Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
SOMOGYI NEPLAl 8 Vasárnap, 1989. február Ml JÁVOR OTTÓ: BEKERÍTETT nyaralók- M indig ilyen volt — Mindig. — Ügy látszik, nem változik. A másik arca alig észrevehetően megrándult — Mármint 6 nem változik. — Kát... tosítótűvel, amelyet kabáthajó- zod meg te a hatezer forintos kája mögül húzott elő. Az oez- fizetéseddel az ezerháromszá- tály feszülten figyelte a va- zasnak a társadalom, az élet rázslatot Amikor nyomkodni lényegét? — Egyenesen Klopf- ernber kezdte a fújtatót, már éljenez- nak szögezte a kérdést Ujját tek. Le-föl járt a csontos térd, mereven mozgatta. — És ön- azt játszotta: »Budapest, Buda- magadnak. Elvileg persze, pest te csodás ..,« meg »An- Csakis elvileg! csa, Ancsa, Ancsa, vigyázz...« Klopf elnézően mosolygott Ezt mindnyájan vele bömböl- _ Három szóvaL Tudás, mitek- Esetlenségeiben is volt va- nőség, munka. Aki többet ad a Morgásbe fulladt a mondat lami szuggesztivitás. Bizonyé- társadalomnak, többet is kap. ra buknak rá a lányok, jutott eszükbe, és már akkor utálták. Magas, szemüveges fiú volt, énekes meglehetősen kopott. A szegé- __ n yék titkolt és rögtön szembe- milr77X" ‘k* közt “iÄÄ"' Ä S mind« Az más, kérlek, egészen hit Egyéb na, Klopf, egy sorba! — Az 6 baja. — Az övét — Sose lesz belőle halott — Belőlünk tesz? más. — Es ha az ezerhármas vagy az ezerötszázas keresetű is tud, és minőségi munkát végez? — Azért van különbség ben is ... Amerikában... * b,«. székben ültefc. A pincér p söfe a névsorban: Katona és akar ez a barom? Érezte, vér- nát tett alájuk. Baka, a ven- Klopf, a két ká, ahogy népsze- megy. — Amerika! A mi vi- déglő épülete mellett fenyők rűségük teljében a srácok rö- szonyaink között hol van az a ántafc tnn-Bíiir fciVz+ rtncfott a ^ögve emlegették őket. S most különbség, ami a milliomosok antak, torzsuk kört n ngott a ^ a madárijesztő. Be- meg a... is, jobbra az országút hu7XY- ie is kötöttek. Kántor kitűnő _ Éppen a mi viszonyaink dott Ez a fürdőhely egy-két ugratási alanynak bizonyult, közt nagyobb a különbség, éve lépett elő a balatoni rang- Piros lett, a szemüvegét igaz- Nem érted? Nem forintban! — üstén. Asrtfal torták, virágokat »“VSf^ Mállt áthajolt az aszdd, , r.„, .,. , “7 ,^x.v Ä túrt, és tehetetlen dühében ír- talon, es Klopf arcaba sziszegultiefctefc, vegyszerrel irtottak a tózatos trágárságokat mormolt, te: — Mert nem hatezerről szúnyogokat. A helyi tanács Mert alapjában véve tehetet- van szó, hanem tízről, har- figyelmeztető és tiltó táblái — len volt velük és mindennel mincról, ingyen bérletről az az »Üdülők érdekében tilos...« szemben. Tanulták biológia- uszodába, a színházba, a busz- — mindenütt ott voltak. Itt az- órán, hogy a hörcsög végső ra, az öreganyám valagába, ki- rtőtt az autók nem is fékeztek, kétségbeesésében felfut a ka- küldetésről, alázatos pillantámort kivétel nélkül műid meg- ® “kró1 tit N^"_? ^z’ 1iem a Áll fair m írtnál eosewn jutott eL Az osztály jo- pénz elsősorban! — most mar indulatúan biztatta: — Üss kiabált —, hanem a sokaknál oda! — 0 csak állt fújtatva és kialakuló torz tudatról, amemagyaros^ lockentese^ előtt sziszegve, mint egy lokomotív, íyjk normává teszi magát és, A cáfolhatatlan fejlődés leg- amely sose indul meg. eszébe se jut, hogy ennek a hatásosabb brzimyítékai azon- a két ká vénszemet kapott terhét valakik... Elvileg, per- ban nem az uj ABC árimáz, az Klopf elhatározta, végleg ki- sze, csakis elvileg... étlapon szereplő borjúhús, a sakálja. Komolyabb akcióba »-rílnan« wr.lt hru» teán nTt? «*- kezdett - Tudjátok, hogy V zsák voltak — »Fűre lepni ti- Kántor hő maradt nnmaffáhnr’ V ** ^szeg. Három Kántor akar* lenni! Äen ÜneB abasáris Palack pénzbüntetés jár!« —, hanem hajnalban ministrál az alsóvá- áut dlőte. Ha józanul mondja a telekarak. A három év előtti templomban! — Legköae- mindezeket, Klopf megpróbál'«z™* “1“ ~ * í"ekM ^ Ez az ár sokkal hatásosabban ve™* ® lapot Katona, ntszen nézd, bonyolult ügy, nem va- megóvta a fürdőhelyet attól, *27 aláfestés nem árt gyünk angyalok, és a termeléhogy mindenféle csóró nyara- Mindez ezertdlencszázötven- kenység.. így azonban saeST6benHtíínt’ °TtSr' mé'yeS sértésn<* vett minden tál tó táblái. A légkör! - Bizony, "atl c5011“ tett Hülyék, lep- esőt, 6 ig ordítani kezdett — a légkör gyorsan kialakult, hülyék, kurvák... hogy a ... g„ megdolgozom a pénzemért! exkÍ?ZÍV- Me?------Kántor «tazegett, topogott, Nem maszekotok. Az államnak a *. nyugit- na mögt na most történik va- hajtom a hasznot nemet turistáknak meg az ál- najrom a nasznoc... tárni M ercedeseken lesuhanó lami> * hörcsög felfut... Nem — Önmagádban, art szeretwendógeknek. futott föl. Mást csinált Oda- tudni — Szeretem ért a helyet ment a harmóniumhoz, fel- _ k^i a szaktudással nyu- Mintha art mondta volna: csapta a tetejét, és játszani ga^ ötször, a fenét, tízszer °l7an te®dett A Nagyobb meg- aM1yit keres^ tárt karokkal — ^ döbbenésne art játszotta: »Fel várnának, de nem megyek, pen túlzás lenne ... Nézd csaki vdrÖGÖk’ Proletárok ...« Ami- itthon maradok... Az egyik híres színészre ^or odaért hogy »... állnak — Mivel ott nem te állapí- mutatott A színész fekete nap- még a paloták!«, levágta a te- tanád meg mi a minőségi szemüvegben a tetszetős léc- tőt s a harmóniumból felszál- mtmka_ ksntes mellett ült Jaffát ivott. , - ,num.mul>KaIgyekeztek közönyös arcot vág- 1 , ^ ^ mi öld diszmenetet — Te pitiáner! ffiaba jár a ni, de valahogy mégis jólesett, vágna ki, csattogó léptekkel a szád, mint a kacsa segge, hiába hogy a híres színész is ott ül. helyére vonult A fiúk zavar- momfcolódsz, nem fogom éppen „„H1Csaii,egy úttörőtábort en- tan néztek egymásra. Ettől t5led tanuini a szocializmust, kezdve "**" bee*>élt Katoná- te Kántor! Az én szám nem hiszem, 5 is itt van £ úttörők ^ KtepffaL Az osrtálytit- jár> nem vagyok demagóg, hakel. kár egyszer félrevonta. — Lep- ^ dolgozom. Erted? _ Klop, — Remélem, nem taládko- ^ — mondta neki. — De megállás nélkül ordított Lehonnan vessed? — rek. Mit csináljunk? Félnőtt létére benne maradt a gyerekkori görcs, az irigység. — Az hát, a gyerekkori görcs — helyeselt Katona, és elmosolyodott Így mosolyogtak a többiek is a találkozón, ö ott állt a pofonnal az arcán, az osztálytársak pedig vigasztalták: gyerekkori görcs, ne törődj vele, a szemükből pedig sütött a kaján röhögés. Irtó dühös lett Mit bizonygat még most is, közben egyre bizonygatott — Nézd, én tájékozott ember vagyok. Illyés Gyula, tudod, a költő, nem a pusztán rendezkedett be, hanem a tihanyi félszigeten. Veres Péter se ment haza hortobágyi prófétának, hanem hol vett villát? Na, mit gondolsz? Itt a Balatonnál. Meg a többiek! Tudják, miitől döglik a légy! Emlékszel? A Puszták népe meg a Varga zug, ahogy az iskolában tanultuk. Hogy oda ne rohanjak! Ha ők, a nagy kommunisták megtehetik, akkor miért baj, hogy én a kisember... — Nem baj, értsd meg... — Pszt! Nézd csak! A kerítésen túl egy csoport fiú meg lány vonult. Fürdőruhában voltaik, méhányan a melegítőfelsőt a vúllukra tekerték. Mindegyik lány szájában rózsa. Gúnárként magaslott ki közülük Kántor. — Nem vett észre — súgta Klopf. A hangja ijedt és megkönnyebbült volt egyszerre. — Jobb is. — Nem értem, hogy lehet ilyen részeges fráterre bízni az ifjúságot — Manapság minden lehetEmlékezzünk Gyulai Elemérre — Izgága alak. N' zunk. — A telep szélén van a tá- hajába. — Tudom. bor. Nem valószínű. hallgatott Elszontyolodva vették tudomásul, hogy ismét visszakanyarodtak hozzá. Beletúrt vegőt sem vett, csak hadart Azzal d- pukkadó hörcsögképpel. — Ha tudni akarod, most épült fel a érettségi balatoni villám. Én kerestem, „ . ... J®*. **• nem lottón nyertem, nem sikViszont nagyszerű, hogy g volt a legkopottabb. A hosz- kas*lottam» 1»“«» a munkám- * “ v azú asztalnál Klopffal ételien- mal szereztem, mert meg beben ült Keveset beszélt, sokat csülSk a munkámat, a szaktu em tudták folytatni. Az történt,. ugyanis, hogy a színész felugrott, kiabálni, integetni kezdőit — Jancsi! Jancsikám! — Kisietett a vendéglőből és megölelte Kántort Egymás vállát átfogva indultak el a poros, barna gyerekek rajában. Katona tért először magához. — Nem értem. Ez pedig legalább megkeresi a havi húszezret — Még a harmincat is. Filmezik. Mégis... — Talán osztálytársak voltak. Klopf értelmetlenül nézett a másikra. — De hiszen ... — Ügy gondolom, az elemiben. — Az elemiben? Persze, ott lehet — bólintott. Azután hosz- szú ideig csendben, gondterhelten ültek. Hatvanöt éve, 1904. február 19-én született a kaposvári származású zeneszerző, zongoraművész és zenepszihológus. Kaposváron járt iskolába, zongorázni apjától. Gyulai Istvántól az Anna utcai elemi iskola igazgatójától tanult A gimnázium elvégzése után a Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albertnál a zeneszerzői tanszakot végezte, emellett az egyetemen jogi diplomát szerzett Pályáját az állástalan diplomások korszakában, sok nélkülözés között kezdte, az újpesti Szociálpolitikai Intézetben dolgozott munkatársi, majd adjunktusi minőségben. 1936-ban kötött házasságot az opera tanszakot végzett Rédei Klárával. Gyermekük nem született Gyulai Elemér esküdt ellensége volt a fasizmusnak. Hogy feleségét a származása miatt reá váró gyötrelmektől megmentse, 1942-ben katonai szolgálatra jelentkezett. 1945 elején a fronton halt meg. Mint a Bartók-Kodály utáni zeneszerzői nemzedék ígéretes tehetsége, sokoldalú munkásságával hívta fel magára a figyelmet. Rendkívül termékeny volt, rövid pár évi működése után száztizenöt mű maradt ,utánna. Az újpesti Szociálpolitikai Intézetben tanulságos kísérleteket végzett a zenei lélektan terén. Zenetudományi kutatómunkája során a tömeges zenehallgatás jelenségeit kutatta. A kísérleti pszichológiában elsőként elemezte tervszerűen a kísérleti személyek zenehallgatása közben keleke- ző eszmetársításokat, színeket, alakokat, eseményeket, látási élményeket. Társművészetként maga is tehetségesen festett, képei egészen eredetiek, újszerűek. A kettős művészi adottságból eredően a hangok és a színek összefüggéseit kutatta. Idevágó tanulmányait a rádióban adta elő, részben folyóiratokban (Búvár, Hangszer, Magyar Zenei Szemle 1939—1943 évfolyamaiban) jelentette meg. Zenepszichológiái kutatásai könyvalakban A zene hatása címen 1936-ban láttak napvilágot. A látható zene címfi tanulmánya 1965-ben került kiadásra és 1968-ban második kiadást ért el. Az olvasó közönség szélesebb táborának irt Rousseau, a muzsikus és Egy különös Mozart-rajongó című írásait rendkívül ízes, megnyerő stílus jellemzi. Munkásságának legfőbb területe a zeneszerzés volt, s egyéni hangjával, formai biztonságával tűnt ki. Gyors egymásutánban írta zongora- szonátáit, kamarazenei műveit, dalait, zenekari műveit, amelyek jelentős elismerésben részesültek. Élete utolsó éveiben (1937—1943) Liszté Quator-, Belgique- és kultusz- miniszteri díjjal jutalmazták. Halála után 1950-ben 3. zongoraszonátáját Chopin-díjjal tüntették ki. Négy gyermekkarát 1968-ban a rádió gyermekkórusa adta elő. Hegedű- zongora szonátáját 1963-ban a párizsi rádió tűzte műsorára. Fuvola-zongora szonatináját 1967-ben adta ki a Zeneműkiadó, vonósnégyesét pedig 1969 első felében adják ki. Fő műve, a nagyzenekarra írt Divertimento a Zeneakadémián és a rádióban került bemutatásra. A szociális érzésekkel telített, haladó gondolkodású, derűs életszemléletű Gyulai Elemér dr. a harmincas évek második felében jelentkező zeneszerzői gárda nagy, ígéretes reménysége volt. Zeneszerzői képességei kifejlődésének teljében, alkotó tervéktől telit- ve a fasizmus áldozataként pusztult el. Korai halála megakadályozta hogy életműve kiteljesedjék. Születésének 65. évfordulóján megilletődve emlékezünk rá, és meghajtjuk előtte az emlékezés, az elismerés és a kegyelet zászlaját. Dr. Borsos Dezső PABLO NERUDA: Tengeri munkások Valparaísóban meghívtak a tenger munkásai: alacsonyak, kemények és perzselt orcáikon a Csendes-óceán földrajza vöröslőit: maguk is örök áram a végtelen vizekben, izmok hullámverése, tengeri szárnyak csokra a viharban Gyönyörűség volt látni őket, koldus istenkéket, félmeztelenül és soványan, gyönyörűség látni lüktető küzdelmüket az óceánon túlinkkal, más kikötők és más szegénység szülötteivel, hallani hangjuk, s spanyolét és kínaiét, ahogy egy közös nyelven, Kronstadt és Baltimore nyelvén beszéltek, hogy velük énekeljem az Internacionálét: szívemben szárnyas himnusz és számon a szó ••Testvetek/«, de elbágyasztott a gyöngédség, éneket szült, és énekükkel áradt a tengerig az ajkam. Es megismertek, megöleltek haM1*v~~ : intetükkel, egy szót se szóltak, néztek, énekeltek. Orbán Ottó fordítása Pablo Neruda kiváló chilei kommunista költő, Nemzetközi Lt- nin-békedijas. I A tizenötével találkozóra mi itt összefutottunk. Viszont Csüggedt evezócsa pás más vizek irányába. Hát ivott A sza^dban^fogyas^. 7 * e T “• Ä á az Ä SS 9 0tVe°Mondtam neked a talál- fogásnál már levetették a zakót. eZe De Keru*t- közón hogy építtettem egy kis ingujjban kiabálták: Emlék- Kántor arca nyugodt, majd- bungalót..- szel? Hallottad? Te is? Én is' nem békés lett, a váratlan derű — Persze, mondtad. Tudod, Amikor... világította meg. — A szentséaz a találkozó! Marhaság. Már Két nő ment el az asztaluk -jt' Otvenewrt __ rikoltnrta a zért is kínos lenne vele ta- mellett Csípőjük úgy mozgott, , ' „ , ’ lálkozni. Nem megyek el több hogy hallani lehetett a ruha 63 egy nagy fraszt kevert te érettségi találkozóra. súrlódását Kántor elfelejtette Klopfnak. Majd fogta az egyik — Én sem. kiinni a poharat — Ezt a ki- abasáris üveget, és a fejek közt Egyszerre hallgattak el, majd tengést! —, csettmtett Katona, nekihajította a vendéglő udvaegyszerre vettek mély, sóhaj- - Tudjátok, a mi korosztá- álló gesztenyefa törzsének tásszerű lélegzetet mintha oíyan, műit a műkorcso- ! lya-bajnokmo, az Almassy Mindjárt nyúlt a másik pa- Zsuzsi. A szabadon választott lackért A mosdóba vezették. 0 jobban megy már, mint a kö- Kétfelől karoltak bele, 6 meg telező ^ „ . hahotázott, kiabált — Kerítés! Kántor nem nevetett, csak a T- ... __. , ^ s zája mozgott, mintha magá- Keritesetk! ~ Kiszabadította ban káromkodnék. — Azért magát, karjával vagdalta a le- Ha sikerül, vegőt, mintha lélegzetet mintha akadálynak feszülnének. — Tulajdonképpen csak volt a kellemetlen. — De ő aztán igen! — Mindig ilyen volt JEGE ALATON — Mindig. — Egy hónappal a kezdés megvagyunk... Ha sikerül, vegőt, után jött a gimibe. Emlékszel? Svájcba. Ott meg nem vol- magát szelni. tunk... A premium, barátom, P ersze hogy emlékezett, a prémium ... összejön azért... A színész intett a fízeAz első pad előtt állt — Mindenki hangosan kiabált, tőnek, aki máris feaz iskola ócska har- csak Kántor volt nyugtalan!- héren suhant asztalámóniuma. Rögtön fölfeszítette, tóan hallgatag. Aztán beletúrt ^oznem bicskával, hanem egy biz- hajába, megigazította szem- Ne rágd magad egy hülye ______ üvegét, és az ittas emberek miatt. Örülj, hogy ilyen szép a KözDonti Saitószoisáut i9«s-a* vagy az oktató pedagógusok helyen nyaralhatsz, pályázatán második dijat nyert el- módján mutatóuliát a magas- Klopf kedvetlenül bólintott beszéiéa. ba emeltet — Hogy magyaré- —• Vannak értelmetlen embeketté akarná «*>> 4 vT» * ' í •’wS* ,,, KSvertyás László felvétet#
