Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-19 / 41. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1969. február IS­Riad Bagdadban Mahmud Riadót, az EAK külügyminiszterét, aki hétfőn érkezett Bej rútból Bagdadba, kedden fogadta Hasszán Al- Bakr köztársasági elnök. Riad az iraki, elnöknek átnyújtotta Nasszer elnök üzenetét. Az EAK külügyminisztere körút­ja során visszatér Bejrútba, majd folytatja útját Szaúd- Arábiába. Libanonban megelégedéssel nyilatkoznak Riad bejrúti lá­togatásának eredményéről. Hangsúlyozzák, hogy az EAT' és Libanon nézetei azonosak abban a vonatkozásban, hogy a közel-keleti konfliktust poli­tikai úton, a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata alapján kell rendezni. Rasid Karami libanoni miniszterel­nök kijelentette, hogy »teljes mértékben el vagyunk szánva arra, hogy mindent megte­gyünk az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért és a Palesztinái nép tör­vényes jogainak biztosítá­sáért«. (MTI) VIETNAM Ho Si Minh újévi üdvözlete Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­ke a holdújév alkalmából üze­netet intézett Nguyen Huu Thóhoz, a DNFF Központi Bi­zottsága Elnökségének elnöké hez. Ho Si Minh hangsúlyozza hogy az elmúlt évben Dél- Vietnam lakossága a DNFI vezetése alatt nagyjelentőség'" győzelmeket aratott az ameri­kai imperialisták ellen a nem­zeti ügyért vívott harcban. Be­fejezésül kifejezd azt a meg­győződését, hogy az új eszten­dőben a déli hazafiak a világ népeinek támogatását élvezve további csapásokat mérnek az amerikai • agresszorakra és la­kájaikra és újabb sikereket ér­nek el a Dél-Vietnam felsza­badításáért, függetlenségéért vívott harcban. Harci mérleg A VNA hírügynökség össze­foglaló jelentése megái lapítja hogy február első felében a dél-vietnami népi fegyvere, erők számos sikeres akció hajtottak végre. Saigon térségében a népi fegyveres erők az ellenséget arra kényszerí tették, hogy erőit és fegyvereit a város vé­delmére összpontosítsa. Az Szigorú biztonsági intézkedések Sugár András, az MTI tu­dósítója jelenti: A Scotland Yard rendkívül szigorú biztonsági intézkedé­seket tesz Nixon elnök hét­főn kezdődő londoni látoga­tása előtt. Mint közölték, az elnök nem az amerikai nagykövet Regents parkban levő rezidenciájában fog lak­ni, hanem a város közepén emelkedő Claridges szállóban, amely az utóbbi évek során egyebek között Kosziginnak, Konstantin görög királynak, Trudeau kanadai miniszter- elnöknek és sok más világ­hírű személyiségnek adott otthont. Mint a Nixon biztonságáért felelős rendőrfőnök közölte, a szállodában jobban tudnak vigyázni az elnökre, mert ott »a rendőrség minden folyosót úgy ismer, mint a tenyerét«. Ráadásul a Claridges igen < közel van a Downing-street 10-hez, a Buckingham-palo- tához és az amerikai nagykö­vetséghez egyaránt s az el­nöki gépkocsisor lerövidített útvonalai kevesebb fejfájást okoznak a rendőröknek, mintha a messzebb eső nagy­követi villától kellene számí­tani a távolságot csak ultrabaloldali, trockista anarchista csoportocskák je­lentettek be. Egy kisebb cső port — az úgynevezett farra dalmi diákszövetség — szövi vője azít mondotta, hogy »-ül­dözőbe »eszí és meghajszolja« Nixont valamennyi london’ autózása során. Az utazások száma egyébként a lehető leg­kisebb lesz; Nizon hétfő este1 hat és hé' óra között érkezik angol föld­re, a repülőtérről egyenest a brit kormányfő Chequersi vi­déki rezidenciájába hajtat ahol Wilsonnal vacsorázik. In­nen éjfél körül érkezik a Cla­ridges szállóba. Kedden dél- j előtt a Downing-street 10 szám alatti miniszterelnöksé­gen folytat második megbe­szélést Wilsonnal, majd a Buckingham-palotában Erzsé­bet királynőnél ebédel. Dél­után egy-két vendéget fogad s szállodában, köztük Edward Heath tory pártvezért. E talál­kozó pikantériáját az adja meg, hogy 1963-ban, amikor Kennedy elnök Angliában iárt, az akkori konzervatr>' kormány nem engedélyezte hogy a munkáspárti ellenzék vezére találkozzék a maga'- rangú vendéggel. Wilson most amerikai katonák és a csatlós katonák laktanyáikba zárkóz­tak, miközben a B—52-es re­pülőgépek naponta 400—70C tonna bombát szórtak a város központjától 35 kilométerre fekvő területekre. Nam Bo térségében február 1-ón a felszabadító erők két órás harc során 1450 amerikai katonát sebesítettak meg vagy ölték meg. Február 2-án a hazafiak Tay Ninh közelében a bábhadsereg 3 szakaszát morzsolták fel és közben háromszáz ellensége^ katonát semmisítettek meg. A felszabadító harcosok 25 ka­tonai járművet tettek használ­hatatlanná és négy repülőgé­pet lelőtték. Február 5-én a partizánok Saigontól északnyugatra B" Ria térségében két ellenséges szakaszt morzsoltak fel. Súlyos veszteség érte az el­lenséget Hűé környékén is. A felszabadító erők állandó jel- 'eggel támadták az amerikai hadállásokat, sőt támadást in­téztek a Hűé központjában le­vő egvik amerikai támaszpont ellen is. Február 6-án és 7-én a haza­fiak Giong Trom környékén nyolc amerikai zászlóaljat ke­rítettek be. Eközben az ellen­séges katonák százait pusztí­tották el és hét repülőgépet le­lőtték. Magyarok Szlovákiában Beszélgetés Dobos László miniszterrel SZLOVÁKIA FŐVÁROSA — akárcsak a többi szocia­lista főváros — építőállvá­nyok városa is; az elmúlt két évtizedben szinte új Po­zsony nőtt fel az ódon, múl­tat idéző öreg házak körül. Van egy félig tréfás mon­dás, szlovákiai magyarok idézik. »A századfordulón szlovák építőmunkások épí­tették fel Budapest palotáit, a kölcsönt most visszaadják a szlovákiai magyarok, mert az új Pozsony építői között igen-igen sok a magyar«. A mondásban van igazság. A mintegy 600 000 szlovákiai magyarból az alkalmazottak 13,1 százaléka az építőipar­ban dolgozik. Ez az arány a legmagasabb a nemzetiségek között. A félmilliónál jóval több szlovákiai magyar fog­lalkozási megoszlása egyéb­ként is sokatmondó. Az al­kalmazottak fele a mező- gazdaságban és erdőgazda­ságban dolgozik; viszonylag kevés (a cseh és szlovák lakosság azonos foglalkozta­tottságának részesedését te­kintve csak kétharmadnyi) a kereskedelemben, élelmi­szeriparban, postánál, s még kevesebb a szolgáltatások szférájában. A magyar la­kosságból a nőknek 27 szá­zaléka alkalmazott. (A cse­heknél ez az arány 43, a szlovákoknál 36, az ukrá­noknál 37 százalék.) Ezek a számok a szlová­kiai magyarok gazdasági te­vékenységét viszonylagos pontossággal mutató adatok az elmúlt két évtized nem könnyű idejére is utalnak, s aki ma beszélget a szlová­kiai magyar nemzetiség ve­zetőivel, az inkább a ma és a holnap aktuális kérdései­ről hallja megnyilatkozásai­kat Nemrég alkalmam volt Dobos Lászlóval, a Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának tárcanélküli mi­niszterével beszélgetni, ami­kor gazdasági kérdések­ről szóltam, meg is jegyez­te, hogy az általam a cseh­szlovák statisztikából idézett fenti számok valószínűleg hamarosan módosulnak. — Hamarosan: ez persze több esztendőt jelent. De ha hozzálátunk a szlovák kor­mány most kidolgozás alatt álló terveinek megvalósítá­sához, a magyar nemzetiség által lakott terület is gazda­gabb lesz ipari létesítmé­nyekben. Főként a vegy­iparra gondolok, a takar­mány-feldolgozó iparra, a konzerviparra. A vízműve- sítés is lehetővé tesz na- gyobbszabású iparosítást. Ma terv, de talán valósággá lesz egy szlovákiai autógyár megépítése is. Az újságíró az iparosítás és a magyar nemzetiségű lakosság holnapjáról kér­dez, s Szlovákia magyar mi­nisztere rögtön a kérdés po­litikai lényegével felel. — NÁLUNK 1969 ÜJEVE egyúttal merőben új helyzet kezdete is volt. Nem azért persze — mondja —, mert én éppen akkor kerültem be a miniszteri szobába, ha­nem mert egy múlt év végi alkotmánytörvény végre a két nemzettel, a csehvel és a szlovákkal azonos társa­dalmi alakulatnak, kollektív jogokkal rendelkező népcso­portnak, az államhatalom részesének és forrásának te­kinti a nemzetiségeket is. A föderatív szerkezetű Csehszlovákia két köztársa­ságában valamivel több mint 800 000 nemzetiségi polgár él, 121 000 a németek, 70 000 a lengyelek, 55 000 az ukránok száma — a hat­százezernyi magyar kis ki­vétellel Dél-Szlovákiában él, van olyan járás, ahol több­ségben, a dunaszerdahelyi járás 86.7 százalék vagy a komáromi járás 69,4 száza­lék magyart tart nyilván, más dél-szlovákiai járások­ban 27—45 százalék között van az arány. — Most egy alkotmány­törvény alapján, amely az államvezetésben is számít a magyar nemzetiség részvé­telére, a magyar tárcanél­küli miniszteren kívül a kormányban három magyar miniszterhelyettes lesz — folytatja Dobos László —•, s fontos beosztásokba is jóné- hány magyar szakember ke­rül a minisztériumokba. A föderációs törvény élet­belépte óta a szlovák kor­mány mellett a Szlovák Nemzeti Tanács szerepe is megnőtt; ez a két testület a tényleges hatalom birtokosa. A Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke is magyar: dr. Szabó Rezső, a magya­rok régi szervezetének, a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetsé­gének vezetője. A kétkama­rás csehszlovákiai törvény­hozó testületben, a parla­mentben összesen huszonegy magyar képviselő van; a járási nemzeti bizottságok­ban is ott vannak a magya­rok. HA SZLOVÁKIÁBAN ma­gyarokkal találkozik az em­ber, miniszter, munkás vagy értelmiségi egyaránt ezt mondja: nem a múltra, a valóban nehéz időkre, a sé­relmekre kell nézni, hanem a jelenre. Az általános kép­ben, a sok-sok bonyolult probléma megoldását igény­lő csehszlovákiai konszoli­dációban a magyar nemze­tiség — jogai, helye, munká­ja értéke ismeretében — a rend és az építés oldalán áll Gárdos Miklós Tüntetési szándékot egyelőre farrwonalObbrnpik bizonyult. Nyugatnémet rakétafejek A nyugatnémet Dcmier-cóg megrendelést kapott negyven Skua mintájú rakéta-robbanó­fej gyártására. Ezt a típust ta­valy novemberben próbálták ki Spanyolországban. Az a tény, hogy a Domier-cég gyártja és próbálja majd ki ezeket a rakétafejeket, össze­függ a bonni és a dél-afrikai kormány között 1961-ben ka­tonai és atorregyii ttműködé- ügyében létrejött titkos meg­állapodással. A titkos egyezmény alapján a bonni hadügyminisztérium által finanszírozott egyik nyu­gatnémet intézet 1964-ber Déd-Afrikában, Portugál An­gola határa közelében rakétr megfigyelő állomást épített 12r méter magas antennákkal. A legközelebbi hónapokban a Domier-cég által gyártandó robbanófejeket az említett dél­afrikai megfigyelő állomáson is ld fogják próbálni MIT AKAR BONN? A fővárosi lapok tegnap ha­zánkban is hirül adták, hogy most szerzett értesülés sze­rint a bonni kormány Fehér Könyvet adott ki a Bundes- wehrrőL íme, az NSZK, amely oly méltatlankodva tiltakozik, midőn a revansizmus és a mi- litaiizmus tendenciáit olvas­sák a fejére, most »a haza vé­delmére« felszólító Fehér Könyvet ad ki, az első ilyen jellegűt a nyugatnémet állam fennállása óta. S éppen azt az időpontot választották ki er­re, amidőn Nyugat-Berlin kö­rül amúgyis újabb feszültsé­get provokáltak; mert minden­áron ott akarják megválaszta­ni az NSZK új elnökét, mint­ha e célra Bonn vagy bánme­lyik, csakugyan nyugatnémet a ' Kínai Népköztársaság Képünk: A Nordica nevű A íTrnioltnnfrhn! WsPílrt portugál gyarmat felé tartó úton fi llOnwHOngUUi TldCdO három hongkongi hajót elfogott. hongkongi jacht utasait álrázolja Macaóban. Ezt a hajót is feltartóztatták a Kínai Nép­köztársaság tengerészeti erői, de később megengedték, hogy a jacht folytassa útját kitű­zött célja felé. CAP «- Képtávírón érkezett) területen fekvő város nem lenne megfelelő. De hát Bonn, úgy látszik, nem akar tanulni. Hiába állít ják még a józanul gondolko­dó, realista nyugatnémet la­pok is: mennyire hely tele- volt ez a nyugat-berlini el- nöücválasztási provokáció, hiá­ba bírálja ugyancsak magá­nak a nyugatnémet sajtónak egy része is a most megjelen­tetett Fehér Könyvet, Kiesin- gerék haladnak tovább az ir­realitások, az európai feszült­ség fenntartásának útján. A Fehér Könyvben azzal hival­kodnak, hogy 1971-re a Bún deswehr létszáma már eléri s 460 ezret, s az 1972-es katona5 költségvetés 19 milliárd már­káját 1973-ban további re­kordösszegre, 21 milliárdira emelik! Mindezt »a békére és . a feszültség enyhítésére irá­nyuló politika« nevében, mert természetesen ezzel indokol­ják mérhetetlen fegyverkezési hajszájukat Nem is mi, de egy nyugatnémet lap, a Kölner Stadt-amzeiger teszi fel a kér­dést az NSZK kormányának: »Mit akar Bonn? A lakossá­got akarja megijeszteni, a szö­vetségeseket megriasztan5 vagy eltérni saját, rossz politi­kájától?« Sajnos, az utóbbira egyelőre semmilyen jel nam mutat. Kérdés persze, hogy a feb­ruár 23-án Európába érkeze Nixon elnök mit intéz Bonn­ban? Valószínű, hogy rövidre szabott kőrútjának fő célja csupán a személyes tájékozó­dás lesz európai szövetségesei­nél. Kevés jel vall arra — leg­alábbis egyelőre —, hogy újra átgondolt politikával mérsék­letre inti majd az NSZK-t, hi szén a nyugat-berlini villám- 'á toga tás t is útitervébe vette Nixon, az ilyen lépés pedig, kivált néhány nappal csupán a március 5-re meghirdetett el­nökválasztás előtt, nem alkal­mas a feszültség enyhítésére. Újabb tanú: a pöttyös ruhás lány A titokzatos, pöttyös ruhás lány, a Robert Kennedy gyil­kosság ügyében indított nyo­mozás egyik kulcsszemélyisé­ge megjelenik a Los Angeles-i bíróság előtt. A Sirhan-per hétfői napjár Vincent di Pierro, az Ambas sad or szálló olasz alkalmazott­ja bevallotta, hogy szokása szerint saamügyre veszi a csi­nos hölgyeket A gyilkosság előtt látta, hogy Sirhan egy pöttyös ruhás, feltűnően csi­nos lánnyal beszélget, aki többször áirhanra mosolygott. Di Pierro az ügyészség részé­ről mutatott fényképek alap­ién felismerte a titokzato- hölgyet és így sikerült az azo nosítás. A lányt Valeric Schultenak hívják. A hétfői tárgyaláson Frank Burns, Kennedy elnökválasz­tási hadjáratának egyik szer­vezője arról számolt be, hog> látta, amint Sirhan leadja a -•égzetes lövést, és utána re­volvere csövével követi a föld­re hanyatló szenátort. Jesus Perez, az Ambassador izálló alkalmazottja, aki utol­sónak rázott kezet a szenátor­ral, kijelentette, hegy Sirhan félórával a gyilkosság előtt megkérdezte tőle, hogy Ken­nedy áthalad-e a szálló kony­háján. »Akkor még semmit sem gyanítottam« — mondot­ta. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy felismerné-e az ille­tő személyt, Perez gondolko­dás nélkül Sirhanra mutatott. r_rcz vallomásában még azt is elmondotta, hogy látta, amint Sirhan Kennedyre tü­zelt és utóira hallotta, hogy valamit maga elé mormolt. A tanú szerint Sirhan a gyilkos- tág után a »szánná« szót is­mételgette. A »szánná« arab szó, magyarul »egy évet« je­lent (MTI) Kínai fűszúrás A Lityeratumaja Gazeta időről időre ismerteti a pekin­gi rádió. Önmagunkért beszélő adásait. Ezúttal a szovjet hetilap a kínai rádió nyomán arról a »csodáról« számol be, amelynek során 130 süketnéma közül 125 megszólalt és »tízezer évig tartó életet« kívánt Mao elnöknek. Az eset a következőképpen történt. Egy öt főből álló egészségügyi brigád kereste fel az egyik süketnéma-iskolát, hogy tüszúrásos kezeléssel adja vissza az ott tanulók hang­ját és hallását. Hogy a gyógyítás legjobb formáját megtalál­ják, az egészségügyiek úgy döntöttek, hogy a kísérlet lefoly­tatását valamelyikükön mutatják be. Csou Pu-jui vállalko­zott rá, hogy elsőként alkalmazzák rajta a tüszúrásos mód­szert, amelyről a burzsoá tekintélyek úgy vélik, hogy három centiméteres szúrás esetén az egészséges embert is némává teheti, az öt centiméteres szúrás pedig halálos is lehet. Amikor a tű három centiméternyire behatolt Csou Pu- jui testébe, eszébe ötlött: hátha valóban megnémul, de eb­ben a pillanatban ránézett a falon függő, arany hátterű Mao-képre, s szilárdan elhatározta: azért, hogy a süketné­mák azt kiálthassák »Éljen Mao Ce-tung tízezer évig!-» bár­milyen kockázatot vállal, s kérte, hogy a tűt öt centiméter­nyire szúrják testébe. A pekingi rádió szerint végül is a »csoda» megtörtént: a süketnémák a megfelelő kezelés után éltették Mao Ce- t.ungot s elénekelték a Keleti szél című dalt (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom