itt Fonai Edit, Fábián Éva és Mucsi Sándor nevét említjük. (Kár, hogy a teremben a műfajhoz szükséges pisszenés nélküli csendet nem sikerül biztosítani.) Halmos Károly színvonalas színészparódiája tehetségre vall.

A csoportos produkcióknál mindenekelőtt a Fegyveres Erők Klubjáról néhány szót. Együtteseik jóval a tőlük várható nívó alatt szerepeltek. Ez különösen az irodalmi színpadnál szembetűnő.

Örömet okozott viszont néhány első bemutatkozás. Így például a Híradástechnikai Vállalat Hegycsúcsra értek című irodalmi színpadi műsora, mely zsengéi ellenére munkásfiatalok és forradalmi versek jóleső találkozása volt. Új színfolt a kulturális szemlék eddigi sokban a polbeat, legalábbis ilyen színvonalas, muzikális előadásban, mint ahogyan a Fonómunkás Kisszín- pad háromtagú együttesétől hallottuk. Első bemutatkozásuk bízató; remélhetőleg sokszor, sok helyen találkozunk még velük a pódiumon.

A Latinka Művelődési Ház bábegyüttese és a Fonómunkás Kisszínpad előadása (Tenesse Williams darabja) ezúttal halványabb volt a korábban már igazolt képességszintjüknél. A Somogy Táncegyüttes két mű- sorszáma szép, aszimetrikus térkompozíciójával és az előadás meglepő erőtlenségével vonta magára a figyelmet. A BM-együtt.es két régebbi tánccal jelentkezett, de az előbbinél sokkal csiszoltabb és felkészültebb előadásban. *

A műsor több, mint egyhar- mad részét a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad műsorszámai adták. A Hat év című dokumentumjátékot (Klujber László összeállítása és rendezése) a jubileum alkalmából mutatták be. Lendületes, lüktető ritmusú dokumentum- és versmondás ez; formai szempontból a pódium játék és a pódiumszínpad sokféle jelzett, groteszk és reális elemeinek szintézise, kifejező előadásban. Apró szöveghibáktól eltekintve a korszak szép és megragadó ábrázolása ez a dokumentumjáték. Érdemes volna a Tanácsköztársaság ünnepségei

között máshol is, többször is •>

előadni.

W. E.

Meddig fiatalodik még a Balaton?

Nagy nemzeti kincsünk a Balaton. Szeretjük, dédelgetjük és ajánljuk a világ figyelmébe sok jó tudajdonsá- gát. Közép-Európa legnagyobb tava, legsekélyebb nagy tava, legmelegebb állóvize, gyermekek paradicsoma, legkellemesebb a homokpartja stb. stb. Nehéz lenne a leg-eket mind felsorolni. Kevéssé ismert azonban az a fiatalodási folyamat, amely a Balaton életé korában — tudományos kutatások során — alig két emberöltő alatt végbement.

Lóczy Lajosék nagyszabású és mindenre kiterjedő Bala- ton-kutatása és annak tudományos ismertetése előtt eléggé általános volt a föltevés, hogy a Balaton tulajdonképpen tenger, illetve tenger maradványa. Ez a föltevés a geológiai kutatások során megdőlt. Valamikor tenger volt a helyén, mint egész Magyarországon is. A tengerek eltűnése után azonban sok millió esztendeig szárazföld terült el ezen a tájon. A Balaton med’encéjét az utolsó eljegesedés előtti kéregmozgások alakították ki. Ezek törésvonalait töltötték fel a csapadékvizek a bő csapadékos időkben. A száraz időszakokban kétszer is kiszáradt, mígnem elnyerte mai alakját

és nagyjából állandó vízállását.

Amíg a Balatont visszamaradt tengerrésznek hitték, a korát is sok-sok millió esztendőre becsülték. Lóczy Lajosnak és munkacsoportjának nagyszabású tudományos kutatómunkáját ismertető -tanulmány — mintegy 600 oldalas mű — 1913-ban jelent meg. A Balaton környékének geológiai képződményei címmel. A kiváló tudós ebben a munkában még 500 000 esztendőre becsüli a tó életkorát. Bula Béla és Kéz Andor vizsgálatai alapján a tó az utolsó jégkorszak előtt, mintegy 150 000 éve alakult ki. Zólyomi Bálint a pollenanalitika, a virágporelemzés módszerével vizsgálva a Balaton keletkezésének korszakát arra a megállapításra jutott, hogy a Balaton az utolsó eljegesedés végén keletkezett, tehát nem lehet idősebb 17 — 20 000 évesnél. Sümeghy Józsefnek a Földtani Intézet kutatóival végzett vizsgálata is nagyjából ezt az eredményt igazolta.

Tehát alig két emberöltő alatt Balatonunk a sok millió évesből 17 000 éves haja- donná fiatalodott.

A televízió és a beszédhibás gyerekek

Nagy-Britanníában a némák új generációja nő fel. Ezek azoknak a fanatikus televíziónézőknek a gy erekei, akik rögtön munkából való hazatérésük után a képernyő elé ülnek és naponként legföljebb három-négy mondatot váltanak csemetéikkel. Ennek a szófukarságnak a következménye, hogy túlzsúfoltak a »beszéd-klinikák«, ahol a 4 és 12 év közötti gyermekeknek mondatszerkesztést és a szavak kiejtését tanítják. A beszédhibás gyermekek egyik kiváló angol szakorvosának véleménye szerint az utóbbi években ijesztően megnőtt azoknak a gyerekeknek a száma, aki csupán a kellő gyakorlat, a »beszélgetés« hiánya miatt váltak beszédhibásak liá. Sajnos a televízió elterjedésével mind több gyermek nevelését engedik át a szülők a készüléknek.

Ez történt az NB I B-ben

Várpalota—Miskolc 2:1 Szállítók—Nagybátony 2:0 Szolnok—Bp. Spartacus 1:1 Pécsi Bányász—BKV Előre 1:0 ZTE—Ózd 4:3 Békéscsaba—Szeged 2:0 Videoton—Sz.-£eliérvári MÁV Ju3

Divatos dolog arról beszélni, hogy sok fiatal mennyire nem veszi komolyan a házasságot, milyen felelőtlen, ha életének eme igazán fontos fordulópontjához érkezik. Válópereken gyakran hallani: »házasságkötésünk előtt csak két hónapig ismertem, hát honnan tudtam volna, hogy nem hozzám való«. Történetünk két »hőse« is rövid idő alatt szánta el magát az egybekelésre. Nem hónapokról van szó, de nem is hetekről. Órákról.

Élt valahol Veszprém környékén egy fiatalember, s mivel elmúlt már huszonnégy, úgy gondolta, elég a legény életből. Arrafelé azonban nem talált magánakva- lót, ezért egyik Csurgó környékén lakó ismerősével 1967 augusztusában ide utazott, hátha akad egy szemrevaló somogyi kislány.

Ünnep volt, augusztus húszadika. A fiatalember és ismerőse úgy határozott, hogy mielőtt tiszteletüket tennék a Csurgó kijrnyéki községben, kisebbfajta dáridót csapnak a járási székhelyen. A Csokonai étteremben alaposan bevacsoráztak, jól csúszott rá a bor, meg is ittak fejenként két üveggel. Miután a fiatalember kedélyét alkalmasnak vélte egy kis csevegésre és táncra, a parkettra lépett.

Itt ismerkedett meg a nagy Ö-vel. Legalábbis akkor azt hitte, nem élt le hiába huszonnégy évet, nem utazott fölöslegesen több mint száz kilométert, mert íme, megtalálta őt. Egy-két forduló után közölte a .hölggyel, hogy nem élhet nélküle, s legyen a felesége. A hölgy, mielőtt igent mondott, tájékoztatta felhevült kérőjét néhány apróságról. Például arról, hogy bár még nincs férjnél, de ez nem akadályozta meg abban, hogy három egészséges gyermekkel ajándékozza meg társadalmunkat — »természetesen« mindhárom gyer- meg más apától való.

A fiatalember nagyvonalúan legyintett, három gyermek igazán nem akadályozhatja meg a nagyreményű frigyet.

Kis idő múltán úgy érezték, szűk már a Csokonai presszó. A fiatalember vásárolt nyolc liter bort és kisebb társasággal egy vendég- szerető otthonban folytatták a mulatozást. A bor az éjszaka az utolsó cseppig elfogyott, de hajnalban még mindig úgy érezték, szomjuk csillapíthatatlan. Hogy enyhítsék vágyukat, átmentek, illetve átdülöngéltek a közeli restibe, ahol még a fenekére néztek néhány pohárnak.

Ütjük innen a lány szüleihez vezetett, majd az anyakönyvvezetőhöz. Szíves szóval megkérték, minél gyorsabban tegyen eleget kötelességének, mert hamarosan elutaznak. A frigyek törvényes összekovácsolója ugyancsak furcsán nézett a sietős párocskárf, s felhívta a fia- talehiber figyelmét a három viruló emberpalántára. A fiatalember nemes — de később szakállt tépő önváddal megbánt — gesztussal válaszolt. Azon nyomban kiállította a nyilatkozatot, amelyben a magáénak ismerte el a három gyermeket. Igaz, hogy kettőt közülük még nem is látott — állami gondozásban vannak —, de majd annál nagyobb lesz az öröm. ‘

Mire elhúzták a delet, boldog férj lett a fiatalemberből. Ha egy nappal előbb mondják neki ezt, bizonnyal jót nevet a tréfán. Így azonban csak a házasélet első perceinek bája — és némi előtte elfogyasztott alkóhol —’ festett arcára szemet gyönyörködtető mosoti’t.

A fiatalember családjának az volt a legfőbb gondja: micsoda esküvő az, amelyiket nem követ faluraszóló lakodalom. Uccu hát, gyorsan értesítették a nem várt eseményről a rokonságot, és kitűzték a lakodalom napját.

Sajnálatos módon csak a násznép érezte jól magát, mivel a lány keresztanyja ki- kottyantotta, hogy nem egy a gyerek, hanem három. Ez már mégiscsak sok! — háborodott fel a fiatalember mamája, s rögvest kiadta a jelszót: elválni, amilyen gyorsan csak lehet!

Két hét telt el, amikor is a fiatalember egy időre búcsút mondott a szülői háznak. No nem szökött meg mindössze öt évvel idősebb oldalbordájával, hanem akadt egy kis rendeznivalója az igazságszolgáltatással. Nemrégen ugyanis némi afférja támadt a hivatalos szervekkel, aminek következtében harminc napot volt kénytelen eltölteni egy barátságtalan börtönben.

Szabadulása után a börtön kapujában várakozó nejének föltette a kérdést: mi lesz ezután?

Hogy mi lett azután, arról a minden beszédkészségüket latba vető ügyvédek és verejtékező bírók tudnának igazán sokat beszélni. Az oly vérmes reményekre feljogosító frigy felbomlott. Törvényesen nem váltak 1 el, de az asszonyka követeti, ami az övé: a tartásdíjat.

Nem kis összegről van szó, a férj fizetésének ötven százalékáról. S bárhogy nézzük is, ez túl nagy fizetség a tiszavirág életű házasélet meghitt perceiért.

Pintér Dezső

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1969. március 18.