Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
Péntek, 1969. január 3. SOMOGYI NÉPLAP Látogatóban egy szociaSista telepen A bcxrongós, nedves, ködös időben mintha miniatűr városka lépkedne elénk. Csinosan festett épületek, az esőtől megfakult deszkatornyok, parányi parkok között cammog a gépkocsi, vagonokat, targoncákat kerülgetünk. Az ÉRDÉRT Vállalat 7. számú balatonszentgyörgyi telepén járunk. — Az ÉRDÉRT Vállalat telepei közül a középméretűek- hez tartozunk — mondja Furák József telepvezető —, százötven dolgozónk van, az évi termelési értékünk meghaladja a százmillió forintot. Hatvanezer köbméter fenyő- és lombos fűrészáru méretátalakítását végezzük el egy év alatt, ellátjuk Nyugat- és Dél- Dunántúlt, ezenkívül tőkésországokba exportáljuk termékeinket. Csípős hideg a levegő, a vagonok mellett hatalmas farakások. Villamostargon ca húz el mellettünk. Navrasics Ferenc telepvezető-helyettes nem kis büszkeséggel jegyzi meg: — Ebben az esztendőben három targonca beállításával — kétmillió forintot költöttünk Jövőre már az autódaru rakja ki a vagont. hívót is küldtünk — mondja szemrehányóan — a községi művelődési házban avattuk fel klubunkat, s a vállalattól, a tanácstól, a járási KISZ-bi- zottságtól kapott anyagi segítséggel rendeztük be. Régen vágyódtak már a fiatalok egy ilyen helyiségre, s a klub programját nézegetve úgy véljük, nem fognak unatkozni a hosszú téli estéken. Az ÉRDÉRT Vállalat, tizewnégy- szeres élüzem, s a szentgyör- gyiek a szocialista telep címért folyó versenyben tavaly az első, az idén pedig a harmadik helyet szerezték megA munkahelyeiket járva az egyik fűrészcsamok mellett egy TECHNOIMFEX, Buda-, pest feliratú hatalmas faládát fed,ezünk fel. — Csehszlovákiából vásároltuk ezt az automata ingafűrészgépet — világosít fel a telepvezető —, jövőre már termelünk vele. Teljesen burkolt, minimálisra csökkenti a balesetveszélyt Ebédre csengetnek, a vagonok mellől, a deszkatomyok közül elfogynak az emberek. Fél órára megáll a munka a telepen... , * S. G. »Haditanács« a beszélik meg. klubban; Nagy Lajos és a lányok a programot rájuk — a máglyázás és belső anyagmozgatás nehéz fizikai munkájának nyolcvan százalékát, sőt a vagonberakást is gépesítettük. Naponta 13—15 vagon kirakást végzik el az emberek, és 8—10 vasúti kocsit kell megrakniuk. Ha jövőre sikerül megvásárolni az autódarut, akkor teljesen kiküszöbölhetjük a nehéz fizikai munkát. Hat évvel ezelőtt körülbelül hetven ember dolgozott a telepen, s csupán egyetlen irodaépület nyújtózkodott az udvaron. Az utak az esős időben járhatatlanak voltak, a gépjárművek felhasogatták £ földet, derékig ért a sár. Ma kövezett utak vannak, az egyetlen salakosat jövőre betonozzák, korszerű épületek, csempézett öltözők és fürdők műhelyek, melegedőhelyiségek épültek, csinos ebédlő áll a dolgozók rendelkezésére. — Ezek a munkavégzés tárgyi feltételei. És a személyiek? — Alap- és középfokú szak- tanfolyamokat indítottunk be. itt képezzük ki szakmunkásainkat. Embereinket megbecsüljük, fluktuáció csak akkor van, amikor az üzembővítéssel egyidőben munkásokat veszünk fel — mondja a telepvezető. Sokat segít az üzem a falunak is. A tavasszal ismét építkezésbe kezdenek, s ha az építkezést befejezik, ötven asszony és lány talál munkát a telepen. Nagy Lajos, az. üzem KISZ-titkára most csatlakozik kis társaságunkhoz, hamarosan bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Nem jöttek el, pedig megForradalmi krónika 1919 JANUÁR S. A Somogyvármegye tudósítása szerint az SZDP-nek a megyében 43 873 tagja volt. 6-7. A Szociáldemokrata Párt megyei értekezlete. 12. A FÉK ŐSZ által egybehívott országos cselédkongresz- szuson a legradikálisabb követeléssel a somogyi küldöttek léptek fel. A somogyi cselédeik bérköveteléseit Lo- zsics Lajos (Lengyeltóti) terjesztette elő. 12. A Nemzeti Tanács helyébe új Munkás- és Nép tanácsot választottak Iharosbeiényben. 25. A Somogyi Hírlap e napi számában Latinka Sándor cikket írt. »A tüzes trónon megégetett Dózsa György hamvaiból virágzott ki a magyar szabadság... A forradalom lehúzta az ezer holdasok lábáról a csizmát, amellyel évszázadokon keresztül rúgtak, és végre emberré lett a cseléd is. Edílig csak rablánc volt számunkra, ezután azt akarjuk, hogy a föld a dolgozó munkás- népnek teremjen« — írta cikkében. 25. Latinka Sándor Búza Barnához írt levelében az alábbiak olvashatók: »Az ezerholdasok között szállóige lett: »Inkbáb pusztuljon a termés, de nem lesz úgy, ahogy a cseléd akarja, majd meglátjuk, ki döglik meg előbb.« 31. A Somog3ri Hírlap e napi számában arról írt, hogy az uradalmi cselédek igen jelentős támogatást kaptak bérharcaikhoz a Kaposvári Munkástanácstól. Címzett: az egész társadalom A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ma a lakosság 30 százalékát foglalkoztatja, a nemzeti jövedelem 28 százalékát állítja elő, és megtermeli az ország ellátásához szükséges élelmiszerek 95—97 százalékát. Mivel íredig hazánkban az élelemre adott pénznek a lakosság költségvetésében még döntő szerepe van, ez azt jelenti, hogy minden második forintot mezőgazdasági eredetű cikkekre adnak ki az emberek. Ezen túl pedig ugyanez a mezőgazdaság adja összes exportunk egy negyedét, a tőkés exportunk 35 százalékát, de a fejlett tőkés exportnak (»kemény valuta!«) már a 45 százalékát. Közben pedig a mező- gazdaság a termelési célú állóalapoknak 24 százalékát használja, és a termelési célú importból csak 18 százalék erejéig részesedik. Ez a tömör számsor talán bizonyítja, hogy a mezőgazda- sági termelés föllendítésének érdekeltje, haszonélvezője az egész magyar társadalom. De már itt, azonnal meg kell mondani, hogy ez nem jelenti az ipar »degradálását«, nem jelenti azt, hogy az ipar fejlesztését mellőzhetnénk. Az ipar fejlesztése azonban lét- fontosságú a mezőgazdaság oldaláról nézve is. Miért? Azért, mert a mezőgazdaság már régen nem »olcsó Iparág«, már régen nem lehetséges a földek hozamát csupán a paraszti szorgalomra, hozzáértésre alapozva fokozni. Berend Iván és Csendes Béla számításai szerint hazánkban a mezőgazdaság — rossz szó, de legalább tömör — »tőkeigénye« háromszorosa a könnyűiparénak, kétszerese a gépiparénak, de még a vaskohászat tőkeigényénél is 30 százalékkal több. A mezőgazdaságot lényegesen ebből a szempontból csak az energiaipar és a bányászat múlja felül. A termeléshez egyre, több beruházásra és egyre több iparcikkre van szükség. EZ AZ A PONT, ahol már a másik. ódáiról cimzett, érdekelt az egész társadalom,. A paraszti termelés eddigi, dinamikus fejlődésének ütemét továbbra akkor tudjuk biztosítani, ha segít az egész népgazdaság. Ezt a »mezsgyéken belül« már nem lehet megoldani! Az ipar, a népgazdaság eddig is segített. Több ma a gép a földeken, vastagabban szórjuk a műtrágyát, korszerűbb istállókban állnak a tehenek. Köz- gazdasági nyelven szólva ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés értékén belül az ipari eredetű anyagok felhasználása az 1950. évi tíz százalékA* év Üzemeink, vállalataink új gazdasági évet kezdtek. Az a tapasztalat, hogy az indulás hatással van az egész évi munkára. Most különösen számít, milyen a nekirugaszkodás, hiszen a határidők megtartását szigorúbban veszi a kereskedelem. Több' üzemnél, vállalatnál és a kaposvári • Latinka Tsz-ben érdeklődtünk arról, milyen volt az új év első munkanapja. A legtöbb helyen január 2-a olyan volt, mint a többi nap. A Kaposvári Ruhagyárban azt mondták, észre sem vették, hogy közvetlenül az ünnepek után vannak. A szalagok teljes erőbedobással dolgoznak. Tulajdonképpen ott folytatják, ahol decemberben abbahagyták. Szerződéseik úgy szólnak, hogy az első negyedévben kell szállítaniuk a készárut. Hasonlóan nyilatkoztak a Kaposvári Bútoripari Válla latnál és a Somogy megyei Finommechanikai Vállalatnál is A hideg ellenére sem volt számottevő a hiányzók száma. A Bútoripari Vállalatnál egyébként az új év első munkanapja új garnitúra ^ártanának kezdetét in iHerdette Hozzáfogtak a Boglárka elnevezésű lakószobaberendezés munkanapja Teljes üzem a ruhagyárban — Üj termék a Bútoripari Vállalatnál — Előkészületek a kertészetben készítéséhez. Már az első. negyedévben 700 garnitúrát adnak át belőle a kereskedelemnek. A Villamossági Gyárban volt egy kis zökkenő. Ez főként abból adódott, hogy a most bevezetett 44 órás munkahét miatt megváltozott munkarendet még nem szokták meg a dolgozók, azonkívül a hideg miatt késtek egy keveset az autóbuszok. A Mezőgépgyárban nem volt tegnap termelés, s nem is lesz egészen e hó 6-ig. Az idén életbe lépett 44 órás munkahét szabad szombatjaiból kaptak meg ugyanis néhányat az üzem dolgozói. Addig, amíg a jól jött szabad idő le nem jár, leltároznak az arra 'kijelölt személyek. A pihenő napokon erőt gyűjtőn k a dolgozók — mondta az igazgató. Az idén igém nagy feladatok várnak rájuk: hetvenhét helyett száztizenhétmillió forint értékű árut kell előállítani ük. A kaposvári Latinka Termelőszövetkezetben tegnap 8 többi téli hétköznaphoz hasonlóan láttak hozzá tennivalóikhoz az emberek. A hajtatóházban kikelt a paradicsom, a paprika, a saláta és más korai kerti növény magja, a tagok közül többen a melegágyak előkészítésével foglalatoskodtak. A gépek, fogatok trágyát hordtak, és üzemelt a homokbánya is. Innen csupán decemberben 750 köbméter homokot szállítottak el. Folytatódott az építkezés Péter- pusztán: két sertésfiaztató befejezésén dolgoztak az emberek. A magtárakban a" csöver kukoricát morzsolták. A tér melőszövet kezeiben elmond ták, hogy csakúgy, mint az óév végén, mast is mindenki számára biztositanai-: munka ’ehetőségeket, aki azt. kéri.- A? irodában, miután a leltározás zömével még az ünnepek között végeztek, már az Idei tervek készülnek az alapok "bhez már megvannak, bisaen 17. ÍH'ó’ é«’4 . V*r>~ ' (Hernesz—Szegedi) ról 1967-ig 37 százalékra, azaz csaknem négyszeresére növekedett. A fokozódás tendenciája pedig minden központi szándék és elhatározás szerint tovább emelkedik. Mihez is kell tehát ez a segítség, hol is tartunk ma a mezőgazdaságban ? A kenyérgabona-kérdést meg- oldottu-r, a lakosság kenyere biztosítva van. A továbbiakban két fő gondot kell megoldanunk. Egyik, és a kisebbik az, hogy amit megtermeltünk — főleg a zöldséget, gyümölcsöt, bort —, azt nem tudjuk kellőképpen tárolni, hűteni, csomagolni, szállítani még a belföldi piacokra sem, a külföldiekre meg különösen nem. Vagyis ki kell építenünk a kapcsolódó és járulékos beruházások széles hálózatát. A másik gond bonyolultabb. Ügy lehetne ezt a legtömörebben summázni, hogy mi a saját életszínvonalunkhoz képest sok húst fogyasztunk, de nagyon kevés tejet, tojást, sajtot. Így egész fehérjefogyasztásunk elmarad a nekünk megfelelő színvonaltól. Van ennek egy olyan oldala is, hogy mi a marhahúst drágán termeljük, de viszonylag olcsón adjuk, a baromfit, tojást olcsóbban termeljük, de viszonylag drágán adjuk. Az igazi ok azonban mélyebb. Állattenyésztésünk állandó kérdőjele a takarmányellátás. Vagyis elkellene már végre érni, hogy megtermeljük a kukoricát is, hogy ne a külföldről begördülő vagonoktól függjön, meghíznak-e a disznók, adnak-e tejet a tehenek. A falat végeredményben át is törhetnénk, csupán gépeken, de még inkább műtrágyán múlik, hogy a mai 16—17 mázsa helyett 22—24 mázsa kukoricát termeljünk holdanként. Ha pedig már van takarmányunk, akkor az állatokat is korszerű istállókban kellene elhelyezni, a folyamatok jó részét gépesíteni és így olcsón termelni. A felfutásból ami tej, tojás, baromfi, sertéshús származna, az nagyon ránkférne, hogy elfogyasszuk idehaza, a marhahústöbbletet pedig még a mai nem túl rózsás piaci viszonyok között is elhelyezhetnénk külföldön. De mindehhez pénz kell, sok pénz. A mai szándékok szerint a következő ötéves tervben lényegesen fokoznánk a műtrágya- ‘ermelést, folyamatosan kielégítenénk a mezőgazdaság gépigényét, biztosítanánk a szükséges anyagokat és kapacitást az állati férőhelyek építéséhez és minél többet megvalósítanánk a hiányzó járulékos és kapcsolódó beruházásokból. Persze, egy ötéves terv most, az új mechanizmus viszonyai között már nem olyan központosán érvényesül, mint korábban. Az anyagi eszközöknek ugyanis áz állam csak egy részét vonja a saját kezébe, a többivel a termelő^ szabad n rendelkeznek. A vállalatok is. a tsz-ek is. Ez azt jelenti, hogy a tsz-ek nem bizonyos, hogy megveszik azokat a gépeket, amelyeket a kükoriratörésre rendeltünk. Lehet, hogy valami mást akarnak. Ugyanakkor pedig nem bizonyos, hogy vállalati erőből éppen a bet na-élgyártásét fokozzák majd, pedig az istállóépítés meggyorsításának ez az egyik kul-skérd se. A döntés szabadságát senki nem akarja korlátozni, a terv azonban bizonyos ösztönzői: t tartalmaz majd, hogy a fejlődés ott következzék be, ahol a legkívánatosabb. ÍME TEHÁT. Á CÍMZETT, az egész társadalom elkapta a levelet, sőt »vetU a 'ápol«. Az előjelek a kívánt • "ha mutatnak. F.z‘ örömmel f •v.d- ja a parasztság. Mi pedig reméljük. hogy a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődése még, a várakozásokat is felülmúlja és — íó érte! mhen — k • ‘is eg e -lboiítja maja!
