Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-14 / 61. szám
Szabad szombat előtt... Vasúti kocsma Nehéz lenne eldönteni, mi sűrűbb: a sörszag vagy a _______________ dohányfüst. M ég a hangok is eltompulnak, pedig senki sem félti a torkát. — Mindegy, hogy tél vám vagy nyár, a sztár mindig a sör. A. fröccs és a féldeci csak a második helyre szorult. — A csapos ismeri legjobban az italjárást és az italozókat is. — Az építkezésről jönnek, csak néhány jár naponta haza. Akik közel laknak. Mindegyik Ismeri a másikat, tudja, menynyit bír el az italból és menynyit a munkából. Nem részeges kedók ezek, nem mondom, néhányuk néha felönt a garat" ra. Az a kettő ott a szomszéd asztalnál öreg mester. Nagyra vannak a tudományukkal, a fiatalabbak kerülik is őket. Furcsa madarak, minden szombaton három pohár sört kérnek. — Leülhetek? — Tessék. — Csak pohárral? — Elég az vacsora előtt... Az idősebb mester ezüstárát vesz elő, felpattLntja fedelét, majd húz a sörből. Érzik, hogy figyelem a harmadik poharat, de nem szólnak, egykedvű méltósággal szívják a Csongort. — A harmadik kié? — Azt a János emlékezetére fizetjük. Itt fázott meg szegény, és gyorsan ment el tőlünk. — BéS jó barátok voltunk. Igazi szaktársak: negyvenöt előttiek. Mi tudtuk mi az ösz- szetartás. — Szép, hogy így ápotják a barátjuk emlékét, talán még az özvegyét és a gyerekeit is meglátogatják hét véigón. Furcsán néz össze a két öreg, az idősebb erőlteteitten válaszol: — A feleségét? Nem, azt nem ismerjük ... Furcsa ... miért kellene ismernünk őt? — No, menjünk — toldja meg a fiatalabb —, nemsokára itt a vonat. Mi már öregek vagyunk a tülekedéshez, és ezek — int a többi felé — nemigen, tudják, mi a szaktársi becsület ... Nehéz pszichológiai probléma lenne kibogozni az alkohol miért embereket arra, Van, aki egy szóváltásban, káromkodásban levezeti hirtelen — talán maga sem tudja miért fellobbanrt — haragját, van, akinek ez nem elég Van, aki virtuskodik, fitogtatja erejét, van, akin végzetes düh árad szét egy sértő szó nyomán. Mert sértő szó jócskán hallatszik, pedig fölösleges és elhibázott dolog arra következtetni, hogy a nehéz munka feltétlenül durvává teszi az embert... Valaki elkiáltja magát: — Jön a vonat!! Egyszerre tódulnak ki az emberek, törik, lökik, taszítják egymást, pedig elég ideig áll a szerelvény az állomáson. Az egyik tülekedő leveri a másik táskáját, az káromkodik csúnyán. Megállnak szemben egymással, ökölbe szarul a kezük, de a többi rájuk kiabál: — Hülyék! Lemaradtok! Ráértek befejezni a vonaton is __ B ölcs tanács, nem? Felkapaszkodnak, és a ki világítót, ablakon át látszik, hogy újra szembefordul a két ember... Ember ax úton Ketten kerékpáron indulnak haza. öregebb és fiatal. Az utóbbi gyorsan kerekezik, hátra sem néz társára. Az öregebb is próbálkozik, de az első kerék merész kígyóvonalat ír le, és a kormány sehogy sem akar engedelmeskedni. Végül lekászálódik. Igyekszik a lábát újból a pedálra helyezni, de lecsúszik minduntalan. Csúszik az út is. lA gépkocsik a dülöngélő részeg közelébe érve lelassítanak. Némelyik sofőr bosszús, a másik nevet, az egyik kákáit: — Mi van, berúgtál, öreg? Az morog valamit, és rogyadozó lábbal igyekszik tolni a kerékpárt, de nem megy. Végű’ cipeli és rángatja maga után. Látszik, hogy minden erejé1 összeszedte, kínlódva harcol a járművel, az úttal, akaratával, az alkohollal. Végül elterül a táldön. Nagy ívben kerülik ki az autók ... Tröszt Tibor Mérleg a Csurgói Napsugár Kísz-nél Út ax első pofonig készteti az hogy egymásnak essenek. (Tudósítónktól.) Nemrégen értékelte múlt évi munkáját a Csurgói Napsugár Ktsz. A termelés felfutása — az előző években tapasztalt szinthez viszonyítva — meghaladta a 20 százalékot. Legnagyobb részét — 55 százalékot — továbbra is a textilruházati részleg adta. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket az új profil, a furcsa nevű kolordekor alugrafi- kai részleg, amely rövid működése alatt félmilliós forgalmat bonyolított le. Nagy jövője van a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron díjat nyert galvanizáló berendezés gyártásának is. A magas fluktuáció miatt nem volt problémamentes viszont az építőipari részleg működése. Az exporttermelés hasonló mértékű volt az előző évihez, Svájc, Líbia és a Kanári-szigetek új piacot jelentettek a ktsz-nek. A jobb anyag- beszerzés biztosítására és a termékértékesítés folyamatosságának érdekében társulásokban vett részt a szövetkezet, és létrehozta budape ti képviseleti irodáját. Tervszerű szakmunkás-utánpótlás folyik a szövetkezetnél, 80 ipari tanulót képeznek a különböző szakmákban. Minőségi javulás állt be a műszaki gárda állományában is. A nyereség felosztásában hangsúlyozottan érvényesült a törzsgárda anyagi megbecsülésének elve. Kedvezmény a színházba járó fiataloknak Hatszázezer forintot szavaztak meg a kulturális alápból a Művelődésügyi Minisztérium, a szakszervezetek és a KISZ közös akciójára, amelynek jóvoltából az idei évadban kedvezményt kaptak az ifjú színházlátogatók, s köztük is elsősorban az egyetemisták és az ifjúmunkások. Az összeget 12o ezer ötforintos utalvány formájában juttatták el a fiatalokhoz; 40 ezret Budapesten, 80 ezret pedig vidéken osztottak szét. Ezek értékét beszámították a színházjegyek árába. Tulajdonosaik a készpénzen kívül ezekkel fizethettek a hétforintos vagy ennél drágább jegyekért. Az utalványokat a KISZ-bizottságok ítélték oda az arra érdemesnek talált fiataloknak. A llatgondozás két műszakban A tavasz visszatarthatafla- nul közeleg. Az utak még sokfelé járhatatlanok, süpped a föld a sok csapadéktól, a termelőszövetkezetek zöme azonban már túl van a tavaszi előkészületeken. A csurgói Zrínyi Tsz-ben azon fáradoznak, hogy jó szervezéssel egész évre biztosítsák a folyamatos munkalehetőséget. Tavaly a három üzemegység közül a somogycsicsói zárta legeredményesebben az évet A szövetkezet 274 tagja közül mindössze tíz nem teljesítette a kötelező munkanormát. Csurgón már harmadik éve garantált bérezést alkalmaznak. A tagság így nyugodtab- ban dolgozik, s hogy ez a bérezési rendszer reálisabb képet adhasson a tagok munkájáról, a vezetőség összeült, és a két év tapasztalatai alapján módosította egyes pontjait. Csurgón nincs nagy különbség a növénytermesztők és az állattenyésztők bérezése között. A növénytermesztésben is megvan az 1400—1500 forintos havi átlag. Az idén az istállóknál is bevezetik a két műszakot. Az állatgondozók havonként váltiák majd egymást, és reggel fél négy, négy helyett ötkor kezdik az etetést A munka is könnyebb lesz, áttérnek a gépesített fejésre. Bevezetik a futószalagos gépi trágyakihordást. A két műszak több tagnak biztosít munkalehetőséget, nő az érdeklődés a munkaterület iránt s ez képzettebb állattenyésztők alkalmazását is lehetővé teszt A növénytermesztés gépesítése jól halad. Ügy tervezik, hogy az idén minden betakarítást géppel végeznek majd. Balogh Lajos, a termelőszövetkezet elnöke megemlíti, hogy a vegyszeres gyomirtást kiterjesztik a háztájira is, mert így többmunkaerőt biztosíthatnak a közösben. örvendetes, hogy megindult a munkaerő visszaáramlása. Tavaly tízen tértek vissza különböző üzemekből, s ennek is köszönhető, hogy Csurgón a tagság átlagos életkora nem haladja meg a negyvenöt évet K. V. J. Uéentm a ké gyenletet vezetett, teleírta már a táblát számokkal meg betűkkel, de ismeretlen jelzések tolakodtak elé, nem tudta, honnan kerültek oda és mit kell tennie velük. Padszomszédja képe bukkant fel a sejtelmes kavargásból, súgása messziről sziszegett. Az öreg matek tanár kiment az osztályból, szó nélkül, de fel sem álltak, az óra nélküle is folyt tovább, pedig ki is csengettek, ők még mindig számoltak, vég nélkül, eredménytelenül. Egy pillanatra felnyitotta a szemét. Homlokán erős nyomást érzett, a gyomrában súlyos émelygést és hirtelen rátörő szomjúságot. — Laci délután itt lesz — ömlött el rajta a vigasztaló érzés. — Bejön, ha nem is lesz látogatási idő, leleményes fiú, biztosan meglátogat. Megígérte. Meg azt is, hogy izgul a műtét alatt. És érdeklődik telefonon. Kettőig dolgozik, tél háromkor beóvatoskodik, ahogy otthon is szokott. Halkan, szerényen, észrevétlenül. alig hallható kopogás után picit várakozva. Egyszer nem hallotta meg, és öltözködés közben, kombiné- ban találta. Hogy elvörösödött! Utána alig mert ránézni. Laci. Ez a szerelem? Biztosan. hiszen július óta szinte benne él a Hú. magában hordozza tekintetét, mozdulatait csendes rajongását, szemérmes iéls'yzr"'énét. Es a nevét, nmein van illik tartózkodó, komoly egyéniségéhez. Felesége lesz-e? Júniusban érettséaizik, technikusként dolgozhat Taci mellett. Megígérték az üzemben. Lakás? Talán az egyik szobát otthon is megkapnák. Már említette a szüleinek, de azt mondták, előbb szerezzen szakmát. Mozdulatlanul fekszik. Csukott szemmel, egyenletes lélegzéssel. A szomszéd éjjeliszekrényen üvegpohár koccan. Egy kiskanál csörömpölve hull a kórterem kövére. Az ablak felőli beteg hangosan szól: — Hagyja csak! Ügy is le kell szállnom, majd fölveszem és le is öblítem. ■— Köszönöm. — Ügy látszik, alszik a kislány. Romlatlan, naiv lélek. Es fiatal. Mennyit is mondott? Most lesz tizennyolc, ugye? Istenem, ha belegondolok, hogy én éppen kétszer annyi múltam néhány hete!.„ (Meg kellene igazítani az átforrósodott párnát. De nem, hadd higgyék, hogy alszik, beszéljenek csak nyugodtan.) — Ennyi idős voltam, amikor a Pali megkérte a kezemet. Milyen boldoggá tett, istenem! Megfogadtam, hogy a mi házasságunk aztán olyan lesz, amilyen nincs több a kerek világon! Nem veszekszem az emberrel, szép szóval tartom, kedves leszek hozzá, jó ebéddel fogadom, együtt me- 'gyünk moziba, az ismerősökhöz vasárnaponként. Nem zsörtölődöm, mint az öregeimtől láttam otthon. (Igen, így képzelte el az életét ő is. Laci többször ígérte, hogy sokat kirándulnak majd, négy év múlva külföldre is, de a Balatonra minden hét végén a nyári hónapokban. Van egy motorja, először azzal, aztán autóval, ha majd gyűjtenek rá. Ketten, szabadon kószálva a ragyogó napsütésben, egymásnak élve.) — Iszen rendes ember a férje. Nem iszik... Itt elharapta a szót, mert úgy akarta folytatni: meg nem jár a nők után, de nem tudta biztosan, és hátha éppen ez a baj. — Nem, nem iszik. Néha sört, de azt is ritkán és keveset: Annyit megérdemel. (Laci is szereti a sört. Ketten szoktak meginni egy üveggel. Egyszer látta kissé ittasan, de akkor nagyon bátor lett, akkor mondta meg, hogy szereti. Jaj, de érdekes volt! Csak nézte a szőnyeget, úgy kérdezte: — Szeretsz te engem. Márta? — Hát... — Na? őszintén! — Ha te is... — Én? — Akkor miért kérdezed? Mondd inkább! — És mondta. Egymás után talán százszor is, és soha nem tudott betelni vele.) — Ha nem iszik, akkor mi a baj? — Nem tudom. Talán semmi Csak. soknak tűnik, nagyon hosszúnak az együtt töltött tizennyolc év. Olyan szürkének. Üresnek. Maga nem így van vele? (Lehet ez? Laci mellett mindig repül az idő, és így is lesz mindig.) — Nekem az asszonyiság nem jelentett semmit. Rendes ember a férjem, néha iszik, de akkor sem goromba. De nem tud boldoggá tenni. Pedig jóképű, egészséges férfi. Csak többnek képzeltem a házaséletet. Másnak. Színesebbnek, melegebbnek. Hogy mást is ad, nemcsak a temérdek gondot. (Mindig a panaszok! Az asszonyok ezzel untatják egymást: főzés, mosás, gyerek- nevelés, csupa mártíromság az élet. Pedig ha boldogok, egymás örömére tesznek mindent, akkor semmi nem nehéz!) — Mindenki így van ezzel? Azok is, akik annyira mutatják meg mondják a világnak a boldogságot? Vagy ők jobban eltalálták? — A megszokás nagy ellenség. Csak szerencsére az induló fiatalok nem tudják. (Megszokás? Hát be lehet telni az együttlét örömeivel? Az élmények megosztásával?) ■— Ügy érzem néha, hogy csak úgy vagyunk egymás mellett. Közös lakásban, egy koszton. Mert másként már nem lehet. (Hány óra lehet? Nemsokára jön a Laci! Biztosan itt lesz! Mit hoz? Virágot? Ideül az ágyam szélére, megfogja a kezemet. Nem is szól. Csak néz. Sajnál, hogy szenvedek. És simogatja a karomat, hajamat, arcomat. Remegni fog a keze, ahogy a bőrömhöz ér.) Paál László KACSINT A TÉVÉ? Nem kevesebb, mint huszonötezer hibás elektromos gépet, rádiót, televíziót javítanak meg egy évben a GELKA szakemberei. Munkájukat ehhez képest ritkán éri csak bírálat. Igyekezetüket hivatalosan és nem hivatalosan is honorálják, de nem egy szerelő vélekedik úgy, hogy az elismerő szó, a jó munkát köszönő kedvesség csaknem felér az anyagiakban átadott köszönettel. S az a kevés kritika — főként, ha megalapozatlan — legalább annyira fáj, mint amennyire jólesik a másik. Nagy képernyős televíziót javítottak nemrégiben az egyik kaposvári családnak. Nyolcezer forintos Oretta volt — némelyik családban nagyobb becsületben áll, mint a gyerek —, és a gazdája sajnálta, hogy a javítás ideje alatt nem lehetett a szeme előtt. Amikor elkészült, a -kifogások áradatát zúdította a GELKA-ra. Kiszedték a jó alkatrészeket, kicserélték a képernyőt és kisebbet tettek a helyére stb. A szerelők tehetetlenül álltak a gyanúsítgatásokkal szemben. Alkatrész is, képcső is bőven van a szervizben. Semmi sem indokolja, hogy szándékosan tönkretegyenek egy új, jó teljesítményű tévét, hogy használt alkatrészeket építsenek be és így tovább. A tulajdonos azonban minden magyarázatot visszautasított, a rendőrséggel fenyegetőzött, míg hivatalosan is megállapították, hogy a tévéiét semmiféle -károsodás nem érte, miközben megjavították. Hogy kisebbnek találta a képernyőt, érthetetlen, hiszen csak két típust gyártanak, s a kettő között nemcsak sejthető, de feltűnően észrevehető különbség is van. Vagy tán kacsintott a tévéje? mm KIRAKATNÉZÓBEN SZÉP KIRAKATOK SOMOGYI NÍPIAP fentek, 1969. március 14. 5
