Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

A tél szerelmese XXV. évfolyaui, 11. szám. Szerda, 1969. január 15. RAF FAI SAROLTA: EGYSZÁL MAGAM Reflexiók és kritikai megjegyzések a dráma kaposvári előadásáról Csak érvényes y menet- vagy belépőjeggyel! Két éve könyvnapi megle­petés, tavaly országos vissz­hangé színpadi siker volt Raffai Sarolta Egyszál magam című alkotása. Népszerű a re­gény: drámai változatát egy év alatt három vidéki színház is műsorára tűzte. Mi a titka? Valóban ennyire jó, vágj' csak »»felkapták-'? őszinte, szép alkotás az Egyszál magam. Bátor és lel- kiismeretébresztö, felkavaró és nyugtalanító vizsgálódás társadalmunk ’'mélytengeri áramlataiban-. A mű alap- gondolata: kiskirályok is akad­nak még — de nem mindegy, meddig... Nem lehet mind­egy: meddig, hány emberéle­tét, hitét, idegeit morzsolják szét hatalmukkal visszaélve. Raffai Sarolta itt az ember: együttélés, a szocialista etika alapvető normáinak olyanféle megsértését helyezi műve kö­zéppontjába, amelynek gyö­kerei még az ötvenes évek elején kapaszkodtak meg tár­sadalmi tudatunk — miért tagadjuk? — erre oly kedve­ző talajában. Azóta sok min­den történt ebben az ország­ban. Ahogy a darabban is visszahalljuk: »... az említett nagy dátumok között jó né­hány év elmúlt-. Volt időnk »megemészteni a dolgokat-... A kivagyiságában becstelen, közösségellenes vezetői típus; a kiszolgáltatottak megfélem­lítése és a talpnyaló törpék karrierizmusa, a prostitúció lés a kis maszek-szocializmu­sok épitgetése — össznépi ja­vakból! — viszont még nem annyira a múlté, mint amennyire kellene, hogy le­gyen. Az író tehát nem kerül­geti a lényeget. Felelősséggel és szocialista tudatossággal néz szembe a mai valóságban gyökerező káros, életeszmé­nyeinktől idegen jelenségek­kel. Határozottan és világosan körvonalazott erkölcsi és po­litikai kérdésekre keres vá­laszt drámájában. Ennek a drámának a be­mutatóját láttuk legutóbb a kaposvári Csiky Gergely Szín­házban Laczkó Mihály ren­dezésében. Itt jegyeznénk meg elöljáróban: a produk­cióban több kulcsszerepet (és több epizódszerepet is) a fi­gurától messze-távoli alkatú színészre osztottak. A dönté­sekkel nincs jogunk, eredmé­nyükkel viszont kötelességünk vitatkozni. Az alaphelyzetet és , magát a cselekményt is pedagógus­környezetbe ágyazza az író. A mű középpontjában Anna, az igazgatófeleség tanítónő vál­sága, küzdelme és bukása — emberi tragikuma áll. Anna tiszta ember, maga a tiszta, emberibb élet utáni vágy. Komplikált jellem, aki nem mentes gyöngeségektől, ha­mis illúzióktól. A maga mód­ján, a maga lehetőségei és korlátái között megpróbál ki­tömi a hazugság világából; férje kis és nagy disznóságai- val óhatatlanul összefonódó élete ketrecéből. Ám gyengé­nek bizonyul ebben a küzde­lemben. Vergődésében a kö­zösség sérelmei összefonódnak asszonyi-emberi megalázottsá- gával. Mindaddig a pontig, amelynél nincs tovább .. . De amikor kiüvölti magából az »én többet nem hazudok ér­ted!« mór korábban, megfo­galmazott döntését — már ké­ső . .. Laczkó Mihály rendezése visszafogott, egységes stílusra törekszik. Értéke az is, hogy Molnár Gábor alakja, ez a pitiáner tanügyi despota, a maga erőteljes ravaszságával és gátlástalan gonoszságával kellő hangsúlyt kapott. Lebu­kása után például úgy tűnik, összetört, s most magába roskadtan »önkritikát gyako­rol-. Hangtalan zokogása mö­gül kisandítva lesi a hatást Anna tekintetén. Szerepet ját­szik, és minden idegszála ar­ra feszül: hogyan másszon ki ebből a csávából, ebből a ten­gernyi mocsokból, amelyre most — a vizsgálat és a tan­testület egy részének határo­zott fellépése nyomán — fény derült. »Személyi varázsára-, érdemeire, összeköttetéseire apellál és érezzük: ö talpra fog állni, benne még van any- nyi vitalitás. Olyannyira, hogy nükor késszúrással a mellében kiterül, szinte azt várhatni: vigyázzunk, ez az ember még egyszer fölkel, to­vább él és rombol közöttünk... Ehhez a megjelenítéshez kel­lene kifejezöerőben felnőnie és innen kellene elbukásában is fejjel kimagasodnia Anna figurájának. Ebben a kon­cepcióban azonban a mű kö­zépponti alakja háttérbe szo­rul. Kettőssége, bonyolultsága, egész ellentmondásos valója itt egyértelműen egy tönkre­tett, idegroncs-asszony bá­gyadt, szkeptikus kísérlete, hogy kiutat találjon. Emiatt az iskolaigazgató alakja is túl hangsúlyozottnak tűnik. Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház' művésze — vendégként — Molnár Gábor iskolaigazgató szerepében nagyszerű hús-vér karakter­figurát teremt. Nincs egyetlen fölös gesztusa, egyetlen hami­san csengő mondata. Tudato­san és arányosan épített, sok­oldalú és sokszínű jellemraj­za minden porcikájában élő. Színleléseiben, »viselkedésé­ben- csakúgy, mint amikor szennyes belső világát vetítő igazi arcát tárja felénk. Szlonka Márta tisztesen bir­kózik feladatával, ám Anna igazi énjét — a maga bonyo­lultságában — föl sem vil­lantja. Dömök művelődésügyi osztályvezető figurája Dánffy Egyedülálló eset szerkesztő­ségünk 25 éves történetében, hogy egyetlen panaszhoz több mint négyszázan mellékeljék véleményüket nevük aláírásá­val. Kilenc oldalon, kettes, hármas sorokban százak iga­zolják, hogy az utóbbi napok­ban a rossz aútóbuszkozleke- dés miatt óriási késésekkel vagy egyáltalán nem jutottak e] a munkahelyükre. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kavosvári Gyárának szakszer­vezeti bizottsága levelében fel­sorolja, hogy 13-án melyik járatok nem közlekedtek, me­lyek késtek, és hogy emiatt hat órakor negyvenötén, nyolc órakor ötvenen késtek el a munkakezdésről. Ez csak egyetlen gyár, egyetlen mű­szak. Az üzemi bölcsődébe az asszonyok karjukon viszik tizfokos hidegben a gyereke­ket, akik összefagyva érkez­nek meg reggelenként. Nem egy asszony négy-öt kilomé­tert kénytelen gyalogolni gye­rekével a karján, zsebében az ötven- vagy nyolcvanforintos bérlettel. Idézzük szó szerint a leve­let:-Megjegyezzük, hogy más országokban is van mínusz 10 foknál hidegebb hőmér­séklet, és a járművek mégis közlekednek. A tél nem sors­csapás, töl lehet, sőt föl kell rá készülni. Egy több mint öt­venezer lakosú városban ilyen sajnálatos esetnek nem sza­badna előfordulnia. Más vá­rosokban sokkal rosszabb te­repviszonyok között is jobb a közlekedés. A panaszos soro­Sándor felfogásában egy százszázalékos szereposztási tévedés következménye. Egyetlen őszinte, hiteles pil­lanata nincs; egyetlen — ér­zelgős — hangot intonálva végigsiránkozza szerepét. For­ró Pál is küszködik az egyé­niségétől ugyancsak távoli figura, az igazgatóhelyettes életre keltésével. Jó és érthe­tő szövegmondása ellenére is kevés sikerrel. Égy amorozó- alkatú színész nem a legsze­rencsésebb választás a mun­káskáder pedagógus egyén i lé­sére. Akkor seni, ha apacsin­get húzunk rá és lezseren öl­töztetjük. Csalódást keltett Telessy Györgyi játéka is. A gátlástalanul magabiztos, szekszepiles szépasszony he­lyett egy ideggyenge, neuroti­kusán kapkodó valakit állí­tott elénk. A Mama szerepé­ben Takács Anna teremtett néhány megkapóan feszült pillanatot, különösen emléke­zetes dialógusában a fiával. A mellékfigurák közül Koltay Róbert, Oláh Magda, Lengyel János, és — szikrányi szere­pében — Faragó Sári villan­tott fel egy-egy életteli és jól körvonalazott emberi sorsot Mészáros Joli (Klári) alakítá­sa merev, hanganyagában fel­színes. Somogyi Gézáé pedig gyenge Majoros Tamás bácsi utánzatnak tűnik. Langmár András díszlete hangulatos, megérdemeltein kapott nyílt- színi tapsot. A jelmezeket Poós Éva tervezte. Értékei ellenére az Egyszál magam kaposvári előadása csak megközelítette, teljessé­gében el nem érhette célját A drámában izzó szenvedé­lyek és hiteles indulatok je­lentős részével adósunk ma­radt Mint említettem, e]ső-: sorban szereposztásbeli okok miatt kát azzal zárja a textilmű­vek szakszervezeti bizottsága nevében Both Rudolf, hogy levelük egy-egy példányát el­küldték dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszternek és a 13. sz. ÁKÖV igazgatójának is. Amiről a levél nem szól: hétfőn este 8 órától kedd reg­gel 5 óráig az egész megyében leállt v ez autóbuszközlekedés. A Villamossági Gyárban a tíz órai műszak végén egyetlen autóbusz sem várta a dolgo­zókat A textilműveknél sem. Nem kezdődhetett meg telje­sen az éjszakai műszak sem, mivel a váltó műszak nem tudott kijutni a munkahelyére. Ezekkel a súlyos problé­mákkal kerestük meg a váro­si tanács és az AKÓV veze­tőjét. Bencze József, a városi tanács vb-elnökhelyettese a következőket mondta; — Az AKÖV-vel folytatott korábbi tárgyalásainkon — még a tél előtt — a vállalat vezetői nem vetették föl, hogy télen az utasszállításban ilyen arányú zavarok várhatók. Ha ezt időben, megfelelő nyoma­tékkai tudomásunkra hozzák, Lapunk január 9-i számá­ban közöltük Horváth Ist­ván és Táskái Zsuzsanna panaszos levelét Ismerjük az illemet címmel. A cikkel kapcsolatban Breznyáncky Imre a következőket írja: »A kultúr-váróteremben csak azok tartózkodhatnak, akik a rendelet és a sze- mélydíjszabás (személyi el­ső rész, kilences cikk, első ötödik bekezdés) ér­telmében éa-vény es me­netjeggyel vágy pálya­udvari belépőjeggyel ren­delkeznek. Ez a váróte­rem ajtajára ki Is van füg­gesztve. Én kértem a menet­jegyeket az utasoktól és ne­kik (Horvath István és Tás­kái Zsuzsanna) nem volt. ®n felszólítottam őket, hogy vagy váltsák meg a menet­jegyeket vagy hagyják el a várótermet A tisztelt fiata­lok elfeledkeztek magukról, felháborodtak és restelltek ha máshol nem, az általunk javasolt vonalakon már ré­gen járhatnának a csuklós bu­szok. Azonkívül érthetetlen, hogy bár a buszállományban tavaly óta lényegesebb válto­zás nem történt, miért éppen az idén télén jelentkezett ilyen sok lefagyás, jáx-atkiesés. Különben már minden aka­dály elhárult a csuklós autó­buszok beállításának útjából. 20-án — ha ezek a járművek nem érkeznének meg, az eze­ket helyettesítő buszok már közlekedhetnek a két utcá­ban, amelyeknek forgalmát egyirányúvá teszik, — A városi tanács hivatalos véleményét nem fogadjuk el — mondja Sun Sándor, az AKÖV igazgatója. — Jóval a tél előtt a szigorított bejárá­son, ahol minden illetékes részt vett, az AKÖV nyoma­tékosan kérte, hogy sürgősen engedélyezzék a két utca egy- irányúsítását. Ha ez akkor megtörténik már októberben beálltak volna a csuklós bu­szok a forgalomba. — Sokáig bizonytalankodott a közlekedésrendészet is — folytatja az AKÖV igazgatója. — Csak amikor közöltük, magukat a nagyközönség előtt, hogy (kikuldtem őket. Táskái Zsuzsanna és Hor­váth István levelet írtak az igazgatósághoz, s panaszu­kat dr. Halász Bálint főta­nácsos vizsgálja. Megidézik szembesítésre a sértetteket és a tanúkat, ahol szembe kell nézniük az igazsággal. Megírhatják a tisztelt fi­ataloknak, hogy a kultúr- váróteremben csak azok tar­tózkodhatnak, akiknek ér­vényes menetjegyük és uta­zási szándékuk van. A váróteremből csak őket kellett kiküldeni, mert nekik nem volt jegyük, a többi száz vagy több száz ember becsülettel megvárta a vo­natát. De ezután is kiküld­jük azokat, akik nem utazá­si szándékkal és menetjegy nélkül tartózkodnak a váró­teremben, sőt 20 forinttal meg is bírságoljuk.« hogy ideiglenes megoldásnak is jó volna a hét utca forgal­mának megváltoztatása, ak­kor járultak hozzá a buszok beállításához. Egyébként or­szágosan is baj van az autó­buszközlekedéssel, mint ahogy erről a sajtó, a rádió híreiből is értesülünk. Budapesten harminc járat »fagyott le- a napokban. Pedig a fővárosi autóbuszok egy része fedett és fűtött garázsokból indul ki. Megemlíteném, hogy a legkri­tikusabb vonalakon (észak- nyugati városrész. Villamos­sági Gyár) az elmúlt évben lényeges utaslétszám-emelke- dés volt. Legkevesebb 250 család költözött az északnyu­gati városrészbe, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­rában is több százzal nőtt a munkáslétszám. A legnagyobb gondot mégis a hideg idő okozta; a közelmúltban ti­zenegy motort cseréltünk fa­gyás miatt. De nagyon sok kocsiban kellett javítani a fűtő- és levegővezetékeket is. Néhány esetben a gépkocsive­zetők hanyagsága miatt kö­vetkezett be műszaki hiba, a vétkesek ellen kártérítési el­járást és fegyelmit indítunk. Nem a mi hivatásunk el­dönteni, hogy a városi tanács és az AKÖV vitájában kinek van igaza. Az viszont vitat­hatatlan, ho<"’ a város jelen­legi utasforgalma sokkal szervezettebb és megbízha­tóbb közlekedést követel. A több mint ötvenezre® város lakói számára télen is bizto­sítani kell a zgvgrtalan köz­lekedést. Nagy József TPRKA SOROK. Brecht-anekdoták Egyik munkatársa meg­kérdezte Brechttől, milyen színű legyen az egyik szín­házi díszlet Brecht nagyvonalúan így válaszolt: »Nekem minden szín megfelel, a lényeg, hogy szürke legyen.« • » • Brecht a francia fővá­rosba látogatott és vendég­látói elvitték az egyik hí­res katedrálisba. Nagy lel­kesedéssel dicsérték annak építészeti szépségeit: a boltíveket a méreteket, az üvegablakokat, az ará­nyok ritmusát és harmó­niáját s az egész temp­lomépítkezés mélységes összhangját »Igen — jegyezte meg Brecht meghatottam —, a rendezéshez már akkor is jól értettek-. Vége az angolok fegyelmezettségének! Bégebben joggal állítottak az augolokról, hogy rendkívül fegyelmezett nép, nagyra tartja a polgári erényeket, engedel­meskedik az előírásoknak, ha szükséges, csodálatra méltó tü­relemmel áll sorban. A máso­dik világháború idején, sőt még utána is ez példás módon megmutatkozott: pl. abban is, hogy a szigorú és még szigo­rúbb jegyrendszer idején sem létezett Angliában feketepiac. Ezen túlmenően az angolokat az európai szárazföldön is a legudvariasabb és a legfegyel- mezctlebb járókelőként és autó­sokként ismerték. Az utóbbi években azonban az erkölcsök meglehetősen el­vadultak. Növekedett az erőszakos cse­lekmények száma, a vandaliz­mus a vonatokon, a filmszín­házakban és minden nyilvános helyen. Az utakon már távolról seni zajlik oly fegyelmezetten a forgalom, mint régen. Bizo­nyos londoni városnegyedekben nyíltan árulják a pornográf nyomdai termékeket és újab­ban a szín házcenzúra megszün­tetésével a színpadon is mind gyakoribbá válik az öncélú meztelenkedés. Megint a szerelemről Égy idősebb angol férfi és a fia egy vasúti kocsi­ban együtt ül egy franci­ával. »Volt már Londonban?« — kérdezi a. fiatal angol , beszélgetés közben a fran­ciától.-Igen, a második világ­háború idején két évig él­tem ott-". »Mit mond, Edward?« — érdeklődik a papa, aki na­gyot hall.-Az útitársunk éppen azt meséli, hogy két évet töl­tött Londonban a háború alatt.«-S nem ismerte véletle­nül Máry Broivnt?« — ér­deklődik az öregúr.-Mit mond. — kiált fel lelkesen a francia —, a bolond Maryt? Persze, hogy ismertem. ördögi nőszemély volt! Két hétig ki sem bújtunk az ágy­ból!«-Mit mondott?« — ér­deklődik ismét az öregur.-Azt meséli, hogy is­merte a mamát« — hang­zik a lakonikus válasz. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Megbízott főszerkesztő: JAVOBI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons il-510. 11-511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-51$. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünlc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 1Ä Ft. Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 8. Felelős vezető; Mautner József* WalUnger Endre Mélyponton a városi közlekedés Tarthatatlan állapot az autóbuszvonalakon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom