Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

Péntek, 1969. február 14, 3 XEPtAP A szakszervezeti választások félideje Téli utazás az NDK-ban Nagy érdeklődés, felelősségérzet jellemzi a taggyűléseket Több mint tizenhatezer tag­ja van a megyében a ME- DOSZ-nak, így a legnagyobb szakmai szakszervezet. Töb­bek között tizenhárom ál- ami gazdaság, két erdőgaz­daság és kilenc gépjavító ál­lomás tartozik szakszervezeti szempontból a MEDOSZ me­gyei bizottságához. Sári Nán­dor, a megyed bizottság titkára elmondta, hogy a szakszerve­zeti választások már túljutot­tak a félidőn. Nyolcszázhu- szcnnégy bizalmát, tíz munka­helyi, harmincnégy vállalati szakszervezeti és huszonhét kerületi szakszervezeti bizott­ságot választottak meg eddig. Még tizenkilenc vállalati szak- szervezeti, huszonöt kerületi szakszervezeti bizottságot és tizenöt szakszervezeti tanácsot újít meg a tagság február 28-ig — A választás tervszerűen halad a hozzánk tartozó száz- kilenc önálló alapszervezet­ben. A mostani választásnál célul tűzte megyed bizottsá­gunk, hogy a bizalmiválasz­tástól a szakszervezeti bizott­ságok megújításáig mindenho­va elmegyünk. Ezt úgy való­sítottuk meg hogy a kilenc megyebizottsági tag mellé negyvenegy aktívát adtunk, s ez a félszáz ember az előké­szítéstől a választásig minden­ben segítséget nyújt és nyúj­tott az állami gazdaságokban az erdészetekben és a gépjaví­tó állomásokon stb. Az aktí­vák lelkiismeretes és lelkes munkája minden elismerést megérdemel. — Milyen tapasztalatokat szerzett a megyei bizott­ság az eddig lezajlott vá­lasztásokon? — Első helyen említeném a szakszervezeti tagok érdeklő­dését. Ezt a taggyűléseken való nyolcvanöt-kilencven­nyolc százalékos megjelenésein meg a vitában való részvéte­len mérhetjük le A beszámo­lók sokkal jobbak és átfogób- bak, mint a korábbi években; igyekszenek teljes kiépet adni a szakszervezeti munka min­den területéről. Tükrözik pél­dául, hogy a megnövekedett jogokkal eleinte nem éltek, a múlt év elején még bizonyta­lanok és bátortalanok voltak a tisztségviselők. Csak 1968 második felében, s főképpen most, a kollektív szerződé­sek elkészítésekor, a mun­kásvédelmi szerződések meg­szövegezésekor és a gazda­ság idei tervének összeállítá­sakor élnek jobban jogaikkal. A szervezett dolgozók arra ösztönzik a régi és az új tiszt­ségviselőket, hogy még bát­rabban védjék a tagság érde­keit, még hatékonyabban tá­mogassák a gazdaság és az üzem munkáját az ő javasla­taik, véleményük figyelembe­vételével. Például a somogy- vári erdészetnél a bizalmivá­lasztáson ismertették a dolgo­zókkal a kollektív szerződést. A Lengyeltóti Gépjavító Állo­máson a vezetők elmondták hogyan lehet emelni a terme­lékenységet, s ebben milyen munka hárul a szakszervezet­re. — Miről beszélnek a fel­szólalók a taggyűléseken? — Általában nem egyéni pa­naszaikat mondják el, hanem a közösséget foglalkoztató gon­dokat, a termeléssel és az ál­talános szakszervezeti munká­val kapcsolatos észrevételeiket A hangsúly a hogyan to­vább?—on van. Mit lehetne tenni a munka jobb megszer­vezéséért, a minőség, a techno­lógia javításáért. Legtöbben a kollektív szerződésekről, a csökkentett munkaidőről, szo­ciális kérdésekről, a mumka- versenyról és a hrigádmozga- lomról mondtak véleményt a vitában. Kérték például, hogy rendszeresen értékeljék és népszerűsítsék a szocialista munkaversenyt Sokan szóvá tették az üdülőjegyek elosztá­sát és csekély számát. A me­gyei bizottságunkat képviselő aktívák ezzel kapcsolatban el­mondták, hogy sok a hiba a je­gyek igénylésében és elosztá­sában. Előfordul, hogy nem. ve­szik igénybe a kiküldött üdü­lőjegyet, s ennek ellenére az utolsó percben küldik vissza, amikor már nem lehet, felhasz­nálni. A szakszervezeti tag­gyűlések légkörére jellemző, hogy az elhangzó észrevételek­re nagyon gyorsan és érdem­ben válaszolnak a gazdasági vezetők. Amit például a so- mogyvári erdészet dolgozói el­mondtak, már figyelembe vet­te az Észaik-somogyi Erdőgaz­daság. A Tapsonyi Gépjavító Állomáson az öltöző fiítésére és szellőztetésére panaszkod­tak. Az igazgató rögtön intéz­kedett. — Hogyan zajlott le a tiszt újítás? — A jelölő bizottságok ala­pos és körültekintő munkát végeztek, hiszen a tagság meg­választotta azokat, akiket je­löltek. Nem tesz ki egy száza­lékot azoknak a száma, akik nem lettek tisztségviselők a jelölő listán való részvétel el­lenére sem. Eddig a szakszer­vezeti bizottságok tagjainak 34,4 százaléka cserélődött ki — fejezte be nyilatkozatát Sá­ri Nándor, a MEDOSZ megyei titkára. L. G. Űj ládagyár Nagyatádon A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság lábodi gaz­dasága Nagyatádon láda­üzemet létesített, főleg a téli foglalkoztatás elő­mozdítására. A gyümöl­csös és zöldséges ládákat a helyi konzervgyár ré­szére készítik. Eddig 15 ezer darabot gyártottak, s még 25 ezret készítenek. Az év második felében 50 ezer narancsos ládát ké­szítenek görög exportra. Balra: Szalagfűrész vágja méretre a deszkákat. Lent: A láda összeállítá­sát szalagon végzik, így megnövekedett a terme­A főpolgármester derűlátó Drezda város főpolgármeste­re, dr. Gerhard Schill egy hosszúra nyúlt munkaértekez­letről érkezett vissza, amikor titkárnője bejelentett. A kér­désre: mi okozza Drezda főpol­gármesterének a legtöbb gon­dot? — így válaszolt: — A munkaerőhiány. Az üze­mektől az építkezésekig a dol­gos kéz hiányzik a legjobban. Ezért törekszünk minden ipar­ágban a lehető legteljesebb automatizálásra Drezda ipari óriássá nőtt, ez határozza meg gondjaink zömét Rögtön hoz­zá kell tennem, hogy több száz magyar segít nekünk az üze­mekben is, az építkezéseken is. — Mi a véleménye a magyar fiatalokról? S megkérem, hogy ezt a véleményt az udvariasság kötelme nélkül fogalmazza. — Csak azt mondom, amit gondolok. Nagyon meg va­gyunk elégedve a magyarok­kal. Dolgosak, szorgalmasak, értékes munkát végeznek. Ha az apróbb kilengésekre céloz, megnyugtatom, az arány nem rosszabb, mint a mi fiaink kö­zött s egyébként is elvétve fordul elő. Remélem, hogy a Hochhaus megépítése méltó ki­fejezése a magyarok iránti megbecsülésnek. Szeretnénk, ha a fiúk és a lányok minél otthonosabban éreznék magu­kat nálunk. (A 16 emeletes munkásszállóban 600 fiatal ka­pott kényelmes, kellemes ott­hont). — Mennyibe került a »Ma­gas ház?« — Négy és fél millió már­kába. Több hasonló épületet is tervezünk, részben az építő- munkások, részben a diákok számára. A lakásépítési prog­ram mellett az egyik fontos feladatunk. Kétezer lakás évente — Ha már a lakásépítés szó- oa került, megtudhatnám, hány jogos igénylőt tart nyilván a város, és hány lakás épül éven­te? — Kétezret építünk, ez az utóbbi két év átlaga. Nyilván­tartásaink szerint e pillanatban hatezer drezdai család jogos igényét kellene kielégítenünk. Viszonylag nem nagy szám, i az igénylők legtöbbje még kihúzza egy-két évig (sok pél- iául a szülőknél lakó fiatal házaspár), de igyekszünk lerö­vidíteni a várakozási időt A reszteteket és az átfogó városrendezési tervet egy emelettel lejjebb tudtam meg. Dr. Schill főpolgármester a búcsúzáskor még megjegyezte, hogy a sok gond ellenére na- ' gyón derűlátó, mert tudja, milyen mélypontról indult Drezda, s tudja, hol tart ma. A jövőről pedig Kirí W. Leucht mondhat legtöbbet A város főépítész-tervezője mozgalmas pályafutása során maradandó emlékeket ha­gyott az utókorra: Berlin vá­rosközpontját, Eisenhütten­stadt (a magyar Dunaújváros­hoz hasonló új város) tervét, s a most megvalósuló drezdai építkezéseket például. A Nem­zeti Díj első fokozatának ki­tüntetettje, a Német Építésze­ti Akadémia levelező tagja, s az NDK Építész- és Tervező Szövetségének elnöke, hogy csak a főbb tisztségeit említ­sük. Kitűnő előadó, szemlé­letesen festi, jeleníti meg az 512 ezer lakosú város jövendő képét A terv, mondja, nem­csak a mának és a közvetlen holnapnak szól, hanem a kö­vetkező évszázadoknak. Az emberiség jövendő életformád ja nagyvárosi keretekben ala­kul ki. Drezda körül valóban sorra olvadnak be a nagyvá­rosba a környező kisvárosok: Radeberg, Radebeul, déli irányban pedig Heidenauig, sőt majdnem Firnáig megsza­kítatlan a településlánc. Nem utópia tehát az a kép, amely­ről Kurt W. Leucht beszél: a 850 ezer lakosú Ddezda. Kétmillió látogató — Igen, addig rengeteg a munkánk, de merész tervek nélkül hajítófát sem ét a tu­domány. Abból indulunk ki, hogy a város holnapját a kö­vetkezők határozzák meg: a rohamos ipari fejlődés, ezen belül elsősorban az elektroni­ka; a tudomány, a kutatás, az egyetemi és főiskolai képzés súlya (a háború előtt két fő­iskolája volt. ma hét van, 33 ezer hallgatóval), a kultúra, a művészet kieseinek bősége (a képtár, a Grünes Gewölbe, a múzeumok stb.); a nemzet­közi találkozók, a különböző rendezvények, a turizmus. Csupán egyetlen adat az ide­genforgalomról: évente két­millió látogató fordul meg Drezdában, közülük 600 ez­ren tekintették meg 1968-ban a képtárat. A lakásprogram alapelvei közül figyelemre méltó, hogy az 1970-től felépítendő évi 6000 (majd fokozatosan 7000—8000) lakás 65 százaléka 3—4 szobás lesz, valamennyi távfűtéses, a lakóhelyiségek alapterülete az eddigi 11 négyzetméteres átlagról 15 négyzetméterre növekszik Építkezés, építkezés A következő két év alatt beépítik a még foghíjas vá­rosrészeket, a belváros architektonikus egységét nem bontják meg magas házak­kal, a történelmi értékű és jellegű épületek teljes helyre- állítása után az óváros har­monikusan beilleszkedik a környező lakónegyedek to­ronyházai, modem lakótömb­jei közé. Három nagy szálloda építését fejezik be az NDK jubileumi évében, majd 1971 végéig újabb két hotel épül, s összesen 3600 szállodai szo­ba várja Drezda vendégeit. A közlekedés ma még egyik legfájóbb pontja a fejlődő városnak. A Csehszlovákiából megrendelt 90 új gyorsvasúti kocsit ebben az évben várják, majd kicserélik a teljes régi kocsiparkot. Épül az észak— dél irányú főközlekedési vo­nal, s megkezdték a kelet- nyugati összekötő út építését. A nagy észak—déli vonal már abba az elképzelésbe il­lik, amely egeyetlen város­nak tekinti az Elba-völgy Drezda megyei szakaszát; az északi végállomás Meissen, a déli Pirna, a kettő közötti tá­volság 60 kilométer. Áz Elba mentén üdülőtele­peket létesítenek. A közleke­dés egyik alapelve, hogy a város bármely pontjáról 30 perc maximális utazási idő alatt megközelíthető legyen a munkahely, vagy az üdülőne­gyed. Bertalan Lajos (Folytatása következik) Kertészek a város ellátásáért Rossz volt a babtermés — kölest válogatnak A balatonmáriai fogyasztási szövetkezet balatonszentgyör­gyi magtisztító telepén eddig még majdnem minden ősszel- télen jó munkalehetőséget adott a babválogatás, tiszto­gatás. 1967-ben kétszázötven , vagonnal dolgoztak fel, ennek I nagy részét exportálták. A tavalyi száraz időjárás nem kedvezett a babnak, s ezért a szövetkezet csupán hét va­gonnal kapott belőle. A szö­vetkezet vezetői ennek ellen- súlyozására elhatározták, hogy a bab helyet elválalják a köles tisztítását, exportálását. Huszonöt vagon kölest tisztí­tanak meg, s negyvenkilós zsákokba csomagolják. A zö­mét exportra szállítják, első­sorban Angliába és Nyugat- N émetorszába. Egy budapesti szövetkezet­nek bérért húsz vagon mákot tisztítanak. Ez a munka hat­vanezer forint tiszta hasznot jelent a máriai szövetkezetnek. ÜE-28-as traktor 9 db, üzemképes állapotban elad ú Ar megegyezés szerint, Ér­deklődni lehet; Állami Gaz­daság, Bdhénye. (lttl) (Tudósítónktól.) A múlt év márciusában a kaposvári járási és a városi ta nács végrehajtó bizottságának együttes ülésén célul tűzték a termelőszövetkezetek kerté­szeteinek. fejlesztését a város­ellátás javítása érdekében. A feladatokat a két testület 1970 végéig programszerűen szabta meg. Már az első évben jelen­tős eredményeket értek el a kaposvári járás termelőszö­vetkezetei. Az új gazdaság- irányítási rendszer fel oldot­ta az áruértékesítési kötött­ségeket, s a termelőszövetke­zetek kertészetei sokkal jö­vedelmezőbbek voltak mint, a korábbi esztendőkben. Több gazdaság közösen létesített a városban ideiglenes és állan­dó eiárusitóhelyet. Elsősorban a város kör­nyéki községek tsz-ei növel­ték jelentősen kertészetüket. Jelenleg a kaposvári járás­ban 780 holdon kertészked­nek, az öntözött terület egy év alatt száz százalékkal nö­vekedett A területnövelés mellett a beruházások is elő­segítették az árutermelés fo­kozását. 1968-ban először al­kalmaztak fóliás előnevelőket mintegy 400 négyzetméter alapterületen, és jelentősen gyarapodott a hollandi ágyak száma (Felsőmocsoládon 142, Hetesen 140, Kaposfőn 148, Toponáron 112 négyzetméter­rel). A korszerűbb kertészke­dés eredményeként a hetesi Egyesült Erő Termelőszövet­kezet bevétele csupán ebből az ágból mintegy 1,4 millió forint volt, kétszerese az 1967. évinek. A termelőszövetkezetek a kertészeti termelést a távlati tervek szerint újabb beruhá­zásokkal akarják fokozni, ki­terjesztik az öntözést és fel­dolgozó üzemek létesítését is tervezik. FEBRUÁR 15-ÉN ÚJRA MEGNYÍLIK n vin DlOFH ÉTTEREM BALATONSZÁRSZÓN * Változatos ételek, udvarias kiszolgálás. (8081)

Next

/
Oldalképek
Tartalom