Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, WSJ. február It Ahol géppel könyvelnek Kattogó gépek zaja fogad, ahogy belépek Nagyatádon a gépkönyvelők irodahelyiségébe. Két kislány, Csók Katalin és Horváth Margit meg egy fiatal" asszony, Boti Józsefné dolgozik itt Egész nap a számok birodalmában élnek. Kezükön, aztán a gépeken megy át tizenegy termelőszövetkezet lényeges Könyvelési munkája. Az irodát csaknem két éve hozták létre a közös gazdaságok, azóta végzik közmegelégedésre feladatukat. A kartonok pontos adatokat tartalmaznak. A gép hasznos segítségnek bizonyuk Pontosak, lelkiismeretesek, ritkán hibáznak. — Most, a zárszámadások idején különösen nagy köny- nyítés az itt végzett munka — szólal meg a mindig vidám, örökké mosolygó Kati. ö a legfiatalabb hármuk között, s Margittal együtt kezdettől fogva itt dolgoznak. — A tsz-ek kéthetenként hozzák be a bizonylatokat, azokon jelzik, melyik számlára vegyük az összegeket. Itt előkészítés után könyveljük le a tételeket a megfelelő számlákra — folytatja Margit. A két gépen naponta mintegy 1200 tételt tudnak elkönyvelni. Gyorsítja a munkát, hogy a könyvelőgépeken írógépszerkezet is van, így azok szövegírásra is alkalmasak. A munka a beszélgetés alatt sem szakad meg. Botiné boszorkányos gyorsasággal mozgó keze alatt egymásután készülnek a kartonok. — Ma a szabási szövetkezetnek dolgozom, szeretném mielőbb befejezni — mondja felénk fordulva. A megyében kevés helyen alkalmazzák még a gépi könyvelést. A nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek egy része fölismerte, hogy nemcsak a szántóföldi munkák gépesítésére kell gondot fordítani, hanem szükséges az admi - írsztrációs tevékenység meggyorsítása, korszerűsítése is. Így a korábban sok fáradságot és időt igénylő munkák hamarabb készülnek el, és sokkal pontosabbak is. V. ÉL Gondoskodás Az ember mázlidig felháborodik, belső ingert érez arra, hogy az asztalra csapjon, ha embertelenségről hall vagy olvas, Így voltam a minap, amikor a kezembe került egy, a szerkesztőséghez címzett levél. Együtt háborogtam a levélíróval, aiki arra kért bennünket, hogy ne írjuk meg a nevét (Más dolog, hogy ezért a titkolózásért is lehet hábo- rogmi, mert ha valaki úgy érzi, hogy igaz ügyben jár, miért titkolja el kilétét a nyilvánosság előtt? __) E bben a levélben arról van szó, hogy a lábodi Lenin Termelőszövetkezet egyik elhunyt tagjának az özvegye nem kapja meg a gazdaságtól a kellő anyagi és erkölcsi támogatást. Pedig Futó József a munkájáért miniszteri kitüntetést is kapott. Később betegsége miatt nyugdíjazták. A levélíró szerint már akkor sem törődtek az egykor oly szorgalmas taggal: »Az azelőtt nagy hasznot hajtó embert egyszerűen eldobták, elfelejtették. Szomorú, hogy csak eddig kell az ember, amíg dolgozni tud...« Aztán arról panaszkodik, hogy Futó József halála után az özvegy az SZTK-tól sem kapott semmit, a szövetkezet is hátat fordított neki. Végül így fejeződik be a levét: »E sorok íróját a tsz-elnök embertelen magatartása indította az esemény megírására remélve, hogy önök gyors eredményt tudnak elérni...« Igyekeztünk gyorsak lenni, hiszen mi is méltatlankodtunk a történteken. Bábodon beszélgetésünk első színhelye a Lenin Tsz irodája volt Baksa Sándor elnöktől és Werkmann Adóm főkönyvelőtől kérdezősködtem Futóék ügyében. A levelet ők is elolvasták. Kijelentették, hogy a levél íróját nem ismerik. Ezt mondták: — Futó József minden munkában becsülettel helytállt, kommuniistához méltó példa- mutatással dolgozott, amíg az egészsége engedte. Igyekezetéért mindenki tisztelte. Arimkor az idén januárban meghalt, a szövetkezet ingyen fogatot adott, hogy a család Nagyatádról koporsót hozasson, a tsz is meg a pártszervezet is vett egy-egy koszorút az elhunyt sírjára, a gazdaság vezetői az egykor oly szorgalmas taigtársukat elkísérték utolsó útjára. — A közgyűlés által elfogadott alapszabály szerint mi temetkezési segélyt nem űzethetünk, mert amit korábban a szövetkezet adott, azt most már az SZTK fizeti — mondta az elnök. — A lehetőségeinkhez mérten addig is segítettük Futó József barátunkat, amíg rendszeresen kapta a hart csaknem 1500 forint nyugdíÚj termékek a Kaposvári Vegyesipari Ktsz-nél (Tudósítónk tói) Eredményes esztendőt zárt a Kaposvári Vegyesipari Ktsz, egymillió forinttal több árut termelt a tervezettnél. Kihasználta teljes kapacitását, és a nyereség is több lett, mint 1.967-ben volt. 182 féle terméket gyártottak 1968-ban. Az idei évben 4 százalékos bővítést terveznek. Emellett a minőség tartására törekszenek. ,A MÜAH'f részére újfajta szállítóeszközöket, emelőket gyártanak. Csaknem 200 Oóo forintos megrendelést kaptak az idén a húskombináttól. Ok gyártják majd az Asztalosipari Ktsz heverő állványait, a cipőiparnak pedig a szállítókocsikat. A Borforgalmi Vállalat a ktsz kádárrészlegének ad munkát; 1000 hordó javítását rendeli meg. Termelőszövetkezetek, Állami gazdaságok, figyelem ! Egy kifogástalan állapotban lévő Csepel D-4,10-es műhelykocsi agregátorral eladó Címünk: Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Kaposvár, Jutái út 7. sz. Ügyintéző: Gál Károly. Telefon: 13-436/8. (1881) ' A Nemzetközi Újságíró Szálló — Balatanszéplaik, Deák Ferenc sétány, telefon: Siótok 711. — fölvesz gyakorlott kézilányokat, Konyhai mosogatókat és ílőkészítőket, felszolgá- ókait, kalkulátort, és íyelveket beszélőket portásnak. * Felvétel mindennap 9—17 óráig. (8053) jat A múlt nyáron például kenyérgabonát kapott a szövetkezettől, s az árát csak évvégén, a földjáradókából vontuk le Amikor meghalt, egyik fiának, aki nyolcadikba jár, felajánlottuk, hogy legyen nálunk ipari tanuló. Erre azonban nem vállalkozott. Aztán az özvegy megkapja a 800 négyszögöl háztáji földet, függetlenül attól, hogy nem tagja a tsz-nek és nem dolgozik a szövetkezetben. Van rá lehetősége — a férje jogán, hogy a többi tsz-taghoz hasonlóan ő is kitermelje vagy kitermeltesse a három űrméter tűzifát. — Az SZTK-tól megkaptam a temetkezési segélyt — mondja az özvegy, amikor fölkerestem a lakásán. (A levél íróját ő sem ismeri.) — Nem mondom, hogy elfeledkeztek rólunk, mert amiről az elnök beszélt, az úgy igaz... Nem faggattam tovább, rövid volt a beszélgetés. De meggyőzött arról, hagy nem terheli mulasztás a termelőszövetkezetet, és senki sem követett el embertelenségei Persze, minden bizonnyal jólesett volna a családnak, ha akkor mindjárt, amikor a baleset történt, a szövetkezet némi anyagi támogatássá' sietett volna a segítségükre, Viszont a jövőről való gondoskodás megnyugtató — és ha ezt levélírónk is tudja, talán nem háborog olyan nagyon. Megkülönböztetett kedvezményekben részesítik az özvegyet, s talán ha erősebb, módosabb lesz a szövetkezet, hatékonyabban is támogathatja majd az ilyen és hasonló esetekben a családtagokat. Van erre példa a megyében több helyen. Nem ritka az olyan szövetkezet, ahol az SZTK-tól vagy a Nyugdíjintézettől kapott összeget saját erőből, a közösség pénzéből egészítik ki — a közgyűlési határozatnak megfelelően. Minden okunk megvan rá. hogy bízzunk benne: a jövőben egyre inkább fokozódik — mert fokozódhat — a gondoskodás a B'utó Józsefnééhez hasonló esetekben. Hemesz Ferenc SÍNEN Síkongó füttyű mozdonyok tolatnak fekete füstöt eregetve, míg el nem nyeli őket a párhuzamosan csillogó mesz- szeség. Az állomásfőnöki iroda falain oklevelek: a szállítás gazdaságosságáért, a pontosságért és biztonságos közlekedésért kapta a gyékényesi vasútállomás. Bogdán Frigyes állomásfőnöktől ezt hallom: Az életem utolsó tizenkét éve összeforrt a gyékényesi állomással, az itt dolgozó emberekkel. 1939-ben lettem vasutas. Ez alatt voltam forgalmi szolgálattevő, oktatótiszt, dolgoztam a pécsi igazgatóság több osztályán is. Most örülök ennek a sok beosztásnak, hiszen — úgy érzem, — szélesebb látókört biztosított Ez nemcsak a szakmában, hanem a mindennapok személyes problémáiban is könnyebb eligazodást jelent Vasutas családból származom. Hatan voltunk testvérek, négyen most is vasutasok vagyunk. Sőt a légidősebb lányom is az. Az állomás az elmúlt tíz évben hatszor lett élüzem. Az eredmény elérésében nagy része van Bogdán Frigyesnek is. Az állomásfőnök kevés beszédű ember, a tetteket többre becsüli a szónál. Azt is másoktól tudtam meg, hogy ötször kapta meg a Kiváló dolgozó címet, s hogy harmincéves eredményes szolgálatának elismeréseként a közelmúltban Kiváló vasutas lett A közlekedés- és postaügyi miniszter személyesen nyújtotta át a kitüntetést. Gondjairól faggatom. — Az mindig van bőven — mondja. — A nagyobbak- kal kezdem. Az állomás vágányai korszerűtlenek. Amikor 1962-ben megindult a forgalom Jugszláviával, még csak hat sínpárunk volt Sok esetben emiatt nem tudtuk fogadni a vonatokat. Most tizenhárom pár van, ez pillanatnyilag elég. A legutoljára épített 820 méter egy teljes nagyvonatnak a befogadására alkalmas. Ezek szakmai! problémák. Vannak emberiek is. Négyszáz emberrel kell. naponta szót értenem. A többségnél ez nem okoz gondot; néhánynál azonban szinte pedagógusnak kell lenni. Sokszor még családi viszályokban is nekem kell a békítő bíró szerepét játszanom. Ez is nagy felelősség. Nem mond igazat az az ember, aki art állítja, hogy ilyen hosszú szolgálat nem kezdi ki az egészségét. Nekem is szívizom gyengeségem van. Kíméletes életmóddal sokáig lehet vele élni. Az én életelemem viszont a munka. Arról beszélgetünk, hogy milyen nagy léptekkel halad előre a technika a vasútnáL Az ő szavaival élve: akár kisebb forradalomnak is beillik. — Itt nálunk — mondja később — most folyik a régi és az új viaskodása: a gőz a Diesellel, az elavult a korszerűvel. Még a kocsiparkban is érezhető a változás. Van régi típusú tíztonnás kocsink, de futnak a vonalainkon új, hatvannyolc tonnásak is. Képzelheti, milyen gondot okoz ez például tolatás közben. És meg kell értetni az emberekkel, hogy a régit is kíméljék — mert szükségünk van rá —, de becsüljék az újat is. Ez nem ií olyan könnyű. — Magánélete? •— Van egy kis barkács - műhelyem, ha tehetem ott dolgozgatok, és sűrűn látogatom a könyvtárat is. Az állomás zaja után jó a csend: horgászni szoktam. Ha mindez megvan, akkor érzem magam sínen. Amikor kikísér, még azt mondja: — Olyan ember vagyok én, mint az az utas, aki, ha elágazóhoz ér a vonata, szeretne egyszerre mind a kétfelé utazni, hogy mindegyik vidé két. megismerje. Engem is minden érdekel. S ez energiát ad a munkámhoz. v Vasutasok jönnék. Elnézést kér tőlem és feléjük indul. Jóbarátként köszöntik. kL Üres a vádlottak padja... Jó vásárt csináltak ? üres a vádlottak padja, a bíróság mégis ítélkezik a bűnösök fölött. Egymás után hallgatják ki a tanúkat, olvassák fel a leveleket: lassan kirajzolódik, milyen ember Bank József és Ritter Ferenc. m 1968 augusztus 24. Bank József huszonkét éves kaposvári pecsenyesütő és Ritter Ferenc huszonhárom éves kaposvári autószerelő Bank személygépkocsijával rokonlátogató útlevéllel Jugoszláviába utazik. De nem rokont látogatnak, az ország nevezetességeivel sem ismerkednek. A jugoszláv—osztrák határhoz utaznak, figyelnek. Éjszaka fél kettőkor üres a határ, csak a két sorompót eresztették le. Bank gázt ad, és teljes sebességgel nekihajt a sorompóknak. Sikerül. »A határtól harmine kilométerre kaptak el bennünket, majd a gráci börtönbe vittek. Onnan Bécs- bc szállítottak egy lágerba.« Bank levelet írt édesanyjának és bejelentette, nem szándékozik visszatérni Magyar- országra. Ritter még annyi fáradtságot sem vett, hogy megírja feleségének és kisgyermekének: véglegesen elhagyta őket. Miért fordítottak hátat a hazának, családjuknak, mi »kényszerítette« erre őket? Most már világos, hogy erre valójában maguk sem tudnak választ adni. Bankot sokan ismerték, sőt túl jól ismerték a városban. A fiatalember, aki édesanyja pecsenyesütőjében dolgozott, nem ismerte az anyagi gondokat Mértéktelenül költekezett — volt miből Naponta látogatta a szórakozóhelyeket; volt olyan este, hogy ezreket szórt el. Egy idő után szórakozópartneréül Rittert választotta, aki hasonlóan nézte a világ dolgait, de jóval kevesebb pénz birtokában. Ritter rendezetlen családi életet élt, gyakran megesett, hogy napokig nem ment haza. Egyszerűen, minden előzetes bejelentés vagy különösebb ok nélkül fogta magát és csavarogni kezdett. Soha nem tudták, merre találják. Ha arról volt szó, hozzányúlt a máséhoz is. 1967-ben a bíróság lopás miatt hathónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Banknak nem volt családja. Már hosszabb ideje együtt járt egy kislánnyal. Ügy tervezték, hogy szeptemberben összeházasodnak. Bánik néhány nappal előtte disszidált. »Én nem érdemellek meg téged, hozzád nálam sokkal különb fiú való. Én nagyon gyenge jellem vagyok. Nem tőled féltem, hanem magamtól, attól a szemét természetemtől, amivel meg vagyok áldva.« Ezeket a sorokat menyasszonyának írta, hozzáfűzni bármit is nehezen lehet. Látszik, hogy Bank egyáltalán nem őszinte megbánásában írta ezt a levelet, inkább csak ügyetlenül megfogalmazott magyarázkodásnak hat. Nagyon is kilóg a lóláb: egy másik levélben édesanyjának ezt írta »Szabad piac — szabad árak, ez ám az életi« , Csak azt nem tudom, hogy a fiatalember a gyűjtőlágerben hogyan élvezi a szabad piacot meg az árakat, s őszintén szólva egyáltalán nem tudom hogy jön ide a piac. Ügy hiszem, már a jövőre gondolt, esetleg arra, hogy pecsenye- sütőt nyit a »szabad világban«. Azt írta, nem akar Ausztriában maradni, jobb lenne Svédországban vagy Kanadában. Minden levelében újabb tervvel rukkol elő, újabb hamis álmokat dédelget. De néha nem ura magának, a hazug sorok között őszinte érzés is tért követel.-Nagyon egyedül vagyok Nincs senki, nincs senkim. Hontalan vagyok.« Aztán a következő oldalon már a »szabad világ« magasz- talásával folytatja. Kínosan nagy igyekezettel próbálja meggyőzni az itthoniakat, hogy jó vásárt csinált. De minél nagyobb az igyekezete, annál jobban kiérzik, maga sem hisz a »hazacsere« sikerében. Sajnálatot a következményekért sem ő, sem Ritter nem érdemel. Az ember csak a búcsú nélkül, gáládul becsapott hozzátartozóikat sajnálja... Hogy mi történik velük a nagyvilágban, senki new tudja. De az ország ítéletet mondott fölöttük. A Kaposvári Járásbíróság Bank Józsefet és Ritter Ferencet távollétükben egyaránt egyévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság egyben elrendelte Ritter egy korábbi felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását, valamint Bank összes vagyonának elkobzását is. Pintér Dexa»
