Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Tasárnap. 1969. február 9. SOMOGYI NÉPLAP UNOKÁK EMLÉKEZETÉBEN... A. marcali járás a múzeumért Hányas dominó volt? Tréfás vetélkedőt rendeztek a kis matematikusok Kisíaludi Stróbl alkotása, a tizenkilences mártír emlékmű talapzatán egy névsor hirdeti a fél évszázada lezajlott véres­tragikus eseményeket. Nem messze, a járásbíróság és a börtön udvarán tizenhét kom­munista és haladó gondolko­dású szimpatizáns lett a Pró- nay-különítmény áldozata egy fülledt augusztusi hajnalon. Az események egyik élő szem tanúja és az utóbbi 15—20 év­ben megjelent írások, tanul­mányok és könyvek tanúsága szerint megkínzatásuk és a ki­végzések hiteles története ho­vatovább teljes, a kör bezárul. Magam is úgy éreztem, hogy nem sok újat hallhatok Mar­caliban. És hogy mégis fölta- risznyázva, a hagyományápoló jelen szép és követésre méltó példáival térhettem vissza, ezt az unokák méltó emlékezeté­nek köszönhetem. Téglajegyek és felajánlások A járási tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjét, Paál Lászlót kérdeztem először: mi­re készülnek Marcaliban? Tő­le tudom, hogy a múzeum most már végleges, szilárd el­határozása a járás Mpzetőinek és mindenkinek, aki egy kicsit is magáénak érzi azt a szűkebb haza néven jelölt vidéket a marcali járásban. Igaz, a ju­bileum időszakában még nem készülhet el — mondta egy kicsit szomorúan —, olyan méretű belső és külső átala­kításokat igényel az építkezés. De felelősség és a muzeális cél határozza az intézmény életre hívását, belső térelosztását, be­rendezését; értékét és küldeté­sét. Ezek a falak nemcsak ha­gyományt és történelmet őriz­nek. Megismerésre és embe­ribb életre; kegyeletre és tör­ténelemszemléletre is nevelnek a hősök példájával. Mostani és mindig újabb generációkat. Ehhez adott alapot egy já- rásszerte kibontakozó társa­dalmi megmozdulás. A mú­zeum megvalósítására gyűjtés indult. Téglajegyeket bocsátot­tak ki; üzemek jelentkeztek segítőkészségükkel, s a niklai tsz kezdeményezésére holdan­ként egy forintot ajánlanak meg a járás termelőszövetke­zetei. A fennmaradó összegről a járás vezetői gondoskodnak. Sok irányban folyik ugyan­akkor egy másfajta gyűjtő­munka is. Akcióközösség gyűj­ti a munkásmozgalom szelle­mi hagyatékát, és rendszere­zik, kiegészítik a már eddig összegyűlt helytörténeti, nép­rajzi és munkásmozgalmi tár­gyi dokumentumanyagot is amelyből a szakemberek ösz- szeállítják, berendezik majd a múzeummá átalakított börtön- épület termeit és szobáit. A tervet Rácz Emil mérnök ké­szíti társadalmi munkában. A rövidesen elkészülő tanul­mánytervet a március 21-i ün­nepség keretében ismertetik meg a lakossággal. A legifjabb kutató * IV. Gáli József, a gimnázium tanára és a marcali honisme­reti szakkör vezetője elmondta, hogy a leendő múzeum beren­dezése, anyaga érdekében az eddigi általános gyűjtőmunká­ról áttérnek a tematikus gyűj­tésre. — A szőlőtermesztés, a szü­ret tárgyi anyagát szeretnénk összegyűjteni, végigbúvárkod­va a marcali szőlőhegyet. De meggyőződésem, hogy a pincék ezenkívül is sok meglepetést rejtenek még... A marcali járás munkásmoz­galmáról, 1918-tól 1962-ig ki­adványt készítenek elő. Egy héttagú munkaközösség —job­bára pedagógusok, a helytörté­net szenvedélyes gyűjtői — korszakokra felosztva kutatja ezt a csaknem ötven évet. így ismerkedtem meg a kis mun­kaközösség legifjabb tagjával. Mint kiderült, élénk gondolko­dású, talpraesett és határozott kislány mutatkozott be: Szán­tai Ida, a marcali gimnázium IV. osztályos tanulója, ö az 1930—33 közötti évek mozgal­mi emlékeinek felkutatását végzi, különös tekintettel az illegális kommunista sejtek működésére, kapcsolataira Marcaliban és környékén. Ku­tatásának eredményeit pálya­munkának dolgozza fel. — Mit sikerült eddig meg­tudnia és kitől? — Horváth Vendel veterán­tól tudom eddig a legértéke­sebb adatokat, ő ez idő tájt a marcali illegális pártsejtben dolgozott. Röpcéduláztak, az anyagot csomagban Pestről kapták. Elmesélte: a nagy le­bukási sorozat őket sem ke­rülte el. Pécsen, a vizsgálati­ban mesztegnyőiekkel. nagy- szakácsiakkal sikerült szót vál­taniuk. Érdekesek a börtön él­mények is. De az talán még inkább, hogy elbeszélése sze­rint Marcaliban, a szőlőhegy­ben néhányan tamburazene- kart alakítottak. Ennek örve alatt, a »próbák« alkalmával felolvasták, megvitatták egye­bek között az Anya és a Vas­pata című regényt. Tehát itt egy illegális munkás olvasó­kör működött a hegyben ... — Milyen módszerrel dolgo­zik? — Magnóra veszem a vissza­emlékezést, azután kicédulá- zom az anyagot, s az adat- egyeztetések után szeretném megírni a pályázati dolgoza­tomat. — Gyűjt-e még anyagot va­lakinél? — Szabó Vincénéhez me­gyek, aki férje útján kapcso­lódott be a mozgalomba és szintén jó néhány hónapot töl­tött Pécsen, vizsgálati fogság­ban. És úgy tudom, Nagysza­kácsiban is megtalálható még négy-öt tag az egykori párt­sejtből ... örömmel és nem titkolom, élvezettel hallgattam frappáns, tömör beszámolóját, a marcali múlt felkutatásának néhány mozaiklapocskáját. De óhatala- nul eszébe jut ilyenkor az em­bernek az is, hogy ha ez a fajta értékes, szakszerűen irányított honismereti kutatómunka — nem több, legalább két-három évvel — korábban megindul­hatott volna Somogybán is. mennyivel messzebb, előrébb járhatnánk!... Wallinger Endre Franki Péter es az egyik versenyző a bűvös számtábla előtt. — Kérek egy önként je­lentkezőt. Tessék, gyere ki. Húzz a dobozból egy domi­nót, állj a tábla elé. Ervin hátat fordít neked, s ha te pontosan és jól elvégzed az általa kért számításokat, ak­kor anélkül, hogy a táblára nézne, megmondja, hányas dominót húztál ki. Kezdjé­tek ... Énekes és újszerű esemény színhelye volt hétfőn délután a Kilián György Ifjúsági és Üttörőház. Háromszáz piros nyakkendős úttörő vette bir­tokába a nagytermet, ahol a kaposvári kis matematikusok klubja tartotta meg nyolcadik konferenciáját. A kis mate­matikusok klubjában második éve tevékenykednek a pajtá­sok. Száz-százhúsz ügyesen gondolkodó, jó matematikus úttörő küldi be a központilag kiírt matematikai feladatok megoldásait, megfejtéseit. A hétfői »konferencia« első ré­szében tréfás matematikai feladatokat oldottak meg az iskolák négytagú csapatai. A vetélkedőt Szabó Mária, a Vöröshadsereg úti Általános Iskola tanára, a kis matema­tikusok klubjának elnöke ve­zette. Erre az összejövetelükre meghívták Franki Péter és Győri Ervin gimnáziumi ta­nulókat. mindketten tagjai voltak az előző évben a kis matematikusok klubjának. Sok érdekes, ötletes matema­tikai feladatot adtak föl, mu­tattak be a pajtásoknak most is. A zsűri — melynek elnöke Ilisics Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának ta­nulmányi felügyelője volt (tagjai matematika és fizika szakos tanárok) — megítélé­se szerint az első fordulóban a Berzsenyi Általános Iskola tanulói voltak a legjobbak. A vetélkedő szünetében né­hány »matekfejjel« ültünk le beszélgetni. Potó László, a Berzsenyi iskola VIII/A osz­tályos tanulója: — Mióta foglalkozol ma­tematikai feladatok megoldá- sávál? — Régen. A kis matemati­kusok klubjába tavaly küld­tem be megoldásokat, pont­számom alapján így a hatodik helyezett lettem. Az idén a második helyen vagyok. — Mi szeretnél lenni? — Ha sikerül a kitűnő E zerkilencszáztizenki- lenc február 8-án je­lent meg a kaposvári dia.v^., lapja, a Voluntas. 1918. november 17-én, a gimnázium Virág-önképzőkörének tiszt­újító ülésén merült fel a diák­lap gondolata. »Ügy terveztük, hogy a béke megkötésének napján adjuk ki első számun­kat, hogy együtt kiálthassuk minden magyarral: örülj, ör­vendj nemzetem — béke van!« A lap megvalósítása 1918. de­cemberének első napján újból felmerült, amikor a mai Tán­csics Gimnázium és a felső­kereskedelmi iskola VII. és VIII. osztályos tanulói meg­alakították a Középiskolai If­jak Szövetségét. Az események rohanása miatt csak 1919. január végén valósulhatott meg a terv, és így a Voluntas első száma feb­ruár 8-i dátummal jelenhetett meg. A lap megjelenésében az önképzőkör vezető tanárának, Hudra Lászlónak és Schneller Bélának, a munkástanács tag­jának volt nagy érdeme. Schnel­ler, fiatal rokonának, Quittner Lászlónak a lakásán összejött »szerkesztőség« előtt biztosi - tóttá a munkástanács támoga­tásáról a lapot. Az első számot a diákok Sebők József irányí­tásával a Szalai-nyomdában dolgozó ifiúmunkások segítsé­gével szedték ki. A fiatalok valamennyi szám megjelenése előtt nehéz helyzetben voltak, mivel megfelelő mennyiségű papír sohasem állott rendel­kezésükre. A lan megjelenésé­nek gond’a S^ők Józsefre és Quittner I,ászló tanulókra ne­hezedet. Sebők lakására (az akkori Zárda utca 14.) lehe­tett a kazlatokat kfl’deni. A hirdetéseket pedig Quittner. Erzsébet tAr 2.. II. emeleti (Ma Noszlopv Gáspár u.) lakására kellett elküldeni. A megyei ve­zetők közül Tóth Lajos, a di­ŐTVEN ÉVE TÖRTÉNT Megjelent a Voluntas rektórium politikai ügyeinek vezetője több alkalommal se­gítette a lap megjelenését. Március végén a diákok papír- kiutalási kérvényére Tóth La­jos néhány nap múlva intéz­kedett. Egy hónap múlva a május elsejei számot csak újabb direktóriumi segítséggel tudták megjelentetni a fiata­lok. A Voluntas első számát 1919. február 8-a után nagy rokonszenv- vel fogadták a helyi lapok. »A mai idők levegője, a tudni akarás és az önállóság utáni törekvés szülte« a diáklapot — méltatja a Somogyvárme- gye. A Beköszöntőt Hudra László tanár írta: »Voluntas a nevem. Akarás. A dolgozni akarás, a tudni akarás. Én va­gyok a szava annak a szeretet­nek, mely a somogyi diákot az iskolához köti, én vagyok a fokmérője annak az elmélke­désnek, mely a somogyi diá­kot szélesebb látókörhöz jut­tatja.-» A szerkesztőség bemu­tatkozó cikke után kiemelke­dik Spitzer Dezső kereskedel­mi iskolai tanuló Ady Endre haláláról, életéről írott mélta­tása. Sebők József a forrada­lomról, Quittner László a ha­ladó művészet pártolásáról. Spitzer újabb cikkében a köz- gazdasági rovatban pedig a nunkáról értekezett. A Voluntas első számának bátor hangvétele feltűnt a kle­rikális, reakciós tábornak, és a Zászlónk című lap erős ellen­felet látott kibontakozni. A gimnázium akkori igazgatója először kioktatta tanítványait és ajánlotta, hogy változtassa­nak a lap hangvételén. A má­sodik szám megjelenése (feb­ruár 26) után az ellentábor felelősségre vonta a diákokat Hudra tanárral együtt, akinek bátor hangja sértette a kleri­kális füleket A harmadik szám március 15-e évforduló­jának állított emléket. A ne­gyedik számtól (április 1.) a lap nevet változtatva Ifjúmun­kás címmel jelent meg, a »kaposvári szabadgondolkodó szocialista diákok« szerkeszté­sében. Az ötödik április I5-én, míg az eddig ismert utolsó szám május elsején, Marx- számként jelent meg, és a pro­letariátus nagy tanítójának szentelte oldalait. A május 1-i szám oldalait »Ä mi aposto­lunk« című tanulmány vezette be, amely kronológiai sorrend­ben értékelte és mutatta be Marx munkásságát. További két tanulmány közül az egyik Marx történelmi jelentőségé­vel, a másik gazdasági tanai­val ismertette meg az olvasót. A »Marx és Engels«, »A kom­munista kiáltvány«, »Marx és a francia kommün« című írá­sokon kívül az ifjúsági moz­galommal, valamint a művé­szetek helyéről a szocialista társadalomban témával foglal­kozó anyagok keltik fel a fi­gyelmet. A z ifjúsági mozgalom gondjait, terveit is­merhetjük meg két levélből, melyet a lap szer­kesztősége a »Földműves ifjú­munkás testvérek«-hez, vala­mint llákos Karoly ifjúmun­kás nyílt levélben a »Diákelv- társak«-hoz írt. A Tanácsköz­társaság lázas napjaiban vala- menyi ifjúmunkás nevében szólt Rákos Károly »azokhoz a kaposvári szellemi proletárok­hoz, diákelvtársakhoz, akik magukat diák mivoltukban is proletároknak tekintették, akik fölfogták az idők szelét, akik megértették, hogy az Oroszor­szágból kiindult Messiási nem lehet útjában föltartóztatni. Hozzátok szólok, most itt az alkalom, hogy szociális érzel- miségieknek tanújelét adjá­tok, oktassátok az idáig tanu­lástól elvont ifjúmunkásokat«. A felhívásnak volt foganatja. A lap munkatársai közül ak kor már többen vöröskatonák A somogyi diákokból külön 1 lakszázadot szerveztek, mely oek parancsnoka Hartl Gyűl- hadnagy volt. Június elsejétől a gimnazista és kereskedelmis fa fiúk részt vesznek a Vö»ö- Hadsereg északi harcaiban. Ér­sekújvár környékéin. Itthor május elején a megyei pártve­zetőség határozatot hozott hogy a.párt politikájának z fiatalok közötti jobb törj észté se végett az Ifjúmunkás című apót közvetlen irányítása al helyezi. A lap szerkesztésévé Sebők Józsefet bízták meg. / Somogyi Vörös Újság 1919. jú nius 7-i híradása szerint meg jelenik a lap új száma, amel a földműves ifjúmunkások r-‘ szere készült és aktuális mez gazdasági cikkeket tartalma zott. További híradásunk ut '1 só a lap történetéből. A Somo gyi Munkás 1919. július 29-én közölte, hogy az Ifjúmunkás folyóiratot a Szellemi Termé­kek Országos Tanácsának Ka­posvárt Vezetősége saját keze­lésébe vette át. \ nácsköztársaság' le­ise utáni napokban aposvári Voluntas, .as című lap szferkesz- ,._iire. munkatársaira éppen úgy vart az ellenforradalom bosszúja, mint haladó taná raikra. 1919. augusztus 14-én £ gimnáziumban »bizalmas ta­nári értekezletre« ültek ossz a bosszúra szomjazok. A hala dó tanárok, így Hudra Lászl« ás hat másik tanár feljelenté­se. a fehérgárdisták kezére adása mellett a diákok is sorra kerültek. Vértessi Imre. Quittner László, Schor Ernő, Sebők József, Szabó Gyula és Somogyi Imre tanulóitat a mi­niszter »hazafiatlan és vallás- ellenes viselkedésért a haza: összes iskolákból kizárta.« A többségükben érettségi élőt! álló fiatalokon így állt bosz- -;zút az ellenforradalom. »Staf­fer Lászlót az Ifjúmunkás cí­mű lapban írt, atheizmust hir­dető cikke miatt« szintén el­utasították az érettségi vizs­gáktól. Az iskola egyik leg­jobb tanulóját. Schor Ernő még két év múlva sem enged­ték érettségizni az ellenforra­dalom szellemi bajnokai Ka­posváron. Levelét egyszerűen nem méltatták válaszra, mer* a Voluntas második és harma­dik számában irt. cikkeiért to vábbra is vállalta a felelőssé­get. O * * tven év távlatából a: egykori gimnazista új ságírók és a Voluntas emléke előtt meghatódva hai meg az olvasó. A mid diák- és fjúmunkás fiatalok Somogy ban büszkék lehetnek elődeik -e, 1919 nagyszerű fiaira. Andrássy Antal eredményt megtartanom, ma­tematikus szeretnék lenni. Fekete Balázs, a Te h La­jos Általános Iskola VIII/B osztályos tanulója a klubb m szerzett pontjai alapján 1937- ben második volt. Most a harmadik helyen van. Balázs a gimnáziumban kémiával és biológiával szeretne a legtöb­bet foglalkozni — Igen, orvostanhallgató bátyám no meg a tanárom is megszerettette velem ezeket a tantárgyakat. Orvosnak ké­szülök, ott is az egyik főtan­tárgy a matematika. Sok ma­tematikai szaklapot és mate­matikával foglalkozó szak­könyvet olvaso»,. — Én tanár szeretnéx len­ni. Matematika-fizika szakos — kapcsolódik a társalgásba Hargitai Bálint a Bartók Béla úti Általános Iskola VIII/A osztályából. — Hallottam, az előző évi versenyfeladatok megoldá­sáért a legtöbb pontot kaptad, s az idén is az első-második helyezettek között szerepelsz. — Nagyon szeretem a ma­tematikai példákat, a tréfás, ötletes feladatokat. Ötödik osztályos koromban a városi mateamtikai versenyen má­sodik helyezést szereztem. Az­óta ahol lehet, versenyzem, mert az nagyon csiszolja a gondolkodást. S egyszer sze­retnék a tv-ben, a Ki miben tudós? verseny indulói köze't szerepelni. — Azt hiszem, ez mind­annyiunk álma — folytatja Bállá József, akivel a Rákóczi iskola VIII/C osztálya büsz­kélkedhet. Jóska, a megyei általános iskolai matematikai verseny negyedik helyezettje volt. Sokoldalúságát bizo­nyítja, hogy a megyei föld- raicversenyen pedig az ötödik lett. — Te minek készülsz? — Vegyészmérnöknek. Az általános iskola után a veszprémi vegyipari techni­kumba jelentkezem. Beszélgetésünk végére ér­kezett társaságunkba Németh Gyuri, akit úgy biztatnak: »kicsi a bors. de erős, marad­jon is az mindig, mert akkor sokra viszi még!« ö a Tóth Lajos iskola VI. osztályába jár, de hatod’k osztályos lété­re sokszor túltesz a nagyob- bakon. Tanárnője szerint úgy fog az esze, mint a borotva. — Mi szeretnél lenni? — Csillagász — mondja ka­tonásan. — Ez a pálya gyö­nyörű és vonzó. Sokat tanu­lok, Galilei, Kepler életét, munkásságát olvasom. Eddig jutottunk a »tapasz­talatcserében« a kis matema­tikusokkal. amikor folytató­dott a küzdelem. Az egyéni verseny győztesei Bállá Jó­zsef, Fónyad Erzsébet, Gyor­sok Zsuzsa és Németh György lettek. A bambiivásban. krémes- evésben és léggömbfújásban — mert pihenésképpen ezek­ben is versengtek a pajtások — a Tóth Lajos, a Gárdonyi a Vöröshadsereg úti általá­nos iskola csapatai jelesked­tek. Bán Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom