Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-18 / 64. szám
Egy emkr a „repiiloszázadból“ Az első, amire a látogató fölfigyel Dómján Lajos bácsi barcsi lakásán, a sok könyv. — Ez. az egyetlen szórakozásom — mondja. — Petőfit, Gogolt, Móriczot, Thomas Mannt egyformán szívesen olvasom. A vitrinben ott van két kormánykitüntetése. A Munka Érdemrend és a Tanács- köztársaság Emlékérem. — Kérem, hogy beszéljen magáról. — 1897-ben születtem Barcson, ebben a házban, ahol ma is lakom. Itt jártam iskolába, polgáriba meg Szigetvárra. Szerettem volna továbbtanulni, de apám hirtelen jött betegsége ezt megakadályozta. Pestre került- tem, a Ganz—MÁVAG-ban dolgoztam. Ott voltam a Lánchíd építésénél is. 1915- ben kerültem a Fegyvergyárba. Ott beszerveztek a szakszervezetbe. Szociáldemokrata lettem. Még gyerekkoromban hallottam először egy szónokot Nagy hatással volt rám. Azt mondta, hogy a kenyerünkért saját magunk harcolunk meg, nem valami felsőbb lény adja. Ez elgondolkoztatott. Bizonytalanságot váltott ki bennem. 1918-ban Budán béketüntetés volt letartóztattak. 1918 novemberében a ti- zenkilences kaposvári ezredbe vonult be Itt ezredbizal- ipi és a 7-es katonatanács tagja volt Leszerelése után újra a Fegyvergyárba került — A Tanácsköztársaság kikiáltása után a gyárban »re- pülőszáz'ad« alakult — meséli. — Ez azt jelentette, hogy bennünket vetettek be ott, ahol baj volt Egy ízben, körülbelül április 15-én, üzenetet kaptunk Landler Jenőtől. Megbízható kommunista fiatalokat kért. Huszonötünket jelöltek ki. A Belügyi Népbiztosságra vezényeltek bennünket. Landler elvtárs elmagyarázta, hogy a Belügyi Népbiztosságban sok a régi rendszert is szolgáló hivatalnok, akik szabotálhatják a munkát. Mi azért vagyunk ott, hogy ezek az emberek érezzék: a proletárok átvetKossuth levele- kaposvári híveinek Száz éve történt Somogybán 1869. március 18-án az országgyűlési választások alkalmával a Somogybán nagy tekintélynek örvendő, kezdetben Széchenyi, később Deák híveként politizáló gróf Somssich Pál ellenében a kaposváriak Kossuth Lajost választották meg országgyűlési képviselőjüknek. Az emigrációban élő nagy hazafi 1350 szavazatot kapott Somssich Pál 949 szavazatával szemben. (Ugyanakkor Szentes városa is Kossuthot választotta képviselőjének.) Ahogy a Deák-párti Somogy című lap cikkírója közli: »... Somssich pártján az egész értelmiség, birtokos osztály, kereskedelem emberei, az izraeliták egészben, a polgárság színe-java. Kossuth pártján öt-hat vezetőn kívül az ígéretekkel, a név varázsával megmákonyozott néptömeg, mely csak egy istent ismert és egy Kossuthot, ezeken kívül pedig csak legelő-szántóföld osztást... « A Deák-párt óvást nyújtott be, hogy Kossuth a törvény értelmében választó nem lévén, nem is választható. Kossuth tudta, hogy számára a magyar parlamentben amúgy sem lelnne hely, így 1869. május 2-án Turinból köszönő és egyben lemondólevelet ír a kaposvári híveinek. » ... tisztelt Hazámfiai! Kik a kormány szemében megbocsáthatatlan ama szörnyűséget merészelték elkövetni, hogy száműzött nevét írták zászlajukra, ...sőt e zászlónak diadalra juttatásával erkölcsi csapást mértek a közös ügyes szerkezetre ...« — a gondolatgazdag hosszú levélből kitűnik, hogy a lelkiismeret tilalma és a politikai számvetés akadályozza meg Kossuthot a hazatérésben. S az is, hogy az ellenzéki So- mogyot, legelőt és földosztást kívánó parasztjait királyi biztossal és alkotmányos jogainak felfüggesztésével készült »megajándékozni« a hatalom. Sz. I. Meditációk egy jelvényről Egyazon napon két különböző helyen láttam ezeket a elvényeket. Az egyik egy barcsi járási tsz-elnök kabát- án csillogott, a másik egy nagyatádi járásbeli tsz-irodá- 3an az elnök asztalán feküdt. A jelvény a tízéves terme- öszövetkezeti tagsággal bíró gazdákat illeti, erről tanúsko- iik a tízes szám és a néhány szavas szöveg. Szép rajta i sárgálló búzakalász meg a traktor. Am amikor megkér- leztem ebben a nagyatádi járásbeli termelőszövetkezetben íz elnöktől meg néhány tagtól, hányán kapják meg majd ízt a jelvényt, meglepett a válasz. — Ezt a jelvényt nálunk senki sem kapja, mert noha negilletné a gazdákat, nem tartanak rá igényt Tessék aézni, hát nem lehetett volna ezt kisebbre csinálni? For- násabbra, ízlésesebbre? A hossza három, a szélessége két :enti. Egy kisebb, mutatósabb jelvényt szívesebben, büsz- iéhben viselnének a szövetkezeti parasztok ... Ezt mondta az elnök, a párttitkár meg a tagok, akik ■nindezt hallották, egyértelműen helyeseltek. És'még megoldották az elnök szavait, hogy miért kell ilyen rikító jelvényt kiadni, vagy talán azt hitték, tsz-tagoknak ez is negteszi ? • Nem hiszem, hogy erre gondoltak a jelvény tervezői, vagy, hogy lebecsülték volna a falusi emberek ízlését. Valaki azt mondta — nem kevés keserűséggel —, hogy olyan nagy ez, mint egv útjelző tábla. Kedvem lett volna vitatkozni, hogy ami az útjelző táblát illeti, hát ez a jelvény — nem méreteit tekintve, persze — mindenképpen útjelzőként fogadható el: jelzi azt a derekas munkával eltöltött évtizedet, amely közös gazdálkodással telt el. Erre emlékeztet — erre kell, hogy emlékeztessen — ez a sárga fémlap. Az együtt megtett útra, arra, hogyan álltak az út elején 1959-ben, és hol tartanak most, tíz év elteltével. Ezzel az érveléssel tphát még lehetett vitatkozni, de a méreteit illetően már alig akad meggyőző érv Tény, hogy ebből a jelvényből kisebb jobb lett volna. Akar a vállalati, üzemi törzsgárda-jelvényeket nézzük (ilyesféle rangja, tekintélye kell legyen nyilván ennek a tsz-jelvénynek is), akár a kiválódolgozó-jelvényeket, vagy a kitüntetéseket vesszük — ezeknek is vari kisebb változata —, a tízéves tsz-tagságot jelző jelvény is - méreteiben — ezekhez igazodhatott volna ... H. F. ték a hatalmat Eljött május elseje. Sosem felejtem el azt a napot. Gyönyörű ünnep volt Akkor azt hittük, hogy az egész világ velünk van. Ezzel a tudattal mentünk visz- sza szálláshelyünkre. Másodi- kán azonban szomorú dologra ébredtünk. Jelentést kaptunk, amely szerint Hatvanban és Egerben az ellenforradalmi erők átvették a hatalmat. Harmadikén kora hajnalban vonaton indultunk Hatvanba. Ekkor már századparancsnok voltam. Nem mentünk be a pályaudvarra. Kiírt a pályán megálltunk és körülvettük a várost. Rövidesen ágyúlövéseket hallottunk Korvin Ottó vezetésével a Lenin-fiúk két tarackot állítottak a Hatvani-palota elé. A lázadást vezető tisztek még aludtak. Megadták magukat. Rengeteg fegyverük volt. Egerbe indultunk. Az ellenforradalmárok jöttünk hírére kereket oldottak. Visszaállítottuk a direktóriumokat. Ott kaptuk a hírt, hogy Salgótarján felé cseh csapatok vonulnak. Az egész kispesti zászlóalj Salgótarján segítségére sietett. A Tanácsköztársaság leverése után hamis papírokkal bujkált. — Mindig akadtak, akik segítettek — mondja. Később Barcsra menekült, akkor szerb megszállás alatt volt ez a terület. Megalakították a kommunista pártot. Vezetőségi tag lett. Hort’; yék bevonulásakor Jugoszláviába emigrált. Újvidéken a Vörös-segélyre gyűjtött és a szakszervezet egyik vezetője volt 1941-ben a Horthy-csa- patok bevonulásakor letartóztatták és internálták. A felszabadulás után ismét Barcson telepedett le feleségével. Részt vett a kommunista párt megalakításában, s két évig titkára volt. Utána egy évig a járási pártirodát vezette. Egészségi állapota romlott. Könyvelőnek ment a fűrészüzembe. Nyugdíjazása nem jelent nyugalmat. Dómján Lajos »nyugtalan« ember. Tizenkilenc év óta terjeszti a könyveket, a kultúrát. Ősz hajú, szemüveges ember. Szemei fiatalosak. Folyékonyan mesél, az emlékek mélyen beleivódtak, nem felejti őket, a dicsőséges napokat. Leskó László Befejeződtek a somogyi jogásznapok Az osztályharcnak megfelelően, a munkásosztályra támaszkodva i'V'j A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából megrendezett somogyi jogásznapok utolsó napi, szombati programját Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke nyitotta rneg. A megnyitó után dr. Bihari Ottó,' a Pécsi Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának tanszékvezető tanára Alkotmány és állami szervezet a Magyar Tanácsköztársaságban címmel tartott előadást. — A vesztett háború, a nyomor és éhínség ellenére, sőt mondhatni következményeként a magyar munkásság a világ- történelem nagy csatájának élvonalába került. A magyar proletariátus készült erre a szerepre: Oroszországban a polgárháborúban, Magyarországon a politikai harcokban, sztrájkokban az illegális és legális küzdelem minden eszközével. Amikor a proletariátus kezébe vette a hatalmat, nemcsak az a feladat állt előtte, hogy másodikként — Európa szívében elsőként — álljon be a • világforradalom megteremtőinek sorába, hanem magára vállalta az országmentő feladatát is. Akkor, amikor azt már sem az úgynevezett történelmi osztályok, sem pedig a burzsoázia nem vállalta, és az összemomlás anarchiájától kellett megmenteni hazánkat. A proletariátus forradalmi jogán létrehozta az új hatalmi szervezetet azzal, hogy a Forradalmi Kormányzótanácsra bízta a kormányhatalmat, és kötelességévé tette a munkás-, paraszt- és katonatanácsok kiépítését. — Kommunista jogász nem adózhat csodálat nélkül a tény előtt, hogy alig két héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása után, április 3-án a Forradalmi Kormányzótanács kihirdette az ideiglenes alkotmányt. Nem egészen három hónap múlva végleges alkotmány is született. Tűz az alkotmányozási tevékenység magában is mutatja, hogy mennyire fontos része volt az államépítés- nek a jogi munka, a jogszabályokkal történő szervezés. A központi szabályozás már a hatalom megszerzésének másnapján elindult. Azon túl, hogy néhány, a forradalmi rend szempontjából nagyon fontos rendeletet bocsátott ki a kormányzótanács a statáriumról, a szesztilalomról és a fegyverviselésről, március 22-én öttagú bizottságot jelölt ki a legelsőrendű államépítési feladat előkészítésére. A Forradalmi Kormányzótanács az ideiglenes alkotmány- nyal egy időben rendelkezett a választások fokozatos lebonyolításáról is. Aktív, illetve passzív választójoga volt minden 18. életévét betöltött dolgozónak, de megvonták a választójogot többek között a ki- zsákmányolóktól és a politikailag megbízhatatlanoktól. Június végén részletes alkotmánya volt a Tanácsköztársaságnak. Ezután államjo- gilag már csak egy alkotmányosan lényeges jogszabály jelent meg — a szövetséges központi intéző bizottság szervezeti szabályzatáról és ügyrendjéről. Nem volt mód arra, hogy tovább folytassák az államépítési kísérleteket. A proletárhatalmat néhány nap múlva megdöntötték. A Tanácsköztársaság két alkotmányának korszerűségét bizonyítja, hogy az osztályharcnak megfelelő, a munkás- osztályra támaszkodó, mozgékony apparátust tudott teremteni — fejezte be előadását dr. Bihari Ottó. Ezután dr. Szolga András, a Marcali Járási Tanács vb-tit- kára, dr. Balogh János, a Kaposvári Városi Tanács vb-tit- kára és dr. Kassai János, a Somogy megyei Tanács vb-titká- ra tartott színvonalas korreferátumot. jAhogy az előző nap, szombaton ismét a mikrofonhoz lépett Klémens Béla, a Tanács- köztársaság Forradalmi Törvényszékének bírája, a KMP alapító tagja, hogy emlékezzék a dicsőséges napokra. A somogyi jogásznapok befejezéseként dr. Túri. Imre, a megy« pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője mondott zárszót. P. D. Csak az egyenruha változott Vöröskatona munkásőröket tüntettek ki Bensőséges és megható ünnepséget rendezett tegnap délután a munkásőrség megyei parancsnoksága. Emléklappal és díszplakettel tüntették ki azokat a munkásőröket, akik a Tanácsköztársaság fegyveres kivívásában, a proletárdiktatúra védelmében és szocialista .hazánk hűséges szolgálatában áldozatos tevékenységeit fejtettek ki. Vass Gyula, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettas» köszöntötte az ünnepség részvevőit, majd Zsák Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka emlékezett meg a Tanács- köztársaság fél évszázados jubileumáról. — A Tanácsköztársaság kikiáltása után három nappai már megjelent a felhívás a vöröshadsereg felállítására. Március 24-e nekünk, magyar muin- kásőröknek kiemelkedő történelmi dátum, hiszen nemcsak örökösei vagyunk a Tanács- köztársaság vöröshadseregének, hanem a legteljesebb ér- i telemben nemes céljai megvalósításának egyenes folytatói. Zsók Ferenc behatóan elemezte a Tanácsköztársaság katonapolitikáját, majd ezt mondta: — Mi, munkásőrök büszkén valljuk magunkat a tizenkilen- ces vöröskatonák örököseinek, s ügyük folytatójának. Példáik lelkesítenek és tanítanak bennünket helytállásra, hazaszeretetre, a nép ügyének szolgálatára. A munkásőrség megyei parancsnoka külön kiemelte beszédében, hogy az egykori vöröskatonák az ellenforradalom idején azonnal fegyvert fogtak, s ősz fejjel a népi hatalom védelmére keltek. — Példát mutattatok az elszántságban, a helytállásban, a felvilágosító munkában az ifjúkommunistáknak és a munkásöröknek. A volt vöröskatona munkás- őrök ezután felsorakoztak a szobában, majd Zsák Ferenc átnyújtotta az emléklapot és a díszplakettet, amelynek felső lapján Berény Róbert híres plakátja, a Fegyverbe, fegyverbe! elevenedik meg, a hátlapján pedig ez olvasható: A proletárdiktatúra fegyveres szolgálatáért. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága. A kitüntetést heten — Far- / nal József, Kispeti Géza, Salamon Antal, Sárosi Ferenc, So- mogyvári János, Vaczula Imre és id. Zámbori Béla — kapták meg. A vendéglátók és a kitüntetettek sokáig beszélgettek az ötven évvel ezelőtti emlékeikről a fehér asztal mellett. Dómján Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa meleg szavakkal köszöntötte az ősz hajú harcosokat. L. C. SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1969. március 18, %
