Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

Kedd, 1969. január 7. 3 SOMOGY! NÉPLAP A somogyi vadászok megyei küldöttértekezlete Megyénk országosan is hí­res, szép vadállományának értékét 28 millió forintra be­csülik. Ennek csupán a ki­sebbik hányada, 23 százaléka apróvad, nyúl, fácán, fogoly. Az összefüggő nagy erdősé­gekben inkább az őz, a szarvas és a vaddisznó sza- p ró +t el. Tervszerű vad- gazdálkodással — a jövőben már mesterséges és félvad fo­goly-, fácánteryésztéssel is — jelentősen növekszik az ap­róvadak száma, amíg a meg­felelő arányok ismét kiala­kulnak. A somogyi vadásztársaságok 1967 augusztusától 1968 jú­liusának végéig több mint egymillió forint értékű lőtt vadat értékesítettek. A múlt év utolsó öt hónapjában pe­dig csaknem 900 000 forintos értékesítési tervet teljesítet­tek. Ugyancsak szép jövedel­met hoz minden évben a kül­földi vadászok meghívása. A tuskósi vadásztársaság terüle­tén ejtették el tavaly szep­temberben a világrekordot je­lentő szarvasbikát, amely az országhatáron túl Is hirdeti a somogyi erdők gazdagságát. Ezenkívül számos értékes bi­kát lőttek a belföldi vadá­szok is megyénk területén. Megnehezíti a gondos vad- gazdálkodást a művelt földte­rületek kemizálása, a mezed munka egyre fokozódó gépe­sítése. Különösen az apróva­dakban tesz nagy kárt az új agrotechnikai módszerek alkalmazása. A mérgezés, a gépi kaszálás azonban elvé­gezhető úgy is, hogy ne ká­rosítsa az amúgy is szegény nyúl-, fácán- és fogolyállo­mányt. Szombaton a somogyi va­dászok megyei küldöttérte­kezletén az előrelépés gondo-' laténak jegyében tárgyalt a harminckilenc vadásztársaság megbízásából a hetven kül­dött Részt vett az értekezle­ten Bertóti István, a Magyar Vadászok Országos Szövetsé­gének osztályvezetője is, aki felszólalásában a jövő vad- gazdálkodásának irányelvei­hez hasznos gyakorlati tanácsa kát adott. Több felszólaló szóv. tette, hogy az 1967-ben vég­rehajtott területrendezésnél nem minden esetben a va­dásztársaságok érdekeinek fi­gyelembevételével állapítot­ták meg a határokat, ezért ezelk kivizsgálására, rendezé­sére feltétlenül szükség van. Sólyom Gábor megyei rendőr­főkapitány azt kérte: tá­masszanak nagyobb követel­ményeket az új vadászok fel­vételénél. Bár a vadászat közben bekövetkezett balese­tek száma örvendetesen csökken, a további szigorítá­sokkal az teljesen 1-i.kü zö, ö: hető lenne. Ugyanakkor ja­vasolta egy gyakorlópálya építését. Az utóbbit azzal in­dokolta, hogv kevsebb 1 cmn a csak megsebzett, de el nem ejtett vadak száma. Solymosi Dezső, a megyei pártbizottság munkatársa a mezőgazdasági üzemekkel va­ló szorosabb együttműködés­re. kapcsolattartásra hívta fű a vadásztársaságok figyelmét. A vadállomány védelmében napirendre került a mezőőrök és a vadőrök tevékenységé­nek javítása is. Határozat született a ragadozók irtásá­nak *ki terjesztésére. A beszámolót követő vita után a megyei választmány lemondott, s ezután került sor _ az öt-öttagú intéző, el­lenőrző és fegyelmi bizottság megválasztására. Az intéző bizottság elnöke Koncz Ist­ván, a Balatom-nagybereki Állami Gazdaság igazgatója lett, a titkári teendőkkel ideiglenesen Boda Pált bízták meg. A másik két bizottság élére dr. Nagy Lajost és dr. Sárkány Sándort választotta a megyei küldöttértekezlet Ezután a Magyar Vadászok Országos Szövetségének kül­döttértekezletére utazó somo­gyi vadászok személyéről döntöttek, akik Budapesten képviselik ezeregyszáz va­dásztársukat N. J. A földszinttől a negyedikig Az utcán já­rók léptéit sietősre gyor­sítja a hideg. Letérve a jár­dáról, a ka­réjban álló új épületek kö­zött a hóban vezet a gya­logút a tera- kotta színű kockaházig, így hívják az erre lakók és az építők is a négyemele­tes, karcsú lakóházakat Külsőre ez is olyan, mint a többi iker­testvére. Van már egyné­hány ilyen a Kalinyin la­kótelepen. Az épületen be­lül minden emelet az épí­tőké. Ingben, pu­lóverban dol­goznak a parkettások, a fes­tők, az asztalosok. Folyton égő gázolaj kályháit ventillá­torai fújják a meleget, hu- szonhétfokós átlaghőmérsék­letet biztosítanak reggeltől estig. Szürke, fekete káBcloik fe­szülnek a lépcsőházban, par­kettcsiszolók ködösítik finom fűrészporral a szobák levegő­jét. A földszinten a konyha­szekrényeket rakjáík be, ola­jozzák a nehezen járó zára­kat Estig minden asztalos- munka elkészül. A gázvezeté­kek zárt csővégei mellett ott állnak a fűtőtestek, a kony­hában a háromlapos gáztűz­hely. Jólesik szétnézni a mész- szagú, fehér falú szobákban, s ha nem tudná az ember, hogy az emeleteken a többi anyag megdermed, már az át­adásnál zörög a parketta. — Miért haragszanak így a melegre? Király László művezető le­gyint egyet, úgy válaszol: — Minden épület száradása páraképződésseí jár. Ezeket a lakásokat ráadásul nemrég meszelték, és a fűtés még job­ban elősegíti a párásodást. A teljesen száraz mozaikparket­ta pedig fölveszi a nedvessé­get, és az egyébként kiváló minőségű faanyag úgy kitá­gul, hogy itt-ott felpúposo- dik. Ha szellőztetnénk, a ra­gasztó dermedne meg. Már eddig is sok bosszúságot oko­zott nekünk ez az épület. Simon Lajos az első emeleten parkettázik. lakás is ugyanolyan, legszíve­sebben mind végignézné, Az 520 négyzetméter alap­területű lakásokban eddig 300 négyzetméteren kellett kicserélni a parkettát. — Bár nem volt feltűnő a hiba, mégis kijavítottuk. Egyiket-másikat. a lakók sem vették volna észre, de azért helyrehoztuk — szól közbe Simon Lajos. — Akármilyen munkát nem adunk ki a ke­zünkből. Még télen sem, ami­kor a körülmények nem a legmegfelelőbbek. — Ha lakó lennék ebben a házban — teszi hozzá az I elöbibekhez a másik parket­tás, Varga Mihály —, szak­ember létemre se igen talál­nék hibát A másik brigád egy eme­lettel följebb ugyancsak ügyel arra, hogy az átvételi bizott­ság az ő munkájukat se talál­ja rosszabbnak. €1 Ebédidőben értünk a har­madikra. A takarító brigád tagjai körbe ültek a nagyob­bik szobában, és együtt fo­gyasztották el ebédjüket. — Mindenhova nem lehet bemenni — figyelmeztetnek —, öt lakás kitakarítva várja az átvevőket. Itt már a la­kóknak sem lesz takarítaniva- lójuk, hozhatják a bútorokat. Be-benyitnak a negyediken dolgozó másolókhoz, sürgetik őket. — Csak javítanivaló van, az sem sok — mondja Gál Kálmán —, .ilyen melegben meg különben is könnyebben megy a munka. Mi ma va­gyunk itt utoljára, holnaptól már más munka vár bennün­ket. — A mi szakmánkban rit­kaság: szinte észre sem vesz- szük a telet — mondja a má­sik festő, Tóth Albe • — A munkában sem és a kereset­ben sem. Nagy József Parkettázók térdelnek az első emeleti szobákban. Var­ga Mihály a körbefutó szél­léceket szegezi föl, Simon La­jos a keskeny faléceket il­leszti a vékony ragasztóré­tegbe. Ritkán szólnak egy­máshoz, kezük gyorsan jár. Héttől fél ötig sokat kell dolgozni, ha úgy akarnak ke­resni, mint a nyáron. Mert a tél minden igyekezet és jól szervezett téliesítés mellett is mostoha időszak az építők számára. Amíg a festők, az asztalosok örülnek a kániku­lai melegnek, a parkettázók gyakran morognak miatta. Változtatni mégsem lehet a fűtésen, mert ha a ragaszfó­~m . jticüMoo :■ v i Mezőgazdasági exportkilátásaink 1969-ben A KÜLKERESKEDELEM­BEN jártas szakemberek egybehangzó véleménye: könnyebb értékelni egy mö­göttünk lévő időszak kereske­delmi tapasztalatait, mint prognózist készíteni a követ­kező egy évre. Am az is igaz, hogy ilyen előre mutató szám­vetések nélkül nem lehet he­lyesen irányítana a külkeres­kedelmi tevékenységet, s ezek a számítások nélkülözhetetle­nek a hazai termelés és az ex­port összehangolásában. Ismeretes, hogy hazánk me­zőgazdasági termelvényeinek egyrészt jó piacai a KGST- hez tartozó országok, más­részt többféle termékünket kedvezően el tudják adni európai tőkés országokban is. Az előrejelzés elkészítése­kor a sokféle tényező közül leginkább figyelmerméltó, hogy az egyes termékeknek jelenleg milyen a helyzetük a világpiacon. 1968 utolsó ne­gyedévéről a következő képet kaphatjuk: Európa-szerte jó termés volt olajos magvakból, így a növényi olajok és zsírok pia­cán bőséges a kínálat, viszont a kereslet eléggé mérsékelt, az árak — kisebb ingadozá­soktól eltekintve — az előző évinél alacsonvabbak. A csak ipari célokra használt olajos magvak és növényi olajok piacán az előbbivel ellentétes a tende-ria. Ugyanis csaknem mindcniíH igen kevés termést adott n^ldául a lenmag. Ezért nagy a kerület és az árak is emelkednek. A cukor világpiaci ára a legutóbbi néhány évben roha­mosan esett; változatlanul elég nagy készleteket kínál­nak eladásra. Ezért tovább erősödött az a tendencia, hogy répacukrot már egyáltalán nem, vagy csak nagyon mér­sékelt mennyiségben lehet gazdaságosan exportálni. HAZÁNK MEZ0GAZDA- SÄGI EXPORTJÁBAN jelen­tős tétellel szerepelnek a kü­lönféle primőr zöldségfélék és egyes gyümölcsök, különösen a bogyós gyümölcsök. 1968- ban ezekből sikeres exportot bonyolítottunk le. Természe­tesen az ennyire idényjellegű cikkek esetében sokat számít az európai országokban a sze­zon idején lévő pillanatnyi helyzet. Tehát nehéz a lehető­ségieket pontosan kalkulálni. De több év tapasztalata alap­ján bizonyosnak látszik, hogy 1969-ben is számolhatunk a meggy, a málna, a kemény húsú cseresznye, a ribizke és kajszibarack kedvező export­jára. Vágómarha-exportunk 1968- ban néhány kritikus időszak­kal küzdött. De végül is az ingadozások kiegészítették egymást, és lényegesen több marhahúst adtunk el külföld piacokon, mint a megelőző években. Az év utolsó részében azt figyelhettük meg, hogy a vágómarha termelése növekvő, az exportkínálat, valamint az importkereslet változatlan, viszont az árak kissé növeik- vőek. A helyzetet tehát úgy értékelhetjük, hogy 1969-ben előreláthatóan ugyanolyan le­hetőségeink és gondiaink lesz­nek, mint voltak 1968-ban. A vágósertések termelése is növekvő, de a kínálat és a kereslet változatlan. A leg­utóbbi hetekben a nyugat­európai piacokon kisebb ár­emelkedés kezdődött, de ez feltehetően csali szezonális jellegű. És az árak ezzel együtt is alacsonyabbak, az egy évvel korábbiaknál. Egyes termelési adatokból olyan kö- I vetkeztetésekre is juthatunk, hogy az eddigi nyugat-európai sertéstúltermelés 1969-ben megtorpan, s exportkilátá­saink esetleg javulnak. De je­lenleg még reálisabb azzal számolnunk, hogy a sertés­piacokon számottevő változás nem várható. Nagy termelés és kínálat jel­lemzi a vágottbaromfi-piacot. Am, a legutóbbi hetekben a Német Szövetségi Köztársa­ság piacain fokozódott a meg- éléníkülés, így az importkeres­let kissé növekvő. Az árak azonban változatlanok. Kivé­tel a fiatal csirke és a leves- tyúk, melyek ára kissé emel­kedett. Végeredményben szá­mottevő javulásra nem szá­molhatunk a vágottbaromfia1 piacán. Viszont kedvezően ja­víthatunk lehetőségeinken az ízlésekhez igazodó és korsze­rű, tetszetős csomagolású konyhakész árufélék piacra dobásával. Több országban kissé csök­kenő a tojástermelés. Ennek megfelelően az utóbbi hetek­ben a különböző piacokon felfelé mozogtak az árak. De a tojás közismerten szezonális cikk, tehát jóslásokba bocsát­kozni korai lenne, így számol­junk csak azzal, hogy a 69-es helyzet azonos lesz az 1963-a oiaci helyzettel. ÉLÉNKÜLŐ ÉRDEKLŐDÉS tapasztalható különféle piaco­kon az extraminőségű tartósí­tott élelmiszerek: hús- és gyü- mölcskonzervek, valamint különféle zöldségkészítmé­nyek iránt. Ilyen vonatkozás­ban tehát lehetőségeink úgy javulnak, ha a jó minőségű mezőgazdasági termék alap­anyagból feldolgozó iparunk egyre nagyobb választékkal kínál készterméket. Változatlanul keresett cikk a nemzetközi piacokon a jó zamatú, teljesen hibátlan, szép színeződésű éis jól eltar­tott magyar jonatánalma. Megvalósuló hűtőtároló-építé- si programiunk alapján arra következtethetünk, hogy kül­földi piacainkat tartani tud­juk, ső a tél végi és kora ta­vaszi megjelenéssel az eddi­ginél előnyösebben értékesít­hetjük az aknát. Kellemes melegben dolgoznak a mázolok. Ma hallhatjuk a rádióban: tájékoztató a Kaposvári Kisállattenycsztő Szövetkezet munkájáról Átfogó, országos képet ad a rádió ma 12.40-kor a Pe­tőfi adón a kisállattenyésztés helyzetéről, különös tekintet­tel a nyúl- és a galambte­nyésztésre. A Házunk tája cí­mű műsorban tapasztalatok, tervek hangzanak el arról, Naposbaromfi a háztáji gazdaságoknak Fölmérték az igényeket — Az idén libatojást is keltetnek (Tudósítónktól.) A fogyasztási szövetkezetek felvásárlói még a múlt év utolsó két hónapjában föl­mérték, mennyi naposbarom­fira van szükség a megye falvaiban. Az igényeket ösz- szesítették és a megrendelése­ket elküldték a Baromfikel­tető Állomások Kaposvár Központjának. Tavaly a somogyi háztáji gazdaságok a fogyasztási szö­vetkezetek közreműködésével 1 700 000 naposbaromfit kap­tak a megye keltetőállomásai­tól, de vettek át naposcsibét a környező megyék állomá­saitól is. Erre az évre a fo­gyasztási szövetkezetek mind­össze 1,4 millió naposbarom­fira jelentettek Be igényt. Fé­lő, hogy ez kevés lesz, jólen­ne tehát, ha még idejében gondo 1 'mának pótmegren delésekről. A Sompgy megyei keltető­állomások kitűnő állomány­nyal rendelkező gazdaságok­tól (pl. a szentgáioskéri, a nagybajomi, a kálmáncsai és i-.-j ' .]) - i.k b ■ nyésztojást. Az állomások a tavalyi 56 000-rel szemben az idén 60—70 000 naposkacsát adnak a háztáji gazdaságok­nak. Az idén először mintegy j tovább a szövetk negyvenezer libatojást is kel­tetnek. hogyan javítható a nagyüze­mekben a tenyésztői munka, s például az egyes nyúlfaj- táknak milyen szerepük van az exportban. A háztáji kisál­lattenyésztéssel kapcsolatban ugyancsak összegezik az ed­digi tapasztalatokat és a to­vábbi kilátásokat; vázolják az értékesítési, elhelyezési lehe­tőségeket, a tenyésztői mun­ka javításával összefüggő tudnivalókat pedig a tudo­mányos kutatási eredmények­kel, szakvéleményekkel tá­masztják alá. Szó esik a Házunk tája műsorában a Kaposvári Kis­állattenyésztő Szövetkezetről is: tájékoztatót hallhatunk a múlt év nyarán alakult szö- kezet erHiri tévéké' " 'é- ről és arról, hogy egyáltalán mi indokolta a szövetkezet létrejöttét a megyeszékhelyen. Megtudhatjuk egyebek között, hogy a kisál la tten vésztők szervezett egységbe való tö­mörülése után javultak a te­nyésztési. az értékesítési fel­tételek. és kedvezőbbé vált a szükséges takarmányok be­szerzése. Fél év alatt például 2200 nyulat vett á* *« adott "e* - mére­tes terveik vannak a jövőre vonatkozóan is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom