Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
ip, 1969. Január 18. 7 SOMOGYINÉFtAP ISMERKEDÉS A MŰVÉSZETTEL ■ ■ ”» f s'! lii Fotó: Selmeczi Tóth János. Hazaszeretet és honismeret A hazaszeretetre való nevelés egyik igen fontos eszköze a honismereti mozgalom. A haza, a szülőföld hagyományainak, értékeinek ismeretével hazaszeretetre nevelni nem új, nem mai eszköze a pedagógiának, csak eddig nem fordítottunk rá kellő figyelmet 1889. január 17-én az Esztergom és Vidéke című újságban jelentek meg Katona Lajos kiváló etnológus tollából a következő sorok: ».Századok óta közösen bírjuk e szép és gazdag hazát, de vajon birtokunkba vettük-e teljesen és egészen? Anyagilag még nem; számtalan kincse még parlagon hever. De szellemileg és erkölcsileg sem, mert csak azt bírjuk igazán, amit ismerünk, és mi még távol vagyunk attól, hogy hazánkat és lakóit tüzetesen ismernénk. Pedig megköveteli tőlünk a nemzeti önérdek, elvárja tölünk az emberi tudomány, elvárja tőlünk a haza.-« A haza fogalmának egyik legerősebb eleme a szülőföld, vagy az a vidék, az a környezet, amely jóban-rosszban életünk része. A honismeret tulajdoniképpen a környezet, a haza megismerése, a megismerésnek sokféle, sok irányú változatos gyakorlata. A honismereti mozgalom lassan tíz éve bontott országosan zászlót. Azóta is egyre jobban terebélyesedik, egyre több hívet vonz táborába különösen a pedagógusok közül, akiknek — mondjuk ki nyíltan — elsőrendű kötelességük is, hogy apostolai és egyben gyakorlati munkásai is legyenek ennek a mozgalomnak. Persze ahhoz, hogy e mozgalom elérje célját, nemcsak pedagógusok kellenek. Szükség van minden rendű és rangú lelkes támogatóra, pedagógusainktól viszont joggal elvárhatjuk, hogy elsősorban ők legyenek a támogatói, szervezői és tevékeny részvevői a honismeretnek. Felkészültségük, ismereteik révén ők tehetik a legtöbbet a mozgalom .sikeréért. Sajnos néhány lelkes néprajzi vagy helytörténeti témával foglalkozó pedagóguson kívül vajmi kevés azoknak a tanáraknak, tanítóknak a száma, akik a maguk honismereti lelkesedését már eddig is átültették tanítványaikba. A jelen tanévig mindössze két honismereti szakkör tevékenykedett középiskoláinkban (azok is határozott munkaterv és központi irányítás nélkül), mintegy jélezve, hogy tanáraink többsége csupán a megterhelés újabb eszközét látta a honismereti mozgalomban-. Keni akarom azzal a váddal illetni kartársa imát, hogy nem érdekli őket a. honismereti mozgalom és annak nemes célkitűzése. De talán neu veszik rossz néven, ha megkérdem: vajon a hosszabb ideje megyénkben dolgozó pedagógusok ismerik-e Somogy történelmi, munkás- mozgalmi hagyományait? Ismerik-e néprajzi irodalmi és földrajzi-gazdasági értékeit; szellemi és tárgyi néphagyományát úgy, ahogy azt a mindennapos pedagógiai munkájuk is megkövetelné? S itt elsősorban a humán szakosokra gondolok. Úgy hiszem, van még pótolnivalónk ezen a téren. Az önkéntes néprajzi gyűjtőknek a múlt nyáron Kaposváron megrendezett országos találkozóján több neves helytörténésszel és néprajzossal beszélgettem. Megemlítették, hogy Somogybán mind néprajzi, mind helytörténeti vonatkozásban sok a fehér folt. Általános és középiskolai tanáraink és diákjaink nagyon sokat tehetnek azért, hogy ezek a feltáratlan területek kincseikkel együtt mindenki számára elérhetőek legyenek. Az 1968/69-es tanév a honismereti mozgalom fejlődését illetően biztatóan indult, különös tekintettel (középiskoláinkra. Minden olyan középiskolában, ahol a szakkörvezetésre önként vállalkozott valamelyik kartárs, megindult a ■szakköri munka. Jelenleg Barcson, Fonyódon, Marcaliban, Nagyatádon, Nagybajomban, Siófokon, Tabon, a kaposvári Táncsics Gimnáziumban működik, Csurgón pedig a jövő évben alakul új honismereti szakkör. . Mintegy százötven középiskolás fiatal tevékenykedik tanári irányítással a gyűjtő és feldolgozó munkában. A szakkörök munka terv alapján végzik feladataikat •és nagy ügybuzgalommal gyűjtik a Tanácsköztársaság •kikiáltásának 50. évfordulójára a kiállítási anyagokat. A honismereti mozgalommal, a népi-nemzeti értékek összegyűjtésével és feldolgozásával együtt nő és erősödik a hazaszeretet érzése. Munkálkodjunk ezen egy akarattal, közösen. Dr. Marek János általános felügyelő Segíteni a jövő megtervezését Beszélgetés Darvas Józseffel, az írószövetség elnökével A sajtó és a rádió hírt adott a Magyarország felfedezése című sorozatról, az írószövetség vállalkozásáról, amelynek első köteteit hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kívánják megjelentetni. A sorozat céljáról és körvonalairól kérdeztük Darvas Józsefet. — Szeretnénk írói eszközökkel feltárni — mondta az író- szövetség elnöke —, milyen a mai magyar valóság. Célunk: reális számvetést tenni arról, hogy mik az eredmények, a hiányok, mulasztások, hol tartunk a szocializmus építésében, s mik a feloldandó ellentmondások? Tehát: segíteni a jövő megtervezését. A vállalkozás, amelyben mintegy huszonöt író vállait részt, valamelyest kapcsolódik a két világháború közötti falukutató mozgalom hagyományaihoz Valamelyest, mondom, mert a magyar valóság, amelyet ma vizsgálunk, megváltozott. Megváltoztak a történelmi körülmények is. A falukutató mozgalom főleg csák a parasztság sorsával foglalkozott, ami már akkor is egyoldalúságot jelentett. Most természetesen a társadalom valamennyi számottevő rétegének feltérképezésére teszünk kísérletet, hogy a valóság hű feltárása segítsen a mi politikánknak, a mi rendszerünknek. Munkánkban arra törekszünk, hogy érvényesüljön a marxista tudatosság, a sokoldalú, ha tetszik, tudományos igényű elemzés. Persze, írók írják ezeket a köteteket, nem tudósok. Ahány író, annyiféle stílusban. A készülő sorozat híre jó visszhangra talált. Országszerte megértették: a társadalmi önismeret elmélyítésére törekszünk, segíteni akarunk anélkül, hogy az irodalomnak kizárólagos, vagy akár soron kívüli szerepet tulajdonítanánk múlt és jelen megismerésében. A szerzők dolgoznak, megfelelő támogatást kapnak. Két megyében adódtak ugyan nehézségek, de reméljük, hogy mielőbb szót tudunk érteni itt is a helyi vezetőkkel. Azt szeretnénk, ha az írók munkájának eredménye győzné meg őket nosságáról. Örvendetes törekvéseink azospontaneitás — Az írószövetség másik nagyszabású kezdeményezése az Olvasó népért mozgalom. Tájékoztatna haladásáról? — Az elmúlt húsz év nagy és szép eredményeire építő társadalmi mozgalom az Olvasó népért visszhangja igen biztató. A megindult munka arról győz meg, hogy időben szóltunk erről a kérdésről. Mondanék néhány konkrétumot. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem illetékes tanszéke felajánlotta: felméréseket, végez, segít feltárni az olvasás, a kultúra fehér foltjait. A SZŐ VOSZ könyvterjesztő apparátusa író- olvásó találkozókat rendez, olyan falvakban és településeken, ahol • még soha nem járt senki írástudó. Felajánlotta közreműködését a KISZ, a SZOT, a televízió, a rádió, segít a sajtó és sok más intézmény, szervezet. Ezért joggal remélhetjük, hogy mozgalmi felhívásunk, kiváló írók, képzőművészek, zeneszerzők és előadóművészek felhívása, társadalmunk legszélesebb köreiben megértésre és támogatásra talált. A sok jó után, gondjainkról is szólnék. Gondok az iskolával — Tartózkodást érzünk a pedagógus fórumokon — folytatta Darvas József. — Holott egyik legfontosabb célunk a fiatalok megnyerése, a felnövő nemzedékek olvasó kedvé nek felkeltése. Nem gondolunk tantervi változtatásokra de úgy érezük: helyes volna módszeresen megvizsgálni az irodalomoktatás módszereit, a javítás lehetőségeit. Ez sok évtizedes probléma A helyzet sokat javult, de ma sem mondhatjuk még, hogy az iskola mindent megtesz az irodalom, az olvasás megszerettetéséért. — A közéleti ember után az írót kérdezzük. A közelmúltban jelent meg műveinek sorozatában Az író vizsgája című kötet. 1936 és 1967 között írt vagy elmondott cikkeinek, kritikáinak, tanulmányainak és beszédeinek gyűjteménye. Milyen élmény az ilyen dokumentumokkal való találkozás ? — Fájdalmas, mert az elvégzett dolgok furcsa módon az elvégzetlenül maradira figyelmeztetnek. Én elsősorban regényíi-ónak tartom magam. Ehhez mérten elég kevés regényt írtam. Adós maradtam nemzedékem, a két világháború közötti küzdelmes ifjúság szélesebb ölelésű ábrázolásával. Amit a korról írtam, csak töredék. Ezt éreztem, amikor Az író, vizsgája cikkeivel újra találkoztam. Szeretem ezeket az írásokat, vállalom a vitatkozó, ország és világ dolgaiba beleszólást igénylő író attitűdjét. Nem állítom, hogy véleményem mindig pontos és helyes volt. De ebben az attitűdben mégis olyan írói program összegezo- dött, amely nemcsak ábrázolni, hanem elsősorban megváltoztatni akarja az akkori valóságot. — Említette, hogy a Kórtárs szeptembert számában megjelent riport anyagát és tapasztalatait általánosító drámán dolgozik. Miskolci premier — Ha minden jól megy, nemsokára be is fejezem, és átadom a miskolci Nemzeti Színháznak, mely a közeljövőben kívánja bemutatni. Darabom fiktív falu fiktív embereit viszi a színpadra. A dráma műfaji követelményei szerint alakított sorsok és jellemek ütközése kerül a nézők elé. Kicsengése persze nem akar eltérni a folyóiratban megjelent írás állásfoglalásá- tóL Másik drámán is dolgozom: folytatni szeretném a munkát Bajcsy-Zsilinszky- drámámon. Ennek egy változatát befejeztem már, de nem elégít ki. Átdolgozom, vagy talán újra írom. Zrínyi-darabom is két változatban készült. Könyvalakban mindkét változat az olvasó elé kerül. — Regény? —Folytatni szeretném a Részeg esőt, de erről nem mondok többet... 6. írók között — Kalinyinban Amikor jó két hónappal ezelőtt egy ifjúsági csoporttal útnak indultam a Szovjetunióba, külön programom is volt A KISZ megyei első titkárával együttesen úgy láttuk, hasznos lenne a. már több szinten és területen meglevő testvérvárosi kapcsolatokat irodalmi kapcsolatokkal is gyai-apítáni. Zsebemben, a Kálinyinsz- haja Pravda főszerkesztőjének címzett levéllel úgy véltem, semmiféle akadály nem merülhet föl. Mikor kalinyi- ni szállodánkban elhelyez- kédtünk — estére járt már —, első dolgom vol felhívni A. Lapsin főszérkéskto lakását. Bizony kissé lehangolódva tettem le a hallgatót: a főszerkesztő elv társ hosszabb idő óta Moszkvában tartózkodik ... Másnap délelőtt a könyv- kombinátot tekintettük meg. Rossz kedvemen nem sokat változtatott, hogy megismerkedhettem az üzemben működő Majakovszkij irodalmi klub néhány .versszerető és versíró tagjával, kik a klubéletről tájékoztattak, bár programjukat érdekesnek találtam és érdeklődéssel hallgattam. Délután egyszer csak betoppant a vezetőnk: volna-e kedvem néhány kaiiriyini íróval találkozni? A Szmena. című ifjúsági lap szerkesztőségébe kalauzolt (a Kom- szömpl kb. Somogyi Néplap terjedelemben és példány- számban megjelenő napilapja); pár szóval bemutatott a főszerkesztőnek és elviHar- zott csoportunk után. Alekszej Pjanov főszerkesztő kaposvári vezetők, újságírók felől érdeklődött. A . közös ismerősökről váltott 1 szavak nyomban közelhoztak bennünket egymáshoz. (Itthon úgy képzeltem el, hogy tolmács segítségével társaloghatunk majd, hiszen az én orosz beszédkészségem gyakorlat híján nem valami erős. De az irodalom, témaköréhez érve jól megértettük egymást.) Mutattam neki a magammal vitt kaljnyini vonatkozású publikációinkat. Erre ő is előkereste András- sy- Antal egyik oroszra fordított cikkét, melyet közölt az ő lapjuk. Megmutatta az előző ifjúsági küldöttségről készült tudósításokat, a nálunk járt fiatalok cikkeit, s rövidesen kiderült, hogy ó is szokott fordítani szovjet nemzetiségi költőket, maga is versel, zenét szerez... Lelkesedéssel fogadta kezdeményezésünket. Erre gondoltak már ők is, ám az ő nyelvi nehézségeik nagyobbak, jóllehet a főiskolán magyarul is tanul néhány hallgató. Tájékoztatott . a Szovjet Írószövetség helyi csoportjának tevékenységéről, a városban folyó irodalmi életről, amely eleven, tartalmas. Nem kis irigységgel hallgattam, amikor arról szólt, hogy rendszeresen tartanak szerkői esteket, irodalmi összejöveteleket; prózai és verses antológiákat. adnak ki Moszkvában, és pályázatokat hirdetnek, hogy tevékenyebb munkára serkentsék az írókat. S nem utolsósorban külön jutalmazzák a kiemelkedő publikációkat, alkalmanként pedig jelemtkezinek a körzeti rádió es televízió műsorában is .. . Megismertetett néhány íróval, akik a két lap szerkesz- tőgárdjában dolgoznak. Ezután átkísért az írócsoport elnökéhez, a prózaíró Alck- szander Párfjonovhoz, alti eddigi fordításaim felől érdeklődött. Néhány általam fordított görög és olasz íróról, költőről véleményt is mondott, és antológiákat vepsesslkö teleket adott. Lapoztuk a könyveket — a káli- nyini, rjazani és szmolensziki költők közös antológiáját; három fiatal helybeli költő, A. Szkvorcov, V. Szolovjev és V. Sztaríkov közös kis kötetét és Mihail Spuvorov verseskötetét a neves költő, Viktor Bokov előszavával. Megmutatták Anatolij Csiszlya- kov és Sz. Voszkreszenszkij verseit; az idősebb generációhoz tartozó Borisz Polevoi baráti és írói körébe tartozó Nyikolaj Popov regényét, akinek tizenötödik könyve jelenik meg. Ügy éreztem, érdemes lesz megismerkednünk velük. Táskámba csúsztatom a könyveket. Azzal búcsúztunk: gyakran adunk majd hírt egymásnak, s a két csoport íróinak lesz alkalmuk találkozni — személyesen vagy nyomtatásban, és tartalmas, egymás megismerését szolgáló kapcsolat álakul ki köztünk az irodalom területén “• Fapp Árpád KAUWrm KÖLTŐK VERSEI Mihail Szuvorov: REMÉNY Remény, remény, makacs remény, csillag te, korom-éjben, hol ködbe fúlsz, hol felfedez az ember fürkésző szemével Megyek, megyek, derűs-borús napok hágóin által, a fáradtság olykor ledönt, hó csap arcomba, zápor, rak irigység- és rágalom.- romok komorlanak elémbe, de én megyek — omlás-robajban, és csönd-csörgedezésben. Szemen Voszkreszenszkij: * Tegnap dermesztő fagy csikorgót!,! mínusz húszon, tombolt a tél. Ám éjjel az idő megenyhült, és tótágast áll mind., mi él. A higany kúszik egyre följebb, s földre görnyed a büszke füst, tetőn a hó sír, összetöpped — hogy ifjan kell pusztulnia... Alekszej Pjanov: „A TENGER1 CIKLUSBÓL A tenger, akár a mosónő. \ Nekilát kora reggel. Köd gomolyog a víz fölött, — mosóteknő fölött a pára. Fehér tajték y_ fröccsen a partra sisteregve... Mos, mos a tenger. A. komor sziklákat súrolja, kitartón öblögeti a kavicsot, majd dél körül egyszerre megasítuí, s a tűző napon szárogatja a sziklákat, a homokot, a kavicsot — tisztán ragyognak. Este aztán — újból munkába kezd, és így megy ez — mióta világ a világ; mossák, mossák, mossák partjuk a tengerek... Amulva állok a víznél, s nem-titkolom irigykedésem — micsoda munkaszeretet! Papp Árpád íordttisas
