Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

Szombat, 1969. február 8. 3 SOMOGTf NÍPláP Válogatják az almát A HVDSZ megyei titkára a kollektív szerződésekről Minden fontos kérdést szabályozzanak a válfalati alkotmányok Utolsó szakaszába lépett a megye helyiipari vállalatai­nál a kollektív szerződések megkötése. Fölkerestük Dol­gos Gyulát, a HVDSZ megyei bizottságának titkárát, hogy tájékoztassa a Somogyi Nép­lap olvasóit az eddigi tapasz­talatokról. — Ügy hallottuk, hogy a MÉsí gálosfai gyümölcs tárolójában. Harminc vagon almát, és három és fél vagon körtét tároltak a múlt szezonban. Az almát és a körtét főleg a bárdibükki, kutasi és a lábodi állami gazdaságtól vásárolták. Teknős és a — Hogyne ismerném Me­rész Katit — válaszolja kérdé­semre Horváth Vincéné. — Kati a vezetőnk. Négyen va­gyaik a beosztottai. Nagyon he­lyes lány és mindössze huszon­egy éves. Szavait megerősítve bólint Novrovics Antalné is. — Nem érzi furcsának, hogy egy fiatal lány ad utasításo­kat? — kérdezem a nagymama korú asszonyt. Csodálkozva néz rám: — Látszik, hogy maga nem ismeri a mi Katinkánkat, ö nem parancsolgat. Az a fajta ember, aki utasítgatás helyett megkéri a beosztottait. Sosem hangos szóval. Minden mon­datából segítő szándék érződik. — Nemcsak a szavaiból — közbe Horváth Vincéné. — Ha kell, odaáll közénk és teszi, amit mi. Merész Katalin a zákányi Csokonai Tsz keltetőjének ve­zetője. — Magamról vallják? — kérdezi. — Nehéz dolog ez. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy nem történt vele még semmi érdekes. Semmi olyan, amit érdemes lenne elmonda­ni. Az általános iskolát Balas­sagyarmaton végeztem, aztán idekerültünk Zákányba. Ka­posváron érettségiztem, ott vol­tam a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum hallgatója is Állattenyésztés a szakmám Sertés és szarvasmarha. Most mégis csibéket keltetek. Erről is tanultunk Kaposváron. A baromfitenyésztés kisebb anyagrész volt. Azért nem volt idegen ez a terület sem. Végigvezet a keltető helyi­ségein. Közben magyaráz. Halk hangja felforrósul. — Ebbe a terembe hozzák be a tojásokat — mutat körül. — Látja ezt a rengeteg tálcát? Háromszázhatvan tojás van egyben. Minden darabot átvi­lágítunk: nem hibás-e? A keltctőteremben öt hatalmas gép all. A hőmérséklet bennük nem lehet kevesebb harminc­hét foknál. A tojásokat tartal­mazó tálcák huszonnégy óráig vízszintesen állnak, aztán meg­kezdődik a forgatás. Kétórán- ként mozgatjuk tizennyolc na­pig. Közben négynapos korban újabb lámpázást végzünk. A terméketleneket ilyenkor ki­vesszük a többi közül. A jó tojásokat tizennyolc nap után utókeltetőkbe tesszük. Húszon- egy nap kell addig, míg a kis­csirke csőrével kiböki a tojás héját. Az irodájába is bevezet. Be­lépés előtt mosolyogva mond­ja: — Néni is igazi iroda ez, in­kább egy kis kuckó. A »-kuckó« berendezése Kati ió ízléséről árulkodik. Az asz­talon virág és egy óriási tapló. — Szeretek kirándulni. Egyik »■csavargásom« eredménye ez a tapló. Megtetszett, és azóta az asztalomon őrzöm. Van egy teknősöm, Tóbiásnak hívom. — Mivel foglalkozik szabad idejében? — faggatom. — Televíziót nézek. A ma­gyar műsor mellett az osztrák vagy a jugoszláv televízió adását. Ennél is jobban szere­tem a könyveket. Kemarque regényét olvastam legutóbb és Zweig Fouché életrajzát. Ez utóbbi nagyszerűen érzékelteti a kétszínű ember típusát. Részletes elemzésbe kezd. Még a búcsúzásnál is eszébe jut valami Fejes Endre új re­gényéről. — Nagyszerű asszonyok ezek itt mind a keltetőben — mond­ja Varga János bácsi, az ellen­őrző bizottság elnöke. — Ügy segítik egymást, mintha test­vérek lennének. Megbeszélik minden problémájukat s közö­sen próbálnak segíteni azokon. Kati könyvet kölcsönöz nekik, aztán, ha elolvasták, kicseré­lik véleményüket róla. Úgy ér­zem, ez az ideális munkatársi viszony. Csak így lehet ered­ményeket elérni. Visszapillantok. A keltető épületét már nem látom a sű­rű hóeséstőL Leskó László minden tizemben a közér­deklődés középpontjába ke­rült a vállalati alkotmány elkészítése. A vezetők és a dolgozók sokkal nagyobb gondot fordítottak a kollck­tiv szerződésre, miut 1967- ben. — Valóban így van. Az 1968-as évre megkötött kol­lektív szerződésekbe nagyon •sok általánosság került, eßy kicsit átmásolták a Munaa Törvénykönyvét Féldául a szakszervezet jogait úgy el­szórták a szerződésben, hogy nem tűnt ki világosan és egyértelműen: miben mihez van joga a szakszervezetnek. Ezért kellett külön együttmű­ködési szerződést kötni. Az üzemekben jobbára a mun­kaügyi osztály és a szakszer­vezeti bizottság vett részt az előkészítésben, mert nem vet­ték olyan komolyan a jöven­dő alkotmányt, mint kellett volna. Persze aztán év köz­ben mindenki rádöbbent ar­ra, milyen fontos a kollek­tív szerződés. Akár a mun­kafegyelem, akár a kilépés került szóba, a vitát az elfo­gadott szerződés döntötte el. Az új kollektív szerződések két évre szabályozzák a vál­lalat, az üzem életét, s éppen ezért a szakszervezeti bi­zottságok és a gazdasági ve­zetők közös felelősséggel fog­tak hozzá az előkészítéshez. A különféle bizottságokban most már részt vettek az el­ső számú vezetők (főkönyve­lő, főmérnök stb) is. Azon leljet legjobban lemérni, mi­lyen tekintélyre tett szert egy év alatt a kollektív szer­ződés, hogy mennyivel több észrevételt, javaslatot juttat­tak el a szövegező bizottság­hoz a dolgozók különféle uta­kon. A HVDSZ megyei bizott­sága szerint melyek azok a kellene a kollektív szerző­b-efontosabb kérdések, ame­lyeket föliétlen rögzíteni désekben? — Jellemző az előkészítő munkára, hogy a munkabi­zottságok a vitás kérdéseket a dolgozók elé tárták: fog­laljanak állást. A Finomme­chanikai Vállalatnál és más­hol is éltek ezzel a módszer­rel. Az egyik eldöntendő kér­dés volt például a munkavi­szony megszüntetése. A ta­pasztalatok szerint hallatlan egyoldalúság jellemezte a vi­tát, s az egyéni érdek került előtérbe a közössel szem­ben. Ez úgy fogalmazódott meg, hogy a dolgozó minden megkötöttség nélkül, bármi­kor felmondhasson és rögtön elmehessen a vállalattól. Me­gyei bizottságunk természete­sen nem ért egyet az ilyen állásfoglalással, azt tartja he­lyesnek, ha pontosan rögzítik a kollektív szerződésben a munkaviszony megszűnésének a feltételeit. Itt említeném meg a túlórákat is. A szak- szervezeti bizottságok sok he­lyen szorgalmazták, hogy ke­rüljön bele az is a vállalat alkotmányába, ki és mennyi túlórát rendelhet el, melyik szakszervezeti tisztségviselő (bizalmi, szb-titkár stb.) en­gedélyezheti az aláírásával. Szerintünk ehelyett azt szük­séges írásba foglalni, hogy mennyi a túlóra felső határa. A szakszervezet úgy védheti legeredményesebben a dolgo­zók érdekeit, ha ezt szigorúan és következetesen ellenőrzi. A munkakörülmények javítá­sa általában csak általánosan szerepel a tervezetben. Ez eb­ben a formában nem fogad­ható el, mindenképpen rögzí­teni kell a kollektív szerző­désben, hogy a vállalat mire és mennyit kíván fordítani. Akár összegben, akár száza­lékban. akár olyan formában, hogy az idén átalakítják ezt a:z épületet, jövőre - a- telepen fürdőt, ebédlőt építenek. Az nem elég, hogy »majd, ha lesz pénzünk, úgyis csinál­juk«. A szakszervezetnek dön­tési joga van ebben a kér­désben, s az nyugtathatja meg a közösséget, ha a vál­lalat írásban is felelősséget vállal a fejlesztésért. Csak példának említem meg, hogy a Bútoripari Vállalatnál a porelszívó berendezés fölsze­relését tervezhetnék be. Ugyanez vonatkozik a bére­zésre is. A kollektív szerző­dés határozza meg. hány szá­zalékos bérjavítást tervez 1969-re, 1970-re a vállalat Csak akkor kérhető számon a gazdasági vezetőktől, ha nem L engyelország egyik leg­patinásabb városa az egykor kSrálykaromázó székhely, a több mint félmil­lió lakosú Krakkó. Eredeti for­májában megmaradt műemlé­kei, gyönyörű templomai, a királyi vár csodás termei, s egészben a város jellegzetes hangulata ezrével vonzza a tu­ristákat, még most, télen is. Elsőinek úgyszólván mindenki a Krakkó szimbólumaként szá­mon tartott Wawelt keresi föl. A Wawel magaslaton épült, székesegyházának tornyai út­mutatóul szolgálnak a szűk ut­cákban gyakran eltévedő tu­ristáknak. A székesegyház képeslapok­ról jól ismert műremekein kí­vül az itt elhelyezett sírokról, síremlékekről is nevezetes. Ezek a síremlékek évszáza­dokkal ezelőtt készültek, s az­óta ugyanazon a helyen állnak. Külön kápolnája van közös királyunknak, Báthori István­nak, itt található díszes sír­emléke is. Meghatotta,n állunk a nagy király síremléke előtt, rajta rengeteg virág (friss is!), az ide látogató magyar turis­ták is helyeztek rá pár szálat. Láttam a síron egy egri gim­názium koszorúját piros-fehér- zöld szalaggal, s közvetlenül mellette egy lengyel nemzeti- színű szalaggal át.font koszorút is. melvet rö\dddel előttünk lengyel fiatalok helyeztek oda. Errefelé az a szokás, hogy a síremlékekre a látogatók posz­Lengyelországí útijegyzetek Báthori kápolnája és a toronyőr Lóból készült különféle kis cí­mereket tesznek. Megfigyel­tem; Báthori síremlékén volt talán a legtöbb. A király márványból készült szobra felett van özvegye, An­na Jagiellonka sírtáblára vé­sett emlékezése, amelyen meg­ható szavaikkal emlékezik fér­je történelmi cselekedeteire. Ebben a templomban szólal meg a nagy ünnepeken Euró­pa egyik legnagyobb harangja, a tizennyolc tonnás Zsigmond harang — hat ember kell a megszólaltatásához. Az első waweli vár a törté­nelem szerint a VIII. század végén épült. Ezt később a XIV. században Nagy Kázmér góti­kus stílusban újjáépítette. Többszöri újabb átépítés után reneszánsz stílusú palota lett a régi váróik reprezentatív utó­da. Krakkó máig is egyik leg­nagyobb kincseként emlegetik. A király lakóhelye az első emeleten volt, a másodikat a követfogadó-tenrpek és a me­sés szépségű trónterem foglal­ta el. A mennyezet mindmáig jó állapotban levő vörösfenyő­ből készült, finom készítésű ro- zettákat helyeztek el bennük. A falak felső szegélyére kör- befutó freskóikat festettek, amelyek különböző bibliai és a természetből vett jeleneteket ábrázolnak a korabeli művé­szeti irányzatok stílusában. A falakat az egész világon ismert gobelinek díszítik, a Wawel ban 1573-ban már 356 — a legnevesebb flandriai mű­vészek által szőtt — íalisző- nyeg díszítette a királyi vár szobáinak falait. A viharos évszázadok során rengeteg alkotás elveszett, vagy idegen uralkodó birtoká­ba jutott, de amelyek megma­radtak, időálló szépségükkel sokáig maguk elé szögezik a szemlélődőt. A palotából a múzeumba megyünk át, Itt őrzik többek között a nevezetes lengyel nemzeti kincset, az úgyneve­zett csorbát, a karon ázó kar­dot. Feltűnt, hogy az egyik ablak melletti kőpadon nagy neveté­sek közepette sok lány válto­gatja a helyét. A teremőr meg­adja a magyarázatot: a legen­da azt tartja, hogy annak a lánynak, aki erre a kőpadra leül, rövidesen bekötik a fejét. A Waweltól búcsút véve rö­vid sétával jutunk el Európa egyik legrégibb egyetemének épületéhez, a Jagielló Egye­temhez. Udvara hasonló a ki­rályi palota udvarához, gótikus stílusban épült árkádos folyo­só szegélyezi. Ennek az egye­temnek is sok magyar vonat­kozása van, megépülése után a XV. században hallgatóinak mintegy negyven százaléka magyar volt. Annak idején al­kimista laboratóriumot is be­rendeztek itt, amelyben a hí­res Twadowski nevű tudor az arany mesterséges előállításá­val kísérletezett. Aranyat ugyan nem tudott készíteni, de a monda szerint az ördögöt si­került megidéznie. Ennek »iga­zát« az egyik faajtón az ördög megszenesedett kéznyoma »bi­zonyítja«. Látogassunk el még Krakkó leghíresebb templomába, a Mária-templomba. Építésében különböző stílusok kaptak he­lyet, maga a templom gótikus, de van itt reneszánsz sírikő és barokk berendezési tá.rgv ^ is. Előcsarnokából nyílik a Bűnö­sök káponiája, lelki megtisztu­lásra ide vezették kivégzés előtt a halálraítélteket. Régi korokra emlékeztet a nap minden órájában a temp­lomtoronyban megszólaló héj­nál is. A hejnalról — ami a magyar hajnal szóból szárma­zik, jelentésük is megegyezik — a következőt őrizte meg a száihagyomány: a torony tete­jéből trombitával adták tudtá­ra a jámbor alattvalóknak a napfelkeltét meg a napnyugtat, így jelezték azt is, ha ellenség támadt a városra, ezért a to­ronyból állandóan figyelték a környéket. Egyszer az őr ész­revette, hogy a város felé tatá­rok közelednek. Szájához kapta a troprbitát, hogy fölébressze a város lakót. De nem fejezhet­te be a dallamot, mert egy ta­tár nyilával keresztüllőtte a torkát. Az őr meghalt, s a héj­nak befejezetlen maradt De a legendát megőrizte a nép, s az arakat ma is a befejezetlen dallammal jelzik a templomok tornyaiból. Pintér Dezső (Folytatjuk.) általánosságban rögzítik ezt a feladatot. A tavalyi tapasz­talatok bizonyítják, hogy a Somogy megyei Útépítő Vál­lalatnál, a Tabi Campingcikk Vállalatnál a tervszerű bér­emelés helyett év közben többször fizetlek jutalmat, amikor észrevették, mennyi bért megtakarítottak. Bizo­nyos óvatosságra szükség van, a túlzott óvatosságot azonban elítéljü,k. A vállalat merjen kockázatot vállalni ebben es másban is. Ösztönözzenek a kollektív szerződések a dif­ferenciált bérezésre is. Ha­tározzák meg munkakörön­ként, hogy hol a fizetés alsó és felső határa. Rendszer nt nagy vita kerekedik-azon, hogy melyik szakmunkásnak, segédmunkásnak emeljék tíz vagy húsz fillérrel az órabé­rét. Ezekben a döntésekben általában részt vesz a szak- szervezet. Műszakiakat és adminisztrátorokat azonban úgy vesznek föl ilyen vagy olyan bérrel, hogy a szak- szervezet nem is tud róla. Éppen ezért tartjuk szüksé­gesnek, hogy a vállalat alkot­mányában szerepeljen a mű­szakiak és adminisztrátorok bérének alsó és felső halára. Ha pedig kiemelt bért kíván­nak adni valakinek, akkor be­széljék meg a szakszervezet­tel. • Még egyre hívnám fel a fi­gyelmet. Rögzítsék a kollek­tív szerződésben, hogy a vál­lalati terv készítésekor kér­jék ki a szakszervezet véle­ményét. Ez azért szükséges, mert a tapasztalatok szerint általában a már elfogadott tervet Ismertetik a szakszer­vezettel. Az üzemi demokrá­cia kibontakoztatásához, a dolgozók értékes és hasznos gondolatainak, ötleteinek, ja­vaslatainak felhasználásához az utóbbi nem elég. — SzorpaJmazza-c __a 11 DVS7. megyei bizottsága a megkötött kollektiv szer­ződések megismertetését a dolgozókkal? — Általában a választás idején köti meg a szakszer­vezet és a vállalat a kollek­tív szerződést. Például a Pa­tyolatnál már elkészültek ve­le, s a napokban írják alá. Mindegyiket az jellemzi — a megyei bizottság legnagyobb örömére —, hogy nem csök­kentették az étkezési térítést, a közlekedési költségekhez való hozzájárulást, a munka­ruhát stb. Általános törekvés volt a gazdasági vezetők ré­széről, hogy a törvényes ke­retek között minden lehetősé­get kihasználjanak. Ami a kollektív szerződések megis­merését illeti, szakszervezeti bizottságaink foglalkoznak ez­zel. Például a Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál játékos formában, szellemi vetélkedőn szeretnék megismertetni a kollektív szerződést minden­kivel. Lehet, hogy a megyei bizottság felkarolja ezt az ötletet, s megrendezi a Ki mit tud a vállalat kollektív sjjjsr- ződéséről?-vetélkedőt. A ma­gunk részéről azt tanácsoljuk minden vállalat iák. rendsze­resen foglalkozni’ iák a kol­lektív szerződéssel briaád- gyűlésen, termelési tanácsko­záson, kerekasztal b sz ügeté­sen, hogy a vállaln* alkotmá­nya senki előtt se legyen is­meretlen — fejezte be nyi­latkozatát Dolgos Gyula. l. a A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára fölvesz 16-40 éves korig női átképzés tanulókat 'Japonta háromszori étkezést és munkásszáll ást kedvezményesen biztosítunk. (8028)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom