Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-08 / 5. szám
Szerda, 1969. január 8. 3 SOMOGYI NBPfcAP A mezőgazdaság kiváló dolgozója Villanykalapács könnyíti a munkát. Az egyszerű, csöndes hangú ember már a második évtizede dolgozik a Kaposvári Állami Gazdaság tátompusz- tai kerületének kovácsműhelyében. Mindenkor becsülettel ellátta a rábízott feladatot. Hivatását szívügyének tekintette. A hosszú évek odaadó és lelkiismeretes munkájának elismeréséül lett if. Korb György a mezőgazdaság kiváló dolgozója. A kitüntetés nemcsak a íi- tal kovácsmesternek és családjának, hanem a kerület, sőt az egész gazdaság dolgozóinak is örömet jelentett. — Nem is sejtettem, hogy engem terjesztettek föl erre a magas kitüntetésre — mondja szerényen mosolyogva. — Amikor az ünnepek előtt közölték, hogy az igazgató elvtárs beszélni akar velem, nem tudtam miről lehet szó ... Ifj. Korb György már többször kapott jutalmat, és a gazdaság kétszeres kiváló dolgozója. Akik vele együtt kezdték, már csaknem mind szerelők lettek, vagy más területen kerestek munkát maguknak. Ö azonban szilárdan kitartott. Mindig ügyelt arra, hogy miatta ne legyen fennakadás a munkában. Neíki nem kell meghatározni, hogy mi a legfontosabb tennivaló. Mindent időre elkészít. Két éve nevel ipari tanulókat, ezt a feladatot is szereti, s a legjobb tudása szerint tanítja a fiatalokat. Ügy érzi, hogy a kitüntetés elnyerésében nagy részük van azoknak is, akik mindig segítették és támogatták munkájában. A megbecsülés útján jutott el eddig a szép elismerésig harmincöt éves korában ... Kis műhelye rendezett és tiszta. Ahogy elmondja, munkája sokat változott az elmúl* két évtized alatt. Mások a feladatok és mások a munkaeszközök. Ma már csak ritkán kell fölemelnie a nagykalapácsot, mert a villanykalapács gyorsabban és jobban dolgo zik. A szervezeti életben is részt vesz. Hosszú ideig volt párttitkár a kerületben, és most is tagja a vezetőségnek. Munkája mellett van egy szenvedélye: él-hal a vadászatért. 'A ráksi vadásztársaság tagja. Ha teheti, szabad idejét vadlesen tölti. A családját nagyon szereti. Amikor a kitüntetést megkapta, úgy érezte, hogy az ő elismerésük, örömük jelentette a legnagyobb boldogságot számára. K. Varga József „A településhálózat fejlesztésének útja a községek egyesítése!"4 Interjú dr. Tóth Sándorral, a megyei tanács osztályvezetőjével A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 33/1968-as rendelete, valamint a megyei tanács 1967. december 14-én és 1968. augusztus 23-án hozott határozata alapján 1968. december 31-ével megkezdték a közös községi tanácsok szervezését. Munkatársunk fölkereste dr. Tóth Sándort, a megyei tanács osztályvezetőjét, hogy nyilatkozatot kérjen a határozat végrehajtásáról. — Mi tette szükségessé a közös községi tanácsok kialakítását? — Amikor 1950-ben megalakultak a tanácsok, az volt a feladat, hogy minél közelebb kerüljenek a lakossághoz. Tizennyolc évvel ezelőtt csupán nyolc közös tanács működött megyénkben. Miután az igazgatási hálózatnak szorosan együtt kell haladnia a termelési alapokkal, s ez az elaprózott, a követelményeknek meg nem felelő közési tanácsokkal nem oldható meg, szükségessé vált, hogy a gazdasági fejlődései lépést tartva összpontosítsuk az államigazgatás fórumát. Közrejátszott, hogy egv-egy termelőszövetkezet területén több tanács is működött, valamint az, hogy a kisközségekben nincsenek meg azok az anyagi föltételek, amelyek a település fejlesztését biztosítják. Amikor megkezdődtek a termelőszövetkezetek egyesülései, sor került a tanácsok összevonására is, mint például 1966-ban Bala- tonszentgyörgyön. — Minél közelebb a lakossághoz — és most a községek egyesítése? Nincs itt ellentmondás? — Csak látszólagos. A közlekedés, a kommunális ellátott ság változásai, a hatáskörök leadása (a 'községi tanácsok intézik a szabálysértési ügyeket, az iparigazolványok kiadását is, amiért korábban a járási szervekhez kellett fordulni,) mind azt a célt szolgálják, hogy differenciált, jó képességű tanácsapparátust alakítsunk ki a székhelyközségekben, mert ennek a föltételei a kisebb településeken nincsenek és nem is lehetnek meg. A tanácsokkal ugyanolyan szoros kapcsolatban marad a lakosság, mint korábban, ügyeik intézése — éppen a korábban említett hatáskörnövelést tekintetbe véve — meggyorsul. — Hogyan fogadták az érintett községek lakói, vezetői a határozatot? — Megértőén, de túlzás volna azt állítani, hogy egyértelműen, fenntartások nélkül. Az egyesítések munkálatai már a múlt év szeptemberében megkezdődtek, minden tanácsi dolgozóval személyesen beszélgettünk, jövője mindannyi- uknak biztosítva van, s akinek mégsem jut hely az apparátusban, azokról is gondoskodunk. Megértették, hogy a kevés fejlesztési alapból, amely egy-egy helyen rendelkezésre állt, nem lehet annyi mindent megoldani,, ipint a, közös kasszából, s a székhely- község tanácsának ugyanolyan fontos feladata a »külközsé- gek« fejlesztése, mint a sajátjának szépítése, csinosítása Az előkészületek során sok segítséget kaptunk a helyi párt- szervezetektől, a társadalmi és tömegszervezetektől egyaránt, de a gazdasági egységek, főleg a termelőszövetkezetek is megtették a magukét. — Hány közös községi tanács kezdi meg munkáját? — Harminchárom állam- igazgatási szerv szűnik meg és húsz közös tanács viszi tovább munkájukat. A társadalom fejlődését figyelembe véve ez az egyesítési folyamat törvényszerű, a sok apró közég bői álló Somogybán különösen. Ezt a munkát folytatni kívánjuk és javasolni fogjuk az Elnöki Tanácsnak a további iközös tanácsok kialakítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Tóth Sándor. S. G. „Elvi tájékoztatást kaptunk“ IS ép frontfeladatok a a Balaton-parton és a csurgói járásban A Hazafias Népfront megyei bizottságának szervezésében a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum helyiségeiben háromnapos tanácskozást rendeztek a községi népfrontvezetők részére. Előadások, konzultációk, csoportos beszélgetések és viták követték egymást, melyek során számtalan általános gazdasági, politikai, valamint a községeket érintő egyéb kérdés került napirendre. A tanácskozás második napjának estéjén beszélgetésre invitáltuk az egyik klubszobába Doma Pál- nét, a fonyódí községi népfrontbizottság elnökségi tagját, Szalui Józsefet, Látrány község népfronttitkárát, Törzsök Imrét, Balatonszárszó népfrontelnökét és Kakrik Jánost, a csurgói járási nép- frontbezottság titkárát. Először arról érdeklődtünk, hogy mit adott a községi népfrontvezetőknek a tanácskozás, mennyiben segíti ez évi munkájukat? TÖRZSÖK IMRE: — A nép- frontmozgalomnak vidé:en, a I ic - és nagyközségekbe az a feladata, hogy együttműködve a többi szervvel minden lehetőséget meg: gid- jon a lakosság mozgósítására, de úgy, hogy azok érezzék felelősségüket, az előttük álló feladatok súlyát és fontosságát. Jóllehet ez a tanácskozás elvi tájékoztatást adott, a szempontokat mi a gyakorlati munkákra vonatkoztattuk. Az előadás után —Varga Károly ismertette a IV. népfrontkongresszus állásfog- 'a Hsából adódó helyi fe1 adatokat — a járások községeinek vezetői a helyi sajátosságokat figyelembe véve tárgyalják meg, mit és hogyan. DOMA PALNÉ: — Amit Törzsök Imre általánosságban fogalmazott meg, azt megpróbálom Fonyódra alkalmazni és a tényleges tennivalókat elmondani. Nálunk nagyon lényeges a tanácsi vezetők és a népfromtosok jó kapcsolata, illetve ennek kialakítása. A fürdőhely fejlődése csak ösz- szefogás eredményeként valósulhat meg a Vöröskereszttől elkezdve a KISZ- istákig mindenkit mozgósítunk ebben az ügyben. Ennek eredménye a szabadtéri színpad, a járdaépítés és az idén megépülő sportöltöző. Az eddig elhangzott előadások alapján _a marcali és a fo- nyódi járás népfrontaktívái összeültek, hogy kicseréljék a tapasztalatokat Mindenki megkérdezte másik járásbeli kollégáját ki hogyan csinálja. Telnek a jegyzetfüzetek, lesz miről beszámolni otthon. SZALAI JÓZSEF: — Lát- rányban is vannak gondok, problémák. Mint pedagógus, először az iskolával kezdeném. Körzeti iskola a mienk, Somogybabod, Somogytúr és Visz községekből járnak hozzánk a gyerekek, de a környező pusztákról is jönnek jó páran. Napközi otthon kellene és ezzel egy időben óvoda is. A lakosság mozgósítása az építkezések érdekében már megtörtént. A tanács megvásárolt a SZOT-tól néhány kiselejtezett épületet, társadalmi munkában lebontottuk, s a bontási anyagot szépen összegyűjtve a tervre várunk, hogy megkezdhessük az építkezést. Hasonló terveink vannak az orvosi ren-' delő megépítésével és a gázcseretelep létesítésével is. — Mi a véleménye a járási népfronttitkárnak az előadásokon és a beszélgetés során elhangzottakról ? KAKRIK JANOS: — Járásunkban tizenhét községnek vagyok a gazdája, így érthetően nem akarok, de talán nem is tudnék felsorolni minden problémát. Véleményem szerint újszerű volt a mostani tanácskozás, szívesebben jöttek el az emberek, mint korábban, s fe!e-fe’ arányban képviselték községeiket a tíz-tizenötéves népfrontmunkával rendelkező vezetők és a fiatalok. Ezen a beszélgetéssorozaton mindenkiben tisztázódott a kérdés, hogy szükség van-e a népfrontmozgalomra, vagy sem. Szükség van rá, hiszen a pártonkíviHieket tömöríti a párt politikájának megvalósítása érdekében. Munkater- Veinkben korábban a helyi szociális, kommunális és knl turális problémák megoldására váló törekvés foglalta el a vezető helyet Ez így lesz ezután is, de kibővül olyan feladatokkal, mint a hazafiasság, a szocialista demokratizmus gondolatának elmélyítése. Ezt a célt szolgálja a téli politikai oktatás, amelyről korábban már más fórumokon szó esett. Munkánk hatékonyságának bizonyítására csak egy példát szeretnék felhozni. Szentmihályhegy hat-hétszáz lakosú község, ahol egy-egy népfrontrendezvényen nyolc- vanan-százan jelennek meg. Ügy érzem, ehhez különösebb kommentár nem szükséges. Ami járásunk egészét illeti, a legnagyobb lemaradás a mezőgazdaság szakmunkásutánpótlásában mutatkozik. Szarvasmarha- és sertéstenyésztő szakemberek hiányoznak. A korábbi években még divatos szakma volt a traktorosé, most »lasszóval sem lehet embert fogni" a gép nyergébe. Ezen is segítenünk kell, amennyire az erőnkből futja Az 1969-es év másik lényeges tennivalója a közös községi tanácsok kialakításával kapcsolatos. Azokban a kis községekben, ahol megszűnt működni az államhatalom fóruma, erősíteni kell a népfrontbizottságokat. hogy rajtuk keresztül is eljussanak a kérések, a gondok, a tennivalók , a székhelyközségben működő tanácshoz. Ezt igénylik az emberek, s ha látják, hogy a tanácstagokon vagy az ott lakó vb-ve- zetőn kívül másik »csatornán« keresztül is kapcsolatba kerülhetnek a lakóhelyüktől távolabb eső tanáccsal, akkor hasonló sikert könyvelhetünk el. mint a vietnami akciók során. Szándékosan ültünk le úgy beszélgetni, hogy nagyobb és kisebb községek, valamint egy járás vezetője mondja el .véleményét a tanácskozáson hallott tennivalókról. Úgy érezzük, nem ártott túllépni az elvi szempontok érvényesítésén és lefordítani az előttük álló feladatokat a holnap és a holnapután konkrét munkáira, mert így lesz világos és közérthető mindaz, amit a népfrontaktívák három napon keresztül megvitattak. Sa,y Géza Kooperációs munkák folynak a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat csokonyavisontai állomásán. Jobbra: A Mosonmagyaróvári Gépgyár Kaposvári Gyáregysége részére egy gyümölcsosztályozó vasszerkezetének vázát készítik. A megrendelés 600 darabra szól. Balra lent: A Ganz Villamossági Gyár bajai üzemének P 25-ös és PK 8-as ponthegcsztő- ket gyártanak. Eddig negyvenet szállítottak le, erre a negyedévre újabb negyven darabra kaptak megrendelést. Lent: Vietnami rendelésre két garnitúra készül az aszalt gyümölcsöt továbbító berendezésből. Belföldre tizenhármat gyártottak.
