Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

Kedd, 1969. február 18. 3 JMOGTI néplap A korszerű termelés a tsz-ek fejlődésének biztosítéka (Folytatás az 1. oldalról) felszabadulás után vált lehető­vé, hogy újra kezdjük az ak­kori utat. 1958—59-ben megte­remtődtek a feltételei, hogy a a párt, a dolgozó parasztokkal együtt megvalósítsa a ma fél évszázada megkezdett történel­mi átalakulást. Az elmúlt tíz év bebizonyította: a magyar kommunisták helyesen jártak el, amikor ezt ajánlották a ma­gyar parasztoknak: a mozga­lom mély gyökeret eresztett, s megváltoztatta a magyar falu arculatát, jobbá tette az em­berek életét. Amíg idáig elju­tottunk, sok előítéletet kellett leküzdeni: nehéz volt az elha­tározás, sokan vívódtak önma­gukkal, családjukkal. A cél megérte; a párt, a kormány mindvégig töretlen politikát folytatott: a parasztságot a tár­sadalom többi tagjával egyenlő rangú emberré tette. 1967-ben 35, tavaly pedig 41 millió fo­rintot fordítottunk a szociális problémák javítására. A be­tegbiztosítás, a nyugdíj, a fi­zetett szabadság mind-mind ezt a célt szolgálja. Ezután -arról beszélt a me­gyei pártbizottság első titkára, hogy a somogyi tsz-ek tagjai­nak döntő többsége jól és egyre jobban él. Az is igaz, hogy van még javítani való. Megemlítette, hogy a tapso- nyiak szövetkezete körülbelül a megyei szinten áll: vannak ennél jobb szövetkeztek, s akadnak — főleg a rossz ve­zetés és a kedvezőtlen adott­ságok miatt — gyengébbek is. Nem szabad elfelejteni azt sem. hogy sok még a lehetőség: az új gazdaságirányítási rend­szer kedvezően hatott a szö­vetkezeti gazdálkodásra. A múlt évben például — az aszály ellenére — tizenhét százalékkal nőtt a termelési érték a szövetkezetekben, s húsz százalékkal csökkent a gyenge tsz-ek mérleghiánya, a tiszta vagyon pedig 300—350 millió forinttal gyarapodott. A számok a tíz év fejlődéséről is beszélnek: a tiszta vagyon ki­lencszeresére, a termelési ér­ték pedig ötszörösére nőtt. Megháromszorozódott a tagok részesedése is. — A magyar parasztság végképp eljegyezte magát a jó renddel, a szocializmussal. Valamikor attól féltették a parasztságot, hogy nem tud­nak majd mit kezdeni uraik nélkül. Azt hiszem, nem hiányzik a bábáskodás: az emberek előrenéznek, s a me­gyei pártbizottság most is ar­ra ösztönzi a gazdaságokat, hogy használják ki jobban a lehetőségeket, tegyenek töb­bet a biztonságos gazdálkodás megteremtéséért. Ez korsze­rűbb állattenyésztést, jobb gépesítést jelent és több szak­embert a szövetkezetekben. Jelenleg 140 mérnök és felső­fokú technikumot végzett me­zőgazdász dolgozik a tsz-ek- ben. Ezt a következő 6—7 év­ben meg kell háromszorozni, négyszerezni, hiszen ez a biz­tosítéka a kórszerű technika alkalmazásának. Én azt mon­dom: ne sajnáljuk a fiatalok­tól a havi 4—500 forintos ösz­töndíjat. Amikor a szakembe­rekről beszélünk, ne, feledkez­zünk meg a szakmunkásokról sem: az állattenyésztés, a nö­vénytermesztés különböző ága ma már — szakma. Régen a falusi ember mindenhez ér­tett; az akkori tudás azonban a mostani boldogulás szem­pontjából nézve kevés. Azóta nagyobb rangot kapott a me­zőgazdasági foglalkozás, nőt­tek a követelmények is. — Sokat kell tennünk az építési beruházások megvalósí­tásáért — folytatta Németh elvtárs. — A TÖVAL-ok az igé­nyek nagy részét már kielégí­tik a mezőgazdaságban: a fej­lődést is figyelembe véve azonban néhány éven belül meg kell kétszerezni kapacitá­sukat. Amikor a fejlesztésről beszélünk, a gépesítésről is szólni kell: a múlt évben sok tsz elhanyagolta ezt, még az amortizációs alapját sem hasz­nálta fel teljesen, pedig az elhasználódott, csökkent érté­kű gépeket pótolni kell. Ami­kor a továbbfejlődés lehető­ségeiről beszélünk, az inten­zív gazdálkodásra ösztönözzük a szövetkezeteket, azért tesz- szük, hogy még könnyebb és eredményesebb legyen a pa­raszti munka, jobban éljenek a szövetkezetek gazdái, hi­szen mint eddig, ezután is az ember áll munkánk közép­pontjában. — Örülök, hogy jól zárták az 1968-as évet a tapsonyiak és annak is, hogy megvan a tö­rekvés az eredmények fokozá­sára. Használják ki az új me­chanizmus adta lehetőségeket. Ehhez kívánok a szorgalmas tapsonyiaknak sok sikert — fejezte be hozzászólását Né­meth Ferenc elvtárs. A közgyűlés külön köszön­tötte a huszonhárom nyugdíj­ba vonuló tagot A könyv — jelképes jutalom az eddig vég­zett munkáért — becses érté­ke lesz mindegyiküknek. A bensőséges légkörben lezajlott zárszámadáson elhangzott a felajánlás is: az idős szövet­kezeti gazdák ezután is részt kérnek és vállalnak a közös gazdaság gondjaiból. VISSZAÚT ... A földhányás mellett gyorsan felhúzózkodott és már­is hason kúszott a drótakadály felé. Tudta, hogy hol van a hely, ahol átcsúszhat a tüskés drót alatt. ... Az árokban az őrmester mellett egy legény ügyelt a drótra, amely egy hengerről tekergőzött le és a másik vége Bradleynél volt. — Állj... A hengert forgató katona várt. A huzal megfeszült. — Engedj... Forgott a korong... — Hány méter? — Hetven... — mondta a másik katona aki mérte a hu­zal hosszúságát. Az őrmester megelégedetten bólintott. De száz méternél már kissé csodálkozott. — Száztíz... A kabil-állás megelevene­dett. Sűrű lövések hangzottak és egy gépfegyver is megszó­lalt. — Észrevették! — düny- nyögte az őrmester és idegesen szívta a fogát. — Százhatvan... — Tisztára bolond! Egy világító bomba esett a síkság közepére és sápadt iz­zással ragyogta be a terméket­len, sziklás vidéket. A 9-es szerencséjére, kívül esett a fénykörön. Száznyolcvan méternél nem húzott több drótot. Ügy lát­szik, megállt. Az őrmester fü­léhez tette a kagylót. — Lórién őrmester.. . Lórién őrmester... — mondta halkan a kagylóba. Várt. — Lórién őrmester... ismé­telte. — Lórién őrmester. . Végre néhány sercegő, fur­csa zörej után suttogás hallat­szott a kagylóból: — 9-es közlegény... Jól hal­lani amit mondok? — Igen. Hol van? — A Taurir del Uarzaszt délkeleti lejtőjével szemben, a mocsárban egy szikla mö­gött. Jobbra tőlem hatalmas, mohos fatörzs fekszik. — Tudom már. Szemben magával gépfegyver-fészeknek kell lennie a gránitszirt olda­lán. — suttogta az őrmester és felvett egy másik kagylót, hogy a tüzérséggel beszéljen. — megfigyelő van a Taurirt del Uarzaszt délkeleti lejtőjé­vel szemben, a magányos szik­la mögött. Jobbra tőle mo­hos fatörzs... Altisztek siettek a szakasza­ikhoz. Az árok megélénkült. Pontban éjfélkor eldördült valamennyi francia ágyú és megindult az általános táma­dás előkészítése. Bradley a kő mögött lapult, nyakig sárosán a mocsárban, fülén a kagylóval. Jól látta a kabilok humuszait. A francia gránátok messze az árok mö­gött estek le. — Hosszú... — suttogta a kagylóba. — Legalább ötven méter. A becsapódások a hegyoldal felől a hegy lábához értek. — Még mindig hosszú... Most egymás után hat— nyolc lövés a mocsárba csa­pott be. toronvmagasságnyira fröccsentve a hínárt. Bradley a szikla mögött másodpercekig lapult arcra borulva, aztán újra a kagylóba suttogott: — Rövid... Legalább har­minc méter. . . és kissé nyugat fel'1'. . . De most már a kabilok is tudták, hogy megfigyelő van valahol... Vaktában lőtték a terepet ágyúval és gépfegy­verrel. Erős gyalogsági tűz árasztotta el a síkságot golyó­val. Most az volt a szerencséje Bradleynek, hogy ennyire elő­re jött. Sokkal távolabb ke­resték a megfigyelőt. Azért a lövedékek által felcsapott kövek, szétfröccsenő repesz- darabok ott röpködtek körü­lötte. Sokszor percekig nem látott semmit, csak feküdt arcra borulva — Még mindig rövid!... Az irány jó... Most megtalálták! Egy reflektor fénye a kőre tűzött és észrevették, hogy mo­zog valaki. Doboltak a puska- és gépfegyvergolyók a kövön, egy srapnel robbant vijjogva a közelben ... A francia tüzérség is poko­lian dolgozott, de nem talál­ta el az árkot. A fülsiketítő hangzavarban most már Brad­ley felesleges óvatosság nél­kül ordította a kagylóba: — Még mindig rövid!... — üvöltött. — még mindig rövid! Jobbra—balra tőle sűrűn csapódtak le a lövedékek. Percek kérdése volt, hogy sziklástól, mindenestől fel­röpüljön, vagy lekaszálja egy nagyobb repeszdarab. A sa­ját hangját sem hallotta a Javult az autóbuszközlekedés Hat csuklós kocsi a csúcsforgalomban Két fordulóban másfélezer utast szállítanak Az elmúlt hetekben észreve­hetően javult a városban az autóbuszközlekedés. A tartós havazás, az azt követő gyors olvadás sem okozott különö­sebb akadályt a kaposvári já­ratoknál. Kevesebb volt a mo­torhiba is, késésekről sem pa­naszkodtak az utasok. A lényeges változás egyik oka: az AKÖV dolgozói, gép­kocsivezetők és szerelők — korábbi ígéretüknek megfele­lően — mindent megtesznek, hogy zavartalan legyen a város közlekedése. A városi személyszállítás helyzetének megjavításához még ennél is nagyobb mérték­ben járult hozzá, hogy az el­múlt napokban megérkeztek a csuklós autóbuszok. Ezek belé­pésével egyetlen fordulóban háromszázhatvan utas juthat el úticéljához. Mind a három kocsit a városi forgalomba ál­lították be, és most már hat csuklós busz közlekedik Ka­posváron, átlagosan húszperces menetidővel. Ez azt jelenti, hogy a hat, egyenként százhúsz személyes kocsi csúcsforgalom­ban másfél ezer embert visz a munkahelyére, vagy hoz a munkahelyéről vissza a város­ba. Az új autóbuszok megérke­zésével lényegesen javult a közlekedés kulturálisága is, amivel korábban gyakran volt baj. A három új csuklós busz a textilművek, a Rokkanttelep és a Kaposfüred felé vezető járaton közlekedik. Még egyelőre várat magára az egyik legforgalmasabb vo­nal, a vasútállomás és a hús­kombinát közötti út csuklós já­ratra való átállítása. Az újabb százhúsz személyes kocsi be­lépésével már tovább javulna a városi közlekedés. Az AKÖV gépkocsivezetői most a kedve­zőtlen időjárási viszonyok kö­zött is helytállnak: a városi közlekedésben a havas, síkos utakon is menetrendszerűen közlekednek az autóbuszok. N. J. Barátsági est Szabáson (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront községi bi­zottsága és a községi tanács ren­dezésében került sor a napokban Szabáson a bolgár—magyar ba­rátsági nagygyűlésre. Ebből az alkalomból már a kora délutáni órákban a községbe érkezett Ru­men Gercsev, a Bolgár Kulturá­lis Iroda helyettes igazgatója Kiss Józsefnének, a Hazafias Népfront megyei bizottsága mun­katársának kíséretében. A köz­ségben tett séta után a vendégek a község vezetőivel beszélgettek. Este a zsúfolásig megtelt műve­lődési otthonban került sor a nagygyűlésre, amelyen a vendé­geken kívül részt vett Hamvas Já­nos, a járási tanács elnökhelyet­tese és Szabó Miklós, a Hazafias Népfront járási titkára is. A két nép barátságáról Szabó Miklós és Rumen Gercsev emlékezett meg. Ezt követően több kisfilmet vetítettek le, amelyek Bulgária fejlődésével, népével, kultúrájá­val ismertették meg a gyűlés részvevőit. SZÁMVETÉS Erős szél süvít. A házakat hóbunda takarja. Az utcák csöndesek. Az emberek otthon keresnek elfoglaltságot maguk- i nak, vagy meleg szobában ösz- szegyűlve idézik fel az elmúlt éveket, és vetnek számot a ta­valyi eredményekkel. Szólád is kihaltnak látszik. Az egyre erősödő havazás elől mindenki fedél alá menekül. Tormáéknál összejött a család. Amikor benyitok, a házigazda nagyobbik fiával és egyik me­nyével beszélget. Torma néni a nagy ablak előtt varrógépen dolgozik. Torma Sándor az idén ment nyugdíjba. Piros arca, friss mozgása azonban feledteti ko­rát. Azt mondja, még néhány évig szeretne dolgozni. Kitartó munkája eredményeként nem­rég szép családi házat épített, de gépkocsira is jutott. — A fiamnak vettem, ami­kor leszerelt — mondja az idős házigazda. — Megtörni pipáját, és nagyot szippantva derűsen hozzáteszi: — Eleget gyalogol­tunk mi fiatal korunkban, legalább nekik legyen köny- nyebb. — Nyáron, amikor jó idő van, elvisz minket a fiam a Balatonra vagy valamelyik fürdőre — szól közbe Torma néni. A Torma családot mindig szorgalmasnak ismerték a fa­luban. Most is az elsők között vannak. Torma Sándor tíz éve t tagja a közösnek. sűrű robbanások végítéleti f Á hízókat már levágták, de zengésétől. Világítóbomba J most sem üres. Hét süldő robbant... Nappali fény bo- J röfög benne. Fejőstehén áll az rította a síkságot és most jól J istállóban, ez azonkívül, hogy f a családnak a tejterméket ad­ja — pénzt is hoz a házhoz. A baromfiudvarban csaknem 60 látták mind a két oldalon.^ hogy Bradley egy másodpercre^ felemelkedett! Erős ütést ér­zett, de minden erejét össze­szedve, belekiáltott a kagyló­ba: — Kicsit rövid! Nem több nyolc méternél! Aztán lebukott a szikla rnö­—70 tyúk kapirgál a hóban. A 40 kacsa már a hízóba került. Most. amikor erős szél bo­rotválja a havas határt, nincs különösebb munkája a falusi embernek. Még a favágás is ^szünetel a járhatatlan utak gé, de nem méletét... vesztette el esz-*miatt' Tormáéknál azonban f ilyenkor sem unatkoznak a ház $ körül is akad munka bőven. Torma Sándor a kis háztáji­robbant! Karok, fejek, szúró- * ban szőlővel is foglalkozik, nyok emelkedtek egy magas- ^ Mostanában szép a termés, ba törő láng- és füstsávval a ^ ezért is bíbelődik szívesen ve- levegöbe. Brandley a könyöké- 4 le. Pedig ő nem szereti a bort. re támaszkodva, erhomályosu-J Mondja is: tíz ujján meg tud- ló öntudattal ordította: J ná számolni, hogy hány litert — Telitalálat!... Telj... i fogyasztott el életében. Tor­Az utolsó szótag helyeit egy hörgés buggyant ki a száján. Tántorogva felállt és egymás­után két kézigránátot dobott a gépfegyvert fedező gránit­szikla mögé. Csak egy halom kavics ma­radt az állás helyén. Éles fájda­lom futott végig a testén, fe­léje rohant a mocskos, nedves föld és az arcába csapódott. (Folytatjuk.) máék elégedetten várják a ta­vaszt. Amikor megkérdeztem Sanyi bácsit, mi az oka, hogy néhá- nyan mégis panaszkodnak, így válaszolt: — Amióta a fejemre emlék­szem, mindig földben dolgoz­tam. Aki lelkiismeretesen vég­zi a munkáját, annak megvan f a kenyere. (K. Varga)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom