Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

Baombat, 1969. február 15. 3 SOMOGY! NÉPLAP ZA R S ZA MA DA S ELŐTT A kereki zárszámadás után Az elgondolás - a letteken a jo ' SOI* UGYANAZON A NAPON a siófoki járás három kö­zös gazdaságában is tar­tottak zárszámadást, még­hozzá egymáshoz közel eső helységekben, Pusztaszeme­sen, Nagycsepelyen és Kere- kiben. A három közül a pusztaszemesieík érték el a múlt évben a legszebb ered­ményt, a másik kettőben nem így sikerült a tizedik, a jubi­leumi zárszámadás. Nagycse­pelyen gyenge évet zártak, a kerekiek ugyancsak nem di­csekedhetnek a munkaegység- értakíkked. Itt a közgyűlés utáni beszélgetés során több biztató dolgot is hallottam. A vezetőség beszámolója — szókimondó őszinteségével, bátor kritikájával és önkriti­kájával — azt jelezte, hogy új utat akarnak járni az idén. jobbat, eredményesebbet, mint az előző években. Átlapoz­tam többször is ezt a beszá­molót, s úgy éreztem, ahol így ismerik a hibákat és azok okait, ott képesek arra, hogy kijavítsák azokat, és a jövő­ben gondosan elkerüljék a buktatókat... A FEJLŐDÉS ÜTEME nem volt kielégítő az elmúlt tíz év­ben a kerekiek gazdaságában; túl sok zökkenővel haladtak. A mostoha természeti körül­mények önmagukban is féke­ző erőnek számítottak. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a vezetés sem volt szilárd, mert gyakran váltották egy­mást az elnökök és a főköny­velőik a szövetkezetben — ki­rajzolódnak az alacsony mun­kaegység-értéket előidéző okok. Hiába volt a tsz-mozga- Jomban úttörő néhány lelkes Ipari tanulókat felveszünk bádogos, ács és kőműves szakmákba FELTÉTELEK: általános iskolai végzett­ség, a 14. életév (az ács szakmában a 15. életév) betöltése. A jelentkezés­hez szükséges iratok: is­kolai jelentkezési lap, születési anyakönyvi ki­vonat Munkaruhát és szerszá­mot adunk, díjtalan szál­lásról és teljes ellátásról gondoskodunk. A tanulmányi eredmény­től függően ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS: a PROSPERITÁS KTSZ munkaügyi osztályán Bp., IX., Viola u. 45. vezető és tag, ez itoevésnek bi­zonyult, mert nagy volt a visz- szahúzó erő: a munkaképes gazdák közül többen nem a közösben hasznosították szor­galmukat, a fiatalokra pedig a Balaton közelsége, az ottani — olykor kevésbé kifizetődő — munkalehetőség volt nagy von­zással. Még tavaly is csak hosz- szas huzavona után kezdődtek el a tavasza munkák (április végén ismertették és hagyták jóvá a szövetkezet termelési és pénzügyi tervét!) Ehhez jött az aszályos esztendő, s az «ered­mény«: szánté minden növény­féleség terven aluli termést adott. Ez érthető, hiszen nagy volt a szervezetlenség, néha elmaradtak az időszerű nö­vényápolási munkák, s az elv­telen alkudozások csak súlyos­bítottak a helyzetet. A rossz­ból jót az időközben megvál­tozott vezető testület sem. volt képes varázsolni. A le­hetőségeket viszont fölismer­ték, s bátran illesztették a beszámolóba: »Tudatában va­gyunk annak, hogy szakszerű, céltudatos és következetes munkával még kiaknázhatok azok a lehetőségek, amelyek­kel a termésátlagok növelhe­tők. Ügy érezzük, hogv cél­jaink olyan alapokon állnak, amelyekre építeni lehet...« Mire gondoltak, amikor ezt kijelentették? Arra, hogy pó­tolják a mulasztásokat. A múlt esztendőkben elhanya­golták a talajerő-fenntartást, a szántóföldeknek mindössze 14—15 százaléka kapott istál­lótrágyát évenként. Átfogó ta­lajvédelmi munkákat is ter­veznek erre az évre. A mun­kák megszervezését — bele­értve a gépi és fogatmunká­kat is — immár megfelelő bri­gádvezetők intézik. Jól kép­zett szakvezetők kezébe ke­rült az egyes ágazatok irányí­tása, így a kertészet is. VAN A SZÖVETKEZET­NEK TÖRZSGARDAJA — állítják a kerekiek —, s ezek­re az emberekre mindenkor lehet számítani. Egyelőre nin­csenek sokam, de bíznak ben­ne, hogy egyre többen lesz­nek. Erre enged következtet­ni, hogy a gyenge eredmények ellenére a tagság többsége újra biztos talajt érez a lába alatt, és visszanyeri önbizal­mát. Együtt, 'közös munkával boldogulhatnak — ezt érzik, s ezt elérhetik, ha azt a sok okos elgondolást, szép tervet megvalósítják, amelyről a zár­számadó közgyűlésen szó esett Hcrnesz Ferenc Téli utazás az IS DK-ban Kertészfalu az Elba völgyében Kaditz se falu, se város;' hivatalosan ugyan Drezdához tartozik, de annak éppen a peremén fekszik. Az Elba jobb partjának futó mezők, szántók, legelők szegélyén lé­vő házai éppúgy hasonlítanak egy északi, mecklenburgi pa­rasztvároska, mint egy du­nántúli nagyközség épületei­hez. Egyetlen buszjárata köti a félmilliós városhoz, meg a tsz-közi vállalkozás, neve ma­gyarul valahogy így hangza­na: »Elba-völgyi tsz-közi zöldségtermelő szövetség", amelynek 40 másik termelő­üzem és értékesítő vállalat társaságában tagja a kaditzi »GFG Nachbarschaft« is. A »Szomszédság« nevet bizonyá­ra Drezda, a nagy szomszéd miatt vették föl a kertészeti szövetkezet alapítói 1960 áp­rilisában, amikor megvetet­ték a közös nagyüzem alap­jait. Gondjuk is, örömük is a város: megrendelőjük, üzleti ügyfelük és erélyes bíráló­juk is, ha nem szállítják idő­ben és előírt minőségben az árut... Odaérkezésem pilla­natában, dél körül oly üre­sen álltak az irodák, mint nálunk nyári dologidőben né­mely termelőszövetkezetben, ahol a buzgó elnök aratni küldte az irodistákat. Csupán egy »hivatalos személy tartot­ta az ügyeletet Herbert Hild- manti elnöki asztala mellett, s ez a személy, mint kide­rült, éppen a tsz-közi vállal­kozás igazgatója, dr. Helmut Stärker kertészeti mérnök, a Humbold egyetem egykori diákja. (Az elnök később jött y-ij ' - , • vissza ebédről, a gazdaság fjOtaseg 6S tej képét aztán közösen kerekí­tették ki az adatokból, ter­vekből, gondokból). év. A város senkit sem csá­bít, hisz busszal jó félóra alatt a Zwingerig utazhat a kaditzi tsz-tag, másrészt ki hagyná ott a 18 márkás (kb. 72 forintos) munkaegységet? Gerhard Laubert például,-aki 35 éves, tehát az átlagéletkort ltépviséli, és a zöldségterme­lő brigád élén 65 munkaegy­séget keres havonta, s felesé­ge, aki kétéves szakmunkás- képző után ugyancsak a ker­tészetben dolgozik, két gye­rek gondozása, nevelése mel­lett is megkeresi a havi 36 egységet, el nem menne az iparba. (Az átlagjövedelem, beleértve a prémiumot is, évi 8000 márka.) A kertészeknek mindenütt jól megy — szólhat, a kifo­gás, de ezen a kaditzi tala­jon, amely mindössze 30—35 centiméter vastag homokos agyagréteg az elbai kavics­mező fölött, nem is olyan egyszerű kertésznek lenni. Hatvanöt hektár zöldségter­melésre alkalmas földjükön évente 3000 tonna terméket állítanak elő, ebből 500 ton­na uborka, 300 tonna zeller, 1250 tonna karfiol, 250 tonna sárgarépa és petrezselyem a főbb zöldségfélék. Egy részü­ket melegházi növényként a kora tavaszi hónapokban is termesztik. A siker titka a teljes gépesítés és az állandó öntözés. A gépesítés foka: 325 lóerő 100 hektárra. A beltel- jesség fokára jellemző, hogy a kertészeti terület minden négyzetméteréről két termést takarítanak be évenként. Átlagéletkor 35 év A »Szomszédság« 200 tag­gal működik, legtöbb közülük a fiatal, az átlagéletkor 35 Több szempontból kedvező a “Szomszédság" helyzete. Az NDK 360 kertészeti termelő- szövetkezete (Gärtnerische Produktionsgenossenschaft, rövidítve: GPG) összesen 16 700 hektáron gazdálkodik, az egy GPG-re jutó átlagte­rületük kb. 46 hektár, míg a »Szomszédságáé 200 hektár, ebből 65 hektáron kertész­kednek. A többi rét, legelő, szántóföld. Ezek az adottsá­gok arra késztették a gazda­ság vezetőit, hogy több pro­filú nagyüzemet hozzanak lét­re. A legnagyobb bevételt hozza, és a gazdálkodás alap­ja természetesen a kertészet, de emellett kitűnően működő tehenészetük is jól jövedel­mez; 68 fejős tehenet tarta­nak, a rét- és legelőgazdál­kodás, továbbá a szántóföldi növénytermelés (lucerna és egyéb pillangósok) bőséges ta­karmányalapot nyújt. A fejé- si átlag 4000 liter, s ez or­szágos szinten is kimagasló. (Az országos fejési átlag 1960-ban 2646. 1967-ben 3166 liter volt, az 1918 évi ered­ményeket még nem -összesí­tette a statisztika.) Telié- ál­lományuk tbc- és brucelló- zismentes. Az elnök és a tsz-közi vál­lalkozás vezetője szerint a kialakított termelési struktú­rán nem változtatnak, az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis bevált: a bevételek és a jövedelem növekedése évről évre a tervben előírt módon alakul. (1967-ben 4,8 millió, 1968-ban pedig kere­ken ötmillió márka volt a bevétel.) Négy nagyobb bri­gádjuk közül fontosságban a gépesítési és gépjavító egysé­get helyezik első helyre, itt húsz jól képzett szakember dolgozik. Külön brigád ala­kult a melegházi és egy má­sik a szántóföldi kertészet munkáira. A növénytermelő és állattenyésztő brigád gond­jaira bízták a réteket, lege­lőket, a szántóföldi növény- termelés feladatait és- a te­henészetet. A foglalkoztatott­ság teljes, a 8000 márkás át­lagjövedelem (tagonként) ?15 bizonyítvány a munkáról és a szervezésről. NE KALLÓDJANAK EL Megyerik középiskolái ba A 13. sz. AKÖV nagy szakmai gyakor­lattal rendelkező autószerelőket és karosszéria- lakatosokat vesz föl. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (Kaposvár, Füredi út.) (1655) csaknem négyezer tanuló irat­kozott, be 1963 és 1964 nya rán. Több mint 60 százalékul fizikai dolgozók gyermeke. A csaknem négyezer tanuló jó egynegyede eltűnt, kimaradt a négy év alatt. Azaz 3932 beiratkozott tanuló közül 953 nem jutott el az érettségiig (1967-ben és 1968-ban!). A 953 közül 790 tanulónak fizi­kai dolgozók a szülei. Jelen­tős részük bejáró tanuló; sok- gyereikes munkáscsaládból és nem egy ráadásul külterületi kisiskolából jutott be valame­lyik középiskolába. Magya­rán szólva: sok tekintetben hátrányos helyzetű. A megdöbbentően magas szám óhatatlanul fölveti a maga »máért?«-jét. Miért kel­lett csaknem 800 hátrányos helyzetű gyermeknek »le­morzsolódnia" négy év alatt (és ez csak két évfolyam át­laga ...). A számok tükrében kézenfekvő lehet a válasz. Az idézett két év adatai az irre­ális »beiskolázási" kampány időszakából származnak. Le­hetséges, hihető, hogy voltak olyan nyolcadikos fiatalok, akiket a tanulmányi eredmé­nyük és képességeik alapján jószerével más pályára — és nem a felsőfokú továbbtanu­lást előkészíteni hivatott kö­zépiskolákba — kellett volna irányítani. A nyolcszáz tanuló esetében azonban már elgon­dolkodik az ember. Vajon va­lamennyinek értelmi képes­ségeit meghaladták volna s középiskolai követelmények? Vajon hány köztük az elkal- lódottt gyerek; hányán állhat­ták volna helyt a gimnázium­ban is, az érettségin is? Ha lemaradásukat pótolniuk, ha nehézségeiket leküzdeniük si­került volna; ha a hátrányaik arányában a megfelelő segít­ségnyújtásban részük lehetett volna?... Nyilvánvalóan ennek a fe­lelőssége vezette a megye párt- és állami szerveit és a pedagógusokat arra, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek a helyzetét intézményesen föl­éves tervet dolgoztak ki a hát­rányos helyzetű tanulók meg­segítésére — egyebek között De még ezzel együtt sem tet­tünk meg mindent. Változatlanul kevésnek bi mérjék, és e gyermekek segí-1 monyul a tanítási órák folya tésére intézkedési tervet ké­szítsen a megyei tanács vb. Vidéki középiskoláinkban a tanulók mintegy 60 százalé­ka, TneffveszékhelvünkAn pe­dig kb. 35—40 százaléka két­kezi dolgozók gyereke, s ez­zel kapcsolatban a hátrány valamelyik kritériuma (vagy nem is egy összetevője) fenn­áll az esetükben. Tehát nin­csenek a tanulásiban egyenlő esélyeik a városi alkalmazott és értelmiségi szülők jóval előnyösebb helyzetű gyereke­ikkel. Természetesen nem ar­ról van szó, hogy a középisko­lai nevelők a korábbi évek­ben egyáltalán nem törődtek az objektív hátránnyal induló gyerekekkel. Iskolánként volt ilyen szervezett segítség. De korántsem elég. Törekvéseik eredménye általában attól is függ, hogy pusztán hivatali kötelességének tekinti-e vagy pedig — a rendeletén és ha­tározatokon túl — emberi és szocialista elhivatottságának értelmezi-e a nevelő a hátrá­nyos helyzetűek felkarolását; a differenciált figyelmet irán tűk, Hogy a kb. egy éve in­tézményesen megszervezett segítség möäszeredvel (év ele­ji fölmérések, kollégium, ta­nulószobai korrepetálások, ta­nulópárok, szakköri munkába való bevonásuk stb.) milyen eredményre sikerül jutnunk, ezt majd a mostani és a kö­vetkező évek érettségi sta­tisztikájából az összehasonlí­tó adatok bizonyítják majd. A megyei tanács művelődés­ügyi osztályának legutóbb' jelentése alapján az idei tan­évben növekedett a korrepetá­lások száma, a tantestületek, Egy hang a Wasaplatzról matában nyújtott differen ciált pedagógiai segítség. Nem kielégítő, formális az iskolák támogatása a társadalom ré­széről, és meglehetősen ritt- ma is a tanulószobán kívüli, egyéni korrepetálás. Kétség­telen, hogy ez a módszer ki­vételes önzetlenséggé! és a szaktanár külön idő- és ener­giaráfordításával jár. De bi­zonyos esetekben sokat segít­hetne. Különös súllyal esik latba a hátrányos helyzetű tanulók­kal való törődés az általános, iskola VIII. és a középiskola I. osztályában. Igen sok függ itt a szaktanár, az osztályfő neveléslélektani, személyiség- lélektani megfigyelésedtől, rá­hatásaitól. Sikerül-e a tanuló személyiségének, értelmi erői­nek és egy-egy bizonyos irányban mutatkozó képessé­gének, tehetségének felismeré­se? És sikerül-e a középisko­la I. osztályában ezeket fe! színre hozni; önbizalmat adm a gyereknek és az esetek több ségében feloldani meglevő kisebbrendűségi érzését? Az a célunk, hogy egyetlen tehetség se kallódjék el! Kü ionosén azok közül, akiknél r rejtett képesség felismerés« — hátrányos helyzetüknél fog­va — sokkal nehezebb. Em­in t az utóbb évék összeha­sonlító statisztikája, s erre int annak a csaknem nyolc­száz hátrányos helyzetű diák­nak az esete is, akik négy év alatt eltűntek. elkallódtak Noha jó részük nemcsak a érettségiig, talán tovább is el­juthatott volna. ^ , Wallinger Endre A félmilliós »nagy szom­széd« zöldségellátása termé­szetesen nemcsak a kaditzi GPG feladata, sokkal inkább a környező szövetkezetekét egyesítő tsz-közi vállalkozá­sé, amelynek igazgatója, dr. Stöcker szilárdan hisz a nagy­üzemi ellátás jövőjében. Drezda ellátásával kapcso­latban azonban kritika is éri a kaditziak háza táját; Has­ten, a drezdai Wasaplatz vá­sárcsarnokának vezetője sze­rint például egész évben ke­vesebb árut kapnak a gazda­ságból, mint amennyi el­fogyna. Dr. Stöcker ugyanak­kor azt állítja, hogy többet is szállíthattak volna, mert ka­pacitásukat csak részben tud­ták kihasználni. A gyakorlat­ban tehát addig működik jól a vállalkozás, amíg a terme­lési szerződések alapján fel­vásárolja, összegyűjti a tsz- ek, kertészeti szövetkezetek áruit — viszont az elosztás mechanikus módszere miatt a vevők néhány rétegéhez nem, vagy csak későn jut el az áru. A termelő, tehát a kaditzi kertész feje nem fáj még emiatt, de a mind han­gosabb nagyvárosi bírálat előbb-utóbb eljut hozzá is. Igaz, a rögzített árak miatt a kereslet-kínálat nem befo­lyásolja a termelést, de az ellátás zökkenői rugalmasab­bá formálják az elosztás módszerét. S ha a termelés­ben sikerült a »Wirtschafts­wunder«, a gazdasági csoda, bizonyára sikerül ebben a vonatkozásban is ... Bertalan Lajos ÜE- 23-as 9 db, üzemképes állapotban E LSD Ú Ár megegyezés szerint. Ér­deklődni lehet? Állami Gaz­daság, Böhönye. (ITT?)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom