Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

Kedd, 1969. január 14, 3 SOMOGY» NEPÜAP 1919—1949 A munkásifjúság mérföldkövei Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a ré­szük azoknak a munkásfiata­loknak, akik a monarchia Ma­gyarországában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dolgoztak, de nem .ment ritkaságszámba a 14órás munkanap sem. A tíz, tizen­négy éves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, erejüket meg haladó nehéz testi munkája ez időszakban szinte általános volt. Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század eleji pékinas sorsa, aki a tanonc­iskolába érve leül a padba és elalszik, akit az óra végén is csak nehezein lehet felébresz­teni. A műhelyben este nyolc­tól másnap déli kettőig dol­gozik, s a mester csak pofo­nokkal és bottal tudja »ébren tartani". A hírhedt 1884. évi, a ta- noncok tan viszonyát szabá­lyozó VII. törvénycikk lehető­vé tette, hogy a fiatal már 12 éves korában elszegődhes­sen inasnak, és »kivételes eset­ben« megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, oersze ez a kivétel gyakori volt A tanoncok a hosszúra nyúlt munkanap után estén­ként és vasárnap jártak ta- .nonciskolába, így még vasár­nap sem pihenhettek. Rla ötven éve, 1919. január 13-án a budapesti utcán sá­padt arcú, horpadt mellű, rosszul táplált inasok vonul­tak végig zászlaikon e jel­szóval: »Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!« Követelték, az 1884. évi reak­ciós és embertelen tanonctör- vény eltörlését, s a nappali "ta- noncoktatás bevezetését. A sá­padt arcok kipirulnak, amikor jogos követelésüket hangoztat­ják. A január 13-i tanonctünte- tésre a polgárt demokratikus kormányzatnak is föl kellett figyelnie. Január 21-én a ke­reskedelemügyi minisztérium­ban tartott tanácskozáson Lé- icai János, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének képviselője kijelenti: »A tanon,ckérdésnek csak olyan megoldásába nyugodhatunk bele, amely a mai tő­kés társadalmi, rend mielőbb várható nemzetközi összeom­lása után felépülő szocialista társadalmi rendbe átvihető... Ennélfogva nem lehetünk te­kintettel a mi osztályérdeke- ivkkel ellentétes semminemű tőkés érdekeltségre«. A pol­gári demokratikus kormány­zat — mint számos egyéb más kérdésben is — csak a fontol­va halogatásig jutott el. A ki­zsákmányolt ifjúproletárok gondjait, mint számos egyéb más súlyos társadalmi kér­dést. csak a Tanácsköztársa­ság oldotta meg. Tíz nappal március 21-e után rendelet jelenik meg. mely megtiltja a tanoncok bántalmazását, elbocsátását, az esti és vasárnapi tanoncokta- *ást, korlátozza a tanoncok munkaidejét, valamint kötele­zően előírja, hogy a tanonco- kat tilos házi munkára fel­használni. A Kommunisták 'Magyarországi Pártjának naoi- Inoja. a Vörös Újság így ír: »Mindent.. amit teszünk, érte­tik teszünk, ifjúmunkások.-« S a Tanácsköztársaság 133 .napja alatt végre ember­számba veszik az ifjúmunkást, gondolkodnak szakmai, szel­lemi édeséről, pihenéséről. A Tanácsköztársaságot ugyan megdöntötték, de az ifjúmunkásokban tovább élt gondoskodó, emberséges szel­leme. Az ellenforradalmi reakció megsemmisítette azokat a vív­mányokat, amelyeket az ifjú­munkások a Tanácsköztársa­ságnak köszönhettek. A gyer­mek- és tanoncvédelem helyé­be újra a tanoncok és a fiatal­korúak kegyetlen kizsákmá- nyo1 ása 1 epett. • Csak a felszabadulás bizto­sította. hogy véglegesen jobb naw' következzenek a tanon- cokra. Az MKP kezdeményezé­sére megalakult a Szakszerve­zeti Ifjúmunkás c.s Tanoncmoz- galom, mely az ipari üzemek­mmr 914$Itt leSXSIttlc i :: ; H >• r 'i j ben dolgozó fiatalok politikai és érdekvédelmi szervezete lett. 1948 fordulópont a felszaba­dult Magyarország életében, A proletárdiktatúra győzelmével — pontosan húsz esztendővel ezelőtt — 1949 január 14-én az országgyűlés törvénybe ik­tatta az iparostanulókról szó­ló törvényt. Az öreg »Ház« karzatán aligha hallgathattak törvény;javaslatot valaha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás a Ganzból, a BBSZKÁRT-tól és más gyá­rakból, üzemekből, akiket meghívtak az országgyűlés ülésére. A népi demokrácia parlamentje elítélte a fehér­terror tanonctörvényét, amely visszaállította a középkori szellemet és újra törvénybe iktatta a tanoncverést Mit is adhattak mást a darutolla­sok az ifjúproletároknak azért, hogy zászlóikra merték írni 1919. január 13-án: »Mi már nem leszünk kizsákmá­nyolt proletárok!« Az új törvény a párt és a népi demokrácia egyik büsz­kesége volt. Megteremtette az alapjait annak hogy az ipari és a kereskedelmi szakmun­kás-utánpótlás egészségesen fejlődhessen. Arra irányult, hogy az ipari szakmunkáskép­zést döntő részben a nagy­üzemek végezhessék. Bevezet­te az általános iskola 8 osztá­lyának elvégzésére épülő ké+— hároméves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fi­zetéses szabadságot, a díjmen­tes üzemi étkezést, meghatá­rozta a tanulók országos szín­tű bérezési rendszerét és a tanműhelyi oktatást. A le­kicsinylő, rossz csengésű »ta- nonc« és »inas« helyett elren­delte az inarí tanuló elneve­zést. Az 1949. január 14-én el­fogadott törvény javaslattal megvalósultak azok a törek­vések, amelyekért a magyar kommunisták, és az ifjúság legjobbjai három évtizeden keresztül harcoltak. A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A mo­dern iparitanuló-intézetek és -otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy atz ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré válja­nak, a munkáshatalom vívmá­nyai. Ennek kezdete ötven év­re nyúlik vissza, amikor azok a sápadt arcú, meggyötört te­kintetű inasok vörös zászlók alatt az utcára mentek tün­tetni. Napirenden az új mechanizmus A somogyi ipar eredményei és feladatai Az ú] mechaniz­m_ első évét összegező 111 U a megyei pártbizottsági ülésről írott sorozatunk első részében a somogyi ipar ered­ményeit és feladatait össze­geztük. Az ipar termelése tavaly mintegy öt-hat százalékka nőtt az év háromnegyedének eredményeiből ítélve. A növe­kedés üteme lényegében meg­egyezik az országossal. A vál­lalatok és az üzemek általá­ban a kereslethez igazodtak, s készárukészl etek nem nőttek tavaly. Több vállalat (például a Kefe- és Műanyagipari Vál lalat, a Kaposvári Ruhagvár) a piacképesség növelése végett bővítette profilját, új termé­kek gyártására is áttért, s ez­zel külkereskedelmi lehetősé­geinek szélesítése mellett meg­nyerte a hazai fogyasztók el­ismerését is. A termelés alakulásában, a termékek változó összetételé­ben már megtestesülnek azok az erőfeszítések, amelyeket a megyei pártvezetés az utóbbi években az ipar fejlesztéséért tett. A vállalatok egy része — a Villamossági Gyár, a Hír­adástechnikai Vállalat, a Nagyatádi Konzervgyár, a Dél-mágyarországi Fűrészek, a Kaposvári Húskombinát — 15 —45 százalékkal növelte ter­melését. A vállalatok - egy ré­sze azonban nem érte el a ko­rábban megjelölt szintet a ter­melés ütemében. A tanácsi iparban átlagosan három-négy, a minisztériumi iparban öt-hat százalékkal nőtt a termelés. A megyei pártbizottság megálla­pítása szerint az ipari terme­lés kisebb ütemű alakulása nem az új mechanizmus sza­bályozóinak a következménye Gondoskodnak az utánpótlásról 33 tsz-tag vonul nyugdíjba Mikében A mikei Rákóczi Termelő- szövetkezet elnökével, Frank Gyulával beszélgettünk a mi­nap egy eléggé általános té­máról. Arról, hogy a megye legtöbb közös gazdaságában az idős szövetkezeti gazdák közül ebben az esztendőben sokan megszerzik a nyugdíj folyósításához szükséges tíz nyugdíjévét. Aki még 1959 elején aláírta a belépési nyi­latkozatot, azóta rendszeresen dolgozott a közösben és most elérte azt a korhatárt, hogy nyugdíjjogosulttá vált — megkapja az államtól a jól megérdemelt nyugdíját. Mi­kében most harminchármán vonulnak nyugdíjba, jobbára olyan szövetkezeti gazdák, akik még tavaly is derekasan megállták helyüket, példamu­tatóan elvégezték a rájuk .bí­zott munkát. Harminchárom derék, munkaszerető ember teszi le a szerszámot csupán egyetlen termelőszövetkezet­ben,- s ha olykor vállalnak is még könnyebb feladatokat, már nem lehet rájuk teljes erőként számítani. Valamikép­pen gondoskodni kell pótlá­sukról ... A mikei Rákóczi Tsz-ben a hét elején közgyűlésen tár­gyaltak erről a közérdekű kérdésről, s jó, ha mindenütt napirendre tűzik a nagyará­nyú nyugdíjazásból adódó kö­Vegyésztechnikusokat és egyéb középiskolát végzett férfiakat azonnali belépéssel alkalmaznánk laboráns munkakörben. Laborgyakorlatosok előny­ben. Jelentkezni lehet: Kaposvári Közúti Építő Vállalat, Kaposvár, Szántó -Imre u. 19., személy­zeti osztályon. (1398) zösségi termivalókat. A mi­ked ek ezen a közgyűlésen ti­zenkét új belépő fölvétele mellett döntöttek, jóváhagyva fölvételi kérelmüket. És ha­tározatot hoztak arra is, hogy alkalmazottak munkába állí­tásával enyhítenek a gondon. A törekvés mindenképpen he­lyes és arra vall, hogy meg akarják oldani ezt a problé­mát. Módszerük, gondoskodá­suk követésre méltó példa. S ha már arról beszélünk, hogy a nyugdíjazás folytán jó néhány olyan szövetkezeti gazda válik ki a közös mun­kákból, aki ezt megelőzően szorgalmasan dolgozott és se­gített gyarapítani a közösség vagyonát, növelni a gazdaság erejét, nem szabad megfeled­kezni egy lelkiismereti köte­lezettségről: a róluk való to-, vábbi gondoskodásról. Ezek az emberek továbbra is ott élnek a faluban, ne legyen közömbös a közösség számára, hogyan élnek — noha a nyug- dijösszeg eloszlatja a megél­hetési gondokat. A gondosko­dásnak különféle fajtái van­nak, mindegyik örömet okoz annak, aki részesül benne. Ne feledjük, a törődés is vonzza az embereket a termelőszö­vetkezetbe: ha látják a fiata­lok, hogy a munkából kiöre­gedett gazdák milyen megbe­csülésben részesülnek, szá­mukra is kedvező kilátásokat jelent a közös gazdaság, ér­demesnek tartják aláírni a belépési nyilatkozatot. így könnyebben pótolhatók lesz­nek s a nyugdíjba vonult öre­gek helyett így mindig rendel kezesre áll megfelelő utánpót­lás — így lehet folyamatos a munkavégzés, a gazdasági erősödés valamennyi termelő- szövetkeze tben. (Hernesz) — hiszen egyes gyengén fej­lett megyék ipari termelés: gyorsabban fejlődött a somo­gyinál —, hanem annak, hogy a szabályozókat nem használ­ták ki elég eredményesen. A másik okot a somogyi ipa: szerkezetében, a terméké piacképességében kereshetjük Éppen ezért nagyon fontos, hogy minden érintett vállalat­nál vizsgálják meg a vezetőik hogyan lehetne a termelést az országosnál ütemesebben nö­velni, természetesen a piaci igények messzemenő figyelem- bevételével. Tavaly mintegy 1800—2000 emberrel nőtt az iparban fog­lalkoztatottak száma, s ez lé­nyegesen több a tervezettnél. Elsősorban a megyeszékhelyem alkalmaztak több embert, de Marcaliban, Nagyatádon, Csurgón és néhány nagyabb községben is nőtt a foglalkoz­tatottak szánta az iparfejlesz­tési politikának megfelelően. Ez kedvezően hatott a megye iparának fejlődésére, s enyhí­tett a foglalkoztatási gondo­son. A termelékeny­cárj tavaly kedvezőtlenül alakult. A megyei párt- bizottság megállapítása sze­rint ebbe nem lehet belenyu­godni, mert ha a termelékeny­ség tavalyi növekedése ten­denciává válna, rendkívül sú­lyos helyzetbe kerülnének a vállalatok, s ez kedvezőtlenül halna az iparfejlesztési tervek megvalósítására is. A termelé­kenység kedvezőtlen alakulá­sát a nem megfelelő műszaki fejlesztés, a létszámgazdálko­dás tudatos lazaságai, a tarta­lékolási törekvések, s több he­lyen a csökkentett munkaidő­re való áttérés vagy előkészü­letek okozták. Ha a nyereség tükrében vizs­gáljuk a gazdálkodás eredmé­nyeit, rögtön szembeötlik, hogy az eszközarányos nyere­ség szintje a tanácsi és a mi­nisztériumi iparban meghalad­ja az országos átlagot, a szö­vetkezetiben pedig megközelí­ti. A somogyi ipar tavaly csak­nem ötszázötvenmillió forint nyereséget ért el, s mintegy százhetv en-száznyolcvanmi 1 - liós — a nyereségből képzett. — fejlesztési alap áll rendel­kezésre az idén. Ez harminc­öt-negyven százalékkal több a tervezettnél. Az egy főre jutó részesedési alap meghaladja a tervezett szintet és az országos átlagot; a tanácsi iparban pél­dául várhatóan ki Ion cszáz fo­rinttal lesz több az országos átlagnál. Ezek az eredmények megala­pozták az idei fejlesztés föl­tételeit, túlbecsülni azonban nem szabad őket, hiszen a köz- gazdasági szabályozók változá­sai érzékenyen érintik a so­mogyi vállalatokat. A tavalyi eredményekben például nagy hányadot képviseltek az álla­mi dotációk és visszatérítések: a minisztériumi vállalatoknál a nyereség negyvenhárom, e tanácsiaknál a nyereség ötven százalékát tettek ki. Ezeknél a vállalatoknál természetesen erősebben hat majd a kisebb állami támogatás, a pénzügyi kedvezmények megszüntetése vagy csökkentése. Nagyobb --'st icrírtvrl p vezetők­től és a kollektíváktól csali azt, hogy a tavalyi eredményeket és a vállalati alapokat meg­tartsák. A megyei pártbizottság ar­ra is (felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének kibontakozásával mind nagyobb lesz a vállalati vezetés szerepe. Ahol nem tudnak megfelelő rugalmasság­gal alkalmazkodni a piaci igé­nyekhez önköltségben, új ter­mékek gyártásában, ott lassan fejlődbe a vállalat, sőt tönkre is mehet. A megye érdeke mind gazdasági, mind politi­kai szempontból, hogy a somo­gyi vállalatok gyorsan fejlőd­jenek, s »tőkeerősek« legye­nek. Különösen a nagyobb vállalatok vezetőivel szem­ben nőtt meg a követelmény. Az üzemek többségében ta­valy nőtt a vezetés színvona­la, néhány vállalatnál azonban nem fejlődött kielégítően, egyik-másik helyen hiányzik az előrelátás, a hatékony ve­zetéshez nélkülözhetetlen el­vi egység a vezetők között. A követelmények egyre nőnek, s éppen ezért nagyobb felké­szültségre, hozzáértésre, ha­tékonyabb vezetői munkára van és lesz szükség mindenütt: nemcsak az ipari és a mező­gazdasági üzemekben, hanem a költségvetési szerveknél és intézményeiknél is. Az itt dol­gozó vezetők sokkal behatób­ban, fokozottabb felelősséggel intézzék az irányításuk alá tartozó szervek és intézmé­nyek gazdasági ügyeit. Egy­szóval ésszerű, takarékos gaz­dálkodásra van szükség, gon­doskodni kell az anyagi és pénzeszközök rendeltetésszerű f e1 p kreálásáról. A megyei párt­upyptóc évck 6ta arra ” tco ösztönzi a válla­latok vezetőit, hogy törekedje­nek az átlagbér emelésére. En­nek ellenére nem mindegyik vállalat, tette meg a szükséges lépéseket, a bérfejlesztésre. A megye iparában foglalkozta­tottak átlagkeresete mintegy két százalékkal nőtt. Ezen be­tűi a tanácsi és minisztériumi vállalatok többsége az átlagon alul fejlesztette a bérszínvo­nalat, sőt a tanácsi vállalatok és a kisipari szövetkezeitek mintegy ötödé — még olyanok is, amelyek nagy nyereséget értek el — a jóváhagyott bázis bérszínvonal alatt maradt. Ez oedig hátrál tatja a megyei pártbizottságnak azt a célki­tűzését, hogy az azonos ter­melési ágazatokban dolgozók bére megközelítse, majd elérje az országos szintet a mostani feszültségek feloldása végett. Ahogy Szigeti István, a napi­rend előadója megfogalmazta: noha igaz, hogy a bérfejlesztés csak a részesedési alap terhére oldható meg, mégis hibás a vállalati vezetőknek az a né­zete, hogy éppen ezért mind­egy milyen formában (nyere­ségrészesedés, prémium, bér stb.) kapja meg a dolgozó azt a pénzt. Köztudott, hogy a végzett munka értékét a telje­sítmény után járó bér fejezi ki legközvetlenebbül, hiszen a nyereségrészesedés a különbö­ző kategóriák miatt a részese­dési alap más irányú és más arányú elosztását jelenti, mint a bérfejlesztésre szánt összegé. L. G. A Híradástechnikai Vállalat három hónapos budapesti betanítással felvesz női Éioozókat (16—26 éves korig) Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Kaposvár, Dimitrov u. 127. <7973)

Next

/
Oldalképek
Tartalom